Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-26 / 115. szám, péntek

mm A

repülőtér üres. A hangár előtt két ódivatú légcsavaros gép vesztegel, a bejáratnál egyetlenegy taxi várakozik. Azelőtt féltucatnyi nemzetközi légiforgalmi társaság gépei tartották a kapcsolatot Salisburyval, Rhodesia fővárosával. Most csak a dél-afrikai repülőgépek szállnak le, a többi ország betartja az ENSZ-szankclókat. Csak beszélgetésünk végén, 45 perc múlva derül ki, miért olyan hajthatatlan Mr. Thilly. — Milyen politikai álláspontot képvisel a Stern? — kérdi. — Hogy úgy mondfam, szabadelvű lap. — S önök? — Mi európai liberálisok vagyunk. — Mindjárt gondoltam. Az Rhodesiai vízum nélkül érkeztünk. mert ki adna rhodesiai vízumot Európában. Rhodesiai konzulátusok nem léteznek. Európának nincsenek diplomáciai kapcsolatai Rhodesiával. Az útlevelünket ellenőrző vámtisztviselő mégis mosolyog. Fölösleges kérdezősködés nélkül legombol rólunk pár dollárt, aztán kiadja a belépési engedélyt. Fehér vendégek és amerikai dollárok itt mindig kívánatosak. A fekete hordár megragadja poggyászunkat. Előkotrok még egy dollárt. A vámtiszt csak a szemét mereszti: — Ön egy dollárt akar adni neki? — Ntncs rhodesiai pénzem. A vámtiszt egy fémpénzt kínál. — Ez a shilling is megteszi. Már csak az hiányzik, hogy dollárokkal kényeztessék őket. Másnap reggel a tájékoztatásügyi minisztériumban Duncan Thilly, egy volt angol tiszt, jelenleg helyettes osztályfőnök bizalmatlanul fogadott minket. , — Mit óhajtanak? — Szeretnénk arról írni, hogyan él Rhodesia két évvel a függetlenség kikiáltása után. — Kivel óhajtanák beszélgetni? — Először is a miniszterelnökkel. — Neki nincs ideje. Havonta ezrével járnak itt újságírók. — Akkor a tájékoztatásügyi miniszterrel. — Nem fogad újságírókat. Höpker kiveti a hálót. — Azt mondják, partizánokat fogtak el. Lefényképezhetjük őket? — Nem. — Akkor talán a tiszti klubot... Oda sem mehetnek. A országutat, amelyen autókat és benzint szállítanak Rhodesiába, a raktárakat, amelyekben a két év alatt felhalmozódott dohányt tárolják, szintén tilos lefényképezni. európai liberálisok zöme kommunista. Beszélgetésüknek ezzel vése. KIT AKARNAK FÉLREVEZETNI? A tágas utcákon sok az autó. A benzinkutakban bőven van benzin — annak ellenére, hogy az ENSZ szankciói megtiltották a benzlnszálllást Rhodesiának, s az országnak nincs saját kőolaja. A benzin a Dél-afrikai Köztársaságon és Mocamblgueon keresztül jut Rhodesiába. Portugália és Dél-Afrika nem csatlakozott az ENSZ-szankciókhoz, a nyugati társaságoknak meg előnyös a Rhodesiával folytatott kereskedelem. Ezért van bőven benzin, meg olasz autó, francia konyak és nyugatnémet rádiókészülék. Igaz, hivatalosan jegyre adják a benzint, de annyi a jegy, hogy egyáltalán nem cikk a feketepiacon. Anglia botrány nélkül „adta meg a f üggetlenséget gyarmati többségének. Rhodesia kivétel volt. Kormányát nem a négy és fél millió afrikai, hanem a fehér telepesek választják. A Rhodesiát lakó 228 ezer fehér ember a lakosság 5 százalékát alkotja, s ez az öt százalék alakít kormányt. RMERLOGIKÁ Amikor ezzel kapcsolatban kíváncsiak voltunk egy farmer véleményére, felháborodva ránk förmedt: — Önök, európaiak normálisnak tartják azt, hogy terroristák fehér férfiakat öljenek meg? Ha egy afrikai országban élő fehérek rendet akarnak teremteni a maguk portáján, önök mindjárt ránk támadnak. Rhodesia azért békés ország, mert mi kormányozzuk. S ml gondoskodunk róla, hogy ilyen maradjon, még akkor ts, ha az egész világ dől ki a sarkából. A farm Salisburytól 150 kilométerrel nyugatra van. A farmer 52 éves. Rhodesiában született. Apja szűzföldet tört fel, fákat ültetett, házat épített. Persze a feketék munkájával. A farmer mégis duzzog. — A feketék semmit sem csináltak. Minden, ami itt van, európaiak műve. Ezért Jogunk van az ország kormányzására. A farmernek 22 ezer morgen (egy morgen- egyenlő negyedhektárral) földje, 800 szarvasmarhája van. Itteni méretben normális földbirtok. Azelőtt 600 morgen földön dohányt termesztett, s ezzel nagy jövedelemre tett szert. Most kukoricát termeszt, mert nehéz értékesíteni a dohányt. Farmján 70 afrikai nincstelent állandóan foglalkoztat. Egy afrikai cseléd havonta 3 fontot (mintegy 70—80 csehszlovák koronát) keres. Ez a kormány által meghatározott bérminimum. Egy traktoros hat fontot kap. Vagy hat afrikai kunyhót épít. Szinte ütemesen kalapálnak és vontatott, bánatos dalt énekelnek. Néha hangosan mulatnak valamin. — Tudni kell velük bánni — mondja. — Pontosan megkapták a járandóságukat, de ha rossz fát tesznek a tűzre, a vesszőnek is dolga van, hogy figyelmeztesse őket, mit ne tegyenek a jövőben. Egyes cselédek már 15 éve dolgoznak nála. Többségük a szomszéd államokból — Malawiból és a portugál gyarmatokról származik. Más farmokon is ugyanez a helyzet. „Az Idegenből jött munkások engedelmesebbek és szorgalmasabbak, mint az itteniek", — hajtogatják a farmerek. — Ha úgy gondolják, hogy az afrikaiak elégedettek önökkel, miért nem adnak nekik választójogot? — kérdi Hökner. — Nézzék meg őketl Fogalmuk sincs a választásokról. Legyenek hálásak nekünk, munkát kapnak tőlünk, nélküle rég megdöglöttek volna. Odaérünk az épülő kunyhóhoz. A farmer arca még komorabb lesz. — Meg aztán, ha mi választójogot adunk nekik, akkor többségben lesznek. Saját kormányuk lesz, s igyekezni fognak kiebrudalni minket innen. Mi ezt nem engedjük meg. Semmiképpen sei Á farmer botjával végigdöngeti az éppen odaszögezett szarufát, s rászól a munkásra. — Nincs lói, foe. Csináld meg rendesen, de azonnal. Tudod, mi vár, ha nem fogsz rendesen dolgozni. A helyi iskolát a katolikus misszió tartja fenn. A miszszió épülete a rezervációs terület peremén, Bulawayőtól, Rhodesia második legnagyobb városától, mintegy száz kilométerre van. Johannes atya már harminc éve Afrikában él, de nem felejtette el anyanyelvét. A rhodesiai iskolákban azelőtt díjtalan volt az oktatás, mint a világ legtöbb országában, de amióta 1962-ben hatalomra jutott a Rhodesiai Front, minden megváltozott. Rhodesiában a néger gyerekekre nem vonatkozik a tankötelezettség. A szülőknek fizetniük kell, ha iskolába akarják járatni gyermekeiket. Amikor Knox ezredesnél, a Rhodesiai Front titkáránál e furcsa helyzet okai felől érdeklődtem, ezt a választ kaptam: — Az afrikai apák nyilván, elégedettek. Sőt, egyesek kérnek ts minket, ne vigyük a gyerekeket iskolába, mert akkor azok tisztviselők akarnak lenni, ők pedig jó parasztot akarnak gyermekeikből. A missziósiskola osztályaiban csak négy gyereket láttunk. Johannes atya a vállát vonogatja: — Azelőtt a tanulók negyedrésze fehér gyermek volt. Helyi farmergyerekek. — Hová lettek? — Sok szülő dél-afrikai bennlakásos iskolákba küldte gyermekeit. — De hisz nem tilosak a vegyes tskolákl A páter csak vonogatja a vállát. Rhodesiában egyelőre nincs olyan faji elkülönülés, mint Dél-Afrikában. Nincsenek külön ligeti padok, külön taxik, külön vasúti kocsik fehéreknek és négereknek. A Rhodesiai Front jobbszárnya azonban be akarja szüntetni a vegyes iskolákat, külön negyedekbe akarla telepíteni a városi lakosságot. A faji elkülönülés szelleme mégis kezd tért hódítani, hogy úgy mondjam, a hátsó kapun keresztül lopakodik be az országba. Sallsburyban színes bőrűek ls járhatnak a fényűző fürdőmedencébe, mégis elkerülik. A vegyes Iskola tanulóit is le akartuk fényképezni, de az afrikai gyerekeket úgy kellett „kőtéllel fogni", hogy odaáll janak fehér társaik mellé. A felvétel után nyomban eltűntek. Egy rhodesiai újságíró szomorúan Ismerte be: — Ha ismerős afrikaival találkozom az utcán, s kezet akarok nyújtani neki, rádöbbenek, hogy akaratlanul is körülnézek, nem megy-e arra véletlenül a Rhodesiai Front valamelyik tagja... Rhodesia politikájával nem rokonszenveznek az afrikai földrészen. Amióta az ország elszakadt Angliától, csak egy hű barátja maradt: a Dél-afrikai Köztársaság. Portugália gyönge, Rhodesiától északra pedig tömör tömböt alkotó afrikai államok terülnek el. Dél-Afrika értékesíti a rhodesiai dohányt, azbesztet, krőmércet, benzint és gépet szállít Rhodesiának. Ezért erősíti Rhodesia kapcsolatait Smith hívei azonban tétováznak: akiket megkérdeztem, akarják-e Rhodesia egyesülését Dél-Afrikával, mind tagadólag válaszoltak. — Mi az antikommunizmus előretolt állása vagyunk, Afrikában, — jelentette ki határozottan Duncan Thilly. — Ha ml innen elmegyünk, Rhodesia két héten belül kommunista lesz. AhKIKAI MUNKASOK EGY DOHANYGYARBAN Peter Grubbe és Thomas Höpker rhodesiai riportja J\ & utolsó D

ebrecen egyik régi belvárosi házának homlokzatán patinás cégtábla hirdeti: Kerékgyártó Sándor — mézeskalácsos. A kis üzlethelyiségben és műhelyben már a hetedik nemzedék tagja képviseli a szakma rangját, művészetét, öregbíti hírnevét. Kerékgyártó Sándor aranyokleveles, számtalan ezüst- és aranyéremmel kitüntetett mézeskalácsos mester ma egy kihaló, régi mesterség leghíresebb képviselője. Európában évszázados hagyományai vannak a mézzel édesített és különféle formákba sajtolt mézeskalácsok készítésének. Hiteles kutatások eredményei bizonyítják, hogy a mézeskalács készítését a rómaiak honosították meg Pannóniában. Évszázadok során (a XVII. századtól kezdve) Bártfán, Eperjesen, Kassán, Besztercebányán és Nagyszombatban alakultak híres mézeskalácsos céhek. Az Alföldön csak a törökök kiűzése után. a XVIII. század elején alakítottak élelmes cukrászok érdekeik védelmére céheket, amelyek aztán világhírűvé váltak. A mézeskalácsos Ipar legnagyobb központjában, Debrecenben 1713-től indult virágzásnak ez az iparág, az ízek keverésének művészete évtizedeken át apáról fiúra szállt. A debreceni mézeskalácsosok készítményei alapanyaguk szerint három csoportba oszthatók: mézestészták, cukrostészták és lédigtészták (túlédesített vagy sütőporral készített tészták). A munkamenet állalában megegyező: a különbség csak az édességben, az ízben, a minták tarkaságában és a díszítésben mutatkozik. A méz és a cukor aránya rendszerint 3:1 a méz javára. Kerékgyártó bácsi birodalmában könnyű eligazodni. Lakásában ott láthatók a hagyományos, idő koptatta munkaeszközök, melyek évszázadok folyamán alig változtak: egy beépített nagykemence, az ósdi gárb, kavaróteknők, lisztesládák és lisztestáblák, a bréchpad, a kiskemence, sok-sok forma meg ecset és apró szerszám. Ebben az egyetlen helyiségben végeznek minden munkát a gyúrástól a sütésig, sőt a csomagolásig. —• A csomagolás sem másodrendű dolog — mondja Kerékgyártó mester. A cifra, színes mézeskalács akár húsz évig is eláll egyhelyütt, ám sokkal körülményesebb a szállítása, a távoli megrendelők kielégítése. Egy időben még Amerikában is akadtak vevőim. Sajnos a készítményeknek árt a levegőváltozás, különösen a sós tengeri lég, melyet a mézeskalács TTamar magába szív, s aztán elveszíti eredeti ízét, zamatját. Teljesen szigetelt, csomagolásra alkalmas bádogedények beszerzése pedig körülményes és költséges Az idős inester a polcokon heverő formákat mutogatja Hagyományosak, jellegzetesek: szív, kulacs, bölcső, korsó, papucs, huszár, debreceni Nagytemplom, hortobágyi gémeskút. — Az utolsó müvelet a díszítés, a mi nyelvünkön az „ejzolás". Magam faragom vadkörtébe vagy diófába a díszítőelemeket, melyek aztán megjelennek a mézeskalács-formákon. Kerékgyártó mester különösen a legrégibb lemezekre büszke, arra, amely 1831 óta nemzedékről nemzedékre öröklődik... Hangja elszomorodik. — Messzi környéken magam maradtam hírmondóként a hajdani híres mézeskalácsos dinasztiákból. Közel nyolcvan éve tart szakmánk hanyatlása, ma már kihalóban van. Ugyan ki adná a fiát mézeskalácsosnak? Különös kérdési Bizarr megállapítás! Az ember furcsának, hihetetlennek találja. Miért nem kell többé mézeskalács? Nem modern? Kiment a divatból? ízetlen lett? Vagy talán nem eléggé megbecsült mesterség a mézeskalácsos szakma? Kerékgyártó Sándor, a híres debreceni ezüstkoszorús mézeskalácsos mester a szakma kiváló dolgozója megbecsült közéleti személyiség. Készítményei — milliónyi tetszetős és ízletes mézeskalács elismeréseként a „népművészet mestere" címet adományozták nek' 1968. IV. 28. Tänzer Iván magyarországi riportja ^