Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-20 / 109. szám, szombat

A HF INTERJÚJA KAREL GÓTTAL LEPES A JÖVŐBE A műit héten került a nyíl­váaossóg elé a CSKP nagy ér* deklődéssel várt akcióprogram­ja, amely a januárban indult jelentős belpolitikai erjedés to­vábbi útját vázolja. A program külön fejezetet szentel az ifjú­ságnak, amely éppen nagyfokú aktivitásával bizonyítja az utób­bi évek általánosan elmarasz­taló szemrehányásainak indo­kolatlanságát. A párt pedig ez­úton akarja hangsúlyozni: igenis, számít az ifjúságra, mint a holnap fáklyavivőire és a tár­sadalom szocialista átalakításá­nak folytatóira ... Az akcióprogram imént föl­vetett része határozottan leszö­gezi: az összes szociális kategóriákba tartozó fiatalok­nak korukhoz és képességeik­hez mérten teljes lehetőséget kell adni, hogy részt vegyenek a saját s ugyanakkor a közéleti ügyek eldöntésében és a képvi­seleti szervekben." S mivel más­helyütt a hazánkban élő vala­mennyi nemzetiség egységének, fölzárkózottságának és nemzeti önállóságának érdekében emel szót az akcióterv, e két szem­pont egységesített figyelembe vétele bátor optimizmusra jo­gosíthatja a nemzetiségi köve­telményeinek teljesítését váró csehszlovákiai magyar fiatalsá­got. Konkrétan, a Szlovák Ifjú­sági Szövetség föderatív, önál­ló szerveként létesítendő Ma­gyar Ifjúsági Szövetség meg­alakulási lehetőségének szilárd biztosítékát látom a fentiekben és egyben annak a lehetőségét, hogy majd e szövetség képviselőt küldhessen a legmagasabb ifjú­sági-, párt- és társadalmi szer­vezetekbe, ahol egyenjogú partnerként képviselheti az itt élő magyar ifjúságot! A program ifjúsággal kapcso­latos fejezete továbbá néhány önbíráló szót is mond a párt és a CSISZ eddigi együttműkö­déséről. Többek között rámu­tat, hogy a közelmúltban töb­bé-kevésbé kész irányelvek ha­tározták meg az ifjúsági szer­vezet munkáját, s ez érzéketlen beavatkozás volt a fiatalok ügyeibe. Összegezésképpen elmondha­tó, hogy a sorok között olvas­va lehetetlen nem észrevenni az akcióprogram előkészítőinek azon szándékát, hogy az új in­tézkedések révén az ifjúsági szervezet ismét visszakapja egykori patináját, tagjai pedig az utóbbi években szinte mes­terségesen megbénított kezde­ményező kedvükkel. A fiatalok eredeti ötletei, a bizalom ré­vén visszanyert lendületük és becsületes szándékaik a passzi­vitást eredményező szétforgá­csolódás helyett önálló, nem­zeti és egyéni érdekeikre te­kintő szervezet keretében gyü­mölcsözzenek. A jövőt illetően, igéretteljes távlatok ezek ... Bátor, fiatalos lépés — a jö­vőbe! (mik-) A HALLÚ, FIATALOK! — múlt héten közölt Építsünk hidat című ankétnyitójára megkaptuk az első hozzá­szólásokat. Kíváncsian vár­juk továbbra is olvasóink véleményét a fölvetett prob­lémával kapcsolatosan. LAS VEGAS.. LONDON... ÉS... Karol fííltt Elegáns, fiatal, jó iVaiGI UUlt... megjelenésű, mo­solygós, a pop-zene sikeres világsztárja Öltözéke alkalomról alkalomra valami meglepetést tartogat rajongói és csodá­lói számára. Repertoárja gazdag és vál­tozatos. A számok mindegyikét kiváló hangjának összes árnyalatával színezi. Karel Gott és tisztán csengő tenorja egy­aránt a nagy magasságok felé tör... A tizenöt — tizenhat éves bakfisok — de sok esetben sokkal Idősebb hölgyek — számára is a meseországi ábrándok tipikus eszményképe... Húsvéti pozso­nyi tartózkodását használtam ki arra, hogy néhány, olvasóink nevében fogal­mazott kérdésre választ kérjek töle. HF: Bizonyára akadnak olya­nok, akik minden mostani lé­pését élénk figyelemmel kí­sérik, ám a kezdetről, koráról, első lépéseiről mit sem tud­nak .. ? — Július tizennegyedikén le­szek huszonkilenc éves. Vala­mikor festő akartam lenni, de nem vettek föl az iparművésze­ti szakközépiskolába. Szükség­ből villanyszerelőnek tanultam ki, majd néhány alkalmi kávé­házi föllépés hozta meg első énekes sikereimet. Hatvanban beiratkoztam a prágai konzer­vatóriumba és három évvel ké­sőbb szerződtetett a Semafor Színház. Ugyanebben az évben nyertem meg a Mlady Svét fo­lyóirat ankétját — az Aranycsa­logányt. Időközben külföldi hanglemeztársaságok is fölfi­gyeltek rám és egyre több aján­latot kaptam külföldi koncer­tekre és hanglemezfelvételekre. HF: Tavaly csaknem fél évig a Las Vegas-l Frontier szál­lodában vendégszerepelt... — Igen! A jóleső elismerésen kívül kiváló iskola volt ez szá­momra, hiszen olyan nagysá­gokkal találkoztam személyesen mint Sammy Davis, Franky Lai­ne és Frank Sinatra. Ogy érzem, nagyon sokat köszönhetek ezek­nek a találkozásoknak s az ott látottak, hallottak jelentős ré­szét saját munkámban is hasz­nosítani tudom, természetesen sajátos, egyéni módon. HF: lappén két hete, hogy a tévé képernyőjén londoni sze­replését követtük nagy izga­lommal ... S az őszinteség kedvéért meg kell mondani: az eredmény kissé elmaradt attól, amit a hazai és az oszt­rák közvélemény várt. — Nem titkolom a londoni balsiker feletti csalódásomat, de azt hiszem önhibámon kívül történt. Minden tu­dásomat beleadtam az Ezer ablakba, hiszen már az a tudat is sarkallta az embert, hogy mintegy kétszázmillió em­ber figyeli az Eurovízió-ver­senyét. Udo Jürgens dala sem volt a legrosszabb, sajnos ellen­ben egy volt azok közül, ame­lyek nem ragadják meg első hallásra a közönség tetszését. Ez pedig egy ilyen nagy ver­senyen alapvető hiba! A legfon­tosabbnak mégis azt tartom, hogy részt vehettem a Royal CSELGÁNCS Ilall-ban rendezett Grand Prix-n. HF: Milyen érzés eszmény­képnek, a hanglemezpiacon világszerte keresett sztárnak lenni? {Karel nem csupán nagysze­rű énekes, hanem kiváló inter­júalany is. Válaszai gyorsak, tömörek, s ami még fontosabb — őszintén közvetlenek!) — Jóleső tudatot, de egyben lekötelező felelősséget... HF: Sandte Show épp itt, Po­zsonyban válaszolta tavaly egy újságírónak, hogy a kü­lönböző slágerlisták és nép szerűségi rangsorolások első helyéért folyó küzdelembe nem szívesen kapcsolódik be és vállalja inkább a „békés" második helyet. Mi a vélemé­nye erről? — Azt hiszem ez csupán ali­bizmus. Egy jó énekesben le­gyen meg a kellő akaraterő az efféle támadások visszaveré­sére is. HF: Végül pedig: tervei? — Erről nem szívesen nyilat­kozom, hiszen az énekesek si­kere nagy részben a véletlenen is áll vagy bukik. Egyelőre te­hát csupán annyit, hogy a kö­zeljövőben franciaországi, olasz, és nyugatnémet meghívások­nak teszek eleget. Egyszerű, szerény, de meg­nyorően őszinte kézfogással búcsúzik. MIKLÓSI PÉTER Egy mozdulat és a szemtelenkedő fér­fi elterül a földön! Látszólag könnyed mozdulattal bánt el a karcsú kislány tá­madójával. Ahhoz azonban, hogy vala­ki ilyen könnyen do­bálhassa ellenfeleit, nemcsak hosszadal­mas edzésre van szüksége, hanem — cselgáncstudásra. A cselgáncs né­hány éve honosodott meg Közép-Európá­ban, így nálunk is, és az utóbbi időben egyre népszerűbbé válik. E sportág útja Eu­rópáig azonban na­gyon hosszú volt. Néhány ezer évvel ezelőtt ugyan Kíná­ban már Dzsiju-dzsl­cuztak, de alig 300 éve, hogy a közeli „szomszéd" japánok először ismerkedtek meg e sporttal, űk azután tökéletesltet ték, míg fokozatosan kialakult a ma ná­lunk Is jól ismert formája. Eredetileg csuk a szamurájok fegyver nélküli harci mód­szerét képviselte, de idővel japán nemzeti sporttá vált. Az el­múlt évszázadban a japán testnevelési rendszer alapjait, gerincét képezte. Az óta is — egy-két ki­vételtől eltekintve —, a japánok domi­nálnak e sportágban. Anglia volt az első európai ország, ahol megkedvelték a csel­gáncsozást, Ameri­kában és Németor­szágban pedig a rendőrök szak-ki­képzéséhez tarto­zott. A modern csel­gáncs alapjait Jigo­ro Kano japán pro­fesszor dolgozta ki. Egykor csak kedv­telésből űzték, idő­vel ellenben mind nagyobb lett az ak­tív versenyzők szá­ma, akik elsősorban arra törekedtek, hogy ne kapjanak ki. így vált a csel­gáncs védekező sporttá, a mozdula­tok görcsösekké, elővigyázatosokká, lassúkká. A cselgáncsozók öltözéke egy testhez álló fehér nadrág és egy úgynevezett kimonó. Derekukon öv, melynek színe a versenyző technikai tudását jelzi. A kép­zettség tizenhat fo­kát Ismerjük. Az el­ső a Sho-Dan, a második a Ni-Dan. a harmadik a San­Dan és így tovább. A nemzetközi szabá­lyok értelmében minden versenyző a képzettségének meg­felelő övet viseli. A cselgáncs nem­csak érdekes és sok­oldalú sportág, ha­nem aki elsajátítja a fogások egy ré­szét, az a nyers erő­vel szemben — ki­használva az ellen­fél hibáit — villám­gyors, szellemes, és éppen ezért megle­pő fogásokkal küzd­het. Ez természetesen növeli a fiatalok biz­tonságérzetét, és azért a fiúknak, lá­nyoknak egyaránt ajánlható. -ár. • •••••••••• ••••••••••• y F 11. m i K • ÜÜU ••••••• A KOR. AMELYBEN ÉLÜNK • •••••••••• (szlovák) Nem a színvonala, hanem időszerűsége késztet arra, hogy mai ismertetésünk során ezzel a szlovák dokumentumfilmmel foglalkozzunk először. Így igaz, aktuális és meglepően gyorsan elkészült film ez. Napjaink eseményeihez, a demokratizáló­dáshoz, az államjogi rendezés­hez. a rehabilitációhoz és a legsürgősebben megoldást váró gazdasági problémákhoz szól hozzá az ankét sokoldalúságá­val és sokszínűségével. Szlová­kia közéleti tényezői, politiku­sok, közgazdászok, publicisták, valamint cseh és szlovák mun­kások szólalnak meg benne, vallanak nézeteikről és elkép­zeléseikről a jelen nagy esemé­nyeivel kapcsolatban. Mint filmalkotás nem dicsérhető ez a dokumentum minden vonat­kozásban, ám hogy napjaink társadalmi változásaira gyor­san, készségesen reagál, az el­vitathatatlan. A szlovák film­A NAGY HAJSZA gyártásnak ez a rugalmassága örvendetes új jelenség, és az alkotók — rendezők, operatő­rök, riporterek — népes kol­lektívúja nagy elimerést érde­mel érte. A filmben szereplő értelmiségiek különben nem mondanak újdonságokat, az új­ságolvasó ember már ismerheti véleményüket, azonban nem is­merheti azoknak a munkások­nak a nézeteit, akikét a doku­mentum az értelmiségiekével konfrontálja. Ez az összevetés meglepő nézetazonosságot tük­röz, ami annál is inkább jelen­tőségteljes és jóleső, mivel fel­tételezhetően mindenki őszin­tén mond véleményt. Számunk­ra ugyanakkor sajnálatos, hogy a szlovák publicisztika újkele­tű hagyományaihoz híven ez a dokumentum sem érinti a nem­zetiségi kérdést. Igaz, e mat társadalmi forrongás valameny­nyi jelenségével nem is foglal­kozhat. (amerikai) Erről a filmről mindenek­előtt tudni kell, hogy tizenkét millió dollárba került, s hogy rendezője Blake Edwards. A te­temes összegből következtetni lehet arra, hogy az elkáprázta­tóan pazar kivitelezésre számító nézőnek nincs oka csalódásra: amilyen pompa és gazdaság Jel­lemezte azt a kort, amelyben a történet játszódik, olyan jel­lemzi a filmet is. Blake Ed- wards neve pedig azért fontos, mert tudjuk róla, hogy nem kezdő a szakmában, számára ismeretes, mi illik Hollywood­ban, s mit vár tőle Hollywood közönsége. Meg is felel ennek a várakozásnak. Filmjének központi témája egy 1908-ban lejátszódó New York—Párizs közötti gépkocsi­verseny. A történet nagyon ha­sonlít a nemrég látott Azok a csodálatos férfiak című ugyan­csak amerikai és ugyancsak térhatású színes film meséjére. Kár, hogy nem csak a történet hasonlít. Mert ha jobban meg­nézzük, akkor rájövünk, hogy a film szerkezete, a bonyodal­mak, a komikus jelenetek és a REGGEL szereplők magatartása is ugyanolyan, mint az Azok a csodálatos férflak-ban, sőt mint jónéliány amerikai filmben, amelyeket a közelmúltban volt szerencsénk látni. Tipikus, egy kaptafáról való az ármány és a szerelem, a sok látványosság és bohóckodás, a habostora-csata és egyebek. Egyszóval: sok az utánzat és sok a mesterkéltség, de szinte Jelentéktelenül kevés az eredeti ötlet. A közönség persze ennek ellenére is majd megpukkad a kacagástól, s a moziból távozóan úgy éj'zi, hogy nagyszerűen szórakozott. Joga van hozzá és szüksége is vau rá, hiszen kikapcsolódott. Izgalmas dolgokat látott, szép tájakat csodált meg ős híres színészeket — Jack Lemmun, Tony Curtis, Natalie Wood, Pe- ter Falk, Arthur O'Conell — já­tékának örvendezett. A filmnek ez volt a célja. És persze az, hogy a tizenkétmilliót valami­képpen megtérítse. Efelől — a tizennyolc koronás helyárakat nézve — nem ls kételkedhe­tünk. (jugoszláv) Egy filmtrilógia utolsó része ez az egyszerű és rövid című jugoszláv alkotás. Purisa Djord­jevics befejezte igaz és nagy vallomását a második világhá­ború idején hatalmas méreteket öltő szerb partlzánmogzalomról, saját életének egy drámai sza­kaszáról. Már a trilógia első két része, A lány és az Álom című filmek ls bizonyították, hogy Djordjevics formabontásra és új szemléletre vállalkozott. Tagadta a rendkívül nagy szá­mú jugoszláv partizánfilmek sematizmusát, nem akart feke­te-fehér hősöket, emberfeletti embereket, makulátlan és té­vedhetetlen nagyságokat a néző elé állítani, hanem a történtek lehető legvalószerűbb ábrázolá­sára törekedett. A Reggelben is ezt a célt követi. Mint következtethetünk rá, filmjének témája a háború, te­hát az ellenállás utolsó napjai­nak története azoknak a hősei­nek életében, akikkel az első két részben már megismerked­tünk. A leszámolás utolsó órái és az új élet hajnalának első percei elevenednek feí a fil­men. Érdekes és tanulságos lát­nivaló, hogy Djordjevics emlé­kezetében hogyan maradt meg a közvetlen sorsdöntő fordulat, s hogyan viselkednek hősei, akikről tudjuk, hogy mindvégig emberek voltak a szó legtelje­sebb értelmében. Ha a rendező igazat mond — s ebben nincs okunk kételked­ni —, akkor érdemes odafigyel­ni, hogy ő már észrevette hő­seinek magatartásában a kó sőbbi visszásságok előjeleit, s ha tehát észrevette, figyelmez­tetnie is kellett rájuk. A két­szlnűség és a nagyravágyás, az önkényesség és a korlátoltság Djurdjevlcs vallomása szerint már akkor is érvényesülni tu­dott, tehát Jobban kellett volna rá figyelni, hogy sok későbbi tragédiának elejét vehessék. Nyilván nem csak rajta múlott, hogy nem így történt. A Reggel művészi színvonalá­ban és hatásában egyébként nem marad el az előző két rész mögött. Djurdjevics kifejezési módja ugyanolyan szuggesztív, mint A lány és az Áloin című filmekben, sőt a Reggel befeje­zése ínég az eddigi hatásnál is mélyebbet, emlékezetesebbet kell. Ennek is köszönhető, hogy a trilógiának ez a befejező ré­sze maradandóbb élményt je­lent, mint az előző kettő. Meg­érdemelten nyert számos díjat. (szóI 1968. IV. 20. Egy jelenet A nagy hajsza című amerikai filmkomédiából.

Next

/
Thumbnails
Contents