Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-03 / 93. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága ülésének vitája Nagy jelentőségű számunkra a Szovjetunióval folytatott' kereskedelem ZDENÉK FIERLINGER elvtárs felszólalása Az akcióprogramban foglalt gondolatok, ha jól és idejében megvalósulnak, szocialista tár­sadalmunk igazi erkölcsi meg­újhódását jelentik. Megerősítik pártunk tekintélyét és vezető szerepét. Ezért persze minden­napos meggyőzéssel és pozitív tettekkel kell harcolni. A fő gondolatok megvalósítását nem halogathatjuk túl sokáig. A szükséges személyi változtatá­sokat sem. Az emberek tetteket várnak tőlünk. Biztonságot akarnak. Igazán örömünkre szolgál, hogy a köztársaságunk minden területén lefolyt izgal­mas viták ellenére mind a fia­talság, mind a városi és üzemi dolgozók megőrizték a fegyel­met. Mindenekelőtt tisztáznunk kell népeink, a csehek és szlo­vákok közötti kölcsönös vi­szonyt. Tiszta lelkiismerettel át­térhetünk a föderatív formára, de nem szabad az ilyen állam­Jogi intézkedés, az ilyen állam­jogi módosítás tárgyi jelentősé­gét túlbecsülni. A szenvedélyes vitákban a problémák lényege rendszerint eltolódik és most alaposan elemeznünk kell a va­ló helyzetet. A föderációs for­ma nem akadályozhatja meg a további politikai-ökonómiai in­tegrációt, azt a folyamatot, amely az erősen iparosított ci­vilizációnak megfelel. Az integ­rációs folyamat természetesen Szlovákia előnyére lesz, mind­et népünk előnyeit szolgálva, föderációs forma azonban . em szabad, hogy a dualizmus durva formáját öltse magára. Nekünk olyan föderációs for­mát kell keresnünk, amely va­lóban egyesít és nem elválaszt. A föderációs forma feltétele az erős központi kormány, amely természetesen a külpolitika, a honvédelem és biztonság kér­déseivel foglalkozik és e köz­ponti kormány elsősorban a népgazdaság fejlesztési tervét készíti elő és a terveket való­sítja meg. Ezen az úton igye­kezzünk elérni gazdaságunk legjobb közös dinamikus egyen­súlyát. Egységes szakszervezeti moz­galomra van szükségünk. Egy­forma hozzáállásra a munkásság kérdéseihez. A forradalmi szak­szervezeti mozgalom élére te­hetséges ember kellene, aki gaz­dag tapasztalatokkal rendelke­zik s amellett jó közgazdász, aki lendületet tud adni a kez­deményezésnek, közeledni tud a munkássághoz és meg tudja győzni őket úgy, ahogyan azt annak idején Zápotocký elvtárs tette, amikor arra tanította a munkásokat: fogjatok ceruzát és számítsátok ki mibe kerül ne­künk ez, vagy amaz. Elhatároztuk, hogy bevezet­jük az ötnapos munkahetet. Ugyanakkor az üzemek nálunk többnyire csak egy műszakban dolgoznak, míg a Szovjetunió­ban, ahol ezt szintén megvaló­sítják, az üzemek legalább két teljes műszakban, illetve há­rom műszakban dolgoznak, s ott Jobb a munkafegyelem. Az­által, hogy egy műszakra dol­gozunk, munkánk termelékeny­ségének 50 százalékát elveszít­jük, s ugyanakkor a termelő alapok gyorsabban öregszenek. Kérem, ne értsenek félre, nem lépek fel az ötnapos munkahét bevezetése ellen, de mérlegeljük e határtalanul fontos szociális intézkedés körülményeit a mai helyzetben. Ezért kérem, hogy a fogyatékosságokkal komolyan foglalkozzunk. Átütő változá­sokkal kell ugyanis számolni, gazdaságunk minden területén, hatékonyan támogatnunk kell a munkaerők szükséges mozgé­konyságát, harcolnunk kell minden merevség, minden le­maradás ellen és minden esz­közzel támogatnunk kell a jól értelmezett szocialista vállal­kozás versenyét, a termelés szükséges összpontosítását, s ugyanakkor a munkaerők he­lyes elosztását országunkban. Sokkal jobban és hatékonyab­ban kell támogatnunk a közle­kedési eszközök fejlesztését és a közúti forgalmat, melyeknek jelentősége rohamosan növek­szik. Helyesen kell értelmeznünk a terjedelmes szovjet piac jelen­tőségét számunkra. Ezzel kap­csolatban számos tévhit kering akár a nyersolaj vagy földgáz árával, akár a Szovjetunióval szembeni úgynevezett eladóso­dásunkkal kapcsolatban. Ezt meg kell magyarázni. Ismere­tes, milyen értékes számunkra a nyersolaj és földgáz szállí­tása a való helyzetnek megfe­lelő áron, s milyen kihatással van ez Szlovákia energetikai helyzetére. Emellett értékes nyersanyagokat szolgáltat vegy­iparunknak. Ez teszi lehetővé, hogy Szlovákiában jobban és gyorsabban fejleszthetjük majd iparunkat. És rajtunk múlik, hogy minnél jobban kihasznál­juk a Szovjetunióval szembeni ingadozó aktívánkat, amiről itt beszéltem. Nemcsak a legkor­szerűbb óriás repülőgépeket szerezhetjük be onnan, hanem a szükséges korszerű felszere­lést is építőiparunk, az utak és autóutak építési számára. Hi­szen Szlovákiának is jobb ko­munkációra van szüksége a nagy északi autóúton kívül dé­len is Bratislavától, Érsekújvá­ron és Losoncon keresztül egé­szen Kassáig. Szakképzett embereket a felelős helyekre FRANTIŠEK SORM elvtárs felszólalása Szeretnék až akcióprogram megvalósításával kapcsolatban néhány kérdéshez hozzászólni, amelyek nem halogathatók. Az a hatalmas aktivitás, amely­lyel népünk a Központi Bizott­ság decemberi és januári plénu­mának anyagára és határozatai­ra reagál mutatja, milyen energia szunnyadt az emberek­ben. Most azonban ezt a lelke­sedést és aktivitást halasztha­tatlanul a céltudatos tettek és a munka területére kell irá­nyítani. A párt és állami szer­veket, az irányításban részt vett intézményeket azonnal olyan állapotba kell helyezni, hogy az akcióprogramban kitűzött feladataikat felelősséggel telje­síthessék. A párt elnökségét vélemé­nyem szerint olyan energikus elvtársakból álló szervvé kell kiépítenünk, amely kollektíván, teljes mértékben ura a mai fej­lődésnek és képes annak irá­nyítására. Mielőbb fel kell éleszteni a pártapparátust, amely pillanatnyilag rossz lel­ki állapotban van. A kormány, amelyre épp ebben az időben rendkívüli felelősség hárul, len­ne hivatva arra, hogy e prog­ram gyakorlati megvalósításá­ban a kezdeményező főszerepet Játssza. E cél érdekében a kor­mányt úgy kellene megalakíta­ni, hogy az államnak igazi agy­központja legyen, olyan szerv, amely teljes mértékben bizto­sítani tudja társadalmunk to­vábbi progresszív fejlődését, a szocialista elvekkel, a Szovjet­unió és a szocialista tábor or­szágai iránti kötelezettségeink­kel összhangban. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni —• néhány testvér­párt magatartására való tekin­tettel —, hogy türelmesen meg kell nekik magyarázni, misze­rint a nálunk végbemenő folya­mat országunk sajátos viszo­nyainak logikus következménye, 1960 azt nem lehe t megállíta­ni, vagy visszafordítani, és hogy IV. 3. a kommunista pártok és a szo­cialista országok hatékony 5 együttműködésének alapja elis­merni minden pártnak, minden államnak azt a jogát, hogy sa­0 ját problémáit úgy oldja meg, ahogy azt a legjobbnak látja. Február közepén a közvéle­ménykutatő intézet a lakosság véleményét szondázta. Figye­lemreméltó, hogy a gazdasági problémák kerültek az előtér­be. És a legfontosabbnak azt tartják, hogy a vezető helyekre művelt, felelősségtudó, erköl­csös emberek kerüljenek. Mind­járt a második helyen a lakás­kérdés megoldása szerepel, a harmadik elv: „a nagyobb szak­tudást és nagyobb felelősséget igénylő munkáért magasabb bért". A közvéleménykutatás eredményei felett el kell gon­dolkoznunk, mert lényegében káderpolitikánk eddigi módsze­reit ítélik el, melyet főleg a pártszervek befolyásoltak, gyakran az illetékes állami in­tézmények nézeteivel ellentéte­sen. Jómagam szeretném újból felhívni a figyelmet a szakkép­zetlen dolgozók lehető leggyor­sabb kicserélésének elvi jelen­tőségére, de természetesen nem vagyok az elhamarkodás híve. Ogy vélem, a vezető funkciók betöltése azon intézmények, szervek és személyek jogkörébe tartozzon, amelyek e vezető dol­gozók tevékenységéért a társa­dalmi felelősséget viselik, ki­kérve a pártszervek és az ille­tékes szakasz dolgozóinak vé­leményét. Konkrét példán szeretném bemutatni, milyen károkat oko­zott nekünk egy üzem hozzá nem értő vezetése. Az utóbbi Időben néhány dolgozónk a fon­tos tudományos műszerek gyár­tásánál előforduló durva hibák és selejtek okaival foglalkozott. A műszereket az egyik prágai gépipari üzem gyártja az Aka­démia által kidolgozott tervek alapján. Dolgozóink arra az egyértelmű következtetésre ju­tottak, hogy a gyártás rossz helyzetének fő oka nem a fel­szerelés, vagy a termelési program fogyatékosságaiban rejlik, hanem az üzem vezető dolgozói egész sorának szak­képzettségében és műveltségé­ben. A vezető funkciók három­negyedét egy, vagy több fokkal alacsonyabb műveltségű vagy szakképzettségű dolgozók töltik cialista társadalom építése olyan folyamat, amelyet szün­telenül új ötletekkel kell táp­lálni. Ezek az ötletek a folya­matot kísérő jelenségek tudo­mányos elemzéséből és a szer­zett Ismeretek szintéziséből erednek, amely lehetővé teszi a fejlődés felvázolását és irányí­tását. Ilyen körülmények között igazán nem voltak célszerű el­veink a társadalom építésére és irányítására, nem szakavatott, véletlenszerű, indokolatlan és szubjektivista döntéseket hoz­tunk. A dogmatizmus következ­tében hosszabb Időn át stagnált a társadalomtudomány, elvesz­tette önrendelkezését, amely minden tudományágnak nélkü­lözhetetlen létjoga, és lényegé­ben a politika eszközévé vált. A szükségesnek éppen az el­lenkezőjét értük el Ahelyett, hogy ezek a tudományok alko­tó módon befolyásolták volna a politikát, az elavult elmélet közvetítőjének szerepébe kerül­tek. Meggyőződésem, hogy társa­dalmunk további sikeres építé­sét csakis a szocializmus elmé­letének nevezhető kérdéskomp­lexum tudományos elemzése alapján valósíthatjuk meg. E téren nagy, felelősségteljes fel­adat vár tudósainkra, aminek teljesítéséhez a legjobb felté­teleket kell teremteni. Szeretném tájékoztatni a párt Központi Bizottságát, hogy Akadémiánkon a közelmúltban megkezdtük néhány fontos kér­déskomplexum megoldását, s hogy e cél érdekében aránylag terjedelmes szakmaközi mun­kacsoportokat alakítottunk. Mint tudják, a munka néhány eredményét már felhasználták az akcióprogram kidolgozásá­nál. A tudományos nevelés te­rületéről szeretnék még egy kérdést megemlíteni. Ha jóvá­tesszük a múlt számos hibáját, utána kellene néznünk és jóvá kellene tennünk az úgyneve­zett osztály-politikai felülvizs­gálás következményeit is. E fe­lülvizsgálás 1958-ban folyt le a kutatóintézetekben és a főisko­lákon és néhány becsületes pár­tonkívüli dolgozó esett áldoza­tául, akiket kizártak az intéze­tek és főiskolák dolgozóinak sorából. Befejezésül szeretném arról biztosítani a jelenlevőket, hogy az egész tudományos front, az Akadémia dolgozói lelkesen üd­vözlik a megújhodási folyama­tot és készek azt munkájukkal támogatni. Készek eltökélten részt venni a társadalmunk fej­lődését szolgáló további demok­ratikus elvek kidolgozásában. A belkereskedelem néhány kérdésérőt KAREL VALTER elvtárs felszólalása be és a legmagasabb funkciók­ban a legrosszabb a helyzet. Hasonlóan rossz a helyzet a gazdasági és kereskedelmi sza­kaszon. A gyenge vezetés kö­vetkeztében az üzemben óriási a munkaerő-vándorlás, ami a munkásoknál évi negyven szá­zalékot is elér. Ilyen körülmé­nyek között az üzem gyártmá­nyai nem tökéletesek, gyakori a meghibásodás és végképp nem bírják az összehasonlítást a külföldi konkurrenciával. Nem akarom ezzel azt állí­tani, hogy minden üzemben ilyen a helyzet. De azt hiszem, sok helyen hasonló. Ugyanak­kor nem állíthatjuk, hogy nincs elég művelt szakképzet embe­rünk, vagy hogy nem tudunk ilyeneket nevelni. Az Akadémia munkahelyein és a főiskolákon távolról sem használjuk ki a tudományos dolgozók nevelésé­nek lehetőségeit. Ellenkezőleg, az utóbbi években egy helyben topogás következett be, amely­nek az az oka, hogy nincs kel­lő érdeklődés a felsőbb fokú szakképzettségű dolgozók iránt. Ez a jelenség nem egészséges és társadalmunkban — a fenn­tiekből kiindulva — tarthatat­lan. Ogy vélem, a Központi Bizott­ságnak ezen elvek élére kelle­ne állnia, amelyeket, amint a közvéleménykutatás is mutat­ja, népünk elsősorban követel, hogy a vezető helyeket, főleg a termelésben művelt, felelősség­tudó, tisztességes emberek fog­lalják el. Mindez a közvetlenül előttünk álló döntésekre és tet­tekre vonatkozik. Mint önök kö­zül is sokan, én is elgondol­koztam afelett, mi okozta párt és közéletünk eltorzulását és afelett is, hogyan tudjuk a jö­vőben e deformációknak elejét venni. Ogy vélem, azt a helyze­tet, amelyből most energikusan ki akarunk szabadulni, főleg az okozta, hogy a szocializmus­ról alkotott elméleti tudásunk ellenkezett a gyakorlat szük­ségleteivel. A gondolkodásun­kat oly hosszú időn át befolyá­soló dogmatizmus sok szem­pontból elhomályosította tuda­tunkat. Ezzel magyarázható, hogy nem tudatosítottuk: a szo­Most arról van szó, hogy az akcióprogram jóváhagyása után mindenütt az aktív munka lép­jen előtérbe anélkül, hogy a reszortok és felsőbb szervek utasításaira, vagy irányítására várnának. Hiszen e program megvalósítása az egyes szerve­zetek feltételeire történő alkal­mazása lesz a legfontosabb, mert nemcsak, hogy aktív ered­ményt hoz gazdaságunkba, ha­nem egyben megmutatja az Il­letékes funkcionáriusok, politi­kai, gazdasági és közéletünk ve­zetőinek képességeit. Itt ugyan­is már a tettek beszélnek. Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést tegyek az akció­program „az állam szerepe a gazdaságban" szakaszához, és­pedig a progresszív lehetősé­gekről a belkereskedelem terü­letén elsősorban a szabad piaci kapcsolatok maximális fejlesz­tését és a szocialista vállalko­zó politika néhány elvét ille­tően a kereskedelemben. A januári plénum után más szakaszok dolgozóival kollektí­ván együtt működve megpró­báltuk kidolgozni a kereskedel­mi vállalkozás új módszereinek javaslatát. E javaslat megvaló­sításával elsősorban el akarjuk érni, hogy a piacon bővüljön az áruválaszték, leegyszerűsíteni a kereskedelem és a termelés kapcsolatát és a külföldi szer­vezetekkel folytatott szabad áru­csere megvalósítását. Az ilyen szabad piaci kapcsolatok azon­ban többek között megkövete­lik az eddigi árkategorizálás el­törlését, az örszint betartásá­nak teljes felelőssége mellett. A külföldi beszerzést az ot­tani kereskedelmi szervekkel megvalósított közvetlen árucse­rével akarjuk bővíteni minden devizaigény nélkül, ám a szük­séges rentabilitás szem előtt tar­tásával. Ily módon nemcsak gazdagítanánk a piacot, hanem konkrét nyomást gyakorolnánk a hazai termelésre. A csereak­ciók a külkereskedelemnek ab­üan jelentenének előnyt, hogy a gyártmányok sora először je­lenne meg az ottani piacon, s minden valószínűség szerint'le­hetővé válna további eladásuk nagyobb mennyiségben. Mind­ennek feltétele a belkereskede­lem nagyobb mérvű önállósága mind a csereakciókat, mind az importot illetően. Valamennyien ismerik milyen viszonyok uralkodnak manap­ság az üzletekben. Ezért nagy figyelmet szentelünk az árusí­tásra és a szolgáltatásokra is. Maximálisan ki akarjuk hasz­nálni saját anyagi forrásainkat a Korszerű eladási formák ha­tékony fejlesztésére, az üzlet­hálózat bővítésére, új fióküze­mek létesítésére stb. A javaslat további vonzó szolgáltatások bevezetését is feltételezi. Az árusításban gyorsan és minden eddigi korlátozás nélkül aka­runk reagálni a piac helyzeté­re, hogy az árut minél haté­konyabban értékesítsük. Ezért a pénzügyi szakaszon az állami bankkal együttműködve próba­képpen javasoljuk bevezetni a finanszírozás operatív módját, ami csaknem kizárólag az el­ért gazdasági eredményektől függne. Javasoljuk, hogy ne­csak az állami banktól, hanem más szervezettől is igénybe ve­hessünk kölcsönt, mert a fi­nanszírozás terén ls szükséges­nek látszik a verseny feltéte­lek megteremtése. - A bérpolitikában a vállalat­nál önálló döntési joga legyen és kitermelt eszközökből diffe­renciáltan jutalmazhasson. A bérpolitika így hatna a vállalat fejlődésére s a kollektíva maxi­mális érdekeltté tételével a leg­magasabb rentabilitást érhetné el. Fontos ez elsősorban a ke­reskedelemben ma fenntállő káderhelyzet miatt. Ha a keres­kedelemnek ugyanis a javaslat­ban foglalt feladatokat teljesí­teni kell, feltétlenül szakkép­zett kereskedelmi koncepcióval rendelkező emberekre van szük­sége, főleg a vezető funkciók­ban. A kereskedelem vezető funkcióiba ugyanis az idősebb, gyakorlati tapasztalatokkal ren­delkező káderek mellett fiatal, Középiskolai és főiskolai vég­zettségű emberekre van szük­ség. Megyőződésem, hogy az üze­mek és vállalatok többsége ké­pes arra, hogy az akcióprog­ram szellemében egyéni felté­telei szerint kialakítsa az ész­szerűsítés koncepcióját. Figyel­meztetni akarok azonban arra, hogy ezek megvalósításához a vállalatok és üzemek eddigi jogköre nem lesz elegendő. A reszortok teljes, gyors és kon­krét támogatására van szükség. Ebből kiindulva javasolom az akcióprogram „az állam szere­pe a gazdaságban" című szaka­sr.át kiegészíteni a következők­kel: A reszortok kötelessége a vállalkozó tevékenység érvé­nyesítésére irányuló, haladó ja­vaslatok azonnali megítélése, megoldása és bevezetésének tá­mogatása.

Next

/
Thumbnails
Contents