Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-25 / 114. szám, csütörtök

A KORMÁNY PROGRAMNYILATKOZATA (Foly lata* as 1. oldalról) lés előnyei elvitathatatlanok és a kormány tekintélye teljes sú­lyóval mindig pártolni fogja to­vábbi kibontakozását. Népeink életében mindig fontos szerepet vitt az értelmi­ség. Ez ma hatványozottan ér­vényes, amikor értelmiségünk népi, szocialista értelmiség lett. Társadalmi életünk minden te­rületén, a termelésben, a kul­túrában, az ember életéről, egészségéről és műveltségéről való gondoskodásban fontos he­lye és küldetése van az értel­miségnek. A kormány nagyra becsüli munkájának társadalmi jelentőségét, létre akarja hozni az értelmiség alkotó aktivitásá­nak kedvező feltételeit és támo­gatni kívánja az értelmiségnek és a többi dolgozónak egységét. Ez az egység egyrészt a terme­lés folyamatában alakul ki, másrészt mindenhol, ahol ér­vényre juttatják az igazi társa­dalmi érdeket, a társadalmi ha­ladást. Társadalmunk valamennyi osztályában és szociális cso­portjában vannak fiatalok, a jövő váltása. A kormány fele­lősséget érez a fiatalok felké­szítéséért s azért is, hogy mi­lyen feltételek között élnek és lépnek ki az életbe. A kormány nagy figyelmet fordít a dolgozó nők társadalmi helyzetére. Tudatában van an­nak, hogy bár a nők egyenjo­gúságát rögzíti az alkotmány, ezen a téren sincs minden rend­ben. Ennek az alapvető elvnek valóra váltása érdekében az ál­lami és a társadalmi tevékeny­ség különféle szakaszain szün­telenül gyakorlati intézkedése­ket kell foganatosítanunk. A kormány ezért elsősorban ki­dolgozza a nők társadalmi és gazdasági aktivitásának kon­cepcióját és foglalkozni fog fő­leg a munkaalkalmak megfelelő területi szét helyezésének kérdé­sével. Fontolóra vesszük egyes mun­kajogi előírások módosítását is, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy bár a szándék jó volt, az életben ezek az előírások sújt­ják a dolgozó nők egyes cso­portjainak jogos érdekeit. A kormány tisztában van az­zal, hogy a nőkre és anyák­ra hárul a munkafeladatok mellett a családról és a gye­rekek neveléséről való gondos­kodás nagy része is. Ezért fel­szólítja az állami szerveket és Intézményeket, elsősorban a nemzeti bizottságokat, hogy minden kidolgozás alatt álló olyan intézkedésről, amely érintheti a dolgozó nők és anyák érdekeit, kérjék ki a Csehszlovák Nőszövetség állás­pontját. Ugyanakkor keressenek olyan megoldásokat, amelyek fokozatosan lehetővé teszik a nők társadalmunkban betöltött helyzetének javítását. A kor­mány maga ennek szellemében szorosan együttműködik majd a Csehszlovák Nőszövetség Köz­ponti Bizottságával. A kormány lehetőségei kere­tében intézkedéseivel arra fog törekedni, hogy megjavítsa az Idős emberek anyagi ellátottsá­gát és így lehetővé tegye szá­mukra a méltó és megérdemelt pihenést. Nagy gondot fordí­tunk az ellenállási mozgalom volt aktív résztvevői anyagi el­látottságának javítására, mert kiérdemelték népünk háláját és megbecsülését. Az állami szervek munkájá­ban a demokratizmust össze kell egyeztetni a szakmai hoz­záértéssel, a tudományos meg­alapozottságú irányítással. A kormány következetesen szem­beszáll az állami szervek elbü­rokratizálódásával és a hata­lom adminisztratív monopolizá­lásával. Tekintetbe veszi a köz­vélemény bírálatát és javasla­tait. Ugyanakkor biztosítja a közvélemény teljes és az igaz­ságnak megfelelő tájékoztatását a kormány munkájáról, hogy mindenki helves következteté­sekre juthasson és a közvéle ményt ne helytelen, vagy héza­gos információk alakítsák ki. A kormány támaszkodni fog a tu­dományos akadémia, a főisko­lák, az intézetek és a gyakorlat hozzáértő szakembereire. Mun­kájuk eredményeire, valamint a társadalmi élet valamennyi terü­letén működő más szakértők és funkcionáriusok haladó tapasz­talataira épülnek a kormány in­tézkedései. A Nemzetgyűlés az a csúcs­szerv, amelynek a koftnány munkájáért felel. A kormány munkájában olyan módszereket és formákat fejleszt majd ki, hogy a legmagasabb fokú kép­viseleti testület teljes egészé­ben ellenőrizhesse tevékenysé­gét. A kormány Nemzetgyűlés Iránti viszonyában, főleg a tör­vényjavaslatok kidolgozásában, az eddiginél fokozottabb mér­tékben lép fel kollektív szerv­ként. Az eddiginél gyakrabban számol be a Nemzetgyűlésnek a bel- és a külpolitika fontos kér­déseiről, nyilatkozatokat tesz a kormánypolitika általános irányvonaláról, hogy a nép leg­magasabb fokú képviseleti tes­tülete reálisan érvényesíthesse befolyását a koncepciói megsza­bó kérdések megoldásában. A kormány javaslatait, elsősorban az állami költségvetés terveze­tét úgy dolgozza ki, hogy a Nemzetgyűlés érvényesíthesse befolyását. A kormány elsősorban úgy felel az állampolgároknak, a népnek, hogy mint testület és egyes tagjai is felelnek a Nem­zetgyűlésnek. Ezeket az elveket a kormány következetesen alkalmazni fog­ja munkájában, azoknak a fel­adatoknak a teljesítésében, amelyekkel népünk elé járul ebben a programmnyilatkozatá­ban. I. A szocialista demokrácia, a nemzetek egyenjo­gúsága, a törvényesség és a polgárjogok védelme A kormány elsősorban feltét­lenül szükségesnek tartja olyan intézkedések életbe léptetését, amelyek lehetővé teszik társa­dalmunk életének következetes demokratizálását, az államjogi viszonyok újszerű elrendezését két nemzetünk egyenjogúságá­nak következetes valóra váltása alapján. Továbbá olyan intézke­dések foganatosítását, amelyek védeni fogják a polgárok de­mokratikus szabadságjogait, megerősítik a törvényesség, a jogbiztonság és a szocialista jogrend biztosítékait, védeni fogják a közrendet, a polgárok és a köztársaság biztonságát. A nemzeteink közti új államjogi elrendezés A kormány előtérben álló feladatának tartja, hogy ha­táskörében, felelősségének meg­felelően jelentősen hozzájárul­jon két nemzetünk viszonyának új államjogi elrendezéséhez. A két egyenjogú nemzet, a cse­hek és a szlovákok közös álla mának alapvető elve a nemze­tek és a nemzetiségek íejlődé­se, a szocializmus és az egy­ség. A csehek és a szlovákok viszonya eddigi államjogi el­rendezésének elemzése kimutat­ja, hogy az aszimmetrikus meg­oldás a két nemzet számára nem biztosította saját ügyeinek intézésében és a közös ügyek ellátásában az egyenjogú rész­vétel azonos biztosítékait. Az a körülmény, hogy nemzeti szervek csak Szlovákiában jöt­tek létre és az országos szer­vek egyidejűleg betöltötték a cseh nemzeti szervek szerepét Is, alapjában lehetetlenné tet­te az egyenjogúság elvének ér­vényesülését. Ehhez még hoz­zájárult a helytelen gyakorlat, amely meg nem értést, a bi­zalmatlanság légkörét szülte. Mindez gyengítette a közös ál­lam központi Intézményei irán­ti viszonyt, kárára volt két nemzetünknek és két nemzeti kultúránknak. A kormány teljes mértékben csatlakozik a CSKP akcióprog­ramjában kifejtett következte­téshez, hogy társadalmunk fej­lődése, a csehszlovák nép egy­ségének megszilárdítása és a kölcsönös bizalom érdekében feltétlenül alapvető változást kell elérnünk a két nemzet vi­szonyának államjogi elrendezé­sében, mégpedig a szocialista föderáció alapján. Az állami együttélésnek ez a módja össz­hangban áll a két nemzet pol­gárainak létérdekével. Szerepü­ket és az új államjogi elren­dezéssel kapcsolatos elkötele­zettségüket megfelelően érté­kelnünk és fejlesztenünk kell. Különleges figyelmet szentel a kormány annak, hogy az ál­lam föderatív elrendezése kife­jezésre jusson a gazdaság irá­nyításában. A kormány abból indul ki, hogy államunk jövő­beli föderatív elrendezése a cseh országrészekben éppúgy, mint Szlovákiában, mozgásba hozza a gazdasági fellendülés­nek olyan jelentős erőit, ami­lyen a nemzeti öntudat és nem­zeteink felelősség érzete gaz­dálkodásuk eredményeiért. A csehszlovák gazdaságban — amely két nemzeti gazdaságot integrál s amelyet cseh és szlo­vák nemzeti szervek fognak irányítani — a kormány támo­gatni fogja az olyan progresz­szív integrálódási folyamatok kibontakozását, amelyeknek alapja az egységes piac és az egységes pénznem lesz. Az így értelmezett gazdasági integrá­ciót nem parancsuralmi, ad­minisztratív módszerekkel fog­juk fejleszteni, hanem az új irányítási rendszer elveinek alkalmazása útján, a népgazda­sági ésszerűség, a kölcsönös előnynyújtás és az egyenjogú­ság elvének tiszteletben tartá­sa alapján. A kormány tudatában van ezeknek a lépéseknek nagy je­ten tőségével, amelyek álla­munkban valóra váltják a nem­zetiségi politika lenini elveit. Éppen az ügy komolyságára és sürgőségére való tekintettel a kormány gondoskodik arról, hogy az ezzel kapcsolatos munkát haladéktalanul meg kezdjék. A kormány alkotmányos kö telességének tartja, hogy részt vállaljon elsősorban a nemzeti szervek kormányozó és végre­hajtő tevékenységének megha­tározásából, összhangban a tör­vényhozó tevékenység alkotmá­nyos elrendezésével. Ennek ér­dekében szükséges meghatároz­ni az országos jellegű kérdé­seket, hogy minden más kérdés­sel teljes jogkörrel és felelős­séggel a nemzeti szervek tö­rődjenek. Az országos hatás­körrel felruházott központi ál­lami szervek esetében a kor­mány számol a nemzetiségi szempontot tekintetbevevő ál­lamtitkári intézménnyel és olyan elrendezéssel, amely al­kotmányos módon kizárja a majorizálás lehetőségét az elvi fontosságú kérdésekben, főként a két nemzet államjogi viszo­nyának kérdéseiben. Nem vitás, hogy ezeknek a problémáknak következetes megoldása kihat a nemzeti bi­zottságok további építésére, az állam adminisztratív területi tagozódására, a központi szer­vek felépítésére és szorosan összefügg a képviseleti szer­vek választásával. A kormány számol az Ilyen fejlődéssel és az ezzel kapcsolatos javaslato­kat a döntés komolyságának megfelelően megalapozottan ki­dolgozza. vitára bocsátja és an­nak összegezése után véglege­sen elfogadja és megvalósítja. A törvényesség és a polgárjogok védelme Az eddigi rendszerben és fő­leg annak gyakorlati megvaló­sításában megfelelőképpen nem bontakozhattak ki a szocializ­mus egyes legsajátabb lehető­ségei. Ugyanakkor csak a szo­cialista társadalmi rendben le­het teljes mértékben kibonta­koztatni az állampolgárok, az emberek szabadságjogait. A pol­gárjogok reális érvényesítése egyben a szocializmus fejlődé­sének, mélyen demokratikus és humanista lényege kiteljesü­lésének múlhatatlan feltétele. A kormány ezért alapvető fel­adatának tartja, hogy kialakít­sa az állampolgárok szabadság­jogai, elsősorban a politikai, de a más személyi, emberi és ál­lampolgári jogok sokoldalú ér­vényesülésének feltételeit Is. A szocialista társadalom egészséges fejlődése feltételei­nek egyike a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságban élő nemzetiségek aktív és egyenjo­gú részvétele a politikai, a gaz­dasági, a kulturális és a köz­életben. A kormány ezért a Szlovák Nemzeti Tanáccsal kar­öltve kidolgozza a magyarok, a lengyelek, az ukránok és a né­metek politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúsága jogi és más biztosítékainak tervezetét, hogy a nemzetiségek létszámá­nak és területi elhelyeződésé­nek arányában olyan helyzetet és jogokat biztosítson az egyes nemzetiségeknek, amelyek zálo­gát képezik kiteljesedett életük­nek és nemzeti sajátosságaik kibontakozásának. Az egyházak és a vallási fe­lekezetek Iránti viszonyában a kormány abból indul ki, hogy a hivő emberek, mint társadal­munk egyenjogú tagjai, tevőle­gesen és kezdeményezően részt vesznek szocialista köztársasá­gunk valamennyi kérdésének megoldásában. Ügyelni fogunk arra, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsák a vallási meggyőződés alkotmányos szabadságát, mivel ez a meggyőződés nem gátol­hatja a kölcsönös emberi meg­értést. Az egyházaktól és a pap­ságtól ugyanakkor elvárjuk a teljes lojalitást. A kormány tudatában van az állampolgári szabadságjogok jelentőségének és ezért kidol­gozza és a Nemzetgyűlés elé terjeszti az alkotmányos szabad­ságjogok hatékony biztosítását célzó elemzést és főleg az aláb­bi javaslatokat: — A társulási és a gyülekezé­si jog új elrendezésének javas­latát. A törvényjavaslat kidolgo­zásában a kormány felhasznál­ja a Nemzetgyűlés és a tudomá­nyos munkahelyek elképzelé­seit. Gondoskodik a Nemzeti Front részvételéről, hogy az új jogi elrendezés kialakítsa az állampolgárok kezdeményezésé­nek és aktivitásának demokra­tikus alapját, lehetővé tegye az emberek és az egyes csoportok személyi érdekeinek és kedvte­léseinek érvényrejutását az ér­dekköri és a társadalmi ön­igazgatási formák közvetítésé­vel. — Az új sajtótörvény javas­latát. Ennek kidolgozása során az előzetes cenzúra, illetve az olyan adminisztratív intézkedé­sek megszüntetését szorgalmazó követelményekből indul ki, amely intézkedések korlátozzák a sajtó megjelentetését, a szer­zők, a szerkesztők és a kiadók teljesmérvű felelősségének ér­vényesítését a nyilvánosságra hozott információk hitelességé­ért. A kormány ezzel kapcsolat­ban felülvizsgálja továbbá azok­nak a tényeknek listáját, ame­lyeket az állam biztonsága érde­kében el kel titkolnunk. — Az utazási célokat szolgá­ló okmányok kiadásának módo­sítására, illetve a kivándorlási előírások megváltoztatására vo­natkozó elemzést és javaslato­kat. A kormány ennek során ab­ból indul ki, hogy az állampol­gároknak joguk van a külföldi utazásra feljogosító utazási ok­mányra. Ezt a jogukat csak ideiglenesen lehet korlátozni, mégpedig a törvény által kife­jezetten meghatározott indokok alapján. — A büntető törvénykönyv, a büntető perrendtartás, a helyi népbíróságokról szóló 38/1961 Tt. számú, illetve a nemzeti bi­zottságoknak a szocialista rend biztosításában betöltő szerepét szabályozó 60/1961 Tt. számú tör­vény elemzését és az arra vo­natkozó javaslatokat, hogy mi­ként szilárdíthatnák rendsze­rünk egységét a társadalomel­lenes tevékenység elleni harc­ban és ezen a szakaszon hogyan kezeskedhetnénk jobban a tör­vényesség betartásáról. — Az érvényben levő jogi el­rendezés sokoldalú felülvizsgá­lása után, amelyben részt vesz­nek az elmélet és gyakorlat szakemberei, a kormány olyan végleges megoldást javasol, amely erősíteni fogja a törvé­nyesség biztosítékait, a kivizs­gálás tárgyalási függetlenségét, a vádlottak jogainak védelmét, beleértve a védelem jogát s a bírói függetlenség maximális biztosítását, hogy végérvénye­sen kizárjuk a kabinet igaz­ságszolgáltatás lehetőségét, ami kezessége lesz annak, hogy a törvény és a bíróság előtt min­den állampolgár következetesen egyenlő. — A kormány gyors ütemben kidolgozza azt a javaslatot, amelynek célja, hogy a Belügy­minisztérium hatásköréből ki­iktassák a börtönöket és a vizs­gálati fogházakat. javasolni fogja a Belügyminisztérium te­vékenységének olyan megszer­vezését és tartalmát, hogy az betöltse az államigazgatás köz­ponti szervének helyzetét, amely felel a kormánynak és alkotmányjogi-politikai szempontból a Nemzetgyűlés­nek. A Belügyminisztérium ha­tásköre és felelőssége felöleli az állam belső igazgatását, a közrendnek, az állampolgárok jogainak és vagyonának védel­mét, a közbiztonság és az ál­lambiztonság szakaszán a köz­társaság biztonságának védel­mét. — Az államigazgatásban a törvényesség biztosítékainak megerősítése, valamint a pol­gárjogok védelmének biztosítá­sa érdekében a kormány gon­doskodik arról, hogy befejezzék a munkát azon a törvényjavas­laton, amely szabályoza a tör­vényellenes döntés által oko­zott károk megtérítését. Továb­bá gondoskodik a közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálá­sa további lehetőségeinek fonto­lóra vételéről, hogy az állam­polgárok az ügyészség helyzeté­nek és feladatainak felülvizsgá­lásával kapcsolatban szükséges jogi eszközökkel rendelkezze­nek jogaik és indokolt érde­keik bírósági védelmének önál­ló szorgalmazásában. A szocialista igazságszolgál­tatásba és törvényességbe ve­tett bizalom felújítása érdeké­ben feltétlenül szükséges kikü­szöbölni a büntető bíráskodás­ban előfordult súlyos deformá­ciók következményeit. A kor­mány ezért rendkívül sürgető feladatának tartja annak a tör­vényjavaslatnak kidolgozását, amely szabályozná az 1949-beu és a rá következő években le­folyt perekben törvénytelenség­gel sújtott állampolgárok reha­bilitálását és mindent megtesz az elkövetett sérelmek helyre­hozására. A kormány kidolgoz­za azt a jogi normát is. amely lehetővé teszi az említett idő­szakban elkövetett olyan sérel­mek következményeinek felszá­molását, amelvekef az állam­polgároknak a törvényesség durva megszegésével okoztak, de nem bírósági szinten. A kor­mány hangsúlyozza, IIORV az il­letékes szerveknek, ahol ezt le­hetővé teszik az érvényben levő törvények, már most hozzá kell látniuk a törvénytelenségek és következményeik helyrehozásá­hoz anélkül, hogy bevárnák az Idevágó törvény kiadását. A kormány arra az álláspont­ra helyezkedik, hogy a rehabi­litáció nem jön számításba ott, ahol az egyén a szocialista for­radalom törvényhozásának történelmileg indokolt osz­tályjellegéből eredő forradalmi változások következményei súj­tották. Az olyan személyekkel szem­ben, akik tudatosan és durván megszegték a törvényességet, hatalmukkal és szolgálati tiszt­ségükkel visszaéltek, levonják az igazságos következtetéseket. Az állampolgárok és a szer­vezetek jogai és indokolt érde­kei teljes tiszteletben tartásá­nak, valamint az állam érde­kei biztosításának egyik felté­tele a jól működő államigazga­tás, annak racionális felépítése és munkásságának nyilvános ellenőrzése. A kormány az állami tevé­kenység e szakaszára fokozott és rendszeres figyelmet fordít, következetesen törekedni fog a törvényesség maradéktalanuli érvényesülésére az államigaz­gatásban. Tudatában van ugyan­is annak, hogy az államigazga­tás fontos nyilvános szolgálato­kat nyújt az állampolgároknak és a vállalatoknak és egyben az állampolitika gyakorlásában, az állam érdekeinek védelmé­ben a kormány jelentős eszkö­ze. A kormány ugyanakkor tel­jes mértékben szem előtt tart­ja, hogy ez az államigazgatás demokratikus elvekre épül és demokratikus úton, módon old­ja meg feladatait. A kormány nagyra becsüli a nemzeti bizottságok érdemdús munkáját a forradalom és a szocialista építés idején. Ezért (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÓ 1968. IV. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents