Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-06 / 65. szám, szerda

VITA AZ ALTALANOS KOZÉPISKOIAK Üi KONCEPCIÔIARÔL A legcélravezetőbb megoldást kell keresnünk... Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kierül a középiskolák átépítésének kérdése. Lapunk pénteki számában (Mózsi Ferenc tollából) ezt a kérdést részletesen érintettük, [eltüntetve azokat az új elképzeléseket, melyek a középiskolák új szerkezeti [elépítése szempontjából számításba jöhetnek. Ezt a kérdést érinti az alábbi írás. Napirenden az életszínvonal növelésének problémái Kelet-Szlovákiában A TÁRSADALMUNK FEJLŐDÉSE során szükségszerűen újabb és újabb, megoldásra váró kérdések merülnek fel. Legutóbb közoktatásunk problémái is napirendre kerültek. E kérdésekkel kapcsolatban számos hozzászólást, észrevételt olvashattunk már eddig is, sajnos, a nézetek különbözősége miatt még a hivatalos állásfoglalásokban is nehéz eligazodni. Az Újságíró Szövetség új lapjában, a Výber első számában Hájek közoktatásügyi miniszter az egységes középfokú oktatás mellett foglalt állást, feltételezve egy hároméves általános és az erre épülő egyéves szakoktatási formát. Ez a közoktatási rendszer nem újdonság, hiszen már Svédországban, sőt Romániában is bevezették. Ez az elgondolás komplex mó^^on oldja meg a másodfokú oktatást, beleértve a szakközépiskolákat is. Megszünteti ugyanis az általános és a szakiskolák közötti rivalistást, a tanulók felvétele, elhelyezése és a főiskolai továbbtanulás terén. Véleményem szerint a társadalomnak ilyen komplex megoldásra szüksége van, még akkor ís, ha ez az igényesebb, a nehezebben megvalósítható forma. Természetesen, itt is vita tárgyát képezhetné, hogy a felépítményi szakoktatás hány évet vegyen igénybe, szervesen a „gimnáziumhoz" tartozzék-e, mint szakosított felső évfolyam, vagy pedig önálló részt alkosson. (Például a magyarországi felsőfokú technikumok mintájára). A legújabb fejlemények szerint azonban úgy tűnik, hogy ma már a vita csak a középiskolákra szűkült. A kérdéssel ^^részletesebben megismerkedettünk az Učitelsiké noviny - mellékleteként kiadott javaslatban, melyet a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet dolgozott ki. A javaslat jó vitaanyagnak bizonyul, mert fejtegetéseiben részletes és tárgyilagos, a javasolt megoldásokban azonban számos ellentmondást és vitatható elgondolást találhatunk. A JAVASLAT MEGÁLLAPÍTJA, hogy a legfejlettebb államokban a szakoktatás alakulásában kétféle irányzat érvényesül, 1. A középfokú szakiskolák feladatait — az általános műveltség elmélyítése érdekében — az általános középiskolák veszik át. 2. Á szakoktatás a középiskolai oktatást követő évekre tolódik, vagyis érettségi utáni felsőfokú oktatás keretében valósul meg. A javaslat nyíltan nem foglal ugyan állást egyik alternatíva mellett sem, az érvelésekből azonban bizonyos kompromiszszumos törekvés olvasható ki. S ez eleve ellentmondásos helyzetet teremtene, hisz érintetlenül hagyná a szakiskolák jelenlegi hálózatát, ugyanakkor a szakoktatás különböző ágazatait kívánja megvalósítani az általános középiskolában. Ennek következtében a két iskolatípus közötti helyzet még jobban kiéleződne, s a tanulók elhelyezése terén újabb problémák adódnának. (Az ellentét főleg a közgazdasági középiskóláikkal szemben lenne elviselI hetetlen. J A társadalmi vitára ezekben . a kérdésekben valóban szükség " van, hisz a közoktatás távlati g, fejlesztése a társadalom további fejlődésére ís kihat. A feli adat tehát a lehető legjobban | megközelíteni a legcélravezetőbb megölést. Bár a kérdés rendkívül összetett, néhány megjegyzést hadd tegyek ezekkel kapcsolatban. A legfőbb kérdés — véleményem szerint —, hogy a tervezett iskolareform kiterjed-e az egész másodfokú oktatásra, vagy csupán az általános középiskolákra szorítkozik, s a szakiskolák esetében megelégszik a főiskolákon való továbbtanulás adminisztratív korlátozásával. Szerintem ez a kérdés csak komplex módon oldható meg. Az általános középiskolák új koncepciós rendszere félmegoldásnak ls kevés, mert különböző alternatív és fakultatív, választott és nem kötelező tantárgyak rendszerével nem adhatunk technikumi szintnek megfelelő szakoktatást. Ily módon a végzős tanuló csak az amúgy is túlméretezett adminisztratív aparátust növelhetné. MI TEHÁT A MEGOLDÁS? Az alapiskolát végző tanulók differenciálódásából kell kiindulnunk. A gyakorlati képességekkel, kézügyességgel rendelkező tanulók számára nyitva az út a szaktanlntézetek felé. Ezekkel az iskolákkal nem lesz baj, ha fejlődésük dinamikusan követi a termelés igényeit. A szellemi képességekkel rendelkező tanulók számára viszont magas fokú általános műveltséget kell biztosítanunk, mégpedig differenciáltan, reál-, illetve humán-tagozaton. Az általános jellegű oktatás számára elegendőnek mutatkozik a három év. A negyedik év lenne az, amelyben a társadalom szükségleteinek megfelelően valóban újat lehet adni. Minden általános középiskolán működhetne valamilyen szakosított felépítmény, és így a középfokú oktatás minden esetben legalább négy évre terjedne. A szakasltott felépítménynek két alaptípusát lehetne kialakítani, egyrészt a főiskolai tanulmányokra előkészítő, másrészt a technikai végzettséget nyújtó felépítmény formájában. A dr. Hájek, közoktatásügyi miniszter alternatívájával egyetértésben a hároméves tanulmányi idő után a tanulók érettségi vizsgát tennének. Az érettségi bizottság a tantestülettel együtt elvégezné a tanulók értékelését és a továbbtanulásra való elosztást — elért tanulmányi eredmény alapján. Célszerű lenne az is, ha a főiskolai tanulmányokra előkészítő tagozatba kerülő tanulók előtt már nyitva lenne az út a főiskolákra is, és a felvétel csupán az évzáró vizsgák sikeres letételétől függne. így kiküszöbölhetnénk a főiskolai felvételekikel kapcsolatos közbenjárásokat is. A magyar tannyelvű iskolák növendékei számára előnyt jelentene ez a megoldás abból a szempontból, hogy az előkészítő tanfolyamokban tökéletesíthetnék szlovák nyelvtudásukat és megismerkedhetnének a választott szakterület szlovák szakkifejezéseivel. A TECHNIKUSOK KÉPZÉSÉT illetően már bonyolultabb a helyzet. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy bizonyos szakmák esetében az egyéves szakoktatás elégséges, másoknál viszont két, sőt három évre van szükség. Itt tehát két irányban kellene haladni. Az egyéves szakképzésre az egyes középiskolák felső tagozatai nyújthatnak lehetőséget. Ugyanakkor egyes meglevő szakközépiskolák beolvasztásával létrejöhetnének a szélesebb szakmai alapokat igénylő szakmák két vagy hároméves oktatásának lehetőségei. Ezek önálló felsőfokú oktatási intézményt képeznének. Ebben az esetben ls csak a meglevő szakközépiskolák fokozatos átszervezéséről lenne szó, amelyek a kilencéves iskolát végző tanulók helyett érettségizett tanulókat vennének fel. Ennek megvalósítási! — figyelembe véve a szakközépiskolák anyagi és káderfeltételeit, valamint az állami költségvetés lehetőségeit — nem okozna különösebb fennakadást. Szó lehetne itt gépipari, vegyipari, építészeti, mezőgazdasági stb. felsőfokú szakoktatásról. Szeretném végül néhány pontban összefoglalni a vázolt megoldásból származó legfőbb előnyöket: 1. Teljes mértékben megoldható volna a tanulók képességei és érdeklődési körük alapján történő kiválasztása, s a középfokú oktatásba csak a valóban odavalók kerülnének. 2. A tanulók az általános középiskola első három évfolyamát lakóhelyük közelében végezhetik, tehát internátusi elhelyezésre csak a szakoktatás éveiben szorulnának. 3. Egyes felsőfokú szakoktatási intézmények az illetékes minisztériumok gondozásába kerülnének s ily módon mind a képzés, mind a kádertartalékokról való gondoskodás megfelelne a gyakorlat követelményeinek. 4. A felsőfokú szakiskolát végző tanulók tudásszintje jobban megfelelne a tudományosműszaki forradalom követelményeinek, mind a középfokú szakiskolát végzőké. 5. Indokolt esetekben és a körülményekhez képest a szakoktatást látogató fiúk katonai előképzésben is részesülhetnének, ezáltal a kötelező szolgálati idő lerövidítésével hamarabb érvényesülhetnének a termelésben. BEFEJEZÉSÜL még megjegyzem, jó lenne, ha a legcélravezetőbb megoldások keresésének az idejét a minimumra csökkentenénk. Az idő ugyanis sürget, s a közoktatás időszerű problémáinak megoldása nem tűr halasztást. A kísérletezések helyett mihamarabb döntenünk kell, hogy az általános középiskolai érettségivel rendelkező fiatalok ne álljanak tanácstalanul az élet küszöbén. MAKRAI MIKLÓS, mérnök, az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója• Maeterlinck Szent Antal csodája című darabját a közeljövőben mutatja be a színház. Hogy esett a választás erre a darabra, s mit mondana róla közelebbit? — Napjaink jellegzetes tünete az érzéketlenség, jobban mondva az emberek érzésvilágának eldurvulása. Erről szól Maeterlinck darabja. „Feltámad" egy halott és kiderül, hogy a részvét csupán álarc volt. Igaz, a mese régi keletű. A századforduló társadalmának korképe a darab, de ha egy kicsit körülnézünk, úgy tűnik, mintha mondanivalója jottányit sem veszített volna időszerűségéből. A darabot komédia köntösébe bújtatva mutatjuk be, minden különösebb aktualizálási szándék nélkül. Ha sikerül a vállalkozás, jót nevethetnek majd a nézők ... magukon. • Ha nem tévedünk, ez a 25. darab, melyet a színháznál rendez. Az eddig rendezettek közül melyekre emlékszik a legszívesebben? — Szívesen emlékszem viszsza minden eddigi rendezésemre, de főleg azokra, amelyeknél sikerült a magam igényét egybehangolni színészeink adottságaival és közönségünk befogadóképességével. A „Rozsdatemető"-nél ez történt. • Mi a véleménye a színház korszerűségéről általában, s a MATESZ-ra vonatkoztatva konkrétan? — A magam részéről azoknak adok igazat, akik a korszerűséEzekben a napokban ülésezett az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságának gazdasági bizottsága, amely megtárgyalta a kerület dolgozói életszínvonalának helyzetével, további növelésének lehetőségeivel foglalkozó tanulmányt. A bizottság megállapította, hogy a kerület lakosságának életszínvonala a legtöbb muta-. tóban nem éri el még az országos átlagot sem, és sok tekintetben elmarad az ország többi kerülete mögött. Ennek több oka van: egyebeken kívül az is, hogy a kerületben működő üzemek jövedelmezősége kisebb, mint az ország többi részében, és ez kedvezőtlenül befolyásolja a beruházási tevékenységet. A kerület üzemeinek, vállalatainak szakágazati főigazgatóságai túlnyomórészt más kerületekben székelnek, és — amint ezt tények igazolják — nem érdekük, hogy új üzemeket létesítsenek Kelet-Szlovákiában. A beruházások országos méretű csökkentése éppen a kevésbé fejlett országrészeket érinti, és Így kihat Kelet-Szlovákiának az ország többi része mögötti elmaradottságára. Mi okozza ezt a lemaradást? Ennek egyik alapvető oka a lakosság kisebb gazdasági aktivitása. A kerület egymillió kétszázezer lakosa közül ugyanis ötszázötvenezer a gyerek, néhány tízezer a nyugdíjasok száma, akik nem vesjnek tevékenyen részt a gazdasági életben. Ezzel szemben jónéhány ezer nő szívesen munkába lépne a kerületben, de egyelőre nincs számukra munkalehetőség. Az életszínvonal emelését el lehet érni a termelés növelésével is, ami az utóbbi évek folyamán abban nyilvánul meg, hogy a mezőgazdaságban dolgozó munkaerők jelentős része az iparba ment át. Ez ugyan hozzájárult bizonyos mértékben az ipari termelés növekedéséhez, viszont problémákat idézett elő a mezőgazdaságban, ahol a dolgozók átlagos életkora elég magas. get elsősorban a korszerű gondolati igény kielégítésében keresik. Nem hangsúlyozom a mód szórakoztató jellegét, ez természetes. Színházunk esetében sem követhetünk más elveket, de hiba volna, ha akár a darabok kiválasztásánál, akár előadásainknál megfeledkeznénk arról, hol és kinek játszunk. Tudom, ez inkább népművelési, semmint művészi gond, színházunk jellege azonban megköveteli tőlünk, hogy ezzel is foglalkozzam és ne csak munkaidőn kívül, de a konkrét munka végzése közben is. Tapasztalataim tanulsága, hogy közönségünk alkalmas nagy gondolatok befogadására. Az egy lakosra eső évi jövedelem a kerületben kétezerháromszáz koronával alacsonyabb az országos átlagnál, ez a különbség a csehországi kerületekhez viszonyítva még magasabb. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell említeni, hogy a kerület minden egyes lakosára átlagosan 610 korona állami kölcsön jut, ami arra mutat, hogy itt a lakosság csak kölcsönökkel tudja biztosítani az életszínvonal emeléséhez szükséges alapfeltételeket. Kelet-Szlovákia területén a legfontosabb árufajtákból, — amelyek az élelmezés alapját képezik — csak felényi a fogyasztás, mint a cseh országrészekben. Például húsból a kerületben 13,8, a cseh kerületekben 23,3 kg, vajból 3,1 — 7,5 kg a fogyasztási arány. Kelet-Szlovákiában viszont magasabb a kenyér, cukor, bor és szeszesitalok, valamint a műzsírok fogyasztása, ami arra utal, hogy itt az élelmiszer-fogyasztás öszszetétele nem megfelelő. Feltehetően a jövőben növekszik majd az általános élelmiszer-fogyasztás Kelet-Szlovákiában is, ez viszont előidézheti az iparcikkekre és a szolgáltatásokra fordítandó kiadások csökkentését, az viszont semmi esetre sem segíti elő az életszínvonal terén mutatkozó lemaradás behozását. Ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy Kelet-Szlovákiában száz háztartásra átlagosan 19,1 hűtőszekrény jut, viszont a cseh országrészekben 33,6. A bizottság ezen visszáság megszüntetésének egyik lehetőségét a termelés céltudatosabb megosztásában és olyan termelési ágazatok jelentős fejlesztésében látja, melyek a leghathatósabban járulhatnak hozzá Kelet-Szlovákia sokrétűbb gazdasági fejlesztéséhez. Ezen kérdések megoldásában az illetékes központi szervek konkrét segítsége és anyagi támogatása nélkülözhetetlen. —Ik. de nem minden darabon és néni minden előadáson keresztül. Színházunk minden tagjának már a próbák Idején éreznie kell a sokféle kultúrház közönség-atmoszféráját is, ahol hatni kíván. Amit itt elmondtam, az természetesen semmit sem változtat azon, hogy nincs korszerű színház korszerű néző nélkül. A korszerű néző pedig nem pottyan az égből. Nekünk kell megteremteni úgy, hogy egyre fiatalosabban játszunk és egyre több fiatal nézőt ültetünk be a nézőtérre, egy francia rendező tanácsát követve: „egy lépéssel a közönség előtt, egy lépéssel saját igényeink mögött". A lépések nagyságán lehet vitázni, de az elv, elv marad. • Kik a rendező-példaképei? — Nem kerültem soha nagy rendező közvetlen szuggesztlója alá. Példakép csak így születik, ha születik. Csodálattal adózom minden nagy rendező tanításának és színpadi eredményeinek, de példaképet nem választhatok, mert adott helyen és időben kell naponta foglalkoznom sajátosan adott gondokkal. • Színész és rendező munkájában mit tart a legfontosabbnak? — A színész és rendező munkájában a legfontosabbnak az azonos világnézetet, azonos ízlést és a kölcsönös bizalmat tartom. • A jövőben mit rendezne a legszívesebben? — Jó darabot szeretnék rendezni, hazai magyar szerzőtől. Bízom abban, hogy a közeljövőben végre sikerül mérlegelni azokat az objektív feltételeket, melyek közös kívánságunkat valósággá érlelik. TÚLGYESSY MARIA „Egy lépéssel a közönség előtt..." Beszélgetés Konrád Józseffel, a MATESZ rendezőjével A Magyar Területi Színház a közelmúltban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. A századik bemutató után a színház ismét dolgos hétköznapjait éli: készül a 101. bemutatóra1 Érthetően ilyenkor nagy a sürgés-forgás. E hónap folyamán színre kerül Maeterlinck: Szent Antal csodája című komédiája. Ez egyébként a 25. darab, melyet Konrád József a színháznál rendez. Ez alkalomból felkerestük őt, válaszoljon néhány kérdésünkre.