Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-17 / 106. szám, szerda

Felépül a dunai rw VÍZI eromu Már tizenöt évvel ezelőtt elkészültek a dunai vizi erőművek első tervtanulmányai, s ezeket aláírták Magyarország és Csehszlovákia kormányküldöttségei. Azóta a problémával tizenkétszer foglalkozott a kormány, nyolcszor a legfelsőbb pártszervek, köztük a kongresszus és az országos konferencia is. Közben az ügyben tárgyalásokat folytattak a kormányküldöttségek, sőt egyszer a legmagasabb szinten is folyt tárgyalás Kádár János és Antonín Novotný között. Határozat - 1952-ben • Tizennégy különleges bizottság, 20 alternatíva • Eddig 200 millió korona a tervekre • Már megtérült volna A különféle variánsok előkészítésére, kutatómunkákra és tervekre már mintegy 200 millió koronát adtunk ki. A közvélemény tudni akarja az igazságot, miért húzódik állandóan ezeknek a vízi erőmüveknek a megépítése. Az első komoly felvilágosítással VLADIMÍR LOKVENC mérnök, a dunai vízi erőművek tervező főmérnöke és PETER DANlSOVlC, a bratislavai Hydroprojekt n. v. fő specialistája szolgál ezúttal. 1968. IV. 17. A tervet még 1966-ban jóváhagyta a kormány. Nem hagyta azonban jóvá a CSKP KB elnöksége, jóllehet az elnökségi tagok többsége a terv mellett foglalt állást. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Novotný elvtárs nem ls engedte szavazásra bocsátani a kérdést, hanem ő maga diktálta a határozatot. A kormány 1966-ban szakmai bizottságok véleményezése után egyöntetűen a derivációs terv (csatornán létesített vízi erőmű) megvalósítása mellett foglalt állást. Szakvéleményeket kapott a Hydroprojekttől, a minisztériumok szakembereitől, az Állami Műszaki Bizottságtól, az Állami Tervbizottságtól, s mindezek mérlegelése után arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ez a megoldás a leghh. Az anyagot a CSKP KB elnöksége elé terjesztették, de csak azután, hogy Novotný elvtárs már állást foglalt az ügyben. Állásfoglalása csak néhány cseh szakember (köztük Cabelka professzor) szakvéleményére támaszkodott. Ezek azonban bizonyos Irányban elfogultak voltak ... Előbb ugyanis a Duna—Odera csatorna megépítését szorgalmazták, s csak azután került volna sor a dunai vízi erőművek létesítésére. Van-e szükség energiára? Nem akarjuk mindenáron keresztül erőszakolni a dunai vízi erőművek megépítését, (ól meg kell fontolni, hogy nemzetgazdaságunknak van-e szüksége olyan energiára, amelyet más forrásokból olcsóbban tud biztosítani. Mégis űgy véljük, hogy nem okos dolog nagy összegű beruházásokkal csak a dunai védőberendezéseket erősíteni, vagy hajózási csatornát építeni, elszigetelten. De ugyanúgy nem okos dolog óriási öszszegeket beruházni csak bányákba és hőerőművekbe, ha más, gazdaságosabb, kulturáltabb és mindenképpen hasznosabb energiaforrás áll a rendelkezésünkre. Az Igazsághoz tartozik, hogy a kormány 1952-ben elhatározta a dunai vízi lépcső kihasználását — minisztériumközi bizottságot hozott létre, amely felügyelt a tervek kidolgozására. Azonkívül megbízta a Csehszlovák és a Szlovák Tudományos Akadémiát, hogy segítsen a probléma megoldásához szükséges anyagok beszerzésében. Tizennégy különleges bizottság alakult az Akadémián, amelyek a Duna energiájának kihasználásával foglalkoztak. Számos alternatívát dolgoztak ki. Világhírű szakemberek voltak közöttük. Tanácskozásokat folytattunk az osztrák és a magyar szakemberekkel is. összesen mintegy húsz alternatíva kidolgozására került sor. A magyar fél 1958-ban közölte, egyetért azzal, hogy a derivációs csatorna csehszlovák területen épüljön meg. A csehszlovák Állami Tervbizottság akkor azzal a tervvel állt elő, hogy egyelőre épüljön meg a nagymarosi völgyelzáró gát, a középső szakaszra vonatkozóan pedig további tanulmányok készüljenek' mondván, erre még van idő, mivel nincs benne az ötéves tervben. Ekkor megvizsgáltunk további négy kiemelt tervet, s az ezzel kapcsolatos munkálatokkal 1960-ig lettünk készen. A kiválasztott optimális alternatívát belevettük a Duna energiája kihasználásának teljes koncepciójába, Dévénytől a Fekete-tengerig, és ezt a KGST is jóváhagyta. Ezt a variánst valamennyi szakminisztériumunk jóváhagyta, és 1964-ben kidolgoztuk a beruházási tervfeladatokat is. A kisebbség döntött A végén azonban a nagymarosi gátrendszer beruházási feladatait illetékes szerveink ismét nem hagyták jóvá. Megint csak az történt, hogy a DunaElba—Odera csatorna hívei mindent elkövettek a mi tervünk megtorpedózása érdekében. Így került azután a terv 1966 novemberében Novotný elvtárs elé, aki úgy döntött, hogy további konkurrens tervet kell kidolgozni. De hogy milyen legyen ez a konkurrens alternatíva, azt még a kormánybizottság sem tudta megmondani. A többség ebben a bizottságban is az úgynevezett derivációs alternatíva mellett kardoskodott. De az aktívabb kisebbség döntött, az a csoport, amely a Duna—Elba—Odera csatorna megépítésében volt érdekelve. Noha szakemberek véleménye szerint a folyami megoldás alapjában véve nem volt kivitelezhető, az aktív kisebbség mégis kierőszakolta, hogy meg kell vizsgálni az úgynevezett konkurrens alternatívát, amely lényegében a folyami megoldás volt. Ezzel azt akarták elérni, hogy 1969ben se lehessen dönteni a végleges tervről, és így az 1970— 75 évekre szóló ötéves tervbe se lehessen felvenni a dunai vízi lépcső építését. Számolni lehet ugyanis azzal, hogy addigra sikerül felvétetni a tervbe a Duna—Elba—Odera csatorna megépítését. Ezzel a taktikával azt érték el, hogy a tervekre kiadtunk 200 millió koronát, három és fél milliárd korona kárt okozott a dunai árvíz és körülbelül további kétmilliárd koronát kell kiadni a megrongált gátak helyrehozására. A Duna szerintünk hatalmas és előnyös energiaforrás. Egy kWö termelése a tervek szerint három és fél fillérbe kerülne. A hőerőműnél viszont csak maga a fűtőanyag nagyobb tételt tesz ki. Ha a szenet hasznosító hőerőmű által előállított áram valódi árát vesszük, akkor egy kWó energia termelése körülbelül 16 fillérbe kerül. A csehszlovákiai Duna-szakaszon termelhető villamosenergia két és fél milliárd kilowattórát tenne ki évente. Hiányos tájékoztatás Abban az időben, amikor meg volt tiltva a dunai vízi erőmű-rendszerről írni, s amikor az újságírók magyarázatot kértek, hogy miért halasztgatják ismét a megvalósítását, általában azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a magyar fél pillanatnyilag nem mutat iránta érdeklődést. Nem hisszük, hogy ez megfelelne a valóságnak, bár erre igazán csak a magyar fél adhatna választ. Lokvenc: „Láttam azt az energiaforrást, amelyet e helyetf építettek fel, (lignittüzelésű hőerőművet), s ezzel lönkretettek egy gyönyörű szőlőtermelő vidéket. Ez biztosan jó néhányszor drágább megoldás volt a számukra. Azt gondolom, hogy történtek itt más hibák is. Amikor volt mit és meg kellett volna valamit nyilvánosan mondani, mindig megtiltották az objektív tájékoztatást." A jelenlegi tervek szerint a nagymarosi és a bősi két kisebb vízi erőmű (840 megawatt együttes teljesítménnyel) tíz és fél milliárd koronába kerülne, az új építkezési úiak alapján. Olyan összeg ez, amelyet évente elveszítünk a megkezdett és be nem fejezett kohóipari és energetikai létesítményeknél. Egyébként pedig, ha ezeket a vízi erőműveket hét évvel ezelőtt felépítjük, az építkezés költségei azóta már visszatérültek volna. A vízi erőművek rentábilisak, ezért a Világbank is folyósít hiteleket az ilyenek építésére. Nekünk a Szovjetunó kínált fel kölcsönt. Az osztrákok is külföldi hitelekből építik a vízi erőműveiket. Mi vagyunk az egyetlen ország a világon, ahol a vízi energia „nem rentábi lis". Ogy látszik, a gazdasági szerveink nem akarják megvizsgálni és nyilvánosságra hozni, hogy milyen önköltségi áron termeljük az energiát a hőerőművekben, s hogy ez az ár fiktív. Emellett Szlovákiában a vízi energiának csak a 27 százalékát használjuk ki. A dunai vízi erőművek viszont évente annyi energiát termelnének, amelynek előállításához szlovákiai viszonyok között 15 ezer bányásznak kellene fejtenie a szenet. Ezen felül a vízi erőmű csaknem teljesen automatikus üzem, ahol csak néhány ember dolgozik fehér köpenyben. Ez az igazság a dunai vízi erőművek kérdésében, ahogyan mi látjuk. (A Smena című napilap 1968. április 13-i számában megjelent cikk alapján.) Napjainkban még akadálytalanul hömpölyög medrében az öreg Duna, de ha majd megépül a dunai vfzi erőmű, lényegesen megváltozik a táj arculata. Képiink Párkánynál készült, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az ősrégi esztergomi bazilikára. Egyenjogúságot elméletben és gyakorlatban egyaránt Ha egy mondatban kellene jellemeznem a CSEMADOK érsekújvári helyi szervezetének nyilvános taggyűlését, akkor azt mondanám, hogy megtették az első lépést a város munkásmozgalmi és történelmi hagyományainak felújítására. Sajnos, két évtized elteltével sem ismeri megfelelően a közvélemény a város kommunistáinak munkásmozgalmi múltját. Márpedig ha a nemzetiségi kérdés lenini értelmezéséről, és megoldásáról beszélünk, akkor nem kerülhetjük meg a múltat, sőt e múltra kell építeni. A haladó hagyományok, a kommunisták évtizedes közös harca kiváló alapot nyújt a szlovák és magyar lakosság kölcsönös megbecsülésének elmélyítéséhez, a nemzetiség jogegyenlőségének kialakításához. Már az első köztársaságban együtt küzdöttek a magyar és az akkor kisebbségben levő szlovák elvtársak a pá-than, a szakszervezetekben, és nem került sor közöttük nemzetiségi torzsalkodásra. In'ernacionalista alapon gondolkodtak, tisztelték egymás n :mz >ti érzéseit. Sajnos, ez a trndfnió, az összekötő kapocs, az elmúlt két évtized alatt deformálódott. Az okokat jól ismerjük. A'é!tük a megaiázás, a jogfo.?ztoUság éveit, majd 1948 februárja számunkra is meghozta az á'lampolgárságot, de csak a CSKP Központi Bizottságának történelmi jelentőségű januári ülése után jutottunk el a nemzetiségek jogi helyzetének tisztázásához. — A párt reális politikája alapot teremtett a nemzetiségi kérdés rendezésére. A jogegyenlőség nem csupán a két testvérnemzet kiváltsága, von itkozik ez a nemzetiségekre is — hangsúlyozta bevezető előadásában Pathó Károly, a Szabid Földműves főszerkesztője, a CSEMADOK KB tagja. A vitában — amelv több mint öt órát tartott — munkások, értelmiségiek, idős kommunisták, pártonkívüliek, szakemberek, pedagógusok, vasutasok és orvosok egyaránt elmondták véleményüket a demokratizálódási folyamatról, pártunk politikájáról. A felszólalók nem a múlt sérelmeinek felhánvtorgatására helyezték a fősúlyt, hanem azt emelték ki, ami összekötő kapocs lehet a város lakosságának életében. Ez pedig nem más, mint a munkásmozgalmi hagyomány, egymás jogainak, nemzeti érzéseinek tiszteletben tartása. Hogyan képzelik ezt el? íme néhány gondolat a felszólalásokból: — Legyenek képviselőink minden fórumon, méghozzá a nemzetiség létszámának arányában. De tudjuk-e, hogy mennyi magyar nemzetiségű állampolgár él a városban? Az utolsó népszámlálás adatai nem lehetnek mérvadók. Csupán a munkahelyemen ismerek 8—10 olyan személyt, aki azért reszlovakizált, hogy dolgozhasson. Magyarnak vallják magukat, gyermekeik is azok. De nem mennek kijavíttatni a személyazonossági igazolványukat. Azt mondják: majd lesz népszámlálás és akkor megmondom, hogy hiszen magyar vagyok, sohsem voltam más, csakhát élni is kellett. — Ott voltain Tornócon 1938ban, mikor több mint 20 ezer magyar munkás, paraszt és értelmiségi fegyvert követelt, védeni akarta a köztársaságot. Miért nem olvashatunk erről is a szlovák lapokban? Miért emlegetik csak egyoldalúan a kollektív felelősséget? Hogyan felelhetek én azért, amit a magyar grófok és főurak követtek el, hiszen 1938 után ls börtönben ültem, „lázító felvidéki kommunista voltam". — Sok orvos nem érti, hogy mit akar a beteg. Akkor hogyan gyógyítja meg? Helyes volna, ha azok, akik vegyes lakosú járásokban akarnak dolgozni, már a főiskolán elsajátítanák a nemzetiség nyelvét, hiszen több idegen nyelvet is tanulnak. Ugyanez vonatkozik az egészségügyi nővérekre is. — A jogegyenlőséghez gazdasági alap kell. Miért nem mérik fel tudományosan, hogy milyen a 600 ezer magyar lakos szociális és társadalmi rétegeződése? Döntő többségük fizikai munkát végez, és a déli járásokban a legalacsonyabb az életszínvonal. Évtizedekig azt hallottuk, hogy az érvényesülés egyetlen útja, a szlovák nyelv elsajátítása. Ezt a marxizmusban sehol sem olvastam. Tudom, hogy szükséges megtanulni szlovákul, de ha jogegyenlőségről beszélünk, akkor olyan feltételeket kell teremteni, hogy ne csupán ez legyen az érvényesülés egyetlen útja. — Lehetséges, hogy a járási választási bizottságban nincsen ott a CSEMADOK képviselője? Hogyan higgyük el, hogy a járás vezetői valóban egyenrangúnak tekintik a nemzetiséget? — Kérjük, hogy a párt Központi Bizottsága hívja össze a magyar kommunisták szlovákiai aktíváját. Mi ismerjük legjobban a magyar dolgozók helyzetét, negyven éve harcolunk a párt zászlaja alatt, jól tudjuk, hogy mit gondol a magyar munkás és az értelmiség. Azt akarjuk, hogy a párt hallgassa meg az idős kommunisták, s a fiatal értelmiség véleményét és tájékoztassa helyesen a szlovák lakosságot a CSEMADOK javaslatáról. — A területi átszervezés, az új járások alakítása nélkül nincssn reális biztosíték arra, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon a jogegyenlőség. Csak néhány gondolatot ragadtam ki a felszólalásokból, de ez is érzékelteti, hogy közös dolgaink rendezése valóban tömegigény. A gyűlés résztvevői állásfoglalásukban — amelyet megküldték a városi és járási szerveknek — a többek között javasolják: — Oj népszámlálás alapján, a város nemzetiségi összetételének megfelelően, az összes képviseleti és végrehajtó szervekben, a Nemzeti Front hivatalaiban a nemzetiségi kulcs alapján osszák el a tisztségeket. E tisztségekre olyan személyeket jelöljenek, akik városunk nemzetiségének nyelvét ismerik és beszélik. A város területén az összevon! bölcsődék és óvodák helyett külön önálló Igazgatású magyar tannyelvű óvodákat és bölcsődéket nyissanak. A város épülő új lakónegyedében magyar tannyelvű kilencéves alapiskola nyitását, önálló igazgatósággal. A magyar tannyelvű tanoncképzés bevezetését az 1968—B9-es tanévben. A városban Iev4 általános középiskola szétválasztását önálló igazgatóságokkal. A magyar tannyelvű szakközépiskolákban a szaktantárgyak oktatása ls anyanyelven történjék, a szlovák szakkifejezések kibővítésével. Viszont a vegyes lakosú járásokban a szlovák tannyelvű szakközépiskolákban vezessék be a magyar nyelv tanítását, a két nép közeledése és testvéri együttélése érdekében. Városunkban következetesen tartsák be a kétnyelvűséget a feliratok, utcanevek használatában, valamint a hangoshirdetésekben és közleményekben, a vasútállomáson és az üzemekben egyaránt. A különböző népgyűlések, évfordulók, nyilvános ünnepségek műsora szintén két nyelven történjen. A műzenm élére olyan vezető kerüljön, aki a nemzetiség nyelvét is ismeri. Telepítsék vissza Surányból a közgazdasági középiskolát. Gyorsítsák meg az érsekújvári konzervgyár és további ipari üzemek építését, a foglalkoztatottság növelése érdekében. A demokratizálódási folyamat keretében valósítsanak meg személyi változásokat a CSEMADOK Központi Bizottságában is. A gyűlésnek egyetlen szépséghibája volt: hiányoztak az emelvényről a város és a járás felelős vezetői. Ezért elhatározták, hogy a párt akcióprogramfának megjelenése után, ennek alapján vitatják meg a nemzetiségi kérdést és meghívják az említett elvtársakat. Ahhoz, hogy Érsekújváron a jogegyenlőség a gyakorlatban is megvalósulhasson, elsősorban is közös asztalhoz kell ülni a felelős vezetőkkel, hiszen helyi és járási szinten ők felelősek az említett problémák megoldásáért. CSETÖ JÁNOS