Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-21 / 110. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyes UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KDZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1968. április 21. Vasárnap # XXI. évfolyam, 110. szám # Ara 50 fillér Folytatják tanácskozásaikat a kerületi pártkonferenciák Értékeljük reálisan a helyzetei A bratislavai kerületi pártkonferencia második napján az első felszólaló Alexander Dubček elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának első titkára volt. A küldöttek elismerő tapssal fejezték ki egyetértésüket Dubček elvtárs beszédével. A vitában felszólalók közül többen foglalkoztak a területi felosztás kérdésével. František Malý — a nyitrai járás küldötte — tényekkel bizonyította, hogy az 1960-ban végrehajtott területi átszervezés milliós károkat okozott a népgazdaságnak és a lakosságnak. Például 1967ben az aranyosmaróti Calex nemzeti vállalatban 2714 műszakot mulasztottak a dolgozók csupán azért, mivel kénytelenek voltak a járási székhelyre — Nyitrára — utazni hivatalos ügyeket intézni. Ha megszámoljuk a többi üzemben és a szövetkezetben elmulasztott munkanapokat, akkor kell, hogy gondolkodjunk a helyzeten. Fel kell mérni politikailag és gazdaságilag a jelenlegi közigazgatás előnyeit és hátrányait, és ki kell elégíteni a lakosság kérelmeit, módosításokat kell végrehajtani a közigazgatásban. A felszólaló megemlítette azt is, hogy az első köztársaságban Tapolcsányban volt a köztársasági elnök nyári üdülője. A környék 60 ezer lakossának véleményét tolmácsolva kérte, hogy az új köztársasági elnök folytassa az egykori haBRATISLAVA iSSEJÍg Amint már hírül adtuk, Ludvík Svoboda, köztársaságunk elnöke holnap kétnapos hivatalos látogatásra Bratislavába érkezik. Szlovákia fővárosa őszinte szívvel, tárt karokkal várja az államfőt, aki felesége és leánya társaságában hétfőn 9 órakor érkezik az ivánkai repülőtérre. Kíséretében lesz többek között dr. Gustáv Husák, Ľubomír Štrougal, Josef Pavel, Martin Dzúr altábornagy, nemzetvédelmi miniszter, és dr. Ladislav Novák, az elnöki iroda vezetője is. A nagy vendéget Vasi! Biíak és neje, František Barbírek és neje, közéletünk képviselői és a konzuli testület tagjai fogadják a repülőtéren. A díszszemle után az elnök és kísérete a Trnavská—Steinerová—Miczkiewiczova—

Obchodná—Poštová utcán, az SZNF téren, a Štúrova utcán és a Vajanský rakparton át a Devín Szállóhoz hajtat. Bratislavai tartózkodása alat ott lesz elszállásolva. 10.30 órakor Ludvík Svoboda az SZNT elnökségén tesz látogatást, ahol František Barbírek átadja neki az SZNT ajándékát. Az elnök felesége, Irena Svobodová hétfőn délelőtt a Miletič utcai óvodát és az ÚĽUV-ot látogatja meg. Hétfőn 15.30-kor a Kultúra és Pihenés Parkjában találkozik köztársasági elnökünk Bratislava dolgozóival. Tizenkilenc órai kezdettel az elnök és kísérete részt vesz a Szlovák Nemzeti Színházban a Lenin születése 98. évfordulójának alkalmából rendezett ünnepségen, majd az SZNT ünnepi fogadásán. Kedden 9.30-kor Bratislava főpolgármestere fogadja a köztársasági elnököt, aki beírja nevét a város emlékkönyvébe. Utána a Slavínon megkoszorúzza a szovjet hősök emlékművét. Tizenöt órakor ellátogat a Jabloneci EFSZ-be, ahol a község kultúrházában elbeszélget a szövetkezeti tagokkal. Kedden 18,20-kor az államfő és kísérete búcsút vesz Bratislavától és visszarepül Prágába. —ska— gyományt: töltse a nyarat az üdülőben és innen irányítsa a kormány munkáját. Figyelemre méltó kérdéseket boncolgatott Pavel Stal, a főiskolai pártbizottság küldötte. Beszélt a párt káderpolitikájáról, valamint a rehabilitáció következetes végrehajtásáról. Hangsúlyozta, hogy „nem lehet egyforma mértékkel mérni", vagyis ha felelősségre vonjuk azokat, akik elősegítették a deformációkat, akkor az elkövetett deformáció arányában kell viselniük a felelősséget. Különbség az, hogy valaki ártatlan embereket juttatott börtönbe (Bacílek, P. Dávid stb.), vagy ha csak meggyanúsított vagy rágalmazott személyeket. Szükséges, hogy azok a közéleti egyének, akik valamilyen formában elősegítették a törvények deformációját, saját maguk is nyilatkozzanak, és tárják fel a való helyzetet. Csuk így kaphatunk reális képet munkájukról és ítélhetjük meg igazságosan ténykedésüket. Mária Vavrová bratislavai tanítónő a pedagógusokat érintő Időszerű problémákról beszélt. A sajtó megállapította — mondotta —, hogy a tanítók szavát igen gyéren hallani a demokratizálódási folyamatban. Ez valóban így van. De ennek okát — sok más egyében kívül — az iskolaügyi szervek munkamódszereiben is kell keresni. Mert e téren is történtek deformációk. A kommunista pedagógusokat nyugtalanítja az a tény, hogy a gyakorlati életben elhatalmasodott a protekció. Azt mondják a gyerekeknek: az érvényesülés egyetlen eiőfeltétele, hogy tanuljatok és tudjatok. Csakhogy megtörtént, hogy a kémiai középiskolában felvették a négyes osztályzatú tanulót — mert volt protekciója —, a kitüntetéssel végzett tanulót pedig értesítették, (Folytatás a 2. oldalon) Kép az SZLKP bratislavai kerületi konferenciájáról. Megnyitó beszédet František Dvorský, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára mondott. (Petráš f elv. — ČTK) | EGYESÜLT ÁLLAMOK | Még mindig nem állapodtak meg a tanácskozások színhelyében Miért nem hajlandó az Egyesült Államok Varsóban tárgyalni? O Koszigin a vietnami kérdésről # A VDK külügyminisztériumának nyilatkozata Washington — Az AP washingtoni tudósítása arról számol be, hogy amerikai hivatalos személyiségek tudomására hozták Észak-Vietnamnak, hogy Varsót nem tekintik elfogadható helynek az érintkezés felvételére, tekintettel arra, hogy Lengyelország katonai segítséget nyújtott Hanoinak. Az Egyesült Államok szempontjából Varsó állítólag nem biztosítja a pártatlanság légkörét. Lengyelország — hangoztatják a washingtoni hivatalos körök —, csatlakozott a Varsói Szerződés államainak valamennyi, Vietnamot támogató deklarációjához és az 1966. évi bukaresti konferencián önkéntesek kiküldését ajánlotta fel. A TASZSZ varsói tudósítása szerint szombaton reggel Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök fogadta a Vietnami Demokratikus Köztársaság varsói nagykövetét. A Nan Dan című hanoi lap szombati száma viszont rámutat: Rusk amerikai külügyminiszter javaslata, amely újabb városok listáját sorolja fel, csupán arra szolgál, hogy az amerikai „jóakaratot" demonstrálja, viszont gyakorlatilag semmi változást nem jelent. A New York Times szombati száma Washington diplomáciai tudósítójának értesülését közli, amely szerint „a kormány források elismerték: Észak-Vietnam jogosan él azzal az ellenvetéssel, hogy az amerikaiak által javasolt tiz újabb város egyikében sincs diplomáciai képviselete, amit pedig az amerikaiak saját magukra nézve az elfogadás feltételeként emlegetnek. A VDK külügyminisztériuma pénteken nyilatkozatot tett közzé az amerikaiak által újabban javasolt városokkal kapcsolatban. A nyilatkozat rámutat, hogy az amerikai kormány álláspontja egyáltalán nem komoly, mert további mesterséges feltételeket tartalmaz, amelyek a találkozót csak megnehezítik. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, pénteken Nyugat-Pakisztánban kijelentette, hogy a VDK kormányának az a készsége, hogy találkozzék az amerikai képviselőkkel, reális utat nyit a vietnami háború befejezéséhez. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió e kezdeményezést őszintén támogatja. Koszigin a?.zal vádolta az amerikai kormányt, hogy a tárgyalásokat halogatni igyekszik. Ez nyugtalanítja a világ közvéleményét — mondotta —, és valamennyi békeszerető államnak most az a feladata, hogy fokozott erőfeszítéssel a vietnami agresszió megszüntetésére kényszerítse az Egyesült Államokat. A KNDK külügyminisztériumának sajtóirodája pénteken közzétett nyilatkozatában elítéli az amerikai kormány azon tervét, hogy a béketárgyalások leple alatt a vietnami háború további kiterjesztésére törekedjék. Mozgalmas napokat élünk, sorsdöntő események tanúi lehetünk, amikor népünk - a történelmi lehetőséggel élve - demokráciából vizsgázik. Egyesek már-már aggodalmaskodnak, vajon hol a hatóra ennek a lavinaszerű áradatnak, mely egyszeribe minden régit újra szeretne felcserélni, s szenvedélyesen vizsgálja múltbeli önmagát. Nem merészkedtünk-e túlságosan messzire, s a hirtelen adódott lehetőség révén felszínre kerülő „hordalék"-nak - mert ilyen is van — nincs-e a társadalom egészséges mozgását veszélyeztető jellege. Az elmúlt napok, hetek lényegében már választ adtak ezekre a kérdésekre. Tanuljuk a demokráciát, melynek természetes velejárója a disszonáns, sőt amivel a legkevésbé sem szimpatizálhatunk, „a másik partról" érkezett hang is. Egy azonban megnyugtató, s erről az elmúlt hetekbon, napokban ugyancsak meggyőződhettünk: társadalmunk van annyira erős, hogy meg tudja védeni szocialista vívmányait mindennemű demagógiával, s a zavarosban halászni szándékszó „álomlovagokkal" szemben. Persze, nem mindegy, hogy hogyan alakulnak a dolgok, s az sem mindegy, hogy a szavak demokráciáját mikor követi a tettek demokráciája. A társadalmi megújhodás lényege — megindulása pillanatától — azonban a szocialista demokratizmus. Ez a tény, s ez lehet minden szándékunk mozgatója. S ha most mégis csodálja a világ a szocialista szabadság nagy csehszlovák kísérletét, ez nemcsak a forradalmi korszak nagyságát mutatja, hanem egyben a felelősségre is utal. Példa lehetünk a világnak, s a maga nemében egyedülálló! Es ezzel a mi példamutatásunkkal csak a szocialista eszmeiség nyerhet. Ezzel senki sem állítja, hogy nálunk eddig nem voltak meg a demokratizmus elemei. Kétségtelenül megvoltak, s vitathatatlanul megvolt a szándék, a társadalmi igény is. Annak ellenére azonban, hogy a fogalmat szinte hétköznapivá szürkítettük, a lényeget tekintve az egyoldalú igazságok s a személyi hatalom szülte deformációk sem voltak ritkák. Ezért a szocialista demokrácia új modellja minden szempontból új szakaszt, új korszakot nyitott népeink történelmében. S ennek a korszaknak a lényegét, a kommunistákra vonatkoztatva, az akcióprogram így határozza meg: „A kommunista párt a nép önkéntes támogatására támaszkodik; nem úgy érvényesíti vezető szerepét, hogy a társadalom fölött uralkodik, hanem úgy, hogy a legodaadóbban szolgálja a társadalom szabad, haladó, szocialista fejlődését. Tekintélyét nem kényszerítheti ki, saját tetteivel kell A nagy kísérlet szüntelenül kiérdemelnie. Irányvonalat nem juttathatja érvényre utasításokkal, hanem tagjainaik munkájával, ideáljainak valódiságával." Mennyire természetesen, magától értetődően csengnek ezek a szavak. S ha most mégis lelkesedünk a „magától értetődő", mélyen emberi igazságokért, ebben benne van egy olyan korszak ítélete is, melyben a hatalom sokszor a természetes emberi jogok hóhéra lett. Most, hogy a szűklátókörű, önnönhatalmát fetisizáló politikai középszer — hovatovább képviselőivel együtt — letűnik életünk színpadáról, szinte megismételhetetlen korszak hajnala virrad ránk. Igaz, a szocialista építés két évtizede alatt már kétszer álltunk hasonló lehetőség előtt, 1956-ban, az SZKP XX. kongresszusát, valamint 1963-ban, a CSKP XII. kongresszusát követő időszakban. A lehetőségek befagyasztása, s a személyi hatalom túlzásainak fokozása azonban eleve elkerülhetetlenné tette napjainknak ezt a szükségszerűségét. A haladás ügyét ugyanis lehet fékezni, megakadályozni azonban teljességgel lehetetlen. Az új korszak - az elmúlt időszak, a szocialista építés eredményeire építve - a szooialista eszmék kiteljesedésének lehetőségét hozta. S ebben a folyamatban nagy munka vár a kommunistákra. Igaz, az elmúlt évek során elszoktunk ugyan a nyílt véleménymondástól, s attól a párbeszédtől, amikor embertől emberig folyó harcban kellett a szocialista eszméket győzelemre segíteni, - erről a tulajdonságról azonban nem mondhatunk le. A kommunistáknak ezt a tulajdonságát ismét vissza kell hódítanunk. Erre figyelmeztet az elmúlt hetek néhány tanulsága is, melyben kiütköztek az egyes szervezetek, s kommunisták tevékenységének gyengéi is. Az egyes személyek és csoportok szervezett fellépése, sőt programszerű kiállása arra figyelmeztet, hogy a kommunistáknak - vállalva a munka dandárját — nap, mint nap, újra és újra meg kell vívniok a harcot a tömegekért, a szocialista eszmékért. Egy pillanatra sem lehetünk tétlenek, vagy az események passzív szemlélői. Nem mindegy azonban az sem, milyen fegyverzettel vívunk. A régi „harcmodorban" betanult sablonokkal, mozgalmi zsargonokkal, szólamokkal ma már nem sokra megyünk. A gondolkodó és érvelő igazmondás az, ami ma aranyat ér, s ez lehet a párt és a nép kívánt egysége, s a hasznos párbeszéd folytatásának lényege és alapja. Ebben a mindennapi harcban, emberi példamutatásban eldőlt az is, vajon a párttagságot egyesek egzisztenciális okokból, kispolgári számításból vállalták-e, vagy valóban „önkéntes harci szövetséget" látnak a pártban, s ebből eredő legfontosabb kötelességüknek tekintik, hogy a párt ügyéért, a szocialista építés eredményességéért síkraszálljanak. A „prágai tavasz", ahogy egyes külföldi megfigyelők jellemzik a hazai változásokat, csak akkor lehet igazán mindannyiunk tavasza, ha a „nagy kísérlet"-ben, a szocialista szabadság gyakorlati művelésében ezzel a lehetőséggel is számolunk. S ebből a szempontból nem árt tudatosítani: az idővesztés — tempóvesztést is jelenthet. Márpedig nekünk most idővel, tempóval egyaránt jól kell gazdálkodnunk. FONOD ZOLTÁN