Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-20 / 109. szám, szombat

TISZTA ————— VIZET •••••HMM» A POHÁRBA „Mit csináljunk, hogy egészséges legyen a lakásunk?" — így kezdi panaszlevelét Rémes Ferenc, a Haladás földművesszövetkezet ellenőrző bizottságának tagja. Mindjárt megjegyzem, hogy a kérdést átvitt értelemben, szövetkezetük közösségére vonatkoztatja. A panaszlevélben és a mellékelt jegyzetfüzetben — amelyben az évzáró közgyűlésen elmondott felszólalásait jegyezte fel — több olyan sor akad, ami a szövetkezeti demokrácia megnyirbálását támasztja alá. Mindezekért a vezetőséget vádolja. Dióhéjban érdemes ismertetni, mit tart helytelennek. Rémes Ferenc — többek között — felsorolja, hogy az évzáró közgyűlésen Levánszky Károly, a szövetkezet elnöke elfojtotta az egészséges kritikát. A gyűlést idő előtt bezárta és e feltett kérdésekre nem adott választ. A kérdések között olyan Is szerepelt, ami az év végi részesedést illeti. Ugyanis az illető tudni akarta, hogy a tagság miért kapott száz korona kereset után csak 5 korona, a funkcionáriusok pedig 12 korona részesedést. És tavalyelőtt miért volt még nagyobb a különbség a tagság és a funkcionáriusok részesedése között. (3,50, illetve 15 korona). Rémes elvtárs kifogásolta Nyári Jánosnak, az ellenőrző bizottság elnökének a tevékenységét is. Nagy fizetése ellenére [több mint 36 000 korona a tavalyi pénzbeli jövedelme) keveset tesz a szövetkezet érdekében. Az az érzésem, hogy nem is annyira a gazdasági helyzet, mint inkább az emberbe belefojtott szó váltja ki az elégedetlenséget. Mert hisz 1960-ban, amikor a két szövetkezet, a tallósi és a vezekényi egyesült, a béralap a természetbenivel együtt csak 3 millió 600 ezer koronát tett ki, tavaly viszont — az év végi nyereségrészesedéssel együtt — már 7 millió 353 ezer koronát. Persze, azért az is bántja az embereket, hogy a részesedésből ők kevesebbet kaptak, mint a vezetők. Szarka Árpád ökonómus ezt azzal magyarázza, hogy a fizetéseket illetően a Galántai Járási Termelési Igazgatóság 1966-ban ilyen irányelvet adott ki. E szerint ahány szálalékkai túllépi a szövetkezet a háromévi átlagos árutermelést, annyiszor két százalék jár a részesedésből a funkcionáriusoknak. Mivel a szövetkezet 6 százalékkal túlteljesítette az árutermelést, így személyenként 12 százalékot kaptak, a tagoknak viszont 5 százalék maradt. Igen ám, csakhogy amikor a vezetők bérezésének meghatározásáról volt szó — mint ahogy Juraj Povaüay, jelenleg vezetőségi tag elmondja —, a tagság túlnyomó része előtt nem volt világos a mennyiség meghatározása. Az egyik fizetést a másikkal százalékarányban szabták meg s ezt a tagság nyomban nem is tudta értékelni. Most azonban sokan már furcsának tartják, hogy még az év végi részesedések közölt is olyan nagy a különbség. Rémes elvtárs erre vonatkozó felszólalását a tagság megtapsolta, de a vezetőség válaszra sem méltatta. Néhányan pedig pár nap múlva csupán egy gúnyos, bántó megjegyzést kaptak. Cződör Lajos, Nagy Nándor és mások kerítésoszlopra és más faanyag vásárlására kértek engedélyt Lovánszkytól. A szövetkezet elnöke Rémes elvtárshoz küldte őket, azzal a megjegyzéssel, hogy kérjenek engedélyt Rémestől, mivel az évzáró közgyűlésen neki tapsoltak. Kommentár nélkül is érthet ebből az ember... Érdemes még IV. 20. megjegyezni Dohányos Mihálynak, a tallósi HNB elnökének n 5

véleményét is. Szerinte a szövetkezet elnöke könnyen bánik a szavakkal (mintha azok nem 1968. sebeznének, a szerk. megj.), ő viszont a bírálatot nem felejti el. Molnár Mátyás, a vezekényi HNB elnöke is állítja, hogy általában panaszok vannak a szövetkezet elnökére, Leván^ky Károly olyanokat is mond, amit nem kellene. Ondrej Bodrog állatgondozó elmondta, hogy néhányszor ő ís meg merte mondani a véleményét. Az egyik alkalommal azonban a szövetkezet elnöke megmutatta neki a fekete könyvet, és figyelmeztette őt, hogy ebbe már több alkalommal is bejegyezte. Helyszűke miatt azonban nem Ismertethetem Bodrog elvtárs problémáit, mivel van még több mondanivalóm is. Például a szövetkezet részéről az olyan semmiségnek tűnő eset is szót érdemel, mint Rémes elvtárs kérelme volt. Egy csöpp emberi érzéssel — anélkül, hogy a közös ráfizetne — meg lehetett volna oldani. Mindössze az volt a kívánsága, hogy amíg felesége gyógykezelésen van, engedélyezzék neki a 6 órás munkanapot. Annak ellenére, hogy az asztalosműhelyben dolgozik, kérelmét nem teljesítették. Levánszkv Károly azt állítja, hogy a vezetőség nem hagyta jóvá a kérelmet. Arra. hogy milyen előzetes szándékkal ülhetett öszsze a vezetőség a kérelem megtárgyalásához, következtetni le het a további megjegyzéséből is. Hangoztatja az elnök, hogv az asztalosműhelyre nincs is nagy szükség, és valószínűleg felszámolják, természetesen az asztalosokkal együtt. Tehát nagy szükség nincs a műhelyre, de 6 órára mégsem lehetett csökkenteni a tag munkaidejét. Ebből másra, mint rossz szándékra, nem is következtethet az ember. Néhány szóval azonban térjünk vissza az ellenőrző bizottság elnöki tisztségéhez. A legtöbb szövetkezetben ez tiszteletbeli funkció, illetve, amikor az elnök nem a saját munkáját végzi, hanem a közös érdekében dolgozik, fizetést kap érte. A föntiek alapján tudjuk, hogy ez a tisztség a Haladás szövetkezetben jól meg van fizetve. Még ez sem lenne olyan nagy baj, ha a fölvett pénznek meg lenne az ellenértéke ... Nyári elvtárs viszont még az évzáró közgyűlésen sem számolt be az ellenőrző bizottság múlt évi tevékenységéről. Levánszky Károly szerint azért nem, mert éppen hozták a tízórait, és már nem maradt idő, hogy foglalkozzanak vele. Nézzük meg azután az érem másik oldalát. Az ellenőrző bizottság elnökét elhalmozták funkciókkal, ö vezeti a katonai nyilvántartást, a polgári védelem irányítója, üzembiztonsági technikus, kultúrfelelős és még ki tudja, hány más funkciója van. Mindezekért viszont már csak megérdemli a fizetést, a sok futkosásért, gyűlésezésért stb. Valóban sok mindenre képes, univerzális tehetségnek tűnik. Kár, hogy — a „rossz nyelvek" szerint — a gépesítő szerepében viszont nem állta meg a helyét. A kérdés azonban az, hogy vajon Nyári Jánosból nem tudatosan csináltak-e egy olyan valakit, aki a közösnek se nem árt, se nem használ? Az említett visszásságokat, ellenségeskedéseket tisztázni kellene. Takács Vilmos, a Járási Termelési Igazgatóság instruktora szerint az ellenségeskedés már másfél éve tart a szövetkezetben. Ez pedig hovatovább egyre inkáb a termelés rovására megy. De azért óva int, hogy az ügy nyilvánosságra hozatala esetleg többet árthatna, mint használna. Abban bízik, hogy a súrlódások külső be avatkozás nélkül is rendeződnek Arra a javaslatra viszont hogv egy taggyűlésen Intézzék el végre a vitás ügyeket, Levánszky kategorikusan kijelentette: „Míg Rémes ilyen nótát fúj. addig nem hívnak össze taggyűlést!" Kár, pedig lenne mit megvitatni. A feszült helyzet egyáltalán nem segíti elő a közösség ügyét, sőt... Szarka Árpád ökonómusnak is az a véleménye, hogy „ilyen körülmények között dolgozni nem lehet, a falu olyan, mint a méhkas." Éppen ezért, minél előbb szükség lenne a taggyűlésre, amit előbb vagy utóbb úgyis össze kell hívni. Mert a pohár a Haladásban tényleg csordultig telt. BENYUS JÓZSEF Demokratizálódási Mm az érsekújvári ipari szövetkezete SIEL, HANEM VIHAR A szövetkezet négyszázhúsz tagja közül háromszázötven iratkozott fel a jelenléti ívre. Az érsekújvári Remeslosluíba egyetlen gyűlésén sem jelentek még meg ennyien. Már Dubran FrantiSek, a szövetkezet elnökének beszéde alatt is valamiféle izgalom vibrált a nyugtalan teremben. Maga az elnök nyugodt volt, érces hangon olvasta fel az év végi zárójelentést. A terv szerint 21 millió korona értékű árut kellett volna termelniük, viszont az elmúlt esztendő folyamán 24 millió értékűt termeltek. A tervezett 1,9 millió korona tiszta nyereség helyett csaknem hárommilliót értek el. Az elnök végezetül megállapította, hoqy noha a szövetkezet egész fennállása alatt most érte el a legnagyobb nyereséget, az eredmények még jobbak lehettek volna, ha a gazdaságosság kérdését valamennyien — vezetők és a többi dolgozó is — saját ügyüknek tekintették volna. — Ügy vélem azonban — mondotta az elnök, —, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban számos bíráló és remélem, önbíráló hangot is hallunk. Hallottunk is eleget. Az utóbbit ugyan ritkábban, de annál többet az előbbiből. A gyűlés elején az első hozzászól ások után már fel is jegyeztem noteszomba a riport címét: „Friss szelek az érsekújvári Remesloslutbában". A vita végén azonban arra a véleményre jutottam, hogy nem szél fújt itt, hanem heves vihar tombolt. „Nem bírálhattuk az elnököt.. Az ügy voltaképpen már a választásl bizottság tagjainak javaslatával kezdődött. A plénum három í'észtvevője azt követelte, hogy a bizottság három jelötjének nevét töröljék a névsorból. A jelenlevők egynegyed része az újabban javasoltak mellé állt, tizen ellenük voltak, heten pedig tartózkodtak a szavazástól. A többiek, tehát a részvevőknek csaknem háromnegyed része nem élt a három lehetőség egyikével sem. Az embereket arra tanítottuk, hogy némán bólogassanak, mindennel egyetértsenek, amit eléjük terjesztenek. Ez az oka ennek a passzivitásnak? Részben igen, de véleményem szerint nem csak ez. Amint a gyűlés további folyamán bebizonyosodott, nem csak ez a körülmény játszott közre. Szerepet játszott itt a zavar és nem utolsósorban a tudatlanság is. Az emberek azt kérdezték, hogy voltaképpen mit akarnak az egésszel elérni. Csak a gyűlés adott erre is megfelelő választ. Az első felszólaló, Míkuska Ernest csak gyér tapsot kapott. Pedig lelkesen beszélt. Dicsőítette a demokratizálódási folyamatot: — Eljött az idő, amikor végre szabadon megmondhatjuk, mi nein tetszik. Eddig befogták a szánkat. Nem bírálhattuk az elnököt, ő aztán azt tehette, ami jólesett neki. Mennyi hibát követett el, csak a kádermunka terén. Az embereket zaklatták, áthelyezték. Miért küldték a párt üzemi szervezetének segítségével Kovács Lászlót mellékvágányra...? Miért helyezték át és zaklattak másokai? — szinte zengett a szónok hangja. — Csakugyan, miért? Tudni akarjuk! — állt fel a plénum egyik tagja, és követelte, hogy az ilyen bíráló kérdésekro nyomban adjanak választ. Javaslatát szavazásra bocsátották. S a javaslatot ismét a „negyedik dimenzió" részvétele nélkül fogadták el. Az elnök válaszolt. Csak a gyűlés végén szándékozott válaszolni, de mit lehet tenni, a demokrácia az demokrácia. Kovács elvtárs a szövetkezet alelnöke, a tervosztály vezetője. Ha voltak ls közlük valaha ellentétek, jelenleg nincsenek... S a továbbiak? Igen, egyeseket áthelyeztek, sokan nem váltak be az egyik beosztásban, máshova kerültek. Többnyire fiatalok voltak, megpróbálták, hogy hol állják meg helyüket a legjobban. — Igen, megvannak a hibáim — mondotta —, egyik hibám az, hogy túlságosan puha, engedékeny voltam a tehetségtelen emberekhez. Közéjük tartozik Mikuska Ernest is, aki munkájáért nem érdemli meg a fizetést. Több ízben áthelyezték. Egyébként, szóljanak hozzá az ügyhöz maguk a munkások ... Az elnök felszólítására nem is volt szükség. Már E. Mikuska felszólalása után szót kért Gabajová munkásnő. A helyéről akart beszélni, de nem hagyták. A mikrofon elé kellett lépnie: — MikuSka úr jobban tenné, ha hallgatna. A mi vezetőnk volt a redőny-osztályon. Gyakran megesett, hogy kilenc-tíz órakor hazaküldött bennünket, nem tudott számunkra munkát biztosítani. Mikor már túl soká ment így, magunk kértük, hogy váltsák le. S egyebütt is így járt... Helyes-e a személynek szóló bírálat „Kár, hogy elfogadták azt a javaslatot, hogv a vezetők minden kritikára nyomban válaszoljanak" — gondoltam magamban. Így egy-kettőre vége lesz a krltizálásnak. Senki sem mer majd felszólalni... De nem így történt. Kopány Árpád emelkedett szólásra. Hosszan beszélt, szinte második beszámolót tartott. Mikuskától eltérően konkrétabban nevezte meg a fogyatékosságokat. Ki felelős azokért a gépekért, amelyeket a szövetkezet vásárolt, és most a rozsda eszi őket? Körülbelül 320 000 korona értékű gép ment tönkre. A legtöbb munkája az ócskavas-bizottságnak van. A szövetkezet ugyan nyereséget mutat ki, de ha ezeket a veszteségeket is elkerülhették volna, mennyivel több jutna valamennyiünknek?! Jelen mérnök tapsot aratott azzal, hogy józajnil értékelte a helyzetet, és megfontoltan mutatott rá azokra a hibákra, amelyeket a jövőben el kell kerülni. Vladimír Zilinsk^ alaposan megfontolta vitahozzászólását. Csaknem egy óra hosszat szuggesztív hangon beszélt, ezzel hatott a jelenlevőkre, akik gyakran megtapsolták. Azzal kezdte hozzászólását, hogy elérkezett az idő, amikor beszélni kell. Nagyon élesen bírálta A surányt Kovo-üzemben többek között mosókonyhai kifőző kiskatlanokat is gyártanak. A katlanok gázzal és szénnel is fűthetők. (Bakonyi felvétele) főként Opáleny elvtárs gyártásvezetőt és Vladimír S^kora mérnököt, a szövetkezet közgazdászát (egyébként mások is bírálták őket), de nem feledkezett meg az elnökről sem. Azt mondotta, hogy könnyű a tagoknak az év végén tizenharmadik fizetést adni, ha azt megelőzően néhány hónapon át nem fizettek jutalmat. Mint mondotta, a vezetők reklámozzák a camping-bútort. Ez szégyen. Az újságokban azt írják, hogy már megkezdték gyártását, sőt kivitelét is Kanadába, Angliába, holott ez ideig egyetlen darab sem készült el, jó néhány tízezer korona értékű cső haszontalanul hever, és nem tudják, mihez kezdjenek vele. „Helyes ez a személynek szóló kritika, bizonyára megteszi a hatását" — gondoltam magamban. Kopány, Zilinsky, Horvát technikusokról (az utóbbi magnetofonnal is bizonyította igazát) és másokról is, akik a bírálók csoportját képezték, olyan képet alkottam magamnak, hogy olyan emberek, amilyeneket a mai kor követel. Bátrak, nem félnek bírálni a vezetőket sem ... A vállalati ellenőr beszél Ezzel azonban még nem volt vége a dolognak. Utánuk újabb és újabb felszólalók jelentkeztek, hogy előterjesszék véleményüket. Mit csinált a műszaki fejlesztési részleg, hol maradt Vladimír Zilinsk? vezető? — kérdezte FrantiSek Mikulec, a gépkocsijavítő-műhely vezetője. Miért nem vállalja, hogy részben ö is hibás? Már Cerveny Kosteleeben ls megelőznek bennünket a redőny gyártás térén, pedig az ottani elvtársak tőlünk tanultak, ml pedig állandóan egy helyben topogunk. Nem volna-e helyes, ha Kopány Árpád is elgondolkodna azon, hogy mennyiben van része ebben? _ Ladislav HlaváC vállalati ellenőr szemébe mondta Kopány Árpádnak, hogy a munkahelyén uralkodó rendetlenség miatt valamennyien szenvednek. így például nem adta be idejében az állóeszközök nyilvántartását, ezért hosszú ideig nem fizethettek ki jutalmat. Néhány olyan gépet, amelyet — mint maga mondta — zúzdába kellett küldeni, ő maga vásárolt, tehát ő is bűnrészes. És a vállalati ellenőr tovább beszélt. Zilinskyt, Kopányt és Boldizsárt azzal vádolta, hogy közösen gyártottak munkaeszközöket, de aztán eladták a Klenoty vállalatnak, amelytől aztán a vállalatnak drága pénzen kellett azokat visszavásárolnia. S megemlékezett több más, nem éppen dicséretes cselekedetről is. Mint mondotta, ezek miatt „zaklatta" őket a vezetőség, és ezzel magyarázható buzgó bírálatuk ls. A gyűlés reggel kilenckor kezdődött, és a vita csak este hat órakor ért véget. Ennek során sok ellentétes nézet, számtalan vád, bírálat (s némi óvatos önbírálat is) hangzott el... Csakugyan vihar volt, amely minden sarkot kisepert, és sok igazságot hozott napfényre. Az emberek kimondták azt, amit már hónapok, sőt évek óta magukban tartogattak, önmagukba tekintettek. Végülis újra megválasztották a volt elnököt és az új vezetőséget.. Csaknem tiszta lappal kezdik az új gazdasági évet. Eredményesebb lesz-e vajon, mint az elmúlt esztendő volt? Ez Igazán csak tőlük, valamennyiüktől függ..* KAROL HULMAN