Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-20 / 109. szám, szombat

MACBETH A BRATISLAVA! OPERA SZÍNPADÁN PARADOXKÉNT HAT, hogy bár Verdi a Macbeth című négy felvonásos operát tartotta legkedvesebb művének, ez a zenemű a mai napig sem honosodot meg az európai operaszínpadokon. A teljes feledéstől csak az 1928. évi drezdai bemutató mentette meg, ami az úgynevezett Verdi-reneszánsz kiemelkedő eseménye volt. Azóta néhány szórványos bemutató kisebb-nagyobb sikerével akarták bizonyítani a mű életképességét, hogy helyet kapjon a kiváló zeneszerző alkotásai között. Mivel magyarázható ez a tény? Mindenekelőtt azzal, hogy Verdi Macbeth-jében érezhető bizonyos belső ellentmondás. Az ellentét a szöveg vázlata és annak zenei kivitelezése között mutatkozik. Verdi zenéje ebben az esetben nem egyenlő értékű Shakespeare drámájával, legalábbis nem olyan mértékben, mint a Shakespeare-témákra írt két utolsó művében, az Othellóban és a Falstaffban. A Macbeth egyébként Verdi ifjúkori művei közé tartozik (1847) és bár később átdolgozta (1865), az operában számos zenedrámai hiányosságot nem sikerült leküzdenie. Verdi módosította Shakespeare-t és a szöveget saját ízlésének megfelelően zenésítette meg. Felfogásában — e vérszomjas és vérszagú, barbár, démonikus tragédiának, a gyilkosságok légkörének megközelítésében, túlságosan nemes és nein mentes a korszakban érvényes konvencióktól sem. Ez a valóság, annak ellenére, hogy a szerző a Macbeth alkotása közben sokat töprengett, mérlegelt és sok szempontból eltért saját bevált opera-dramaturgiai módszereitől. így például a Macbeth-ből hiányzik a szerelmi betét, a hálás tenor-feladat, stb., és a félelmetes barbár szöveg Verdi részéről mégis több drámai és nyers hangot követel. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a műből hiányzik a drámaiság. Ennek ellent mondana Macbeth és Lady Macbeth szólama, valamint az egész II. felvonás. Azonban a drámai erős részek mellett Igen sok a gyenge, halvány, konvencionálisan feldolgozott rész, amelyekben a zene nem fejezi ki a szöveg mondanivalóját. Ilyenek láthatók az I. felvonásban, amikor súlyos mondanivalókat az édeskés belcanto tolmácsol, triviális kísérettel, ilyen a boszorkányok és a katonák kórusa stb. Ebben rejlik a Macbeth partitúra problematikája, kiegyensúlyozatlansága. Eredője az egyes zenei ötletek, betétek között látható minőségi különbség, az a tény, hogy a zene gyakran nem tud felemelkedni a szöveg színvonalára. Ezeket az ellentéteket Július Gyermek rendező, láthatóan tudatosította és a színpadi kivitelezésnél inkább Shakespeare-hez ragaszkodott. A mű bizonyos művészi problematizmusa ellenére is sikerült — a képzőművész és a karmester hatékony együttműködésével — valóban figyelemre méltó előadást alkotnia, amelyben különösen az összes részlegek kiegyensúlyozott összhangja érdemel kiemelést. Gyermek rendezésében érezhető a világos, részletesen átgondolt koncepció, amelyet meggyőzően tudott realizálni. A rendezés bemutatta a dicsvágyó, uralomra törő Macbeth szédületes tőrtetését és törvényszerűen tragikus bukását. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a rendezőnek sikerült a vérbő színpadi kivitelezés, amelyben úgyszólván nincs visszhangtalan vákum. A rendező sikeréhez jelentős mértékben hozzájárul P. M. Gábor díszlettervező, alkotó együttműködése. Gábor színpadképének jellemzői a kiváló térhatás, a vertikális tagoltság, a hangulatteremtés, a titokzatos és reális keveréke és az álmok és realitások igényeinek megfelelő érzelmi rengések ébresztése. A hatékony, formaalkotó színpadon Gyermek Macbeth-je figyelemre méltó rendezői teljesítmény. A színpadtér nagyvonalú kihasználásával az egész képet betölti a színészi akciókkal, gazdagítja a fényhatásokkal és pontos hatékony rendezésében példásan fegyelmezett keretek közé szorítja a statiszták tevékenységét is. Ezzel a művészi rendezéssel sikerült áthidalnia, álcáznia a zeneileg, vagy dráinatikailag tompább részleteket minimumra csökkentetti a zavaró momentumokat. Becsületes munkát végzett Gerhard Auer karmester is, aki a zenei rész betanításával járó felelősséget vállalta, és akinek a sikerből ugyancsak oroszlánrész jutott. A kedvező rendezői összhatást emelte a partitúra drámai részeinek szándékos hangsúlyozásával, de kellő érzékenységgel állította be a kísérletet is. Auer Macbeth-je ütemben és hangban is kiegyensúlyozott, ami nála nem minden esetben jellegzetes tulajdonság, tehát ez az Auer-interpretácló az utóbbi években hallott legjobbak egyike. A sikerhez nagymértékben hozzájárultak a szereplők, elsősorban BohuS Hanák a címszerepben. A partitúra és a rendezői felfogás gazdag lehetőségeket biztosított számára. Bár egyes helyeken túlságosan hangsúlyozta az énektechnika szerepét, sikerült a belsőleg rendkívül árnyalt Macbeth alakját színészi eszközökkel differenciáltan láttatnia. Hanák mellett kissé elmaradt Elena Kittnárová Lady Macbeth szerepében. Igényes szólamát ugyan teljes biztonsággal énekli, de egyéniségéből hiányzik a démonikus, a kegyetlen vonás, vagyis nem lehet Macbeth gyilkos tetteinek sugalmazója. Lady Macbeth alakját túlhumanizálta, helyenként inkább a Verdi operákból ismert női hősök finom érzékenységével — nem pedig kegyetlenséggel, a hatalmi vágytól megszállt asszony szerepének átélésével. Dicséretet érdemel fán Kyzlink m. v. Banquo-ja, aki Macbeth lelkiismeretét élethűen reprezentálta. Kiváló teljesítményt nyújtottak Marta Niíranová (Udvarhölgy), dr. Gustav Papp (Macduff) és FrantiSek Subert (Malcolm) szerepében és a kisebb szerepek alakítói is. (A második szereposztásban a főszerepeket luraj Martoofí, Margita C'esányová, Jozef Spaőek, Marta Meierová, Imrlch JakCibek és Arnold ludt m. v. alakítják). Az énekkar Ján Valach és Ondrej Lenard karvezetők betanításában járult hozzá az előadás sikeréhez, a korhű kosztümöket Helena Bezáková tervezte, csupán Jozef Zajko koreográfiája lehetett volna ötletesebb. A Macbeth előadás kellemes meglepetést okozott. Mint már említettük, a mű nem Verdi fénykorában született, ez határozza meg a bírálat mércéjét is. A sikeres bemutató azonban bebizonyította, hogy színrevitele nem volt hiábavaló. A mű alkotó, elmélyült és felelősségteljes megközelítése — aminek tanúi voltunk — azt igazolja, hogy az elfelejtett, keveset játszott, problematikus művek színpadra vitele is indokolt. A. G. A jubiláló Hollar tárlata A SZELLEMILEG ÉS TECHNIKAILAG MOZGÉKONY MŰFAJ a grafika a cseheknél a századforduló táján indul fejlődésnek és 1910 után lendül fel igazában, amikor a prágai Akadémián Svabinsky mester vezetésével megnyílik a grafikai osztály. Midőn T. F. Simon hazatér, aki művészetét évekig csiszolta Párizsban, lassankint köréje csoportosulnak a feketefehér művészek képviselői. Ösztönzésére 1917-ben tizenöten tömörülnek egyesületbe, amelynek célja a grafikai kultúra fokozása. Szövetségük névadója Václav Hollar, az 1607-ben Prágában született, később európai hírnevű grafikus, aki Németországban, Hollandiában, majd Londonban telepszik le. Itt virul ki művészete. Több ezernyi táj- és városképmetszetét és a görög és római klasszikus irodalom müveihez készült illusztrációit a British Museum és prágai gyűjtemények őrzik. A félszázaddal ezelőtt megalakult „Hollarnak" 100 nál több tagja van. S a cseh grafikát 1918 óta számos a hazai kiállításon kívül, egész földrészünkön, Japánban, és Amerikában bemutatott tárlatok alapján mint mesterségbelikig rendkívül fejlett és európai színvonalú művészetet ismerik és értékelik. Kulturális eseményt és esztétikai élményt jelentett tavaly a prá-, gai Mánesben bemutatott anyag, melyet visszapillantó részétől eltekintve, most a Dosztojevszkij sori pavilonban láthatunk. Mivel n Hollarban elejétől fogva a nézetek szabadsága érvényesült, a csoportban sokféle szándékú és felfogású mű született a múltban is. S ma is a korszerű irányzatokat követik s az egyetemes grafika vérkeringésébe törekszenek bekapcsolódni. A több száznyi grafikai lap, zömben 65 és 68 közötti évjelzésű. A 70 alkotóművész három nemzedékhez tartozik. A legidősebbek a század vége felé születtek s a realista hagyományok szenvedélyes folytatói. Mégsem nevezhetők „békés fotográfusoknak" (Rimbaud). Hiszen korunk levegőjében élve az új feltételekhez simulnak. — J. Sima karcolótüje finom lendülettel örökíti meg a látványt, és J. Zrzav^ a valóság és látomás elragadó ötvözetét jelző kőrajzai Velencét idézik. — A szlovák Fullát és K. Svolinskft népi Indítású mozgalmas fa metszeteiken modern problémák megoldása izgatja. — Rudolf Sváb, a csoport elnöke meleg kedéllyel, biztos tudással alakított színes kőrajza derűs, jó érzést kelt. — J. Rambousek emberséget sugárzó fa metszetei és V. Sedláíek meg J. VodráSka alkotásai ma is tudnak újat mondani. — K. Stech grafikai igényességgel dolgozik. F. Kotrba a vonal gyönyörködtető játékával mutat az „Új élet"-re, I. Lipenská pedig biztonsággal kezeli eszközeit. K. Lhoták a közvetlenül felismerhető konkrét képből eltávolodva, a szövevényes, absztrakt jelkép felé tájékozódik, Z. Sklenáf könnyed arabeszkekből formál színes dekoratív képet. — J. Liesler a lélek belső tájaiból s a képzelet világából merít ösztönzést. — J. Svengsbír a kisgrafika, a bélyeg elismert mestere, a rézmetszettechnika magabiztos alkalmazásával hajszálvonalakból építi fel kompozícióját. A fiatalabbak között L. Cepelák festőien oldott akvatintái mély tónusokkal éreztetnek természeti képeket, míg V. Chudomel nagy foltokkal, erős átírással vési fába a természeti formákra emlékeztető motívumokat. Bratislava legjelentékenyebb tavasz eleji kiállításon, az évfordulóját ünneplő Hollar öszszetett tevékenységéről, grafikái tartalmi szintézisével összefüggő technikai tömörségéről, évszázadunk áramától lüktető mondanivalójának feszülő drámaiságáról, vagy oldott lírájáról nyerünk, ha nem is átfogó, de vonzó képet. BARKÁNY JENÖNÉ Kotrba Emil: ŰJ ÉLET (Utografía, 1986) A szerepkör tisztázása jegyében A CSEMADOK KB ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSE A CSEMADOK Központi Bizottságának elnöksége 81 április 10 án (csütörtökön) megtartott — összesen hat napirendi pontot tartalmazó — ülésén elsőként a Hét szerkesztősége munkájának értékelésével foglalkozott. A lap tartalmát és technikai kivitelét értékelő vitában az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy helyes lenne, ha a Hét technikailag korszerű, tartalmilag igényes, egész terjedelmében mélynyomásos képes, a jelenleg mellékletként megjelenő Fórum pedig — oldalszámát bővftve — önálló irodalmi és kultúrpolitikai hetilappá válna. Az elnökség a goinbaszögi országos dal- és táncünnepély tervjavaslatát, valamint a CSEMADOK helyi szervezetei 19U7 es évzáró taggyűléseiről, a CSEMADOK XVII. járási konferenciáiról, és a CSEMADOK helyi szervezetei által a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából végzett munkáról szóló beszámolókat jóváhagyta, és megbízta a titkárságot: a munkatársak dolgozzanak továbbra is következetesen, a kulturális és politikai munka tökéletesítése érdekében és a járási konferenciákon elhangzott kritikai megjegyzéseket összegezzék, osztályozzák és küldjék el az illetékes állami és pártszerveknek. Az elnökség felkérte a Szlovák Nemzeti Tanács illetékes osztályát, adjon írásbeli kimutatást a magyar tanonciskolák jelenlegi létszámáról, egyben kifejezte azt a véleményét: helyesnek tartja, hogy önálló magyar Ifjúsági szervezet alakuljon. A titkárság beszámolt arról, hogy a CSEMADOK Központi Bizottságának az állásfoglalásához eddig — személyek, szorvek, intézmények — összesen 311 en küldték el észrevételüket. A hozzászólók — kivétel nélkül — támogatják a CSKP KB és az SZLKP KB januári határozatát, a CSEMADOK ezzel kapcsolatos beadványát, s a helyi viszonyoknak megfelelő javaslatokkal bővítik az anyagot. A véleményeknek az a közös jellemzője, hogy a problémákat a békésebb holnap érdekében mindenki a szlovákokkal és a csehekkel együtt szorgalmazza megoldani. Az elnökség pozitívumnak tart ja azt a nagy aktivitást, amely társadalmunk megújhodása érdekében az utóbbi hetekben a csehszlovákiai magyarok körében la kibontakozott s az akcóprograinot olyan dokumentumnak tekinti, amely egyformán kifejezi nemzeteink és nemzetiségeink érdekét, és amely a jövőben a CSEMADOK munkáját is meghatározza. Az elnökség a maga részéről köszöni és megnyugvással veszi tudomásul azt a politikai érettséget, amelyet a csehszlovákiai magyarság társadalmunk eseményeivel és a CSEMADOK beadványával kapcsolatban tanúsít. Sajnálja azonban és politikai hibának te kinti, hogy a szlovák és a cseh lapok szerkesztői a CSEMADOKnak az egység megerősítését és a közös ügyet szolgáló állásfoglalásáról az olvasókat nem tájékoztatják. Sajnálja és egészségtelen jelenségnek tekinti azt is, hogy testvérlapjaink a közeledést szorgalmazó tárgyilagos felmérések helyett csupán a realitást nélkülöző, szubjektív és demagóg hangú cikkeket közölnek. A CSEMADOK Központi Bizottsága mellett jelenleg hattagú jo gi, öttagú társadalomtudományi, öttagú iskolaiigyi és öttagú közgazdasági csoport dolgozik. A szakemberek az elhangzott javaslatok realizálásának a lehetőségével, valamint a szövetség szerepkörének a jövőbeli meghatározásával foglalkoznak. A rövidesen újra összeillő elnökség a Központi Bizottságot jővő hónap közepére hívja össze én megbízta a titkárságot, készítsen elő egy sajtótájékoztatót és — aa akcióprogram szellemében, amely egyben alapját képezné a CSEMADOK részletesebb akcióprogramjának — dolgozzon ki munkatervet az elkövetkezel időszakra vonatkozóan. fbS2V) BONYODALMAK A NEMZETISÉGEM KÖRÜL O

lvasom, hogy a nemzetiségi hovatartozást illetően milyen visszaélések történtek a népszámlálás, a személyi igazolványok és más hivatalos okiratok kiállításánál. Bosszant az ügy, annál is inkább, mert több mint egy évtizede velem is olyasmi történt, amit máig sem felejtettem el. Még az időpontra is emlékszem: 1957. október 16... Személyazonossági igazolványomat vnttem át a rozsnyói rendőrségen. Az igazolványba beírt adatok ellenőrzése után meglepődve láttam, hogy szlovák nemzetiségűnek tűntettek fel. — Elvtárs, kérem — mondtam az okmányt kiállított Ludovít Bradnannak —, tévedés történt. Az igazolványban szlovák nemzetiségűnek írtak, holott az én nemzetiségem magyar ... A törzsőrmester barátságtalanul rám nézett és emelt hangon mondta: — Katona volt? — Igen. Két évet töltöttem a hadseregben. Mint gyalogos közkatona szolgáltam, becsülettel teljesítettem feladatomat. Nemrégen szereltem le. — Akkor maga szlovák. — Nem, kérem ... Én csehszlovák állampolgár, de magyar nemzetiségű vagyok. — Magának csak az anyanyelve magyar — erősködött az altiszt. — Ha a nemzetisége is magyar lenne, nem kapott volna állampolgárságot. Nem akartam bizonygatni, hogy minek születtem és minek érzem magam. Csupán anynyit mondtam: — Miért akarja, hogy hazugságban éljek? Hiszen szlovákul beszélni sem tudok jól. A törzsőrmester hajthatatlan maradt és rámförmedt: . — Ha nem akarja, hogy igazolványában szlováknak szerepeljen, akkor itt-tartózkodási díjat fog fizetni. A kijelentésen igen meglepődtem, és nem tudtam tovább vitatkozni. Elmentem a párt rozsnyói járási vezetőségére és a helyi nemzeti bizottságra. Elmondtam a rendőrségen történt esetet és kértem, mondják meg, van-e olyan döntés, vagy rendelet, hogy a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárnak, ha űj igazolványt kérnek, meg kell változtatniuk « nemzetiségüket. Az említett hivatalokban megütközve néztek rám és határozottan kijelentették, hogy a marxista nemzetiségi politika egyenjogúságot biztosít és nálunk mindenki olyan nemzetiségűnek vallja magát, amilyennek akarja. Újra kértem a javítást és hivatkoztam arra, amit a járási pártbizottságon és a helyi nemzeti bizottságon mondtak. Az érv sajnos kevésnek bizonyult. Eudovít Bradftan Ismét hangoskodott és megismélello régebbi kijelentéseit. Mikor nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy a tévesen kiállított okmányt nem veszem át, és ha kell megfizetem az itt-tartózkodási díjat, a hivatal egy másik tisztviselője elvette az igazolványt, kijavította, és beírta a helyes adatot. A törlés jeleit ina is hordom és igazoltatásnál gyakran vagyok zavarban. Kellemetlen magyarázkodnom, hogy igazolványomban miért van javítás. A történtekhez és az igazsághoz tartozik az is, hogy az Űj Szó szerkesztő bizottságának tagjai e kérdésben pártomat fogták. Az esetet jelentették az akkori belügyminiszternek, aki tudtommal a rozsnyói rendőrség illetékeseit erélyesen megrótta. A

z incidens évekig bántott, és ma sem beszélek róla szívesen. Az emlékezésre egyedül az a gondolat késztet, vajon hány ember okiratában szerepel hamis adat? BALAZS BÉLA J9B8. IV. 20.