Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-08 / 67. szám, péntek

nőorvosnál: — Kedves asszonyom egy örömhírt közölhetek önnel... — Bocsánat, még lány va­gyok! — Igen? Hát akkor kedves kisasszony egy nagyon kelle­mstlen hírt kell közölnöm ön­nel ... Régi magyar közmondások • Ajándék a jóbaráttal is nótát fordíthat. • A bagolynak is a ma ga fia a legszebb. • Ne legyen a csirke okosabb a tyúknál. • Nem mindenkor édes­gyökér a szerelem. • Rossz kovásszal ritkán gyúrni jó tésztát. DROGÉRIÁBAN — Kérem, kisasszony, tegnap vettem ezt a permetező tubusba csomagolt szájillatosítót, de a permete^őszerkezet egyáltalán nem működik. — Persze, hogy nem műkö­dik! — Hát akkor csak a Ilanc miatt töltötték ebbe? — A kedves vevő válogassa meg a szavait! Nem a flanc, ha­nem az árkalkuláció miatt! Ketten találkoznak a csator­na lefolyása mellett: — Mit csinálsz? — Képzeld beleesett a csator­nába egy koronám! — De hiszen most további koronákat dobálsz bele! — Hát csak nem fogok egyet­len koronáért lemászni a csa­tornába?! Fiatalasszony a férjéhez: — Ma délelőtt itt volt egy szegény öreg koldus. Adtam neki 5 koronát, meg egy tányér főzeléket. — Me#ette? — Igen. — Akkor a szerencsétlen megdolgozott az 5 koronáért! Hallói Itt Nagyomfontos főelő­adó . . . nem érti? Majd betű­zöm: N — mint Napóleon ... I • Két öregúr ül a padon és be­szélget. — Na és mondd csak... va­lamikor nagyon szeretted a nő­ket ... mi van a szerelemmel? — Hát tudod ... nyáron, ősz­szel, télen semmi. De amikor olyan igazán szép tavasz van, akkor még formában vagyok. Pillanatnyi néma csend után szomorú sóhajjal folytatja: — Csak tudod, most már hosszú évek óta nem volt olyan igazán szép tavaszi A vadnyugati kocsmában ösz­szeverekedtek a legények. Vere­kedés után kivonul a rendőrség. Az egyik rendőr letérdel egy földön fekvő férfi mellé, aki­nek a hátából egy konyhakés markolata áll ki: — Nagyon fáj? — Csak amikor nevetek — feleli a sebesült. » — Igaz, hogy jegyese vagy Róbertnek? — Igen ... körülbelül! — Ezt hbgy értsem? — Én azt mondtam igen, ő azonban még nem nyilatko­zott. BEDfcICH ZELENKA: Örült mese a és a lisztről Volt egyszer egy sokgyerme­kes családapa. Reggeltől es­tig szorgalmasan dolgozott. Este, amikor otthonába érke­zett, levetette a nadrágját és könnyed mozdulattal beledob­ta a lisztesládába. Felesége pedig kivette a lisztből a ru­hadarabot, kivitte az udvarra és kitisztította. Hosszú éveken át, szó nélkül. A gyerekek egy ideig titok­ban nagyokat nevettek apjuk különös szokásán, de amikor nagyobbak lettek, megkérdez­ték anyjukat, hogy miért tűri. Az anyjuk csak sírt és azt vá­laszolta, hogy ez az ő köte­lessége. A gyermekek a to­vábbi vita során kifejtették, hogy ez hülyeség és ezt ma este édesapjuknak is meg­mondják. Az apa ar.onban az előszo­bából kihallgatta a beszélge­tést és ezért, amikor belépett a szobába, ünnepélyes arcki­AZ ANTIK RÓMÁBAN: — Te haszontalan kölyök, ez neked csak ócska vacakl? Vedd tudomásul, hogy kétezer év múlva minden cserépért aranyat adnakl Egy kiállításon az egyik hölgy kissé zavartan mutat egy keretre: — Őrület, milyen rondái Ki festette ezt a szörnyűséget?! — Bocsánat, asszonyom — mondja a teremör — ez nem festmény — ez tükör! nadrágról fejezésse! leült az asztalfőre és megszólalt: — Drága gyermekeim! Már majdnem felnőttek vagytok, tehát a mai naptól kezdve le­mondok arról, hogy nadrágo­mat a lisztesládába dobjam. Ez egyrészt egészségtelen, másrészt édesanyátoknak sok felesleges munkát okoz, amíg kitisztítja. A gyermekek közölni akar­ták, hogy ezt már régen tud­ják, de anyjuk könyörgő pil­# lantásának hatására inkább hallgattak. — Tehát gyermekeim — folytatta a családfő —, mától kezdve nem dobom a nadrá­gomat a lisztesládába! A gyermekek megölelték és megcsókolták édesapjukat, az asszony sírva fakadt a bol­dogságtól. Az apa pedig elégedetten vette le a nadrágját és bedob­ta a szilvalekvárba. PÉTERFI GYULA fordítása KÉP A jÖVÖBÖL: „Eprovettákban állítják elő az embert." Két barátnő beszélget: — A múlt évben a Riviérán nyaraltunk. — Igazán? Melyik városban? — Azt nem is tudom. A vo­natjegyeket mindig a férjem veszi meg. » Festő a modellhez: — Megengedi, hogy meztele­nül fessem le? — Nem kérem, ne ... inkább hagyja inagán a ruháját! » A falusi lány: — Mi itt falun mindig a tyú­kokkal fekszünk le. A városi lány: — Nálunk a városban nincse­nek tyúkok. » Bankigazgató a kistisztviselő­höz New Yorkban: — Hányadika van ma? — Ma a hónap 15. napjában vagyunk! — Mit jelent az, hogy „va­gyunk?" Mióta társ maga az én bankomban? Az öreg favágó háza előtt gyönyörű autó áll meg. Egy elegáns fiatalember indul a ház felé és már messziről kiáltja: — Apám, nincs egy szavad sem? Én vagyok a fiad, akit tíz évvel ezelőtt a városba küldtél dohányért. Ott maradtam, Jé munkát találtam, gazdagon nő­sültem, van saját házam, ko­csim, ...mit szólsz hozzá? — Hol van a dohány? O CO O H— —i < m O < > < O CQ O < CO O < —I > < — De dráoám, ne a gyerekek előtt i — Te! Úgy látom az egyik zoknid szürke, a másik meg bordó! — Ilyen állati dolog csak velem történhet meg. Es kép­zeld: otthon van még egy pár ugyanilyen! Egy becsületes megtaláló visszaszolgáltatta a tulajdonos­nak az ezer dollárt tartalmazó pénztárcát. A tulajdonos bele­tekint a pénztárcába és kije­lenti: — Minden rendben van, csak hogy az ezer dolláros helyett tíz 100 dolláros bankjegyet lá­tok. Miért? — Mert múltkor is találtam egy pénztárcát ezer dollárral és amikor visszaadtam, a tulaj­donosnak nem volt aprója ... i O CO O i— < to O < —i > < — Elvtársak, melyik pontnál aludtunk el?. IIOGYAN KERESIK A GRÖNLANDI BOMBÁKAT? A B-52-es amerikai atombombázó északnyugat-grönlandi szerencsétlensége emlékeztet az 1966 januárjában Paloma­resben bekövetkezett „balesetre". Van azonban egy aiap­vető különbség: a földrajzi szélességi fok. A jelen esetben a távoli északon, a 77. szélességi fok táján kell kutatni, a sarki tél kellős közepén. A sarkvidéki körülmények tehát két fő nehézséggel tetézik az aanúgy is nehéz műveletet: több mint húsz órán át tart a nappali sötétség és nagy a hideg. További probléma: a tenger mélysége. Ott ahol a B 52-es és bombaterhe a tengerbe veszett, a tenger állítólag 200— 300 méter mély. Alapvető a különbség abban is, ha esetleg búvárokhoz kell folyamodni. A sötétség és a hideg víz nem lenne akadály, rfint Henri Delauze, a marseille-i Comex-cé g igazgatója el­mondotta (ez a cég ma Franciaországban a mélytengeri ku­tatások legfőbb szakértője], a tenger alatti munkahelyek 90 százaléka teljes sötétségben van még a trópusokon is. A hi­leget kellőképpen ellensúlyozni lehet melegítő búvárruhák­kal és a búvárokra fecskendezett melegvíz-sugárral. A jég­hegy alatt a sarkvidéki tengervíz hőfoka nulla és mínusz 1,5 Celsius fok között van, tehát 6—7 fokkal hidegebb, mint az Északi-tenger télen. A különbséget a mélység jelenti. Tengerbeszálláskor a nyomás 10 méterenként egy atmoszfé­rával növekszik, s az erős terhelésnek kitett emberi szer­vezetet lassú nyomáscsökkentéssel lehet csak újra hozzá­szoktatni a felszíni körülményekhez. Lehet e kutató tengeralattjárókat használni, mint amilyen a Palomaresben bevált „Alvin" vagy az „Aluminaut"? Ebben a vonatkozásban ismét alapvető az éghajlat kérdése. Té­len a jégmező az egész tengerfelületet beborítja. Nem kü­lönösebben vastag, — néhány méter —, de ilyen jégvastagság „átfúrásához" csak nagy tengeralattjárónak van meg a szük­séges súlya energiája és fölszerelése. Ha feltételezzük, hogy léket vágnak egy kis tengeralattjáró számára, az köny­nyen úszhatna a jég alatt. Hamar vissza kellene azonban találnia a lékhez, hiszen ezeknek a kis ten­geralattjáróknak az önálló működési ideje néhány órára korlátozódik (az „Aluminaut" 30 óráig lehet merülésben, a legújabb „Deep Quest" 48 óráig). Óriási lenne tehát a kockázat. A tenger alatti hajózás egyik francia szakértője szerint az újabb „bombahalászat" felszínről távirányított bú­várhajók használatát teszi szükségessé: ilyenek a televízió­val és csuklós karral felszerelt amerikai „Curv" és a fran­cia „Télénaute". A Curv-ot egyébként Palomaresben ls hasz­nálták, s akkoriban amerikai szakértők tanulmányozták Marseille-ben a Télénaute-ot, elismerve, hogy a francia gyártmány tökéletesebb, mint az övék. Palomaresben min­denesetre megoldhatatlan problémákat vetett volna fel a Té­lénaute használata: az amerikaiak teljes titokban tartották a kutatást, s a francia Télénaute csak amerikai mérnökök ellenőrzése alatt vehetett volna részt benne. (Le Monde) AZ AMERIKAIAK „MEGMÉRGEZIK" MAGUKAT Az amerikai, hogy kibírja a munkanapot, mihelyt fel­ébred, bevesz egy „morning tranquiliser"-t (reggeli nyug­tatót ). Délben martinit vagy koktélt fogyaszt és az ebédhez egy vitamintabletta formájában nyeli le a szükséges ener­giaadagot. 16 óra tájban olyan fejfájás gyötrl, melyet két tabletta aszpirin sem képes lecsillapítani. Mihelyt befe­jezte munkáját, az amerikai ismét ráveti magát a jótékony koktélre. • A probléma valójában rendkívül komoly. Az orvosoknak, a közúti közlekedésért felelős személyeknek és a gyáro­soknak egyre több aggodalmat okoznak annak a beteg­ségnek következményei, melyet az amerikai reklám talált ki és amelynek „gyógyítására" forgalomba hozták az or­vosi recept nélkül is vásárolható különböző tablettákat. Az aggodalom nagyon is érthető, ha tudjuk, hogy az alko­hol, nyugtatószerek, aszpirin és vitaminok keverékéből nyert termék olyan veszélyes, hogy nincs gyógyszerész, aki akár csak prótaüvegcsébe is merné tölteni. Az amerikaiak különböző nyugtatószerekre költik a leg­több pénzt. Statisztikák mutatják, hogy ez az összeg éven­te 500 millió dollár. Az üzlet persze busásan fizet. (JEUNE AFRIQUE) MIÉRT GYILKOLTÁK MEG M1SS GUATEMALÁT? Guatemala fővárosától mintegy 50 kilométerre holtan ta­láltak egy szép fiatal nőt. Megállapították, hogy az áldoza­tot holtra verték. Kiderült, hogy a meggyilkolt nem más, mint a 26 éves Rosalie Cruz Martinez, aki 1959-ben elnyerte a Miss Guatemala szépségkirálynői címet. A nyomozók meg­állapították, hogy a gyilkosság a Fehér Kéz nevű jobbol­dali terrorista szervezet műve. Miss Guatemala többször tett haladó szellemű kijelenté­seket, s ezért ő sem kerülte el hat honfitársának sorsát. Am három nappal Miss Guatemala meggyilkolása után ma­gas rangú amerikai személyiségek is áldozatul estek a jobb­oldali terrornak. A hatóságok természetesen mindjárt a kom­munistákra fogták a gyilkosságok elkövetését, a mestersé­gesen szított kommunistaellenes hisztéria légkörében szél­sőséges intézkedésekre ragadtatták magukat: elrendelték s azóta már meg is hosszabbították a rendkívüli állapotot és hatálytalanítottak bizonyos alkotmányos garanciákat. Ogy is jellemezhetnénk a helyzetet: a „magánvállalkozói terror" helyébe állami terror lépett. A C1A és a Guatemalá­ban otthonos más különleges amerikai szervezetek emberei számára végre itt az alkalom, hogy majdnem hivatalosan felléphessenek a haladó elemek ellen. Ki tudja, nem lőnék-e agyon most „törvényesen" Miss Guatemalát, ha nem került volna előbb a guatemalai maffia kezébe? (Lityeraturnaja gazetaj

Next

/
Thumbnails
Contents