Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-05 / 64. szám, kedd

JÓ ÖTLET A

mikor eisö Ízben hallottam róla, tényleg még csak ötlet volt. Ma azonoan ... Nem is annyira ötlet már, mint inkább egy jó elgondolás gyakorlati kioontakozása. Ám hadd mondjam el, miről is van szó. Röviden: a fiatal mezőgazdasági szakemberek klubjáról, illetve klubjairól, hiszen ma már csupán Szlovákiában négy van belőlük. És ha értesüléseim nem csalnak, rövidesen további öt járásban létesülnek hasonlók. És most már elmondom, hogyan született meg az ötlet, mi tette szükségessé, hogy egyáltalán szóba kerülhetett ez a gondolat. Ha kedvelném a szépen hangzó kifejezéseket, azt mondanám, hogy az élet. Minden valamire való ötlet, elgondolás a való élet kívánalmainak a közvetlen, vagy közvetett tükröződése. A járási ifjú mezőgazdasági szakemberek klubja létrehozásának a gondolata sem légüres térben született meg, hanem a gyakorlati élet sürgető körülményeinek a hatására. Az ifjúsági szervezet különböző rangú fórumain számtalanszor napirenden szerepelt már az a kérdés, miként lehetne összefogni, egymáshoz közelebb hozni a különböző helyeken dolgozó fiatal mezőgazdasági szakembereket. Miért fontos, és egyáltalán lényeges-e ez az összefogás? Igen. A maga helyén részletesebben erre a kérdésre még visszatérünk. Azt mondjuk, hogy korszerű, hatékony mezőgazdálkodásra törekszünk. Hogy még pontosabb legyek, nemcsak mondjuk, de csináljuk is. Igen ám, de a korszerű gazdálkodáshoz kevés a jó szándék. Ennél sokkal több kell. A tudás, az értelem diktáljon itt is, és akkor majd azt mondhatjuk: lám, mégis jutottunk valamire. A paraszti munka hovatovább szakmunkává válik. Olyanná, amit nem végezhet akárki, vagy legalábbis jól nem. Ahhoz, hogy hazánkban tényleg színvonalas mezőgazdálkodásról beszélhessünk, a képzett szakemberek ezreire van szükségünk. Ilyen embereket azonban nem lehet csak úgy egyszerűen leakasztani a szögről. Érkezésüket a középés a főiskolákról várjuk. És kik ezek az emberek? Többnyire fiatalok. Véletlenül a kezembe került egy gazdasági felmérés eredményeit összegező kimutatás. Egy mellékmondatban a következő megállapításra bukkantam: Szlovákiában a mezőgazdasági szakemberek hatvan százaléka a fiatalabb korosztályból kerül ki. Ezt a „fiatalabb korosztályt" harminc évig bezárólag érti. A

mezőgazdasági közép- és főiskolákról jönnek a szakemberek. Szlovákiában jelenleg több mint nyolcezer fiatal tanul a szakközépiskolákon, és egy híján négyszázötvenen a mezőgazdasági főiskolán. Ezek • a fiatalok rövidesen kikerülnek az életoe, szétszóródnak a járasok'oan, egyes mezőgazdasági üzemekben. Ma még azt mondjuk rájuk, hogy jól felkészült szakemberek. De mi lesz holnap, holnapután? Az élet nem áll meg. És vajon lépést tudnak-e tartani a rohanó élettel? Igen, ha az iskolával együtt nem fordítanak hátat a tanulásnak is. De vajon megtalálják-e a módját a továbbképzésnek. Ez a gondolat szülte az ötletet, hogy a CSISZ bábáskodásával létrehozzák azt a bizonyos valamit, aminek az ifjú mezőgazdasági szakemberek klubja nevet adták. A klubélet egyrészt közelebb hozza egymáshoz a fiatal szakembereket, másrészt lehetőséget ad a kölcsönös tapasztalatcserére. Beszélgetéseket szervezhetnek olyan személyiségekkel, akik az elméleti vagy gyakorlati munkában kiemelkedő eredményeket értek el. Meghívhatják körükbe a kísérleti intézetek dolgozóit, megismerkedhetnek a mezőgazdasági technika újdonságaival, a munkaszervezés legbeváltabb módszereivel. A klubtagoknak nagyobb az esélyük, hogy időnként határainkon túl is szétnézhessenek, tapasztalatokat gyűjthessenek. A modrai borászati fiatal szakemberek klubja például szoros kapcsolatot tart fenn a Német Szövetségi Köztársaság bortermelő szakembereivel. Az idén tanulmányútra készülnek Ausztriába. A napokban szereztem tudomást arról ls, hogy a Banská Bystrica-i klub tagjai is külföldre készülnek. Egyhetes tanulmányutat terveznek a Német Demokratikus Köztársaságba. Az ifjúsági szervezeteknek ezt a kezdeményezését az EFSZ ek VII. kongresszusa is helyeselte. Több olyan javaslat is elhangzott, hogy a járási szervek a lehetőségekhez mérten anyagilag is támogassák a kezdeményezést. A klubélet sok hasznos dolognak lehet a bölcsője. Többek közölt az újítómozgalom javára is szolgálhat. A fiatalok általában fogékonyak az új iránt, már csak azért is, mert nem köti őket semmi előítélet, vagy megszokás, és többségüket jó értelemben vett becsvágy is fűti. Ezt a jó „talajt" viszont kár volna parlagon hevertetni. Vegyük csak közelebbről szemügyre a dolgot. A végzősök falura kerülnek. Többnyire olyan gazdaságba, ahol a továbbképzés minimális feltételeit sem találják meg. Nincs akivel megbeszéljenek bizonyos kérdéseket, külföldi szaklapokról, könyvekről nem is beszélve. Fejlődésük korlátok közé szorul. A klubok viszont hacsak egy kicsit is tágítanak ezeken a korlátokon, máris hasznos munkát végeztek. A zért is mondom, hogy ne legyünk ennek a törekvésnek passzív szemlélői. Lássuk meg benne a jót, a hasznosat. Ne tekintsük csupán a „fiatalok ügyének". Ne vágjuk rá egyből, hogy „ők tudják, mit csinálnak". Szerény véleményem szerint nem ártana, ha a járási szervek érdemlegesen kezelnék az ügyet, a kibontakozóban levő kezdeményezést. Az sem lenne indokolatlan, ha az alakuló járási mezőgazdasági társulások is meglátnák benne a jót, a haladót és támogatnák a klubélet kibontakozását. Nem lezárt, kész dologról van szó. Talán egy kis kockázattal ls jár az ügy. De ha mindig ezt tartanánk szem előtt, aligha jutnánk előre. Ne várjuk meg, hogy az utat mindig kitapossa valaki előttünk. SZARKA ISTVÁN Szerkessze velünk az Úi Szót! WAfeTótofc

Mfl

mgfal • TULAJDONKEPPEN MIT NEVEZÜNK VÁLASZTÓI NÉVJEGYZÉKNEK? — Ez nem más, mint a választásra jogosultak jegyzéke, amelyet a lakóhelynek megfelelően választókörzetenként a helyi, illetve a városi nemzeti bizottság készít el. Itt egy kivétel van, mégpedig a fegyveres erők és testületek tömegesen elszállásolt (pl. laktanyában) tagjainak választási névjegyzékét a parancsnokuk állítja össze. Magától értetődik, hogy mindenki csak egy ilyen névjegyzékben szerepelhet. Különben ezt a jegyzéket kiegészítik azoknak a nevével, akik az elkészítését követően érik el (vagy szerzik vissza) a választás jogát, és törlik belőle azoknak a nevét, akik időközben elvesztik ezt a jogot (pl. őrizetbe kerülnek). A nemzeti bizottság kötelessége, legalább 30 nappal a választást megelőzően lehetővé tenni a polgároknak, hogy hivatalos helyiségeiben betekintést nyerjenek ebbe a névjegyzékbe. Erről a lehetőségről a helyileg szokásos formában értesítik B lakosságot. Más az eljárás az olyan községekben, ahol a választópolgárok száma meghaladja az 5000 főt. Ott a helyi, Illetve a városi nemzeti bizottság elintézi, hogy minden házban kifüggeszszék az ott lakók választól névjegyzékét. A nemzeti bizottság, saját belátása szerint, ugyanezt megteheti az 5000 főnél kevesebb választópolgárt számláló községekben is. (g. 1.) Folytatásos regény IGEN n NEM í A folytatásos regényt nem tartom kívánatosnak, mert ez nemcsak gondot okoz az olvasónak, hanem még a „kényszermegoldás" érzetét is szüli... M a t i s z Gyula, Bratislava. Feleslegesnek tartom regények közlését folytatásokban. Eke Elemér, Hanva. Szeretném, ha folytatásokban közölnék az Egri csillagok vagy a Lőcsei fehér asszony című regényt. Esetleg Gorkij-regényeket. Botos Béla, Balogfalva. Javaslom ifjúsági regény közlését folytatásokban. Leszkó Borbála, Szalka. f avaslatom: a folytatásos regényeket a két bővített számban közöljék egy egész oldalon ... B a r t al Gyula, Alsószemeréd. Szeretném, ha hetente legalább egyszer megjelenne egy-egy képes regény. Ravasz Veronika, Jók a. Benedek Erzsébet nagyfalusi olvasónk is képregény, Zsigmond Pál katona szerelmi regény, Tornán Margit bratislavai olvasónk is folytatásos regények közlését javasolja. Ezzel szemben — és nem titkoliuk — a többség a regények folytatásos közlése ellen foglalt állást. Íme, néhány név a folytatások ellenzői közül: H a r a j d a Elek, Cičarovce, B e 11 u s Imre, Okoličná, Páter Ernő, Kassa. Valóságos népszavazási Mielőtt a végszót kimondanánk, szükségesnek tartjuk leszögezni: nem azért közlünk regényeket folytatásokban, mert ezzel anyaghiányt akarunk pótolni. Lapunk aránylag szűk terjedelme mellett gyakoribb az ellenkezője: az anyagtorlódás. Sokszor gondot okoz időszerű írások közlése is... Miért közlünk hát regényeket folytatásokban? Szerkesztőségünk az érdekesség és olvasmányosság követelménye mellett fontosabb szempontnak vélte, hogy elsősorban hazai íróinknak széles fórumot adjon műveik közlésére. Olvasóinknak pedig lehetőséget teremtettünk arra, hogy lapunkban még a könyv megjelenése előtt ezrek, tízezrek elolvashassák a hazai irodalom legújabb termékeit. Soroljuk a szerzőket? Egri Viktor, Mács József, Dávid Teréz és most Monoszlóy Dezső ... Fontosnak tartottuk ezt annál is inkább, mert a mostoha kiadói gyakorlat következtében a hazai szerzők művei aránylag alacsony példányszámban kerültek piacra. Ugyanakkor lapunk hasábjain e művek közel nyolcvanezres példányszámban jelenhettek meg. Szeretnénk, ha jelenlegi folytatásos regényünk befejezése után feltett — e problémával kapcsolatos kérdéseinkre olvasóink minél nagyobb számban válaszolnának, ami jó alapul szolgálhat további terveink kialakításához. A plzeüi Prazdroj üj palackozó üzemében kísérletileg üzembe helyezték a második sörcsapoló gépet, amely a tavaly üzembe helyezett első géppel együtt óránként 48 000 félliteres sörösüveget tölt meg. (Vlach felv. — CTK) * A egáll a villamos, felIW szállnak az utasok. ' Öregasszony meg öregember kapaszkodik fel utoljára. Lihegnek, fújtatnak, amíg felérnek. A vezető már idegeskedik, s majd a lábukra csapja az ajtót. Olyan hirtelen Indít, hogy a két öreg csak egymásba kapaszkodva tud megállni lábán. Az öreg házaspár imbolyogva döcög hátrafelé, kutatva, nincs-e valahol ülőhely. Minden hely foglalt, de azért nem kell állniuk, mert egy fiatal lány és egy bőrkabátos fiatalember udvariasan átadja helyét. Az öregek szabódnak kissé, hogy hát ők elálldogálhatnak, azonban látszik rajtuk, örülnek a biztonságos ülőhelynek. Az öregek csöndben maradnak néhány percig, majd ahogy kissé megürül a villamos, halkan beszélgetni kezdenek. Közvetlenül mellettük állok, s így a suttogó szavakat is megértem. — Ezek rendesek voltak — mondja az öregember —, átadják a helyüket. — Igen — feleli az aszszony. — Átadják, mert a következőnél leszálltak. — Az igaz. ne azért mégis átadták. — Ha nem kellett volna leszállniuk, eszükbe sem jutott volna. — Hátha... — En már nem hiszek nekik! Sokszor megjártam velük... A múltkor bevásárlásról jövet, teli táskával végig kellett állnom az lyüket átadni, arra ntnes eszük. — Nem baj — sóhajt az ember —, jön még kutyára dér. Lesznek majd ők is öregek. — Lesznek bizony, és úgy bánnak majd velük is! — feleli az öregasszony. Jíét pxítäe&zéd a aiííatnaáan utat. A kutya sem vakkantott rám. Lökdöstek, taposták a lábam, hogy majdnem összecsuklottam, helyet azonban senki sem adott. Pedig nem is egy fiatal ült a közelemben. Szívtelenek! — Az igaz. Udvariatlanok, szívtelenek! — felel bólogatva az öregember. — Ha öregembert látnak, elfordulnak, kifelé bámulnak az ablakon, vagy beletemetkeznek az újságba. — Bezzeg, a mi időnkben ... de más ís volt akkor ... Minket még úgy tanítottak, tiszteld az öregeket. Ma ki tanítja őket ilyesmire? Senki! — Pedig nagyra vannak a tudományukkal, de a lie— Akkor majd eszükbe jut, hogy milyenek voltak ... Ogy látszik ebben megnyugodtak, mert lassan kisimult az arcuk, és nem beszéltek többé a dologról. A léhán],' nappal később \l történt. Két fiatal ' Y lány toppant be a villamosba. Az egyik szőke volt, a másik barna. A kocsiban véletlenül kevés volt az utas, ami eléggé ritka dolog. — fél — kiált a szőke. — Nézd csak, két ürss hely! — Bomba jó! — ujjong a barna. — Gyere, huppanjunk le gyorsan, amíg nem főnnek a vénasszonyoki Gyorsan odatörtettek és rávetették magukat az ülésre. — Mi van velük, hogy egyet sem látok a villamosban? Sztrájkolnak? — kérdezi a szőke, és tréfásan oldalba böki barátnőjét. — Hideg van, biztosan befagyott a menőkéjük — kacarászik a barna, és fázósan dörzsöli össze tenyerét. — Pompás! Jól kezdődik a napunk ... Legalább átismételjük a németet. Kotorásznak a táskájukban, könyveket szednek elő. De a könyv felett tovább társalognak. — Ha tudnád, mennyire unom ezeket az öreg ... Elharapja a mondatot, körülpillant a kocsiban. A másiknak értően villan a szeme. — Hát még én! Ogy érzem, az ördög bújik belém, amikor látom, hogy jönnek és törtetnek előre. Mert azt csinálják. Törtetnek! — Es oda, ahol a fiatalokat látják ülni. Föléjük állanak és szinte szuggerálták őket. Es jaj annak, aki nem áll fel. Kezdődnek a megjegyzések, hogy így a mat fiatalok, meg úgy a mai fiatalok ... bezzeg, a ml korunkban ... Brr. A hátam ts borsózik ettől a százszor eldarált szövegtől — Mintha ők mások lettek volna fiatal korukban! — Nem is emlékeznek már rá, csak mondják a magukét, hogy minket bosszantsanak. — Képzeld, a szomszédunkban lakik egy ilyen öreg néne, testvérek között is megvan nyolcvanéves. Kétszer sem ült életében villamosban. Most kiváltotta az ingyenjegyét. Kitalálta, hogy szekálja a menye és kiútálja a házból. Így hát utazgat, eldöcög a megállóhoz, felsegítteti magát a kocsiba és ott szundít órákon át. Azt mondja, ott a legjobb, az emberek között. Az új kocsiban jó meleg van és olyan szépen elringatja az embert... Na, mit szólsz hozzá? — Azt, hogy ülne otthon az ilyen és hagyna békén bennünket... Egyébként a mt szomszédunkban is lakik egy ilyen öregasszony. Az ts folyton utazik, Igaz, hogy a lánya meg a veje unszolják. Menjen, mama, intézze el, mama, magának úgy sem kerül pénzbe, mert ingyenlegye van ... Hát így. — A villamosban persze elvárják, hogy tessékeljük őket, hogy helyet adjunk nekik ... Bizony nekünk i$ jól esnék egy kicsit leülni, hiszen néha hatszor, nyolcszor is utaznunk kell napjában. Muszájból, nem pedig időtöltésből vagy szórakozásból. — Könnyű nekik — mondja epésen a barna — öregek. De lennének csak fiatalok, majd megtudnák, mi a strapa. Van olyan nap, hogy már a lábamat sem érzem ... No, ds hagyjuk az egészet, inkább lássunk hozzá a némethez. — Késő — szól rezignáltán a szőke —, nézd csak, egy egész tucat törtet befelé ... Es én még azt hittem, hogy jól kezdődik a napunk. Ördög és pokall GyerünkI A lányok gyorsan eltüntetik a könyveiket, felugranak és a kocsi hátsó felébe vonulnak. Helyükre két öregasszony telepedik le — Látod — mondja a soványabb a kis gömbölydednek. — Milyen jól nevelt lányok! Alig pillantottak meg bennünket az ajtóban, máris átadják a helyüket. Ritka az ilyesmi manapság ... DÉNES GYÖRGY