Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-29 / 88. szám, péntek

KOMMENTÁRUNK anamai go ndok Ogy látszik, aki egyszer megízlelte a hatalmat, nehezen válik meg az államelnöki széktől. Így van ez Panamában is. A kis latin-amerikai ország május 12-én új köztársasági elnököt választ, viszont pillanatnyilag két államelnöke is van. Megengedheti-e magának ezt a luxust egy kis ország? — így ls feltehetnénk a kérdést, de a panamai helyzet sokkal komolyabb, sem hogy élcelődéssel napirendre térhetnénk fölötte. S ami benne a legkomolyabb: a Panama-csatorna sorsának alakulásával kapcsolatban a panamai nép helyzete. Az év elején Panamában botrány robbant kl, melynek főszereplői Marco Robles köztársasági elnök éS a nemzetgyűlés, pontosabban a nemzeti frontba tömörült ellenzéki pártok képviselői. A szavukat szintén hallató tömegek inkább a statiszták szerepét kapták. A panamai dráma konfliktusa: Robles köztársasági elnök alkotmányellenesen latba vetette tekintélyét a kormánypárt felőlije, Dávid Samudto érdekében, s nemcsak erkölcsileg, hanem állami eszközökkel anyagilag is támogatta kampányát, amivel súlyosan vétett az elnök „pártatlanságának" elve ellen. Erre a megállapításra Jutott az a különleges parlamenti vizsgálóbizottság, amelyet még januárban kijelöltek az elnök „viselt dolgainak" íaltárására, s amelynek megbízatása a napokban járt le. A bizottság véleménye alapján a nemzetgyűlés alkotmányba ütköző tevékenység és az elnöki méltósággal összeegyezhetetlen szennyes üzelmek miatt megfosztotta Robiest elnöki tisztségétől, s a választásokig az eddigi alelnököt, Max Delvallet bízta meg az elnöki hatalom gyakorlásával. Robles elnök azonban eleve élt a gyanúperrel. Függetlenül attól, hogy a nemzetgyűlés döntését hivatalból alkotmányellenesnek nevezte s nem vett róla tudomást, legálisnak nem nevezhető módon biztosította elnöki funkciójának tényleges gyakorlását. A parlamenti bíxottság még folytatta a vizsgálatot, amikor Robles elnök megszerezte magának a nemzeti gárda támogatását. Boltvar Valiarinónak, a nemzeti gárda főparancsnokának álláspontja tette lehetővé azt, hogy Robles a parlament által kinevezett új elnökkel dacolva továbbra ts hivatalában maradjon. Robles, amíg nem volt biztos a dolgában, a nemzeti gárda főhadiszállására helyezte át hivatalát, most azonban a gárda Crizete alatt egyedül hivataloskodik az elnöki palotában, amely nincs olyan messzire az 1964-es véres események színhelyétől. Max Delvalle, az „ellenelnök" pedig egyelőre kénytelen otthonában hivataloskodni csonka kormányával. A legfrissebb jelentések szerint a nemzeti gárda már tülment Robles védőjének passzív szerepén, s aktívan közbelépett az ellenzék vezetői ellen, több tüntetőt, valamint ellenzéki politikust letartóztatott. Az eseményekből úgy tűnik, hogy személyi hatalmi harcról van szó. Valóban Így van, akkor viszont ml a szerepe a tömegeknek? Magyarázatként először is le kell szögeznünk, hogy mind Marco Robles, az önkényesen hivatalában maradt exelnök, aki másodszor már nem jelöltetheti magát az államfői tisztségre, mind az elnökké kinevezett Delvalle alelnök, mind a Robles ellenjelöltjeként fellépő Arnulfo Arias (egykori külügyminiszter) annak a „húsz nagy családnak" a köréhez tartozik, amely kezében tartja Panama gazdasági életét, ök osztoznak a csatorna-jövedelmen. Kivétel nélkül Amerika-barát beállítottságúak, s az Egyesült Államokhoz való viszonyukban csak árnyalati különbségek mutatkoznak. Egyes csoportok álhazafias jelszavak időnkénti bedobásával félre akarja vezetni az elégedetlenkedő, s minden kormányváltozástól valami jobbat remélő tömegeket, másrészt rosszul játszott renitenskedéssel igyekeznek többet „bevasalni" az érdekelt amerikai körökön, — természetesen a maguk zsebére. A panamai nép életében tehát a legfőbb probléma nem az elnökválasztás, hanem a Panama-csatorna további sorsa. Ezen áll vagy bukik az ország gazdasági élete. A csatornaövezetben lezajlott 1964-es zavargások idején Robiesnek hangzatos, álhazafias jelszavakkal sikerült „megnyergelnie" a tömegeket. Az azóta eltelt négy év alatt azonban kiábrándultak belőle. Washington viszont sakkban tartja az elégedetlenkedőket. Hangoztatja ugyan, hogy hajlandó új szerződést kötni a csatornaövezet státusáról, ám kérdés, hogy nem tartalmazna-e ez még lealázóbb feltételeket Panamára nézve. Tény, hogy a jelenlegi „öreg" csatorna a maga bonyolult zsiliprendszerével 40 ezer tonna vízkiszorításúnál nagyobb teherhajók számára használhatatlan. Márpedig világméretben 300 ilyen hajó kireked a Panama-kikötőből. A csatorna 91 és fél méter széles és 12 és fél méter mély. Terveket dolgoztak ki kiszélesítésére, modernizálására, ám ez sem oldaná meg a modern hajók átengedésének kérdését. Panamának az új szerződés tervezetében annyit sikerült kicsikarnia, hogy Amerika az eddigi 1 millió 900 ezer dollár jövedelemrészesedés helyett évi 17 és fél millió dollárt hajlandó juttatnt az országnak (értsd a panamai húsz családnak), ugyanakkor már 1965 óta egy új csatorna építésének tervein dolgozik. Helyét még nem döntötték el, de 183 méter szélesre és 18.3 méter mélyre tervezik — zsilipmentesen. Amerika, amely eddig évi százmillió dollár hasznot húz a csatornaforgalomból, mindenképpen igyekszik kijátszani panamai vetélytársait. A nép érdekeire meg senki sem gondol. Ezért külföldi lapok találóan emlegetik ígv a panamai eseményeket: „Panama Panamában". LÖR1NCZ LASZLÚ Feszültség Panamában A csehszlovákiai demokratizálódási folyamat Panama City — A Panamai Köztársaság fővárosában nyomott a hangulat. Az utcákon a korábbi tüntetések és összetűzések okozta törmelékek között katonai őrjáratok cirkálnak. A hatalmat a nemzeti gárda tartja kezében. Noha a köztársaságnak jelenleg két elnöke és két kormánya van, gyakorlatilag egyik sem tevékenykedik. Az ellenzék, amely Robles volt elnök leváltását a nemzetgyűlésben végrehajtotta, általános sztrájkról tárgyal a szakszervezetek vezetőivel. Munkabeszüntetésekre egyelőre még nem került sor. Az utcák nyugodt képet mutatnak. Az NKP legalitásáért Bonn — A Német Kommunista Párt vezetői Bonnban sajtóértekezletet rendeztek szokatlan körülmények között — egy haladó autóbuszban. Max Reimann az NKP elnöke levelet küldött a bonni parlament képviselői frakciói elnökeinek, melyben szabad vitát követel az NKP új programjáról, a kommunisták ellen kiadott elfogatási parancsok visszavonását és az NKP legalitásának felújítását követeli. Glezosz súlyos beteg Az Igazság Hangja rádió Belgrádban lehallgatott görög nyelvű adásában jelentette, hogy Manolisz Glezosz, görög nemzeti hős, akit a katonai rezsim Lerósz szigeten egyik táborban túszként tart fogva, súlyosan megbetegedett és körházba került. A rádió szerint azok a körülmények, amelyek között Glezosz és a többi politikai fogoly él a szigeti táborokban súlyosan veszélyeztetik egészségüket. Tito újabb ázsiai útja Belgrád — Tito Jugoszláv elnök hamarosan újabb ásziai útra indul: április 8-a és 15-e között a japán kormány meghívására látogatást tesz Japánban. A jugoszláv államfőnek ez lesz az első útja a távol-keleti szigetországban. Japánban eddig a legmagasabb rangú jugoszláv küldöttségként a Szövetségi Nemzetgyűlés delegációja járt 1960-ban. A jugoszláv fővárosban tavaly decemberben közölték, hogy tavaszi ázsiai útja során Tito látogatást tesz a Mongol Népköztársaságban. a világsajtó tükrében A csütörtöki varsói lapok közölték Alexander Dubček elvtársnak a CTK tudósítójával a szocialista országok vezetőinek drezdai találkozójáról folytatott beszélgetését. A lengyel lapok behatóan foglalkoznak a csehszlovákiai eseményekkel. A szerdai jugoszláv lapok vezető helyen közölték azt a hírt, hogy szombaton választják meg az új csehszlovák elnököt, s mind a négy Jelöltről említést tettek. Egyidejűleg a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének üléséről is beszámoltak. A Politika a drezdai találkozóval kapcsolatban kifejti: „Prága mindenkinek világosan tudtára adta, hogy a csehszlovákiai fejlemények kizárólag csehszlovák belügyet jelentenek, s egyes szocialista országok vezetőinél, például a magyar elvtársaknál sikerült bizonyos megértésre találniuk." A szarajevói Oszlobodjenje azt írja: „A jelenlegi új irányvonal értelme a pozitív folyamatok ösznötzése. A szocialista demokrácia szervezeti és alkotmányos biztosításáig nem szűnnek meg e folyamatok. Más szóval: olyan szocialista társadalom épül, amelyben a nép nem lenne üres frázis, hanem az igazság ereje s nem a hatalom játszana vezető szerepet" — hangoztatja a lap. A jugoszláv lapok Komócsin Zoltán és Luigi Longo nézeteit is Ismertették. A Német Demokratikus Köztársaság további lapjai adtak helyet Hager professzor Csehszlovákiát bíráló kijelentéseinek. Az NSZEP Politikai Bizottságának tagja és a központi bizottság titkára a berlini bölcsészkongresszuson bírálta a csehszlovákiai demokratizálódási folyamatot. Beszédének azt a részét, amely ellen hazánkban felháborodottan tiltakoztak, a junge Welt Ifjúsági lap, a kereszténydemokrata Neue Zeit és a Nemzeti Demokrata Párt-i National-Zeltung ls közölte. Az NDK-ban egyetlen lap sem tett említést arról a nagy felháborodásról, amellyel Hager kijelentéseit Csehszlovákiában fogadták, sem Dávid külügyminiszter és Koláf nagykövet hivatalos tiltakozásáról. A lapok terjedelmesen beszámoltak a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének hétfői üléséről és Dubček elvtárs Interjújáról. Előzetes hírek szerint az NSZEP egyes hivatalos személyiségei „helyesnek és szükségesnek" tartják Hager kijelentéseinek tartalmát, tekintettel a csehszlovákiai események nyugat-németországi objektív hatására, s ennek az NDK-ra Összeült a magyar országgyűlés Tegnap délelőtt összeült a magyar országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, továbbá Apró Antal Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső és Szirmai István az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. valő visszatükröződésére. Az NDK külügyminisztériumának szóvivője közölte a CTK tudósítójával, hogy nincs tudomása Hager kijelentéseinek csehszlovákiai visszhangjáról, ax viszont közismert tény, hogy a Német Szocialista Egységpárt és Központi Bizottságának Politikai Bizottsága, amelynek Kurt Hager professzor is tagja, mindenkor a szocialista internacionalizmust tartja szem előtt. Anatol Shub, a Washington Post prágai tudósítója azt Irta „A kommunista párt vezetS teoretikusa felhívást adott ki, hogy térjenek vissza a koalíciós többpártrendszerhez, amely 1948-ig Csehszlovákiában fennállt. A tudósító Zdenék Mlynáŕ-nak a Rudé právóban megjelent cikkére reagált. Megjegyzi, hogy határozottan nem állíthatja, tartalmazni fogja-e a párt új akcióprogramja Mlynáf egyéni nézeteit. A tudósító a Néppártban és a Szocialista Pártban mutatkozó „életjelekről" is beszámolt. A brit sajtó figyelmének előterében az a csehszlovák tiltakozás áll, amellyel a hivatalos körök Kurt Hager professzornak Csehszlováklát sértő kijelentéseire reagáltak. „Ha Csehszlovákia népe bebizonyítja, hogy a szabadság összeegyeztethető a szocializmussal, amit sohasem vontunk kétségbe, akkor ezzel beláthatatlan következményű példát mutathatnak. Különösen lehetővé tenné ez a baloldal igazi egységét és győzelmét azokban az országokban, ahol ilyen elérése ma még nehéz" — Christian Pineau francia szí cialista politikus a Populaireben. A Figaro szerint a CSKP Központi Bizottságának első titkára határozottan a jövő szocializmusára irányuló, a bürokratikus akadályoktól és a kérlelhetetlen apparátusnak való feltétlen alárendeltségtől mentes akcióprogramot terjeszt a központi bizottság elé. uutt M szW Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Indítványára az országgyűlés elfogadta a napirendet. Az ülésen megtárgyalják a szabálysértésekről szóló törvényi javaslatot, elhangzik a legfőbb ügyész beszámolója, a legfelsőbb bíróság elnökének beszámolója, megválasztják a legfelsőbb bíróság elnökét, majd megvitatják az országgyűlés ügyrendjének módosítását. Tiltakozások, sztrájkok Spanyolországban A madridi egyetem diákjai bejelentették, hogy tiltakozási hullámmal válaszolnak a rendőrség ismétlődő túlkapásaira. A rendőrség szerdán Ismételten behatolt az egyetem természettudományi karára, ahol a diákság gyűlést tartott. A gyűlést szétszórták, és leszaggatták a falra ragasztott jelmondatoka|^Ä A rendőrök a nap folyamán ^^ jogi karra és a közgazdaságtudományi egyetem épületébe is behatoltak. Egymást követik a munkások sztrájkjai is. Szerdán lezárták az óriási Pegaso tehergépkocsiés autóbusz gyárat, miután annak több mint 5000 munkása ülősztrájkkal tiltakozott öt társuk elbocsátása miatt. Szerdán leállt a Marconl, a Standard Eiectrica, az Isodel és Perkins gyár, valamint a Getafe repülőgépgyár. A gyár 40 szakszervezeti küldötte lemondott, hogy tiltakozzék négy társuk letartóztatása miatt. Asturlában sztrájkol a San Antonio tárna 400 és a Samuno tárna 600 bányásza. Itt az ideje, hogy pontot te' gyünk a demokratizálódásról szóló ankétunk után. Több levélírónktól ezúton kérünk elnézést, hogy véleményüknek már nem adhatunk helyet. Pénteki számunktól kezdve ugyanis folyamatosan közöljük a CSEMADOK Központi Bizottságának a nemzetiségi kérdés megoldására tett javaslatával kapcsolatos nézeteket. Ankétunk a közvéleménykutatás bizonyos formája volt. Nem eléggé reprezentatív ahhoz, hogy általános érvényűnek, egyes pontjában irányt mutatónak, utat cövekelőnek tartsuk. Az ankét véletlenszerűen kiválasztott 75 résztvevője ehhez kevés, mégha lényegében eléggé kiegyensúlyozottan ls képviseli társadalmunk szociális osztályait, rétegeit. (A munkások, értelmiségiek, alkalmazottak száma hozávetőleg azonos, viszont az összképet torzltja, hogy aránylag kevesebb a megszólalAnkétzáró — nyílt kérdésekkel tátott mezőgazdasági dolgozó). Ennek alapján nem kívánunk tehát áltudományos következtetésekre jutni. Ogy hisszük azonban, hogy ez a kis közvéleménykutatás is lehetőséget nyújt bizonyos tájékozódásra. Természetesnek és örvendetesnek tartjuk, hogy első kérdésünkre, amely a demokratizálódás folyamatával kapcsolatos véleményt szondázta, egyetlen egy „ellenzéki" válasz sem hangzott el. Csakhogy nem örülhetünk annak, hogy az ankét kb. minden tizedik hozzászólójának válasza kisebb nagyobb mértékben közömbösséget, Így vagy amúgy Indokolt, magyarázott és mentegetett apolitizmust, sőt kiábrándultságot tükrözött. A második kérdésre — melyek a megoldást követelő alapvető fontosságú problémák — a nézetek széles skálája adott választ. Ogy hisszük, nagy vonalakban rátapintanak társadalmunk életének fájó pontjaira. A legtöbben a gazdasági helyzet javítását, a nők problémáinak megoldását, a nyugdíjak rendezését, a lakásínség megszüntetését szorgalmazták — joggal. A harmadik kérdés így hangzott: „Az Itt élő magyarság milyen jogos igényeinek kielégítését tartja szükségesnek?". Érdekes, hogy a felépítményi követelmények kerültek előtérbe. A legtöbben amellett szálltak síkra, hogy következetesen érvényre jusson a kétnyelvűség. Sokan az Iskolaügyi problémák megoldását feszegették. Kevesebben voltak az olyanok, akik alapvetőnek tartották volna elsősorban a gazdasági, életszínvonalbeli különbségek megszüntetését. Márpedig szerény véleményünk szerint ez továbbra ls a nemzetiségi kérdés következetes lenini megoldásának kulcsa. Ezen kívül többen pártolták a CSEMADOK álláspontját, a helységnevek magyar használatát, a szervekben és az Intézményekben az arányos képviseletet stb. A bökkenő itt szerintünk az, hogy a megkérdezetteknek mintegy 12 százaléka különböző megfogalmazásban olyan választ adott, hogy ezen a téren nincsenek komolyabb problémák. Ha tekintetbe vesszük az Indokolást, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy ezeknek a hozzászólóknak a jelentős része tiszta magyar környezetben él, ahol a „saját bőrén" kevésbé, vagy egyáltalában nem érzi nemzetiségi hovatartozásának hátrányait. Persze az ilyen „békaperspektívából" nehéz feltérképezni ennek a szövevényes kérdésnek sötétebb zegzugait. S hogy ez Így van, annak nézetünk szerint egyik alapvető oka, hogy a nemzetiségi kérdés nyílt, tárgyilagos, demokratikus megvilágítása és megvitatása még a közelmúltban is tilalomfákba ütközött, tabunak számított. Az ankét ennek következményeit is szemlélteti. Olyan jelenségekre is fényt vet, amelyekkel nem kell és nem szabad egyetértenünk, de amelyek léteznek, számolnunk kell velük. Ezért az elkendőzés, a szépítés, a rózsaszínűre lakkozás helyett — ami már igazán nem lehet sajtónk I gyakorlata — a fájó tények feltárását is célravezetőnek tartottuk és tartjuk. Csak így lehet . ugyanis mozgósítani kiküszöbölésükre. Arról már nem is be- j szélve, hogy véleményünk szerint ez elsősorban ls nem a taktika, hanem az etika kérdése. 1 GALY IVAN