Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-17 / 135. szám, péntek

O "ŕ Z O £ a < o <c g K ž* o LU ^ > V) K Bnice, és felemelte poharát, amelynek alján borsószemnyi maradt az olvadozó jégdarabból. FREETOWN A vámos sokáig turkált holmijaink között. Aztán belenézett vámlapunkba és újból megkérdezte: — Nincs maguknál valamilyen érték? — Nincs. — Gyémánt? — Nincs. — Mehetnek. Kérem a kővetkezőt... Nem csodálkoztunk kérdésein, hisz a gyémántok országában jártunk, abban az országban, amely világméretben negyedik helyen áll a gyémántbányászatban, és első helyen a gyémántcsempészésben. A nép körében szállóige lett: „A gyémánt Sierra Leone boldogsága és átka." A hatóságok annyira félnek a csempészéstől, hogy a titok fátylával veszik körül az egész gyémántipart. Kono gyémántvidékét tilos övezetté nyilvánították, szinte lehetetlen odajutni. Ezért nagyon örül tünk, amikor a sors összehozott minket egy angollal, aki annak idején a gyémántlelőhelyeken dolgozott. Ogy történt, hogy egy könyvkereskedésben „gyémántirodalmat" kerestünk. Minden volt Sierra Leoneről, csak éppen a gyémántgazdagságát ismertető irodalom hiányzott. — S mit szeretnének megtudni a gyémántokról? — szólalt meg egy mögöttünk álló középkorú férfi. A kölcsönös bemutatkozás után „Bruce mérnök" mesélni kezdett... POKOLI MUNKA — Az első gyémántot több mint 35 éve találták Sierra Leonében. Pollet angol geológus a Gboboro folyó vidékének talafát vizsgálva negyedkarát súlyú kicsi csillogó kőre akadt. Ez volt az első drágakő, amelyet Sierra Leonében találtak. A további feltárás megmutatta, hogy Kono vidékén hatalmas gyémántlelőhelyek vannak. A gyémántokat a folyó hordalékaiban, az ún. alluviális rétegben találták. Bányászásuk egyszerű technológiával történik: szinte közvetlenül a felszín alatt rejlenek. Geológusok szerint egy acre területről évente többmilliő font sterling értékű gyémántot gyűjthetnek be. Elég gyakran bukkannak elő szabályos alakú nagyobb darabok, ezekre különösen vadásznak a csempészek. 1945-ben itt találták a világ harmadik legnagyobb. 770 karátos gyémántját. Ám sok a kávészem nagyságú, barnás gyémántkő, amely csak ipari célokra használható. A legnagyobb lelőhelyek a Sierra Leone Selection Trust — a brit Consolidated Afričan Selection Trust leányága tulajdonába tartoznak. Ide nehéz bejutni: a különleges szolgálat lefülel mindenkit, s a területet elhagyókat röntgensugarakkal világítják át. — A társaság főhadiszállása Yengema városban van. — folytatta Bruce. — Van itt műszaki iskola, gyémántosztályozó, saját repülőtér és villanytelep. A tröszt földterületein gépesítették a gyémántbányászást. Vannak azonban amatőr gyémántkeresők ts: 12 shillingért fél évre engedélyt kaphatnak, bizonyos területen gyémántkutatásra. — Nem is drága — jegyeztük meg. — Ne siessék el a véleményét. Az engedélyt meg kell erősítenie a falufőnöknek, a törzsfőnöknek, a helyi közigazgatás vezetőjének, a rendőrfőnöknek és még több személynek. Az engedélyen ott kell lennie aláírásuknak és ujjlenyomatuknak. Minél több az aláírás, annál nagyobb az engedély értéke, azaz annál több „baksist" kell fizetni a helyi uraságoknak. Az engedély tulajdonosa rendszerint nem dolgozik, vagy húsz más amatőr gyémántkutatót foglalkoztat. Láttak már gyémántmosókat? Pokoli munka. A felső agyag- és homokréteg lefejtése után a görremosó teknő segítségével lemossák a gyémántot tartalmazó murvaréteget. Naphosszat dolgozhat, négy napig is görnyedezhet az ember, s nem feltétlenül talál fekete, nehéz kőzetre, amely rendszerint a gyémánt kísérője, s reményt ébreszt a kutatóban, hogy a következő murvarétegben talán feltűnik a csillogó drága kristály. Mindenesetre, hosszú gyakorlatomban még nem fordult elő, hogy Ily módon meggazdagodott emberekkel találkoztam volna, viszont maláriát, reumát és álomkórt elegen szereztek. — Most pedig nézzék meg, milyen az egykarátos gyémánt, — mondta Amikor a XV. században Pedro da Cintra körülhajózta a partmenti hegyeket, a tengerészek üvöltő zajt hallottak a hegység felől, ezért nevezték el Sierra Leonének, azaz Oroszlánhegységnek. Más forrás szerint a hegység alakja oroszlánra emlékeztette őket. Tény az, hogy Sierra Leonében sohasem voltak oroszlánok. Illetve csak egy volt: a brit oroszlán, amely 1961-ig gyarmati uralmában tartotta az országot. „Karmainak nyomai" még ma is felfedezhetők. Freetown, a főváros vidéki angol városra emlékeztet. Egyemeletes házak, angol utcanevek: Oxford-street, Campbell-Street, Brokk-street stb. Kényelmetlen emeletes autóbuszok, baloldali közlekedés, a szállodákban angolosan kora reggel felszolgált tea, a víkend szigorú betartása — ilyenkor kihal az élet a városban. Ódivatú sötétruhás, fekete esernyős tisztviselők, akik a londoni City tisztviselőit, clarkjeit majmolják. A város központját angol bankok, társaságok, áruházak cégtáblái tarkítják: United Africa Company, Barclay's Bank Company, Sierra Leone Selection Trust, fohn Holt... Az angol hagyományokat azonban a városi lakosságnak csak kis része őrzi, elsősorban az afrikai-európai vegyes házasságokból származó kreolok. Ök az 1792-ben felszabadított rabszolgák és a velük együtt partra ,tett fehér nők leszármazottai. Az ősök alapította Freetownban j jelentése: szabadok városa) 65 ezer, a környező falvakban pedig 55 ezer kreol él. A kreolok valaha kiváltságos rétegnek tekintették magukat. Ök voltak a „fekete angolok". Sajátos nyelvük van: a krio, amely az angol, a portugál és több helyi nyelv keveréke. A nemrégen összeállított első krio szótár mintegy tízezer szót tartalmaz. A városi piac, a King fimmy Markét nem angol jellegű. Közönséges afrikai neve van, a király, a king azért szerepel benne, mert a helyi lakosság előszeretettel ad gyermekeinek „királyi" neveket: King, Prince stb. A King Jimmy Markét Freetown gyomra. Egy öböl partján terül el. Kedden, csütörtökön és szombaton tarka vitorlások jelennek meg a parton, élelmiszert szállítanak az öböl túlsó partjáról. A partot szögesdrőtkerítés zárja el előlük. Viszont eladók várják a halászokat és a parasztokat. Ök a „mammi"-k. Ugyanis nem mindenki tudja megfizetni a partralépési illetéket. Az Aureol hegységről jól belátható az egész város, amelyre jellemző, hogy több a fa, mint a ház. Freetown büszkesége az óriási Gyapotfa. A hagyomány szerint 400 éves. A legenda szerint árnyékában a szökött rabszolgák visszanyerték szabadságukat, és senkinek sem volt joga ismét rabsors ba dönteni őket. A város lakossága gyorsan gyarapodik. A legutóbbi években több mint 30 ezerrel nőtt, s ez súlyos lakáskérdést okoz. Az építkezni óhajtók 20 évi törlesztésre hitelt kaphattak a városigazgatástól, de a legrosszabbul fizetett bércsoportba tartozók ezt sem engedhették meg maguknak. További problémát jelent a vízellátás, a városi ipar fejlesztése. Az utóbbi évek eseményei, az egymást leváltó korrupt érdekcsoportok marakodásának viszonyai között Freetown minden reménye az idegenforgalom maradt. Műemlékekben ugyanis valamennyi afrikai várossal felveszi a versenyt. ; Afrikai gyémántkutatók Kono vidékén B eriint és környékét a tavak teszik vöiízóvá. A város központjából is aránylag rövid idő alatt eljuthat az ember a tavak mellé, hogy élvezze a fürdés és napozás örömeit. Egyik ilyen közismert és közkedvelt tó a Tegeler See, amelynek több szigete közül most a Scharfenberg szigetet szeretném bemutatni. Aki a tó partján sütteti magát a nappal, láthatja, amint időnként egy komp fiaial fiúkat és lányokat szállít a szigetre. Az utasok a tangazdaság tanulói. A különös iskola az első világnábcrú után keletkezett — mint a történelmi események szükségszerű következménye. Az országban katasztrőfális volt az élelmezési helyzet, számtalan gyermek elvesztette szüleit, és ezért határozta el néhány emberbarát a tangazdaság létesítését. Az egyik döntő szempont az volt, hogy a 800 méter hosszú és 150— 200 méter széles szigeten van szántóföld és gyümölcsös, tehát az iskola önellátó lehet, továbbá, hogy a sziget nevelési pedagógiai szempontból rendkívül kedvező. A szűk esztendők elmúltával vált pregnánsan láthatóvá e pedagógiai szempont. Ezért működhetett az iskola tovább és működik állami támogatással ma is. A kompból kilépő utas a világváros zajából hirtelen a csend birodalmába. Az első pillanatban valószínűtlennek látszik, hogy tanintézet van a szigeten, csak akkor hisszük el, amikor séta közben tehénistállókban dolgozó, traktorok nyergében ülő fiatalokat látunk, vagy távolabb fekvő asztalosműhely gépeinek zakatolását halljuk. Elhaladunk a parton heverésző fiúk és lányok mellett, azután iskolaépületekre és különféle műhelyekre bukkaKURT SELIGER RIPORTJA nunk, köztük egy kis nyomdára, ahol a fiatalok saját lapjukat nyomják. Itt sorakoznak a tanítólakások és végül az internátushoz érünk. Kísérőnk, egy fiatal tanító, elmondja, hogy a gyermekek többsége kedvezőtlen családi körülmények közül került a szigetre. Arra törekszünk, hogy a fiatalokat megvédjék a nagyvárosi élet káros hatásai ellen, de ugyanakkor ne kapjanak elvont „üvegházi" nevelést. Éppen ezért hét végén kimenőt kapnak, meglátogathatják szüleiket, rokonaikat, színházba, moziba vagy táncolni mehetnek. Fegyelemsértést csak nagyon ritkán követnek el. A szokásos tantárgyak mellett — csakúgy, mint minden más középiskolában — szakképzésben is részesülnek. Tapasztalt szakemberek vezetésével dolgoznak saját gazdaságukban s kiváló növénytermesztők és traktorvezetők lesznek. v Egy ilyen iskolatípusban — mondja fiatal kísérőnk — a tanítók munkája is eltér a szokványostól. Nem mindegyik tanító lakik a szigeten, de amíg itt tartózkodunk, állandóan szolgálatban vagyunk. A városi Iskolában a tanító kilépve a tanintézet kapuján befejezte a munkát. Itt csak akkor, amikor a komp elindul a város felé. Éppen ezért itt a legnemesebb értelemben vett nevelők tevékenykednek. Együtt étkeztünk a tanulókkal. Az étteremben a lányok és fiúk terítettek, és természetesen ott ültek az asztaloknál a tanítók és az igazgató is. A tanítványok részt vesznek a tangazdaság irányításában is. A gyűléseken minden fontosabb kérdést megvitatnak és az is előfordul, hogy a vitában a tantestület alul marad. Ilyen gyűléseken vitatják meg a tanulók egyes társaik fegyelmi ügyeit is, és határozzák meg a büntetés mértékét — sokszor szigorúbban, mint a pedagógusok. A tangazdaság egyelőre szokatlan, egyszer azonban megszokott iskolatípussá válik. Ma még páratlan ritkaság, de eredményei gazdag távlatokat sejtetnek. És a több évtizedes gyakorlat azt bizonyítja, hogy ez a nevelési módszer nem gyengíti a gyermek és a családi otthon kapcsolatát. FRANCO VENTURINI LIBANONI ÜTIJEGYZETE B

ejrút - „Közép-Kelet gyöngye." Ebben a városban harmonikusan egybeolvad a legújabb európai technika és a festői arab bazárok titokzatos varázsa. Bejrút - élénk kereskedelem központja, ahol minden negyedórában milliós üzletet kötnek. Mágnesként vonzza a turistákat. Lépten-nyomon éjszakai klubok és kabarék csábítják a vendégeket. Itt láthaA „szép halál városa u tők a Broadway csillagai, itt hallhatók a Montmartre friss felfedezettjei. Persze az emberek nemcsak azért jönnek Bejrútba, hogy üzletet kössenek, vagy a nevezetes Libanoni Kaszinóban szórakozzanak, hanem egyesek azért utaznak ide, hogy véget vessenek életüknek. A libanoni főváros lakói büszkén mutogatják a Galambbarlangot, a „világ legszebb öngyilkosságainak színhelyét". Az Eiffeltorony a nyomába sem érhet. Óriási szállodákkal, éjjeli kabarékkal átellenben, vagy harminc méterre a tengerparttól két hatalmas sziklaboltozat emelkedik ki a kristálytiszta vízből. Alattuk szelíd galambok százai élnek. A barlang és a partmenti Avenue de Francé kisebb tavat alkotnak, amelybe átcsapnak a sziklafalon áthatoló hullámok. Szinte maga a természet alkotta ezt a helyet a kétségbeesett emberek számára . .. Igaz, nem olyan biztos, mint ha valaki kiugrik az Eifell-torony 12. emeletéről, viszont senki sem zavarhatja a halálba készülők szent rituáléját, aztán búcsút mondva az életnek, amely a végzetes vonalon túl még percekig pislákolni fog, a szerencsétlenek fejjel a tenger mélyébe vetik magukat. A Galambbarlangról sokat vitáznak Bejrútbon. Egyesek szent oltárhoz hasonlítják, amelyen áldozatot mutatnak be a Tenger Istenének. A primitív emberek úgy vélik, a hívők örök tisztelete övezi azokat, akik feláldozzák magukat. A „racionalisták", akik az öngyilkosságot a kényszerhelyzetből való logikus kiútnak tartják, nem értenek egyet ezzel a „költőies" magyarázattal. Abból indulnak ki, hogy a barlang mellett pezseg az élet, autók száguldoznak ... „Vád nehezedik egész civilizációnkra. A bíró mindig helyben van, kész ítélkezni. Igy aztán a Galambbarlang nem más, mint természet nyújtotta vészkijárat a létből, melyet a Társadalomnak nevezett zsarnok állandóan irritál." Turisták csoportjai keresik fel a Galambbarlang környékét, elragadtatással fényképeznek, gyönyörködnek a panorámában. A turistákat falkahadként kísérő lottójátékosok csak nevetnek rajtuk. A Galambbarlang a gazdag turisták kiváltsága, pénz nélkül maradt olajmágnásoké, sejkeké. Autón öt percnyi út a kasszinótól, ahol esténkint mesebeli összegeket veszítenek. Közép-Kelet nem egy uralkodóházának sarja végezte itt életét.