Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-06 / 96. szám, szombat

S

ok szó elhangzott már a CSKP Központi Bizottsága januári ülésével megindult demokratizálódási folyamatról. Java részben azonban a politikai demokráciával kapcsolatos vita kötötte le az emberek figyelmét, a gazdasági élet kérdései viszont háttérbe szorultak. Pedig a vitatott politikai kérdéseknek komoly gazdasági háttere van. Errfil beszélgettünk Hvezdoň Koötúch elvtárssal, a bratislavai Közgazdaságtudományi Főiskola tanszékvezető tanárával, a közgazdaságtudományok doktorával. Mire jó a föderáció? Beszélgetés HVEZD0Ň KOCTÚCH elvtárssal, a közgazdaságtudományok doktorával A GAZDASÁGI ÉLET DEMOKRATIZÁLÓDÁSÁRÓL A FÖDERÁCIÓ KÖZGAZDASÁGI VONATKOZÁSAIRÓL ÉS DÉL-SZLOVÁKIA GAZDASÁGFEJLESZTÉSÉRŐL A gazdasági élet demokratizálódása B Nincs politikai demokrácia gazdasági demokrácia nélkül, de elképzelhetetlen a gazdasági élet demokratizálódása politikai demokrácia nélkü

l. — Természetesen. A kettő feltételezi egymást. A párt önmagánál kezdte, és ezzel nagyon jó. feltételt teremtett arra, hogy a gazdasági mechanizmus is változzon. B Mit ért Ön gazdasági mechanizmus alatt? Az irányítás rendszerét és működését, valamint a gazdasági élet szereplőinek kapcsolatát. B Ezek szerint az irányítási rendszeren változtatni kell... wr— Igen. Az új irányítási rend*?.er nem elégíti ki a várakozást, mert mai formájában sok kompromisszumot tartalmaz. A mai irányítási rendszer alapvető hiányosságait az elméleti szakemberek már akkor jelezték, amikor megindult, feltételezéseik sajnos be is igazolódtak. Első helyen említem ineg a beruházások finanszírozását. A progresszív ágazatok többet fizetnek a beruházásokért, mint a konzervatív ágazatok, s ez korlátozza a progresszív termelési struktúra kialakítását. Másodszor: Szlovákia fölös munkaerőforrással rendelkezik, s ezért az illetményadő formájában büntetés éri. Harmadszor: a felhasznált nyersanyag mintegy 60 százalékát a Szovjetuniór ból hozzuk be, s e mennyiség jelentős hányada az ország nyugati részébe vándorol nagyszámú munkaerő kíséretében ^ (az emberek ugyanis otthon m iiem találnak munkát). S ez kimondott népgazdasági veszteség, mert felesleges nyersanyag- és munkaerő-szállításról van szó. Ha nem adminisztratív, hanem közgazdasági tarifát alkalmaznánk, akkor erre nem kerülne sor. Negyedszer: az irányítási rendszerből kimaradt egy sor közgazdasági tényező, például a föld ára, a a kataszteri aranykorona-érték, a földJáradék, a termelés és az infrastruktúra területi elhelyezésének szempontja és egyéb. B Mindezt úgy kell értelmez ni, hogy az új irányítási rendszer megszerkesztésénél az egyéb pontatlanságokon kívül nem vették kellőképpen tekintetbe Szlovákia sajátosságait? — Pontosan így van. Az új Irányítást rendszert túlsúlyban a cseh országrészek feltételeire szabták. Ennek következtében Szlovákiának a kivételeken, engedményeken, dotációkon keresztül alkalmazkodnia kell ehhez a rendszerhez. Szlovákia, mint nemzeti-politikai terület lényegében mikroterületre szűkült. A Szlovák Nemzeti Tanács a negatív opotiens szerepére jutott, mert ez az a szerv, amely az új irányítás ellen tart, ugyanis egyre nagyobb adminisztratív kivételeket követel. ^^^^ Ezzel az irányítási rendszer veTHTPJ szedelmesen adminisztratív, bürokratlkus jellegűvé változik, az adminisztratív kivételek 19BB azo

n'

5a

n Szlovákián semmit sem segítenek. Ezért az új trányíIV. 8. tási rendszert lényegesen módosítani kell. El kell távolítani ••» a kompromisszumokat, amelyeť ket eredetileg nem tartalmaaott, de idővel felszívott. A központi szervek elrendezése B A gazdasági mechanizmushoz tartozik, mint mondotta, . a gazdasági élet szereplőinek kapcsolata, s ezen is változtatni kell. — Másik fő oka annak, hogy a gazdasági reform mellékútra került, a következő. A gazdasági élet szereplőinek kapcsolatát, ezt az új hidat egyoldalúan kezdtük építeni. A vállalatoknál kezdtük, a vállalatok felelősségének és jogkörének meghatározásával. A híd másik oldalának építéséhez, a központi gazdasági szervek új elrendezéséhez, nem fogtunk hozzá, így az történt, hogy az új irányítási rendszert beleszorítottuk a népgazdaság régi adminisztratív-bürokratikus szervezeti felépítésébe — a minisztériumok és vezérigazgatóságok fűzőjébe, amelyben alig tudott lélegezni. A vállalatok jogkörének és felelősségének meghatározását a felülről lefelé történő bontás jellemezte: a kormánytól a minisztériumokra, a minisztériumoktól a vezérigazgatóságokra, innen pedig a vállalatokra, mint ahogyan a tervlebontás történt a régi irányításban. Mi pedig ennek az ellenkezőjét akarjuk elérni a gazdasági élet demokratizálása keretében. Azt, hogy megerősítsük a vállalatok gazdasági önállóságát, hogy a vállalatok saját megfontolásuk szerint önkéntesen, szabad szerződéses alapon szövetkezzenek nagyobb egységekbe, s ha kell, ezek az egységek ugyanígy még nagyobb társulásokba. Ami a vállalatok számára előnyös,-azt — megbízás alapján — közös szervük csinálja. Tehát azt akarjuk, hogy a felelősség és jogkör delegálása alulról felfelé történjen. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok szervezése nem sablonok szerint történik, tehát sokrétűbb vállalkozási formákra kerül sor. Ez azonban a központi végrehajtó apparátus radikális átépítése, az adminisztratív módszerekkel dolgozó bürokratikus centrum felszámolása nélkül nem valósítható meg. A szűkkeblű resszortizmus, az ágazati minisztériumok ténykedésének megszüntetésére gondolok, hogy végre átfogó módon gazdálkodhassunk, s e célból egy népgazdasági tanácsot kellene létrehozni. Valamilyen minisztériumokra szükség van, mondjuk iparügyi, mezőgazdasági és élelmezésügyi, közlekedési, kereskedelmi minisztériumra, de ezek ne legyenek Irányító, hanem indikatív szervek, amelyek ösztönözni fognak, mégpedig közgazdasági eszközökkel. Olyasféleképpen, mint amikor például az úszásban bizonyos szintet állapítanak meg, amely teljesítésével ki lehet jutni az olimpiára, vagyis a vállalatoknak bizonyos gazdálkodási szintet, minimális hatékonyságot szabnak, amit bizonyos időn belül el kell érniük, hogy megéljenek. A népgazdasági tanács pedig általános környezetet teremtsen az eddigi direktív befolyásolás helyett. így az egész központi gazdasági appaHvezdoa-^tôi^tľlN^TtV

or.C^t

yfctemi tanár, a közgazdaságtudo mányok doktora, kiváló marxista közgazdász. Kočtúch elvtárs akkor is határozottan kiállt a gazdasági élet, a gazdasági viszonyok normalizálásáért, és nevezetesen Dél-Szlovákia gazdaságfejlesztési problémáinak megoldásáért, amikor a tényeken alapuló igazmondás és érvelés kockázattal járt. Dél Szlovákia gazdasági felemelkedése problémáinak megoldását sürgette az Oj Szóban tavaly megjelent nevezetes cikkében is, amelyben a déli járások lakosságának aránytalanul alacsonyabb egy fóre eső jövedelmére, az alacsony ipari színvonalra, a terclálls szektor elmaradottságára, a gazdasági veszteséggel járó elvándorlásra mutatott rá. rátus elérheti azt, hogy ne úgy hasson, mint az áprilisi időjárás, hanem kedvező gazdasági éghajlatot teremt a vállalatok tevékenységének. B ľan rá remény, hogy ez megvalósul? — A remény kevés lenne. A központi gazdasági szervek új elrendezéséhez mielőbb hozzá kell fogni, mert csak ezáltal valósítható meg a gazdasági élet demokratizálódása, vagyis a gazdasági hatalom és felelősség decentralizálása. Ha a demokratizálódási folyamat nem érintené a centrumot, akkor az irányítási rendszer kompromisszumokat öltene magára, akárcsak a múltban, s a központ továbbra is adminisztratív módszerekkel dolgozna. A központi szervek elrendezését azonban a föderatív államforma keretében kell megvalósítani. Jobb tehát dönteni a szimetrikus modellről, mert nem lenne szerencsés megoldás felfújni az asszimetriát, hogy azután később átváltozzon szimetriává. A föderatív alapon való elrendezés szerintem most az egyedüli lehetőség arra is, hogy megszabaduljunk a bürokratikus centrumtól, amely az új irányítási rendszer következetes érvényesítésének legnagyobb fékezője. A területi erőforrások jobb hasznosítása B Milyen közgazdasági alapállásból indul ki a föderáció gondolata? — A föderációban a szlovák nemzetnek és a Szlovákiában élő nemzetiségeknek sokkal nagyobb lehetőségei vannak a fejlődésre. Ez abból ered, hogy nemzeti szervek irányítják saját gazdaságukat, hangsúlyozom: saját gazdaságukat. Mert nem elég, ha az alkotmányban benne foglaltatik, hogy egyenjogú és egyenrangú nemzetek vagyunk. Ez most ls megvan, de gazdaságilag — az aszimmetriából adódóan — a köztúrsaságban albérleti helyzetünk van. Ugyanez a helyzet a magyarokkal, lengyelekkel, ukránokkal, de nekik van legalább a szomszédságukban nemzeti államuk, ami Intelektuálls és morális hátteret jelent számukra. De mi van nekünk, szlovákoknak? Most azt mondjuk, hogy a demokratizmus a politikában kísérlet arra, hogyan lehet egybekötni a demokráciát a szocializmussal és a szabadsággal, s így utat mutathatunk a nyugati országok kommunista pártjainak. Kérdeznünk kell azonban, hogy ha csak a politikában maradunk és a gazdaságban semmi sem történik, akkor ez az útmutatás tökéletes lesz? Nyilvánvaló, hogy nem. A nyugati államokban is nagy különbségek vannak a területek gazdasági fejlettsége között, például Olaszország északt és déli része, Skócia és London környéke, az USA keleti és nyugati része között, amit nem tudnak kiküszöbölni. Előttünk a nagy lehetőség, megmutatni gazdasági téren is, hogy az integráció gazdasági hatékonysága alapján a szocializmusban megoldhatók a nagy különbségek, ráadásul a nemzetek és nemzetiségek javára. Ehhez azonban föderációra van szükség. Hogy miért? Frejka és a CSKP közgazdasági bizottságának körei 1945-ben azzal számoltak, hogy Szlovákia gazdasági kiegyenlítődése a cseh országrészekkel 1965-ig megtörténik. Nem így történt. A nemzeti jövedelem növekedését tekintve viszonylagos közeledésről ugyan beszélhetünk, de az abszolút különbségek minden gazdasági mutatót tekintve elmélyültek, kivéve a népszaporulatot. Ha ilyen lenne a fejlődés továbbra is. akkor Szlovákia kiegyenlítődése nagyjából 2000 után történne mej?. B A föderációnak semmi ertelme sincs, ha nem mozgósítja jobban a gazdasági növekedés nemzeti erőforrásait mind a nemzetl-politikai terület, mind az egész ország gyorsabb fejlődésére —, mint az asszimetrikus államforma. Van-e a szimetrikus elrendezésnek valamilyen elönye a területi erőforrások mozgósítása szempontjából? — Hiszen éppen arról van szó, hogy Szlovákia sajátos forrásait valamiképpen hasznosítsuk, amit az asszimetrikus modell nem tett lehetővé, mert Szlovákia gazdaságát nem az itt élő nemzet és nemzetiségek, hanem túlsúlyban a cseh gazdaság' érdekelnek rendelte alá. Az aszimmetrikus modell ráadásul nem vette figyelembe a cseh nemzeti-politikai terület érdekeit sem. Sok cseh területből — megismételve a gazdaság múltbeli struktúráját — deprimált terület lett. A föderáció tehát nemcsak formáját, hanem reális gazdasági tartalmát tekintve ls, a nemzeti erőforrások jobb kihasználása révén, hatalmas teret nyit mind a szlovák nemzetnek, mind a vele élő nemzetiségeknek. Szlovákia gazdasági forrásai B Elviselhető-e gazdasági szempontból a föderáció? Szlovákia milyen fő erőforrásokkal rendelkezik? — Az aggodalomnak nincs helye. Szlovákia rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy gazdaságát önállóan Irányítsa. Elsőnek említem a munkaerőforrást, mivel a munkaerő a szocializmusban alapvető gazdasági tényező. Mindjárt meg is kell mondanom, hogy itt nem csinálunk körültekintő politikát. Az alapműveltséggel rendelkező ember a társadalomnak és a családnak 200 ezer koronájába kerül. Kész a munkaerő, de nem tud hol dolgozni. Nem arról van szó, hogy szociális foglalkoztatottságot teremtsünk, de ha invesztálunk az emberbe, akkor lássuk is el anyagi tényezőkkel, munkaeszközökkel, forgóeszközökkel stb., hogy gazdasági értelemben vett foglalkoztatottságot érjünk el. Ebből a szempontból a munkaerőre épülő telepítés korszerű telepítés, mert a modern gazdaság azt mutatja, hogy ma a munkaerő a termelés legdrágább tényezője, ha áthelyezik. Ez az egyik doiog A másik, a szocialista ember számára nem elég dolgozni, hanem rendes munkafeltételeket is kell teremteni, hogy gazdaságilag egyenértékű feltételek között realizálhassa önmagát. Az országrészek között az a különbség is megvan, hogy az egyik földgyaluval dolgozik, a másik csákánnyal, s az előbbinek többet fizetünk, mert elláttuk technikával. A munkához való jog a viszonylag egyforma munkafeltételekhez való ioeot is jelenti. Másik fontos tényező a terület földrajzi fekvése. Szlovákiának előnyös földrajzi fekvése van, nemcsak azért, mert közvetíti a kapcsolatot Magyarország és Lengyelország, a Szovjetunió és a cseh országrészek, illetve az NDK között, s általában a KGST-rendszer kapcsolatait észak—dél és kelet—nyugat irányban, hanem azért is, mert az országban felhasznált nyersanyag 60 százaléka, amit a Szovjetunióból hozunk be, először az ország keleti részében jelenik meg. Normális gazdasági viszonyok között a kelet-szlovákiai kerület a gazdasági csoda kerülete lenne. Mert például a cseh kapitalistának az első köztársaságban nem jutott volna eszébe mondjuk olyasmi, hogy Hamburgból behozza a gyapotot Déčínbe, itt feldolgozza félkészáruvá, Kassán állít fel ruhagyárat, s innen a készterméket Déčínen keresztül Hamburgba szállítja. Az első köztársaság feltételei között, amikor a tarifák Szlovákiában 110 százalékkal drágábbak voltak, ez a kapitalista pár hónap alatt gazdaságilag tönkrement volna a konkurrenciában. Tehát nincs értelme elszállítani a nyersanyagot az ország nyugati részébe, és utána küldeni a munkaerőket Kelet-Szlovákiából és Dél-Szlovákiából, hogy dolgozhassanak, mert otthon nem találnak munkát, s az anyagot késztermék formájában visszahozni, kiszállítani a Szovjetunióba. Ez ellenirányú és felesleges szállítás. Van munkaerőnk, van nyersanyagunk, vagyis Szlovákiában kell beruházni, mert így gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval sokkal nagyobb hasznot hoznának. Vagy ha már felépítünk üzemet, amely a nyersanyagot feldolgozza, mondjuk a Keletszlovákiai Vasművet, akkor a termelést kompletlzálni kell, mert a nyersanyag elsődleges feldolgozásából eredő viszonylagos veszteséget hatékony másodtermeléssel ellensúlyozni lehet. Ezt bizonyítja az egész vasés színes fémkohászat. A Ziar nad Hronom-i alumíniumgyár „veszteséges", de a rá kapcsolódó feldolgozóipar nagyon gazdaságos. Szlovákia mezőgazdaságilag több mint önellátó A harmadik növekedési tényező a mezőgazdaság. Szlovákia mezőgazdaságilag nemcsak hogy önellátó, hanem kiskereskedelmi árakban számítva mintegy 2,5 milliárd korona fölösleget mutat ki. Szlovákia a népét tehát ellátná anélkül, hogy valamit be kellene hozni (természetesen a meleg és forró égövi terményeken kívül). Most képzeljük el, hogy az ország fizetési mérlegében a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek behozatala 2,6 milliárd devizakorona mínuszt mutat. Ez az akadály Szlovákia számára nem létezne, bár éppen ennek az akadálynak igen negatív kihatása volt Szlovákia fejlődésére. Szlovákia dolgozói vagy az alapvető ágazatokban helyezkedtek el Szlovákiában, vagy csak olyan jellegű feldo'^ozó iparban, ami! nem a gazdaság szükségletei és az emberek érdekei szerint fejleszteltek, hanem aszerint, hogy az élelmiszerek behozatalában megnyilvánuló hiányt valamilyen exporttal fedezni kell. S nem vihettünk ki akármit, hanem azt, ami kiviteli csereérték. Mert ha ön rá van kényszerítve nekem valamit eladni, akkor én únv beállíthatom önt, hogy én választom meg, mit adjon nsk^m. Ezzel azonban a feldolgozóipar kanalizálódott. S ha ez sem volt elég, mint ahogyan nem volt (Folytatás • 10. oldalon.)