Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-08 / 67. szám, péntek

nőorvosnál: — Kedves asszonyom egy örömhírt közölhetek önnel... — Bocsánat, még lány vagyok! — Igen? Hát akkor kedves kisasszony egy nagyon kellemstlen hírt kell közölnöm önnel ... Régi magyar közmondások • Ajándék a jóbaráttal is nótát fordíthat. • A bagolynak is a ma ga fia a legszebb. • Ne legyen a csirke okosabb a tyúknál. • Nem mindenkor édesgyökér a szerelem. • Rossz kovásszal ritkán gyúrni jó tésztát. DROGÉRIÁBAN — Kérem, kisasszony, tegnap vettem ezt a permetező tubusba csomagolt szájillatosítót, de a permete^őszerkezet egyáltalán nem működik. — Persze, hogy nem működik! — Hát akkor csak a Ilanc miatt töltötték ebbe? — A kedves vevő válogassa meg a szavait! Nem a flanc, hanem az árkalkuláció miatt! Ketten találkoznak a csatorna lefolyása mellett: — Mit csinálsz? — Képzeld beleesett a csatornába egy koronám! — De hiszen most további koronákat dobálsz bele! — Hát csak nem fogok egyetlen koronáért lemászni a csatornába?! Fiatalasszony a férjéhez: — Ma délelőtt itt volt egy szegény öreg koldus. Adtam neki 5 koronát, meg egy tányér főzeléket. — Me#ette? — Igen. — Akkor a szerencsétlen megdolgozott az 5 koronáért! Hallói Itt Nagyomfontos főelőadó . . . nem érti? Majd betűzöm: N — mint Napóleon ... I • Két öregúr ül a padon és beszélget. — Na és mondd csak... valamikor nagyon szeretted a nőket ... mi van a szerelemmel? — Hát tudod ... nyáron, őszszel, télen semmi. De amikor olyan igazán szép tavasz van, akkor még formában vagyok. Pillanatnyi néma csend után szomorú sóhajjal folytatja: — Csak tudod, most már hosszú évek óta nem volt olyan igazán szép tavaszi A vadnyugati kocsmában öszszeverekedtek a legények. Verekedés után kivonul a rendőrség. Az egyik rendőr letérdel egy földön fekvő férfi mellé, akinek a hátából egy konyhakés markolata áll ki: — Nagyon fáj? — Csak amikor nevetek — feleli a sebesült. » — Igaz, hogy jegyese vagy Róbertnek? — Igen ... körülbelül! — Ezt hbgy értsem? — Én azt mondtam igen, ő azonban még nem nyilatkozott. BEDfcICH ZELENKA: Örült mese a és a lisztről Volt egyszer egy sokgyermekes családapa. Reggeltől estig szorgalmasan dolgozott. Este, amikor otthonába érkezett, levetette a nadrágját és könnyed mozdulattal beledobta a lisztesládába. Felesége pedig kivette a lisztből a ruhadarabot, kivitte az udvarra és kitisztította. Hosszú éveken át, szó nélkül. A gyerekek egy ideig titokban nagyokat nevettek apjuk különös szokásán, de amikor nagyobbak lettek, megkérdezték anyjukat, hogy miért tűri. Az anyjuk csak sírt és azt válaszolta, hogy ez az ő kötelessége. A gyermekek a további vita során kifejtették, hogy ez hülyeség és ezt ma este édesapjuknak is megmondják. Az apa ar.onban az előszobából kihallgatta a beszélgetést és ezért, amikor belépett a szobába, ünnepélyes arckiAZ ANTIK RÓMÁBAN: — Te haszontalan kölyök, ez neked csak ócska vacakl? Vedd tudomásul, hogy kétezer év múlva minden cserépért aranyat adnakl Egy kiállításon az egyik hölgy kissé zavartan mutat egy keretre: — Őrület, milyen rondái Ki festette ezt a szörnyűséget?! — Bocsánat, asszonyom — mondja a teremör — ez nem festmény — ez tükör! nadrágról fejezésse! leült az asztalfőre és megszólalt: — Drága gyermekeim! Már majdnem felnőttek vagytok, tehát a mai naptól kezdve lemondok arról, hogy nadrágomat a lisztesládába dobjam. Ez egyrészt egészségtelen, másrészt édesanyátoknak sok felesleges munkát okoz, amíg kitisztítja. A gyermekek közölni akarták, hogy ezt már régen tudják, de anyjuk könyörgő pil# lantásának hatására inkább hallgattak. — Tehát gyermekeim — folytatta a családfő —, mától kezdve nem dobom a nadrágomat a lisztesládába! A gyermekek megölelték és megcsókolták édesapjukat, az asszony sírva fakadt a boldogságtól. Az apa pedig elégedetten vette le a nadrágját és bedobta a szilvalekvárba. PÉTERFI GYULA fordítása KÉP A jÖVÖBÖL: „Eprovettákban állítják elő az embert." Két barátnő beszélget: — A múlt évben a Riviérán nyaraltunk. — Igazán? Melyik városban? — Azt nem is tudom. A vonatjegyeket mindig a férjem veszi meg. » Festő a modellhez: — Megengedi, hogy meztelenül fessem le? — Nem kérem, ne ... inkább hagyja inagán a ruháját! » A falusi lány: — Mi itt falun mindig a tyúkokkal fekszünk le. A városi lány: — Nálunk a városban nincsenek tyúkok. » Bankigazgató a kistisztviselőhöz New Yorkban: — Hányadika van ma? — Ma a hónap 15. napjában vagyunk! — Mit jelent az, hogy „vagyunk?" Mióta társ maga az én bankomban? Az öreg favágó háza előtt gyönyörű autó áll meg. Egy elegáns fiatalember indul a ház felé és már messziről kiáltja: — Apám, nincs egy szavad sem? Én vagyok a fiad, akit tíz évvel ezelőtt a városba küldtél dohányért. Ott maradtam, Jé munkát találtam, gazdagon nősültem, van saját házam, kocsim, ...mit szólsz hozzá? — Hol van a dohány? O CO O H— —i < m O < > < O CQ O < CO O < —I > < — De dráoám, ne a gyerekek előtt

i — Te! Úgy látom az egyik zoknid szürke, a másik meg bordó! — Ilyen állati dolog csak velem történhet meg. Es képzeld: otthon van még egy pár ugyanilyen! Egy becsületes megtaláló visszaszolgáltatta a tulajdonosnak az ezer dollárt tartalmazó pénztárcát. A tulajdonos beletekint a pénztárcába és kijelenti: — Minden rendben van, csak hogy az ezer dolláros helyett tíz 100 dolláros bankjegyet látok. Miért? — Mert múltkor is találtam egy pénztárcát ezer dollárral és amikor visszaadtam, a tulajdonosnak nem volt aprója ... i O CO O i— < to O < —i > < — Elvtársak, melyik pontnál aludtunk el?. IIOGYAN KERESIK A GRÖNLANDI BOMBÁKAT? A B-52-es amerikai atombombázó északnyugat-grönlandi szerencsétlensége emlékeztet az 1966 januárjában Palomaresben bekövetkezett „balesetre". Van azonban egy aiapvető különbség: a földrajzi szélességi fok. A jelen esetben a távoli északon, a 77. szélességi fok táján kell kutatni, a sarki tél kellős közepén. A sarkvidéki körülmények tehát két fő nehézséggel tetézik az aanúgy is nehéz műveletet: több mint húsz órán át tart a nappali sötétség és nagy a hideg. További probléma: a tenger mélysége. Ott ahol a B 52-es és bombaterhe a tengerbe veszett, a tenger állítólag 200— 300 méter mély. Alapvető a különbség abban is, ha esetleg búvárokhoz kell folyamodni. A sötétség és a hideg víz nem lenne akadály, rfint Henri Delauze, a marseille-i Comex-cé

g igazgatója elmondotta (ez a cég ma Franciaországban a mélytengeri kutatások legfőbb szakértője], a tenger alatti munkahelyek 90 százaléka teljes sötétségben van még a trópusokon is. A hileget kellőképpen ellensúlyozni lehet melegítő búvárruhákkal és a búvárokra fecskendezett melegvíz-sugárral. A jéghegy alatt a sarkvidéki tengervíz hőfoka nulla és mínusz 1,5 Celsius fok között van, tehát 6—7 fokkal hidegebb, mint az Északi-tenger télen. A különbséget a mélység jelenti. Tengerbeszálláskor a nyomás 10 méterenként egy atmoszférával növekszik, s az erős terhelésnek kitett emberi szervezetet lassú nyomáscsökkentéssel lehet csak újra hozzászoktatni a felszíni körülményekhez. Lehet e kutató tengeralattjárókat használni, mint amilyen a Palomaresben bevált „Alvin" vagy az „Aluminaut"? Ebben a vonatkozásban ismét alapvető az éghajlat kérdése. Télen a jégmező az egész tengerfelületet beborítja. Nem különösebben vastag, — néhány méter —, de ilyen jégvastagság „átfúrásához" csak nagy tengeralattjárónak van meg a szükséges súlya energiája és fölszerelése. Ha feltételezzük, hogy léket vágnak egy kis tengeralattjáró számára, az könynyen úszhatna a jég alatt. Hamar vissza kellene azonban találnia a lékhez, hiszen ezeknek a kis tengeralattjáróknak az önálló működési ideje néhány órára korlátozódik (az „Aluminaut" 30 óráig lehet merülésben, a legújabb „Deep Quest" 48 óráig). Óriási lenne tehát a kockázat. A tenger alatti hajózás egyik francia szakértője szerint az újabb „bombahalászat" felszínről távirányított búvárhajók használatát teszi szükségessé: ilyenek a televízióval és csuklós karral felszerelt amerikai „Curv" és a francia „Télénaute". A Curv-ot egyébként Palomaresben ls használták, s akkoriban amerikai szakértők tanulmányozták Marseille-ben a Télénaute-ot, elismerve, hogy a francia gyártmány tökéletesebb, mint az övék. Palomaresben mindenesetre megoldhatatlan problémákat vetett volna fel a Télénaute használata: az amerikaiak teljes titokban tartották a kutatást, s a francia Télénaute csak amerikai mérnökök ellenőrzése alatt vehetett volna részt benne. (Le Monde) AZ AMERIKAIAK „MEGMÉRGEZIK" MAGUKAT Az amerikai, hogy kibírja a munkanapot, mihelyt felébred, bevesz egy „morning tranquiliser"-t (reggeli nyugtatót ). Délben martinit vagy koktélt fogyaszt és az ebédhez egy vitamintabletta formájában nyeli le a szükséges energiaadagot. 16 óra tájban olyan fejfájás gyötrl, melyet két tabletta aszpirin sem képes lecsillapítani. Mihelyt befejezte munkáját, az amerikai ismét ráveti magát a jótékony koktélre. • A probléma valójában rendkívül komoly. Az orvosoknak, a közúti közlekedésért felelős személyeknek és a gyárosoknak egyre több aggodalmat okoznak annak a betegségnek következményei, melyet az amerikai reklám talált ki és amelynek „gyógyítására" forgalomba hozták az orvosi recept nélkül is vásárolható különböző tablettákat. Az aggodalom nagyon is érthető, ha tudjuk, hogy az alkohol, nyugtatószerek, aszpirin és vitaminok keverékéből nyert termék olyan veszélyes, hogy nincs gyógyszerész, aki akár csak prótaüvegcsébe is merné tölteni. Az amerikaiak különböző nyugtatószerekre költik a legtöbb pénzt. Statisztikák mutatják, hogy ez az összeg évente 500 millió dollár. Az üzlet persze busásan fizet. (JEUNE AFRIQUE) MIÉRT GYILKOLTÁK MEG M1SS GUATEMALÁT? Guatemala fővárosától mintegy 50 kilométerre holtan találtak egy szép fiatal nőt. Megállapították, hogy az áldozatot holtra verték. Kiderült, hogy a meggyilkolt nem más, mint a 26 éves Rosalie Cruz Martinez, aki 1959-ben elnyerte a Miss Guatemala szépségkirálynői címet. A nyomozók megállapították, hogy a gyilkosság a Fehér Kéz nevű jobboldali terrorista szervezet műve. Miss Guatemala többször tett haladó szellemű kijelentéseket, s ezért ő sem kerülte el hat honfitársának sorsát. Am három nappal Miss Guatemala meggyilkolása után magas rangú amerikai személyiségek is áldozatul estek a jobboldali terrornak. A hatóságok természetesen mindjárt a kommunistákra fogták a gyilkosságok elkövetését, a mesterségesen szított kommunistaellenes hisztéria légkörében szélsőséges intézkedésekre ragadtatták magukat: elrendelték s azóta már meg is hosszabbították a rendkívüli állapotot és hatálytalanítottak bizonyos alkotmányos garanciákat. Ogy is jellemezhetnénk a helyzetet: a „magánvállalkozói terror" helyébe állami terror lépett. A C1A és a Guatemalában otthonos más különleges amerikai szervezetek emberei számára végre itt az alkalom, hogy majdnem hivatalosan felléphessenek a haladó elemek ellen. Ki tudja, nem lőnék-e agyon most „törvényesen" Miss Guatemalát, ha nem került volna előbb a guatemalai maffia kezébe? (Lityeraturnaja gazetaj