Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-17 / 106. szám, szerda

Válságba jutott újitómozgalmunk? Ismertem egy nagyun élénk fan táziájú lakatost, sokszoros újító volt. Azután évekig nem láttam. Amikor újból találkoztunk, megkérdeztem tőle, foglalkozik-e még újítással. „Már egyáltalán nem" — legyintett. „Ötleteim ugyan még most is lennének, de nem érdemes újítani" — mondta. Bevallom, nem hittem szavának. Sehogy sem értettem, miért ne lenne érdemes újítani, hiszen az újítás mind az egyénnek, mind az üzemnek, mindpedig a társadalomnak csak hasznos lehet. Köztudott, hogy az újítómozgalom a rejtett tartalékok feltárásának egyik leghatékonyabb eszköze. Ráadásul a dolgozókat gondolkodásra, aktivitásra serkenti, hiszen az újításra a termelőmunka bármely területén lehetőség nyílik. Mondanom sem kell, mennyire megdöbbentett egy csalódott újító szerkesztőségünkbe küldött panaszlevele, melyben egyebek közt ez állt: „Nálunk az újítási javaslatok bizottsága rendszertelenül (kb. félévenként) ülésezik. A tárgyalásra az újítót nem hívják meg. Sőt, rendszerint még csak nem is értesítik, hogy újítását elfogadták-e, vagy sem." Az ilyen eljárás bizony nem növeli az újítók alkotókedvéi. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: vajon helyes irányban és megfelelő ütemben fejlódik-e a szlovákiai újítómozgalom? Erre a kérdésre aránylag pontos választ kaphatunk, ha megnézzük a közelmúltban negyven szlovákiai üzem helyzetéből kiinduló, nagyszabású felmérés eredményeit A szlovákiai újítómozgalom 1962-ig sokkal gyorsabban fejlődött, mint az utána következő időszakban. Ez a nagyarányú visszaesés a népgazdaságnak igen komoly károkat okozott. Ráadásul a benyújtott újítási javaslatoknak is csak körülbelül a felét valósították meg. Többnyire azért, mert a javaslat megvalósítása nem kecsegtet jelentős haszonnal. Érde kes azonban az a megfigyelés is, amely szerint az újítók nagy része szükségesnek tartja, hogy az üzem vezető dolgozói közül valakit társszerzőként bevegyen az újítási javaslatába, mert így nagyobb esélye van javaslatának elfogadására. Az újítási bizottságok hibája, hogy nem tájékoztatják a dolgozókat arról, a termelés mely területén kellene újítani. Az is megtörténik, hogy egyazon probléma megoldása több dolgozótól is befut, mivel a bizottság nem közli az érdekeltekkel, mire vonatkoznak a már beadott újítási javaslatok. Nem ritka esetben az újítási bizottság hiányos szaktudása, esetleg konzervatív maga tartása az oka, hogy eltekintenek a javaslat megvalósításától. Az elfogadott újítási javaslatok megvalósításában rugalmatlanság is tapasztalható. Egyes üzemek nem tartják be azt a kormányrendeletet, amely szerint a vállalat a kipróbálástól számított 30 na pon belül köteles felettes szervének továbbítani minden olyan újítási javaslatot, amelynek más szervezetek is hasznát vehetnék. Ugyanakkor azok az üzemek, melyek hozzájutnak az újítási javas lathoz, gyakran nem hajlandók az érte járó összeget az idegen üzem dolgozójának kifizetni. Az újítók igazságos megjutal utazására aránylag kevés üzem ben fordítanak kellő gondot. Ezt az újításokért kifizetett 1140 ko ronás átlaghonorárium is bizonyítja. A felmérés eredménye tehát azokat igazolja, akik elégedetlen hangon beszélnek újítómozgalmunkról. Ugyanakkor arra is rámutat, mik azok a fogyatékosságok, amelyek újitómozgalmunk fejlődését hátráltatják. Márpedig a hibák feltárása az első lépés kiküszöbölésükhöz. FÜLÖP IMRE lllllilllíliK Néphadseregünk életéből Keresik az újiat A Liptovský Mikuláš-l katonai műszaki iskola pártszervete munkájában új formákat keres. A múlt napokban például 12 új párttag felvételére készültek. Ogy határoztak, hogy a felvételt Lubochftán tartják meg, abban az épületben, ahol 47 évvel ezelőtt megalakult Szlovákia Kommunista Pártja. Az ünnepi ülésen résztvettek a hozzátartozók és Frägler elvtárs, a párt egyik alapító tagja is. Eredményes évtized A nyugat-szlovákiai kerület egyik tüzérezrede 10 évvel ezelőtt alakult meg. Ezalatt az Idő alatt az egységben 302-en kapták meg a „Példás katona" jelvényt. A tüzérhagyományok ápolásában és fejlesztésében olyan tisztek vesznek részt, mint Liška, Candrák, Čižmár, Uhrin és Žák elvtársak, akik harcoltak a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységben. Jó együttmíiködés A Vansdorfi katonai egység Jő hírnévre tett szert a polgári lakosság körében. A városfejlesztési akció keretében 12 500 brigádőrát dolgoztak le, s ezzel mintegy 71 ezer korona értéket alkottak. A laktanya környékének csinosításánál is 10 500 óra társadalmi munkát végeztek. Az egység és a nemzeti bizottság közti együttműködés szoros és a képviselőtestületben több hivatásos katona tevékenykedik. A harckocsik javítása közben Új egyenruha A katonák új kimenő egyenruháját már több egységnél jól Ismerik. Eddig csak az elsőéveseknek jutott belőle. Az idén minden egyes katona ilyen ruhát visel majd. Ehhez nem kell derékszíjat hordani, ugyanakkor ruhához fehér ing is viselhető. Az új egyenruhát 18 méretben készítik és így mindenki talál magáravalót. Az egyenruha anyaga polieszter és gyapjú keveréke. Jó munkát végeztek A prágai helyőrség katonái részt vállaltak a Lenin sugárút építéséből. Derekas munkát végeztek, amiről az is tanúskodik, hogy 125. ezer korona pénzjutalmat kaptak. A helyőrség parancsra :a több tisztet és katonát dics'/etben részesített. —né— Ogy látszik, egyre több különös dolgot kell megérnünk már a demokratizálódási folyamatban. Olyasmiket is, amik meglehetősen távol esnek nemhogy a szocialista demokrácia szellemétől, de egyáltalán a polgári demokráciáétól ls. Nemrég volt csak, hogy heccelő jellegű támadásokat intézett a csehszlovákiai magyarság ellen a Roínícke noviny és a Ľud az Oj Szóban is inkriminált cikkeiben, s máris újabb alantas provokáció ért bennünket — ezúttal, sajnálatos módon, a Práca április 9-i számának hasábjairól. Nem ismerhetjük a szerkesztőség igazi törekvéseit a szocialista demokrácia kialakítása körül — ilyesminek a megismerése de facto legfeljebb csak a történések utólagos áttekintésében lehetséges —, de a gesztus, amivel ők is sorompóba álltak egy nemzetiségi kisebbség demokratikus értelemben véve is indokolt, lenini értelmezés szerint pedig teljességgel megalapozot jogai ellen, az már mindenképp kételyekkel tölthet el akárkit szándékaik tisztaságát illetően. Az történt ugyanis, hogy a Práca említett száma egy hatásvadászónak szánt, s mindazonáltal mégis vértelen, indítékaiban azonban korántsem veszélytelen riportot közölt 5. Suchovský tollából, „Párbeszéd a kormánykerék mögött" címmel. Voltaképpen érdektelen dolog lenne idézni a riportnak akár egyetlen sorát is, mert csupán annyit tartalmaz (nyilvánvalóan azt is csak a körítés kedvéért), hogy miként vélekedik a Hydrostav egyik magyar gépkocsivezetője a jelenlegi demokratizálódási folyamatokról, a riporterrel útban a vágsellyei vegyiüzem felé. Ha éppen nem egy kényes nemzetiségi problémára lenne élesítve az egész. Mert egyhelyütt azt mondja a magyar gépkocsivezető: „Tudja, magyar nemzetiségű vagyok, mit titkoljam. De nem értek egyet polgártársaimmal, akik magyar főiskolákat követelnek. Elégséges a dolog felett egy kicsit elgondolkodni... Röviden, a gyakorlatban el sem tudnám képzelni, hogyan hivataloskodnék — mondjuk — valamelyik megbízotti hivatalban kizárólag magyarul. Ellenkezőleg, amellett vagyok, hogy magyar nyelven csak a kilencedik osztályig tanítsanak, a tizenegyéves Iskola utolsó két évében a magyar nemzetiségű diákok tökéletesedjenek a szlovák nyelvben. Gyuri, nem vagy te magyar, vetik a szememre. Nem vagy magyar. Hogyne volnék, az vagyok, de ép eszem van, s nem fogok saját magam nehézségeket okozni gyermekeim életében. (Sic!)" S a leleményes újságíró „lélekben elcsodálkozik" a sofőr széles látókörén, fürge észjárásán és éles logikáján. Aminthogy szó szerint is így lelkendezik felette. Pedig ilyesmin cseppet sem illik lelkendezni. A háború következményei Az amerikai beavatkozás előtt Dél-Vietnam jó termés esetén évente általában 1 millió tonna rizst exportált. A pusztító háború óta azonban behozatalra szorul. 1966-ban Dél-Vietnam 410 000 tonna rizst vásárolt külföldön, tavaly pedig 255 000 tonnával voltak kénytelenek pótolni a hazai készleteket. Becslések szerint az idén ismét, ezúttal 900 000 tonna rizs behozatalára szorul az ország. A hiány oka abban keresendő, hogy a Mekong-folyó deltájában, vagyis az ország legkiválóbb termőterületén egyre gyakoribbak a hadműveletek, amelyek akadályozzák a mezőgazdasági munkákat. ötvenmillió gyümölcsfa Hazánkban tavaly több mint 51 millió gyümölcsfát tartottak nyilván. Enhek 39 százaléka alma-, 10 körte-, 8 cseresznye-, 3 meggy-, 4 kajszibarack-, 2 őszibarack- és 23 százaléka szilvafa. Ila el is tekintünk a jámbor tájékozatlanság felett, ami miatt a szóban forgó gépkocsivezető még ma sem tudja, hogy már évekkel előtte megszűnt a tizenegyéves iskolai rendszer (s ebben a tévedésében ravaszul az újságíró is meghagyja) — csak szomorkodni lehet egy Vajon kinek lehetett fontos? mátyusföldi magyar munkásembernek azon a sokkal mélyebb gyökerű tájékozatlanságán, amelynek a kuszaságából az egész kérdést egyáltalán megítélheti. Mert az éppen ellenkezője az újságíró által — nevetségesen ható szuperlatívuszokként — szegény sofőr nyakába varrt széleslátókörűségnek, fürge észjárásnak (ügyességnek?) és logikának. Fárasztó és szükségtelen vállalkozás lenne most újra Ismételgetni azokat a bizonyító érveket, amelyekkel a csehszlovákiai magyar sajtó szocialista eszmei tudatosságtól áthatva már korábban is, éveken át, szívósan igyekezett megértetni a közvéleménnyel az anyanyelven történő oktatás tudományos alapú szükségességét és magasabb szintre helyezésének létjogosultságát — hogy társadalmi fejlődésünk ügyét ne rongálhassák rejtve vagy leplezetlenül megnyilvánuló asszimilációs törekvések. Mindamellett, nem lepődünk meg túlzottan, ha némelyek értetlenségből, alacsonyabbrendűségl érzetből, olcsó számításból vagy éppen morális nyomás hatása alatt még ma sem képesek megbarátkozni ezzel a távolról sem bonyolult eszmei és politikai alapigazságén . Az is kétségtelen viszont, hogy Tóth György sofőr dolga s személyes joga dönteni abban, milyen műveltséget és milyen fokú képzettséget szán gyermekének, mint ahogy abban is önként határozhat, hogy kinek s miről nyilatkozik. Afelett azonban már kissé meg lehet ütközni, hogy mindezt bizonyos fajta hivalgással teszi (ha tényleg és szó szerint a leírtakhoz híven zajlott le az a beszélgetés], mintegy nyomatékot adva a ténynek, miszerint a jelenlegi társadalmi progresszió nyomán feltört nagyobb szólásszabadság áradatában most már kereken kinyilváníthatja: magyar nemzetiségű állampolgár létére csupán az alapiskola szintjén látja jónak az anyanyelven folyó oktatást — magyarok részére! Az egész íráson — amely kevés képzelőerővel is könnyen vonatkozásba hozható a Csemadok Központi Bizottságának vagy a Szlovák írószövetség magyar szekciójának ismert állásfoglalásaival — olyannyira érződik a sugalmazásnak és az újságírói befogalmazásnak egyfajta eufóriás rosszízűsége, hogy szinte nem is méltó dolog vele kapcsolatban további fejtegetésekbe bocsátkozni., Csak az emberben önkéntelenül is felötlik a kérdés: kinek lehet fontos egy ilyen nyilatkozat? A kisembernek? Akit különben eddig sem akadályozott senki abban, hogy olyan tanítási nyelvű középiskolába írassa gyermekét, amelyikbe éppen legalkalmasabbnak vélte? Vagy inkább a riport írójának? Aki amellett, hogy egyértelmű célzatossággal illesztette írásába a szlovák olvasótábort, velünk nem éppen jó egyetértésre hangoló kitételt — egyúttal szerkesztőségi penzumot is letudhatott a rögtönzött tudósítással? MIKUS SÁNDOR JCammentát nélkiií Lapunk f. hó április 7-i számában Kl érti ezt... címmel F. Z. jelzéssel reagáltunk a Eud című lap április 5-i cikkére, amely „Dél-Szlovákia követeli Lőrincz Gyula leváltását" cím alatt jelent meg és 38 dél-szlovákiai szlovák nevében Lőrincz Gyulát és „társait" „nacionalista, soviniszta, sőt irredenta" magatartással vádolta. Cikkünkre az alábbi levelet kaptuk a Szlovák Nemzeti Tanács Kulturális és Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatalától. Tisztelt elvtársakI Tekintettel arra, hogy a különféle anyagok sajtóban való közlése során nézeteltérések keletkezhetnek, így a többi között a Dél-Szlovákiában, illetve a vegyes lakosú községekben élö szlovákok helyzetével kapcsolatban, szükségesnek tartom, hogy a lapjukban 1968. április 7-én közölt Ki érti ezt... című cikkre magyarázattal szolgáljak: Az SZNT Kulturális és Tájékoztatásügyi Megbízotti Hivatalába kérvény érkezett, hogy engedélyezzük a magyarországi szlovákok áttelepülésének jubileumi ünnepségeit és egy áttelepülési publikáció kiadását. A kérvényt a Dél-Szlovákiában élő szlovákok 11 képviselője írta alá, mint az ünnepségek előkészítő bizottsága. A kérvényben a fent említetteken kívül egyéb tények is szerepeltek, melyeknek lényegét a határozat 1—6. pontja fejezi kl. Megbízotti hivatalunk vezető dolgozóinak 1968. III. 12-én megtartott értekezletén megállapodás történt, hogy szakosztályunk értekezletet hív össze a délszlovákiai szlovákok kulturális élete Időszerű kérdéseinek megvitatására, amelyen eme bizottság tagjai is részt vesznek. E bizottság néhány tagjával folytatott személyes tárgyalás során megállapodtunk az értekezlet megtartásának időpontjában és helyében. Számukra a szabad szombat volt a legmegfelelőbb, ezért elhatároztuk, hogy az értekezletet 1968. III. 30-án tartjuk meg. Erre az időpontra a pezinoki kultúrházban kaptunk szabad üléstermet. Az előkészítő bizottság javaslatára meghívtunk további résztvevőket is, úgy hogy az értekezleten összesen 38-an vettek részt. A kérvényben felvetett kérdések, valamint az értekezleten felmerült további szempontok megvitatása után az értekezlet résztvevői demokratikus úton egy bizottságot választottak, amely előkészítette a határozati javaslatot. Ezt felolvasták és kiegészítették. Végleges formájában itt mellékeljük. Bennünket az értekezlet szervezői felkértek arra, hogy a határozatot juttassuk el az illetékes szlovák politikai és nemzeti szervekhez, valamint a szlovák kulturális lapok és napilapok szerkesztőségeihez. Kérjük tehát Önöket, hogy ezt a csoportot ne tekintsék „anonimitásba burkolt"-nak. A vitában számos indokot és érvet hoztak fel őszinte aggodalmaik alátámasztására, amelyeket az illetékes szlovák polittkai és nemzeti szervekkel folytatott hivatalos tárgyalások során hajlandók bizonyítani is. Mi magunk sem tartjuk szükségesnek a konkrét nevek közlését, mielőtt még erről a kérdésről érdemben és méltón tárgyalnánk a megillető szinten az ő jelenlétükben. A dolgot tehát helyes irányba akarjuk terelni, hogy ne keletkezzzék félreértés ezen értekezlet helyét és az összehívás Indokainak helyességét lile- ív. 1 tőén. FRANK s. k. a művelődésügyi szakosztály vezetője • m 1S68.