Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-17 / 135. szám, péntek

Béradó és családi péllék Emelkediik a családi pótlék összege A CSKP KB decemberi ülésének határozata alapján a legközelebbi időszakban olyan intézkedésekre kerül sor, amelyek a szociális jövedelmeket a létfenntartási költségek ingadozásához szabják. A kormány e napokban foglalkozik a családi pótlék emelésére vonatkozó javaslattal. Július 1-től tehát egy gyermekre havi 90,—, két gyermekre havi 330,—, három gyermekre havi 680,—, négy gyermekre pedig havi 1030,— korona lenne a családi pótlék. Várható ugyanis, hogy ezt a javaslatot a Nemzetgyűlés is jóváhagyja. Fontos megjegyezni, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben ilyen összegben folyósítják majd a családi pótlékot minden családfőnek, tekintet nélkül arra, hogy mekkora a fizetése, hogy munkaviszonyban áll-e vagy magángazdálkodó földműves. Amint a fentiekből kitűnik, a családi pótlék összege jelentősen emelkedik, főleg ha két vagy több gyermek van a családban. Am ennél a ténynél figyelembe kell vennünk, hogy július l ével hatályba lép a béradórendszer módosítása is. A családi pótlék összegének emelése ugyanis az első lépés ahhoz, hogy a gyermekes családoknak nyújtott többféle segítséget egységesítsék. Ennek a folyamatnak első állomása a családfenntartó béradó-kedvezménynek az eltörlése, a továb. riakban pedig sor kerül majd a l^yermekruhák és -cipők árához nyújtott állami támogatás részbeni törlésére, valamint az óvodai és bölcsődéi díjak emelésére is • Megszűnik az adókedvezmény Talán a legjelentősebb változás a béradó-kedvezmény eltörlése. Eddig ugyanis, amint ismeretes, az adó összegét két szempont szabta meg: egyrészt a jövedelem összege, másrészt az adófizető által eltartott személyek száma. Ezenkívül a gyermektelen adófizetők esetében tekintetbe veszik az illető korát, illetve a nőknél a családi állapotukat is. A béradó ma érvényes rendszerében ezek szerint 8 kategória létezik. Ennek a rendszernek legnagyobb fogyatékossága az, hogy végtelenül bonyolult, és az egyes eltérések igazán nem indokoltak. Például a nők családi állapotának figyelembe vétele. Az utóbbi időben — a bérek denívellálásával kapcsolatban — gyakran mutatnak rá azonos bérű dolgozók eltérő adóztatására. A béradó kivetése során érvényesített szociális elemek, azaz az adó összegének az eltartott személyek száma arányában történő differenciálása ellentétbe került az „azonos munkáért azonos bért" elvével, és bizonyos mértékben akadályozza azt a törekvést, hogy a dolgozókat a bér segítségével érdekeltté tegyék a teljesítmény fokozásában. Így például a 2000 korona havi bruttó fizetéssel rendelkező adófizető, aki két gyermeket (tehát 3 személyt) tart el az azonos bruttó fizetéssel rendelkező nőtlen adófizetőnél 223 koronával nagyobb fizetést visz haza. És bár — a családi pótlék emelése következtében — a nettó fizetést illetően lényeges változást az új rendszer sem hoz, a pzsichológiai tényezők hatását nem becsülhetjük le. A jutalmazási elmélet szerint téves volt az a koncepció, amelynek értelmében a kiskereskedelmi árak csökkentésével akarunk befolyást gyakorolni a munkateljesítményre, ugyanis sokkal hatásosabb befolyásoló eszköz maga a fizetési boríték. H Eltörölhető a béradó? A munkáért Járó Jutalmazás stimuláló szerepe szempontjából a nettó fizetés lenne a legtökéletesebb rendszer, vagyis a béradó eltörlése. Ez az egyszerűsítés azonban számos problémát vetne fel az állami költségvetés terén; s emellett jelentős előnyökhöz juttatná a magasabb jövedelműek csoportját az alacsonyabb jövedelműek rovására. A béradó több mint 13 milliárd koronát tesz ki az állami költségvetésben, tehát az összjövedelemnek csaknem 10 százalékát. A béradóba azonban beleszámít a betegbiztosítás és a szociális biztosítás összege is. A béradó eltörlésével tehát megszűnne eme költségek fedezésének egyik forrása. A béradó meghagyása mellett szól az az érv ls, hogy a lakosság a világon mindenütt hozzájárul az állam költségeinek fedezéséhez, mégpedig jövedelme arányában. Helyes tehát, hogy a dolgozók jövedelmük növekedésével arányosan nálunk is kivegyék részüket a népgazdaság fejlesztéséből. • Egységes adókulcs? Ezeket az érveket szem előtt tartva készültek el azok a javaslatok, amelyek nem a béradó eltörlését javasolták, hanem az egységes adókulcs bevezetését valamennyi adófizető részére. Sőt olyan javaslat is elhangzott, hogy az adókulcs mind a magasabb, mind pedig az alacsonyabb jövedelműeknél egyaránt azonos legyen. Ez az elképzelés azonban figyelmen kívül hagyja azt a klasszikus követelményt, hogy az adó összegét az adófizető teherbírása szerint állapítsák meg. Az egységes adókivetés — lineáris vagy progresszív — negatív hatással lenne a több gyermekes családok és a gyermektelen adófizetők jövedelmének összegére. Kimondottan csak a nagyobb fizetésűeket juttatná előnyökhöz. Ezek ugyanis — havi 4000 koronás fizetés és két eltartott személy esetében — jövedelmük 16 százalékát fizetik adóba, míg a hasonló családi viszonyok között élő adófizető havi 1000 koronás fizetéséből 9,8 százalékot vonnak le. Ha tehát például a mai átlagot, a kb. 13 százalékot alapul véve bevezetnék az egységes béradót, a 4000 koronás jövedelemmel rendelkező adófizető havi 120 koronát nyerne, míg az 1000 koronás fizetéssel rendelkező adófizető havi 32 koronát veszítene. Még kedvezőtlenebbül érintené ez az intézkedés azokat az adófizetőket, akik 3 vagy több személyt tartanak el. Például az az adófizető, aki havi 1000 koronás jövedelméből 3 személyt tart el, a mostaninál 81 koronával magasabb adót fizetne. Ha tehát ilyen intézkedésre kerülne sor, az feltétlenül negatív hatással lenne az egyes szociális rétegekre, sőt a népesedésre is. Ha ezt az állam kompenzálni akarná, az évi 3—5 milliárd koronát tenne ki. A Jelenlegi feszült gazdasági helyzet belátható időn belül ezt nem teszi lehetővé. • Harmadik megoldás Ezért kellett a béradó-rendszerben a harmadik megoldást választani, amely kétféle adókulcsot érvényesít: egyet a családfenntartó és egyet a nőtlen, Illetve a gyermektelen dolgozőzók részére. A családfenntartók adókulcsa — tekintet nélkül az eltartott személyek számára — a mai alapkulcs szintjén lesz, azaz olyan kulcs szerint szabják kl, mint ahogy eddig a két személyt, vagyis a feleséget és egy gyermeket eltartó adófizetők béradóját számították ki. A másik kulcs, a nőtlenek és gyermektelenek adókulcsa az eddigi szinten marad. Ez a béradórendszer a családi pótlékok új szabályozásával kapcsolatban az állami költségvetésbői hozzávetőleg évi 2,3 milliárd koronát igényel. E Jelentős összeg ellenére ezt a reformot még nem tekinthetjük a népesedést elősegítő eszköznek. A fentiek szerint tehát a jövőben magasabb béradót fizetnek mindazok, akik több mint két személyt tartanak el. A béradó ezen emelkedését azonban minden esetben ellensúlyozza a családi pótlék rendezésének bevezetése. Kedvezően fog ez megnyilvánulni főleg a kisebb jövedelmű családoknál. Ennek szemléltetésére említsünk meg egy példái: a béradó és a családi pótlékok mai rendszerében a havi 1300 koronát kereső és négy személyt eltartó dolgozó 69 korona adókedvezményt élvez. és havi 430 korona családi pótlékot kap. összesen tehát havi 499 korona az előnye. Az új rendszer szerint 69 koronával magasabb adót fog ugyan fizet ni, ugyanakkor 259 koronával magasabb családi pótlékot fog kapni. Az új rendszer tehát havi 181 korona többletet jelent számára. Ezzel szemben a havi 3500 koronát kereső dolgozó, azonos családi viszonyok között az új rendszer szerint havi 80 koronával kap csak többet. • Az első lépés Az új rendszer bevezetése tehát az első lépés ahhoz, hogy a több gyermekes családoknak nyújtott különféle támogatást egy helyre csoportosítsuk. A béradó új rendszere amellett, hogy leegyszerűsíti az adózást, bizonyos szempontból különválasztja a munkáért járó jövedelmet a szociális juttatásoktól. Bár a szociális szempontokat az adózás terén nem szünteti meg. A jövőre vonatkozólag azonban megoldásra vár még egy feladat: a legnagyobb mértékben érvényesíteni kell az „azonos munkáért azonos bér" elvét, és a béradó problematikájának további feldolgozása során meg kell oldani a nőtlenek és gyermektelenek magas adózásának a kérdését, ez ugyanis nem befolyásolja ked vezően a munkateljesítményüket. A CSKP akcióprogramja felveti a gyermekes anyák jövedelme igazságosabb adóztatásának a kérdését, a férfiak és nők adójában mutatkozó indokolatlan különbségek megszüntetését stb. E problémák megoldása a szükséges anyagi eszközök előteremtésétől fiigg. BOHUMÍR PAZDERKA mérnök, a Pénzügyi Kutató Intézet dolgozója Nemzetközi műfordító-konferencia Bratislavában SAJTÓÉRTEKEZLET A SZLOVÁK ÍRÓSZÖVETSÉG KLUBJÁBAN Bratislavában a Szicvák írószövetség klnbjában sajtéértekezletet tartattak a műfordításokról megrendezésre kerülő nemzetközi értekezlet előkészítéséről. Jozef Kot, az írószövetség műfordító szekciója elnökének tájékoztatása szerint a konferenciát májns 29-én és 30-án rendezik meg Szlovákia fővárosában. A Nemzetközi Fordító Sxüvetség (FIT) V. kongresszusa határozatának értelmében a csehszlovák küldöttség ugyanis kötelezettséget vállalt, hogy ez idén hazánkban rendezi meg a nemzetközi értekezletet. A FIT védnökség alatt megrendezendő konferenciát rendszerint abban ai országban tartják, ahol sur kerül a kongresszusra (a FIT VI. kongresszusa 1969-ben Prágában zajlik le). Ai értekezlet felett a FIT mellett védnökséget vállalt a művelődés- és tájékoztatásügyl miniszter, valamint a UNESCO csehszlovák együttműködési bizottsága. A bratislavai konferencia — melyet a Szlovák írószövetség műfordítói szekciója rendez — a műfordítás, mint művészet jelszó jegyében zajlik le. A tanácskozás, mely főleg a műfordítással kapcsolatos problémákat világítja meg, három témakörrel foglalkozik majd. A műfordítás értékeit érintő problémákról Roger Calllois az UNESCO dolgozója számol be. A fordítás a szöveg tolmácsolásának művészete címmel Edward Balcerzan, a poznani egyetem képviselfije tart előadást. A fordítás elméleti kérdéseit František Miko, a Szlovák Tudoma nyos Akadémia dolgozója ismerteti. Ax emiitett témákon kívül a részvevők által felvetett problémákat is megvitatják. A konferencián több mint ötven külföldi szakember vesz részt, köztük a FIT tanácsának tagjai. Hazánkat számos neves fordító, író és teoretikus képviseli. A nemzetközi értekezleten a bratislavai Úvárosháza Tükör-termében Štefan Brenčič docens, az SZNT művelődés- és tájékoztatásügyi megbízottja, valamint Pierre-Francuis Caillé, a FIT elnöke nyitja meg. A Slovenský spisovatef kiadóvállalat ez alkalomból könyvkiállítást is rendez. A konferencia zárószavát Ladislav Novomoský nemzeti művész tartja. -ymDél-Szlovákia gozdoságfejleszfése a magyarok és o szlovákok közös érdeke A nyitrai Pedagógiai Fakultáson a tudományos munka keretében foglalkoznak Dél-Szlovákia gazdasági fejlődésének kérdéseivel. Ennek kapcsán az alábbi kérdések megválaszolására kértük fel f o z e f Pastier kandidátust, a PF docensét: # Hogyan jellemezné a dél-szlovákiai területek gazdaságfejlettségi szintjeit? — Közgazdász körökben évek óta, s most már politikai körökben is utalnak a cseh országrészek és Szlovákia közötti gazdasági különbségekre. Szlovákia a gazdasági fejlődésben lemaradt a cseh országrészektől. Ennek okai ismertek. Vannak azonban a cseh országrészekben is gazdaságilag elmaradott területek (Dél-Csehország és Dél-Morváország egyes járásai). Szlovákiában egyes területek nemcsak az országos fejlődés mögött maradtak le, hanem Szlovákia fejlődési ütemétől is. Ide tartoznak a kelet-szlovákiai járások, Árva és Kysuca vidéke, valamint egész Dél-Szlovákia. A nyitrai Pedagógiai Fakultáson foglalkozunk Dél-Szlovákia gazdasági fejlődésével. Tíz járás fejlődését vizsgáljuk (a dunaszerdahelyi. a galántai, a komáromi, a lévai, az érsekújvári, a losonci, a rimaszombati, a rozsnyói, a kassai és a terebesi járásét). Ezeken a területeken a múltban ipar úgyszólván nem volt. Ami itt épült, az a felszabadulás után, az első ötéves terv időszakában és az azt követő években létesült. Az iparosítás azonban nem volt olyan méretű, hogy 15—20 év alatt megváltoztatta volna e területek jellegét. Dél-Szlovákia ma is iparilag fejletlen. Az említett járások részaránya az ország ipari termelésében 0,1 és 0,6 százalék között mozog. Legkisebb a dunaszerdahelyl, a rimaszombati és a terebesi járás részaránya (0,1 százalék), legnagyobb a kassai járásé (0,6 százalék). Dél-Szlovákiában vannak ugyan nagyüzemek (a Kelet-szlovákiai Vasmű, a vágsellyei Duslo, a komáromi hajógyár, a tolmácsi kazángyár), továbbiakat pedig építenek (élelmiszeripari kombinátot Rimaszombatban és Ógyallán, vegyi kombinátot Párkányban), mindez azonban nem távolítja el a terület ipari elmaradottságát. Az ipari termelés az említett járásokban az országos és a szlovákiai átlagnál gyorsabb ütemű, az elmaradottság felszámolása azonban az ipar még gyorsabb fejlődését követeli. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés nagyarányú emelkedést mutat a dunaszerdahelyi, a komáromi, a galántai, az érsekújvári és a lévai járásban. Ezekben a járásokban az egy hektárra eső árbevétel felülmúlja az országos és a szlovákiai átlagot. A többi járás ebben a tekintetben az említett átlagok alatt helyezkedik el. Általában megállapítható, hogy Dél-Szlovákia gazdaságilag elmaradott terület, fejletlen iparral. A mezőgazdaság aránylag fejlett, különösen a délnyugat-szlovákiai járásokban. O Mit tart a legfontosabb növekedési tényezőknek Dél-Szlovákiában? Mindenekelőtt a munkaerőforrást. Itt nemcsak a természetes növekedést, hanem azokat a munkaerőket is figyelembe kell venni, amelyek a mezőgazdasági termelés korszerűsítése következtében felszabadulnak. A jelentős munkaerőforrás azonban csak akkor használható fel, ha a természeti adottságoknak és a nyersanyagforrásoknak megfelelően ipart telepítünk ide. Nyersanyagforrásai mindenekelőtt a rimaszombati és a rozsnyói járásban vannak. Hatalmas lehetőségei vannak Dél-Szlovákiában az élelmiszeripar fejlesztésének (konzervgyárak, húsfeldolgozó üzemek, cukorgyárak, szeszgyárak stb. j, valamint a közszükségleti ipar fejlesztésének. A nagy vízforrások kedvező feltételeket teremtenek a vegyipar további fejlesztésére. Az iparosítás azonban megköveteli a munkaerők szakképzettségének növelését. A korszerű ipar magas képzettségű embereket igényel, akikből éppen ezen a területen kevés van. Az emberek szakmai színvonalának növelését ezért a délvidék sokoldalú gazdasági fejlődése távlati igényeinek kell alárendelni. @ Miben jelölné meg a dél-szlovákiai területek gazdasági felemelkedésének irányait? Egyes dolgokról már beszéltem. Ezért szabadjon most kiemelnem azt a gondolatot, hogy a gazdasági fejlődés manapság nemcsak a klasszikus értelemben vett iparosodás szellemében történik, hanem a tudományos-műszaki forradalom termelési irányzatainak megfelelően is. Ezért a dél-szlovákiai iparfejlesztésnek tekintetbe kell vennie nemcsak Szlovákia és az ország gazdaságának szükségleteit, hanem a KG-ST piacát, s általában a világpiacot is. Dél-Szlovákiában természetesen olyan ipart kell fejleszteni, amely a sajátos adottságok hasznosítására épül és munkaalkalmat biztosít. Az Iparilag fejlett cseh országrészekben dolgozó dél-szlovákiai munkások ezrei legmunkaképesebb korukban ott termelik az értékeket, s erejük fogytán hazatérnek. Igen nagy hátránya ez minden olyan területnek, ahol a munkaképes korú lakosság jelentős hányada nem tud elhelyezkedni. A meglevő munkaerőforrás tovább fog bővülni. A mezőgazdasági termelés korszerűsítése munkaerőket szabadít fel. Ezen kívül az itteni népszaporulat felülmúlja az országos átlagot. Ezért a foglalkoztatottság már ma elsőrendű gazdasági és politikai feladat. A CSEMADOK Központi Bizottságának javaslatában kissé csalódtam. A javaslat (amely egyébként figyelemre méltó dolgokat tartalmaz, és ismernie kellene mindenkinek, aki a szlovák—magyar kapcsolatokhoz hozzászól) sajnálatosan nem tartalmazza az elsődleges és létfontosságú követelményt: Dél-Szlovákia gyorsabb gazdasági fejlődésének szükségességét. Erről pedig semmiképpen sem szabad megfeledkezni. Vannak nézetek, miszerint Dél-Szlovákia iparosítása megbontja az egységes magyar etnikumot. így gondolkodni nem lehet, hiszen a dél-szlovákiai szlovákok és magyarok közös érdekei semmilyen tekintetben sem nyilvánulnak meg jobban, mint éppen a gazdasági fejlődés és az életszínvonal kérdésében. Vajon mi mozdítaná előre itt a fejlődést, ha nem a termelőerők céltudatos fejlesztése, az iparosodás, a mezőgazdaság műszaki színvonalának emelése, a terciáris szektor bővítése. Ha az új üzemek létesítésével szakképzett szlovák vagy cseh nemzetiségű embereknek kell letelepedniük Dél-Szlovákiában, ez nem árthat a cseh nemzetiségű lakosság érdekeinek, hanem ellenkezőleg, az új üzemek révén elősegíti az életszínvonal emelkedését, a jobb életkörülmények kialakítását. Dél-Szlovákia gazdaságfejlesztési kérdéseivel — amint mondottam — behatóan foglalkozunk, munkánkat 1970-ig kívánjuk elvégezni. A vizsgálat eredményeit közzétesszük és az illetékes pártés állami szervek rendelkezésére bocsátjuk. Ezzel a szerény munkával akarunk hozzájárulni Dél-Szlovákia gazdasági felemelkedéséhez, valamint a nemzetek és nemzetiségek baráti, elvtársi együttélésének javításához.