Új Szó, 1968. május (21. évfolyam, 120-149. szám)

1968-05-12 / 130. szám, vasárnap

NE HAGYD A TÜZET KIALUDNI! A SZOCIALISTA TÁRSADALOM első nagy erőpróbájának vagyunk szemtanúi és részesei. Nem kevesebbről van szó, mint annak az alapvetően fontos kérdésnek eldöntéséről, hogy a szocialista társadalom adott termelési viszonyainak következetesen forradalmi demokratizálásával képesek vagyunk-e a marxizmus—leninizmushoz és a humanizmus elvéhez méltó szabad teret biztosítani az embernek. Az emberi boldogság az önrealizáció függvénye. Az önrealizáció alapja a tágan értelmezett szabad alkotás és a szabad gondolkodás. A gondolkodás és az alkotás az ember leglényegesebb specifikumai Nem kétséges, hogy mindkettő fegyelmet igényel; az egyes einber szabadsága nemcsak hogy nem zárja ki, hanem szigorúan feltételezi mások szabadságát isi Szabadság, fegyelem kölcsönösség — egymástól elválaszthatatlan kategóriáki E társadalmi megújhodástól föltétel nélküli szabadságot, érvényesülési lehetőséget, egyenlő társadalmi jogokat ős kötelességeket vár hazánk magyar nemzetiségű lakossága is. A mindnyájunkat érintő társadalmi-gazdasági döntésekbe mi is bele akarunk szólni. Sajátos, belső ügyes-bajos gondjainkat önállóan és függetlenül kívánjuk a jövőben intézni, mert egyrészt munkánk és forradalmi hagyományaink, szellemi és erkölcsi érettségünk feljogosít bennünket erre, másrészt: sajátos ügyeink intézésének vállalásával tehermentesíteni kívánjuk a szlovák nemzetet. E kérdéssel kapcsolatban a kételkedők és kishitfiek felé szükségesnek látszik hangsúlyozni, hogy e földet, hol őseink születtek és gürcöltek, éppen annyira hazánknak tartjuk és tudjuk, mint bármelyik más nemzetbeli saját szülőföldjét. Otthon, — otthon akarunk lennil Távol állunk mindennemű irredenta gondolattól, s meggyőződésünk, hogy a nemzetiségi kisebbségek Közép-Európában — megfelelő társadalmi körülmények között — fontos történelmi szerepet, a népek, a nemzetek hídjának szerepét tölthetik be a jövőben. Hisszük, hogy egyszer eljön az idő (a termelőerők fejlődésének objektív következményeképpen), amikor a Duna menti népek testvéri összefogásban, a nemzetek teljes egyenjogúságának jegyében Intézik majd közös gondjaikat. E távoli perspektíva tudatában, akaratunk és egyenjogúság-igényünk jegyében, hazánk nemzetei és nemzetiségei baráti együttélése érdekében ismételten és sokszorosan viszautasítjuk azoknak a szlovák nacionalista pszeudo-ldeológusoknak véleményét, akik valamiféle „reciprocitási elmélet" alapján szeretnék megoldani a magyarság kérdését. Nem Is vagyunk hajlandók vitatkozni velük, mert felfogásuk sokféle „-izmussal" rokon, csupán a marxizmushoz semmi közük nincs. Alapállásunk egyértelműen internacionalista: a világ minden népének, nemzetének, nemzetiségének kívánjuk mindazt a jót, amit saját magunknak kívánunk, s tehetségünkhöz képest hozzá is járulunk más népek boldogulásához (ennek tanúbizonyságát adtuk azzal is, hogy teljes mértékben támogattuk és támogatjuk a szlovák nemzet helyzetének föderatív államjog! rendezését). Ugyanakkor kikérjük magunknak, hogy nékünk, csehszlovákiai magyaroknak a tűz szerepét szánja valaki is, hogy sorsunkat valamelyik más állambeli népcsoport sorsától tegye függővé! Szuverén nemzetiségi csoport kívánunk lenni, kölcsönösen tiszteletben tartott jogokkal és kötelességekkel, mert a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államalkotó makrocsoportja a magyar nemzetiségi kisebbség isi Elvárjuk, hogy e tény respektálásában ítéljenek meg bennünket, s vélekedjenek rólunk. AZ ELMÜLT HETEKBEN számos magyar dolgozóval találkoztam, beszélgettem. Azt tapasztaltam, hogy e „fenséges tűz csiholója" kisebbségi létünk történetében sosem volt ennyire a tömeg, mint éppen ma. Néhány elítélendő Jelenségen kívül (többnyire felelőtlen elemek csúnya személyi törlesztéséről van szó) a magyar dolgozók aktivitása nagyon pozitív. A párt Központi Bizottsága által kezdeményezett és Irányított demokratlzáclót lelkesedéssel és feladatvállalással fogadták. A CSEMADOK Központi Bizottságának határozatával egyetértenek. Pártunk Akciőprogramjára ügy tekintenek, mint sajátjukéra. Ugyanakkor nem tagadható, hogy az emberek reménykedésébe gyakran kétely is vegyül: a program csak program, de mennyiben valósul majd meg?l Azt hiszem, a kérdés Jogos, de egyszerűen és egyértelműen meg ls válaszolható: Olyan lesz az életünk, amilyenné tesszük aztl A szocialista demokratlzácló kezdet-kezdetén vagyunk! Az Igazán nagy munka csak most kezdődik. S ebben a munkában kivétel nélkül mindenkinek kl kell venni a maga részéti Hiszen elképzelhetetlen, hogy a kommunista párt Központi Bizottsága minden vonatkozásban és minden fokon demokratikus viszonyokat teremtsen. Az sem kívánható, hogy államjogi szinten intéződjön minden gondunk, azaz, hogy minden részletproblémánkat (nem vitatható, hogy még a nagyon aprónak tűnő kérdések is alapvetőek lehetnek az egyes ember számára a maga munkahelyén!) törvénybe foglaltan oldja meg a Nemzetgyűlés. Nagyon tudatosítanunk kell, hogy a sült galamb nem pottyan a szánkba és azt se várhatjuk, hogy valaki más kaparja ki a gesztenyét számunkra a tűzből. Egységes feladatvállalás vár ránk: Csehszlovákia Kommunista Pártjának Akcióprogramja értelmében, ki-ki vállalja azt a feladatot a maga munkahelyén, amire képes, illetve amire embersége és igazságtudata kötelezi! (Feladataink vállalása kapcsán talán nem fölösleges megjegyezni, hogy a puszta személyeskedés és az üres, csepűrágó vitatkozás ebben a történelmi helyzetben megengedhetetlen erő- és időfecsérlés. S azon magyar opportunisták, maguk javára taktizáló karrieristák, haszonlesők, demagóg népcsábítók, szélhámos anarchisták ellen, s mindazok eilen, akik csupán a maguk pecsenyéjét szeretnék megsütni e forradalom tüzénél ls, — következetesen és kérlelhetetlenül kell harcolnunk!) PEDAGÓGUS VAGYOK, a magyar iskolaügy és a magyar pedagógusok néhány kérdésével kapcsolatban szeretném még kifejteni véleményemet. Magyar Iskolaügyi problémáinkról már a leghivatottabb személy, Mőzsi Ferenc elvtárs is nyilatkozott a sajtóban. A félreértések kizárása érdekében szükségesnek tartom megjegyezni, hogy minden múltbeli vitánk ellenére a magyar iskolaügy javára végzett munkája alapján, de különösképpen a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar pedagógusainak 1963-as, már-már méltatlanul elfelejtett rezolúclója melletti bátor, elvhű kiállásáért nagyra becsülöm Mózsi elvtársat. Ugyanakkor nem hallgathatom el véleményemet az Oj Szóban tett nyilatkozatáról: Nem azt kifogásolom, amit elmondott (noha néhány megjegyzésével személy szerint nem értek egyet, az iskolahálózatunkról tett kitétele pedig enyhén szólva is megkérdőjelezhető ...), hanem azt, amit furcsánokosan mellőzött. Megítélésem szerint a magyar iskolaügynek jelenleg négy sarkalatos kérdése van: 1. A magyar iskolaügy független és önálló szervezésének és irányításának realizációja. 2. A Magyarországon is történendő főiskolai és egyetemi oktatás lehetővé tétele. 3. A magyar tanonciskolák, szaktanintézetek és érettségivel záruló középfokú szakiskolák hálózatának azonnali bővítése. 4. A magyar pedagógusképzés kérdésének ésszerű, komplex jellegű, az egész magyar szellemi élet javát is szolgáló megoldása. Halaszthatatlan feladatunk, hogy e célok realizációjára minél előbb részletes, a csehszlovák iskolarendszert reformálni hivatott új koncepció-javaslat figyelembevételével, a konkrét javaslataink jogi, anyagi és szervezési viszonyait is felölelő programot dolgozzunk ki. E program kidolgozása kapcsán elkerülhetetlen két szempont figyelembevétele; aj a demokratizmus elvének megtartása, ami többek között azt is jelenti, hogy e programjavaslatot megvitatás céljából a magyar lakosság, de legalább is a magyar pedagógusok elé ke(l terjeszteni, illetve végső formájában ők hivatottak jóváhagyni azt (ennek a közös programból fakadó feladatok kollektív vállalása szempontjából tulajdonítok nagy jelentőséget); b) már a programjavaslat kidolgozásába be kell vonni közgazdasági és jogi szakembereket, akik terveink realizálhatóságának pénzügyi és államjogi viszonyait és föltételeit vázolnák fel. A fent megjelölt negyedik kérdésről következő a véleményem: Közismert tény, hogy az alapvető nemzeti kulturális intézmények decentralizációjának szigorú föltételei és velejárói vannak. A mi szellemi életünk színvonala egyelőre kizárja alapvető kulturális intézményeink decentralizálását. Irányítani hivatott szellemi gócpontjaink félmegoldásos (pl. a Pedagógiai Kutatóintézet magyar csoportja, a Szocialista Nevelés szerkesztősége, a Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztősége, a Központi Pedagógiai Könyvtár magyar állománya, de valamennyi magyar újság és folyóirat szerkesztősége is Pozsonyban van, csupán bennünket, a Pedagógiai Fakultás magyar tagozatát dobták kl isten kegyelmére Nyitrára ... I (decentralizálása csakis felelőtlen vagy tudatosan rosszakaratú intézkedés következtében történhetett). A mai állapot a magyar nemzetiségi kisebbség szellemi erejét szétforgácsolja, s ezt a luxust még akkor sem engedhetjük meg magunknak, ha figyelembe vesszük azt a tényt ls, hogy viszonylag nagyon optimális anyagi-technikai körülmények között történik Nyitrán a magyar pedagógusképzés, vagy azt, hogy a nyitrai magyar főiskolai pedagógusok többségének szövetkezeti lakása van. A Pedagógiai Fakultás Magyar tagozata jelenleg az egyetlen felsőfokú oktatási intézményünk, s szerintem nem vitatható, hogy más földrajzi, kulturális és etnikai körülmények között a magyarság szellemi életében jelentősebb szerepet játszana. A MAGYAR ÉRTELMISÉG leghomogénebb és számban is legjelentősebb csoportját a pedagógusok képezik. Sajnos, mind ez Ideig egyetlen arra hivatott szervünk sem kísérelte meg, hogy ezt az erőt összefogja. Három konkrét javaslatra hívom fel az SZNT Nemzetiségi titkárságának figyelmét: 1. Ajánlatos lenne még az iskolai év végéig összehívni a magyar pedagógusok országos értekezletét. Ezen az értekezleten kellene megvitatni a magyar iskolaügy kérdéseinek rendezésére kidolgozott programjavaslatot, s esetleg a demokratizáció más, bennünket közvetlenül is érintő problémáit. 2. A magyar pedagógusok első országos értekezletén kellene megfontolni a Magyar Pedagógusok Országos Szövetségének gondolatát ls, sőt megfelelő előkészítés mellett ez az értekezlet megválaszthatná az MPOSZ-t alapító munkabizottságát, amelynek a státusz-javaslat kidolgozása és az alapító közgyűlés megszervezés lenne a fő feladata. 3. Javaslom, hogy a magyar főiskolások nyári táborozásának mintájára évente szervezzük meg a magyar pedagógusok országos nyári táborozását, amelyen kötetlenül elbeszélgethetnénk ügyesbajos gondjainkról és tapasztalatainkról. Ajánlom, hogy fogadjuk el a pelsőci magyar pedagógusok azon javaslatát, mely szerint ez a táborozás fix helyen (a Sajó völgyében) történne, minden évben közvetlenül a gombaszőgi kulturális ünnepélyek utáni időben. S VÉGEZETÜL engedtessék meg, hogy mindnyájunk figyelmeztetésére idézzem Adyt: „Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. S aki kihull, megérdemelte. Az ocsnt az Idő nem szánja. Aszott nemzetek, hűlt világok, Tört életek miazmás vágya Halálra-valók s nem kár értük. Szóljak próféták új szavával: Nem kik mertek tagadni múltat, De kik nem magvak a jövőnek, Mindig azok, akik kihullnak: Világok, népek, girhes eszmék." (Ady: Az Idő rostáján) Arról van szó, hogy az ocsú sorsára ítéljük-e magunkat e sorsdötő történelmi napokban, vagy fel tudunk zárkózni a párt akcióprogramja mellé saját nemzetiségi kérdéseinknek rendezésében is. Ne hagyd a szocialista demokratizálódás tüzét kialudni! KARDOS ISTVÁN