Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-18 / 107. szám, csütörtök

Az agyonhallgatás semmit sem old meg — MINT A MAGYAR NEMZETISÉGŰ DOLGOZOK EGYIK KÉPVISELŐJE a nemzeti kérdésről szeretnék beszélni, amellyel a Szlovák Szakszervezeti Tanács akcióprogramja is foglalkozik. Erről a kérdésről a sajtó viszonylag kevéssé tájékoztatta a nyilvánosságot, noha e probléma megoldása szocialista hazánknak kb. 700 000 lakosát érinti. Nagy kár, hogy a szlovák és a cseh nyilvánosság nem ismerhette meg a CSEMADOK javaslatát a nemzetiségi kérdés megoldására, sem pedig a csehszlovák újságírók magyar szekciójának álláspontját. Ezeket az anyagokat ugyanis csak a magyar lapok közölték, annak ellenére, hogy a szlovák napilapokat is felkérték az anyag közlésére. Az utóbbi Időben azonban mégis felvillant a remény, mivel a CSKP akcióprogramjában röviden összefogva szerepelnek a megoldandó problémák. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni a szakszervezeti mozgalom néhány kérdésére a magyar nemzetiségű dolgozók szempontjából. A megújhodási folyamatban az új mellett foglalnak állást a magyar nemzetiségű dolgozók is. A szocializmus építésének húsz esztendeje alatt ez a kisebbség bebizonyította hűségét a szocialista rendszerhez, államunkhoz. A mezőgazdaság jó eredményei nagymértékben dicséri a magyar lakosság munkáját, hiszen Szlovákia 2,7 millió hektár mezőgazdasági területéből 900 000 hektár a magyarlakta vidékre esik. A kötelességeket és a terheket a magyar nemzetiségű lakosság éppen úgy viseli, mint a cseh és a szlovák nemzet. Ezzel szemben a jogokból és a szocialista előnyökből való részesedésnél a magyar kisebbségről, mint egészről itt-ott megfeledkeztek. Mind a mai napig nem rendelkezik ez a kisebbség olyan érdekszervezettel, amelyik nemzetiségi érdekeit védené. Éppen ezért szükségesnek látom az FSZM munkatartalmába beiktatni a nemzetiségek érdekeinek védelmét is. A KŐVETKEZŐ INTÉZKEDÉSEKET JAVASLOM: 1. A Szlovák Szakszervezeti Tanács keretében és az FSZMbízottságok minden fokán, beleértve az üzemi bizottságokat is, nemzetiségi bizottságot kell létesíteni magyar nemzetiségű tagokkal. E titkos választás útján megválasztott bizottság védelmezhetné a magyar nemzetiségű dolgozók érdekeit és kisebbségi jogait a vegyes lakosságú területeken. 2. Az FSZM bizottságai minden üzemben vizsgálják felül az alkalmazottak nemzetiségi összetételét, tekintettel az erőszakos reszlovakizálás eredményezte helytelen adatokra. A felülvizsgáló bizottságokban természetesen a magyar nemzetiségű dolgozók is képviselve legyenek. 3. Szükséges, hogy minden üzemben, ahol az alkalmazottaknak legalább 10 százaléka magyar nemzetiségű, az elnök, illetve a fizetett funkcionárius magyarul is beszéljen. 4. Szükséges minden üzemben, ahol az alkalmazottak vegyes nemzetiségűek, következetesen betartani a kétnyelvűség elvét. Gondolok itt a biztonsági táblákra, plakátokra, közleményekre, körlevelekre, tájékoztató feliratokra, az étlapokra, az üzemi újság mellékletére stb. Konkrét esetekben figyelembe kell venni az FSZM nemzetiségi bizottságának javaslatait. 5. Biztosítani kell, hogy a dolgozók oktatása a munkabiztonságról, a gépek kezeléséről és az üzemi munkaiskolában a szakképzettség fokozására rendezett tanfolyamok a magyar dolgozók részére magyar nyelven folyjanak. 6. 1948 óta óriási fejlődés történt a magyar iskolák hálózatának bővítésében, ám e fejlődésre az egyoldalúság és a félmegoldás a jellemző. Alapfis középiskoláink vannak, ám elenyésző a középfokú szakiskolák és a tanonciskolák száma. A néhány meglevő távolról sem fedezi a szükségletet a magyar nemzetiségű lakosság számaránya szerint. Több magyar tannyelvű szakiskolát kell létesíteni a magyarlakta vidékeken, ahol az ilyen iskolák iránt érdeklődés van. Mert érdeklődés lesz, csak meg kell teremteni a feltételeket. EZZEL KAPCSOLATBAN KONKRÉTAN a mi üzemünkről, a párkányi Dél-szlovákiai Cellulóz és Papírgyárról szeretnék beszélni. Az itteni lakosság, amely többségében magyar nemzetiségű, nagy reményeket fűzött a kombinát építéséhez, mert már az építés maga gazdag munkalehetőséget biztosi tott, s azt ígért a termelés is. A lakosság ugyancsak nagyra értékeli a papíripari szakemberek törekvéseit, akik más vidékről érkeztek, hogy felépítsék, megszervezzék és üzembe helyezzék ezt a kolosszust. Csak természetes, hogy ezek a szakemberek a fejlett ipari vidékről kikerült csehek és szlovákok, míg a fizikai dolgozók döntő többsége a helyi lakosság köréből került ki. Ugyanakkor a lakosságot nyugtalanítja a történés perifériájára szoruló tanoncképzés. Kombinátunkban 400 tanulót befogadó (200 bentlakásos) új tanonciskola van. Az oktatási nyelv szlovák, noha a tanulók többsége magyar nemzetiségű. Az 1967—68-as első tanévben a tanulók száma 106. Minden bizonnyal több lenne a jelentkező, ha a tanítás magyar nyelven folyna. Az iskola kapacitása lehetővé tenné, hogy párhuzamos magyar osztályokat nyissanak a vegyészeti ipariskolában. Ilyen követelmény a lakosság részéről már többször is elhangzott. Ám vállalatunk vezetősége egyelőre elutasítja a magyar osztályok megnyitására vonatkozó javaslatokat. Azzal az indokkal, hogy nincsenek szakkönyvek, nincsenek tanítók és a tanoncoknak meg kell tanulniuk szlovákul, hogy az üzemben az utasításokat stb. jól megértsék. A szabad kapacitás kihasználása érdekében a vezetőség a következő tanévtől más üzemek, sőt más reszortok részére is nevel majd tanoncokat. Nem értek egyet az üzem vezetőségének indoklásával, sem eljárásával. Ogy vélem ugyanis, hogy az üzem és az iskola Dél-Szlovákia lakossága részére épült s e lakosság döntő többsége magyar nemzetiségű. A tankönyveket le lehet fordítani, vagy a szomszédos Magyar Népköztársaságból meg lehet szerezni. Kellő szakképzettséggel rendelkező tanítóink ls lennének, hiszen fiatalabb és idősebb magyar nemzetiségű mérnökök is dolgoznak Itt. Természetesen egyébként magasabb színvonalra kell emelni a szlovák nyelv oktatását, mivel arra szükség van. A SZLOVÄK SZAKSZERVEZETI TANÄCS ÜLÉSEIN és más helyen is már több ízben beszéltem ezekről a dolgokról, de még egyszer sem kaptam megfelelő választ. Kezdetben azt hittem, hogy a véletlen műve ez, de amikor többször megismétlődött, rájöttem, hogy szándékos agyonhallgatásról van szó. Ezt a meggyőződést csak megerősíti bennem az, hogy sem a szlovák, sem a cseh sajtó nem hozta nyilvánosságra a CSEMADOK javaslatait a nemzetiségi kérdés megoldására. A mostani megújhodási folyamatban, amikor a lapok tele vannak cenzurálatlan cikkekkel fontos és kevésbé fontos dolgokról, nekünk, itt élő magyar dolgozóknak nagyon fáj ez a hallgatás. Mert a hallgatás semmit sem old meg. A problémákat csakis a kérdések nyílt feltárásával lehet megoldani. Az igazsággal szembe kell néznünk. (Kivonat BERNÁTH MARIA felszólalásából, amely a Szlovák Szakszervezeti Tanács plenáris ülésén kedden hangzott el) A

mezőgazdasági dolgozók körében már többször volt beszédtéma, hogy a kukorica termesztése nem gazdaságos. Sok helyen csökkentették is a vetésterületét, sőt néhány szövetkezetben, mint például a vieskaiban (nyitrai járás) abbahagyták a termesztését. A hozamokat illetően a komáromi járásban sem kecsegtető a helyzet. Tavaly a Járási átlaghozam 27 mázsa volt hektáronként, s ez bizony kevés, ha figyelembe vesszük, hogy sokkal kevesebb munkával jóval nagyobb búzatermést lehet edérni. A komáromi járásban elhatározták, hogy a két növény terméshozamában mutatkozó jelentős különbséget megszüntetik, s az idén 10 mázsával növelik a kukorica átlagos hektárhozamát. De hogy ez sikerül-e, az nem csupán a komáromiaktól függ. Mindenesetre a járásnak jól jönne a nagyobb termés, hiszen az alapokból évente 1500—2000 vagon takarmány hiányzik, s ha a 10 500 hektáros vetésterületen tíz mázsával növelhetnék a hektárhozamot, jelentősen csökkenne az abraktakarmány hiánya. És ami szintén fontos, a gazdaságok összjövedelme 2 millió koronával emelkedne. De miről is van szó? Már sokan tudomást szereztek róla (a szaklapok és a külföldre utazók révénj, hogy Jugoszláviában, Magyarországon és más államokban is rendkívül nagy kukoricahozamokat érnek el. Kiváltképpen Jugoszláviában nem ritka a 100 mázsán felüli hektárhozam sem. A komáromi járásban mindenekelőtt a legnagyobb hozamú magyar, jugoszláv, román, szovjet és Nem csak rajtuk m úiik KUKORICATERMESZTÉSI KIUTASOK A KOMAROMI JARASBAN hazai hidridkukorica fajták beszerzésére helyezték a fő súlyt. Milan janečka mérnök, a Komáromi Termelési Igazgatóság főagronómusa elmondta, hogy 5500 hektárra szükséges vetőmagról gondoskodtak. Ezenkívül több intézménnyel fölvették a kapcsolatot, amelyek az előre meghatározott agrotechnikai feltételek betartása esetén szavatolják a szintén előre meghatározott hektárhozamok elérését. Tájékozódás szempontjából nem árt néhány ilyen szerződést megemlíteni. Legalább tudomást szerzünk róla, hogy milyen hozamokra van kilátás. A Belgrádi Kukoricatermesztő Intézet 1000 hektáron szavatolja a hektáronkénti 45 mázsás szemeskukorica termés elérését. Az 1000 hektár a komáromi Járás különböző gazdaságaira oszlik szét. A Szekszárdi Állami Gazdaság a gútai és a cserháti szövetkezeteseknek 50 mázsás, a inadari szövetkezeteseknek 40 mázsás (silányabb talaj) hektárhozamot szavatol. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola a szilasi szövetkezetben 50 mázsás, az alsópéteri szövetkezetben 40 mázsás hektárhozamért áll jót. Említést érdemel, hogy a jótállásban a hozamok alsó határa szerepel, ha ezt nem érik el a gazdaságok, a vetőmagért nem kell fizetniük. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a nagy hozamok eléréséhez a szokottnál nagyobb műtrágyaadagokra van szükség. És azon múlik, hogy vajon a járás megkapja-e idejében a kívánt mennyiséget. Ezért említettem az elején, hogy elhatározásuk valóra váltása nem csupán a komáromiakon múlik. A tervezettnél nem követelnek több műtrágyát, csak az a kívánságuk, hogy az első félévi adagot május 15-ig megkapják. Janeőek elvtárs elmondta, hogy kérelmüket Prágában próbálják elintézni. A nagyobb terméshozamok elérésén kívül azzal is indokolják a műtrágya gyorsabb kiutalását, hogy a köztársaságban ők kezdik meg elsőként a kukorica vetését, s nekik van legelőbb szükségük a műtrágyára. Reméljük, a felsőbb szervek elismerik a komáromi járás igyekezetét és eleget tesznek kérelmüknek. Elvégre mindannyiunk ügyéről van szó. Említést érdemel még az is, hogy a komáromiak 21 fajta hibridkukorica vetőmagra tettek szert. Azonos körülmények között 2—2 hektáron az összes fajtát kipróbálják, és amelyek a legjobban beválnak, azokat szerzik majd be az illetékes nemesítőktől. Helyénvaló ez a kísérletezés, mert hiszen az annak idején még különösen nagy hozamú fajtáink is ma már kis hozamú fajtáknak számítanak. S ha rövidesen nem sikerül növelni a kukorica hozamát, egyre inkább csökken vetésterülete, s az egyben a hústermelés csökkenését is előidézheti. Ezért érdemel elismerést és támogatást a komáromiak kezdeményezése. BENYUS JÓZSEF Ha teret kap a kezdeményezés AZ A GYERMEK, aki tizenkét évig nem tudna a saját lábára állni, nem sok örömet szerezne szüleinek. Valahogy így volt ez a lévai járásban levő horki szövetkezettel is. Nem mintha nem igyekeztek volna megállni a saját lábukon, de a termelés rossz beállítása lehetetlenné tette számukra a nekilendülést, saját akaratuk érvényesülését. Jó sokáig tartott, amíg szétpattantak, a különféle bénító előírások abroncsai. A természet maga kínálja itt a tipikus hegyaljai termelési lehetőséget. Csakhogy az említett előírások a felületesen meghatározott körzetek nem vették figyelembe az itteni természeti adottságokat. Arra kényszerítették a szövetkezeteket, hogy olyan növényeket is termesszenek, amelyek a legjobb akarattal sem adtak megfelelő termést. Csak mintegy három évvel ezelőtt állt be lényeges fordulat a szövetkezet életében. Amikor ezek az évek kerülnek szóba, Ondrej Lesták," a szövetkezet elnöke megjegyzi: — A kezdeményezéshez megfelelő terület szükséges, meg az, hogy ne legyen megkötve az ember keze. Amikor felszabadul a kéz, megmozdul az ész is — teszi hozzá Dušan Clementis üzemgazdász. Ma már többé-kevésbé maguk döntenek a termelés strukturális összetételéről. Igy került sor a juhtenyésztésre, szarvasmarha hizlalására és a vágóbaromfi tenyésztésére. Ennek megfelelően állították be a növénytermesztést is az 520 hektáros határban, amelyből 100 hektár rét. A szántóföldön ma már nem cukorrépát és más ipari növényt termelnek, hanem árpát, búzát és évelő takarmányt. Többet megtudunk azonban róluk, ha néhány pillanatra betekintünk az ökonómus Jegyzeteibe. A szövetkezet, amely nemrég ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, a tavalyi évet 810 000 korona tiszta haszonnal zárta. A tervezett 20 korona helyett 25 koronát fizettek ki a természetbeni járandóságon kívül egy-egy munkaegységre. Az alapok feltöltése után, március 1-től kezdve már a szilárd jutalmazás bevezetésére is gondolhatnak. A gazdaságilag elmaradott szövetkezet fokozatosan a sikeresen gazdálkodó szövetkezetek közé emelkedett. Amikor végre lehetővé vált a kezdeményezés, először is a szövetkezet szerződést kötött az Alsókereskényi Gépállomással, hogy a növénytermesztésben a munka javát ők végezzék el. Igy csökkent a munkaerőhiány és elegendő ember jutott a jószág mellé. Amíg a jószág — májustól novemberig — a legelőn tartózkodik, az üres istállókat csirkék nevelésére hasznosították. Tavaly az öt tyúkházban csaknem 20 000, az istállókban pedig 40 000 csirkét neveltek, így a szövetkezet csupán csirkehúsból 7 vagonnyit termelt s ezért több mint 1200 000 koronát kapott. Ezenkívül még 6 vagon marha- illetve sertéshúst is eladtak. Az idén már 8 vagon csirke-, 4 vagon marha- és 4 vagon sertéshús termelését vették tervbe. Tavaly Jó termést hoztak a gabonafélék is. A szovjet búza 40 mázsán felüli termést adott hektáronként. A pontos nyilvántartás révén lehetővé válik, hogy a hibákra is idejében felfigyeljenek. 1966-ban például észrevették, hogy sok takarmány fogy az istállókban. Rájöttek, hogy a nagy fogyasztás oka a nyitott vályú. Ezért a vályúkat etetőberendezéssel cserélték fel, s ezzel jelentős mennyiségű takarmánykeveréket takarítottak meg. A horki szövetkezetesek éveken keresztül nemigen hittek abban, hogy a terv, amelyet maguk elé tűztek teljesül. Azonban az eltelt három év elég volt ahhoz, hogy az új körülmények között talpra álljanak. Most már nem kételkednek abban, hogy elérik a célt. Gond azonban még Igy ls van. Nem lenne szabad például megtörténnie annak, hogy az eladásra kész áru 3—4 hetet várjon, amíg felvásárolják. Tavaly több ezer csirkét kellett etetniük csaknem egy hónapig fölöslegesen, amíg piacra kerültek. Ez alaposan megdrágította a termelést. Jm Szükséges megemlíteni, hogy a horki szövetkezetben nem tesznek fel mindent egy lapra. Ha a termelésben a vágóbaromfi az első helyen áll is, sokat foglalkoznak a szarvasmarha-tenyésztés feljavításával. Főképp a tejhozam emelésére és az önköltség lényeges csökkentésére törekednek. A szálastakarmányok betakarítása terén is bizonyos javulást akarnak elérni, hogy a fehérjetartalmat minél jobban megőrizzék. MEG KELL MÉG JEGYEZNI, hogy nem elégszenek meg csupán a hibák megállapításával. Az egyes munkarészlegeket olyan szakképzett fiatalokra vagy tapasztalt idősebb emberekre bízzák, akik képesek arra, hogy eleget tegyenek a követelményeknek. Mert nem elég csak talpra állni, a további sikerek érdekében járni is meg kell tanulniuk. MIKLYA JÁNOS GI 1988. IV. 1 li CSENDÉLET A KACSAFARMON (Svrček felvétele)