Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-17 / 135. szám, péntek

r változott semmi, pedig a legtöbben ezl o szervet bírálták, s o bizalmatlanság is ezzel a szervvel szemben a legnagyobb. Több százan kérik az új szakszervezet konferencia egybehívását, de az üzem bizottság hajthatatlan. Azzal érvel, hogy szabályos titkos választással jött létre, s különben is, a megújhodási folyamatban a legelsők között látott hozzá a szakszervezeti mozgalom átszervezésére vonatkozó javaslatainak kidolgozásához Ez igaz is. A komplett javaslat elkészült és valóban sok értékes, a munkásság érdekeit szolgáló indítványt tartalmaz. Csakhogy a gyár alkalmazottaiban nagyon is megingott bizalmat ezzel már nem lehe visszaszerezni. Az üzemi bizottság sajá bevallása szerint sem képviselte eddit a dolgozók érdekeit, mert valójában nen is volt rá módja. De ezzel nemcsak sajá tekintélyének ártott, hanem el is szige telödött a munkásságtól. Csoda-e, ha azo a munkások, akikkel eddig csak hébe hóba értett szót, most új embereket k! vánnak érdekszervezetük élére? Minden funkcionárius okulhatott a kö zelmúlt eseményeiből. Tapasztalhatták lehet amúgy „angolosan" is távozni, di lehet amúgy hagyományosan, „hazai mó don" is. Illetve ilyenformán nem lehel hanem kell. A bratislavai Dimitrov Vegyiműve nem csip-csup üzem több mint hatezer embert foglalkoztál tehát annak, aki az élén áll, nem akár milyen gond és nem is akármilyen meg tiszteltetés jutott osztályrészül. Dušan Svoboda mérnök fél évtizedi igazgatója, azelőtt pedig (valamivel hosz szabb ideig) igazgatóhelyettese volt ( gyárnak. Szakmáját értő, embersége igazgató — ez a többség véleménye. A „ötvenhetek" nyílt levelére nyílt válasz adott. Elutasította a vádat, de nem hur rogta le szókimondó ellenzőit. Hibái nem tagadja. Mindenki tudja róla azon ban, hogy érdemei sokkal nagyoljak A gyár termelési eredményei to^^oi jók. Közvetlen kapcsolata van a piaccal exportjáért esetenként többet kap, min az átlagos világpiaci árak, nyereségi tiszteletreméltó. Arról, hogy ebből a nye reségből nem részesülhet mindenki ér dem szerint, nem ő tehet. A gazdaság rendszer szabályai erre a gyárra is úg vonatkoznak, mint a többire. Arról sen tehet, hogy a közel félszázmillió koro nát minden évben át kell utalni a prá gai szakágazati igazgatóságnak, és a. sem tőle függött, hogy a vegyipari dol gozók anyagi kedvezményeit az elmúl évek során fokozatosan a minimumra fa rágták. Ma már ebben az egészségre ár talmas és nehéz munkát adó ágazatbar is csaknem olyanok a bérek, mint általá ban az iparban. Ezen túl pedig nem a funkcionáriusok hanem ő volt az, aki rendszeresen felke reste a munkahelyeket, meghallgatta < munkások észrevételeit, s amennyire kö töttségében tehette, respektálta. Nem vá dolhatják sem a gyári, sem a személye ügyek iránti közömbösséggel. Embersége magatartásóra jellemző, hogy egyesei túlságosan is jóindulatúnak tartják. S ő hogyan vélekedik beosztottjairól Érdemes meghallgatni: — Szerintem az alkalmazottak nyolcvan százaléka fegyelmezett, jó munkaerő öt százalékuk hanyag és munkakerülő tizenöt százalékuk pedig ingadozik a jól és a rosszak között. A vezetőktől függ, hog' ez a tizenöt százalék, melyik táborbc kerül. Az a vezető, akinek van tekinté lye, s aki rendet tud tartani, annak nincs baja a tizenöt százalékkal, sőt az öt százalék is minimumra zsugorodik a keze alatt. Nem állíthatom, hogy nálunk mindenütt ilyen vezetők vannak, de egyit legfőbb célom, hogy ilyenek legyenek. Dušan Svoboda igazgató egyébkén még most sem hiszi, hogy az emberek fenntartás nélkül ki merik mondani őszinte véleményüket. Ezért tervbe vették, hogy a gyárkapuban egy urnát helyeznek el, amelyben a legbátrabb kritika is címzettjére talál. Erről az a különosztály gondoskodik, amelyet a dolgozók észrevételeinek és javaslatainak nyilvántartására és haladéktalan intézésére hoztál létre. Nem valószínű, hogy az urnára és o különosztályra sokáig szükség lesz, de hogy eddig már régen szükség lett volna rájuk, az bizonyos. Az emberek vagy hallgatnak, vagy beszélnek. Még nem mindenki örül annak, hogy újabban kevesen hallgatnak és többen beszélnek. — Ezt is az igazgató mondta. A Dimitrov Vegyiműveknek sok évtizedes forradalmi hagyománya van, s ez az elmúlt két évtizedben is éreztette hatását. Nem mindenki félt itt kinyitni a száját, s ha kinyitotta, őszinte szót hallatott. De itt is sok őszinte szó volt hiábavaló. S januárban, februárban, márciusban nehéz volt egyszeriben elhinni, hogy most már lesz foganatja, meri kell, hogy foganatja legyen. Akik hallgattak, ezért hallgattak, és persze egy kicsit azért is, mert még nem mindenkinek tetszik, ha szólnak. Igaza van tehát Svoboda igazgatónak a következőkben Is: „A demokráciát tanulnunk kell. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulni bírálni és a bírálatot elfogadni." Nagyon itt az ideje. \ SZABÓ GÉZA • „A mi üzemünkbe nem talált utat a demokratizálódás, vagy az üzemőrök nem engedték be" • „Újságírók, miért nem írtok?" • „A demokráciát .tanulnunk kell. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulni bírálni és a bírálatot elfogadni." • „Nem vagyunk kínaiak, hogy elhanyagolnánk munkakötelességeinket." • „A szakszervezet ne sülylyedjen odáig, hogy a dolgozóknak rozsdós hordók, kiselejtezett szekrények és lyukas szőnyegek megvásárlására ad ajánlásokat." B „Az emberek vagy hallgatnak, vagy beszélnek. Még nem mindenki örül annak, hogy újabban kevesen hallgatnak és többen beszélnek." Négy hónap telt el december végétől, január elejétől. Micsoda négy hónap! A krónikások lelkendezve írnak majd eseményeiről a történelem nagykönyvében, s utódaink alighanem irigyelni fognak bennünket, hogy tanúi, részesei lehettünk. Négy hónap telt el. Nem mindenki számára egyforma négy hónap. Vannak, akik minden napját kihasználták, s vannak, akik csak felét, vagy egy óráját sem. Ez fogékonyság, az eseményekre való figyelés és bátorság dolga. Ki-ki saját magáról állítja ki a bizonyítványt. Kezdetben, március közepe táján a füstös-pernyés üzemi levegőben fennakadt egy kérdés: No, mi van, újságírók, miért nem írtok? Munkások, műszakiak röppentették az alig mozgó gyári légvonatba, s annyira kihívóan lebegett ott, hogy lehetetlen volt észre nem venni. Unszolt, provokált. Színt kellett vallani. Az üzemi újság szerkesztői összedugták fejüket és - visszadobták a labdát. Cikket írtak a dolgozókna-k: Mi, igenis, hívei vagyunk a demokratizálódásnak, tudjuk, hogy vannak problémák, de hát ez a ti újságtok, miért nem hallatjátok szavatokat; festék, papír biztosítva! Minden véleménynek helyet adunk! A válaszok és az események ezután már nem várattak magukra. Március 22-én a

z ötödik részleg „A" műszakjának ötvenhél dolgozója nyílt levelet írt a vállalat vezetősége, a pártbizottság és a szakszervezeti bizottság címére: Meglep bennünket, hogy a vállalati igazgató a tömegszervezetek elnökeivel együtt mérsékletességre inti vállalatunk dolgozóit a köztársaságban végbemenő forradalmi eseményekkel kapcsolatban. Ebből az következik, hogy a szlovákok államjogi ügyeinek föderációs elrendezése nem imponál neki, s hogy hűséges kiszolgálóival, Mana és Sapár elvtárssal együtt a gazdasági ügyekre, a tervteljesítésre, a költségek csökkentésére akarja terelni a vállalat dolgozóinak figyelmét... Ezzel kapcsolatban megjegyezzük: nem vagyunk kínotok, hogy elhanyagolnánk Kvurtkakötotak, miért mondták, hogyan mondták? Lássunk néhány szemelvényt: — Huszonhárom éve vagyok tagja a pártnak, de először vagyok olyan gyűlésen, amelyen igazat mondanak. — Tudatosítanunk kell, hogy a fasizmus sem érvényesülhetett kis fasiszták nélkül. Novotný sem érvényesülhetett kis Novotnýk nélkül. Nálunk, a mi üzemünkben sem. — Ha valaki tíz-húsz éven át funkcionárius, nehezen tudja megőrizni forradalmiságát például csak a vállalat vezetőségével szemben is. Az emberek ezt régen tudják; és ki is mondták, de hiába. - üzemünk vezető funkcionáriusai nem voltak képesek a megújhodási folyamat élére állni. A mi hagyományosan forradalmi kollektívánkat nem tudták idejében a progresszív erők mellett felsorakoztatni. — Az alapszervezetekben elkészített beszámolók cenzúrálása a vállalati pártbizottságon egyáltalán nem volt kivételes valami. El tudtam mondani o magamét a múltban is, de aztán „komolyan" figyelmeztettek, és én engedtem. Nekem is van családom. — Beválasztottak a körzeti városi pártbizottságba. Erről a vállalati pártbizottságot is értesítették. A vállalati pártbizottság körülbelül ilyen hangzású levelet küldött a körzetnek: Nálunk minden rendben van... dolgozunk. A párt tagjával, akit a felsőbb pártszervtől küldtek, nem volt „szükséges" elbeszélgetni. — Elviselhetetlen az a „jó viszony", amely az üzemi szakszervezeti a gyomirtószergyárban lességeinket... Az említettek napjaink eseményeiről hivatalosan még nem nyilvánítottak véleményt, várakozó álláspontra helyezkedtek... A körlevél aláíróit ezért kompromittáltaknak tekintjük, nem érdemlik meg további bizalmunkat." (A szóban forgó körlevelet, amelyet februárban tettek közzé, s amely felhívás akart lenni a jobb gazdasági eredmények elérésére, Dušan Svoboda mérnök, vállalati igazgató, Jozef Sapár, a vállalati pártbizottság elnöke és Emil Mana, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke írta alá.) Az ötvenhét dolgozó |

e" vele letette a garast, bár kissé elvetette a sulykot. Az igazgató - annak ellenére, hogy cseh — nincs ellene a föderációnak; tizenkét éve él Szlovákiában, nem akar elmenni, tehát logikus, hogy a gyáriak érdeke az ő érdeke is. Más pontatlanság is van a levélben (a későbbiek folyamán tisztázódott), de nem ez a lényeges. Az ötvenhetek levele nyílt szó volt, vád és kihívás, felforrósította a levegőt, megmozgatta az állóvizeket, demonstrálta a szókimondás lehetőségét - beszélni tanította a hallgatókat. S ők megszólaltak. Kicsit későn, kicsit bizonytalanul, de már szemrehányóan — saját maguk felé is. Az ötödik részleg nyilvános pártgyűlésének első felszólalója kimondta: „A mi üzemünkbe nem talált utat a demokratizálódás, vagy ha igen, akkor az üzemőrök nem engedték be." De ezzel nyomban meg is cáfolta önmagát. Az ő szavaiban már benne volt a demokratizálódás. • .'•••• ozt nem Ami ezután következett, nehéz elképzelni. Éjszakába nyúló lázas-viharos gyűlések, fájó igazságokat, azaz igazságtalanságokat szemre vető felszólalások, magyarázkodások, lemondások és leváltások követték egymást. Mit mondbizottság és a vállalat vezetősége között kialakult. A szakszervezet megfeledkezett a munkahelyekről, távolról dirigálta a tagságot. - Azt akarjuk, hogy a szakszervezeti bizottság munkája megfeleljen küldetésének és ne süllyedjen odáig, hogy a dolgozóknak rozsdás hordók, kiselejtezett szekrények és lyukas szőnyegek megvásárlására ad ajánlásokat. Ennyi talán elég is mutatóba. Persze, azért nem mind ilyen közepes hő- és szenvedélymérsékletű; elhangzottak élesebb kritikák és nagyobb követelések is, de közöttük sincs olyan, amely ma már meglepetést tudna kelteni. Am néhány nappal ezelőtt, amikor elhangzottak, felszisszentek az érintettek, és beletörődve tapasztalták, milyen keserű a múlt hibáinak, a jelen fogyatékosságainak és a népszerűtlenségnek c kenyere. Április közepén nagygyűlést tartottak a gyárban, amelyen a vállalati pártbizottság elnöke lemondott tisztségéről. A néhány nap múlva egybehívott vállalati pártkonferencia új pártbizottságot választott. Ismét tizenöttagút. Hatan maradtak benne abból a pártbizottságból, amelyet 1968. február 28-án szavaztak meg. Az új pártbizottság rövidesen négy albizottságot hozott létre - ideológiait, műszaki-fejlesztésit, gazdaságit és személyzeti-rehabilitációst hogy a CSKP akcióprogramja, valamint a vállalat dolgozóinak észrevételei, az alapszervezetek határozatai és a gyár szükségletei alapján elkészítsék a saját, vállalati akcióprogramot. Az albizottságok már megkezdték a munkát. A kedélyek lecsillapodtak — mondják egyes vezetők. Pedig dehogy. A munkások keserű szájízzel gondolnak arra, hogy a nagy nekilendülés tulajdonképpen csak félig sikerült. A szakszervezeti bizottság összetételében nem A gyjiuirtósíergyár —• mint köztudott — nemcsak gyomirtószeri, íiansm különféle vegyipari alapanyagokat, műselymet, robbanóanyagot ás műtrágyát is gyárt. Termékeinek legnagyobb igénylője azonban így is a mezőgazdaság. (R. Noga f elv. J