Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-05 / 64. szám, kedd

BETKA JUBILÁL ZARSZAH ADASOK BODROGKÖZBEN Kedvező a mérleg A Kapustnik családban mindenki szerelmese volt a motornak. A fiúk autómechanikusok voltak s amikor autót vagy motorkerékpárt javítottak, a kis Betka is ott lábatlankodott. Ruhácskája néha csupa olajfolt volt, amiért anyukája nemegyszer megszidta, néha ki is kapott érte. Mi lesz ebből a gyerekből? — csóválták fejüket a szülők. Egyszer az iskolában a tanító néni is hasonló kérdést tett fel neki. A válasz rövid és meglepő volt: — „Pilóta". Kijelentését még akkor sem vette senki komolyan, amikor 12 éves korában motorkerékpáron nyargalt végig a falu utcáján. Később ő maga is megfeledkezett gyerekkori tervéről. Magában azt latolgatta, hogy a középiskola elvégzése után konzervatóriumba Iratkozik be. Szülei kerestek is számára egy zenetanárt, hogy Betkának magánórákat adjon. A tanár ott lakott a repülőtér szomszédságában. Betka, a szorgalmas tanítvány egy ideig észre sem vette a gépmadarakat. Egy alkalommal azonban a nyitott ablakon keresztül tekintete az egyik műrepülést végző gépen akadt meg. — Ettől a perctől — mondja — nem á zongora hangját, hanem az ezüstösen csillogó gépeket figyeltem. Ha zeneórára mentem, első utam a repülőtérre vezetett... Abban az időben a nyltrai Aeroklub éppen pilótatanfolyambt szervezett. Hírét vette ennek Betka is. jelentkezett. 31-en voltak a kurzusban, ebből öten nők. Egy év elteltével az öt közül már csak maga maradt. Gyakorolta a vitorlázó repülést. Amikor véget ért az első kiképzési év, tehetségéről, akaraterejéről az instruktorok elismerően nyilatkoztak. Az egyik nap azzal fogadták: — Jól tanultál Betka... Jutalmul motoros gépen tanulhatsz ... Persze csak akkor, ha magad is akarod ... Hogy akart-e? Élete vágyának megvalósítása felé nyílt meg előtte az út. Az eddiginél még szorgalmasabban tanult. A vizsgát sikeresen letette, majd a műrepülés alapismereteivel ismerkedett. Két év múlva versenyre készült, Szlovákia 1960-as bajnokságára. Megnyerte. Nagy volt az öröme. A meghatódottságtól könnybe lábadt a szeme. Ettől kezdve minden évben részt vesz különböző versenyeken, sőt a moszkvai világbajnokságon is rajthoz áll. Beteg volt, de mégis gépbe ült. A résztvevő 61 versenyző közül (beleértve a férfiakat} a 10. helyen végzett. A verseny után még öt hétig nyomta az ágyat. — A sportrepülést azért kedveltem meg — mondja — mert egész embert követel meg. A pilóta szinte összenő a géppel és fordítva. A műrepülés mintegy 3000 „elemét" jói elsajátítani bizony nem könnyű feladat. Reggeltől délután 3-ig dolgozik. Munkahelyéről egyenesen a gépéhez siet. Naponta nyolc felszállást, illetve gyakorlatot végez. A szabad szombatokon és ünnepnapokon ennek a kétszeresét. Persze ez csak nyáron van így, amikor kedvező az időjárás. De télen vajon mit csinálhat egy műrepülő? — Edzek és tanulok — mondja. — A tornatermet gyakran felkeresem. Közben figyelemmel kísérem, mi történik a nagyvilágban a mi „szakmánkban", hogyan készülnek más országok műrepülőí az idei versenyekre. Az Aeroklub titkára vagyok negyedik éve s tagja a Honvédelmi Sportszövetség központi, illetve járási bizottságának. Ha végigsétál a város utcáin, gyakran ráköszönnek. Ugyanis míg Betka a levegőben küzd az elsőségért, addig a nyitraiak szurkolnak neki és az. újságokban közölt felvételekről mindenki ráismer. — Ha abba kell hagynom majd a versenyzést, a röptér közelében szeretnék továbbra is maradni. Nem bánom, bármilyen beosztást kapok is, csak ott lehessek a gépek közelében, azon a helyen, ahol ifjúságom egy évtizedét eltöltöttem — mondja. — Az idén májusban lesz ugyanis tíz éve annak, hogy először ültem a repülőgépbe. — Mint minden nőnek, nekem is minden vágyam az, hogy családot alapítsak. Míg azonban versenyzik, erre nem kerülhet sor, mert ez az egyik vagy a másik rovására menne. Ezt pedig nem akarom. Betka tehát jubilál. Az első évtized eredményes volt. Hogy milyen lesz a második, az még a jövő titka. Ha nem versenyez, bizonyára a fiatalok kiképzését vezeti majd. ö maga is talán ezt szeretné, s csupán az a kívánsága, hogy a fiatalokban elég akaraterő legyen. Ogy mint benne. NÉMETH JÁNOS Követésre méltó példa Lakodalom a farkasdi tükörteremben Míg a menyasszony és a vőlegény számára az esküvő napja boldogságuk beteljesedését hozza, addig a szülőknek nem kis gondot okoz a nagy nap méltó előkészítése. Különösen jaluhelyen, ahol az ősi szokásokhoz híven ma ís nagy lakodalmakat tartanak, melyekre rendszerint meghívják az egész kiterjedt rokonságot és az öszszes barátokat. A 60—70 (olykor ennél is több!) vendég elhelyezése nem egyszerű dolog, csak több szobás házban lehetséges. De ott is csak úgy, hogy a bútor nagy részét kirakják. A vágfarkasdiak (galántai járás) megszabadították ettől a gondtól az örömszülőket. A község művelődési otthonában „tükörtermet" (a jalat borító tükrök után nevezik így) rendeztek be, amelyet bárki kibérelhet az ünnepi alkalomra. Konyhát is építettek a terem mellé. A művelődést háztól alig néhány méternyire van a nagyon szép, házasságkötő terem is, ahol az ünnepélyes környezetben kimondott boldogító „igen" után kedves műsor köszönti az ifjú párt. —fü— Jozef Závada mérnökkel, a Trebišovi Járási Mezőgazdasági Tetmelési Igazgatóság vezetőjével Bodrogközben több EFSZ évzáró gyűlésén találkoztunk. Örömmel újságolta, hogy a trebišovi járásban egyetlen mezi gazdasági üzem sem zárta ráfizetéssel az elmúlt gazdasági évet. Járási méretben több mint harmincmillió koronával túlteljesítették a tervezett bruttó jövedelmet. A legjobbak között említette a ZETÉNYI SZÖVETKEZETET, ahol részt vettünk az évzáró közgyűlésen, f rre a legjellemzőbb, hogy itt a tagok nem az egyéni jellegű kérdésekről, hanem közös gazdaságukat érintő, termelési problémákról beszéltek a legtöbbet. Ezt csak helyeselni lehet, még akkor is, ha a szövetkezet gazdasági eredményei al ipján valóban a járás legjobbjai közé sorolható. Az elnök, Ondrej P 1 u t k o mérnök és ifjú B o h á c s János agro íómus elemezte az elmúlt esztendő sikereit, fogyatékosságait. A csaknem t zenegymillió korona értékű tözös vagyonnal rendelkező zetényi EFSZ nyolcszázkét hektár szántóföldjéből tavaly kétszázötvenet talajvíz borított. Ennek ellenére a növénytermesztés a tervezettnél 440 ezer koroníval többet jövedelmezett. A szovjet búzafajtákból átlagosan 28, néhány parcellán 46 mázsás hektárhozamot értek e . Jól fizetett az árpa, zabból ís megtermett húsz mázsa hektáronként, cukorrépából pedig a tervezett 350 mázsa helyett egy-egy hektárról ötszázhérom mázsát takarítottak be. Nem véletlen szülte az említett jó eredmí nyeket. A zetényi szövetkezetben ugyanis rendkívül nagy figyelmet szentelnek a helyes munkaszervezésnek, a munka idején való elvégzésének. A talajnak ís megadják a sziikséges tápanyagot. Tavaly csupán műtrágyavásárlásra háromszázhuszonhét ezer koronát fordítottak. Az állattenyésztésből száztíz ezer, a mellék termelésből háromszázkilencvenhat ezer korona terven felüli jövedelmet ért el a szövetkezet. Jutott ebből bőven a tagoknak is. Munkaegységenként 24 koronát terveztek, végül — a természetbenieket is beleértve —, a prémiumokkal együtt — amiből kétszázhatvanezer helyett ötszáztízezer koronát kifizettek — összesen 32,20 koronát tett ki egy-egy munkaegység értéke. A LELESZI „MÁJUS 1" EFSZ elnökével, az idén húszéves szövetkezet egyik alapító tagjával, Dobos Imrével az évzárót megelőző estén az irodában találkoztam. A bankszámla kivonatát tanulmányozta. — Egymilliókilencszázezer korona van a számlánkon, — jegyezte meg — tavaly ilyenkor csaknem ennyivel tartoztunk a banknak. A növénytermesztésben a bel-, és talajvizek okozta gondok közepette is 5,5 millió korona jövedelmet ért el a szövetkezet. Az állattenyésztésben különösen a tej-, és részben a hústermelés okozott sok gondot. Kevés volt a takarmány, de az év közepéig kétszázhatvannyolc tehenet is ki kellett selejtezni. Itt szükséges megjegyezni, hogy a középszlovákiai kerületből vásárolt kétszázötven tenyészüszőnek csupán a fele volt igazán vemhes. Az elnök szavait idézve: „Hivatalosan becsapták a leleszi szövetkezetet..." Így azután csaknem kétszázezer liter tej kitermelésével, kétszáz borjú felnevelésével elmaradtak. Az idén jubiláló, húszéves szövetkezet újból gazdagabb lett. Jelenleg huszonhárom millió korona értékű vagyonnal rendelkezik. Mindemellett legörvendetesebb tényként említhetjük meg, hogy az előző évekhez mérten tavaly jelentősen megszilárdult a munkafegyelem, jobban gazdálkodtak a munkaegységekkel. Említést érdemel, hogy míg 1966-ban kétszázhuszonháromezer munkaegységet kimerítettek, tavaly ennél kilencvenhárom ezerrel kevesebbet használtak fel. Viszont a tagoknak kétmillió háromszázkilencvenezer koronával többet fizettek ki, mint 19fi6-ban. A becsületesen dolgozó tagok jól jártak, munkaegységenként készpénzben 26 koronát és természetbeni juttatások fejében további 2,25 koronát kaptak. Hasonlóan kedvező mérleggel zárta az évet a kisgéresi, bolyi, őrösi, nagygéresi, kistárkányi és a Bodrogköz többi szövetkezete is. KULIK GELLÉRT — Mondom, hogy képzelődik, én semmi ilyet nem hallottam. Jobban tenné, ha valamivel elfoglalná magát. Ha társaság van, akkor úgy ül itt, mint a sülthal, a végén még félni fognak magától. — Tőlem? — Igen, magától és a bátorsági éremrendjétől. — Dehiszem maga mondta, hogy hordjam. — Az más, és különben is én azt mondtam, hogy az utcán viselje s nem itthon. De amilyen gyorsan haragra lobbant, olyan váratlanul tudott kedves lenni, s engem egyetlen jó szava azonnal boldoggá tett. Egyébként munkát is szerzett nekem. Egy nagy bélyegkereskedés számára kellett t>élyegeket szortíroznom, vízjelek és fogazatok szerint. Eleinte túl mechanikusnak és egyhangúnak ígérkezett a munka, de hamar megszerettem. Fokról-fokra nagyobb érdeklődéssel fordultam a bélyegeken látható képekhez. Lassanként egész kis mikrokozmoszt gyűjtöttem magam köré, és sajnáltam, amikor az elrendezett árut le kellett adnom. — Ezt a munkát magának találták ki — állapította meg Ria - hiszen maga beszélget a bélyegekkel. Néha azért az emberekkel is beszélgethetne. Megfogadtam, hogy ha legközelebb összejön a társaság, én is belesrólok a vitájukba. A társalgás azonban nehezen indult, és csupa olyan dologról volt szó, amely nem érdekelt. Egy fitos orrú, gömbölyű arcú lány a divatról magyarázott. — Megint a szőke a divat - jelentette ki. 27 Én Riára néztem, az ő haja ezüstszínű és tarka, számomra ez a divat. A mellette ülő nő a fodrászát dicsérte, akinek kitűnő ötlete támadt, a várakozó nők között harisnyákat osztott szét, s most a nők nem unatkoznak, a katonai strimfliket foltozgatják. — Hát nem hagyszerű ekkora hazafiság? Aztán Gergely vette át a szót. Attól kezdve mindenki öt hallgatta. A második arcvonal szükségességét magyarázta. — Igaza van a szovjetnek, ha sürgeti az amerikaiakat, ezek a kapitalisták azt hiszik, hogy néhány tanktól és az onyagi segítségtől hasra esünk. — Az amerikaiak is harcoltak Afrikában — vágott közbe Ria. — Maga nekem ne érveljen Afrikával — csapott le rá Gergely - a Szovjetunióban minden család gyászolja egy-egy hozzátartozóját - mit akar ezzel az emberfeletti áldozattal szembeállítani? Most se beszélt hangosabban, mint máskor, de a tekintetében harag csillogott, ezt egyébként a bandzsasága is fokozta. Ria vita helyett kedvesen elmosolyodott. — Jól van na, magának mindig igaza van. Egy csontos arcú, szeplős férfi, aki Gergellyel együtt jött, a kabátzsebébe nyúlt és újságot húzott elő. — Van it egy szenzációs hír, ha megengeditek elolvasom, nem is várt biztatásra, csúnya orrhangján rákezdte. — Mint Firenzéből jelentik, újabb hat olasztól megvonták a fasiszta pártigazolványt, mert minden tiltakozás nélkül meghallgattak egy közerkölcsöt sértő és destruktív hangú költeményt. Ezenkívül még három egyéntől vonták meg a fasiszta pártigazolványt azért, mert olyan időkben, amikor az egész nemzet harcba állt, estélyen vettek részt, s ezáltal súlyosan megsértették az egész olasz nemzetet. A felolvasást nagy hahota fogadta. Nem értettem mit nevetnek. — Micsoda mimóza lelkek ezek az ártatlan angyalok — tette hozzá az a fitos orrú lány, aki előbb a divatról csevegett. — Nem értem, hogy miről oeszél — vágtam a szavába, bár azonna meg is bántam, hogy kinyitottam a számat. Mindenki rámbámult. — Elvégre minden szervezetnek és pártnak joga van, hegy megkövetelje a tagjaitól, hogy betc rtsák az előírásokat. Erre újra kitört a nevetés. — A fasiszta párt is? — kérdezte o csontos arcú. — Az is, mindenki azt hisz, amit akar. — Hát ez pompás, gyilkolni szabad, de a vers az káros, az sérti az angyallelkű fasiszta p>árttcgok erkölcse t. — A koma tréfál, ugratni akar minket — próbálkozott Gergely a békítéssel, de én már tűzbe jöttem, zavaros magyarázatba kezdtem a tatárokról. Itt is tatárok vannak, ott is. Az egyik ezért gyilko , a másik azért. Nekem egyik se ellenségem. Ha azok lennének én is tatár lennék... Ria idegesen dörzsölgette a homlokát, a társaság szedelőzködött, az összejövetel. az én zavaros monológommal ért véget. Ügy látszott, mintha én ugrattam volna szét a társaságot. Várta n, hogy Ria majd szemrehányást tesz. Oe nem szólt semmit. Hogy megkönnyítsem a dolgát, magam igyekeztem a bíráskodással. — Nagy marhaságokat beszélten ugye? — Nem baj, még mindig jobb mintha hallgat. De a legjobban Gergely lepett meg, vele véletlenül az utcán találkoztam, éppert a bélyegüzletből indultam haza. — Hát komám te jól meg ravartad múltkor a társaságot - közben barátságosan a vállamra tette a kezét - egyesek még meg is ijedtek tőled. — Te is? — A frászt, én ismerem az embereimet, te parasztfiú vagy, nem? — Igen. — Én is. Tudod mit, bemegyünk egy pohár sörre, van itt egy csendes lis kocsma. Eldumálunk. Megörültem az invitálásnak, lónapok óta Rión kívül jóformán nem is beszélgettem senkivel. Észre se vettem, s már25 is buzgón magyaráztam az életemről Gergelynek. Szinte azon igyekeztem, hogy minél többet elmondhassak. Az olvasmányaimról is beszéltem, de amikor ideér* tem, hevesen félbeszakított. — S te érted ezeket az öreg filozófusokat? — Hát nem mindent, csak hat gimnáziumom van . .. — Nem az iskoláról van szó, és nem rólad, hanem róluk ... Én fyütyülök a burzsuj filozófusokra. Marxot olvass és Engelst, azok megtanítanak élni, a többiek mind mellébeszélnek. Szerettem volna ellentmondani, de Marxot és Engelset nem ismertem. Aztán Ria is szóba került. — Hogy jössz ki vele? — kérdezte Gergely. Bizonytalankodva vonogattam a vállamat, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. — Kissé fölényesen bánik veled, ezt ne hagyd. — Minden oka megvan rá. Okosabb, tanultabb, és ... — Ez nem minden. Igaz, hogy a Sacre coerbe járt, na és aztán? Van egy pár fiókja, amit húzogathat, de ennek is meg van a hátránya, én a szentírás és a falragaszok között csak azután teszek különbséget, ha már elolvastam. Semminek se szabad bedűlni. A burzsujok feje tele van mindenféle bemagolt sémával ... Meg aztán — egy kicsit elgondolkozott — szeretitek egymást, együtt éltek, akkor mit fölényeskedik. Hevesen tiltakoztam. — Hogy gondolsz ilyet, én Rióhoz egy újjal se nyúltam hozzá. Hitetlenkedve nézett rám. — Egy hónaoig egy szobában alusztok és . . — Dehát neki van valakije. — Arról nem tudtam. — Ott van a bekeretezett képe az íróasztalán. (Folytatjuk)