Új Szó, 1968. április (21. évfolyam, 91-119. szám)

1968-04-11 / 101. szám, csütörtök

AZ ALKOTMÁNYBAN ÉS A TÖRVÉNYEKBEN IS RÖGZÍTENI KELL, HOGY NEMZETEINK, NEMZETISÉGEINK POLITIKAI, GAZDASÁGI, KULTURÁLIS TÉREN VALÓBAN ÉS TELJESEN EGYENJOGÚAK Tisztelt Elvtársaki Alig három napja fejezte be nagyon fontos tanácskozását a CSKP Központi Bizottsága. Hat napig tanácskozott s felmérte pártunk, államunk s egész társadalmunk mérhetetlenül fontos problémáit. A januári plenáris ülés óta egymást követték a drámai események, amelyek mozgásba hozták egész pártunkat s nemcsak nemzeteink, a hazánkban éló nemzetiségek életét befolyásolták, hanem külföldön is nagy érdeklődést keltettek. Mindnyájan olyan napokat éltünk át, amelyek — minden előnyükkel s hátrányukkal is — örök időkre beíródtak pártunk s nemzeteink történetébe. Egész köztársaságunk lakossága soha sem tapasztalt módon érdeklődik minden iránt, a gyors tájékoztatást óhajtja, mindenki olvassa a lapokat s a rádió és a televízió adásait hallgatja. Az emberek minden munkahelyen szenvedélyesen vitáznak köztársaságunk politikai, gazdasági és kulturális helyzetről, a januári plenáris ülés határozatairól, a demokratizálás s a rehabilitáció, valamint államjogi viszonyaink rendezésének szükségességéről, más szóval mindarról, hogyan, mit kell minél előbb megoldani, hogy életünk valóban összhangban legyen a társadalomról kialakult szocialista elgondolásainkkal. Ami januárban történt, nem volt csupán a januári s a decemberi plénum munkájának eredménye. A Központi Bizottság legprogresszívabb tagjainak törekvései nem irányultak csak a hatalmi kérdés megoldására, egyének formális leváltására, hanem azok ellen a torzulások ellen irányultak, amelyek egyre gyakrabban nyilvánultak meg, éspedig nemcsak pártunkban és tevékenységében, hanem állami, gazdasági és társadalmi életünk más szakaszain is. Türelmesen magyarázatot kellett adnunk, s lépésről lépésre meg kellett nyernünk az embereket, a szervezeteket s az alacsonyabb fokozatú szerveket is, hogy megértsék az elavult, deformált munkamódszerek megváltoztatásának s annak elodázhatatlan szükségességét, hogy le kell váltani azokat, akik visszamaradtak, s nem tudják megérteni az új helyzetet s az új feladatokat. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, nem különben nagyon sok szlovákiai pártszerv és szervezet is nagyon pozitív szerepet vállalt e törekvésekben. Az SZLKP 1966-ban megtartott kongresszusának előkészületei Is már e szellemben folytak, s mindenki, aki gondosan áttanulmányozta Dubček elvtárs beszámolóját, de különösen azok, akik figyelemmel követték a kongresszus tanácskozását s a jóváhagyott dokumentumok részletes feldolgozását — ahogyan azt az SZLKP KB 1967 májusi ülésén tette —, megE7öz5dhetnek arról, hogy az SZLKP Központi Bizottsága helyes következtetésekre jutva feltárta a pártmunka fogyatékosságainak okait és rámutatott kiküszöbölésük lehetőségeire. Ugyanakkor hangsúlyozta a pártmunka pozitív mozzanatait: új értelemben rögzítettük népgazdaságunk tevékenységének s a párt vezető szerepe érvényre juttatásának elveit, továbbá azt, milyen legyen pártunk kapcsolata az állami s a társadalmi szervekkel, Illetve szervezetekkel, milyen legyen állásfoglalása a kultúra s a nemzeti hagyományok kérdésében stb. Az SZLKP Központi Bizottsága májusi plenáris ülésén nagyon komolyan s külön figyelmeztetett a nemzetiségi kérdés, a csehek, a szlovákok s a nemzetiségok viszonya, valamint annak fontosságára s új értelmű elbírálásának elkerülhetetlenségére, hogy minél előbb felfii kell vizsgálni államjogi rendszerünket ls. Habár szerények akarunk lenni, mégis teljes felelősségünk tudatában állíthatjuk, hogy az SZLKP Központi Bizottsága s új politikai gyakorlata nem csekély mértékben Járult hozzá Szlovákiában minden progresszív erő s elgondolás politikai-eszmei egyesítéséhez, úgyhogy országos viszonylatban is erőteljesen sikerült befolyásolnia a helyzetet. Ezt a tényt a (fS,"P Központi Bizottsága legutóbbi ülésén felszólaló elvtársak közfll töb ban Is Igazolták. VASIL BIĽAK elvtárs beszéde az SZLKP Központi Bizottságának plenáris ülésén Azok az aggodalmak, hogy esetleg megtorpanhat a hazánkban végbemenő egészséges szocialista demokratizálódási folyamat, már azért Is teljesen indokolatlanok, mert előtte pártunk Központi Bizottsága saját felismerése alapján nyitotta meg az új utat annak teljes tudatában, bogy csak minden torzítás következetes kiküszöbölésével s a megismétlődésüket kizáró állandó kezesség létrehozásával biztosítható pártunk s társadalmunk egészséges fejlődése úgy, mint ahogyan az szocialista épltőmnnkánk jelenlegi szakaszában szükséges. A párt, az állam és a társadalmi szervezetek demokratizáló törekvései, politikai rendszerünk tökéletesítése — amit pártunk megkezdett, elmélyít s erőteljesen támogat — kizárólag a párt s a kommunisták közreműködésével lehet sikeres, nem irányulhat tehát a párt ellen, a kommunisták ellen, a szocializmus eszméi ellen. Teljesen törvényszerű azonban, hogy e folyamatnak árnyoldalai is vannak. Nagy történelmi tordulatok idején mindig akadnak olyan egyének s csoportok, akik s amelyek különtéleképpen látják a soron levő problémákat. Tudatosítanunk kell, hogy évek hosszú során át szerfölött sok probléma halmozódott fel gazdasági s kulturális életünkben, a politikában, a közművelődés, az egészségügy s a közlekedés terén, a nemzetiségi kapcsolatokban, egyszóval mindenütt, de e problémákról nem lehetett nyilvánosan s bíráló szavakkal beszélnünk, ellenkezőleg, e problémák leplezését, sőt mit több, elméleti megindoklását célzó törekvések is előfordultak. Napjainkban mindez már sodró áradatként hömpölygött felénk. Minden józan gondolkozású polgártársunk tudja azonban, hogy az évek tolyamán felhalmozódott, de az objektív okokból keletkezű új problémákat sem lehet egy csapásra megoldanunk. Politikai helyzetünk mint ahogy azt Dubček elvtárs beszámolójában felmérte — alapjában véve Szlovákiában is azonos, jóllehet nálunk bizonyos sajátosságai is vannak, amelyekről később teszek említést. A CSKP Központi Bizottságára az a rendkívül felelősségteljes feladat hárul, hogy választ adjon a CSKP Központi Bizottsága januári plenáris ülése után elhangzott kérdések és problémák egész sorára. Dubček elvtárs beszámolója teljesítette ezt a nagyon igényes feladatot. Dubček elvtárs teljes felelőssége tudatában indokolta meg társadalmunk további demokratizálásának szükségességét. A januári plenáris ülés után kibontakozódé demokratizálódási folyamat megköveteli, hogy pártunk nemcsak a már elért helyzet védelméért szálljon síkra, hanem ezen túl ls szorgalmazza a hazánkban szükséges további pozitív fejlődést. Ezzel függ össze a pártmunka módszerelnek megváltoztatása s a párt vezető szerepe érvényre juttatásának új jellegzetességei is. Rendkívül sarkalatos kérdés — amelyre a CSKP Központi Bizottságának figyelme összpontosult — a csehek és a szlovákok közötti viszony, s annak sürgető szükségessége, hogy az államjogi kérdést új, föderatív rendszer létrehozásával kell megoldanunk. Az SZLKP Központi Bizottsága már 1963-ban indítványozta tudományos és politikai intézményeinknek, hogy tudományosan elemezzék a hazánkban élő nemzetele és nemzetiségek közötti kapcsolatokat. 1964-ben különbizottság, majd szakkérdésekben Illetékes albizottság is létesült, amely még a XIII. pártkongresszus előtt nagyon terjedelmes, átiogó anyagot dolgozott fel s tanulmányának a következő címet adta: ,,A nemzetiségi kapcsolatok kialakulásának irányzatai s a nemzeti kérdés megoldása a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban". A CSKP Központi Bizottsága ezt az anyagot, sajnos, nem vitatta meg Idejében és nem adódott lehetőség arra sem, hogy a benne tartalmazott elgondolások közül többet megjelentethessünk. A CSKP akcióprogramjára tett előkészületek napjaiban mind a CSKP KB, mind pedig az SZLKP KB elnöksége kitűzte azt a feladatot, hogy külön kell feldolgozni az államjogl rendszer kérdéseit, és elbírálás céljából előterjeszteni. Ma már megállapíthatjuk, hogy a párttagság s a lakosság széles köreinek meggyőződése szerint a csehek és a szlovákok kapcsolatai rendezését** az ezzel üsz szefüggő problémák megoldását következetesen csak föderatív államrendszer létrehozásával lehet elérni. Az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének és az SZNT elnökségének ez év március 19-én magtartott együttes ülésén az az egységes következtetés alakult ki — és ezt az akcióprogramban is rögzítettük — hogy el kell tekinteni a szakaszonkénti megoldásoktól és minden más jellegű, tehát elemző, szervező, előkészítő munkálatoktól, azokat úgy kell meggyorsítani, hogy egész politikai rendszerünk föderatív átszervezését eredményezze. A CSKP Központi Bizottsága áprilisi plenáris ülésén Jóváhagyta az akcióprogramot, amely kifejezésre jut tatja a föderatív megoldás szükségességét. A CSKP Központi Bizottsága tudatában van annak, hogy ami a nemzetiségi problémák megoldását illeti, a vitathatatlanul elért eredmények ellenére is vannak még aggasztó fogyatékosságok. Szükségesnek tartom azt a tényt hangsúlyozni, hogy programunk elvei maradéktalanul s egyaránt vonatkoznak mindkét nemzetünkre, valamint a hazánkban élő nemzetiségekre is. Ezért mind az alkotmányban, mint pedig a törvényekben rögzíteni kell annak biztosítékát, hogy politikai, gazdasági, kulturális téren valóban és teljesen egyenjogúak. A nemzetiségek érdekeinek érvényesülését az államhatalom és a közigazgatás országos, kerületi, járási, városi s helyi szervei felépítésével kapcsolatban is biztosítanunk kell. Feltétlenül szükséges, hogy a nemzetiségeknek — lélekszámuknak megfelelően — saját képviselőik legyenek politikai, gazdasági, kulturális és közéletünkben, valamint a választott és a végrehajtó szervekben is Biztosítanunk kell továbbá, hogy a nemzetiségek az egyenjogúság szellemében tevőlegesen vegyenek részt közéletünkben. Érvényesülnie kell annak az elvnek, miszerint a nemzetiségeknek joguk van arra, hogy önállóan és függetlenül döntsenek az őket érintő kérdésekben. Az egyenjogú szocialista nemzetek föderatív alapon való együttélésének államjogi rendezésével kapcsolatban feltétlenül ki kell dolgozni Szlovákia Kommunista Pártjának, mint területi és nemzeti politikai tényezőnek a helyzetét is. Politikai gyakorlatból tudjuk, hogy a szocializmus építésének — beleértve a nemzetiségi politikának is — deformációit Szlovákiában éppen Szlovákia Kommunista Pártja jogkörének megnyirbálása és az SZLKP Központi Bizottsága helyzetének deformálása tette lehetővé. E kérdésekről azonban részletesebben az SZLKP KB plénumának legközelebbi tárgyalásán, az SZLKP akcióprogramjának megvitatása során fogunk beszélni. E kérdésben azonban abból az alapelvből kell kiindulnunk, hogy a föderatív elrendezés nemcsak egy nemzetnek, a szlovák nemzetnek, hanem mindkét nemzetnek, a szlovákoknak és cseheknek, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő többi nemzetiségnek az ügye is. Az SZLKP KB plénumának teljes nyíltsággal meg kell mondani, hogy arra a kérdésre, milyen lesz a föderatív elrendezés gazdasági hatása, nem adhatunk egyértelmű választ, mert közgazdászainknak különféle, gyakran ellentétes nézete van e téren. Eddig az SZLKP KB gazdasági bizottsága elé csak egy anyagot terjesztettek Szlovákia és a cseh országrészek alapvető gazdasági kapcsolatairól, amelyet munkacsoport dolgozott ki az SZLKP akcióprogramjának előkészítése során. Ez az anyag a nemzeti jövedelem kialakításának és felhasználásának viszonyát Szlovákiában kedvezőbb arányokban mutatja, mint ahogy ezt eddig állították. E kérdésben az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége szükségesnek tartja, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége mielőbb előterjessze Szlovákiának a föderatív elrendezéssel kapcsolatos komplex gazdasági elemzését. Az SZLKP KB elnöksége e problémákkal kapcsolatos igények kidolgozására munkacsoport létesítését javasolja a plénum tagjaiból, valamint jelentős politikai, tudományos és gazdasági dolgozókból. Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy most rátérjek a Szlovákia sajátosságait kifejező néhány kérdésre. Bár nemrégen kis térképeket hoztak nyilvánnsságra, amelyeken nyilak Hintették fel, hogyan terjed a haladás Szlovákiából a cseh országrészekbe, most olyan hangok hallatszanak, mintha Szlovákia és főként Bratislava a demokratizálódási folyamatban kevésbé progresszív volna, mint a cseh kerületek, különösen Prága. Ezt azzal indokolják, hogy Szlovákiában nem oly nagy arányú a funkcionáriusok visszahívása, mint Csehországban és általában a központi szervekben. A CSKP KB januári plénumát követő szlovákiai fejlődésnek további sa|átossága, hogy más fokon kezdődött, mint a cseh kerületekben. Említettem, hogy Szlovákia politikai helyzete már a CSKP XIII. kongresszusa előtt is eltérő volt a köztársaság általános helyzetétől. Fontos szerepet játszott a politikai perek átértékelése és a CSKP Központi Bizottságának a személyi kultusz idején a pártalapelvek és a szocialista törvényesség megsértéséről közölt 1963. áprilisi beszámolója, valamint a CSKP Központi Bizottságának 1963 decemberében hozott határozata, amely kimondja, hogy felül kell vizsgálni a burzsoá nacionalizmusnak az SZLKP IX. kongresszusán történt bírálatát. A cseh országrészekben e határozatok visszhangja aránylag kisebb volt, mégpedig azért, mert az SZLKP IX. kongresszusa következtetéseinek átértékeléséről szóló határozatot csak korlátozott terjedelemben olvasták tel. Mivel a CSKP Központi Bizottságának 1963. áprilisi beszámolója nem rehabilitálta teljesen az SZLKP vezetőségét, amelyet az SZLKP IX. kongresszusán burzsoá nacionalizmussal vádoltak meg, e beszámolót bírálattal és fenntartással fogadta a közvélemény, s követelte a jogtalanul elitéit elvtársak teljes és igazságos, állampolgári és politikai rehabllitását. A CSKP KB 1963 áprilisi beszámolójával nem azonosíthatta magát az SZLKP Központi Bizottsága sem, s ezért az ő kezdeményezésére alakult meg az ún. Barnabit-bizottság, amely bebizonyította, a még fennmaradt vádak sem Igazak, s azokat teljesen törölték. A dolognak csak ártott, hogy nem sikerült keresztülvinni e következtetések közzétételét. A politikai életből távoznia kellett Bacílek és Dávid elvtársnak. Visszahívták S. Gešo igazságügyi megbízottat s az SZLKPnak csaknem az egész vezetőségét újraválasztották. Strechaj elvtárs halála után nagy változásokra került sor a Szlovák Nemzeti Tanácsban, csaknem az egész elnökség új, lényegében fiatal, szakképzett és politikailag képzett káderekből alakult meg. Ezért nem volna helyes géplesen összehasonlítani. hanem a helyzetet mindig konkrét személyekkel kapcsolatban kell megítélni. Igy például a Szlovák Szakszervezeti Tanácsban a helyzet teljesen más, mint a Központi Szakszervezeti Tanácsban klalaknlt helyzet. Hasonlóan van a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségben is. A társadalmi szervezetek Szlovákiában a központ rossz munkamódszerei folytán, Jogkörük korlátozása miatt stb. nem határozhatták meg a politikát Szlovákiában. Ezt elsősorban éppen azoknak a szerveknek és vezető képviselőknek a rossz munkamódszerei okozták, akiknek a CSKP KB ez év januári plénuma óta bekövetkezett demokratizálódás! hullámban távozniuk kellett tisztségükből. Ezzsl szemben olyan helyzet alakult ki, hogy például a szlovák társadalmi szervezetek számos képviselőjét valamely országos funkció első jelöltjeként Javasolták. Ez teljes mértékben megerősíti azt a tényt, hogy e szervezetek és intézmények szlovák képviselőit nem tartották sem konzervatívoknak, sem kompromittáltaknak, hanem olyanoknak, akik a demokratizációs erőfeszítés továbbhaladásának biztosítékai. Chndík elvtársat, az SZNT eínAkót, akit a plénnmnnk élesen bírált, visszahívták az SZNT elnöki tisztségéből, felmentették a Nemzetgyűlés alelnöki és a CSKP KB elnökségi tagja tisztségéből, s egyúttal a plénum elé terjeszttk a Javaslatot, hogy hívják vissza az SZLKP KB elnökségi tisztségéből la. Elhangzanak olyan nézetek is, hogy a demokratizálódási folyamat Szlovákiában 1963 óta meggyorsulhatott volna, de Szlovákiában fékezték. Nem lehet kifogásolni, hogy egyes emberek a dolgokat és jelenségeket pusztán elméleti szempontból ítélik meg és azokat csak tiszta formájukban, a konkrét politikai, társadalmi gyakorlattól elvonatkoztatva, a konkrét történelmi politikai helyzet figyelembe vétele nélkül látják. El kell ismerni azt is a társadalmi politikai gyakorlatban, hogy vannak dolgok, amelyeket a teória nem tételezett fel és az adott konkrét feltételek között nem is tételezhet fel, mivel az elmélet mindig általánnsabb és egyenesebb vonalú, mint maga a gyakorlat. Emellett maguk a társadalomtudományok is az adott időszak hatása alatt vnltak s érthetően nem jutottak oly merész mérlegelésekre és következtetésekre, mint amilyenekre ma juthatnak. Az elmélet helyessége azonban a gyakorlatban nyilvánul meg, abból indul ki és oda tér vissza. Helyes volt, hogy az elmélet felvetette a demokratizálódási folyamatot? Feltétlenül az volt! Tény az Is, hogy a demokrácia fejlesztése során a gyakorlatban hibák is előfordultak. De vajon a teljes rehabilitációnak, arait ma megtehetünk, már akkor is meg voltak a szükséges előfeltételei? Talán nem árt emlékeztetni arra, hogy azokban az időkben nem volt demokratizációs megmozdulás az v--gés: pártban, sem pedig a köztársaság ban, hanem annak csupán kisebbik részében, s maga Szlovákia és a pártirányítás — minden fokán — sem volt érett e folyamatra. Tehát a demokratizálódási folyamat sikeres kibontakoztatásának abban az Időben szűk tere volt, és biztosíték sem volt arra, hogy sor kerül a kitűzött célok elérésére. Ellenkezőleg, ha nem Jártunk volna el észszerűen, ez azt jelentette vnlna, hogy hosszú évekre elveszítjük azt, amire a párt progresszív magvának egész munkája irányult, vagyis azokat a következtetéseket, amelyekre ez év januárjában került sor. Ne felejtsük el, hogy akkoriban az SZLKP KB tag|aí sem vallották még egyértelműen és maradéktalanul a nézeteket és Így az erkölcsi befolyáson kívül nem álltak rendelkezésünkre a szándékaink teljes megvalósításához szükséges hatalmi eszközök és pozíciók. Ma szinte kínos visszaemlékezni arra, hogy Novotný elvtárs — és nemcsak az ő — részéről milyen mérhetetlen nyomás és kifejezett bizalmatlanság közepette k

elli dolgoznia Dubček elvtársnak? SZLKP KB elnökségének és «j SZLKP KB apparátusának. Novotný elvtárs számos direktív követelményének csupán egy töredékét érezték meg egyes intézmények vagy egyének. Az egész terhet az SZLKP KB vezetősége és apparátusa viselte. Ahhoz, hogy megvesse a munka és a szándékok bizonyos koncepciójának alapjait, hogy elérje a rossz gyakorlat és azok megtestesítői megváltozását, türelemmel ős a jövőre gondolva kellett dolgozni. Egyéni felvilágosítással és megnyeréssel kellett előkészíteni a pártszerveket és szervezeteket az új politikára. Nem lehetett elkerülni azt, hogy a Novotný elvtárs által szorgalmazott rossz módszerek ne nyilvánuljanak meg egyes lényegtelen intézkedésekben Szlovákiában is. Mi lényegében e módszereket hatástalanítottuk. Hogy sikert érjünk el, nem engedhettük meg, hogy ránk kényszerítsék, mikor és miben kerüljön döntő összecsapásra sor az SZLKP vezetősége és a Novotný elvtárs által szorgalmazott politika között. Annál inkább nem, mert az SZLKP vezetősége sem volt egységes. Nem árt emlékeztetnünk az SZLKP KB 1964. márciusi ún. éjszakai ülésére, ahol az SZLKP KB Ideológiai osztálya munkájának átértékelését követelték azzal, hogy állítólag liberalista Irányzatokat táplál. E felülvizsgálás leplezett célja az volt, hogy megbuktassák Dubček elvtársat. Az SZLKP kongreszszusa előtt is megismétlődött az az erőfeszítés, hogy Dubček elvtársat ne javasolják az SZLKP KB első titkárává. A kerületek és járások egyes funkcionáriusai körében végzett ('Folytatás sz S. oldalon)