Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-06 / 96. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottsága ülésének vildja (Folytatás a 7. oldalról.) ponti Bizottság minden tagját, mert a legtökéletesebb agytröszt sem helyettesítheti a pártszerveket, és különösen napjainkban, a januári plénum által teremtett feltételek között, a központi bizottság autoritása attól függ, hogyan vesznek részt a központi bizottság egyes tagjai a pártvonal megvalósításában. A továbbiakban MacháCo/á elvtársnő a munkásosztály és az értelmiség viszonyával, a pártapparátus helyzetével és feladataival foglalkozott, majd rátért a gazdasági kérdésekre. A termelésben, az iparban és kereskedelmben a centralisztikus rendszer által okozott károk miatt most súlyos gondot jelent, hogyan lehet ezeket a károkat a lehető legkisebb politikai veszteséggel helyrehozni. Sajnos, a múltban hiába mutattunk rá az úgynevezett gazdaságfejlesztési „acélkoncepció" hiányosságaira. Rámutattunk, hogy a közszükségleti cikkek belföldi hiányáért hiába bírálnak bennnüket, amikor a bírálattal egyidejűleg növelik kiviteli feladatainkat, de nem engedélyezik a közszükségleti ipar termelőegységeinek legegyszerűbb reprodukcióját sem. Mindenekelőtt az exportra dolgozó szakágazatokat fejlesztettük, de, mert a termelési eszközöket nem újítottuk fel, devasztáltuk az egész közszükségleti ipart, és ezt a módszert átmentettük az új irányítási rendszerbe is. Közismert tény, hogy a pénz vásárlóértékét a belföldi piacon a fogyasztási cikkek gyártásának bővítésével kell egyensúlyozni, ez a kifizetett bérek és fizetések fedezete. Mivel mi a közszükségleti cikkekért a külföldi piacon ismét csak termelő eszközöket, gépeket és nyersanyagokat kaptunk, a belföldi piac disproporciója egyre mélyült. A társadalom most változásra, tettekre számít. A legfontosabb feladat, hogy a belföldi piacon megteremtsük a kereslet-kínálat egyensúlyát. Ezért kell ezt a kérdést az akcióprogramban is előtérbe helyezni, számítva arra, hogy a problémákat a kormány és a gazdasági tanács konkrét tettekkel oldja meg. A felszólaló ezek után bírálta a hírközlő eszközök néhány állásfoglalását, többek között a rádiót, ahol — mint kijelentette — hat hét óta nem kapott alkalmat arra, hogy válaszolhasson a bratislavai rádió nyílt levelére. MacháčOvá elvtársnő foglalkozott a Rudé právo kommunista dolgozóinak javaslatával. Véleménye szerint helyes, hogy a lapot a párt központi bizottsága irányítsa, helyes, hogy ismertetni akarja a társadalmunkban felmerülő nézeteket és eszmecseréket, de a lap kötelessége, hogy a problémákkal kapcsolatban magas színvonalú, pártos magatartást tanúsítson. — Milyen eszméknek kötelezzék el magukat a központi bizottság tagjai? Ogy vélem, hogy a következetes szocialista demokrácia eszméjének, hogy ebben az államban soha többé ne üldözhessenek senkit, azért mert megmondta a véleményét, hogy minden becsületes ember valódi szabadságban éljen, hogy minden jó, értelmes, igaz ügy győzedelmeskedjék és soha ne győzhesse le a hatalmaskodók akarata. A múltat nem lehet csak negatívan megítélni OTAKAR ŠIMONEK elvtárs felszólalása Már a Központi Bizottság csütörtöki ülésén és tegnap is tájékoztatták önöket, kértem, hogy mentsenek fel a Központi Bizottság elnöksége ós a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya tagjának funkciójából. Harmincnégy esztendeje vagyok a párt tagja, s mi sem lenne számomra fájóbb, mint ha azok közé sorolnának, akik gátolják a párt további fejlődését és a haladás kerékkötői. Amennyiben távozásom hozzájárul ahhoz, hogy szabad kezet kap a Központi Bizottság új elnöksége és az új kormány, örömest és minden keserűség nélkül távozom. Természetesen nem érthetek egyet azzal, hogy távozásomat a vezető politikai funkciókból kapcsolatba hozzák a konzervatív irányzatokkal, valamint az ahhoz való ragaszkodással, ami már Idejét múlta, s ami ellen magam ls éveken át küzdöttem. Határozottan elutasítom, hogy azok közé soroljanak, akik a decemberi és januári ülésen a párt vezető szerepe érvényesítésének eddigi módszerét védelmezték, akik a pártmunka elavult módszereit vették védelmükbe, akik azt hirdették, hogy a párt helyzete jó. Simünek elvtárs továbbá a következőket mondotta: — Amennyiben a funkcionáriusokat aszerint értékelik, milyen állást foglaltak el a januári ülés eredményeivel szemben, úgy nyugodt lelkiismerettel jelenthetem kl, hogy nem csak igenlően szavaztam, hanem az eredmények meiett nem egy ízben nyíltan is kiálltam. A pártgyűléseken és külföldi felszólalásaimban is hangsúlyoztam ezeket az eredményeket. A Központi Bizottság elnökségében és a kormányban erőmhöz és lehetőségeimhez mérten pozitív és építő módon igyekeztem elősegíteni a Központi Bizottság tevékenységéi és az akcióprogram kidolgozását. Jóllehet az elmúlt évek során számtalanszor fontolóra vettem, igazán nem értem mindmáig, hogy az emberi kapcsolatok pártunkban miért nem fejlődtek jobb irányban, s miért keletkezett gyakran elvtársiatlan feszültség. Bizonyára része volt ebben a kornak ls, amely konfliktusos helyzeteket teremtett. Hatással volt erre nyilván a személyi becsvágy is, nemkülönben a munka egész stílusa, a hatalmi mechanizmus és a meggyökeresedett gyanakvás is, amely az ötvenes évek kezdetén szörnyű eseményeket szült. Mindennek ellenére úgy vélem, hogy az elmúlt időszakot nem szabad csak negatívan értékelnünk; minden haladás viszonylagos, 1963 óta mindet} újabb időszak, Jóllehet a fejlődés nem volt egyenes irányú, bizonyos mértékben az előbbi túlhaladását jelenti. Legyünk tehát tudatában annak, hogy a jelenlegi újjászületési folyamat alapjait sok tekintetben az elmúlt időszakban keli keresnünk, hogy noha a múltat dialektikus módon tagadjuk, fennáll a folytonosság. Megállapíthatjuk, hogy az új Irányítási rendszer nem illegálisan keletkezett, nem kellett harcolni kidolgozása jogáért. Természetes, hogy a gondolkodás szabadságának a múlt időszakban megvoltak a maga korlátai, amelyeket tulajdon kárunkra képtelenek voltunk túllépni. Ide tartozik tipikus példaként a gazdasági irányítás társadalmi feltételeivel foglalkozó. lényegében jól ismert fejezet is, amelynek jelentőségét és időszerűségét megértettük és támogattuk is az elnökségen -—< sajnos — csak néhányan. Ez tehát a komoly problematikával szembeni állásfoglalás szubjektív példája. Magától értetődő, hogy az új irányítási rendszerrel kapcsolatosan elhangzott vélemények nem mind szubjektív jellegűek. Véleményem szerint semmiképpen sem beszélhetünk szubjektivizmusról ott, ahol az új irányítási rendszer problémái az objektív gazdasági realitással találták magukat szembe, szó sem lehet szubjektivizmusról ott, ahol a homályos dolgokat meg kellett világítani, ahol a megvalósításhoz a gazdasági folyamatok kvantifikálására és modellezésére volt szükség. Véleményem szerint a jövőben is érvényes az elv, hogy a legjobb megoldás csak az ellenvélemények meghallgatása után érhető el, hogy a további haladás megköveteli annak értékelését, amit eddig cselekedtünk. Végezetül röviden szólnék Szlovákia kérdéseiről is. Teljesen és bárminő fenntartás nélkül osztom azt a véleményt, hogy az államjogi rendezés során mindenekelőtt a szlovák nép követeléséből induljunk ki, továbbá olyan megoldást kell választanunk, amelyet a szlovák nép a maga érdekei érvényesítése szempontjából a legelőnyösebbnek tart. Emellett magától értetődőnek tartom, hogy az új rendezést, illetve annak hatékonyságát azzal biztosíthatjuk, hogy valóban minden tekintetben megfontolt és olyan megoldásokat választunk, amelyeket a cseh nép akarata és igenlése is támogat. Az új idők új programot és határozott tetteket követ elnek JOZEF MACEK elvtárs felszólalása Forradalmi időkben gyakran előfordul, hogy egy nap alatt sokkal több történik, mint máskor egy év alatt. Nemzeteink életében most ls sebesen peregnek az események. Még januárban arról vitázhattunk e helyen, vajon válságos-e a helyzet nálunk, vagy sem. Ma már aligha akad valaki, aki kételkednék, mert ma már nyilvánvaló, hogy fent nem lehet elavult módon kormányozni, lent pedig senki sem akarja megtűrni az eddigi állapotokat. Hangosan kell kimondanunk, tévedés lenne, ha azt gondolnánk, hogy csak mi itt a Központi Bizottságban indítottuk meg a megújhodási folyamatot. Igaz ugyan, hogy megindítottuk, de a lakosság legszélesebb köreiben csupán erre a pillanatra vártak. Éppen ezért nagy hiba lenne, ha fent csak néhány problémát látnánk és figyelmen kívül hagynánk a jelenlegi megújhodási folyamat mindkét összetevőjét. Tudatosítanunk kell, hogy most vár ránk a legfontosabb politikai feladat. Mindennap a tömeges demokratikus mozgalom élén kell haladnunk, tudatosítanunk kell miként adjunk annak lendületet, miként emeljük magasabb színvonalra. Tudnunk kell azt is, hogyan változtassuk ezt a sodró elemet az előrehaladás erejévé, a szocializmus további kibontakoztatásához szükséges létfontosságú energiává. Dubček elvtárs azt mondotta, — s ezzel én is egyetértek — hogy ettől az áramlástól nem kell tartanunk. Viszont, meg kell mondanunk azt ls, hogy az új idők tőlünk új akciókat, új programot, lelemményességét és határozott tetteket követelnek. Ez elsősorban az elnökségre vonatkozik, amely idestova száz napja áll pártunk élén. Nem érthetek egyet olyan véleményekkel, hogy a Központi Bizottságot nem lehetett összehívni, hiszen Csehszlovákiában az említett idő alatt gyűléseket tartottak különböző szövetségek, szakszervezetek, s nem tudom ki még. Miért nem tehette ezt a Központi Bizottság is? Nincs értelme annak, hogy felhánytorgassuk a múltat, beszéljünk Inkább a máról, a holnapokról. Feltétlenül szükséges a Központi Bizottság aktivitása s annak kibontakoztatása. A Központi Bizottságot az eddiginél gyakrabban kell összehívni és biztosítani kell a tanácskozások kollektív jellegét. Meg vagyok róla győződve, hogy már a legközelebbi időben elbírálhatjuk a párton belüli demokrácia elveit, a Központi Bizottság s a titkárság munkamódszereit, munkastílusát, káderelveit stb. Ne lássuk a jelenlegi helyzetet feketén, de ne is idealizáljuk. A mostani jelenségeket pontosan kell elemeznünk s a kérdésekre nemcsak gyorsan, hanem mérvadóan is kell válaszolnunk. Szerintem a legrosszabb, ami megtörténhetne, az lenne, hogy — bár állandóan azt állítottuk, hogy az események élvonalában haladunk — lemaradnánk mögöttük. És ez szorosan össze függ az akcióprogrammal, melyből az elnökségnek a legfontosabb feladatokat, problémákat teljesen világosan, félreérthetetlenül s szavahihetően a legszélesebb nyilvánosság előtt fel kellene tárnia, hogy mindenki megértse s helyesen értelmezze elhatározásainkat. Közérthetően meg kell mondani, mit szándékszunk tenni, jól tudora, hogy ez nem egyszerű. Nyilvánvaló azonban, hogy az akcióprogramot nem dolgozhatja ki teljességében csupán száz vagy száztíz ember. Mert ők — legyenek bármennyire bölcsek és elmések is — csak összefoglaló indítványokat tehetnek, ami meg is történt. Kiváló, értékes munkát végeztek. Ezért mindnyájuknak hálával tartozunk. Tagadhatatlanul helyes, ha a problémákat a Nemzeti Frontban a lakosság körében megvitatják, N de mivel alacsony a tájékozottság foka s ennek következtében csekély az elhatározások minősége is, nem tudhatjuk meg, mit kell előbb tennünk és mit később. Ezt végérvényesen semmilyen közvéleménykutatás sem állapíthatja meg. A vezető szervnek s politikusainknak kell megállapítiniuk a feladatok fontosságát és sorrendbeli sürgősségét. A feltételezhetően legnagyobb fokú tájékozottság alapján képeseknek kell lenniük arra, hogy megkülönböztessék a lényegeset a mellékestől, az Időszerűt a későbbre halaszthatótól. Tőlük kell elvárnunk a tervek elbírálását, megvalósításuk lehetőségeinek ismertetését. Tisztelt elnökség és tagjai, nincs más hátra, Önöknek kell mérlegelniük kiválogatniuk s megkülönböztetniük. Ebben mi sem nyújthatunk más segítséget, mint azt, hogy javaslatokat teszünk. Az önök kötelessége azonban annak elbírálása, hogy a sok száz javaslat s indítvány közül melyek az elsőrendűek és melyek a másodrendűek. A legsürgősebben megoldásra váró feladatok egyike a szlovák kérdés megoldása. Az általános viták s elgondolások után hozzá kell látnunk a megoldásához. Nyilván a köztársaság föderalizálása lenne a legmegfelelőbb megoldás. Természetesen nem lehet elhallgatnunk a járási pártkonferenciákon s a közvéleménykutatás folyamán ls gyakran hangoztatott tényt, hogy a cseh országrészekben mindeddig kevés megértést tanúsítanak a szlovák nemzeti élet kiteljesülését célzó követelmények iránt. Sőt mi több olyan vélemények is elhangzanak, hogy a föderáció követelése fékezi hazánkban a demokratikus mozgalom lendületét. Ezek a nézetek teljesen helytelenek, s akik így beszélnek, azt bizonyítják, hogy még mindig nem szabadultak meg a cseh provincializmus béklyóitól. A szlovák nemzet teljes jogú élete nekünk, cseheknek annyit jelent, hogy valóban teljes és tčnyleges a szocialista demokrácia kibontakozódása. A szlovák kérdés megoldása elválaszthatatlan demokratikus mozgalmunktól. Aki ezt nem érti meg, az a szocialista demokrácia lényegét sem értheti meg. A szocialista demokrácia ugyanis nem tűrheti meg nemcsak bizonyos osztályok és csoportok kiváltságos felülrendeltségét, hanem nemzetek kiváltságait és felülrendeltségét sem. Meg kell értenünk, hogy a szocializmus ebben az országban nem létezhet a szabadság s £ demokrácia elveinek érvénysülése nélkül. Azt viszont nyil ván kevésbé tudatosítjuk, hogy ez rendkívül nehéz feladatokat ró mindnyájunkra. Politikánknak most kell érettségi vizsgát tennie. Ne habozzunk, ha néha kellemetlen dolgokat kell mondanunk elvtársainknak. Legyünk elég bátrak, s mondjuk meg azt, amit nagy politikusok bátran kimondottak: „Nem ígérhetünk paradicsomi boldogságot, hanem eleinte csak sok fáradsággal járó törekvéseket, nehézségeket, sok goiíuot mert az a kötelességünk, hogy megmondjuk az igazságot". Mindnyájan hasonló szavakra várunk mert nem kételkedünk abban, hogy nehezen birkózhatunk meg mai válságos helyzetünk minden megnyilvánulásával. Az ünnepnapi demokráciát a hétköznapi demokráciának kell követnie, és ezért tudatosítanunk kell, hogy a reményt s a bizalmat kifejező szavakkal együtt a színtiszta s megalkuvás nélküli Igazságot kifejező szavaknak is el kell hangzaniuk. rr Függetlenséget a szövetkezeteknek LADISLAV SMRČKO elvtárs felszólalása A párt akcióprogramja foglalkozik a szövetkezetekkel is, amelyek most lehetőséget kapnak arra, hogy a XIII. kongresszus szellemében bontakoztathassák ki sokoldalú gazdasági és társadalomnevelési tevékenységüket, s ezt szervezetük saját szükségletel szerint módosítsák úgy, hogy az megfeleljen tagjaik és a szocialista társadalom követelményeinek. A szövetkezeti mozgalomban nyílt és éles vita folyik, amelynek során a tagok és funkcionáriusok egyrészt értékelik a múltbeli tevékenységüket, másrészt — és ez a lényeges — előrenéznek, és arról döntenek, hogyan akarnak tovább dolgozni. Sok bírálat érte azokat az adminisztratív erőszakos beavatkozásokat, amelyek következtében az elmúlt Időszakokban egész szövetkezeti ágazatok kénytelenek voltak beolvadni a nemzeti vállalatokba. A szövetkezeti dolgozók sérelmesnek tartották, hogy a tagság jóváhagyása nélkül át kellett adni a szövetkezeti boltokat és termelési részlegeket. Ilyen sérelmek érték a lakásépítő szövetkezeteket ls, amelyek a mai napig sem egyenrangú partnerei a szállítóvállalatoknak. Meggyőződésünk szerint a szövetkezetek csak akkor teljesíthetik feladataikat, ha a párt akcióprogramjának szellemében függetlenséget biztosítanak minden szövetkezetnek. Ami a társulási rendszert illeti, úgy véljük, minden szövetkezetnek saját ügye annak eldöntése, hogy ml biztosíthatja számára az igazán hathatós segítséget, és saját ügyük az olyan érdekképviseleti szervezetek létesítése is, amelyek számukra a legmegfelelőbbek. Ogy vélem, helyes lenne egyértelműen kimondani, hogy minden szövetkezet, legyen az fogyasztási, mezőgazdasági, termelő, lakásépítő vagy egyéb, független, teljes jogú gazdasági és társadalmi szervezet. Véleményem szerint a szövetkezetek tömörülhetnek és megalakíthatják a saját érdekeknek legjobban megfelelő társulásukat, vállalatukat vagy Intézményüket. Csak az ilyen világos megfogalmazás zárja ki a kételkedést, és erősíti a szövetkezeti mozgalomra annyira jellemző demokráciát. A közgazdasági reform következetes érvényesítése elengedhetetlen részének tartom, hogy megfelelő működési teret biztosítsunk a törpevállalkozásnak, tehát a szövetkezeteknek , is. A mai adózási rendszer fékezi a fejlődést, és ilyen körülmények között elsikkad, elhal a hagyományos kisipar, amelyet nem lehet a nagyipari termeléssel pótolni. Nem akarok túlzott követelésekkel előállni, hanem arról van szó, hogy helyes, differen- jy ciált és felelősségteljes elemzés alapján, teremtsük meg a törpevállalkozás fejlődéséhez szükséges feltételeket. 1SB8. 8