Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-30 / 119. szám, kedd

ÁPRILIS ÁPRILIS l. • Johnson bejelentette, nem akar elnökjelölt lenni, s ax Egyesült Államok beszünteti a VDK elleni repülőtámadásalt. ÁPRILIS 2. • A SEATO miniszteri tanácsának évzáró értekezlete Wellingtonban. ÁPRILIS 4. • A wellinglonl érte­kezleten résztvevő, az Egyesült Államok oldalán Vietnamban harcoló országok küldöttei nyi­latkozatukban kiemelték a viet­nami nép önrendelkezési jogát. ÁPRILIS 5. • A Tennessee állam­beli Memphisben meggyilkolták dr. Martin Luther Kiuget, az amerikai négerek polgárjogi mozgalmának ismert vezetőjét. 'ÁPRILIS 6. • Az NDK lakossága aépszavazással elfogadta az or­szág ú| alkotmányát. ÁPRILIS 7. • Faji zavargások ax Egyesült Államokban dr. King meggyilkolása miatt. 'ÁPRILIS 9. • Atlantában eltemet ték dr. Martin Luther Klaget. • Rómában megkezdődött a Föld­közi-tenger vidéke antiimperia­lista erőinek értekezlete. ÁPRILIS 10. « Dél-Vietnam köz ponti területein az amerikalak megindították a „Teljes győ­zelem" fedőnevű hadműveletet. ÁPRILIS 12. 0 AZ NSZK ban é« Angliában ezrek vettek részt a hagyományos húsvéti békemene­teken. 'ÁPRILIS 13. • Tanzánia a világ el­ső államaként felvette a diplo­máciai kapcsolatokat Biafra Köz­társasággal. 'ÁPRILIS 15. • A világűrben auto­matikusan összekapcsolódott a Kozmosz 212. és a Kozmosz 213. jelzésű szovjet űrállomás. ÁPRILIS 16. • Jarrlng, az ENSZ főtitkár közel keleti főmegbízott­ja Eban izraeli külügyminiszter­rel egy esetleges arab—izraeli találkozóról tárgyalt. 'ÁPRILIS 17. • Genfben megkezdő­dött az Európai Gazdasági Bi­zottság 23. ülésszaka. ÁPRILIS 20. « Oldrich Cerník mi miniszterelnök nyilatkozntt a Magyar Rádiónak és Televízió­nak. ÁPRILIS 24. • Szerdán folytatta munkáját az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszaka. ÁPRILIS 25. • Budapesten meg kezdte munkáját a kommunis­ta és munkáspártok nemzetkö­zi tanácskozásait előkészítő bizottság, amely április 28 ig tanácskozott. ÁPRILIS 27. • A Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak plénuma határozatot ho­zott rehabilitálási ügyekről, s megvitatta a párt nemxetköxl tevékenységének egyes kérdé­seit. • Az amerikai ENSZ-de­legáció élén George Ball vál­totta fel Goldberget. • Száz­ezres diáktüntetés New York­ban és más amerikai városok­ban a vietnami háború ellen. • Humphrey amerikai alelnök bejelentette, hogy pályázik a demokrata párti elnökjelültség­A z áprilisi hónop rendkívül gazdog belpolitikai ese­ménysorozata továbbra fs a világsajtó érdeklődésének homlokterében tartja Csehszlo­vákiát. Hiszen olyan nagyje­lentőségű eseményeket sorol­hatunk fel, mint a CSKP Köz­ponti Bizottságának plenáris ülése, az új kormány megalakí­tása, a bel- és külföldön egy­aránt nagy érdeklődéssel várt akcióprogram megjelenése, a Nemzetgyűlés új vezető szervei­nek megválasztása és nem utol­só sorban a kormányprogram közzététele. Hogy a demokratizálódási folyamatnak e fontos szakaszai iránt külföldön is milyen nagy az érdeklődés, mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy a vi­lágsajtó, a nagy nyugati rádió­és tv-állomások közel 200 tudó­sítója változatlanul „megszáll­va tartják" Prágát. A Moldva­parti fővárosban már egy anek­dota is elterjedt róluk: „Fekete börzét nyitottak" a csehszlovák politikai élet vezető képviselői­vel folytatott interjúk alkalmá­val szerzett értesülések „áru­babocsátására". A Külügymi­nisztériumban pedig állítólag „sorszámok" bevezetésén gon­dolkodnak, hogy a külföldi tu­dósítók állandó ostroma elől egy kis munkára és pihenésre is maradjon ideje dr. Hájek külügyminiszternek. A befolyá­sos Washington Post egyik ve­zető szerkesztője így jellemezte a helyzetet: „Az Egyesült Álla­mokban egyetlen héten többet írtak Csehszlovákiáról, mint az elmúlt 20 év alatt együttvéve." ló jelentések, stb. Ami-kor ezen o téren már egy kis jovulás állt be, egyes hírközlő szervek megint csak fél megoldáshoz folyamodtak, és így az olvasók nem tudtak igazi képet nyerni mindarról, ami hazánkban tör­tént. A hidegháború szörnyű em­Csehszlovákia és a nagyvilág Természetesen számunkra tá­volról sem a mennyiség, hanem a minőség, helyesebben a tar­talom a lényeg. Nem árulunk el semmiféle titkot azzal, hogy a csehszlová­kiai fejlemények tárgyilagos, kellő terjedelmű ismertetésével ezúttal inkább egyes szociolis­ta országok tömegtájékoztató eszközei maradtak adósok ol­vasóiknak, hallgatóiknak. A szov­jet, az NDK és a lengyel sajtó hetekig hallgatásba burkoló­dzott, még az olyan hivatalos közlemények ismertetésével is, mint a CSKP Központi Bizottsá­gának ülésén hozott határozat, továbbá az országban végbe­menő politikai aktivitásról szó­lékei után jóleső éfzés, hogy a nyugati sajtó az első perctől kezdve igyekezett átfogó képet adni a hazánkban történt fej­leményekről, előfordulnak szen­zációt keltő híresztelések. Jel­lemző pl. a burzsoá nyugatné­met sajtó hangneme, amely a „nagy alkalom" előszelét, va­gyis a csehszlovák-nyugatnémet kapcsolatok teljes normalizá­lásának lehetőségét véli a meg­újhodási folyamatban. Ugyan­akkor arra figyelmeztet, „Prá­gában egyelőre fontosabb pro­blémák rendezése van soron". Az olasz és francia sojtó kezdettől fogva úgy ír a fej­leményekről, hogy „Csehszlová­kiában a szocializmus építésé­nek olyan kísérletéről van szó, mely a kommunista néphatalom és demokrácia harmóniáját sze­retné létrehozni". Egyes jobbol­dali olasz lapok legújabban attól tartanak, hogy ez a kí­sérlet végül is sikerült". Az amerikai sajtó nagyrésze gyakran előszeretettel hozza közös nevezőre a szocializmust a rabsággal. Most kénytelen elismerni, a csehszlovákiai fej­lemények pozitív jellegét. A New York Times például ezt írja az akcióprogram ismerte­tése kapcsán: „Csehszlovákia új eszmékkel lépett a színre. A szocialista demokrácia pedig a teljes szabadság megterem­tésének előjátéka." Hosszú lenne a sor, ha a vi­lág minden tájáról — akárcsak egy-egy mondatban is — érez­tetni akarnánk, milyen nagy visszhangot váltott ki világszerte az az egészséges, ésszerű, rea­litásokra épülő politikai irány­zat, amely 1968 első napjaitól kezdve friss szélkénf fuvoll a Moldva partjától szerte a vi­lágba. A nagy kísérlet, a bátor tervek megvalósítására tehát nemcsak hazánkban, hanem külföldön is igen nagy várako­zással tekintenek. TÓTH GÉZA ár kerek egy hónap telt el azóta, hogy Johnson amerikai elnök bejelentette a VDK elleni bombázások kor­látozását és tárgyalási kész­ségét. Azóta különféle diplo­máciai utakon folynak a tapo­gatózások, de mindeddig eredménytelenül. Az elmúlt hónap azokat igazolta, akik kétkedve fogadták Johnson bejelentését és nem hittek őszinteségében. S hogy ez in­dokolt, arról tanúskodnak az elmúlt hetek legjellemzőbb eseményei: • 1. Az amerikaiak nem fo­gadták el az előkészítő meg­beszélések színhelyéül a Ha­noi által javasolt Varsót, vagy Phnompenht, holott johnson többször is kijelentette, kész a világ bármely pontján tárgya­lóasztalhoz ülni. • 2. A világsajtó az ameri­kai jeltételek eszkalációjáról ír, mivel Washingtonban most azt követelik, hogy a megbe­szélések színhelye olyan vá­ros legyen, ahol a vietnami háborúban az amerikaiak ol­dalán harcoló kormányoknak is diplomáciai képviseletük van. Így került szóba számos főváros. Hanoi azonban to­vábbra is ragaszkodik az álta­la javasolt két városhoz. Egyes hírmagyarázók szerint, ha kompromisszumra kerül sor, esetleg Párizs is számítás­ba jöhet (U Thant ENSZ-fő­titkár javaslata). Ettől viszont Washington viszolyog, mivel attól tart, hogy ebből De Gaulle politikai tőkét ková­csolhatna. • 3. Kiderült az is, hogy a johnson által bejelentett bombázási korlátozás is csak szemfényvesztés, mivel a de­militarizált övezet közelébe eső VDK-területeket (az or­szág egynegyedét) sokkal in­tenzivebben támadják a légi kalózok, és a bevetések száma Amerikai halogatás, újabb feltételek UGYAN HOL SZÁLL LE A BÉKEGALAMB? jóformán semmivel sem korlá­tozódott. Az sem igaz, hogy csak a főútvonalakat bombáz­zák, a korlátozások Óta szá­mos polgári személy vesztette életét a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság sürün lakott településein. A VDK kormánynyilatkoza­ta így joggal hárítja Washing­tonra a felelősséget a tárgya­lási előkészületek halogatása miatt. Az amerikai kormány tagjai hiába próbálják magya­rázgatni Johnson kijelentéseit, miszerint az elnök nyilatko­zatait úgy kell értelmezni, hogy „az ésszerűség határain belül" hajlandó bárhová és bármikor elmenni. A világ közvéleménye az amerikai el­nök nyilatkozatát úgy értel­mezte, ahogy azt érteni lehet és nem hajlandó elfogadni különféle kifogásokat. Róbert Kennedy szenátor is bírálta Johnsont azért, hogy most ki­búvókat keres a tárgyalások mielőbbi megkezdése alól. Míg a tárgyalások előkészí­tése holtponton áll, a dél-viet­nami harcterekről a csatáro­zások felélénküléséről érkez­nek jelentések. Az esős év­szak beköszöntésével olyan hírek terjedtek el, hogy a fel­szabadító erők újabb offenzí­vát készítenek elő Saigon, Hue és más városok ellen. A saigoni klikk idegeskedik és kétségbeesett intézkedésekre szánja magát. Thieu elnök bejelentette, hogy még a nő­ket is mozgósítani fogják a kormánycsapatok számának növelésére. A legnagyobb problémát azonban Saigonban az okozza, hogy az amerikai­ak esetleg beleegyeznek egy koalíciós kormány megalakí­tásába, ami az amerikai szu­ronyokra támaszkodó jelenle­gi rendszer végét jelentené. Ky elnökhelyettes a dél-viet­nami tábornokoknak kijelen­tette, hogy mindenkit kivégez­tet, aki a koalíciós kormány­ról beszélni merészel. Azon­ban nemcsak Saigon ellenzi a tárgyalásokat, a Le Monde Cikke szerint a Dél-Vietnam­ban harcoló szövetségesek többsége sem ért egyet a Ha­noival tervezett egyezkedés­sel. Különösen Thaiföld és Dél-Korea tart a megbékélés­től, mert vezetőik félnek, hogy országaikban megerősödik a partizánmozgalom, ha Viet­namban elhallgatnak a fegy­verek. A washingtoni halogatás azokat leplezi le, akik nem hajlandók leülni a tárgyaló­asztalhoz. A Johnson kormány­nak már nagyon nehéz lenne visszalépni, s ha mégis rá­szánja magát erre az ameri­kai elnök, gyászos politikájá­nak talán legnagyobb baklö­vését követi el. SZŰCS BÉIA Két lövés — egy kéz? JL prilis politikai esemé­** nyekben is viharos ta­vaszi hónap volt. Alig dördült el az amerikai Memphisben a gyilkos fegyver, amely kiol­totta Martin Luther King, a ne­ves békeharcos, néger polgár­jogi mozgalmi vezető nemes életét, nagypénteken Nyugat­Berlinben egy 23 éves, de már viharos múltú szobafestő, jo­seph Bachmann életveszélye­sen megsebesítette Rudi Dutschkét, a Szocialista Né­met Diákszövetség egyik ve­zetőjét. A világ két pontján, egymástői független két sze­mély ellen egymástól szintén független merénylők adták le a lövést, mégis párhuzamot, összefüggést látunk a történ­tek között. Martin Luther King néger lelkésznek sok ellensége volt. Gyűlölték őt azok, akik ellen következetesen, de törvényes keretek között síkraszállt né­pe emberi és társadalmi jo­gaiért, és a színes bőrűek Amerikájában is voltak jő né­hányan, akik nem értettek ve­le egyet, mert szemükbsn nem volt elég radikális, elítélte a rendbontást, zavargást, gyúj­togatást. Luther Kinget — minden jel arra vall — azok tették el láb alól, akik sze­retnének véget vetni a gettók lázadásainak, noha hallani sem akarnak a néger kérdés tisztességes megoldásáról, vi­szont Martin Luther King sze­mélyében éppen azt a vezér­alakot állították félre az út­ból, aki egyéniségével, rop­pant nagy tekintélyével már régóta útját állta a Stokely Carmichaelok és Rap Brownok vérszomjas fehérellenes uszí­tásának, s békés irányt tudott mutatni fajtestvéret igazságos polgárjogi mozgalmának. King gyilkosai magukra zúdították az amerikai négerek haragját. Hetekig dúlt a felbőszült tö­meg, több mint 126 nagyvá­rosban törtek ki zavargások, a kormány a fegyveresek tízez­reit mozgósította a rend hely­reállítására. A lecsendesedett amerikai városok légköre azonban vihar előtti csendre emlékeztet: hátra van még az Idei „forró nyár". King gyilkosát még nem fogták el, bár a „tetles" nevét, Illetve álneveit nyilvánosságra hozta a rendőrség. Ogy lát­szik, a rejtélyes merénylő egy jól szervezett összeesküvés eszköze volt — ezt már hiva­talosan is beismerik —, s az igazi tetteseket az amerikai ultrák között kell keresni. A memphisi eset hasonlatos­sága a nyugat-berlinivel abban rejlik, hogy itt is a gyűlölet, a haladás gyűlölete gyilkolt s a tettet hasonló romboló tö­megakciók követték. A tettes náci ideológia hatása alatt kö­vette el a merényletet. De a 23 éves szobafestő honnan szívta magába a náci szelle­met, hisz a háború utolsó évé­ben született? Nem véletlen, hogy a felbőszült diákság ha­ragja a Springer lapkiadó konszern ellen irányúit, amely náci szellemű kiadványaival mételyt terjeszt a fiatalság körében, s a kormány legma­radibb köreinek a szócsöve. A nyugatnémet nyárspolgárok megriadtak a zavaros ideoló­giai elképzelésű lázadó fiata­lok megmozdulásától, s gon­dolatokban visszatértek a ke­mény kéz időszakához, ami­kor karhatalom igénybevéte­lével könnyen el lehetett bán­ni a lázongókkal. Most azon­ban más idők járnak. A bonni kormánynak nagyon meg kell fontolnia minden lépését, mert „lehet, hogy a nyugatnémet fiatalok nem tudják pontosan, mit akarnak, azt azonban jól tudják, hogy mit nem akar­nak". Miután májusban napi­rendre kerül a régóta terve­zett szükségállapot-törvények vitája, a Dutschke elleni me­rénylet miatt felháborodott fiatalok még nagyobb akcióra készülnek. Ez már más diák­ság, mint a Hitler-korabeli, s ezt különösen Brandt szociál­demokratái szívlelhetnék meg, mert a nagykoalíció tagjaiként cinkosok a kormány vala­mennyi antidemokratikus in­tézkedésében. LŐRINCZ LASZLO IV.

Next

/
Thumbnails
Contents