Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-17 / 135. szám, péntek

TISZTA VIZET A POHARBA Ma kapunyitás a városligeti vásárvárosban HARMINCHAT ORSZÁG MUTATJA BE TERMÉKEIT A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON * A MAGYAR KÜLKERESKEDELEM HA­TÁSOS PROPAGANDAESZKÖZE * NÍVÓSABB KIÁLLÍTÁSI TÁR­GYAK, NÍVÓSABB KÖNTÖSBEN Q CSEHSZLOVÁKIA VILÁGSZÍN­VONALÚ SZERSZÁMGÉPEI A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON Legyenek merészebbek a kiállító vállalatok — ez a javaslatunk a kö­zelgő BNV alkalmából. Ogy ls fogal­mazhatnánk: ne legyenek túlzottan, szerények, midőn ez a szerénység nem indokolt. Mit értünk ez alatt? Az eddigi gyakorlat az esetek túl­nyomó többségében az volt, hogy a vállalatok nem hívták jel kellő hangsúllyal a figyelmet egy-egy olyan árucikkre, amely valóban új­szerű, világszínvonalon álló ha­nem a termékek felett, alatt is ugyanolyan típusú felirat volt, mint a többinél ...Ne tűnjön el tehát az iga­zi újdonság a kevésbé „szenzációs" árucikkek között, hanem emelked­jék ki valamilyen formában nem hi­valkodással, hanem értékével, s en­nek ismertetésével. Az idei budapesti vásár kapunyitá­sa előtti tudósításunkban szándéko­san idéztük a HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propagan­da Iroda felhívásának fenti részét, mert véleményünk szerint a nemzet­közi árumintavásárok egyik igen ér­zékeny pontját érintette. Közismert, hogy az árumintavásárok egyre in­kább túlzsúfoltak. Hasonló a helyzet nemcsak a tökésországokban megtar­tott nemzetközi seregszemléken, ha­nem a brnói, a lipcsei, a poznani és a budapesti vásáron is. Különösen a nemzeti kiállítók teljességre töreksze­nek. A pavilonokban szeretnék egész iparuk keresztmetszetét vetíteni a kö­zínség elé, hogy különösen a szakér­tők lássák: mi mindent kínálnak a vi­lágpiacnak. A kiállítók szinte minden talpalatnyi területre gépeket szánnak, s nemegyszer a vásár igazgatóságá­nak kell felhívni a figyelmet arra, hogy túlságosan zsúfolt lesz a bemu­talójuk. A városligeti vásárváros pedig bi­zony mind nagyobb helyszűkében szenved. Fokozódik a részt vevő or­szágok száma, egyre bővül a bemu­tatásra kerülő árucikkek tömkelege. Az elmúlt évben harmincnégy, az idén mái harminchat ország mutatja be itt termékeit. Első ízben jelenik meg gyártmányaival Ausztrália, Algéria és Argentína. A vásárirodához eljuttatott szakmai leírások alapján várható, hogy még több ipari újdonság kerül a nagyközönség elé. A fokozódó tudományos-műszaki forradalom eredményeként egyre ní­vósabb kiállítási tárgyak nívósabb köntösben kerülnek bemutatásra, és újszerű díszítési elemekkel gazdago­dik egy-egy pavilon belső kialakítá­sa is. A vásárigazgatóság ennek érde­kében felújította a kiállítási pavilo­nokat és a szabad térségek rendezésé re is nagy gondot fordított. A Kelet-Nyugat nagy kereskedelmi, ipari találkozója tehát méltó köntös­ben fogadja a látogatókat. A vásár természetesen elsősorban a magyar külkereskedelem hatásos propaganda­eszközéül fog szolgálni, ugyanakkor azonban a külkereskedelmi kapcsola tok megteremtésének fórumává is vá­lik. Ez végeredményben népszerűségé­nek a magyarázata. (Az elmúlt évben a vásár alkalmával létrejött üzletkö tések összege elérte a hárommilliárd devizaforintot, ez mintegy 8 százalé­kát teszi ki az éves külkereskedelmi forgalom volumenének. Ebből a há­rommilliárd devizaforint összegből 1,8 milliárd a magyar exportálás és 1,2 milliárd pedig az impoitkötések össze volt.) Csehszlovákia immái hagyományo­san szintén részt vesz a BNV-n. De­zider Borovan, a csehszlovák kiállítás igazgatója kérdésünkre, mivel mutat­kozik be iparunk Budapesten, kijelen­tette: „Elhoztuk a budapesti ipari se­regszemlére mindazt, amit gazdasági­lag hasznosnak és ipari újdonságnak tanunk. Ki kell emelnem a STROJ­iMPOKT Külkereskedelmi Vállalat ki­állítását, amely bemutatja szerszám­gépgyártásunk már bevált, hagyomá­nyos gyártmányait és azokat a beren­dezéseket, amelyek a korábbi típusok továbbfejlesztett példányai. Ide sorol hatók a számjegyvezérlésű szerszám­gépek, a nagy pontosságú, ma már egy ezredmilliméter pontossággal dol­gozó gépek stb. Illusztrációképpen: a csehszlovák szerszámgépipar a negye­dik helyen szerepel az export világ­ranglistáján az USA. az NSZK és Ang­lia után ..." A múlt évi Budapesti Nemzetközi Vásárt több mint egymillió érdeklődő látogatta meg. Az idei vásár kapuit előreláthatólag még több vendég lépi át... (dj) TALLOSON rendeződnek a dolgok TÜKRÖZZE A KÉPESLAP IS A FEJLŐDÉST! Képeslapot akartam kül­deni külföldre. Van egy Is merősöm, aki városképeket gyűjt. Losonci üdvözlettel neki akartam örömet szerez­ni. A helybeli papírboltok­ban és trafikokban találtam ls sok fekete-fehér, valamint színes képeslapot, csakhogy ezek a felvételek már régiek voltak, jé néhány éve készül­hettek. Ugyanis Losonc az utóbbi időben szintén nagy változáson ment keresztül. Az egykori vásártéren mo­dern lakótelep épült és a vá ros középpontjában az apró házak helyén már tizemele tes panelépületek állnak Ezek az épületek Losoncnak nagyvárosi jelleget kölcsö­nöznek, sajnos a megváltozott városképet a kapható képes lapok nem tükrözik, ilyen felvétel egy sem kapható. De miért? KANIZSA ISTVÁN MEDDIG LESZ EZ MÉG IGV? A hidaskürti magyar tan­nyelvű alapiokú iskola tanu­lólnak létszáma közel 500. Az iskola tantermei egymástól távol eső helyen fekszenek Az új iskola építését már kö­zel 10 éve ígérik. Végre 1966­ban meg ls kezdték, sajnos azonban azóta csak építik építgetik, mert az épitkezé sen alig egy-két ember mo toszkál. Ha ez továbbra ls Igy tart, akkor Iskolánk csak évek múlva készül el. Pedig azt ígérték, hogy 1967 szeptemberében már ott kezdjük a tanévet. Gyer­mekeink jövője, egészsége védelmében kérjük önöket, segítsenek! VÖRÖS IMRE, a szü­lői közösség elnöke és 176 aláírás HOVA JÁRJUNK FÜRDENI? Oroszkán a cukorgyár tele­pén lakunk. A zselízl házke zelőséghez tartozunk. Volt egy közös fürdőnk, sajnos évek óta nem működik. Nincs azóta sem fürdési lehetősé­günk. Férjeinknek a gyárban van fürdőjük, de hová jár junk ml: családtagok? A te­lepen mindössze 4—5 fürdő szobás lakás van. Mintegy 45—50 családról van szó, de hiába kérünk valamiféle meg­oldást a házkezelőségtöl. Nem tudnának rajtunk segíte­ni? A cukorgyári telep lakói válasz olvasóinknak Milyen összegű anyasági segély jár? Piklér János párkányi olvasónk kérdi, jár-e és ha igen, mennyi anyasági sza­badság után gyermeke egy éves koráig íizetetlen szabadságon marad és ez idő alatt újból teherbe esik, továbbá kérdi, ha a terhességgel kapcsolatban munka­képtelenné válik jogosult-e a íizetetlen szabadság eltelte után táppénzre és szü­lési segélyre? A Tt 1965/143 sz. paragrafusa értel­mében az olyan nőnek, aki a fent em­lített módon gyermeke egy éves kcjráig az anyasági szabadság után kivett Uze­tés nélküli szabadság ideje alatt (a munkaviszony megszakítása nélkül) új­ból teherbe esett és az újabb anya.'ági szabadságot gyermeke egyéves koráhak elérése után számított egy hónapon be­lül kezdi meg, az anyasági segély az előző anyasági segély összegében jár. Ugyanebben az összegben Illeti meg az ilyen anyát az anyasági segély abban az esetben is, ha az előző gyermeke egy éves korának betöltése után újból dol­gozni kezdett és legalább 25 munkana­pot dolgozott le az anyasági szabadság megkezdéséig (nem számít ha ezen 25 ledolgozott napon kívül családtag ápo­lása miatt vagy betegség miatt igazol­tan nem dolgozott). Ha az említett feltételek nem lenné­nek adva, az anya az újabb anyasági szabadság megkezdése előtti 12 hónap alatt 25 munkanapot nem dolgozott vol­na le, az anyasági segély összegét az említett 12 hónap alatt elért átlagkere­set szerint úgy kell kiszámítani, hogy az elért keresetet a ledolgozott munka­napok és a fizetés nélküli szabadság napjainak összegével kell osztani, tehát az eredmény rendszerint nagyon cse­kély. A fizetésnélküli szabadság letelte után a táppénz és a szülési segély az ál­talános előírások szerint jár. Dr. F. J. Lapunk április 20-i számában „Tiszta vizet a pohárba" címmel, Ré­mes Ferenc tallősi lakos panaszleve­le alapján cikket közöltünk. Stzóvá tettünk benne néhány olyan dolgot, amelyek tisztázásra, megoldásra vár­nak a nevezett falu szövetkezetében. Bíráltuk többek közt Levánszkl Ká­roly elnök magatartását, hogy el­lojtja a bírálatot, fenyegetőzik, sem­mibe veszi a tagok szavát. Az idei évzáró taggyűlést is Idő előtt bere­kesztette, mivel — állítólag — sok volt a bíráló szó. A szövetkezeti ta­gok azt firtatták, hogy a funkcioná riusok miért kapnak 100 koronánként még 12 korona részesedést, a tagok viszont csak öt koronát? Miért kap az ellenőrző bizottság elnöke közel 3000 koronás havi fizetést, holott a szövetkezeti alapszabály szerint ez fizetetlen tisztség? Válasz helyett azonban csak ígéretet kaptak, hogy majd más alkalommal, a legközeleb­bi taggyűlésen visszatérnek az ügyre^ Igen ám, csakhogy a szövetkezet el­nöke úgy döntött; amíg ilyen hangok­ra számíthat, nem hívja össze a tag­gyűlést. Eltekintve a részietektől, amelyek az elnök „módszerét" illusztrálták, ez volt a cikk lényege. Néhány nappal a bíráló cikk meg­jelenése után megkaptuk Levánszki Károly válaszlevelét. Cikkünk legtöbb megállapítását helytelennek tartja, próbálja kimagyarázni a dolgokat, hogy például a funkcionáriusok ju­talmazását a járási-termelési igazga­tóság utasítása alapján szabták meg". Nyári Jánosnak, az ellenőrző bizott­ság elnökének a fizetését is ez a szerv hagyta jóvá stb., stb. Levele befejező részében kérte a szerkesztő­séget, hogy az április 25-1 vezetősé­gi gyűlésen képviseltesse magát, és „tényleg" öntsünk tiszta vizet a po­hárba. mivel a cikk ugyancsak föl­zaklatta a kedélyeket". A meghívásnak természetesen ele­get tettünk. Korábban ls érkeztünk a megadott időpontnál. Talán ennek kö­szönhetjük, hogy részben a „kedély­állapotokkal" is megismerkedhettünk. Megtudtuk például, hogy a válaszle­veleket Szarka Árpád, a szövetkezet ökonómusa fogalmazta, az elnök csak aláirta. Az elnököt az eset Idegileg teljesen „kiborította". Hamar Lajos, gépkocsivezető — ha a minősíthetet­len cikkre nem jön helyreigazítás — a jövőben nem olvassa az újságun­kat. Szarka Árpád máris megírta és borítékba zárta a felmondását. Ha a funkcionáriusok fizetését és részese­dését illető kérdésben a termelési igazgatóság — melyet szintén meg­hívtak a gyűlésre — nem ad nekik Igazat, a borítékot átnyújtja a szö­vetkezet vezetőségének. A gyűlés tehát ilyen — tényleg in­dulatokkal teli — légkörben kezdő­dött. Maga a tanácskozás viszont — Szarka Árpád túlfűtött felbuzdulásá­tól eltekintve — nagyon nyugodt és megfontolt volt. Első helyen szere­pelt a jutalmazás körül felmerült kérdések tisztázása. Már a kezdet kezdetén kiderült, hogy nemcsak a tagok előtt, hanem még a választott vezetők előtt sem világos ez a kér­dés. Szarka Árpád azt állítja, hogy a járási-termelési igazgatóság utasí­tására vezették be. A taggyűlésen is­mertették, melyik funkcionáriusnak mennyi lesz a fizetése. Ezért nem akarja elhinni, hogy a tagok ne tud­tak volna a dologról. Később azon­ban beismerte, hogy személy szerint ő sem ért egyet az új jutalmazási rendszerrel. „Átütötték" már csak azért is, nehogy azt mondják a ter­melési igazgatóságon, hogy a tallósi szövetkezet élén „tökkelütöttek" áll­nak, akik nem értik meg az újat. Most, az idei évzáró után — amikor hallotta az elégedetlenkedő hangokat javasolta, hogy térjenek vissza a ré­gebbi, a mostaninál igazságosabb ju­talmazási rendszerhez. A termelési igazgatóság képviselője azonban ezt a javaslatot kategorikusan elutasítot­ta. Ogy érzem, ez a kérdés bővebb magyarázatra szorul. Ha jól értettem, a termelési igazgatóság küldötteinek a szavát, a dolog tényleg tőlük in­dult ki. Az ok az volt, hogy a szö­vetkezetek nem értek el olyan gaz­dasági eredményeket, amilyeneket szerettek volna. Előtérbe kell tehát helyezni a szövetkezeti funkcionáriu­sok anyagi érdekeltségét. Kidolgoz­tak egy új jutalmazási rendszert a szövetkezeti vezetők számára. Jóvá­hagyás, illetve elbírálás végett meg­küldték a Földművelésügyi Miniszté­riumnak ls. A válasz: „Mivel eltér az eddigi jutalmazási rendszertől, kísér­let céljából csupán a galántai járás szövetkezeteiben engedélyeztük". Ez­után a járásban két szövetkezet ki­vételével mindenütt elfogadták: Tal­lőson is. A lényeget azonban — új­ból Tallósról beszélek — a mai napig sem ismerték meg a szövetkezeti ta­gok. Csak azt látták, hogy a veze­tők — annak ellenére, hogy meglehe­tősen magas havi fizetést kapnak — a részesedésnél is előnybe kerülnek. Ez szóbeszéd tárgyát képezte már ré­gebben is. Az Idei évzárón aztán ma­gyarázatot, felvilágosítást kértek. Szarka Árpád azt állítja, hogy a régi jutalmazási rendszer jobb, igaz­ságosabb volt a mostaninál, az „ex­perimentálisnál". A termelési igaz­gatóság mégis ragaszkodik az újhoz. Miért? A tallósi eset figyelmeztet, hogy valami e téren nincs rendben. Vagy talán a szövetkezet vezetői hi­báztak? A termelési Igazgatóság egyik küldöttje valahogy így nyilat­kozott: Az a baj, hogy a tallósi funk­cionáriusok — figyelmeztetésem el­lenére is — az engedélyezett kereten belül — a maximális lehetőségekhez ragaszkodtak. Lehet, hogy így volt. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Viszont most azon kellene el­gondolkozni, ragaszkodjunk-e tovább­ra Is olyan dologhoz, ami a gyakor­latban nem vált be, vagy engedjük meg, hogy a tallósi szövetkezet visz­szatérjen a régi jutalmazási rendszer­hez? Vagy talán ezzel bűnt követné­nek el? Végső soron a szövetkezet a ^ tailősiaké, meg a vezekőnyieké, akik4 annak Idején társultak. És semmi törvénybe ütközőt nem akarnak. In­kább hívei annak, ami régebben volt, és országos viszonylatban még ma is van és jó. Ismerjük be: kísérletez­tünk már annyit, hogy eggyel több vagy kevesebb melléfogás nem sokat nyom a latban. Tény, hogy a „kivé­telesen kísérlet céljára" engedélye­zett jutalmazási rendszer Tallóson csődöt mondott. Értelmetlen lenne csupán a látszat megtartásáért to­vább erőltetni. Előbbi cikkünkben már kifejtettük nézetünket az ellenőrző bizottság el­nökének munkájával, illetve jutalma­zásával kapcsolatban. A vezetőségi gyűlés ugyancsak minket igazolt. Nyári János, mint az ellenőrző bi­zottság elnöke csak arra az időre kaphatott volna bizonyos tiszteletdí­jat, amíg a tisztségéből eredő köte­lességeit végzi. Egyébként, csakis a posztján végzett munkájának megfe­lelően, úgy mint a szövetkezet bár­mely más tagja. Hogy azonban „füg­getleníthessék", még vagy 4—5 funk­ciót varrtak a nyakába. Megkapta a szép havi fizetést, de a szövetkezet­nek valójában nem volt ellenőrző bi­zottsága. Nyári Jánosnak éppen az ellenőrzésre, erre a legfontosabb fel­adatra nem futotta az idejéből. Hogy ez a dolog az évzáró taggyű­lésen, és most is szóba került, Szar­ka Árpád újból a termelési igazgató­ságra hivatkozott: „Hiszen ők is jó­nak találták a megoldást". "Ami Levánszky Károly személyét illeti: Ennek a vezetőségi gyűlésnek — egyesek elképzelése szerint. — azt kellett volna bebizonyítania, hogy levélírónk, majd a kérdéses cikk szerzője alaptalanul vádolta meg: nem olyan ember ő, amilyennek „le­festették". Ehhez csak annyit:, Le­vánszki Károly maga láthatta, hogy a vezetőség sem áll mellette. Ugyan­azokat a hibákat rótták fel neki, amelyeket a cikkben mi is a szemére vetettünk. Nem akarunk most rész­letekbe bocsátkozni. Talán csak any­nyit; ezen a vezetőségi gyűlésen olyan dolgokat hallotunk, amelyek a teljes mértékben igazolták a levél, illetve a cikk íróját. Az előző cikkből már tudjuk, hogy a kritikus hangú évzáró után az el­nök a „beígérés" ellenére sem akart taggyűlést összehívni. Mi viszont így fejeztük be cikkünket: „ ... minél előbb szükség lenne a taggyűlésre ... Mert a pohár a Haladásban tényleg csordultig telt". A vezetőség is ezen a nézeten volt. Szükségét látta a tag­gyűlés mielőbbi összehívásának és azt határozatba is foglalták. A taggyűlést május 4-re hívták ösz­sze. A tagok Levánszki Károlyt, is­mert hibái miatt, visszahívták tiszt­ségéből. Még csak annyit: a tagok éltek a szövetkezeti demokráciából eredő jo­gokkal. Ahhoz azonban, hogy újból helyre álljon a rend Tallóson, még számtalan kérdést kell majd tisztáz­niuk, ha tényleg tiszta vizet akarnak a pohárba. SZARKA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents