Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-25 / 114. szám, csütörtök

A KORMÁNY PROGRAMNYILATKOZATA (Folytatás a 3. oldalról) vid idő alatt megoldani. A nem termelő terület hosszan tartó lemaradása, a lakások és az életkörnyezet karbantartásáról és kiépítéséről való éveken át elhanyagolt gondoskodás, a hoszszú idő óta rosszabbodó feltételek nem változtathatók meg egy csapásra. A kormány erőfeszítéseit most arra összpontosítja, hogy javulást érjen el ezeken az elhanyagolt szakaszokon, például minden szükséges intézkedést megtett az anyagi-műszaki alap fejlesztésére, a területi és technikai felkészültségre és annak érdekében, hogy ebben az ötéves tervben az eddigi állapot és a jelenlegi nehézségek ellenére felépítsük az eredetileg tervezett 460 000 lakást (ebből Szlovákiában 157 000-ret). E célból szükséges lesz csökkenteni az ipari építkezést, növelni a szállítói módszerrel épített házak számát, áthelyezni és fejleszteni az építőipari termelőhelyeket, fejleszteni az építőanyag-termelést stb. Nagy erőfeszítést kell tenni, hogy városaink és falvaink tisztábbak, rendezettebbek és csinosabbak legyenek. Ezen a téren a kormány fontos országos feladatnak tartja mindenekelőtt megjavítani az életkörnyezet kulturáltságát, tisztaságát és a közlekedést Prága fővárosában, valamint Szlovákia fővárosában, Bratislavában és megkönnyíteni a dolgozók életét ebben a nagykiterjedésű ipari aglomerációban, amelynek feladata reprezentálni köztársaságunkat és bizonyítani, hogy államunk mily nagy gondoskodással törődik kulturális örökségünkkel. Fokozott figyelmet szentelnek majd a határmenti terület fejlődésének, valamint azon területeknek, amelyek az utóbbi években lassú tempóban fejlődtek. A kormány intézkedéseket készít elő, amelyek lehetővé teszik belátható időn belül megoldani szociálpolitikánknak a CSKP akcióprogramjában feltüntetett legsürgetőbb problémáit. Rendezzük a legfontosabb szociális illetékeket. A lakosság e csoportjai életszínvonala emelésének biztosítása érdekében a kormány a Nemzetgyűlés elé jóváhagyás végett olyan intézkedések javaslatát szándékszik terjeszteni, amelyek lehetővé teszik a szociálpolitika legsürgetőbb problémáinak 1970-ig történő megoldását. Ezért még az 1968-as évben: — emeljük azon alacsony járadékokat, melyek egyedüli, vagy fő bevételi forrást képeznek, mégpedig egyéneknél, havi 400 koronnára és házaspároknál 700 koronára; — a fizetett anyasági szabadság az eddigi 22 hétről 26 hétre emelkedik, s ugyanakkor az anyasági pénzsegély a tiszta napi bér 90 százalékára növekszik, s ezen felül emelkedik a gyermek születésekor nyújtott egyszeri támogatás is; — emelkedik a családi pótlék, amellett ide helyeződik át a gyermekes családoknak nyújtott segítség néhány eddigi formájából származó előny is. Ebből az alkalomból főként megszűnik a gyermek eltartójának adókedvezménye s ezáltal megvalósul a béradó-reform első szakasza. A gyermekpótlékot a gyermek ellátójának szociális helyzetére és jövedelmére való tekintet nélkül nyújtjuk a családban lévő gyermekek száma szerint. Az 1969-es évre vonatkozóan olyan rendezés javaslatán dolgozunk, amely alapján emelkedne valamennyi nyugdíj (átlagosan 8 százalékkal) s megjavul a felszabadításért vívott nemzeti harc résztvevőinek szociális biztosítása. Ugyanakkor megszűnnek azok az akadályok, amelyek csökkentik a lakosság érdekét abban, hogy a nyugdíjkorhatár feltételeinek betöltése után is tartósan folytassák munkájukat. A kormány továbbá már megbízta az illetékes szerveket a gyermekes családok szociális biztosítása és a róluk való gondoskodás fejlesztése hosszabb tartamra szóló koncepciójának kidolgozásával, amely 1970 után valósulna meg. Az életszínvonal jelentős minőségi oldalát képezi majd a munkaidő további lerövidítése és az általános ötnapos munkahét bevezetése. Valamenyi szakaszon meg kell teremteni a termelési, szervezési, gazdasági és politikai feltételeket ahhoz, hogy a munkaidőnek e lerövidítését teljes mértékben megvalósíthassuk legkésőbb 1969 január 1-től. A jobb áruválaszték és minőség éppúgy, mint a kiszolgálás színvonala is elsősorban nagymértékben a fogyasztási cikkeket gyártó és eladó emberek lelkiismeretességétől, a szervezők találékonyságától és következetességétől, a tudományos dolgozók, mérnökök és technikusok tudásától és ötletességétől, az igazi piac és vállalkozás érvényesítésétől függ. Ugyanakkor azonban megkívánja a struktűrális változtatások megyorsítását, valamint a termelés és az eladás fejlesztése anyagi és gazdasági feltételeinek kialakítását is. Az irányítás gazdasági rendszerének fejlesztésével a kormány olyan feltételeket akar létrehozni, hogy az egyének és a kollektívák lelkiismeretes, kezdeményező és találékony munkája megfelelően legyen jutalmazva és, hogy ne fizetődjék ki a lelkiismeretlenül, rosszul és szükségtelenül végzett munka. A kormány emellett gondoskodni fog a piac szilárdságáról, és minden téren védelmezni fogja a fogyasztók érdekeit. A kormány semmi esetre sem készül új pénzreformra, sem pedig ehhez hasonló intézkedésekre, amelyek megkárosítanák a dolgozók életszínvonalát. A kormány továbbra is érvényesíteni fogja a reálbérek lehető legnagyobb arányú, gazdaságilag indokolt növelésének politikáját. Emellett abból fog kiindulni, hogy a bérfejlődések a kollektív szerződések alapján jönnek létre, amely szerződéseket a szakszervezet által képviselt dolgozók a vállalatok vezetőségével kötnek. Emellett a dolgozók egyúttal a szocialista vállalatok társvállalkozói is és ezért tudatában kell lenniük annak, hogy bérük növekedése attól függ, hogyan használják ki a termelésben rejlő tartalékokat, hogyan javítják a termékek minőségét és a munkafegyelmet, vagyis, hogyan keresik meg a jövedelem növelésével a bérek növeléséhez szükséges eszközöket. A kormány e folyamatot bérpolitikai előírásokkal fogja befolyásolni, s egész politikájával oda fog hatni, hogy csupán indokoltan emelkedjenek a bérek, mert másként nyílt inflációs fejlődésre kerülhet sor. A kormány teljes mértékben elismeri a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom jogát a dolgozók jogos érdekeinek védelmezésére a bér- és szociálpolitika kérdéseiben. Emellett különös súlyt fog helyezni a közszükségleti árucikkek és szolgáltatások termelésének és behozatalának fejlesztésére, s támogatni fogja a fedezésükhöz szükséges reális feltételek kialakítását. Emellet csak az olyan béremelkedés minősíthető jogosnak, amely megfelel a reális bruttó jövedelem és a reális munkatermelékenység növekedésének. Tudatosítani kell azonban, hogy senki sem fog finanszírozni szükségtelen termékeket, s így tehát a feleslegesen kifizetett béreket sem. A kormány, mint lakosságunk érdekeinek védelmezője nem érthet egyet olyan béremelési követelésekkel, amelyeket nem támasztanak alá reális termelési eredmények és azok piaci érvényesítése. Emellett fokozatosan a reális lehetőségek szerint meg kell szüntetni az egyes .'gazatok közötti jelenlegi deformált bérrelációkat. Nem engedhetünk meg olyan helyzetet, hogy egyes vállalatokban és szervezetekben történő jogtalan béremelésre az egész lakosság ráfizessen azáltal, hogy emelkednek az árak. E veszéllyel a kormány az új irányítási rendszer gazdasági eszközei útján, valamint a beruházások, közéleti kiadások stb. aránytalan növekedésével szemben alkalmazott általános politikájával száll szembe. A közvélemény támogatását is kikéri abban az esetben, ha kénytelen lesz fellépni indokolatlan bérkövetelésekkel és jogtalan béremelésekkel szemben. A kormány az állami, pénzügyi és bérpolitika segítségével arra fog törekedni, hogy a termelésben eszközölt béremelésekkel összhangban növekedjenek a bérek az iskolarendszerben, az egészségügyben, a tudomány ós a kutatás területén, és az összes többi nem termelési ágazatban is. A kormány meghirdeti bérpolitikájának ezen elveit s egyúttal valamennyi dolgozó bizalmát és támogatását kéri. Csak ezen elvek tiszteletben tartásával lehet megvalósítani a bérek indokolt és egészséges emelését. Szeretnénk, ha e bizalom ott is megnyilvánulna, ahol az utóbbi időben helytelen bérköveteléseket fogalmaztak meg és feleslegesen éles formában tettek javaslatokat megvalósításukra. Gazdasági fejlődésünk egészségessé tétele megköveteli, hogy rendet teremtsünk a kiskereskedelmi árrendszerben. A jövőben nem érhetnénk el sikeres gazdasági fejlődést olyan árakkal, amelyek nagymértékben eltérnek a termelési költségektől. olyan árakkal, amelyek vagy nagy összegű állami dotációkat, illetve magas forgalmi adót foglalnak magukba, és ezáltal helytelenül irányítják a termelést és a fogyasztást. A dotált termékeknél így pazaroljuk a társadalmi munkát, ugyanakkor számos termék az aránytalanul magas forgalmi adó miatt túlságosan drága, úgyhogy lassul a gyártásuk ós fogyasztásuk is. E deformációkat nem lehet másként megszüntetni, csak úgy, hogy egyes termékek és szolgáltatások árai fokozatosan emelkedni fognak, másoké viszont csökken. E szükséges árfejlődés befolyásolása során a kormány kötelezi magát, hogy mindent megtesz annak érdekében, ne kerüljön sor gazdaságilag indokolatlan áremelkedésekre. Ez egyrészt a termelés területén folytatott politikájával, másrészt pedig következetes árellenőrzéssel valósítja meg. Ezen a térért egészséges bérpolitikáért, az állami kiadásokkal való ésszerű takarékoskodásért fog harcolni és szembeszáll a gazdasági egyensúly hiányával. Olyan módszereket és időtervet alkalmaz, amelyek egyrészt nem ártanak e változtatások gazdasági értelmének s ugyanakkor nem gátolják meg az általános reálbérek évi 2,5—3 százalékos minimális növelését. Hogy e célkitűzést következetesen ellenőrizhesse, a kormány feladatul tűzi ki az egyes bevételi csoportok létfenntartási költségeinek tökéletesebb tudományos megállapítását, megvizsgáltatja a létminimum megállapításának kritériumát, gondoskodik arról, hogy nyilvánosságra hozzák a lakosság egyes bevételi csoportjai életszínvonala emelkedéséről szóló szükséges adatokat stb. A szociálpolitika említett intézkedései főként a szociális jövedelmeknek a létfenntartási költségek emelkedését tekintetbe vevő növelése már megteremti az előfeltételeket ahhoz, hogy a kiskereskedelmi árrendszer deformációinak megoldása ne veszélyeztesse társadalmunk egyetlen szociális rétegének életszínvonalát sem. A sürgető kérdések megolása az életszínvonal területén is attól függ majd, milyen gyorsan érünk el alapvető fordulatot. Ellentétben állna lehetőségeinkkel az, lia a vállalatok és intézmények további, új, akár jól indokolható Igényeket támasztanának. A kívánatos fordulat elérése döntő mértékben azoktól az eredményektől függ, amelyeket ebben az időszakban maguk a vállalatok elérnek. A kormány nem tartja szükségesnek a piaci egyensúly helyreállítását az életszínvonal csökkentésének árán megoldani. A reálbérek emelésének feladata reális úgy, ahogyan azt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának akcióprogramja kitűzte. Nem titkoljuk azonban, hogy az eddigi fejlődés folytatódása szükségessé tenné a restriktív politika fokozottabb alkalmazását az életszínvonal szakaszán is. Gazdaságpolitika A kormány fontos feladatának tartja az állam egész gazdaságpolitikáját a magasabb életszínvonal irányában fejleszteni. Ennek feltételeként meg kell szüntetni a vállalatok irányában az indokolatlan oltalmazást. Nem hunyhatunk továbbra is szemet afölött, hogy számos vállalatban rosszul és drágán termelnek, termékeik minősége rossz, sőt sokszor felesleges termékeket gyártanak, amelyeket csak nagy veszteségekkel, vagy pedig egyáltalán nem tudunk értékesíteni. A termelés azon láncszemeinek, amelyek nem gazdaságosan és drágán termelnek, nem szabad a jól dolgozók rovására élniük. Ezért mindenekelőtt helyes arányokat kell teremtenünk a nagykereskedelmi árak terén, mégpedig a piac szükségletei alapján, megfelelően tekintetbe véve azt, hogy termékeinknél hovatovább egyre jobban meg kell állniuk helyüket az ár- és minőség tekintetében a világpiacon is. A kormány továbbá az eszközök elosztását a vállalatok között csak ideiglenes intézkedésnek tekinti, amelynek feladata a saját hibán kívüli lemaradás leküzdésének az elősegítése, nem pedig az, hogy pótolja a vállalatok rossz munkája következtében keletkezett veszteségeket. Ezen újraelosztás, valamint a határidők kiküszöbölésének módozatalt a kormány a legközelebbi időben konkrétan lefekteti, emellett számol azzal, hogy két év leforgása alatt a hatékonyság hiányát kiegyenlítő dotációk mennyisége lényegesen csökkenni fog. E dotációk mértékét megfelelő formában nyilvánosságra hozzuk. A gazdaság hatékony fejlesztésének szükségességével a társadalom szükségleteinek megfelelő választékban való tartós lamint tekintettel arra, hogy kielégítésével kapcsolatban, vagazdaságunkat célszerűen be kell kapcsolni a nemzetközi munkamegosztás folyamatába, feltétlenül szükségessé válik gazdaságunk struktúrájának megváltoztatása. E téren alapvető probléma az, hogyan küzdjük le a továbbiakban a nehézipar fejlesztése múltbeli túlnyomórészt egyoldalú irányzatának következményeit. Ez az irányzat felemésztette a mezőgazdaság, a közszükségleti és az élelmiszeripar, a kereskedelem, a szolgáltatások, a lakásépítés és a nem termelő egyéb szakaszok fejlesztéséhez szükséges eszközöket. Folytatni kell a vegyipar ós az építőanyag-gyártás kiépítését, amely fontos gazdaságunk hatékonyságának növelése és a lakásépítés szempontjából. Ezzel szemben a gépiparnak, amelynek a kiépítésébe a múltban nagy eszközöket fektettünk, most biztosítania kell ezen eszközök megtérülését a népgazdaság számára, belső változtatásokat kell megvalósítania, hogy hatékonyan érvényesülhessen az igényes piacokon. Meg kell oldani a közlekedés fogyatékosságait is azáltal, hogy tisztázzuk a közlekedési politika távlatalt és növeljük a közlekedés hatékonyságát. Az állam ezért elvileg felülvizsgálja az eddigi szubvenciós és hitelpolitikát a beruházások, illetve az építkezések terén, és végrehajtja az eszközök átcsoportosítását. A kormány szem előtt tartja a termelés egyes ágazatainak a piac igényeivel összhangban történő fejlesztését, a hazai és a külföldi piacon az értékesítés lehetőségeit, s szem előtt tartjuk a termelés gazdaságosabbá tételét és a termelésen kívüli ágazatok fejlesztését is. A kormány ugyanakkor már túlléphetetlennek tekint! a nemzeti jövedelemből az építkezésekre fordított költségek mai határát, mivel ellenkező esetben az életszínvonal rovására mennének a beruházások. Népgazdaságunkba 1968-ban előreláthatólag 70 milliárd koronát ruházunk be. Ebből mintegy 35 milliárd koronát fordítunk egészségügyi létesítmények, iskolák, lakóházak, közlekedési hálózat stb. építésére, tehát 55 százalékkal többet, mint 1963-ban. Ezeknek az építkezéseknek részaránya az 1963. évihez viszonyítva szembetűnően nőtt, viszont a bányaiparra, a villamosenergia iparra és a nehéziparra fordított beruházások 28 százalékról 18 százalékra csökkentek. Az említett összegek határozottan nem csekélyek, jóllehet nagyobbak az indokolt igények. Nyilvánvaló azonban, hogy az ipari beruházásokkal kapcsolatban pénzben kifejezett feladatokat nem lehet további 14 milliárd koronával növelnünk, amennyit jelenleg igényelnek a kormánytól á mostani feladatokon kívül előirányzott új építkezésekre, amelyek 1968-ban kezdődnének. Helyesebb lenne az építkezé* sekkel összefüggő beruházási feladatokat inkább csökkenteni. így megközelíthetnénk az építkezések kívánatos átlagos idejét, amely az 1970-es évben feltételezhetően 3—4 év lesz, így meg lehetne gyorsítani a lakásépítést. A kormány a gazdasági irányítás minden szervét arra kéri, lássák be azt, hogy jelenleg korlátoznunk kell még az indokolt igényeket is. Csak így lehet elkerülnünk a jelenlegi feszültség inflációs jellegének elmélyülését, valamint a megkezdett építkezések építési idejének kitolódását. A halaszthatatlan építkezésekre szükséges kapacitásokat oly módon biztosíthatnánk, hogy elhalasztanánk azoknak az építkezéseknek a megkezdését, amelyeknek költségei hoszszú idő alatt térülnének meg, és nincs bebizonyítva hatékonyságuk sem. Az erőket a gyorsan megvalósítható feladatok teljesítésére kell összpontosítanunk. A hatékonyság alapvető fokmérőjét abban kell látni, milyen mértékben sikerül árucikkeink versenyképességét növelnünk a világpiacon, hogy ez miként járul hozzá fizetési mérlegünk problémáinak megoldásához. A kormány gazdaságpolitikájában mindenkor tudatosítja, munkánk eredményességéről az dönt, mily mértékben sikerül a jelenlegi nagy lehetőségeket felhasználnunk s a világgazdaságba bekapcsolódnunk. Ezért fokozott figyelmet szentel külkereskedelmünknek s elsősorban olyan politikát szándékszik folytatni, melynek célja kitárni népgazdaságunkat a külföldi piac számára, ezenkívül 5—7 éven belül megalapozza annak feltételeit, hogy reális árfolyamot vezethessünk be, s fokozatosan minél több országban lehessen a csehszlovák koronát beváltani. Ehhez nagyon rugalmas gazdasági és kereskedelmi politika érvényesítése szükséges. Ennek érdekében szakértően kell tanulmányoznunk a csehszlovák közgazdaság eddigi fejlődését, ezt egybe kell vetnünk a világgazdasággal, s ki kell dolgoznunk a világgazdaságban való részvételünk koncepcióját, különös tekintettel a KGST-ben s az európai együttműködésbeit elfoglalt helyzetünkre. Pénznemünk beválthatóságának fokozatos kiterjesztését csak oly módon valósíthatjuk meg, hogy keressük a világpiacon bennünket megillető helyet. (A termelés tökéletesítése, s azoknak a gazdasági és termelési ágaknak fejlesztése, amelyekkel világszerte versenghetünk, hazai gazdálkodásunk s a külföldi árucsere hatékonyságának növelését eredményezik.) E rendkívül nehéz feladat teljesítéséhez kell igazodnia pénzügyi és devizapolitikánknak, ezenkívül korszerűsítenünk kell vám- és adópolitikánkat. Ami a KGST-vel sorra kerülő s a KGST-országokkal tervezett kétoldalú tanácskozásokat illeti, további javaslatokat készítünk elő a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés színvonalasabb kibontakoztatására, amelyektől az együttműködés hatékonyságának növelését reméljük. Csehszlovákia ezzel összefüggésben javaslatokat tesz majd a tervek összehangolásának s a valutagazdálkodáson alapuló pénzügyi ív. 25. együttműködésnek tökéletesítésére. Ez létrehozná annak fel(Folytatás a* 5. oldaloo) ú; szó 1968.