Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)
1968-04-17 / 106. szám, szerda
glMŕM i w i— fflK^iEIil illi Új tavasz a magyar filmben A nemzeti művészet rangja nem függvénye egy-egy ország területi kiterjedésének, lakossága lélekszámának, sem a világpolitikában betöltött szerepének. Régi igazság ez és mégis újra és újra érdemes felfrissítenünk, hogy látva-lássuk — a művészet egyike azoknak a frontoknak, amelyen a ma világszerte folyó hatalmi tülekedésben győzelmet arathat a legkisebb ország, maroknyi nép ls. Vegyük például a filmet. Talán idehaza nem is tudatosítjuk azt, ami határainkon túl már régebben elismert és elkönyvelt tény — nemcsak Európa, hanem a világ élvonalába tartozunk. Közép-Európában akad még egy kis ország, a velünk szomszédos Magyarország, amely az elmúlt egy-két évben néhány kimagasló filmalkotásával ismét magára hívta a figyelmet. Neves kritikusok mind gyakrabban beszélnek a csehszlovák és a magyar „új hullámról", s tegyük hozzá — joggal. A magyarországi filmesek eredményeit nálunk sem hallgatják el, a legnagyobb elismerés hangján szólnak róluk. így például Ljubomír Oliva a RUDE PRÄVO-ban a minap megjelent cikkében „szurkolójává" vált a fiatal magyar filmeseknek. Nagyon rokonszenvesnek tartja azt a törekvésüket, hogy elszántan és maradéktalanul vallani akarnak az élet igazáról, önmagukról és kortársaikról s egyben a múltról ts. Ez az ars poetika, ez a közös nevező egyben nem akadálya annak, hogy sajátos, egyedi formanyelven szóljanak a közönséghez. A cikkíró a többi között megemlíti az elsőfilmes Sándor Pált, aki művében sokkal idősebb és tapasztaltabb rendezőktől is irigyelhető gondolatiés stílusegységet ért el. Dicséri művének ellentmondásokkal megbirkózó természetes derűlátását, humorát és poézisét s egyben a mély bepillantást a serdülök életébe. Hasonlóképpen fogadja Mészáros Márta első filmjét is, amelyet, kitűnőnek tart a rendezés érettségéért és meglepő robusztusságáért. Sajnálattal említi meg, hogy nem láthatta jancsó Miklós legújabb alkotását, amely igen kedvező visszhangra talált. L. Oliva végül összehasonlítja a csehszlovák és a magyar filmművészet „új hullámát". Arra a megállapításra jut, hogy az utóbbi nem lendült olyan frontális, szemmel látható támadásba, mint a miénk és a fiatalok előretörését nem támogatja annyira az idősebb, illetve a középkorú rendezői nemzedék munkássága, mint nálunk. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen — állapítja meg a cikkíró. — hogy ez a nemzeti filmprodukció ma azoknak sorába tartozik, amelyek a világ filmművészetét a legtöbb érdekes, qondolatser kentő kérdéssel qazdaqítják. Ehhez a fejezethez hozzáfűzhetünk még egy adalékot, amely nyomatékot kölcsönöz a mondottaknak. A FILM A DOBA című szakfolyóiratban cseh fordításban olvastuk Roland Desné-nak, a párizsi Marxista Tanulmányi és Kutatási Központ titkárának részletes elemző tanulmányát a lancsó Miklós rendezésében, magyarszovjet koprodukcióban készült Csillagos katonák című filmről. Nincs helyünk gondolatainak tüzetes tolmácsolására, de anynyit meg kell mondanunk, hogy Desné mesterműnek, bizonyos vonatkozásban brechti rangú eredményes kísérletnek, a rendezést pedig a klasszikus filmrendezők munkájára emlékeztetőnek tartja, jancsónak ebben a művében — a kritikus szerint — új meglátásban sikerült életközeibe hoznia a történelem Immár sokszor témaként kezelt eseményét, az oroszországi polgárháborút. Kíváncsian várjvk a filmet . . . Demokrácia — nyílt fejjel Az utóbbi hónapokban nem egy fogalmat is átértékeltünk, visszaadva, megillető tartalmát. Az évekig tartó torzítások ezt felette szükségessé teszik. Persze ennek a megújhodási folyamatnak is vannak buktatót. Akadnak emberek, akik az olyan fogalmakat, mint például, szabadság, egyenjogúság, demokrácia, teljesen a saját szájuk íze szerint magyarázzák. Hány, nem egyszer alapjaiban eltérő felfogású magyarázatot olvashattunk például a demokrácia fogalmáról, amíg rátaláltunk arra az írásra, amely szerény véleményünk szerint velősen és köntörfalazás nélkül a lényegről beszél. A demokrácia egyik alapvető ismérvét abban jelöli meg, hogy mindig és mtndenüt védelmébe veszi a gyengébbeket. Zora fesenská asszony, az fró és a publicista, a tiszta jellemű ember fejti ki ezt a gondolatát a KULTÚRNY ZlVOT 14. számában. Helyesen mutat rá arra, hogy a gyengébbek védelme az újkor kezdetétől értelme lett a demokráciának. Így látta ezt annak idején Marx Károly is. S hogy van-e demokrácia avagy sem, annak mindig csak a gyengébbek a megmondhatói. Érdemes idéznünk, Z. Jesenskát. Miniszteri bestseller A SLOVENSKÉ POHĽADY 3. és a NAGYVILÁG 4. száma is hírt ad az elmúlt év egyik legnagyobb könyvsikeréről, André Malraux francia művelődésügyi miniszter, de Gaulle barátja Ellenemlékiratok című müvéről. A világhírű frő tíz év után Jelentkezik ismét, hogy elmélyült bölcsességgel, érett művészi erővel valljon letűnt civilizációk titkairól, az élet értelméről és hadakozzék az elmúlással. A Nagyvilág recenzensének véleménye szerint ennek a 600 oldalas alkotásnak „semmi köze a divatos emlékiratokhoz, nincs benne semmi magamutogatás, vagy „önlelktzés", mint Gide vagy Greene naplóiban. A közember szól itt a világ nagy közéleti kérdéseiről." A Slovenské pohľady-ban Michal Bartko hosszabb tanulmá„A csehek nem ítélhetik meg, hogy nálunk helyesen oldották-e meg a nemzetiségi kérdést — ezt a szlovákoktól kell megkérdezni. A csehek nem mondhatják meg, hogy vajon Csehországban biztosítottak-e a német kisebbség jogai, amely nálunk az alkotmány értelmében egyáltalában nem létezik. Ezt azoktól az elméletileg nem létező németektől kell megkérdezni. Ehhez hasonlóan a szlovákok a készülő föderációban nem ítélhetik meg maquk, hogy területükön blztosították-e a magyar és az ukrán kisebbség minden kijáró jogát." Ezt követően ugyanerre a megállapításra jut a párttagok és a pártonkívüliek, az ateisták és a hivők, az árják és a zsidó származásúak, a munkások és az értelmiségiek, az idősebbek és a fiatalok viszonylatában. Valóban a demokrácia egyik fontos ismérvének tartjuk ezt a gondolatot. Reméljük, hogy a jövőben nem az utóbbi hetek néhány ezzel ellentmondó, keserű tapasztalata lesz a hazai magyarsággal kapcsolatban is a mérvadó, hanem éppen az, amit Zora Jesenská fogalmazott meg nemcsak szépen, hanem meggyőzően, hitelt érdemlően is. nya ad hü képet André Malraux életművéről. Hangsúlyozza, munkásságával jogot nyert arra, hogy az embert lét legnehezebb kérdéseit feszegesse. Az elsők között, úttörők módjára tárta fel a burzsoá kultúrától szabaduló ember Igaz arculatát, forradalmi harcban a polgári világ abszurditásával. Mindkét folyóiratban különben nagyobb részletet találunk az Ellenemlékiratokból. A Nagyvilágban közölt részlet cselekménye a második világháború végén Játszódik le, míg a Slovenské pohľady-ban egy Nehruval folytatott beszélgetés kellő közepébe csöppenünk. A folyóiratnak ez a száma közli egyben M. Droit interjúját A. Malraux-val, amely a Le Figaró-ban jelent meg. tg • D HA KÖRÜLNÉZÜNK a magunk portáján, látnunk kell — számokban is kifejezve — határozott lemaradásunkat hazánk más nemzeteivel és nemzetiségeivel szemben a humán és műszaki értelmiség fejlődése terén. Amikor elmerengünk ezen, olykor azzal áltatjuk lelkiismeretünket, hogy már egy sarkkutatót is adtunk tudományos életünknek, a műszaki főiskolákon is van már néhány magyar tanársegéd, s a komáromi hajógyárban is feltűnik egy-két magyar mérnök. A közelmúlttal szemben ez is eredmény, mégis a legnagyobb zavarba jutnánk, ha közéletünk demokratizálása következtében megadott kulturális és közigazgatási önigazgatás esetében számarányunknak megfelelő értelmiséggel kellene ellátnunk a déli járások üzemeit, állami gazdaságait, szövetkezeteit, hivatalait, egészségügyi intézményeit stb. Mindez még a meszszeségben körvonalazódik, azonban ennél sokkal közelebbi problémák adták kezembe a tollat. A Szocialista Nevelés által kezdeményezett komáromi pedagógustalálkozón Pálinkás Zsuzsa megrázóan ecsetelte az iskolákon kialakult helyzetet: A gyerekek 80 százaléka gyengébb felkészültséggel rendelkezik. A szlovák iskolákkal azonos színvonal eléréséhez kétszer annyi pedagógiai munkára van szükség. Ezenkívül a szülőt is a pedagógiai problémák szintjére kell emelni, hogy ő is adhasson valamit gyermekének. A szociálisan, gazdaságilag és szellemileg hátrányban levő szülő gyermeke különben ugyancsak hátrányban lesz, és ez a zárt kör Ismét kezdődik élőiről. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk egyenértékű felkészülésről. Minél előbb reagálunk ezekre a figyelmeztető jelekre, annál jobb. A tanítók zöme azt állítja, hogy oda jutottunk, ahová nem akartunk. A főiskolákon végző munkásszármazású hallgatók száma nincs arányban a társadalom más rétegeiből kikerült diákok számával. Talán nehezebben küzdik le a kétnyelvűség akadályait, vagy nehezebben alkalmazkodnak az Idegen nyelvkörnyezethez? Nehéz lenne ezt megállapítani, viszont köztudott, hogy az egyetemi felvételre jelentkező kis számú magyar diákok többnyire nem munkásszármazásúak. Ám nemcsak a főiskolai hallgatók képzése terén vannak bajok. A komáromi találkozón szót kért Horváth Gábor, a hajógyár műszaki dolgozója, a szülői munkaközösség képviselője is, aki az iparitanuló-képzés és a továbbképzés lehetőségeiről festett elég vigasztalan képet. „Mi az oka annak — vetette fel a kérdést —, hogy az utóbbi években jóformán megszűntek a tanonciskolák. Komáromban, ahol úgyszólván minden ágazat megvolt, csupán a lakatosképzés maradt. Nem értem, miért kellene a kőműves, vagy a villanyszerelő-szakmát szlovák nyelven tanulni. Az eredmény aztán az, hogy a gyerekek, akik a anyanyelvükön végzett alapiskolában is csak hármasokkal mentek át, a szlovák tannyelvű tanonciskolában lemaradnak, vagy gyengébb szakmai eredményekkel végeznek. Pedig a falat magyarul ís ugyanúgy rakják, mint szlovákul. Ha diákjaink magyarul tanulhatnának, háromszor annyit sajátítanának el szakmájukból. S ez a fontos, vagy talán tévednék? Érthető, ha egy élelmiszerbolt elárusítóját szlovák nyelven képezik ki, hogy aztán két nyelven árusíthasson, de a többi szakmában ...?" Horváth Gábor, haladó gonről évre fokozottabb mértékben bizonyítják, hogy az anyanyelven történő továbbképzésnek van jövője. Kiváló szakembereket képeznek, akik mindenütt megállják a helyüket és öregbítik a magyar műszaki középkáderek hírnevét, becsületét. És mégis .. . Mintha mostohák lennének! Kanylcska Tódor igazgatóhelyettes panaszolja, hogy tanteremhiánnyal küzdenek. Lassan „befuladunk". Amikor elfogytak a tantermek, hozzányúltunk a kabinetekhez. Mózsi elvtárs azt mondta: Először diák legyen, azután majd lesz iskola! Hát, diák már van, de az iskola bővítésére csak nem kapunk pénzt. Jelenleg tizennyolc osztályunk van, két év múlva húsz lesz ... Építővállalatot is találtunk, csak a pénz hiányzik. A túlzsúfoltság miatt, szertárak és szaktantermek hiánya következtében csökken majd az oktatás színvonala. Ez a helyzet Komáromban ... És Kassán? Mennyi energiájába került Schultz mérnöknek, míg hétszáz diákjával megfelelő épülethez juTöbb öfzinteféjet KULTURÁLIS HÍREK • A Galambos Lajos forgatókönyve alapján készülő Isten és emberek előtt című magyar filmet a jő idő beálltával Mátyusföldön forgatják Makk Károly rendező irányításával. • Yves Ciampi francia filmrendező, a Ki volt dr. Sorge? című film szerzője Néhány nap múlva címmel új filmet forgat Prágában. A filmalkotás forgatására prágai műtermekben, egy bratislavai üzemben és a szlovákiai hegységekben kerül sor. A film egyes jelenetei ezt követően Párizsban készülnek. • Makszim Gorkij születésének 100 évfordulója alkalmából a bratislavai CsehszlovákSzovjet Barátság Háza a neves író Ember című irodalmi alkotásából műsort állított össze. A bemutatóra március 25-én kerül sor. • Az OBZOR kiadóvállalat a napokban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. A kiadó ez idő alatt 1751 könyvet jelentetett meg 8 és fél millió példányszámban. A legnagyobb lapkiadóvállalat összesen 7343 folyóirat számot bocsátott ki. • A nyugat-németországi Majna-Frankfurtban bemutatták Peter Weiss Vietnamról szóló színművét. A Vita Vietnamról című művet Tokióban, az NDK fővárosában és Rostockban is színre viszik. A közönség lelkesedéssel és viharos tapssal fogadta a bemutatót. dolkozású, munkája mellett végezte el a szakközépiskolát, 44 éves, de még mindig él benne a tanulás, a fejlődés vágya. Szívesen tanulnék tovább, de szlovákul nem megy, pedig beszélem a nyelvet... Mi itt a hajógyárban többnyire elég jól beszélünk szlovákul is. Mégis, amikor pártgyűlés van, a magyar tagság nem szól hozzá semmihez. Kisebbségi érzése van, attól tart, hogy nem tudja úgy kifejteni gondolatait, mintha anyanyelvén beszélhetne. A magyar munkások nagy része — hangsúlyozom — nagy része, csak anyanyelvén képes továbbtanulni, ezt értsék meg. Erre azonban nincs lehetőség! Magyar nyelvű pártiskola is csak három éve nyílt. Én sikerrel végzem, de sokan lemaradtak, mert nem rendelkeztek megfelelő alaptudással. A múlt évben már nem nyílt első osztály. Mi lesz ennek a vége? Több őszinteséget várunk, amikor a magyar iskolaügy értékeléséről esik szó. A helyzet reális felmérését és azonnali intézkedéseket!! ELGONDOLKOZTATÓ szavak, melyeknek súllyal kell esniük napjaink mérlegére. Az országban megindult demokratizációs hullám felnyitja a zsilipeket. Az emberek lassan beszélni kezdenek, és hozzászólnak olyan kérdésekhez is, amelyeket nem akartunk látni, vagy egyenesen tagadtuk létezésüket. A kezdeményezésnek nagyobb teret kell biztosítani a déli járásokban is. Komáromban és környékén nyíltan beszélik, hogy a kilencéves alapiskolákból Morvaországba toborozzák a lányokat havi ezerháromszázért, pedig ha itthon nyitnának egykét „feminista" üzemet — szívesen dolgoznának kilencszázért is. Büszkeségünk a kassai és a komáromi szakközépiskola. Évtott. Iskola már van, de még mindig kevés a tankönyv. A tankönyvkiadó, bár minden évben kiad néhány fordítást, és ugyan nehezen, de megindult a magyarországi könyvbehozatal is, még mindig nincs teljesen ellátva mindennel, amire szükségük van. Ezekkel a szakiskolákkal többet kellene törődni, felül kellene vizsgálni helyzetüket. Komáromi lányokat — akik értettek a rajzhoz és a zenéhez, s óvónők szerettek volna lenni, mert „imádják" a kicsinyeket — azért nem vették fel a lévai pedagógiai iskolába, mert számtanból voltak jobbak ls, panaszolja Kocsis Imre Igazgatóhelyettes. Az óvónőjelölteket ne számtanból vizsgáztassák, hiszen ezen a pályán nem ez a döntő! Hihetetlen, mennyi ésszerütlenség fordul elő az egyes szakok kombinálása, tervezése terén is. Lancz József elvtárs, a komáromi JNB iskolaügyi szakbiztoságának elnöke a biológia-kémia szakosok inváziójától retteg. Elgondolkoztató, mi az oka annak, hogy a nyitraiak kombinációtervezése — enyhén szófl va — nem sikerül. Az iskolák sohasem tudnak olyan szaktanárt kapni, amilyenre szükség volna. EGY TALALKOZÚ kapcsán ennyi probléma merült fel. Mert az új Iskolakoncepció nemcsak Prágában születik, hanem mindenütt, ahol a tanítók gondolkoznak és lelkiismeretesen végzik munkájukat. A magyar tanítóknak össze kellene jönniük, hogy több őszinteséggel, nagyobb felelősségtudattal, nagy szavak hangsúlyozása nélkül megbeszéljék végre „közös dolgainkat", melyeknek érdekében magunknak is tenni kell valamit. HEIMLER LASZLŰ Michal Karin zenekari estje Michal Karin, hazai előadóművészetünk közismert reprezentánsa március végén ünnepelte hatvanadik születésnapját, és ezzel egyidejűleg művészi pályafutásának is jelentős állomásához érkezett. Karin professzor ezen az estén Prokofjev 3. zongoraversenyével (C-dúr, op. 26) lépett a bratislavai hangversenyközönség elé. Előadásáról csak őszinte elismerés hangján szólhatunk. A szellemes, impulzív, életteljes Prokofjev-muzsika tolmácsolása a kiforrott művész kimagasló teljesítménye volt. Teljes biztonsággal, sőt briliánsán uralta a technikailag és ritmikallag egyaránt nehéz zenei anyagot, de amellett nem hangsúlyozta túl a technika bravúros megoldásait, a virtuozitás a zenei kidolgozás természetes alapját képezte. Már az első ütemekkel atmoszférát teremtett, és a kellő érzelmi töltéssel megadta azt a többletet is, ami a produkciót az ujjak csillogó játékán túl lebilincselővé teszi. Az est karmestere, Zdenék Bílek, a tehetséges fiatal szlovák zeneszerző, Ivan Parik nagyzenekarra komponált Előjátékával nyitotta meg műsorát. Majd Bohuslav Martinu V. szimfóniája került előadásra. Az V. szimfónia légköre eredeti ós hangulatos. Lírai képek váltakoznak pezsgően eleven zenei gondolatokkal, s a szimfónia egészét különleges hangszerelés, újszerű hangkombinációk teszik még színesebbé. Zdenék Bílek nagy felkészültséggel, partitúra nélkül vezényelte a bonyolult kompozíciót. Belső részvétele rendkívül Intenzív volt, művészi képességeit teljes odaadással állította a mű szolgálatába, ami természetesen nem maradt eredménytelen. Külön említést érdemel a harmadik tétel őszinte emberi érzésekkel telített lassú részének bensőséges tolmácsolása. HAVAS MÁRTA
