Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-26 / 115. szám, péntek

Nem hátrálhatunk meg az akadályok elöl BARÁTI BESZÉLGETÉS A NEMZETGYŰLÉS ŰJ ELNÖKÉVEL Ahhoz, hogy megismerjük Josef Smrkovskft, mint embert, nem elég tudnunk róla, hogy a Prágai Felkelés egyik szervezője és a Cseh Nemzeti Tanács elnöke volt, s a párt Központi Bizottsága tagjaként is kifogástalanul látta el kötelességeit. Mindez kevés volna annak bizonyítására, hogy noha az évek során kimondhatatlanul sokat szenvedett, sohasem tért le az egyenes útról. Sem akkor, amikor politikai fénykorát élte, de akkor sem, amikor koholt vádak alapján börtönbe juttatták. Smrkovsky elvtárs neiu csüggedt. Kibírta a megpróbáltatásokat, hősiesen viselte a megaláztatást. Szabadon bocsátása után éveken keresztül az egyik Ceská Lipa környéki szövetkezetben dolgozott, majd a népi ellenőrző bizottság elnökhelyettese, később pedig erdőés vízgazdasági miniszter lett. Ma a párt központi bizottsága elnökségének tagja, a Nemzetgyűlés elnöke. Megválasztása az utóbbi magas tisztségbe kétségtelenül a legnagyobb bizalom jele, még akkor is, ha a jelenlevő 256 képviselő közül 68 ellene szavazott. Ex azonban szerintünk nem tekinthető J. Smrkovsk? vereségének. Ellenkezőleg. Demokráciánk győzelmének, annak, hogy végre olyan világot élünk, amelyben többé nem érvényes a közmondás: mondd meg az Igazat— betörik a fejedet. Smrkovsky elvtársnak ls ez a véleménye: „A nézetellentétek a Jövőben minden bizonnyal gyakrabban fordulnak majd elő. A titkos szavazás a határozathozatalnál lényegesen megkönynylti a szavazók helyzetét. Az eredmények többnyire nem lesznek egyöntetűek. De ez nem baj, sőt előnyös, mert ez is bizonyítja, hogy vége a hazugságnak, az álszenteskedésnek. A képviselők, akik ellenem szavaztak, nem értenek egyet azokkal a célkitűzésekkel, amelyekért december óta harcolunk a központi bizottságban és amelyek megfelelnek népeink őszinte óhajának. Ezekért az eszmékért és megvalósításukért kívánok ezentúl is harcolni. • Ml a véleménye árról a bírálatról, hogy székfoglaló beszéde túlságosan hosszú, volt? — Sokat gondolkodtam ezen a bírálaton Expozém teljes egy órát vett igénybe, mert az eddig elhanyagolt problémákról is szólni akartam. Célom az volt, hogy rámutassak legközelebbi feladatainkra és ezzel is hangsúlyozzam fontosságukat. Emellett nemcsak a képviselőkhöz intéztem szavaimat, hanem a néphez is és hogy őszinte legyek, bizonyos dolgokra a külföld figyelmét is fel akartam hívni. Azt akartam, hogy az államhatalom legfelsőbb szervének, a Nemzetgyűlésnek programjával megismerkedve, mladenki véleményt mondhasson róla. • Melyek a prvqram legfontosabb pontjai? — A legsürgősebb feladat ártatlanul elítélt polgáraink rehabilitálása. Erkölcsi kötelességünk ez a meghurcoltakkal szemben, akik oly régen várnak az elégtételre. A rehabilitllást szabályozó törvény ugyan már készül, de munka üteme nem kielégítő. A halogatással pedig nem érthetünk egyet. Ugyanilyen sürgős a szólásszabadságot és a nyilvánosság tárgyilagos tájékoztatását biztosító törvény kidolgozása. Amíg ugyanis nem lépnek életbe ezek az új törvények, addig csak beszélünk a demokráciáról. Megszegjük a demokráciát csakúgy, mint a még érvényes törvényeket is. Ez ugyan a mai átmeneti helyzetben nem nagy szerencsétlenség, de mégsem rendezkedhetünk be a jogrend felrúgására. A játékszabályok feltétlen betartása elsőrendű követelmény. Államjogi helyzetünk rendezése ugyanilyen fontos. A föderációért, miután senki sem ellenzi, sőt mindenki egyetért vele, felesleges harcolni. Most már csak a feladatok célszerű elosztásáról és a munka mielőbbi megkezdéséről lehet szó. A szlovák és a cseh nemzet dolga lesz, hogy véleményt mondjon a készülő törvényről. És persze magyar, lengyel és ukrán polgárainknak is nyilatkozniuk kell majd erről a kérdésről. Ezt megkívánja a demokrácia. Felkészültünk rá, hogy számos problémába ütközünk ezen a téren is, de a nehézségeket le kell küzdenünk. • A megváltozott helyzet — értesülésünk szerint — legalább 20—30 úf törvény sürgős kidolgozását teszt szükségessé. A maradi gondolkodású képviselők arra, hogy aligha nyújthatnak biztosítékot arra, hogy valóban demokratikusak lesznek az úf törvények. — Ez így igaz. Ám a képviselőket, ha önként le nem mondanak tisztségükről, csak választóik hívhatják vissza. Erre azonban csupán a választásokkor kerülhet sor. A választásokról viszont az új választási törvény kidolgozásáig és hatályba lépéséig nem beszélhetünk. % Ml a véleménye a sajtó dolgozóiról? — A Nemzetgyűlésnek ahhoz, hogy megtalálja az őt megillető helyet, hozzáértő munkatársakra van szüksége. A nép szószólóin, a képviselőkön kívül tudományos dolgozókra, szakemberekre tartunk igényt, akikre feltétlehül támaszkodhatunk. Ezek közé sorolom a tömegtájékoztató eszközök dolgozóit is. • Milyen érzésekkel fogadta a nép bizalmának megnyilvánulását, megválasztását a Nemzetgyűlés elnökévé? — Tisztában vagyok vele, hogy felelősségem aligha kisebb annál, mint amilyet 1945 májusában a Prágai Felkeléskor vállaltam. Jelenlegi feladatunk azonban más jellegű. Meg kell találnunk a szocialista társadalmunk demokratizálódásához vezető specifikus utat. Megújhodásunk követelményei ugyan igényesek, de nem hátrálhatunk meg az akadályok elől. Tisztségembe a párt javaslatára választottak meg. Ez a tény arra kötelez, hogy érvényesítsem a párt határozatai alapján kidolgozott elveket, amelyeket székfoglaló beszédemben már ismertettem. Köszönjük a beszélgetést. A viszontlátásra. KARDOS MARTA 1968. IV. 28. Kinek az érdeke? VALASZ A SMENA BESZÁMOLÓJÁRA A Smena április 21. számában Belendcseppek Csallóközben címmel jelent meg egy hír, amely így kezdődik: A kerületi közbiztuusági hivatal dolgozóinak közlése szerint e hónap folyamán Dunaszerdahelyen több támadás érte a szlovák nemzetiségű lakosokat. Április 13-re virradó éjszaka a magyar nemzetiségű lakosok egy csoportja a húsvéti bálon megtámadott egy fiút, aki szlovákul énekelt. Más alkalommal megUtöttek egy szlovákul beszélő lakost, ezzel a kommentárral: „Látod, hogyan segített, már tud magyarul." Érdeklődtünk a dunaszerdahelyl magyar nemzetiségi kisebbség egyes tagjai szlovakellenes és államellenes fellépéseinek indítékai iránt — írja a Smena, majd így folytatja. — Nincs szó szokott kihágásokról. A konfliktusok egyértelműen politikai jellegűek. Három esetben a dunaszerdahelyi rendőrök pénzbírságot alkalmaztak, egy esetből bírósági eljárás lesz. Mivel a körülmények arra engednek következtetni, hogy Dunaszerdahelyen veszélyeztetve van a lakosok személyes biztonsága, az állami és a politikai szervek akadályozzák meg a helyzet elfajulását. A közélet és a politikai élet demokratizálódásával jött fellazulást nem lehet kihasználni a köztársaság bomlasztására, a lakosság személyes szabadságának és életének veszélyeztetésére. A Csallóközben élő magyar nemzetiségi kisebbség tagjai is elsősorban ennek az államnak a lakosai. A Smena ezen adatok közé még beiktat két adatot Dunaszerdahelyről: CSEMADOK gyűlést és a Lengyárban történt állítólagos tiltakozó sztrájkot. A beszámoló felett nem lehet csak úgy elsuhanni. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a nyugat-szlovákiai kerületi pártkonferencia utolsó napján (vasárnap, amikor a hír megjelenti az egyik küldött több elvtárs nevében felkérte a dunaszerdahelyi küldöttek vezetőjét, hogy adjon választ, mert a hír komoly adatokat tartalmaz. Ferenczei elvtárs akkor elferdített adatoknak minősítette a híranyagot és kérte, hogy a felsőbb pártszervek vizsgálják ki a helyzetet. Ez adott ösztönzést arra, hogy utánanézzünk a dolgoknak. A dunaszerdaholyi járási ügyész tájékoztatása szerint a húsvéti bálon a verekedés tényleg megtörtént. Ladislav Hornák, Kuták Zoltán és Turek Árpád a WC-n tartózkodott. Turek megkérdezte tőlük, hogy miért nem a csészét használják. Hornák erre azt felelte: ml közöd hozzá. Turek ütéssel válaszolt. Kuták ls ütést kapott Turektól, amikor azt kérdezte tőle, miért bántod. Turek ekkor elszaladt. A pofonok tehát nem azért csattantak, mert valaki szlovákul énekelt, és a szenvedő alany egyike szlovák, másik a magyar. A járási pártbizottságon Nyári, Ollé és még több elvtársnál érdeklődtünk. Azt mondták, hogy a húsvéti pofozkodás ismert dolog, a többi esetről, amit a Smena ír, csak hallottak, hogy valami helytelen szóváltások történtek. Tiltakozó sztrájk a Lengyárban nem volt, a CSEMADOK gyűlés rendes keretek között zajlott le. Különben nem tudjuk, hogy milyen céllal Iktatta be a Smena a más jellegű híranyag közé ezt a két dolgot. Felkerestük ezután a bratlslaval Közbiztonsági Főigazgatóság parancsnokát, Oldrich Petruj alezredest, aki a következőképpen tájékoztatott: „Engem és kollektívámat felháborított a Smenában megjelent beszámoló, mert nem felel meg a valóságnak. Munkatársunk Gábrláka százados Dunaszerdahelyen volt valamit felülvizsgálni és többek között megállapította, hogy helyi kihágásokra került sor. Valakik azt mondták neki, hogy a torzsalkodások nemzetiségi jellegűek. Ennek alapján Jelentést Irt, amit a mi tudomásunk nélkül a Smena rendelkezésére bocsátott. Erre nem volt feljogosítva. Sem én, sem senki más a jelentésről nem tudott, holott minden Jelentést kezemhez kell kapnom, s csak az én beleegyezésemmel bocsátható a sajtó rendelkezésére. Gábrláka százados azonban megkerült bennünket, április 20-án írta a jelentést és 21-én már megjelent a Smenában. Innen értesültünk valamenynylen. Ezzel a százados megsértette a szolgálati eljárást, ezért fegyelmi eljárást Indítunk ellene és szigorú következtetéseket vonunk le." Petruj alezredes a húsvéti bálon történt pofozkodásról pontosan úgy vélekedett, mint a dunaszerdahelyi járási ügyész. Ezenkívül, hogy három esetben pénzbírságot alkalmaztak, ez is igaz, azonban nem nemzetiségi torzsalkodásról van szó. Egyébként is, a mi feladatunk nem az, hogy megállapítsuk az esetek szubjektív (ez esetben politikai hátterét), a mi feladatunk a közrend biztosítása, a lakosság jogainak védelme stb. És Itt meg kell állapítanom — mondja Petruj alezredes —, hogy sem Dunaszerdahelyen, sera a járásban nincs szó a közrend megbontásáról, s ezért a közbiztonsági szervek részéről nincs szükség rendkívüli intézkedésekre. A lakosok közötti szokott torzsalkodásokról van szó. Az információk szerint tehát két dolgon kell megütköznünk: Gábrl§ka rendőrszázados eljárásán és a Smena felelőtlenségén. A bratislaval Közbiztonsági Főigazgatóság — a parancsnok szavai szerint — elhatárolja magát a történtektől és Gábri§ka századost felelősségre vonja. Ezzel ml teljes mértékben egyetértünk, a régi módszerek felszámolását látjuk benne. Szükség ls van erre, mert nem akarjuk, hogy egy ember miatt újra elítéljék nz egész rendőrséget. Az ilyen embereknek a közbiztonságban nincs helyük. Szeretnénk tudni, ki és miből állapította meg a konfliktusok egyértelmű politikai jellegét, milyen alapon meri a dunaszerdahelyi, s ezzel a csehszlovákiai magyarokat a legsúlyosabb váddal, a köztársaság bomlasztásával illetni. Mert igaz, hogy az adatok GábriSka százados jelentése alapján kerültek a lapba, de a kommentárt hozzá a szerkesztőség írta anélkül, hogy a történtekről a helyszínen és az Illetékes helyeken meggyőződött volna. Egyébként is, ami történt, az Dunaszerdahelyen történt, és nem az egész Csallóközben. Ebből az általánosításból ls látható a szándék: durván félrevezetni százezreket, és a becsületes szlovákokat a magyarok ellen uszítani. Ami a Smenában megjelent, az semmi más, mint a járás kommunistái sokéves erőfeszítésének szándékos befeketítése, az itt élő szlovák és magyar emberek becsületes munkájának pocskondírozása, a szlovák közvélemény előtt pedig a csehszlovákiai magyarság meggyalázása. Az ilyen eljárás kinek lehet az érdeke? Ügy látszik, hogy még nem mindenki érezte át Josef Smrkovsky elvtársnak az újságírókhoz intézett szavait, amit a Smena a fent említett írás alatt „Nagy a felelősségük" címmel közölt: „Minden meggondolatlan cselekedetnek áldatlan következményei lehetnek mind az állami érdekek, mind az egész szocialista rendszer szempontjából". MÉSZÁROS GYÖRGY