Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-19 / 108. szám, péntek

DEZZUK KOZOS DOLGAINKAT tVÁSÓINK VÁLASZAI A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATÁRA vezesse be a magyar c, hogy a szlovák saj­i nemzetiségi kérdés l foglalkozó javaslato­ázza meg ezen köve­jgosságát, hogy elke­esleges torzsalkodáso­ségeink között. k látjuk a Kassai ;ram hivatalos módo­imzetisé'günket érintő eket illetően. Ezzel magyarázatot kér­stáv Husák elvtárstól jzóan, hogyan tekint -ban Köbölkúton tett s s mi a véleménye mzetiségi kérdés meg­pcsolatban. A bizalom reállltása érdekében nne legalább erkölcsi­Slni az 1946—47-ben kitelepített magyaro­an azokat a régi ma­nistákat, akiket kizá­r nemzetiségük miatt pártból. Hasonló eljá­ík az említett évek­ott magyar pedagó­en is. Kölcsönös kap­legerősítését jelentené jálási akció érvényen ése és egy új nép­EMADOK zs szervezete , a csehszlovákiai számára megszülettek ételek, hogy nemzeti­sorsdöntő megoldást jes mértékben támo­5MADOK javaslatát és jogainkat mind gaz­kulturális és politi­kotmányosan biztosít­zocialista köztársaső­és a szlovák nemzet, velük egyenrangú és smzetiségek közös ál­, hogy a szocialista ;ylényegűvé váljék a dolgozóiban. A járási Qttság keretén belül emteni a magyar tan­ák, általános iskolák, i magyar nyelvű ta­nonciskolák önálló irányító szer­vét: a magyar tanfelügyelőséget. Kérjük az önkényesen összevont óvodák és iskolák igazgatóságának szétválasztását. Az illetékes szer­vek vizsgálják felül az önkényesen megszüntetett magyar óvodák és is­kolák ügyét és biztosítsák ezen Is­kolák felújítását. (Karolina, Nagy­puszta, Nagypeszek) Felelősségre kell vonni azokat a személyeket, akik az iskolák összevonásában és megszüntetésében önkényesen jár­tak el. Kérjük létesítsenek Zsell­zen magyar tannylevű tanoncisko­lát. A főiskolákon a magyar nem­zetiségű hallgatók számarányának megfelelően létesítsenek magyar osztályokat. A legtehetségesebb magyar fiatáloknak lehetővé ten­ni, hogy a magyarországi egyete­meken vagy főiskolákon tanulhas­sanak. A nyitrai Mezőgazdasági Főiskola mellett kérjük magyar tagozat létesítését. Kérjük a volt zselízi járás felújítását Zselíz székhellyel, s a járást irányító fó­rumokon, mindennemű képviseleti szervben az itt élő magyarság számarányának megfelelő képvise­letét. Kérjük egy 1500—2000 mun­kást alkalmazó üzem építését Zse­lizen. Követeljük a kétnyelvűség elvé­nek következetes betartását a gya­korlatban is, a hivatalos ügyira­tok kétnyelvű szövegezését. Az üzletek, a pósta, a vasútállomá­sok, a hivatalok, az intézmények föliratain, emblémáin a kétnyelvű­ség betartását. Követeljük, hogy az itteni szervekben, hivatalokban in­tézményekben (bölcsőde, kórház, üzletek, közbiztonság stb. j csak olyan személyeket alkalmazzanak, akik tudnak és hajlandók magya­rul beszélni. A magyar nemzetisé­gű polgárok családneveit a ma­gyar nyelv szabályai szerint ve­zessék a hivatalos személyi ira­tokban is. Követeljük az önkénye­sen megváltoztatott hagyományos helységnevek visszaállítását. Hatá­lvon kívül kell helyezni az alap­vető emberi jogokat sértő reszlo­vakizációt, új, igazságos népszám­lálásra van szükség. Követeljük a csehszlovákiai ma­gyar nemzetiséget 1945-től ért diszkriminációk elítélését, a jogta­lan vagyonelkobzás következtében előállott anyagi károsodás felbe­csülését és megtérítését. A reha­bilitációt ne csak a személyi kul­tusz idejére vonatkozóan érvény­re juttatni, hanem az azt megelő­ző időszakra is. Ugyanis az itteni magyarságot a legtöbb sérelem 1945—48 között érte. Azokat a sze­mélyeket, akiknek részük volt a 45—48 közötti években a magya­rok meghurcoltatásában, vonják fe­lelősségre. Felül kellene azt is vizsgálni, kik kapták meg a kár­térítést a felmért hadikárokért. A magyar nemzetiségű polgárok nem, pedig a károk tetemes ré­sze a Garam és az Ipoly völgyé­re esett. Teljes mértékben egyetértünk azzal a levéllel, amelyet a duna­szerdahelyi járás kommunistái ak­tívájukról a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságához küldtek. A járási pártbizottság eddigi tevé­kenységével és célkitűzéseivel tel­jesen szolidárisak vagyunk és a pártbizottságot további támogatá­sunkról biztosítjuk. Nehezményez­zük azonban, hogy hivatalos sze­mélyek és szervek — tudomásunk szerint — mind ez ideig nem nyi­latkoztak a CSEMADOK KB ez év március 15-én közzétett állásfog­lalásával kapcsolatban. Ezt az ál­lásfoglalást mind ez ideig a cseh és a szlovák nyelvű folyóiratok sem ismertették s az ott felvetett kér­désekhez semmilyen álláspontot nem foglaltak. Ogy véljük, a meg kezdett demokratizálódási folya­mat nem lehet teljes, ha a több százezer ember vágyát és nézete­it kifejező dokumentumban felve­tett problémák nem nyernek or­voslást. Javasoljuk, hogy Lőrincz Gyula, vagy dr. Szabó Rezső elv­társ vezetésével küldöttség keres­se fel az SZLKP KB és az SZNT elnökségét, s folytasson velük be­szélgetést a CSEMADOK ismert ál­lásfoglalásáról. Megbeszéléseikről a sajtó és a rádió útján tájékoz­tassák hazánk lakosságát. őjévé vált. A főváros ki­isének igazgatójává nevez­ki. Így tehát 60 000 lakás­ég, a földalatti, az új szál­építésének — és az ódon kmű-épületek átépítésének íja nyomja vállát, harmincas években Prágá­évente 14 000 lakás épült, ileg mindössze vagy 5000. yzik az építőipari kapaci­3S a munkaerő, noha jobbá­lőregyártott elemekből épí­k, akkortájt pedig téglából, t az építés bonyolultabb sn folyt, több munkát igé­t. Prágában azonban lám­al sem lelhet az ember fa­kőművest, valamennyi tele munkával, kilátások? Ezerkilencszázhetvenegy ezerkilencszázhetvenöt kö­évente 12—13 000 lakást stnénk építeni. Ez viszont äket, kapacitást, előkészí­igényel... Ízben megemlékezik arról ddig alkalmazott, tarthatat­módszerről, amely szerint ában csak a beépítetlen tel­in, vagy a lebontott házak én építkeztek. Ma egy új s építését tűzték program­- egy 12 000 lakásos perem­s építését. Egy ehhez ha­ó város — Chodov u Prahy ipítése megkésett, prágai földalatti? — Kraus lök vezetője volt annak a ttságnak, amely a kéreg­t előnyeit mérlegelte a alattival szemben. Annak ín Kraus mérnök azok felé lt, akik az előbbi mellett ik ki. A megoldás olcsóbb §;yorsab i volt, s megfelelt ik az t szegnek, amelyet a nány hajlandó volt a fővá­közlekedési problémájának oldására fordítani. Amikor iban a bizottság a földalat­•észesítette előnyben, amely a városi közlekedés kérdését sok évvel előre megoldja, fe­gyelmezetten munkához látott. Most minden erejével arra tö­rekszik, hogy a földalatti vas­út munkálatai ne szakadjanak félbe ... Kevés ember vállalna ekko­ra felelősséget. A főváros tel­jes kiépítése igazán nem köny­nyű feladat. — Ez lesz az én hattyúdalom, — mosolyog Kraus mérnök s az ember maga se tudja, va­jon hisz-e annak, amit mond. Elvégre nem bocsátkozna olyas­mibe, aminek sikeres befejezé­sében kételkedik. Valakinek hozzá kellett fognia ehhez a munkához. — Állampolgári kö­telességemnek tekintettem, hogy hozzálássak. Ma, amikor felengedett a bürokratizmus, és a munka a hivatalnokstílus­tól a mérnöki stílus felé for­dul, az eddiginél többet tehe­tünk. Hattyúdal? Ezt hogyan ért­sük? Kraus mérnök igazat mon­dott. Mert Prága kiépítése vol­taképpen élete utolsó nagy fel­adata. Még néhány év, és itt a hatodik X, amikor a férfiak nyugalomba vonulnak ... Hát a gátak? Azokat talán meggyűlölte? — Számítottam a dunai víz­műre, ennek megépítésére azonban sajnos, a szakemberek vitája miatt, nem került sor. Két változat került szőnyegre. Véleményem szerint mindkettő egyformán jó volt. Az egyiket azonban el kellett volna fogad­ni. S mivel az egyik fél nem volt hajlandó meghátrálni a másik előtt, elszalasztották a lehetőséget, amikor a kormány hajlandó volt (s lehetőségében is állt), hogy ilyen építkezést finanszírozzon. Így aztán a terv füstbe ment. Pedig örültem vol­na, ha megvalósul... Más gá­AZ ERŐMÜVEKET ÉPÍTŐ MÉRNÖK. (E. üher felvétele.) tak? Számoltunk azzal, hogy gátat emelünk a Berounks fo­lyón, Krivoklát vára alatt. Nincs rá pénz, noha fontos len­ne, hogy a Berounka vizét hasznosítsuk. A moldvai vízilép­csőt sem fejeztük be a tervek szerint. Mindmáig hiányoznak a gátak a Moldva forrásai felé. Ez pedig nagy kár. Mindemellett örülök, hogy hazánkfiai így is sokáig meg fogják tartani em­lékezetükben a gátépítőket. Nem tudom, vajon Kraus mér­nök elvtárs szeret-e a Károly­hídon járni. Ha azonban az ő helyén volnék, szívesen ven­ném olykor szemügyre a sza­kállast, akinek szakállát a Moldva soha többé nem fogja megáztatni, s tán néhanapján egy kis borzongást is éreznék, vajon nem neheztel-e rám a vén szakállas. M ost harmadszor jár Pöstyén­ben. Először akkor volt itt, ami­kor a fiát elhozta a felvételi vizs­gára. A felvételi nem sikerült, így kénytelen volt másodszor is fel­utazni, hogy mégis „elintézze" va­lahogy a fia felvételét, jók az ösz­szeköttetései, elintézte, felvették. Fellélegzett: nagy gondtól szaba­dult meg. — Anyuka, én az életemet, a jö­vőmet csakis a szállodai levegő­ben tudom elképzelni. Tegyétek nekem lehetővé, hogy oda kerül­hessek. Láthatjátok, hogy komo­lyan veszem, hiszen magánszorga­lomból, minden kényszerítés nél­kül franciát és angolt tanulok. In­tézd el, anyuka, intézd, intézd, nem tudom mi történt velem a fel­vételin, nem tudom, nagyon akar­LOVICSEK BÉLA: tam, hogy sikerüljön, rettenete­sen akartam, talán azért nem sike­rült, intézd el, anyuka, te olyan okos, művelt asszony vagy, téged mindenütt ismernek, el tudod in­tézni, ha akarod ...! Elintézte, felvették, s közben már eltelt egy fél év, a tanév első fele. Bizonyítványosztás előtt ér­tesítést kapott, hogy a fia két tan­tárgyból megbukik, és kettese lesz magaviseletből. Egyúttal meghív­ták szülői értekezletre. így került Pőstyénbe harmad­szor. Keserű, fojtogató csomóval a torkán ül a többi szülő között. Ta­lán nem is hallja az igazgató, a tanárok és nevelők hangját. Mint­ha egy távoli világ ismeretlen sza­vai kószálnának körülötte a leve­gőben. Fura, víziószerű képek, gondolatfoszlányok villóznak ben­ne, mint valami domboldalra szo­rult külváros szétszórt, éjszakai fényei... Akkor, amikor először tartotta a karján, amikor először tapadt pi­ci szája a mellére, úgy nézte, úgy gondolta, hogy valami csodalényt szült a világra. Az ő fia több, kü­lönb, mint a többi, szebb is. for­másabb is. Milyen büszke volt rá! Akkor még nem tudta, hogy min­den fiatal anyát ilyen szépítő büszkeség jár át. Magát érezte a világ közepének, s messze előre futott a jövőt formáló képzelete. Csodatervek, színes álmok körvo­nalai bontakoztak ki előtte, s szi­várványként fonta körül az ő kis­fiát, az ő egyetlen gyermekét. Mi is lesz belőle? Orvos? Mérnök, tu­dós, író, filmsztár? Mi is lesz, mi is lesz? Emlékszik egy nyári estre, az ablakban könyököltek. Telihold fé­nye halványította el a csillagok ra­gyogását. — Anyuka, az a holdacska? ... Én oda akarok menni! Vigyél en­gem a i'olaacskára, anyukaI — Most még nem lehet, mert ki­csi vagy. Majd ha megnősz, ha nagy lesiet, majd akkor ... Két tantárgyból megbukott, ket­test kapott magaviseletből... Ma­gaviseletből? ... Kedves, jószívű volt mindig, még a legyet is saj­nálta agyoncsapni. Szerette a ver­seket, a zenét. Az országos szava­lóversenyekről mindig oklevéllel, éremmel tért haza. Áz iskolai ze­nekar legjobb gitárosa volt... és mégis kettest kapott magaviselet­ből. Df miért? — Makacs, konok a jiú! — mondja a nevelő. — Tévedhetet­lennek tartja magát. Vélt igaza mellett végletekig kiáll! Egy hó­nappal ezelőtt lázadozott az inter­nátus miatt. Miért kivételeznek? Egyesek az új internátusban lak­hatnak, ahol sokkal kényelmesebb, s könnyebben megy a tanulás-, má­sok viszont, — többek között ő is, — az öregben, az elavult épü­letben kénytelen elpocsékolni fia­tal életét, ahol a falakról málik a vakolat, penészvirág nyílik a sa­rokban ... És verekedett, mert va­laki ráfogta, hogy szánt szándék­kal veri le a falról a vakolatot. Mikor kérdőre vontam, azt vágta a szemembe kihívón, durván, hogy bizonyítsam be a bűnösségét! Ez c helyzet, doktornő, ezért kapott kettest magaviseletből... Makacs, konok? Biztos lehet ab­ban a nevelő? A világért sem akar kiállani a gyermeke mellett, még­is kikívánkozik belőle a kérdés: vajon a nevelő szerette-e annak idején a lélektant, hogyan vizsgáz­hatott belőle, s hogyan, miiyen módon és mértékben tisztázhatta magában a bizalom lényeges és fontos kérdését? Érdekes módon hozzá mindig bizalmasabb volt a fia, mint az apjához. Igaz, technikai kérdések tisztázásakor mindig az apjához fordult, de általános emberi kérdé­sekben csakis hozzá. Talán egy éve ezzel a kérdés­sel fordult hozzá: — Mond, anyuka, ml a szere­lem? Néhány általánosan ismert szó­val próbálta megmagyarázni, de az nem elégítette ki a fiút. — Nézd, kisfiam, azt állítják, hogy a... — Engem a te véleményed ér­dekel, anyui — Hát jól A szerelem a legszen­tebb, a legtisztább, a legcsodálato­sabb érzés, ami az ember lelkét kitöltheti. Megfoghatatlan, meg­magyarázhatatlan. Azt azonban tu­dom, hogy mit jelent: két ember őszinte szeretetét, tiszteletét, meg­becsülését, segítségét jelenti, az egymás iránti kölcsönös bizalmat és a megértést... — És miben nyilvánul meg, hogyan jelentkezik? — Mindig a közelében szeret­nénk lenni, mindig látni akar­juk ... és, és ... egyszóval olyan vonzalom ez, amely gyönyörűség­gel tölti el az embert... — Anyuka!... Én szerelmes vagyok... — Igen ... természetesen ... elő­fordul ebben a korban is... Le­het, hogy hosszabb ideig is meg­marad, de az is lehet — és ez a valószínűbb —, hogy csakhamar széthull, elkopik, mint az áprilisi hó.. Viszont azért ember az em­ber, hogy uralkodjék magán, s ad­dig ne keveredjék felesleges ka­landokba, gondokba, amíg más, fontosabb életkérdéseket kell meg­oldania. Például: a tanulást, vagy­is felkészülést az életre. Érted ugye, kisfiam? két tantárgyból megbukott. Mi­ért? — Nem tanul, lusta, valósággal irtózik a tankönyvtől — mondja a nevelő. — A gyakorlati dolgok után viszont szinte vágyakozik, nagy az érdeklődése. Ezen a té­ren a hotel-iskola büszkesége le­hetne. Mozdulatai kifinomultak. Sokszor az az ember érzése, hogy egy balett-táncos veszett el benne. Tizenöt-húsz tányérral úgy harmo­nikázik, mint egy kiváló, csodál­ni való harmonikaművész. Egyszó­val a gyakorlatban megállja a he­lyét, csak az a baj, hogy az elmé­leti kérdések nem érdeklik ... Megbukott: két tantárgyból. Itt, ezen a téren kell megszorítani a gyereketI Talán a környezet. A máló va­kolat, a penészvirágos szobasarok van rá rossz, elkeserítő hatással! — Megbukott? — hördült fel az apja. — Hazahozom, bedugom egy javítóműhelybe és kész, fene a kölykétl Talán a környezet: a máló va­kolat ... a penészvirágos szobasa­rok ... ? Vége az értekezletnek. Gyűlöli a fiát. Ogy érzi, meg tudná t.->jtanil Az * fület előtt várja magas ter­metével. széles vállával. Túl erős, fejlett. Szinte kékít a haja, olyan fekete, a szeme is az. A földet né­zi. Arcát komor szomorúság lengi be. Az Édenbe mennek. Egy feketé­re, néhány szóra. Sarokasztalhoz ülnek, szemben egymással. Sokáig kavargatják a kávét szótlanul. Nem hangzik el kérdés, nincs, nem lehet magyarázkodás. Itt minden olyan finom, puha, lágy vonalú, diszkréten hangulatos: a szőnye­gek, a függönyök, a csillárok ... Az anya fekete hajában ezüstös szálak csillognak. Szép arcán bá­nat ül, torkában keserű csomó, s a szívében gyűlölet. Ügy érzi, most valóban meg tudná fojtani az egyetlen, szép fiát. De csak ennyit mond: — Meddig kell még szégyen­keznem miattad, mikor nézhetek már fel rád büszkeséggel a szí­vemben, kisfiam? Könny csillan a fiú szemében. Anyja kezére hajlik és megcsókol­ja: — Bízzál bennem, anyukám..%

Next

/
Thumbnails
Contents