Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-25 / 114. szám, csütörtök

A KORMÁNY PROGRAMNYILATKOZATA (Folytatás az 5. oldalról) delem monopóliumának adminisztratív felfogása. Ezeket a kérdéseket a kormány a párt akcióprogramjával összhangban alapvetően meg akarja változtatni. Ezek természetesen igen bonyolult kérdések és ezért nem várható, hogy egyik napról a másikra változás érhető el. E kérdések megoldására irányuló Javaslatokat fokozatosan előterjesztik nyilvános elbírálás és megtárgyalás céljából a Nemzetgyűlésben. Mindenekelőtt aránylag rövid idő alatt be kell fejezni a vállalatok és a központi irányító szervek kapcsolatainak megoldásán végzett munkákat és javaslatot kell előkészíteni a vállalatok helyzetének jogi rendezésére. E rendezés során a vállalatok szféráját és a központi irányítás szféráját két, viszonylag autonóm területként kell értelmezni, amelyeket nem a fölé- és alárendeltségi viszony kapcsolata fűz össze. A vállalatoknak önálló gazdasági egységekké kell válniuk, amelyek saját számlájukra gazdálkodnak. Egyrészt kell, hogy joguk legyen önállóan dönteni termelésükről és annak fejlesztéséről, másrészt azonban teljes anyagi felelősséget is kell viselniük döntéseik következményeiért. Ebből az alapelvből kell kiindulnia a vállalati irányító szervek elrendezésének is. összetételükben és jogkörük megosztásában biztosítani kell a szakirányítás magas fokú tekintélyét éppúgy, mint e szakirányításnak az alkalmazottak és a társadalom részéről történő demokratikus ellenőrzését. E szempontokból kell alapvetően megvizsgálni a központi állami szervek struktúráját és funkcióját is. E szervek nem Irányíthatják a vállalatokat egyes utasításokkal. Mindenekelőtt megfogalmazzák a vállalatok tevékenységére kötelező általános gazdaságirányítási feltételeket, továbbá az állami költségvetés kiadási és dotációs politikájával, az állami tartalékok létrehozásával fognak foglalkozni. A központi irányítási apparátus struktúráját úgy kell elrendezni, hogy annak szervei ne váljanak a termelési és kereskedelmi szervezetek monopolista érdekeinek megtestesítőivé, hanem e struktúra tegye lehetővé a különböző érdekek szembesítését a gazdaságpolitika kialakításánál és a gazdaságirányítás egyes eszközeinek hatékony összehangolását, végül pedig, hogy magas szakképzettséggel rendelkező szakértől apparátusra táinaszkodhassék. Ezt az alapvető lépést a központi irányítás struktúrájának megváltoztatásában úgy kellene előkészíteni, hogy a nemzeteink közötti kapcsolatok új államjogi rendezésével egyidejűleg valósíthassuk meg. Emellett feltétlenül szükséges, hogy az állami közigazgatás minősége javuljon, ésszerűbb és gazdaságosabb legyen. A kormány értékeli a szakképzett és progresszív állami és gazdasági apparátus fontos szerepét és a benne lévő egészséges erőkre akar támaszkodni. Aránylag rövid időn belül Intézkedéseket kell előkészíteni a piac monopolizációja mai aránytalanul magas fokának korlátozására, és a szocialista konkurrencia szélesebb feltételeinek megteremtésére. Ezzel öszszefüggésben Javaslatokat kell előkészíteni olyan intézkedésekre, amelyek lehetővé teszik a mai szakágazati integrációs társulásoknak kötelező szervezési láncszemekből önkéntes társulásokká való átalakulását, vagyis a vállalatokat fel kell ruházni azzal a Joggal, hogy bizonyos feltételek között kiléphessenek a mai társulásokból, öj társulásokat alakíthassanak, vagy pedig önálló vállalatokká váljanak a társulásokon kívül. A már létező, illetve az új Integrált társulások tevékenységének tartalmát lényegében azoknak a vállalatoknak kell meghatározniuk, amelyek tagjai ennek a társulásnak. Hasonlóképpen szükséges felülvizsgálni a Jelenlegi vállalatok szervezeti felépítését és amennyiben ez gazdaságilag célszerű, lehetővé kell tenni az egyes üzemek önállósulását. Ez az elrendezés nem vezethet ösztönös folyamatra, az effektív termelési csoportosulások szétverésére, a világpiacokon a versenyképesség feladására. Az intézkedéseket szervezetten és céltudatosan kell valóra váltanunk, mégpedig úgy, hogy a vállalatok először tüzetesen mérlegelik az ilyen lépés hozamát és problémáit, s következetesen rendezik kötelességeiket. A szervezeti változásoknak alapvető mércéje a műszaki-gazdasági hatékonyság. Feltétlenül bővítenünk kell a szövetkezeti vállalkozás fejlesztésének életterét és a múltban indokolatlanul lebecsült fogyasztási szövetkezetek régi szerepét fel kell újítanunk. A kormány sokoldalúan támogatni fogja a lakosságnak fizetett szolgáltatásokat nyújtó vállalatok fejlesztését. Meghagyja, azonnal dolgozzák ki a vállalkozás e szakaszára vonatkozóan a feltételek olyan rendszerét, hogy felszámoljuk a jelenlegi bürökratikus szervezeti felépítményt és megnyissuk az utat az egyes üzemek vállalkozó szelleme és kezdeményezése előtt. Egyszerűbbé tesszük az adórendszert és célszerűen felhasználjuk a szabad árakat. Az egyes üzemek működéséért a vezetők felelnek. A nemzeti bizottságok a társadalmi ellenőrzés szerveinek szerepét töltik majd be és védeni fogják a fogyasztók érdekeit. Ehhez hasonlóan már most megtesszük a szükséges lépéseket ahhoz, hogy emeljük a belkereskedelem színvonalát és kulturáltságát, fejlesszük hálózatát és új viszony alakuljon ki a vásárlókkal. Továbbá feltétlenül lehetővé kell tennünk a szolgáltatásban és a kisiparban az idegen munka kizsákmányolásától mentes kis magán vállalkozásnak, a szocialista gazdaság teljesjogű alkotó elemének fejlesztését. A kormány ezzel kapcsolatban kidolgozza az idevágó előírásokat. A piac szervezeti felépítésének átlakítása nem lenne teljes, ha nem kísérné a termelő, a kereskedelmi vállalatok és a külkereskedelem kölcsönös kapcsolatainak alapvető módosulása. A kormány abból indul ki, hogy feltétlenül és következetesen a kereskedelmi alapelv szerint kell szervezni a külkereskedelem munkáját. Olyan közgazdasági és jogi feltételeket alakítunk ki, hogy a belkereskedelmi termelő vállalatok megválaszthassák azt a szervezetet, amelynek közvetítésével megvalósíthatják külkereskedelmi ügyleteiket. Ahol pedig ez effektívnek mutatkozik, közvetlenül ők maguk kereskedelmi és más kapcsolatban lépnek a külföldi partnerekkel. A kormány örömmel fogadja és sokoldalúan támogatja a mezőgazdasági vállalatok és dolgozók széles körű kezdeményezését, amelynek célja demokratikus szerveiknek és szervezeteiknek megalakítása. Ezek az új szervek és szervezetek — amelyekről még megalakításuk előtt véleményt mond a széles mezőgazdasági nyilvánosság — lehetővé teszik a mezőgazdaság gyorsabb társadalmi-gazdasági egyenjogúsítását a többi ágazattal. teljes egészében felkarolják a múlt haladó szövetkezeti hagyományait és a járási mezőgazdasági társulások szervezésének jelenlegi pozitív tapasztalatait. A kormány teljes egészében tudatában van az egészséges gazdasági fejlődésért viselt felelősségének. Egész tevékenységében (beleértve az állami kiadások politikáját) törekedni fog a népgazdasági hatékonyságra és következetesen előnyben részesíti a részleges érdekekkel szemben a társadalom szükségletelt és érdekelt. Az új kormány munkáját olyan helyzetben kezdi meg, amikor gazdasági életünk eléggé zilált, mivel gazdaságunknak és társadalmunknak számos nyílt kérdését az elmúlt hosszú Időszakban megkerülték. Nyíltan megmondhatjuk, hogy az elmúlt években nagy adósok lettünk a lakásalap, az úthálózat íeljesztésében és más nem termelési jellegű beruházásokban, valamint az elavult üzemek felújítása tekintetében is. Sok esetben azt sem állíthatjuk, hogy a bérviszonylatok helyesen tükrözik a gazdasági érdemeket. Az irányítás közgazdasági rendszerére való átmenet és a jelenleg végbemenő megújhodási folyamat hozzájárult ahhoz, hogy sok indokolt követelmény és szükséglet kifejezően és nyilvánosan előtérbe került. Bár nagyrészt indokolt követelményekről van szó, azonnal nem elégíthetjük ki őket. A kormány ezért annak megértését kéri mindenkitől, hogy új követelményeket csak akkor támaszthatunk, ha új forrásokkal fogunk rendelkezni, mert különben nyílt infláció következne be, pénzegységünk értékét vesztené minden ezzel járó következménnyel. A kormány kötelességének érzi az alábbiak hangsúlyozását: i Az előző időszaktól elté' • rően, amikor a kormány lépett fel majdnem minden társadalmi forrást összpontosító és elosztó gondnokként, szükséges lesz fokozatosan olyan helyzetet kialákítani, amelyben a társadalom forrásait sokkal nagyobb mértékben elosztják majd ott, ahol létrehozták ezeket a forrásokat, vagyis a gazdálkodásért maguk a vállalatok felelnek majd. Ezért meg kell érteni, hogy ma a termelés gazdaságosságának lényeges fokozása nélkül, amiből kezdeményezően részt kell vállalnia minden dolgozónak, nem lehet emelni a béreket. Ezen a téren nagy tartalékaink vannak a kutatás és a műszaki fejlsztés ki nem aknázott eredményeiben, a parlagon heverő kapacitásokban, a ki nem aknázott szakképzettségben, továbbá a termelés és a munka jobb megszervezésében, a munkafegyelemben, a termelés nagyobb alkalmazkodóképességében. Ezeknek a tartalékoknak közös nevezője, hogy csak a derekas és lelkiismeretes munka vetheti be őket az élet áramkörébe. A kormány ezért támogatja és megbecsüli azokat a felelősségtudattól áthatott, lelkiismeretes termelési szervezőket, funkcionáriusokat, vezető dolgozókat, mestereket, technikusokat és munkásokat, akik helyesen felfogták ezt a feladatot, szembeszegülnek az indokolatlan követelményekkel és a termelés hatékonyságának fokozására törekednek. A népgazdaság általános helyzetét az jellemzi, hogy teljesen hiányoznak az eszközök még az indokolt bérés beruházási követelmények fedezésére is. Ezért egyelőre nem tehetünk mást, mint hogy ezeknek a követelményeknek teljesítését zömében ideiglenesen elodázzuk és csak annak arányában elégítjük ki őket, amilyen arányban a jövőben gyarapítani tudjuk forrásainkat. A kormány ezért valamennyi dolgozóhoz fordul és annak megértését kéri, hogy a gazdaság gyors konszolidálását csak a gazdaságtalanság minden jelenségének kiküszöbölésével érhetjük el. A nem reális bérkövetelmények alapjaiban megrendítik ezt a konszolidálódást. A mai helyzet azonban nem kilátástalan. Tőlünk függ, hogy minden állampolgár és a kormány vállvetett igyekezetével mikor sikerül változtatunk a helyzeten. O A jelenlegi gazdasági kritóriumok még mindig eléggé eltorzítottak és általában kevéssé igényesek. Ez nem teszi lehetővé, hogy jelentősen önmagába zárkózó gazdaságunkban felelősen megítéljük és elfogadjunk néhány hosszú lejáratú termelési beruházást, annak ellenére, hogy ezek a beruházások néhány szempontból nagyon sürgetőek. Ez annyit jelent, hogy el kell halasztanunk az ilyen beruházások végleges mérlegelését. A kormány hangsúlyozza, hogy fokozatosan, mélyreható fontolgatás után meg kell oldanunk a vállalatok személyi ellátottságának és szervezeti felépítésének kérdéseit is. Ezeknek a szakaszoknak racionalizálásában túlnyomó részt követnünk kell az alulról javasolt intézkedések teljesen természetes útját, kiiktatva a kormány és más állami szervek adimnisztratív beavatkozásait. A jelenlegi helyzetben azonban nem volna ésszerű kampányt folytatni a gazdasági vezetők leváltásáért, a vállalati társulások felszámolásáért stb., tekintet nélkül arra, hogy vajon az új vállalatok képesek lennének-e helytállni a jövő piacának igényes feltételei között stb., tekintet nélkül arra, hogy vajon a mai árak és más feltételek helyesen tükrözik-e a vállalatok effektivitását. Ugyanakkor nem zárhatjuk ki az azonnali sürgető változásokat, amelyeket joggal szorgalmaznak. A kormány ezekben a kérdésekben a közeljövőben kiadásra kerülő szabályokkal fogja rendezni az eljárást. Az említett kérdések igényes és nehéz programot képeznek. A CSKP akcióprogramjával összhangban a kormány közeljövőben végzett munkájának kiindulási pontját jelentik. Ma felelőtlen dolog lenne ennél többet ígérnünk. A kormány kifejezetten hangsúlyozni szeretné, hogy a jövő fejlődése nem lesz ellentmondásoktól mentes, lényeges javulás nem következik be hirte* len és nagyobb erőfeszítés nél* kttl. Számolnunk kell azzal» hogy a bonyolult kérdések megoldásának velejárója a progresszív és a maradi láncszemek szüntelen konfliktusa lesz és fékező, korlátozó szerepet viszr nek majd adott lehetőségeink. A további lépések és a program valóra váltása előtt szükséges mélyrehatóan felmérni gazdaságunk szükségleteit és lehetőségeit, tekintetbe véve azt, hogy a dolgozók kezdeményezésé mennyivel járult hozzá a ter^melés hatékonyságának fokozá=sához. Ennek érdekében megalapozott elemzéseket kell ki

1 dolgoznunk és tudományos véleményeket kell kikérnünk. A kormány az említett igényes intézkedések valóra váltása érdekében már kidolgozta konkrét munkatervét. Ezenkívül az alapvető kiindulási helyzet tisztázása után a kormány kidolgozza a gazdaságpolitika hoszszú lejáratú programját is. A kormány ezzel kapcsolatban elvárja a Nemzetgyűlés tagjainak megértését és támogatását a szükséges lépések megtételében. III. Művelődés, gondoskodás a fiatal nemzedékről, egészségügy és kultúra A kormány művelődési politikájában arra fog törekedni, hogy iskolaügyünk haladó hagyományainak megfelelően minden fiatal ember olyan műveltségi fokát biztosítsa, amely összhangban áll képességeivel, szocialista társadalmunk fejlesztésének érdekeivel és szükségleteivel. Különös figyelmet fordítunk a fiatal tehetségek felkutatására. Ezekkel a célkitűzésekkel összeegyeztetjük a nevelőmunka tervezését, az iskolai kapacitásokat és a fiatalok érdeklődési körének pozitív befolyásolását. A kormány helyesnek tartja, hogy a tudományos és a pedagógiai dolgozók széles körű részvételével kidolgozzák és nyilvános vitára bocsássák az iskolaügyi politika távlati programját. A kormány megtárgyalja a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó iskolák irányításának és igazgatásának új rendszerét ls, hogy az jobban megfeleljen az iskolaügy sajátos szükségleteinek és érvényre juthasson az iskolai szervek komplex befolyásának elve az eszmei, a pedagógiai és a gazdasági kérdések megoldásában. A kormány még ebben az évben megvitatja azoknak a 15 éves fiataloknak továbbképzésével kapcsolatos javaslatokat, akik tanulmányaikat nem folytatják a középiskolákon és nem lépnek tanoncviszonyba. Megítéli az iskolai oktatási rendszer további módosításának kérdését ls az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatban. A kormány feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az új gazdasági körülmények között is megbízhatóan gondoskodjunk a tanoncok megfelelő színvonalú neveléséről. Ezért felülvizsgálja, hogy az egyes ágazatok 1970-lg szóló terveikben hogyan kívánják Javítani a szaktanintézetek és a tanonciskolák anyagi feltételeit. A főiskolákon szüntelenül korszerűsíteni kell az oktatás tartalmát és módszereit, mélyebben demokratizálni a főiskolák életét, vagyis értékelni és egyszerűsíteni igazgatásuk eddigi formáit és a szükségnek megfelelően kiegészíteni, esetleg módosítani az érvényes főiskolai törvényt. A kormány törekedni fog arra, hogy a lehető legjobb szervezeti, anyagi és személyzeti feltételeket biztosítson az iskolák munkájának, a tankötelezettséget megelőző és az iskolán kívüli nevelőmunkának és arra, hogy az iskolaügy lényegesen nagyobb mértékben részesüljön a társadalmi forrásokból. Elsősorban átértékeljük az iskolaügy anyagi ellátottságának 1970-ig szóló tervét, mégpedig úgy, hogy a lehetőségeknek megfelelően fokozzuk az iskolák és a nevelőintézmények építését. Több eszközt fordítunk felszerelésükre és gondoskodunk arról, hogy a főiskolák pedagógiai küldetésük mellett nagyobb mértékben részt vállalhassanak a tudomány és a kutatás fejlesztéséből is. Főleg a főiskolákat Jobban el kell látnunk elsősorban tantermi és laboratóriumi korszerű technikával, amely megfelelne a tudomány mai színvonalának. Lehetővé kell tennünk számukra, hogy nagyobb mértékben hozzájussanak a külföldi Irodalomhoz és nagyobb figyelmet fordítunk az internátusokban lakó tanulókról való gondoskodásra ls. Iskoláinkon döntő tényezőt látunk a tanítók és az oktatók alkotó munkájának fejlesztésében. A kormány meggyőződése, hogy a pedagógiai dolgozók a szükséges aktivitásra és önállóságra fogják serkenteni « fiatal nemzedéket a nagy em> beri értékek, a becsületesség, az igazmondás, az emberek és a munka iránti tiszteletadás teljesmérvfí respektálása mellett. Tekintettel a tanítók és az oktatók felelősségteljes küldetésére, a kormány továbbra is törődni fog jobb anyagi ellátásukkal. A kormány nagy jelentőségűnek tartja azt a követelményt, hogy a társadalmi és a gazdasági élet minden posztján teljes mértékben szakképzett emberek % dolgozzanak. Létrehozzuk annak feltételeit is, hogy az iskolák végzett tanulói elmélyíthessék tudásukat és a munkaerők nagyobbmérvű mozgásával kapcsolatban lehetővé váljon szükséges átiskolázásuk is. A kormány politikai programjának fontos részét látja az ifjúság szükségleteiről valb gondoskodásban. Nagyra becsüli az ifjú nemzedék jelentős hozzájárulását szocialista társadalmunk kibontakozásához, elismeréssel nyugtázza növekvő aktivitását a jelenlegi társadalmi történésben és szeih előtt tartja azt, hogy az ifjúság milyen szerepet fog betölteni hazánk Jövőbeli fejlődésében. Ezért továbbra is elmélyítjük gondoskodásunkat arról, hogy az ifjúságot sokoldalúan felkészítsük az életre, hogy képességének és elért műveltségi szintjének megfelelően teljes mértékben érvényesülhessen. Létrehozzuk annak feltételeit, hogy az ifjúság kielégíthesse különféle érdeklődési körét és szükségleteit. Abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy mindez nemcsak az iskola és az ifjúsági szervezet ügye, hanem egyben megköveteli az egész társadalom céltudatos tevékenységét is. IFolytatáa • 7. oldalon) ÚJ SZÓ 1968. IV. 25.