Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-25 / 114. szám, csütörtök

A KORMÁNY PROGRAMNYILATKOZATA ÚJ szó 1968. IV. 25. (Folytat«» a 4. oldalról) (ételeit, hogy minél célszerűbb legyen az árucsere, a kölcsö­nös szolgáltatások nyújtása, s a vállalatok közvetlenül részt vegyenek a szakosítást és az együttműködést célzó kapcso­latok kialakításában. Hatéko­nyabbá akarjuk tenni együtt­működésünket a KGST orszá­gokkal, különösen pedig a Szovjetunióval. A kormány az utóbb említett együttműködés elmélyítését tekinti ezentúl ls Csehszlovákia külföldi kapcso­latai alapvető fontosságú irány­zatának. Ennek folyamán szem előtt kell tartanunk a gazda­sági színvonalak különbözősé­gét, valamint népgazdaságunk irányításának s tervezésének modelljeit. Az együttműködés így nyilván elég rugalmas lesz. A kormány mérlegelni akar­ja annak minden lehetőségét, hogy a kölcsönös előnyösség figyelembe vételével miként mélyíthetjük el kereskedelmi s egyéb kapcsolatainkat a tőkés­országokkal. A kormánynak erre való tekintettel ki kell dolgoznia azokat a szabályokat és feltételeket, amelyek válla­latainknak lehetővé tennék, hogy a gazdaságilag fejlett or­szágok vállalataival felvegyék a szükséges s egyben hatékony kereskedelmi, termelési és mű­szaki együttműködés célszerű kapcsolatait. A nemzetközi munkamegosztásban való rész­vételünkkel összhangban van az is, hogy ezentúl fokozottabb mértékben veszünk részt a nemzetközi gazdasági szerve­zetek tevékenységében. Gazdasági életünk szilárdítá­sával kapcsolatban megfontolás tárgya a külföldi kölcsönök kérdése is. A kormáuy mérle­gelni fogja ezt a kérdést. Kül­földi kölcsönök meggyorsíthat­nák a strukturális módosítások folyamatát, növelhetnék áru­cikkeink versenyképességét s lehetővé tennék annak kizárá­sát, ami nem jövedelmező, ezenkívül megvalósíthatnánk a csehszlovák korona szabad be­válthatóságát ls. A kormány azonban hangsúlyozza: gazda­ságunk nincs olyan helyzetben, hogy nem nélkülözhetné az em­lített kölcsönöket. A kölcsön ugyanis csak két esetben lehet hasznos. Egyrészt akkor, ha nem kötik politikai feltételek­hez, másrészt, ha kellőképpen használják fel, azaz lehetővé teszik olyan eszközök létreho­zását, hogy önmaga tegye le­hetővé a törlesztést. Ez eset­ben is érvényes az az elgondo­lás, hogy jelenleg a költségek gyors megtérülését kell szem előtt tartanunk. Számos nagyon fontos Intéz­kedést foganatosíthatunk na­gyon rövid idő alatt. Az első intézkedések egyike lenne olyan program kidolgozása, amely módosítaná külkereske­delmünk eddigi rendszerét. Vállalatainkban már most ki­alakulnak annak feltételei, hogy tárgyilagosabban mérhessék fel kereskedelmi tevékenységük gazdasági eredményeit s a kül­földi adottságokkal egybevetve mérlegeljék beruházási céljai­kat, jóllehet egyelőre még el­kerülhetetlenek bizonyos ideig­lenes jellegű módszerek. Ezzel egyidejűleg a nem jövedelme­ző vállalatok számára ki kell tűzni azt az időpontot, amikor megszűnik ráfizetéses tevé­kenységük pénzelése, s mikor­ra kell alkalmazkodniuk társa­dalmunk követelményeihez. Feltételezzük, hogy ez öt évnél tovább nem tarthat. Külkeres­kedelmünk eddig utasításos fel­adatokat kap, ami nem egyez­tethető össze a gazdaságirányí­tás új rendszerének szellemé­vel. Ezért arra kell töreked­nünk, hogy ezt a lehető legrö­videbb időn belül megszüntes­sük. Kedvező fizetési mérlegünk lehetővé teszi számunkra a szo­cialista országokkal folytatott külkereskedelmünk gyorsabb fejlesztését. Gyakorlatilag már teljesen szabad a behozatal az említett országokból és továb­bi behozatali lehetőségeket ke­resünk elsősorban közszükség­leti cikkekből, hogy megoldód­jék a hazai piacon a feszült­ség. Annak a lehetőségét is ke­ressük, hogy hazai piacunkon több partner szerepelhessen, szélesebbkörű lehessen a köz­szükségleti árucikkek cseréje stb, Az aktív és passzív utas­és idegenforgalomnak ugyan­csak fokozott figyelmet kell szentelni. • Az említett rendkívül fonlos feladatok megoldása érdekében felül kell vizsgálni a legköze­lebbi időre szóló terveket s azokat a szilárdítást célzó programnak kell alárendelni, mivel ez Csehszlovákia távlati fejlődésének feltétlen kiinduló­pontja. A jelenlegi ötéves terv­időszakban, tehát az 1969— 1970 években minden tervnek ehhez a programhoz kell iga­zodnia. mert ez a program jut­tatja kifejezésre az 1975-ig szó­ló következő ötéves terv vezér­gondolatát. Azt azonban senki sem kép­zelje el, hogy egyszerű, s el lentmondásoktól mentes lesz gazdaságunk szilárdulásának folyamata. Ha gazdaságunk minden szakaszán helyre akar­juk állítani az egyensúlyt, nem kerülhetjük el a termelési programok múlhatatlanul szük­séges módosításait, mivel meg­változnak az igények, a ter­melés és a szolgáltatások mi­nőségével szemben, belkereske­delmünk rendeltetésével, a munka legyelemmel szemben stb. E folyamattal lépést tart­va fejlődnek a termelés, a ke­reskedelem stb. vezetői is, s a vállalatok, illetve a vállalati szervek mechanizmusának le­hetővé kell tennie, hogy az irányításra a legkiválóbb, leg­tehetségesebb dolgozók kapja­nak megbízást. A piac normalizálására töre kedve, a hitel- és pénzügyi po­litika terén is nagyon határo­zott intézkedéseket kell foga­natosítanunk. Pénzrendszerünk, szempontjából el kell érnünk, hogy a hitelrendszer elsősorban az állam inflációellenes politi­kájának egyik hathatós eszkö­zeként érvényesüljön. A Cseh­szlovák Állami Bank és egész bankrendszerünk átszervezése alapján lehetővé kell válnia an­nak, hogy a hitelintézetek ke­reskedelmi alapelvekhez iga­zodva tevékenykedjenek; az em­lített pénzintézetek a többi gazdasági tényezőhöz az egyen­jogúság elve alapján fűződő partneri kapcsolatok értelmé­ben fejtik majd ki hitelnyújtási és kereskedelmi tevékenységü­ket. A banknak nem adminiszt­rálással, hanem gazdasági nyo­mással kell szintén odahatnia, hogy a termelés hatékony le­gyen s kialakuljanak múlhatat­lanul szükséges arányai. Ugyan­ez vonatkozik az állami költ­ségvetésre is, amelyben szintén korlátozni kell a kiadási téte­leket, törölni kell a nem jöve­delmező termelés dotálását és keresni a közületi kiadások csökkentésének lehetőségét. Az idei évre csak nagy ne­hézségek árán kidolgozott álla­mi költségvetés azonban hiány keletkezésére figyelmeztető irányzatok újabb szükségessé­gére utal, és ezt a problémát — amennyiben nem javul gaz­dálkodásunk — további bevé­teli források, elsősorban a ter­melésben rejlő források kere­sésével kell megoldanunk. A szocialista elveken alapu­ló pénzpiac működésének egy­idejűleg azt is lehetővé kelle­ne tennie, hogy ésszerűen cso­portosítsák át és használják fel a pénzeszközöket, gazdaságunk olyan szakaszain, ahol ez leg­inkább szükséges. A népgazdaságunkban eszkö­zölt strukturális, változások múlhatatlan következménye az azzal előidézett munkaerőván­dorlás lesz, hogy a piac igé­nyeivel összhangban megválto­zik egyes ágazatok termelésé­nek terjedelme és így munka­erő-szükségletük is. A kormány tudatában van annak, hogy mit jelent ez a kérdés a dolgozók életében. Ezért gazdaságpoliti­kája révén rendszeresen szán­dékszik biztosítani a teljes fog­lalkoztatottság feltételeit. Nem kezeskedhet azonban arról, hogy mindenki mostani helyén és szakmájában kap munkát. Erre való tekintettel szociális és gazdasági politikájával meg­könnyíti a dolgozóknak az el­helyezkedést új munkahelye­ken és a szükséges új szakkép­zettség elérését is. Az új épít­kezéseknek is megfelelő arány­ban kellene alkalmazkodniuk a munkaerő-forrásokhoz. Emel­lett a hagyományokat és a ter­melésben szerzett tapasztalato­kat ls szem előtt kell tartani. Csehszlovákia gazdasági élete megszilárdulásának, gazdasá­gunk egyenletes fejlődésének egyik alapvető feltétele a me­zőgazdasági termelés állandó fellendítése. A legutóbbi két évben lényegesen megjavult a helyzet az élelmiszerpiacon. Ez túlnyomórészt mezőgazda­ságunk érdeme. A mezőgazda­ság hazánkban progresszív nagyüzemi termelésen alapszik, ami lehetővé teszi az egységes földművesszövetkezetek s az állami gazdaságok szilárd gaz­dálkodását. Mezőgazdaságunk dolgozói egész társadalmunk segítségé­vel kiépítették az eltelt évek folyamán a szocialista mező­gazdaság hatalmas anyagi-mű­szaki alapját s a szocialista termelési viszonyok végérvé­nyesen győzelmet arattak. A mezőgazdasági és az élel­miszeripar további felvirágozta­tása mindinkább a nálunk más ágazatokban gyártott, vagy kül­földről behozott anyagi eszkö­zöktől függ. Sajnos, a többi ágazatok nem teljesítik kellő­képpen a mezőgazdaságunk ér­dekeit szolgáló feladataikat. Most elsősorban arról van szó, hogy biztosítanunk kell to vábbi dinamikus fejlődésüket, az anyagi eszközökkel szemben támasztott igények teljes kielé­gítésével. Biztosítanunk kell, hogy elegendő műtrágya s me­zőgazdasági vegyszer, színvona­las mezőgazdasági gép, építő­anyag, alagcsövek stb. álljanak rendelkezésre, mint ahogyan azt az EFSZ-ek VII. kongresz­szusán is hangsúlyozták. A kor­mány e leiadatok teljesítésé­nek fokozott figyelmet szentel. Ennek érdekében rendkívüli erőfeszítéseket kell tennünk, hogy következetesen megszün­tethessük az eddigi különbsé­geket, a mezőgazdaság hátrá­nyosabb helyzetét és ezt első­sorban a társadalom és nyug­díjbiztosításra, a munkajogi kérdésekre stb. vonatkozik. Ez­zel összefüggésben feltétlenül s haladéktalanul módosítani kell a már elavult s a mai igé­nyekkel összeegyeztethetetlen jogszabályokat. A kormány múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy ma­radéktalanul s mindenre kiter­jedően tájékoztassa polgártár­sainkat a köztársaság gazdasá­gi helyzetéről. Ezért, rendsze­resen terjessze a Nemzetgyűlés elé erre vonatkozó összefogla­ló beszámolókat. így — az ak­cióprogram irányvonalával összhangban — az egész ország népének ad számot tevékenysé­géről s az elért eredmények­ről is. A kormány Szlovákiára vo­natkozó gazdaságpolitikájának megvalósítása folyamán lépése­ket tesz olyan feltételek kiala­kítására, hogy Szlovákia szo­ciális, gazdasági színvonala a cseh országrészek színvonaláig emelkedjék s a lehető legna­gyobb mértékben aknázzák ki Szlovákia sajátos forrásait s le­hetőségeit, egész népgazdasá­gunk felvirágoztatása érdeké­ben. Ennek az alapvető fontossá­gú célnak elérésére törekedve gyorsabb ütemben kell befejez­ni a Szlovákia iparosítása évei­ben létrehozott termelési álló­alapok kiegészítését, hogy már a legközelebbi években célsze­rű, s arányos lehessen a finá­lis termelés. Űj termelőüzemek létesítése szükséges, éspedig különösen a feldolgozó ipar­ban. Az országos gazdaságpoliti­kával összhangban a kormány külön támogatni fogja a prog­resszív termelő ágazatok mű­szaki-gazdasági fejlesztését, elősegíti Szlovákia gazdaságá­ban olyan struktúrálls változ­tatások előfeltételeinek kialakí­tását, amelyek lehetővé teszik gyors korszerűsítését, haté­konyabban biztosítják a hazai piac szükségleteinek kielégíté­sét és mélyrehatóbban bekap­csolják a nemzetközi munka­megosztásba. A termelési prog­ramok változásához és az új termékek termelésének beveze­téséhez szükséges feltételek megteremtése érdekében a kor­mány sokoldalúan elősegíti a gazdasági kutató és fejlesztési alap kibontakoztatását Szlová­kia valamennyi távlatokkal ren­delkező gazdasági ágában. A mezőgazdaság fejlesztésőröl való általános gondoskodás mellett a kormány továbbra is támogatja a mezőgazdasági termelés intezitásának növelé­sét, elsősorban öntözőrendsze­rek segítségével a dél-szlová­kiai és kelet-szlovákiai síkság körzeteiben s ugyanakkor tá­mogatja a hegyvidéki és hegy­aljai területek inlenzifikálását is. Szlovákia gazdaságának to­vábbi fejlesztése során előtér­be kell helyezni Szlovákia ter­mészeti kincseinek kiaknázá­sát, főként a fa kitermelés, az ásvány kincsek termelése és az utasforgalom terén. A nemzet­közi munkamegosztás szem­pontjából fontos fejlesztési té­nyezőnek kell tekinteni Szlová­kia előnyös földrajzi fekvését. Szlovákia háború utáni nép­szaporulati fejlődése megkí­vánja az anyagi feltételek meg­teremtését a szabad munkaerő­források kihasználásához, s ez­zel párhuzamosan biztosítani kell az ifjúság tanoncviszony­ban és szakiskolákban történő kiképzését. Emellett az alapfo­kú iskolarendszerben a kor­mány megteremti az előfelté­teleket, hogy mielőbb megszűn­jék a több műszakban való ta­nítás és számos iskola-épület rossz állapota. E fejlesztési program részét alkotja majd Szlovákia kevés­sé fejlett és különösen expo­nált részeiben a fejlesztési problémák elsődleges megoldá­sa. Emellett Dél-Szlovákia, a Kysuca, Orava, Gömör, Krupi­na, a Szepesség középső része, valamint a kelet-szlovákiai ha­tárvidéki járások és városok gazdasági fejlesztése megjavít­ja a magyar és ukrán polgár­társaink lakta területek felté­teleit. A tudomány, a technika és a dolgozók szakképzettsége A kormáuy abból a tényből Indul ki, hogy a jelenlegi idő­szakban, amelyet világszerte a tudományos műszaki forrada­lom előretörése jellemez, fon­tosabb, mint bármikor valaha, a tudomány és a technika fej­lesztése, mert ez olyan alapve­tő és tartós forrás, amely biz­tosítja a munka társadalmi ter­melékenységének és a nemze­ti jövedelemnek a növekedését. A tudományos ismeretek s azok szabad és független fej­lesztése a társadalmi fejlődés egyik fő ereje, olyan döntő té­nyező, amely biztosítja e fej­lődés progresszivitását. A tudományos műszaki fej­lődés fokozott hatást gyakorol társadalmunk feljődésére, ha az ipari és társadalmi gyakorlat­ban következetesen ós rendsze­resen érvényesülnek a korsze­rű tudomány és technika isme­reteit. Attól függ ez, hogy e tu­dat mennyire hatja át az irá­nyítás valamennyi szintjén a konkrét döntéseket, és hogyan érti meg valamennyi dolgozó a szellemi munka jelentőségét és szerepét. Ahhoz, hogy a tudomány és a technika teljesíthesse e fel­adatát, a tudomány és techni­ka fejlesztésének programját be kell iktatni a gazdaság hosz­szú távú fejlesztési tervébe és konkrétan figyelembe kell ven­ni az üzemek és vállalatok táv­lati célkitűzéseinél. Biztosítani kell, hogy a magas műszaki és szervezési színvonal alapvető kritériuma legyen az egyes vállalatok, szakágazatatok és az egész népgazdaság progresz­szivitása megítélésének és ér­tékelésének. A kormány gazdaságpolitiká­ja a társadalom további fej­lesztésénél a tudomány és technika szerepének ebből az ismeretéből és értékeléséből fog kiindulni és további kibon­takozásához megteremti a szük­séges társadalmi, szociális és gazdasági előfeltételeket. Első­sorban azt tartjuk igen fontos­nak, hogy ebben az irányban haladjon gazdaságirányítási rendszerünk további fejlődése, hogy létrejöjjenek a feltételek a műszaki lemaradás behozásá­hoz és hogy minél jobban előnyben részesüljön a haladó technika. A kormány abból indul ki, hogy a népgazdaság eddigi fej­lődése, az egyes intézmények, az új Irányítási rendszer alap­elvei és célkitűzései megteremt­sék a tudomány és technika fejlesztésének nélkülözhetetlen előfeltételeit, de ugyanakkor növelni kßll n tuHománv és technika szere tLí gazdasági életünkben. Ez attól függ majd, hogy a tuComfnv és techu ki hig,a:i segíti h< ?zá a terme­lést | •!'!) helvztt eléréséhez a vi'Mg- és httZT piacon, és vi­szont a termelés idejében tudatosítja e, hogy a tudo­mányra és technikára szük­sége van. A kormány izzal is számol, hogy továbbra is tár­sadalmi 'orrásokból biztosítja a kísérleti kutatást, meggyorsítva így az egész gazdaság szem­pontjából döntő fontosságú, alapvető kutatási, fejlesztési programok megoldását. Emel­lett a kormánynak feltétlenül szem előtt kell tartania orszá­gunk reális lehetőségeit és sa­játos feltételeit, amely a tudo­mány és a technika magas szín­vonalát csak célszerű, megfon­tolt szakosítással s az egész világ tudományos eredményei­nek felhasználásával biztosít­hatja. A tudományos kutatás te­rületén a kormány arra fog tö­rekedni, hogy a kutatás ne for­gácsolódjék széjjel, és hogy a leghatékonyabban kihasználják a tudományos intézetek és főis­kolák dolgozóinak tudományos potenciálját. Figyelmet szentelünk az irányítási rendszerben a kuta­tás és a fejlesztés további tö­kéletesítésének, amelyből telje­sen ki kell küszöbölni az ad­minisztratív formákat, s mara­déktalanul érvényesülniük kell a gazdasági alapelveknek a központ és a vállalatok kö­zött, és növelni kell a kutató­intézetek jogkörét és gazdál­kodásuk eredményeiért viselt felelősségüket. Tekintettel a további tudo­mányos műszaki fejlesztés je­lentőségére és szerepére, a kormány a legközelebbi időben komplex módon szándékozik foglalkozni hazánk tudományos és műszaki fejlesztésének kér­déseivel. A tudomány és technika eredményei az életben csak az embermilliók mindennapos te­vékenysége útján érvényesül­hetnek, akik ismerik munkáju­kat, megfelelő képességekkel, tudás, ügyességgel és áttekin­téssel rendelkeznek, hogy fel­adataikat a szigorú világszín­vonalat megütő mértékben tel­jesíthessék. Ezért a kormány szükséges­nek tartja véget vetni a szak­képzettség lebecsülésének, a dilettantizmusnak, annak, hogy a középszerűséget az alkotó erő és képesség fölé helyezzék. Hogy az alkotó, szakképzett munkát ismét megillető helyé­re állítsuk, elsősorban szüksé­ges, hogy helyesen érvényesül­jön a mindennapi szervező munkában. A gazdaságpolitika terén a kormány biztosítani fogja, hogy a fizetési és bérelő­írások helyesen tükrözzék a szakképzett munkában lévő kü­lönbségeket és hogy az irányí­tás egész folyamatában demok­ratikus úton a tehetséges, szaképzett haladó szellemű dolgozók kerüljenek előtérbe. Szervezeti struktúra Alapvető fordulatot kell el­érni az institucionális kérdé­sek megoldásánál is. A régi irányítási módszerek, amelye­ket a vállalatok joggal bírál­nak, azért maradtak fenn, mert a gazdasági eszközök terén eszközölt változásokat nem kí­sérték a megfelelő és szüksé­ges módosítások a szervezeti felépítésben is. Az új irányítá­si rendszerbe a központi Irá­nyítás apparátusának régi struktúrájával léptünk, amely a népgazdaság direktív irányí­tásának apparátusaként alakult kl és volt elrendezve, s csak részlegesen lett módosítva. Nem oldottuk meg következe­tesen a vállalatok és a közpon­ti szervek kapcsolatát, és így fennmaradtak a felettes és az alárendelt kapcsolatok erős ele­mel. A vállalatok szervezési struktúrájában 1965-ben eszkö­zölt változtatások sem hoztak fordulatot, mert megnyilvánul­tak bennük a direktív admi­nisztratív irányítási módszerek irányzatai. Eddig csak igen kevés tőrtént annak érdekében, hogy megszűnjék a külkereske­(Folytatás a S. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents