Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-28 / 87. szám, csütörtök

Testvéri egység A MOSZKVAI PRAVDA VEZÉRCIKKE Moszkva — A moszkvai Pravda szerdai vezércikke a szófiai és a drezdai találkozók eredményeivel foglalkozik. Leszögezi, hogy a két találkozó az utóbbi idők legfontosabb nemzetközi eseményei közé tartozik. Szófiában is, Drezdában ls megvitatták a nemzetközi helyzet, valamint a szocialista országok politikai és gazdasági fejlődésének, együttműködésének legfontosabb kérdéseit. A szófiai ülésen az amerikaiak békét veszélyeztető vietnami agressziójának kiszélesítéséről szóló nyilatkozat a vietnami nép hősi harca támogatásának legfontosabb politikai dokumentuma. A továbbiakban rámutat, hogy a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt folytatja állhatatos harcát a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáért és az erre vonatkozó nemzetközi szerződés megkötéséért. Az SZKP Politikai Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa az egész szovjet nép akaratát fejezte ki, amikor támogatta a szófiai ülésen hozott határozatokat, és jóváhagyta a szovjet delegáció tevékenységét. A Szovjetunió dolgozóinak az a meggyőződése, hogy a szófiai ülés munkája, csakúgy, mint a kommunista- és munkáspártok budapesti konzultatív találkozója a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységének megerősítését, a demokrácia, a nemzetközi függetlenség, a szocializmus és a béke ügyének újabb győzelmeit szolgálja. A szovjet nép megelégedéssel fogadta a drezdai találkozóról kiadott tájékoztató közleményben foglaltakat. A szovjet emberek üdvözlik a gazdasági kapcsolatok további fejlesztéséről szóló megállapodást a KGST keretében és a kétoldalú együttműködésben a szocialista közösség országai gazdaságának további fellendítése érdekében. A cikk ezután rámutat, hogy a Szovjetunió fejleszti a testvéri szocialista országokkal a sokoldalú együttműködésre és kölcsönös segítségre irányuló kapcsolatokat. A drezdai találkozó részvevői megvitatták az érdeklődésük középpontjában álló nemzetközi problémákat. A szovjet emberek megelégedéssel fogadták, hogy a megvitatott kérdésekben ismét bebizonyosodott a nézetek azonossága és az álláspontok egysége, amely már a Varsói Szerződéshez tartozó országok politikai tanácskozó testületének szófiai ülésén is kifejezésre jutott. A jelenlegi nemzetközi helyzetet az imperialista erök fokozódó egresszív törekvése és aknamunkája jellemzi, amely a szocialista közösség országai ellen irányul. Ilyen körülmények között különös jelentősége van az éberség fokozásának, és a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus alapján a szocialista országok további egységének érdekében határozottan meg kell tenni a szükséges lépéseket. A drezdai találkozón egyhangúlag kifejezésre juttatták a szocialista országoknak azt a törekvését, hogy a közeljövőben konkrét intézkedéseket hoznak a Varsói Szerződés és annak fegyveres erői megerősítésére, valamint a szocialista közösség együttműködésének fejlesztésére a gazdaság további fellendítésére. A lap ezután rámutat, hogy a drezdai találkozó részvevői kifejezték azon meggyőződésüket, hogy a csehszlovák munkásosztály, minden csehszlovák dolgozó, a CSKP vezetése alatt biztosítja az országban a szocialista építés további fejlesztését. A drezdai találkozó ismét meggyőzően bizonyította a szocialista országok testvéri, egyenrangú közösségének nagyfokú hatékonyságát. A találkozón kifejezésre jutott a testvérpártok egységes akarata, hogy tovább erősítsék ennek a közösségnek baráti kötelékeit a közös célokért — a szocializmus és kommunizmus helyzetének megszilárdításáért, valamint Európa és az egész világ biztonságának és békéjének biztosításáért — hangoztatja a moszkvai Pravda cikke. végén ül össze az ENSZ - közgyűlés New York — Az ENSZ-közgyűlés elnapolt 22. ülésszaka előreláthatólag április 24-én ül össze újból. A közgyűlés az atomsorompó-egyezmény tervezetét vitatja meg. Az ülés Időpontjáról U Thant ENSZ-főtitkár az egyes ENSZ-képviseletekkel folytatott tanácskozásai után döntött. (CTK) Mit írnak a külföldi lapok a csehszlovákiai eseményekről Moszkva — A tegnapi központi szovjet lapok a TASZSZ jelentésében közölték a CSKP Központi Bizottsága elnökségének üléséről szóló közleményt. A TASZSZ a ČTK hírügynökségre hivatkozva közli a választások elhalasztásáról szóló döntést, továbbá' az állami szervek munkájának tökéletesítésére, egy gazdasági tanács létrehozására és állami árhivatal létesítésére, valamint a többi intézkedésekre vonatkozó javaslatokat. A lapok beszámolnak az új köztársasági elnök megválasztása időpontjának kitűzéséről, valamint arról, hogy DubCek elvtárs beszámolt a szocialista országok vezetőinek drezdai üléséről. Varsó — A LEMP központi lapja prágai tudósítójának tollából cikket közölt a csehszlovákiai fejleményekről, amelyben többek között megállapítja, hogy bár egyre több szó esik a pozitív tettek és a stabilizálás szükségességéről, ez nem jelenti azt, hogy Csehszlovákiában az utóbbi hetekben az élet nem folyt a rendes medrében. A cikkíró részletesen elemzi a CSKP Központi Bizottsága plénuma előtti helyzetet, amely Novotný elnök lemondása után megnyugodott, ami a januári plénumülés által kitűzött Irányvonal valóraváltásának egyik fő biztosítéka. A lap beszámol a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság üléséről, amely követelte Slánský, Smrkovskp és több más elitéit kommunista teljes rehabilitását, de az írókra kiszabott pártbüntetés törléséről a lap hallgat. Párizs — A párizsi Combat „Csehszlovákia folytatja a szocialista demokrácia megvalósításának politikáját" címmel megállapítja, hogy a rendszer demokratizálásáról s nem pedig annak megváltoztatásáról van szó. A l'Humanité is kiemeli, hogy a megújhodási folyamatnak szocialista tartalma van, és Csehszlovákiában senki sem kételkedik a szocializmus jövőjében. A harc lényegében Komócsin: Szolidárisak vagyunk a CSKP-vei Budapest — A Magyar Rádió és Televízió beszélgetést folytatott Komócsin Zoltánnal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójáról, valamint a csehszlovákiai eseményekről. Számunkra a jelenlegi események megítélésében a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ez év januári ülésén hozott határozatai, továbbá a párt elnökségének azóta ismertté vált állásfoglalásai a mérvadók, mert ezekben tükröződik testvérpártunk véleménye — mondotta Komócsin. A továbbiakban leszögezte: csehszlovák testvérpártunk alapvető törekvéseit a magunk részéről helyeseljük. Ezt hangsúlyozva nekem az a személyes benyomásom, hogy az alapjában jó irányú törekvéseket kifejező folyamatba bekapcsolódtak a rossz irányú szocializmus-ellenes erők is. A szocializmus építésének érdeke szempontjából csak az lehet célravezető, ha a kommunista párt Központi Bizottsága irányítja a demokratizálódás folyamatát. E követelménnyel összhangban az a kívánatos, hogy a szocializmus erői a párt vezetésével leküzdjék a jelenlegi helyzetben szinte szükségszerűen jelentkező, érzelmi indulatoktól vezetett anarchikus jellegű törekvéseket. Gondolva az 1956-os magyarországi tapasztalatokra, véleményem szerint az elhatározott célok megvalósítása érdekében Csehszlovákiában szükségessé vált a kommunisták és a szocializmus erői részéről kétfrontos harc kibontakoztatása: harc a visszahúzó konzervatív erőkkel és harc a nacionalista — a burzsoá köztársaságot idealizáló — jobboldali erőkkel szemben. A .jelenlegi csehszlovákiai események szükségszerűen maguk után vonnak személyi vonatkozású intézkedéseket is. Ezen intézkedések módját és mértékét csakis a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői határozhatják meg. A magyar kommunisták, a magyar dolgozó nép bizalommal viseltetik a csehszlovák kommunisták, a testvéri munkásosztály és a csehszlovák dolgozó nép iránt. Teljesen szolidárisak vagyunk a Csehszlovák Kommunista Párttal, a szocializmus csehszlovákiai erőivel. Szívből azt kívánjuk, hogy a mostani eseményekből győzelemmel kerüljön ki a kommunista párt és a szocialista építés nagy ügye. azok ellen folyik, akik a szocialista társadalom fejlesztésének útjában állnak, vagyis a hatalom egy kézbe, esetleg egy kis csoport kezébe való összpontosítói ellen, akik jogot formáltak maguknak arl-a, hogy mindenről és mindenkiről határozzanak. Ez odavezetett, hogy a kormány, a parlament, a szakszervezetek és a társadalmi szervezetek és végül maga a párt is csupán egyes személyek parancsainak végrehajtóivá váltak. A Figaro kiemeli, hogy „Dubček erkölcsi szerződést kötött a néppel". A Nouvel Observator megállapítja, hogy Novotný távozása a politikai életből új korszakot nyitott meg Csehszlovákiában, amely izgalomba hozza az egész világot. A francia kormány tegnapi ülésén Couve de Murville külügyminiszter jelentést terjesztett elő a nemzetközi helyzetről. Ezt követően a kormány szóvivője kijelentette, hogy a francia kormány teljesen eltérőnek ítéli meg a lengyel és a csehszlovák fejleményeket. Amíg Lengyelországban diáktüntetésekről van szó, addig Csehszlovákiában „nagyon fontos kormányváltozással" állunk szemben. (

ČTK) Bukarest — A román központi lapok meglehetősen bő terjedelemben ismertetik a CSKP Központi Bizottsága elnökségének üléséről kiadott közleményt. Többek között közlik, hogy Alexander DubCek tájékoztatta az elnökséget a csehszlovák küldöttségnek a drezdai találkozón kifejtett tevé- kenységéről. A román közvéleményt erről a találkozóról kedden a TASZSZ híre alapján tájékoztatták. A lapok sem a csehszlovákiai fejleményekhez, sem a drezdai találkozóhoz nem fűznek semmilyen kommentárt. (ČTK) Santiago de Chile — A Csehszlovákiában folyó nyílt vita elmélyíti a valódi demokráciát, és lehetővé teszi a kormánynak, hogy jobban védje a nép érdekeit — írja az Ultima Hora című lap a csehszlovákiai eseményekkel foglalkozó kommentárjában. A lap megállapítja, hogy Novotný távozását és az új dogmaellenes Irányzat képviselőit a munkások, az értelmiség és a diákok is támogatják. A SZÄZ ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT GORKIJRA EMLÉKEZIK A VILÄG. MI EBBŐL AZ ALKALOMBÓL FÄBRY ZOLTÁNNAK A MAGYAR NAP-BAN 1936-BAN (GORKIJ HALÁLAKOR) MEGJELENT ÍRÁSÁT — ENYHE RÖVIDÍTÉSSEL — KÖZÖLJÜK, MELYNEK MEGÁLLAPÍTÁSAI AZÚTA SEM VESZÍTETTEK ÉRTÉKÜKBŐL. ... A halhatatlanság: élő valóság. A halott Makszim Gorkijban mi az élő valóságot köszöntjük ... Gorkij az élőké, az életé... Vádló és vádlott. Korszerűen: vádló és vádlott egy személyben, amíg kétféle világ állt egymással szemben és nyílt és titkos harcban: kapitalizmus és proletariátus. Gorkij a proletárok életét élte, de a proletárszármazás egymagában még nem lehet sem mérték, sem érték. Gondoljunk egy pár paraszti származású magyar íróra, akik ma a zserbótársadalom Intim Pistái és akiknek bizonyára fizikai rosszullétet okoz, ha valaki származásukra figyelmezteti őket. Gorkij nem tagadott le semmit, de hozzátett rengeteget: önmagában pozitív értékké emelve azt az osztályt, melyet a lumpenproletárság sorából emelt ki önpéldájával, életével, tanításával, írásaival. Nem lett lumpenproletár, de felfelé sem züllött: Gorkij maradt, hites fanatikus proletár maradt, bízott önmagában, mert bízott osztályában, melynek megmunkálásában, kultúrrangraemelésében talán mindenki másnál többet tett. Regényében, az „Anyá"-ban dokumentálódott irodalmi teljességben legelőször, hogy a kizsákmányolt tömegek csak a lázadáson át, csak forradalmi FABRY ZOLTÁN: Az élő Makszim Gorkij harcban kapnak először emberi értelmet, mert ember, akit eddig állatként kezeltek, csak itt, csak ebben a nagy errupcióban válhat ténylegesen is emberré: szabadon mozgó, gondolkodó és célt talált cselekvő földi teremtménnyé. A lumpenproletariátustői elrúgva magát, Gorkij eljutott a proletárfogalom etikai küldetéses értelméhez. Nem véletlen, hogy általa és benne szólalt meg az orosz irodalomban először az emberi optimizmus. Az orosz irodalom, mely a világ legpesszimisztikusabb kultúrtükre volt, Gorkijban talált hathatós és eredményes ellenméregre. Gorkijon át egy új osztály, egy friss lázadó erejű, élni, dolgozni, örülni akaró osztály tört be az irodalomba, az élet minden terére, hogy ott gyökeresen felforgatva mindent, elérjen a huszadik század egyetlen kézzelfogható embertörténelmi valóságához: a Szovjetunióhoz. Gorkijt, — akit kezdetben, mint etnográfiai különlegességet a polgári kritika is ünnepelt — a hivatalos irodalom csakhamar elejti, mert látja, hogy Gorkijt nem szelídítheti be a saját szekerébe és ettől kezdve egyre-másra jelennek meg a cikkek, melyek Gorkij „hanyatlásáról" tudósítottak. Eltalálták! Ez a szegény Gorkij annyira hanyatlott, hogy ma, akarva nem akar*i, egy »ilág k<Liytelen meggyászolni... Vádló és vádlott volt mindenkor, kezdve 1905-től, amikor a cári bíróság szövegezte meg a vádiratot a „nlzsninovgorodl születésű kézműves Aleksze] Makszimovics Peskov" ellen. De már akkor, 1905-ben egy egész világ szerette, féltette. Anatole Francé akkor avatta először Gorkijt az élő emberiség legigazibb értékévé: „Gorkij nem Oroszországé, Gorkij az egész világéi Engedjétek ki a börtönből, adjátok őt újra vissza munkájának, hazájának, az egész világnak, mert az emberiség könyörög érte." Harmincöt éves fiatal írót ennyire nem szeretett, nem féltett még emberiség; benne és általa az emberi felelősségérzetet, a cselekvő humanitást, melyet Jól esett létezővé személyesíteni, piedesztálra emelni, hogy ne kelljen azt a mindennapban példakövetőn gyakorolni. A világ ünnepelt és tiltakozott, a szalmaláng nagyot lobbant és minden ment tovább, míg csak az emberiség vérben forgó szemekkel nem csapott össze a tizennégyes mészárszéken. De hol maradtak akkor az ünneplők, a tiltakozók, hol a humanizmus nagy idézői?! „Üsd, vágd, nem apád!": ez volt az uralkodó humanizmus hangja és csak a Liebknechtek és Gorkijok maradtak hűek önmagukhoz, a humanizmus bátorságához, melynek motorja nem volt sem több, sem kevesebb, mint változatlanul a proletariátus világváltoztató, világformáló küldetésének tudata. Gorkij 1915-ben a cári sajtókulik bankettjén prezenMija először a proletariátus számláját: „Az orosz nép megszűnt akaratnélküll nyáj lenni..

i biztos, hogy a háború befejezése után szociális és politikai szenvedéseiért a legélesebb követeléssel és kitartással fog teljes elégtételt követelni." Ez nem prófécia, ez az útjelölés bátorsága, egy ember, egy osztály bátorsága, akik pontosan tudják és akarják azt, aminek jönnie kell. De Gorkij nem rekedt meg az orosz számla prezentálásánál. Ö, akit az emberiség már 1905ben a magáénak reklamált, azóta tényleg a világ hangja lett, a föld szenvedőinek, lázadólnak és a föld új akaratú embereinek, a győztes építő szocializmusnak világpublicistája. Gorkij: világpubllcista. Élete utolsó szakának munkáját ezzel a szóval jellemezhetjük a legjobban. A Prágai Magyar Hírlap nekrológjának ezt a tényt el kell hallgatnia, le kell tagadnia. Ez a nekrológ az utolsó évtized Gorkiját a lehanyatlott toll pózában örökíti meg. Megteszi „udvari bolond"nak, amikor Gorkij a világbíró székében ült, üzent és Ítélt. Háborús veszély? Kinek van Joga és kötelessége a világhoz szólni? Csak annak, aki egy pillanatra sem tántorodott meg soha. A szocializmus hazáját támadják, köpik és ócsárolják? Ki a legilletékesebb Itt igazságot tenni, hazugságot leleplezni? Nyugaton a színházak tingli-tanglivá züllöttek, a filmek operettmesékkel altatják az embereket, a fejmunkások kenyértelenül prostituálódnak ... ki mutathat nagyobti büszkeséggel a Szovjetunió tavaszi valóságban pompázó tömegkultúrájára? Gorkij, Gorkij és megint csak Gorkij. Lenin £ írta egyszer Gorkijnak: „Egymás után vonzzuk magunkhoz az orosz és európai Arkhimédészeket és akkor a világ akár akarja, akár nem, kell, hogy megváltozzon." És jöttek sorra: a Barbusseök, a Romáin Rollandok, az André Gidek, a Rennek és Becherek és kivel fogtak ezek először kezet, kihez érezték magukat a legközelebb, kl egyengette az útjukat? Gorkij, megint és mindig csak Gorkij. Gorkij pozitív világlelkiismeret Világlelkiismeret ma csak egy van: az a kulturális és építő, az a vádló és védő publicisztikai aktivitás, mely egy világot egészségberántő tömegosztály ügyét és misszióJát szolgálja: a proletariátus győzelmét, Barbousse-t a kapitalizmus haláltusájától valő undorás vitte a proletariátushoz, Gide-t kultúrája, Romáin Rolland-t okos szíve és vérző lelkiismerete, Gorkij törvényesen, organikusan lett ennek az osztálynak lázítója és teremtője, védője és hirdetője, halhatatlanja és szimbóluma. Tegnap ez az osztály, ez a kis rongyos nizsninovgorodl proletár semmi volt, senki volt, vagy legjobb esetben is csak etnográfiai különlegesség. Ma mind a proletárosztály, mind a nizsninovgorodi kézműves világhorizontot jelentenek: világpublicisztikát, világkultúrát, vl- H lágmegváltást. Amikor Gorkij- M nak hódolunk: sohasem köszönthetjük magát a személyt, lg| az írót. Benne és általa az emberiség mai legszentebb ügyét: m a világproletariátus harcát, munkáját és kultúráját dokumentáljuk. JJ És ezért halhatatlan.