Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-02 / 92. szám, kedd

Semmi és senki sem állíthatja meg szocialista társadalmunk pozitív fejlődését (Folytatái a 3. oldalról.) alapvető, politikai problémáival kell foglalkoznia. Ma rengeteg ilyen kérdés van, s ezért az utóbbi időben sokkal gyakrab­ban kellett összejönnünk. Am e téren sem arról van szó, hogy bepótoljuk azt, amit a XIII. kongresszus után elmulasztot­tunk. Meghaladta erőnket, hogy ebben az alig több, mint két­hónapos Időszakban kellő elem­zés nélkül állást foglaljunk a fejlődés által felvetett problé­mák sokaságával kapcsolatban. Helyesnek bizonyult, hogy a központi bizottság elnöksége számos alapvető és elvi fontos­ságú kérdésben állást foglalt, például az egységes földműves­szövetkezetek kongresszusán, a kladnói vállalati konferencián, ahol főleg a munkásosztály je­lenlegi helyzetéről és szerepé­ről esett szó, valamint a brnói járási pártkonferencián. Fontolóra kell vennünk azon­ban annak elérését, hogy a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének üléséről nyilvános­ságra hozott tájékoztató anyag mélyebben tükrözze a helyze­tet, az egész párt előtt Jobban feltárja az adott jelenségek okait, jobban betöltse a tevé­kenység vezérfonalának szere­pét, s így kiváltsa a kommu­nisták még nagyobb akiivitását, nagyobb kedvüket és akaratu­kat a fontos társadalmi problé­mák megoldása érdekében. Ezzel kapcsolatban jobban kell támaszkodnunk a pártap­parátusra, amely nélkül nem lehetünk meg, s ugyanakkor irányítanunk kell munkáját. Az apparátusnak, dolgozóinak, de főleg az aktívának hatéko­nyabb segítséget kell nyújtania abban, hogy a pártszervek jobb, valóban analitikus munkát fejtsenek ki. Ezzel a követel­ménnyel összhangban kell irá­nyítani az apparátus munkáját, tökéletesítve és hatékonyabbá téve azt. Az apparátusnak azt a helyet kell betöltenie, amely megilleti — sem többet, sem kevesebbet nem akarunk. Lát­nunk kell, hogy fontos helyet tölt be pártmunkánk rendszeré­ben. Ezért nem helyénvaló a pártapparátus munkájának ál­talános bírálata. A pártappará­tusban zömmel derekas, becsü­letes kommunisták vannak, akik odaadóan szolgálják pár­tunkat és népünket. Az első pártkonferenciákon elhangzottak olyan javaslatok is, hogy hívjuk össze a CSKP Központi Bizottságának plenáris ülését. A CSKP Központi Bizott­ságának elnöksége ragaszko­dott a januári ülést követő első plenáris ülés előkészítésének eredetileg jóváhagyott ütemter­véhez. Elsősorban azért, mert ilyen rövid idő alatt lehetetlen volt a központi bizottság akció­programra épülő további mun­kája elveinek kidolgozását. Az elnökség a további munka szempontjából döntő fontossá­gúnak tartotta, hogy figyelmün­ket összpontosítsuk a soronle­vő időszak pártmunkájának tar­talmára és csak ezen az alapon valósítsunk meg személyi vál­tozásokat, nem pedig megfor­dítva. A központi bizottság plé­numa anélkül, hogy ismerné a januári ülés visszhangját, s a járási pártkonferenciákon ki­bontakozódé intenzív pártakti­vltást, nem haladhatna előre. A járási pártkonferenciák arról tanúskodtak, hogy pártunk fej­lett és a kommunisták helye­sen fel tudják mérni a hely­zetet. Bár nem akarjuk az egyes fo­lyamatokat irányelvekkel körül­határolni és ezt nem is szabad megtennünk, egyes kérdésekre pozitív választ adhatunk a ki­dolgozás alatt álló akcióprog­ram szellemében. Például az if­júsági szervezet problémájára gondolok. Az ifjúsági szervezet­nek a további időszakban tisz­teletben kellene tartania a fia­talok differenciálódó érdekeit, de ugyanakkor meg kellene őriz­nie a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség egységét abban, ami egyes alkotó elemeit összefűzi, nehogy az ifjúság ereje és be­folyása szétforgácsolódjék. Meggyőződésem, hogy az ifjú­ság kifejezésre juttatja nem­csak követelményeit, hanem azt Is, amit tenni akar. Ezeknek az érdekeknek a tükrében lát­ni fogjuk azt, ami közös, ami az Ifjúságot egyesíti. Ügy vé­lem, hogy az ifjúság tagozódó szervezetének egysége épp úgy természetes, mint más fontos társadalmi szervezetek egysé­ge. Nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy évtize­deken keresztül azért harcol­tunk az ifjúsági szervezet egy­ségéért, hogy az ifjúság hatá­sosabban érvényesíthesse befo­lyását. Az ifjúsági mozgalom­nak ezért sem szabadna lemon­dania egységéről. A párt felzárkózottabb társa­dalmi érvényesülésének néhány kérdéséről beszéltem. Meg sze­retném mondani azt is, hogy semmiképpen nem térhetünk vissza és nem is akarunk visz­szatérni a társadalom, az egyes szociális csoportok iránti va­lamilyen f elsőbbségi viszony­hoz. Ezt a magatartásunkat az­zal is dokumentálnunk kellene, hogy valóban mély és minél tárgyilagosabb elemzésnek vet­nénk alá a központi bizottság el­múlt időszakban hozott dönté­seit és következtetéseit. Hatály­talanítanunk kellene és a gya­korlatban leküzdeni azokat a döntéseket és következtetése­ket, amelyek téveseknek bizo­nyultak. Ezzel kapcsolatban tá­jékoztatni kívánom a központi bizottságot, hogy fontolóra vet­tük ennek az ülésnek napirend­jébe iktatni a Csehszlovák író­szövetség tavaly szeptemberi IV. kongresszusával kapcsola­tos pártálláspont politikai felül­vizsgálatát Is. Időhiány, vala­mint e kongresszus különböző vonatkozásainak hiányos esz­mei elemzése következtében ar­ra a nézetre jutottunk, hogy helyes lesz, ha figyelmünket először összpontosítjuk e kor­szak alapvető politikai kérdé­seinek megoldására s azután sietség nélkül, megalapozottan fogunk foglalkozni a további kérdésekkel. Ugyanakkor a párt központi bizottsága és az írószövetség közti viszony normalizálása ér­dekében feltétlenül szükséges­nek tartjuk azonnal hatálytala­nítani a központi bizottságnak azokat az intézkedéseit, ame­lyek hatalmi szóval és admi­nisztratív módon beleavatkoz­tak a nézetek harcába, ame­lyet ideológiai eszközökkel kel­lett volna megoldani. Javasol­juk ezért a központi bizottság 1967. szeptemberében hozott azon döntésének hatálytalaní­tását, amely a Literárni novi­ny-t átadta a Kulturális és Tá­jékoztatásügyl Minisztériumnak. Javasoljuk a CSKP Központi El­lenőrző és Revíziós Bizottsága azon javaslatának elfogadását is, hogy. vonjuk vissza a Klíma, Liehm és Vaculík elvtárs párt­ból való kizárására, Kohout elvtárs szigorú megdorgálására és Milan Kundéra elvtárs el­leni pártfegyelmi elindítására vonatkozó határozatot. Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy most rö­vid magyarázatot fűzzek az önök elé terjesztett anyagok­hoz. Hangsúlyozottan foglalko­zunk benne a munka politikai kérdéseivel, elsősorban a párt­munka tartalmának és módsze­reinek elmélyítésével. Már most céltudatosan kiala­kíthatjuk annak feltételeit, hogy a jövő akcióit időelőnnyel szervezhessük meg. Ez annyit jelent, hogy megalapozott tu­dományos elemzés segítségével kell feldolgoznunk a kialakuló új politika kulcsfontosságú kérdéseit. Ez a politika a XIV. pártkongresszus előkészületei során tovább formálódik majd. Már most alakítsuk ki a távlati program kidolgozásának felté­teleit. Ennek érdekében aktivi­záljuk és hangoljuk össze a tu­dományos kutatás valamennyi ágazatának munkáját. Ne le­gyen úrrá rajtunk a túlzott sie­tés, és utasítsuk vissza az ol­csó, minden alapot nélkülöző jelszavakat és ígéreteket. A má­sik oldalon ne féljünk kitűzni merészebbnél merészebb célo­kat, amelyeknek reális volta tu­dományosan feltételezhető. A párt és az állam, illetve a más intézmények, valamint szervezetek közti újszerű kap­csolattal párhuzamosan emel­jük ki az említett szervezetek­ben működő kommunisták ki­választásának és irányításának és különösképpen az itt tevé­kenykedő pártcsoportoknak a jelentőségét. A pártonkívüli szervezetekben működő kom­munistáknak önállóan kell tud­niuk megszövegezni politikáju­kat, teret biztosítani gyakorla­ti megvalósításának azzal, hogy elnyerik a pártonkivüliek bizalmát és támogatását, még­pedig érdekeik helyes érvénye­sítése útján. A kommunisták küldetésének növekvő jelentő­sége mind jobban nyilvánuljon meg abban is, hogy a párt fő­leg azok közül töltse fel sorait, akik a legjobban beváltak és elismert közéleti tényezők let­tek. Teljesen új alapokra kell he­lyezni a pártépítés objektív rendszerét, amely a párt szer­kezeti elemei közti demokrati­kus kapcsolatokra épül. Ennek a rendszernek alapvető külde­tése következetes harcot viselni a nemkívánatos és antidemok­ratikus irányzatokkal szemben, továbbá a gyakorlati intézkedé­sek szüntelen élő konfrontálása a párt akcióprogramjával, vala­mint a politika kidolgozásának demokratikus folyamatával, a kommunisták jogainak és érde­keinek védelmével. A párt most ereje teljéből tö­rekedjék a gyakorlati akciókra és ezzel párhuzamosan a kö­vetkező pártkongresszus fő irányvonalának kidolgozására, amely már teljes egészében megfelelne társadalmunk fejlő­dése új szakaszának. Tekintet­tel a helyzetre és számos járási pártkonferencia követelményé­re, úgy véljük, nem kell soron kívül összehívni a XIV. kong­resszust, hanem elemeznünk kell annak lehetőségeit, hogyan gyorsíthatnánk meg és tehet­nénk intenzívebbé előkészíté­sét. Ugyanakkor megkezdhet­nénk a munkát a CSKP hosz­szabb időszakra szóló program­jának kidolgozása érdekében. Bizonyára minden elvtárs megérti a kongresszus előkészí­tése meggyorsításának okait. Amennyiben ugyanis valóban az élére akarunk állni a jelen­legi és főleg a jövőbeli társa­dalmi változásoknak, akkor ezt nem tehetjük túlnyomórészt a propaganda, vagy pedig csupán a személyi változtatások síkján. A vezetés és az ösztönzés első­sorban reális és világos politi­kát követel. A közeljövőre vo­natkozóan ennek alapja az ak­cióprogram. Ne feledjük azon­ban, hogy a fejlődés nagyon dinamikus. Ami jó ma, holnap már kevés lesz. Nemzeteink joggal elvárják, hogy a párt következő kongresszusán átfo­gó formában fejezzük ki vilá­gos programunkat. Idetartoz­nak az életszínvonal emelésé­nek problémái, az ötödik ötéves terv alapvető célkitűzései, a hosszabb időtartamra szóló gazdasági fejlődés előirányzatai stb. Ennek híján a kongresszus semmi újat nem hozna és csnk a pártban és a tömegek köré­ben általunk kiváltott kezde­ményezés és aktivitás eltékozo­lására vezetne. A pártkongresszus feltételezi az akcióprogram végleges ki­dolgozását, hogy a gazdasági programmal együtt a XIV. kongresszus irányvonalát ké­pezhesse. Különben a dolgozók nem értenének meg bennünket. A kongresszus minden bizony­nyal arra épít majd, ami a múlt politikájában és a párt történe­tében életképes és valóban ha­ladó volt, s ami a történelmi próbát kiállta. Ez az irányvo­nal egyben világosan elhatárol­ja magát mindattól, ami nem volt reális, ami téves volt. Az akcióprogram valóra váltá­sa és a következő kongresszus előkészítése idején, a tevékeny és tárgyszerű mindennapi mun­kában kifejezésre jutó maga­tartás alapján alkalom nyílik arra, hogy a párttagság felelős­ségteljesen megítélhesse, a kongresszuson kinek adják oda a CSKP Központi Bizottsági tag­jának mandátumát. Erélyes törekvésünk teljes si­kere érdekében már ezen a ple­náris ülésünkön a központi bi­zottság szerveiben és a párt központi apparátusában létre kell hoznunk az alapvető fel­tételeket. Az első feladat a központi bizottság elnökségének és tit­kárságának átszervezése. En­nek során logikusan támasz­kodnunk kell az előző plená­ris ülések eredményeire. Az új elnökségnek és az új titkárság­nak azután javasolnia kell a központi apparátus szerkezeti felépítése konkrét átalakításá­nak módját. Az ezzel kapcso­latos elképzeléseket, amelyeket még nem tarthatunk véglege­seknek, Önök elé terjesztettük. A tanulmányozás és az észre­vételek megtétele érdekében előterjesztett alapanyagot, a CSKP Központi Bizottságának elnöksége még nem hagyta jó­vá. Ezeket a kérdéseket, mi­után a CSKP Központi Bizott­ságának elnöksége véglegesén kidolgozta és megtárgyalta őket, valószínűleg a következő plenáris ülésünkön döntjük el. Szocialista rendszerünk meg­szilárdítása irányvonalának ré­sze az államszervezet sokoldalú racionalizálása, a januári ple­náris ülés tárgyalásának és kö­vetkeztetéseinek szellemében. Ezen a téren az első lépést az új köztársasági elnök meg­választásával tettük meg. Ren­díthetetlen meggyőződésünk, hogy Ludvík Svoboda elvtárs megválasztása hozzájárul a progresszív erők egyesítéséhez, az állam politikai viszonyainak konszolidálásához és törekvé­sünk javára lesz. Nagyon fontos feladat a kor­mány munkásságának elmélyí­tése. A kormánynak kezdettől fogva olyan szinten kell dol­goznia, amely megfelel alkotmá­nyos küldetésének és az új fej­lődési szakasz követelményei­nek. A kormány ne legyen csak az egyes tárcákat képviselő mi­niszterek testülete, hanem olyan kollektív szerv, amely a köztársaságot valóban kormá­nyozza, eleget tesz a kommu­nista párt és a Nemzeti Front politikájában kifejezésre jutó társadalmi szükségleteknek. Te­vékenységében teljes mérték­ben tiszteletben kell tartania az államhatalom legfelsőbb szervének, a Nemzetgyűlésnek akaratát, tevékenyen együtt kell vele működnie és munká­járól szüntelenül számot kell adnia neki. A kormány fokoza­tosan szabaduljon meg a gaz­daság és a kultúra aránytala­nul túlsúlyba került, túlzott di­rektív-operatív irányítási mód­jától, elsősorban az irányítás és a hatékony államigazgatás koncepcióit és távlatokat meg­szabó szervévé váljon. Olyan szilárd és pontosan működő szervvé, amely hazánkban bl­tosítaná a kívánatos rendet és a demokratikus fegyelmet. Helyes lesz, ha az új kor­mány alakításánál számolunk a CSKP Központi Bizottságának elnöksége és a kormány által javasolt legszükségesebb válto­zásokkal a minisztériumok struktúrájában. Az új kormány belátható időn belül további szükséges strukturális változ­tatásokat javasolhatna és elvi jelentőségű intézkedéseket fo­ganatosíthatna tevékenységé­nek javítására. Elsősorban azonban szüksé­gesnek mutatkozik lényegesen megváltoztatni a kormány sze­mélyi összetételét, hogy az megfeleljen munkája és külde­tése új feltételeinek. A nyilvá­nosság elvárja, hogy az új kor­mány tagjai olyan emberek le­gyenek, akik kezeskednek a rá­juk bízott szakasz jó irányítá­sáért. Tiszteletben kell tarta­nunk és érvényesítenünk azt a demokratikus elvet, hogy a po­litika alapvető változásai és a benne bekövetkező fordulatok indokolttá teszik azoknak a po­litikai tényezőknek, személyek­nek kicserélését is, akiknek feladata ennek a politikának érvényesítése. Központi bizottságunk, a kor­mány és a Nemzetgyűlés egyik elsőrendű feladata gyorsan konszolidálni a biztonsági szer­vek és a hadsereg viszonyait. Az utóbbi időben sok bíráló szó hangzott el a Belügyminisz­térium és a biztonsági szervek címére. A nyilvánosságot nyug­talanította számos olyan tény, amely napvilágra került az egyes biztonsági szervek ötve­nes években kifejtett tevékeny­ségével, illetve a közelmúlt egyes eseményeivel kapcsolat­ban. A jelenleg megvalósítás alatt álló Intézkedések, beleért­ve a személyi intézkedéseket is, támogatni fogják mindazt, ami a Belügyminisztériumban egészséges. A pártkonferenciák és a szolgálati aktívagyűlések igazolták, hogy a biztonsági szervekben teljes túlsúlyban vannak az egészséges erők. Ezek az erők zálogát képezik annak, hogy megújul a nyilvá­nosság bizalma a biztonsági szervek iránt. Bizonyára igazat adnak ne­kem abban, hogy a biztonsági szervek társadalmi szükséges­sége minden kétségen felül áll. Nemrégen Prágát izgalomba hozta az a hír, hogy a bűnözők elleni harcban életét vesztette a közbiztonsági testület egyik fiatal tagja. Igazán őszinte megértést kell tanústtanunk a közbiztonsági szervek nehéz és felelős munkája iránt és segí­tő kezet kell nyújtanunk az e téren dolgozó elvtársaknak. A párt fontos politikai fel­adatnak tartja népünk békés életének megbízható védelmét. A köztársaság védelme az egész nép, valamennyi párt, állami, társadalmi, gazdasági szerv és szervezet ügye. A Központi Bi­zottságra érkező határozatok és levelek megerősítik, hogy a hadseregben dolgozó kommu­nisták és a többi katona is tel­jes mértékben egyértelműen magáénak vallja a Központi Bi­zottság októberi, decemberi és januári plénumának eredmé­nyeit. Támogatják a pártban és az egész társadalomban meg­indult progresszív áramlatokat, főként a demokratizálódási fo­lyamatot, valamint a párt és ál­lami szervek módszereiben és működésében lévő hibák kija­vítását. Teljes mértékben meg­bízunk a hadseregben, a biz­tonsági testületben és a népi milícia egységeiben lévő kom­munistákban, akik a Központi Bizottságtól teljes támogatást kapnak rendkívül felelős és igényes szolgálatuk, munkájuk elvégzéséhez. A hadseregben lévő kommu­nisták tudatában vannak an­nak, hogy társadalmunk és pár­tunk megújhodási folyamata teljes mértékben érinti a had­sereget is. Éppen ebben, vala­mint a hadsereg parancsnoksá­gában is szükséges személyi változásokban látjuk a biztosí­tékát annak, hogy soha többé a kétség árnyéka se férjen a hadsereg teljes odaadásához és . hűségéhez a nép Iránt és tár-* sadalmunk haladó szellemű fej­lődése iránt. Hadseregünket szocialista alapelveken, a centralizmus és AZ oszthatatlan parancsnoki jogkör szilárd érvényesítése alapján kell tovább építeni és tökéletesíteni, mintegy védőgá­tat emelve a külső ellenséggel, az imperialista agresszorokkal szemben. Hadseregünket a Var­sói Szerződés hadseregei szö­vetségének szilárd láncszeme­ként kell tovább fejlesztenünk. A csehszlovák fegyveres erők a hadsereg és a biztonság to­vábbi kiépítésének és működé­sének az illetékes állami szer­vek demokratikus ellenőrzése alatt kell végbemennie. Helyes lesz e téren megfelelő biztosí­tékokról gondoskodni. Ugyan­akkor a hadsereg és a közbiz­tonság kérdéseit sokkal na­gyobb figyelemmel kell kísér­nie az egész társadalomnak és demokratikusan ellenőriznie. A Nemzetgyűlést illetően tel­jes mértéKben érvényesítenünk kell e legfelsőbb állami intéz­mény alkotmányos jogait, még­pedig már a mai összetételében is, valamint az érvényben lévő alkotmány és a többi törvény adta feltételek között az eset­leg szükséges részleges változ­tatásokkal. Feltétlenül ajánla­tosak a személyi változások a Nemzetgyűlés elnökségében. Végül pedig új alapelveket kell kidolgozni a Nemzetgyűlésben lévő kommunisták számára. Ez­zel összefüggésben sürgető kö­vetelmény a Nemzetgyűlés hon­védelmi és közbiztonsági bizott­ságának mielőbbi megalakítá­sa. A Nemzetgyűlésben lévő kommunistáknak kezdeményez­|Folytatás az 5. oldalon.) 1968. IV. 2. 41

Next

/
Thumbnails
Contents