Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-23 / 112. szám, kedd

Szívélyps fogadtatás az ivánkai repülőtéren. (Foto CTK) Lud vík Svoboda köztársasági elnök beszéde (Folytatás ax 1. oldalról) oldására serkentsen, s így köztársaságunkban mindenki tevőlegesen járulhasson hozzá társadalmi életünk rendezéséhez és felvirágoztatásához. Ez az akcióprogram hazánk minden polgárának programja, amely köré nemzeteink minden tevőleges alkotóereje összpontosulhat. Oj alapokra helyezi a csehek és a szlovákok kapcsolatai rendezésének lehetőségét is. Köztársaságunk két egyenjogú nemzet — a csehek és a szlovákok — közös állama. Ezt az elvet már a kassai kormányprogram is rögzítette, amelyben a következőt olvashatjuk: „Elismerve, hogy a szlovák föld urai a szlovákok legyenek, éppenúgy, mint a csehek cseh nemzeti szülőföldjükön, s hogy köztársaságunkat az egyenjogú cseh és szlovák nemzet közös államaként újítjuk fel, a kormány ennek elismerését fontos állampolitikai aktusokkal juttatja kifejezésre." Ennek az elvnek még nagyon sokkal tartozunk. E kérdés eddigi megoldása, az előző években kialakult bizalmatlanság légkörében, nemzeteink között félreértésekre adott okot. jóllehet nemzeteink fejlődésében szembetűnő mind az anyagi, mind a kulturális előrehaladás, a csehek és a szlovákok közötti kapcsolatok jelenlegi államjogi rendezését nem lehet helyesnek, igazságosnak tekintsni. Ezért teljesen egyetértek azzal a következtetéssel, hogy szocialista társadalmunk felvirágoztatásának s népünk egysége megszilárdításának érdekében feltétlenül s gyökeresen módosítanunk kell a csehek és a szlovákok kapcsolatainak államjogi rendezését, s hogy a szocialista föderatív rendszer elvei alapján kell kiépíteni közös államunkat. Az államjogi helyzet ilyen rendezését tárgyilagos, tudományos szakvéleményekre kell alapoznunk, s ugyanakkor minden javasolt elvet s részletet is fel kell mérnünk. A javasolt módozatok közül amellett kell döntenünk, amely maradéktalanul méltányolja az állam két részének — Szlovákiának s a cseh országrészeknek — egyenjogúságon alapuló helyzetét, s ugyanakkor szem előtt tartja az egységesítésen alapuló természetes igényeket, amelyek a tudományos-műszaki forradalom idején minden modern társadalomban törvényszerűen megnyilvánulnak. Ezt a fejlődésadta feltételeken, demokratikus hagyományainkon s mindkét nemzetünk nagyjainak elgondolásain alapuló megoldást új alkotmányunkban kell lerögzítenünk. Az akcióprogram értelmében azonban sok mindent haladéktalanul kell megtennünk. Most nem térek ki a részletekre. Napjainkban ezt a témát széleskörűen megvitatják. Ezzel kapcsolatban a következőt szeretném mondani: Minél elégedettebb, minél fejlettebb lesz mindkét nemzetünk, annál erősebb, elégedettebb, szilárdabb lesz köztársaságunk. A csehek és a szlovákok kapcsolatainak új államjogi rendezésén kívül biztosítanunk kell azt is, hogy minden nemzetiségi kisebbség — a magyar, a lengyel, az ukrán, a német — ugyancsak rendelkezzék a nemzeti élet kiteljesülésének lehetőségeivel. Azt akarjuk, hogy köztársaságunk minden állampolgára otthon s egyenjogúnak érezze magát, hogy érvényesülhessen egyénisége és képessége. Fel kell számolnunk mindazokat a törvénysértéseket, amelyek több polgártársunknak — jóllehet semmit sem vétettek köztársaságunk és a szocializmus ellen — sérelmeket okoztak, s minél előbb teljesen rehabilitálnunk kell őket. Elvtársak! Kommunista pártunk a CSKP KB januári plenáris ülésén hozott határozatok értelmében hozzálátott politikai és közéletünk tényleges demokratizálásához. Ezt a társadalmunk sarkalatos problémáiról országszerte folytatott nyílt vita és szabad eszmecsere meggyőzően bizonyítja. Magunk elé azt a célt kell tűznünk, hogy ebben az országban a szólásszabadság mindenkor a békét, a szocializmust, a valóban szabad demokrata életet, a földkerekség előrehaladását s minden nemzet barátságát támogassa. Köztársaságunk szocialista köztársaság és az is marad. Ezt mindnyájunknak tudatosítanunk kell. Minden bizonnyal mindnyájan azt akarjuk, hogy természeti forrásaink és kincseink, valamint termelőeszközeink az eddiginél jobban, s minden különbség nélkül szolgálják köztársaságunk lakosságát. Elménk és szívünk szavára hallgatva akarjuk keresni a legkedvezőbb és a legjobban járható utakat, hogy minél rövidebb időn belül elérhessük ezt a közös célunkat. A legközelebbi napokban ezért nagyon sok munka vár mindnyájunkra. Szükségünk van a termelés tudományos irányítására, a munka célszerű megtervezésére, jobb minőségű termékekre, szocialista vállalkozó készségre és egészséges versengésre is. Mindnyájan jól tudjuk, milyenek a fogyatékosságok egyes üzemeinkben, a lakások, az iskolák, az utak, az idegen- és utasforgalmi berendezések építése terén és életünk számos más szakaszán is. Meg vagyok róla győződve, hogy minden polgártársunk hozzájárul e fogyatékosságok kiküszöböléséhez s ahhoz, hogy köztársaságunk jobban boldoguljon és jó hírneve legyen az egész földkerekségen. Szükséges lesz tehát, hogy a vezető és felelős helyekre, illetve tisztségekbe jellemes egyéneket válasszanak és nevezzenek ki, akik tehetségesek, s közös ügyünkért szállnak síkra. Jellem és tehetség olyan tulajdonságok, amelyek Ijíján senki sem vezetheti az embereket, s nem nyerheti meg bizalmukat. Az irányításhoz és tervezéshez szükséges képességek nélkül nem rendezhetjük közös ügyeinket, nem emelhetjük magasabb színvonalra szocialista gazdaságunkat, termelésünket és technikánkat. A szakképzettségen és a szervezőképességen kívül az ember erkölcsi értékének kibontakoztatását ls támogatnunk kell. Ojból érvényt kell szereznünk az olyan értékeknek, mint amilyenek a polgári becsület, az állhatatosság, a becsületesség, a szorgalom s a mások nézeteivel szembeni türelmesség. Ezek olyan értékek, amelyek nélkül nem hozhatunk létre semmit, s meg sem őrizhetünk, ami valóban jó és állandó. Néhány szót szeretnék mondani fiataljainkról is. Ügy vélem, az ifjúság hazánkban meggyőzően bebizonyította, hogy nyíltan, de ugyanakkor tárgyilagosan s az igazságra törekedve tudja megvitatni a szocializmus, a demokrácia s egyéb közérdekű ügyek kérdését. Helyénvaló, ha megőrzi ezt az aktivitását most is, amikor a szavakat tettek követik, amikor a munkában, a tanulmányokban s a polgári életben mindennap pontosan kell teljesítenünk kötelességeinket. A fiatalok a nyíltság s az igazság hívei. Kérdéseiket, kételkedésüket és bírálatukat türelmesen kell meghallgatnunk, s mindenre szavahihetően, tárgyilagosan kell válaszolnunk. Elvtársak! Külpolitikai állásfoglalásunk alapja, úgy mint eddig, a jövőben is az az őszinte barátság és szövetség, amely a Szovjetunióhoz fűz bennünket. Szilárdan megalapoztuk az 1943-ban megkötött szerződéssel, a fasizmus ellen vállvetve folytatott harccal s azzal a ténnyel, hogy felszabadulásunk elválaszthatatlan a szovjet népnek a második világháborúban tanúsított hősiességétől és az általa hozott áldozatoktól. Felszabadított köztársaságunkban felvettük s elmélyítettük a széles körű, gyümölcsöző és sokoldalú együttműködésen alapuló kapcsolatokat a Szovjetunióval. Mindenkor büszkén valljuk magunkat e barátság és szövetség híveinek, s további elmélyítésére törekszünk. Ezzel egyidejűleg kibontakoztatjuk a többi szocialista országhoz fűződő barátságunkat és együttműködésünket is. E napokban ennek szellemében fogadjuk a testvéri Bolgár Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét. A nemzetközi béke és a biztonság megszilárdítása, a kölcsönös bizalom, s a gazdasági, a kulturális, a tudományos, valamint a műszaki együttműködés érdekében ki akarjuk építeni jó kapcsolatainkat és együttműködésünket más országokkal is, mindazokkal, amelyek eziránt hasonlóképpen érdeklődnek. Elvtársak, kedves Barátaink! A januári plenáris ülés óta alig négy hónap telt el. Azóta már sok mindent megtettünk társadalmi életünk demokratizálása érdekében. Amit megkezdtünk, következetesen kell folytatnunk. Ez pedig mindnyájunktól derekas munkát kíván. A maga helyén mindenkinek hozzá kell látnia a munkához. Két kezünk s agyunk munkájára meg a saját munkánkra támaszkodhatunk. E helyről még egyszer üdvözlöm Szlovákia fővárosának minden lakosát és az egész szlovák népet. Mindnyájuknak sok sikert és elégedettséget kívánok. Éljen és erősödjék közös hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Kemény a dió, de feltörhető I ekenyét, ezt a nem egészen *- ötszáz lelket számláló gömöri falucskát a Sajó választja ketté. A falu kisebbik fele, a tibai-település, a folyó jobb, míg Lekenye a bal partján húzódik meg. Évek óta egy községet képeznek, mégis sokszor úgy tűnik a tibaiaknak, hogy hozzájuk mostohább a sors és a helyi közigazgatás is. Ennek ellenére békésen megférnek egymás mellett. Együttesén dolgoznak a helyi EFSZ-ben, a nemzeti bizottságban. Egy falu lakosainak érzik magukat és sértődöttségüket csak akkor fejezik ki, amikor péntekenként a mozgómészárszék ellátogat Lekenyébe s az 1500 méterre levő Tibába már nem megy ki. Vagy esetleg, amikor a tibai asszonyok bevásárlásra indulnak. Előfordul, hogy egyik vagy másik asszony elfelejtett valamit vásárolni, s akkor mégegyszer meg kell tennie az utat. Nemegyszer javasolták; létesítsenek náluk egy büffé-félét, ahol a legszükségesebb élelmiszert megvásárolhatnák. Kérelmük azonban eddig nem talált megértésre... MIT IS MONDANAK AZ ILLETÉKESEK A HNB épületében csak a gazdasági ügyeket intéző elvtársnő ül. Mi mást tehettem, vártam. Hogy azonban ne töltsem hiába az időt, belelapoztam a HNB munkájának négyéves értékelésébe. A múlt választások óta a nemzeti bizottságnak 19 tagja van — mondja a kimutatás. A héttagú tanácsnak 84-szer kellett volna üléseznie, de csupán 46-szor jött össze. A plénum 6 üléssel maradt adós. Ami a község fejlődését illeti, átépítették a hangszóróhálőzatot, hatvanezer koronát fordítottak a kanalizáció építésére, tatarozták az iskolát és mintegy 1500 folyóméter gyalogjárót tettek rendbe. Míg 1964-ben 2 telefonállomás volt a faluban, addig jelenleg már 18. Az említett idő alatt 18 családi ház épült fel, mintegy húszat pedig átépítettek. Ezenkívül több kisebb akciót valósítottak meg a lakosság segítségével. Közben megérkezik Varga Sándor tanító, aki titkár is egyben. Amint látja, mivel foglalkozom, kishitűen megjegyzi: — Tavaly 99 250 korona volt a költségvetésünk, jövőre azonban csak 66 ezer korona. Azt sem tudjuk, hová tegyük. Egy azonban bizonyos, az utak karbantartására nem futja. A tibai út továbbra is kátyús, sáros marad... — Nincs lehetőség valamilyen helyi üzem létesítésére? — Nehéz dió. Mit is csinálhatnánk? Kőbányát nyissunk? Az van a szövetkezetnek. Epítőcsoportot létesítsünk? Jó volna. Véleményem szerint hozna a házhoz évente vagy 100 ezer koronát. De hát konkurráljunk az EFSZ-nek? Mély lélegzetet vesz, majd folytatja: — Nincs a községünknek sem fizetett elnöke, sem titkára. A gazdasági ügyeket intéző elvtársnő is csak minden második nap dolgozik nálunk. Ki foglalkozna a helyi üzemmel? Én tanítok, az elnök traktoros ... CSAK EZ AZ OK?... Mindjárt megértettem, ha megkérdezném, miért voltak rendszertelenek a HNB ülései, erre is ezt a választ kapnám. De vajon elfogadható-e ez az érv? Igen, de csak részben. Mert a közigazgatásban nemcsak az elnök, a titkár, a képviselők érdekeltek, hanem az egész község. — A legjobb megoldás az lenne — mondja a titkár —, ha nálunk is volna fizetett elnök. Ezt írásban is kértük a járási szervektől. Ott van például a szomszéd falu, Csoltó. Negyvennel van több lakosa, mint Lekenyének, s ott van fizetett alkalmazott. Pedig nálunk sincs kevesebb probléma, mint náluk... R

égóta kérik, hogy a vasúti megállónál várótermet építsenek, illetve anyagot kapjanak, a munkálatokat maguk is elvégeznék. Erre égető szükség volna, mivel mintegy 80 gyerek utazik naponta az iskolába s az idegenben dolgozó felnőttek száma is meghaladja a százat. Szóba kerül a mozgó mészárszék is. Állítólag azért nem jár ki Tibába, mert rossz a bekötő út. A büfé létesítését is már többször kérték, de a Jednota mindmáig nem mutatott erra hajlandóságot. Hasonló véleményen van Mázik László is, az EFSZ elnöke, járási képviselő. — Mostohagyerekei vagyunk a járásnak. Ha fizetett elnökünk volna, eredményeink jobbak lehetnének. Nincs, aki a falu érdekét képviselné. Ki kilincseljen a járáson, ki járjon a gyűlésekre? Ha a járási székhelyre utazom, elég, ha el tudom intézni az EFSZ dolgát. Egy JNB-képviselőnek azonban a választókörzetére is gondolnia kell. SZÓ SE RÓLA, a szövetkezet jól gazdálkodik. Míg 1964-ben 17 korona volt a munkaegység pénzbeli értéke, addig tavaly már 24 korona, s ez szép eredménynek számít. Csakhogy az átlagos életkor 57 év körül mozog. Mi lesz öt, vagy tíz év múlva? Ezért el kellene mélyíteni a szövetkezet és a HNB együttműködését. Igaz, ez részben megnyilvánul abban, hogy a szövetkezet épülő székházában a nemzeti bizottság is helyet kap. De az utakat például nem lehetne az EFSZ segítségével rendbeteňni? Van kőbányája, vannak traktorai. Bizonyára a falu lakosai is hozzájárulnának két kezük munkájával. A hiba talán ott van, hogy egyesek túl vannak halmozva funkciókkal. S erre ügyelni kell a következő választásoknáL Mert, ha egyik vagy másik funkcionáriusnak minden második este gyűlésre kell mennie, elfásul, nem érdekli végezetül semmi sem. Többet kell bízni a lakosság segítségében is. Lekenye község HNB-tagjai, funkcionáriusai között több olyan aktív tag van, aki helyes irányítás mellett jól dolgozna, szervezne. Hisz a község a járási versenyek során sohasem került az utolsók közé, s ez azt bizonyítja, hogy még többre, jobb munkára is képesek lettek volna. Cnnek a tudatában kell elő^ készíteni a képviselők választását, s utána közös erőfeszítéssel feleletet adni a hogyan tovább-ra. NÉMETH JÁNOS 1968. A bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet egyik időszerű feladata a vetőmag ellenőrzése. Képünkön: Kiss »g Mária laboráns a tavaszi tengeri-vetőmag tisztaságát ellenőrzi. (Remp felv.) "