Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-17 / 135. szám, péntek

Rómeó és Júlia A BRATISLAVAI SZNSZ MŰSORÁN Szergej Prokofjev, kiváló orosz zeneszerző századunk legtermékenyebb balettszerzői közé tartozik. Élete folyamán öt rövid és három egész estét betöltő balettet írt, ez utóbbiak a Rómeó és Júlia, a Hamupipőke és a Kővirág, ma már mind a klasszikus balettek közé tartoznak és ott szerepelnek valamennyi nagyobb balettszínpad repertoárjában. Mind a három említett balettet a Szlovák Nemzeti Szinház színpadáról a bratislavai közönség is jól ismeri. A Rómeó és Júliá-t, mely 1935—36-ban íródott, Prokofjev legsikeresebb kompozíciójának tarthatjuk. A balett librettóját Shakespeare tragédiája alapján Prokofjev néhány kiváló koreográfussal írta. A librettót azután L. M. Lavrovszkij, kitűnő leningrádi koreográfus öntötte végleges formájába. Prokofjev zenéje zseniálisan aláfesti a halhatatlan Shakespeare-művét. Ez a zene, hála Prokofjev rendkívül eredeti zenei invenciójának, tele van magával ragadó szépséggel, nemességgel, forró líraisággal, másrészt viszont hihetetlen drámai feszültséggel és pregnáns ritmussal. Kitűnően teremti meg a zene mindenütt a szükséges atmoszférát, rendkívül hatásosan alkalmazza Prokofjev e balettjében a kontraszt törvényét. Ami a balett formai felépítését illeti, Prokofjev itt ugyan hű maradt a számokból öszszeállított balett hagyományához, ámde e balett 52 „száma", vagyis táncbetétje zeneileg és drámailag kompakt egészet képez. Ezek azok az értékek, amelyek miatt a Rómeó és júlia rendkívül közkedvelt, és jogosan tartják a szakemberek talán a legtökéletesebb balettnek, amit valaha is megírtak. Prokofjevnek ez a kiváló, zeneileg nem konvencionális balettje rendkívüli igényeket támaszt a koreográfussal és az egész balettegyüttessel -szemben. Sajnos, a balett új betanítása ezeknek az igényes követelményeknek nem mindenben felelt meg. Karol Tóth rendező és koreográfus, aki oly kiváló teljesítményt nyújtott néhány rövid balett színpadra állításával, a Rómeó és Júliával meglehetősen adós marad jó hírének. Koreográfiai felfogása túlságosan hagyományos, inkább csak a beidegződött megoldásokból merít. Ami a legbántóbb, hogy nem sikerült mindenütt sikerrel megtalálnia az eredeti Prokofjevzene tánckifejezését. Sikeres részletek mellett előfordulnak az előadásban szegényes invenciójú, illetve nagyon is konvencionálisan felépített részek, melyek nem használják ki a zene nyújtogatta lehetőségeket. Több ötletességet és eredetiséget vártunk különösen a szólószámokban. gondolunk itt elsősorban a Rómeó-Júlia, a Mercutio—Tybald párosokra és a Lorenzo páternél lejátszódó jelenetre, míg a kar táncának megkomponálása ellen nem lehetnek komolyaub kifogásaink. Gondolom, talán a tánckar nyitószáma (a vívó jelenet) lehetett volna kidolgozottabb, és előadhatta volna a kar technikailag csillogóbban. Tóth, mint rendező fantáziadúsaob megoldást választhatott volna az epilógus színpadra állításában, amely meglehetősen statikusan hatott. Pedig Prokofjev egyedülálló, hangulatkeltő zenéje az epilógusban egyenesen megkívánja a nagyvonalúbb rendezői megoldást es kifejezésmódot. A Prokofjev-balett magas művészi értékeivel sajnos nincs összhangban Pavol Gábor szerény színpadkép megoldása. Meg lehet ugyan érteni azokat a nehézségeket, amelyek a gyors színváltozásokkal járnak, de azért talán a Nemzeti Színház műszakilag kissé elavult színpadán is többre tellett volna. A szólótáncosok közül természetes, hogy a Rómeót és Júliát alakító táncospár vonta magára a legnagyobb figyelmet. A Žofia CervefiákováTóthová—fán Halama páros technikailag kidolgozottabb, táncművészetileg tartalmasabb és érzésekben gazdagabb előadásmódját előnyben kell részesítenünk a Gusta Starostová-Herényiová—Nagy Zoltán kettős teljesítményével szemben. A többi szólótáncos közül dicséretet érdemel Jozef Dolinský (Mercutio) és Henrich Hofjstädter (Tybald) teljesítménye. A Rómeó és Júlia betanítása felett érzett elégedetlenségünket csak fokozza az, hogy Adolf Vykydal igen felületesen és minden érzés nélkül tanította be a balett zenéjét. A karmesternek és zenekarnak teljesen idegen maradt a Prokofjev-partitúra kifejezésbeli gazdasága. A Vykydal-féle technikailag pontatlan és a hangvétel szempontjából nem tiszta betanításban csaknem teljesen elveszett a Prokoljev-zene forró líraisága; ehelyett csak az eltúlzott hangerő és sokhelyütt a hamis hangvétel dominált. A Rómeó és Júlia rosszul sikerült betanítását elszalasztott lehetőségnek kell tekinteni. Egy sor rövid balett után, aminek a pozsonyi közönség nem tud rájönni az ízére, ennek az egész estét betöltő, közkedvelt balettnak minden eshetősége meglett volna hozzá, hogy ismét a színházba vonzza a közönséget. Csak az a kár, hogy a mostani felújítás nem nyújtja a közönségnek azt, amit ez csodálatos Prokofjev-mű ígér. A. G. A humanizmus nevében Hosszú évek után most adatott meg számunkra először, hogy nyíltan és őszintén vitathatjuk meg azokat a problémákat, amelyeknek rendezése jövőnk záloga. Egy új kor hajnala köszöntött a Csehszlovák Szocialista KözKinrsaság nemzeteire és nemzetiségeire. Ezekben a hetekben az egész világ figyelemmel kíséri azokat az eseményeket, melyeknek nemcsak részesei, de irányítói is vagyunk. Felszámolva a múlt fonákságait és azokat az akadályokat, melyek a fejlődés útjában álltak a holnap, a jövő útját egyengetjük. Javaslatok, határozatok születnak annak S 988. 17. Schnitzler János: GOND érdekében, hogy ez az út a CSKP Központi Bizottságának a vezetésével a legegyenesebb, a legemberibb, a legcélravezetőbb legyen. Kiürítettük a poharat, hogy helyébe tiszta vizet öntsünk. Felpanaszoltuk sérelmeinket, hogy azokat a demokratizálódás, a proletár nemzetköziség szellemében a legsürgősebben és közösen oldjuk meg. Tudjuk azt, hogy egészséges gazdasági, társadalmi fejlődés csak egy olyan államban lehet, melyben minden nemzet és nemzetiség egyenlő jogokkal bír és egyenlő feladatokat vállal! Tisztában vagyunk a történelemmel, a félremagyarázásokkal, az alaptalan vádaskodásokkal és félreértésekkel. Tisztában vagyunk felelősségünkkel, mellyel a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak, s az itt élő magyarságnak tartozunk. Mi a demokráciát, a proletár nemzetköziség szellemét nem ma sajátítottuk el. Nagyapáink és apáink harca, szenvedése, kiomlott vére tett tanúbizonyságot amellett az eszme mellett, melynek zászlóvivői vagyunk. Az Amúr partján, az Uraiban és a Kaukázusban, a Dunától a Csendesóceán partjáig a magyar Internacionalisták, vöröskatonák sírhantjainak ezrei bizonyítják, hogy mi sohasem voltunk a haladás ellenségei. A Steiner Gáborok, a Fábry Zoltánok és a Major Istvánok élete, harca és munkássága bizonyítja, hogy a csehszlovákiai magyarság sorsa szorosan összefonódott nemcsak a cseh és a szlovák munkásság, de Európa munkásságának sorsával is. A szocializmust és az európai humánumot teljes szívünkből valljuk és hisszük. A történelem során sokat szenvedtünk saját bőrünkön, sokat tanultunkl Megtanultuk, hogy a nemzeti egoizmus, a szélsőséges nacionalizmus mindig és mindenkor mások malmára hajtja a vlzetl Megtanultuk, hogy az uszítás, a nemzetek és nemzetiségek közötti ellentétek szítása súlyosan visszaüt. Kijártuk a történelem iskoláját és így lettünk európaiak a humanizmus legnemesebb értelmébenl Hunyadiakat, Dózsákat, Zrínyiket, Esze Tamásokat, Rákóczikat, Kossúthokat adtunk a történelemnek. Zalka Mátékat és Münnich Ferenceket a nemzetközi munkásmozgalomnak És a sors mégis számtalanszor kegyetlen játékot űzött velünk. Köszönet helyett hányszor sújtottak ítélettel? Sok esetben nagyhatalmi érdekekből vagy nemzeti elfogultság alapján. Az őszinteség késztet ezeknek a soroknak a leírására. Nem a támadás, a sérelmek fel panaszolásának szándéka vezet, hanem annak a kapcsolatnak a féltése, mely évszázadokon keresztül vitathatatlanul fönnállt az itt élő népek, nemzetek között. Együtt szenvedtünk a feudalizmus igájában, egyformán sújtott bennünket a robot, egyformán viseltük a jobbágysors keserves terhét, harcolva közben tatárral, törökkel, labanccal szülőföldünk békéjéért, gyermekeink, unokáink jövőjéért, a szabadságért, az emberi, a szocialista társadalom megvalósításáért. Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítanunk kell érettségünket, humanizmusunkat, jószándékunkat. Józannak és megfontoltnak kell lennünkl Olyan Időket élünk, amikor a teljes egyenjogúság alapján összefogásra, egymás kölcsönös megbecsülésére van szükség. Csak így tudjuk az előttünk álló feladatokat megvalósítani. A demokráciát helyesen csak így lehet, így kell értelmezni. Csak így nyújthatunk példát Európa többi nemzeteinek. Együtt, közösen a legnagyobb megértésben kell megteremtenünk a jövő, a fejlődés egészséges feltételeit. Minden előítélet és nemzeti elfogultság nélkül lépjünk arra a közös útra, mely a szocializmus, a demokrácia az európai humanizmus jegyében a Duna-medence nemzeteinek szilárd egységéhez és közös boldogulásához vezet. TUGÄRI FERENC (LÖRINCZ GYULA RAJZA)' ÜJ VERSEK MONOSZLÓY DEZSŐ: HALÁSZAT A háló lemerült fölötte az első halászat vágya s titka fodrosuk A kepzelet összes hala lent ficánkolt a valóság foglyaként csak fel kellett rántani s mindentadható tengervíz közül a rengeteg kopoltyút a nyüzsgő pikkelyek szivárvány sorát rejtélyes polip-csápokat gyöngyökkel telt kagylók kincseit v második halászat másképp sikerült ...indjárt ahogy a háló lemerült a sovány képzelet rostjai közé a valószínűség iszapja nyomult s benne fuldokolt a lehetőség megszámlált pár sovány hala Csak a harmadik hálódobás után nőtt ismét naggyá a vízfeletti lét s a végtelen vízhez fűző képzelet rágják medúzák tengericsíkok a semmitsemfogás rései egyetlen óriás szörnynek lettek sejtjei s a ki nem halászható sóvárgó izgalom a csónak orrában figyelt és feszült pedig tudta fel nem húzhatja már a mérhetetlent a mérhetőn belül A háló zsákmánnyal együtt süllyedt és repült B AHA GYÖRGY: SZÉLESVÁSZON (A Kerékpáros Békeverseny egyik útszakaszán, Karlovy Var y közelében tömegbukásra került sor) Háború? Akkor én puha magzatburokban ringtam anyám fedélzetén. Ágyuszó? Igen hallottam, amint lányok után lődöz a szívem S most, mikor előttem e kép, bár virsli-vékony a bicikli égnek-meredő ráfján a tömlő, mégis olyan, mint akkor lehetett fölfordítva sok ágyukerék; s a karok, a lábak, a fejek I — egész csatajelenetl Csatajelenet? Ahogy itt van, í g y mindig lehet: TÓTH ELEMÉR: VÉR A virradat születéséra büszkén hirdetjük a jövőt lőporfüst sehol, fák virágfüstje száll, oly messze van, hogy nem is látni már a halál, minden szív-óra jár. Háború? Akkor én puha magzatburokban ringtam anyám fedélzetén. Ágyuszó? Igen, hallottam amint lányok után lődöz a szívem. Csatajelenet? Már csak így lehet: lóporfüst sehol. Fák virágfüstje száll. Oly messze van, hogy nem is látni már, a halál. Minden szív-ára járl A hajók sirályok énekét húzzák a Dunán s a lány fodros hálóingét is A vér a rózsára száll A székben jajgat az erdő