Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-02 / 92. szám, kedd

Semmi és senki sem állíthatja meg szocialista társadalmunk pozitív fejlődéséi e, 6 1968 ív. x. (Folytatás a 2. oldalról.I tak a januári plénumon kijelölt feladatot. Ebben a szakaszban ezt tartottuk döntőnek. A központi bizottság plénumának tanácskozása anélkül, hogy megjelölné a további munka tartalmi Irányzatát, amire az akcióprogram feltételeket teremt, csupán bonyolíthatná és megnehezíthetné a legutóbbi három plenáris ülés következtetései megvalósításának megkezdését, annál is inkább, mert a mai helyzetismeret színvonala a járási konferenciákra épül, teret nyit a legutóbbi plénumok megállapításai szellemének kibontakozására, s arra, hogy elhatároljuk magunkat a demagógia, az anarchia és bizonyos szélsőséges végletek megnyilvánulásaitól, melyek csupán zavarják a demokratizálódási folyamatot. Semmi és senki sem állíthatja meg szocialista társadalmunk pozitív fejlődését. Am a türelmetlenség, a szubjektivizmus és a szocialista fejlődéstől idegen egyéb szélsőségességek lelassíthatják és teljesen megzavarhatják. Politikai munkánk azonban sem holnap, sem a jövőben nem lesz könnyű. Az utóbbi hónapok kritikai erjedése sok mindenre következtetni engedett azzal kapcsolatban, milyen irányt vesz a további politikai munka. A kétségtelenül pozitív jelenségek mellett sok régi, de egyes új hiba és fogyatékosság mutatkozott a mostani demokatlzálódásl folyamatban is. Ez bban is megnyilvánul, hogy a ritikai folyamat még nem ért el mindent, ami elavult, s amit le kell küzdenünk, főként nem éri el mindig társadalmi életünk lényegét, hanem gyakran csak a felületét. A kritika ugyan elérte és eléri társadalmi életünk valamennyi területét, ám gyakran csak a következményeknél marad, az okokat nem tárja fel. Például csak megállapítanak különféle hibákat és fogyatékosságokat, s ezeket többé-kevésbé csak bizonyos személyekkel hozzák öszszefüggésbe. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nagyobb súlyt kell vetnünk a módszerek tökéletesítésére. Hiányzik a hibák és fogyatékosságok keletkezésének tüzetesebb történelmi és elemző szemlélete. Ogy vélem, főként a XIV. pártkongreszus előkészítésével kapcsolatban •ársadalmi életünk demokratlUódásának további pozitív lelyása érdekében szükség lesz Szocialista társadalmunk egész eddigi gazdasági és politikai fejlődésének valóban komoly elemzésére. Nemcsak a múltról van szó. Az elemző szemléletnek főként' a jelennel kapcsolatban kell megnyilvánulnia. Ma és holnap, s a jövőben is ellentmondásos lesz a fejlődés, az új állandóan szembe fog kerülni a régivel. Idejében fel kell ismerni, mi micsoda, hol szükséges a tüzetesebb, általánosabb vizsgálódás. Ilyen mélyebb megismerésre mindenkinek szüksége van, aki beleszól a társadalmi folyamatokba. A párt programalkotó szerepének elmélyülésével párhuzamosan az általános pártmunkának és általában a politikának, a politikai ráhatásnak valamennyi fokon és szakaszon vissza kell térnie az emberek körében végzett következetesebb szervező munkához, az emberekkel fenntartott élénkebb kapcsolathoz, az emberek igazi nézeteinek közvetlen megismeréséhez. Ez a funkcionáriusokra és minden egyes párttagra is vonatkozik, mert párttagságuk értelme: a politika Ismerete, részvétel a politika kialakításában, továbbá megvalósításában és megmagyarázásában. A pártban ez a tevékenység nagyon meggyengült. Napjaink pártéletének fellendülését értékelve tudatosítanunk kell, hogy a párttag szerepének ilyen értelmezéséhez való viszszatérés bonyolult és fáradságos lesz. Egyöntetűen bíráljuk a pártmunkában érvényesült felsőbbség! és adminisztratív módszereket, amelyek megbénították a tagok aktivitását, ugyanakkor látnunk kell, hogy ez mély nyomokat, következményeket hagyott maga után a gyakorlatban, szokásokban, továbbá sokaknak a pártpolitika megvalósításával kapcsolatos alibista magatartásában, csupán irányelvekre való támaszkodásában. Ez a társadalmi tevékenység valamennyi területén működő párttagokra is vonatkozik. Mindenütt szükséges a kapcsolat és megértés az emberekkel, mert az ő társadalmipolitikai érdekeik és kérdéseik megoldásával foglalkozunk. Az emberekkel kapcsolatban nem lehet és helytelen elméleti posztulátumokkal vagy a közvéleményre ráható eszközökkel manipulálni. Ez azonban úgy is elkerülhető, hogy a párttagok nem csak figyelmeztetik a pártszerveket és végső fokon a központi bizottságot a helytelen nézetekre, hanem eszmeileg maguk is szembeszállnak velük, védelmezni, magyarázni fogják a párt politikáját, s megnyerik az embereket a pártpolitika megvalósításának. Véleményem szerint plenáris ülésünkről teljes bizalommal s ugyanakkor Igényesen kell pártaktívánkhoz, az évzáró taggyűléseken megválasztott alapszervezeti pártbizottságokhoz, a járási konferenciákon megválasztott járási pártbizottságokhoz fordulnunk, teljes támogatásunkról biztosítva őket. Nem lehet oktalanul meghurcolni, botrány tárgyává tenni ezrek munkáját, akik áthatva a pártunk iránti teljes hűségtől, derekasan és becsületesen teljesítették szocialista építésünk feladatait. A pártaktívától, a párttagság zömétől, — amelyre központi Bizottságunk támaszkodik — megkívánjuk, hogy az őt mindig jellemző teljes aktivitással bontakoztassa ki tevékenységét az üzemek, a falvak, az építkezések és minden más munkahely dolgozói körében. Meggyőződésünk, hogy ez a kívánságunk visszhangra talál. Népi szocialista politikánknak a további időszakban az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell erre a feladatra összpontosítania figyelmét. Elsősorban a dolgozók érdekei és panaszai kell hogy érdekeljenek bennünket, elsősorban velük kell nap nap után szót értenünk a kedvező és a nehéz helyzetekben egyaránt. Ogy vélem, hogy minden kommunista, minden demokratikusan gondolkodó ember megérti, eszményeit csak a dolgozó emberéletével összecsendülően válthatja valóra. Minden szektásság káros. Nagy feladat hárul a Járási pártkonferenciákon megválasztott járási pártbizottságokra, amelyeknek politikánk Időszerű tartalmára támaszkodva, a munka dandárját kell elvégezniük az emberek körében. Elsősorban a gazdasági feladatok teljesítésének biztosítására kell törekedniük. A választást megelőző politikai aktivitás során erre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, akár júniusban, akár ősszel tartjuk meg a választást. Nem válna e fontos feladat teljesítésének javára, ha Itt vagy ott kétségbe vonnák a járási pártkonferenciák következtetéseit. Amennyiben valahol szükségesnek mutatkozik valamilyen személyi vagy más változás, ehhez nem szükséges 0] konferencia összehívása. Különösen akkor nem, ha az ilyen törekvés nem áll összhangban az adott pártszervezet tagsága zömének véleményével. A demokrácia nem jelenti a szünet nélküli ülésezést. A vitát és a tanácskozást követően a határozat kötelező minden tagra s a következő lépés a tett. A járásokban a legmagasabbfokú pártszerv a járási konferencia, illetve a konferenciák közötti időszakban a járási pártbizottság. A demokratikus centralizmus elvének teljes mértékben érvényesülnie kell a párton belüli életben, mert enélkül a pártakció képtelen lenne. Az az elv megkívánja, hogy a kisebbség alárendelje magát a határozatoknak, a többség döntésének és nézeteit a párton belüli normák tiszteletbentartása mellett érvényesítse. Engedjenek meg egy megjegyzést. Elterjedt egy olyan elképzelés, amely kétségbe vonja a népi milícia létének szükségét. Természetesen szükségünk van a népi milíciára, amely szilárd alkotó eleme az ország egységes védelmi rendszerének. Ebből kifolyólag olyan feladata van, amelynek minden bizonnyal következetesen eleget tesz. A küldetésével kapcsolatos kétségek megalapozatlanok. Ügy vélem, elvtársak, hogy általában a demokratikus viszonyok kialakításában jobban kell ügyelnünk e viszonyok sokoldalúságára és mélységére. Ez főleg a személyi és a káderkérdésekre vonatkozik. Olyan légkört kell teremtenünk, amelyben — miután ez természetes szükségszerűség lett — bírálni lehet a funkcionáriusokat, nehogy a kritika későn jöjjön és alapja az erőfitogtatás legyen. Ugyanakkor azonban olyan helyzetet kell kialakítanunk, hogy a megbírált egyén kifejthesse álláspontját, választ adhasson az igazságnak meg nem felelő, helytelen vádakra. Ezekben a kérdésekben, amint arról a múltban gyászos tapasztalatok alapján meggyőződhettünk, tragikus következményekkel járhat a tömegpszichózis, sőt annak kiváltása. A sérelmeket sem szüntethetjük meg azzal, ha újabb sérelmeket követünk el. Az új és a régi harcában mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a CSKP Központi Bizottsága által kidolgozott politikai platform és feladatok alapján egyesítsük a pártot. Nem akarjuk és nem is tehetjük azt, hogy a hiányosságok helyrehozása szembekerüljön az alapvető párt- és jogi normákkal, a szocialista humanizmusssal és az etika alapvető elveivel, úgyhogy ismét előttünk állna a helyrehozás igénye. Pártos eljárásra kötelezzük a különböző szakaszokon, az összes pártszervben dolgozó kommunistákat, jól ismerjük lakosságunkat, s bár egyeseket bele lehet sodorni a pártmunka etikájának meg nem felelő, helytelen eljárásba, az Ilyen eljárás szervezői sohasem vívhatják kl a nyilvánosság egyetértését. Elvtársak, egy további kérdés, okulás és egyben teljesítésre váró feladat, amely a következő időszakban szerintünk a legfontosabb, hogy szocialista demokráciánk mind mélyebb tartalommal fejlődjék. Ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az eddigi kritika majdnem teljes egészében magán viselte az egyoldalúság jegyeit. Sokáig monolőgus volt, mert majdnem egyáltalán nem talált ellenzőkre, mégpedig nemcsak a konzervatív, hanem a progresszív Irányzat részéről sem. Ez megnyilvánult továbbá abban — bár ennek vannak objektív és szubjektív okai —, hogy alig hallatta szavát a műszaki és a gazdasági-irányító értelmiségi. Az eddiginél jobban kell tudatosítanunk, hogy a demokratizálódás további folyamatában kívánatos a munkások és a földművesek nagyobb részvétele az időszerű kérdések nyilvános megítélésében. Ennek hiánya különféle okokkal magyarázható. Szerepet vitt itt a tájékozottság üteme és foka, a nyilvános véleménymondás eszközei közvetlen igénybevételének lehetősége stb. Ennek következtében az üzemekben és a mezőgazdaságban dolgozó elvtársak egy részének körében nyugtalanság és aggodalom keletkezett, hogy elkötelezettségüket kirekesztik a perifériára. A pártmunka, a gazdasági élet, a szakszervezeti és az ifjúsági mozgalom minden fokán gondolni kell erre, helyrehozva a hiányosságokat. Újságírónak, a rádió és a televízió dolgozóinak nagyon hasznos és javunkat szolgáló munkájuk elmélyítése érdekében tudatosítaniuk kell ezt a helyzetet. A munkások, valamint a földművesek gondolatai, nézetei iránti figyelmesebb viszony, a szigorúbb tárgyilagosság alapján még jobban hozzájárulhatnak akcióegységünk megszilárdításához. Ennek a szakasznak a dolgozói, valamint az Itt működő kommunisták sokat tettek annak érdekében, hogy a tömegbefolyásolás eszközei közvetítésével érvényre juttassák célkitűzéseinket. Helyesen éltek a januári plenáris ülés következtetéseivel ls, nehogy polgáraink a szóbeszéd, vagy a külföldi hírek útján tájékozódjanak. Ezt elősegíti az is, hogy a CSKP Központi Bizottsága elnökségének és titkárságának üléseiről tájékoztató anyagot adunk ki. Jutalmuk az, hogy munkájuk iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg. Ez az érdeklődés egyben nagy mértékben kötelezi őket, rendkívül növeli politikai, sőt államférfiúi felelősségüket, mert minden téves, vagy nem tárgyilagos hír, illetőleg adás tömeges visszhangot vált ki, állásfoglalást, magyarázatot követel. Kifejezetten szocialista jellegű demokráciát érvényesítünk és azt mélyítjük. Működéséért s azért, hogy ezzel a művünkkel senki ne élhessen vissza, valóban az irányítás valamennyi fokának minden egyes láncszeme felel. Ez az álláspontom korántsem jelenti azt, hogy korlátozni fogjuk értelmiségünk nagyfokú aktivitását, nem is gondolok arra, hogy követelések mesterséges hullámát idézzem elő. Ellenkezőleg, tudatosítani kell azt a magától értetődő igazságot, hogy a problémák felvetésének lendületét nem nehéz fokozni, ám megoldásuk, megvalósításuk, — ha nem akarunk szubjektivizmusba esni — objektív korlátokba ütközik, s ez megköveteli az értékek és feladatok sorrendjének jó megválasztását. Népámító, időben irreális, ingerült követelésekkel, s mi több jó adag demagógiával szert lehet tenni azonnali népszerűségre, ám megvalósításuk nélkül lehetetlen megnyerni a bizalmat, mely nélkül nem értenénk meg egymást. Pedig szükségünk van a kölcsönös bizalomra, hogy valóban tárgyszerűen megvitathassuk és egybeilleszthessük a sokrétű érdekeket. Elvtársaki Rövidlátók volnánk, ha nem látnánk a január utáni fejlődés további jelenségét — bizonyos nem szocialista hangulat fejlődését, sőt egyesek bősz revansrikoltozását. Már az elnökség február 21-i, nyilvánosságra hozott álláspontjában figyelmeztettünk rá. E jelenségekkel kapcsolatban olyan álláspontra helyezkedünk, hogy a párt nem hagyja magát hátba támadni azzal, hogy a demokrácia vagy a rehabilitálás leple alatt esetleg kísérletek történnek e hangulat legalizálására, s visszautasít minden olyan kísérletet, amely a progresszív demokratizálási szocialista törekvések gyengítésére vagy szétforgácsolására irányul. Ojra megismétlem, hogy a demokratizálás, amit el akarunk érni, kifejezetten szocialista jellegű s a jövőben is ilyennek kell lennie, s hogy egyetlen antiszocialista erő nem fog rajta élősködni. Emellett döntő, hogy társadalmunk megújhodási folyamatának általános jellegét korántsem azok a szélsőséges Irányzatok és kilengések határozzák meg, amelyek szabad utat igyekeznek adni az említett hangulatoknak. Mindenütt, ahol megnyilvánulnak, elvszerü eszmei harcot kell vívnunk ellenük, hogy ne tartóztassanak fel minket utunkon. Fejlődésünk fő, döntő tényezője a szocialista demokrácia fejlődése, amihez a CSKP októberi, decemberi és januári plénuma utat nyitott. A Jövőben is erre kell épülnie politikánknak. Ezen az alapon jött mozgásba a párt és népeink óriási szellemi ereje, energiája, amint azt az elmúlt három hónap igazolta. Ezen az alapon egyesül a munkások, a parasztok és az értelmiségiek erőfeszítése. Ezért továbbra is előre kell néznünk, újnak alkotására és mindannak fejlesztésére kell törekednünk, ami szocialista építésünkben pozitív volt. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a központi bizottság és az elnökség tagjainak munkájáról. Azt hiszem, rendszeresen és önkritikái szellemben el kell gondolkoznunk munkánkon, különösen az Ilyen mozgalmas politikai Időszak után, hogy munkánkat a gyakorlatban ls úgy tökéletesítsük, mint azt a januári plénumon eltökéltük, hogy megszabaduljon az elavult, be nem vált és helytelen módszerektől. A CSKP Központi Bizottságának januári plénuma után olyan helyzet alakult ki a pártban, hogy aránylag sokáig folyt és még utólag is hangzott a vita a központi bizottságban felvetett problémákról. Mint mindannyian jól tudják, rendkívül komoly vita folyt a párt társadalmi helyzetéről. A vita bonyolultsága, a központi bizottság januári plénumának következtetései alapján való egyesülési folyamat ellentmondásossága éreztette hatását a januári plénum döntéseinek okaival kapcsolatos nem elég rugalmas, helyenként különféle és főként kevésbé elemző tájékoztatáson, még azokon is, amelyek a központi bizottság tagjaitól származtak. Ez lényegesen kihatott arra, hogy sok pártszervezet nem elég jól értette meg és értékelte a határozatot, s főként a plénum tárgyalásának jelentőségét, tartalmát. Más helyzet alakult ki ott, ahol a plénum megállapításainak és tanácskozása tartalmának szóbeli közvetítésével és helyes meglátásával hozzájárultak a plénum munkájának helyes megértéséhez. így aztán olyan kiegyensúlyozatlan állapot következett be, amely valóban megnehezítette a funkcionáriusok helyzetét. Ezt tényként könyveljük el, olyan tényként, amely pártunknak a januári plénum előtti helyzetéből adódott, s nem vonhatunk le más következtetést, mint azt, hogy a jövőben tartsuk jobban tiszteletben azt az elvet, hogy a központi bizottság tagjai alapvető kérdésekben egységesebben lépjenek fel a pártnyilvánosság előtt. Nem uniformizálásról van szó, az csak ártana az ügynek. Arról van szó, hogy a pártnak — hogy a tettek pártja, a forradalmi gyakorlat pártja legyen — szem előtt kell tartania a demokratikus centralizmus elveit úgy, hogy tevékenységében, akciójában minél egységesebben lépjen fel. Feltételeztük, hogy előbb sikerül a párt elé lépnünk az akcióprogram tervezetével, amely erőteljes, egyesítő tényezőként, szocialista társadalmunk fejlődésének és haladásának alapvető kérdéseiben az egység tényezőjeként hathasson. Az események azonban gyorsabban peregtek. Ehhez még az is hozjárult, hogy a pártaktíva mindjobban értesült a legutóbbi plénumok lefolyásáról és következtetéseinek lényegéről, még pedig a túlsó végről, — említhetném a közvéleményt nyugtalanító „Sejna-esetet" és más körülményeket. Tudtuk, hogy a januári plénum döntése hatással lesz a lakosság politikai aktivitásának fokozódására, hogy egészen ú| politikai légkört teremtett. Nagy lendülettel vetnek fel gyakran jogos — nevezetesen szociális követeléseket is —, amelyeket fokozatosan és rendszeresen szintén meg kell oldanunk. Ám nem egyszerre. A kormánynak keresnie kell az utat e követelések megoldására, meg kell határoznia és indokolnia az eljárás módját, hogy reális megoldás szülessék. Időzavarban más új problémák is felmerültek előttünk, amelyeknek megoldására a központi bizottság eddig nem eléggé készült fel. Vonatkozik ez a CSISZ munkájának néhány kérdésére, a Nemzeti Front és a politikai pártok szerepének és helyének kérdésére, a kulturális és művészszövetségek tevékenységére és sok más kérdésre. Az előző fejlődés során sok megoldásra váró kérdés és probléma gyülemlett fel. A Januári plénum felszínre hozta őket. Ma, méginkább, mint januárban, elmondhatjuk, hogy a központi bizottság megfelelt szerepének, s ennek már Itt volt a legfőbb Ideje. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége kezdetben 14 naponkint ülésezett. Abból indultunk kl, hogy a múlttól eltérően nem részletkérdésekkel, hanem valóban a társadalom (Folytatás a 4. oldalon./