Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-28 / 87. szám, csütörtök

Testvéri egység A MOSZKVAI PRAVDA VEZÉRCIKKE Moszkva — A moszkvai Prav­da szerdai vezércikke a szófiai és a drezdai találkozók ered­ményeivel foglalkozik. Leszö­gezi, hogy a két találkozó az utóbbi idők legfontosabb nem­zetközi eseményei közé tarto­zik. Szófiában is, Drezdában ls megvitatták a nemzetközi hely­zet, valamint a szocialista or­szágok politikai és gazdasági fejlődésének, együttműködésé­nek legfontosabb kérdéseit. A szófiai ülésen az ameri­kaiak békét veszélyeztető viet­nami agressziójának kiszélesíté­séről szóló nyilatkozat a viet­nami nép hősi harca támogatá­sának legfontosabb politikai dokumentuma. A továbbiakban rámutat, hogy a Szovjetunió a többi szo­cialista országgal együtt foly­tatja állhatatos harcát a nuk­leáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáért és az er­re vonatkozó nemzetközi szer­ződés megkötéséért. Az SZKP Politikai Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertaná­csa az egész szovjet nép aka­ratát fejezte ki, amikor támo­gatta a szófiai ülésen hozott határozatokat, és jóváhagyta a szovjet delegáció tevékenysé­gét. A Szovjetunió dolgozóinak az a meggyőződése, hogy a szó­fiai ülés munkája, csakúgy, mint a kommunista- és mun­káspártok budapesti konzultatív találkozója a nemzetközi kom­munista- és munkásmozgalom egységének megerősítését, a demokrácia, a nemzetközi füg­getlenség, a szocializmus és a béke ügyének újabb győzelmeit szolgálja. A szovjet nép megelégedéssel fogadta a drezdai találkozóról kiadott tájékoztató közlemény­ben foglaltakat. A szovjet em­berek üdvözlik a gazdasági kapcsolatok további fejlesztésé­ről szóló megállapodást a KGST keretében és a kétoldalú együttműködésben a szocialista közösség országai gazdaságá­nak további fellendítése érde­kében. A cikk ezután rámutat, hogy a Szovjetunió fejleszti a test­véri szocialista országokkal a sokoldalú együttműködésre és kölcsönös segítségre irányuló kapcsolatokat. A drezdai találkozó részve­vői megvitatták az érdeklődé­sük középpontjában álló nem­zetközi problémákat. A szovjet emberek megelégedéssel fogad­ták, hogy a megvitatott kérdé­sekben ismét bebizonyosodott a nézetek azonossága és az ál­láspontok egysége, amely már a Varsói Szerződéshez tartozó országok politikai tanácskozó testületének szófiai ülésén is kifejezésre jutott. A jelenlegi nemzetközi hely­zetet az imperialista erök fo­kozódó egresszív törekvése és aknamunkája jellemzi, amely a szocialista közösség országai ellen irányul. Ilyen körülmé­nyek között különös jelentősé­ge van az éberség fokozásának, és a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus alapján a szocialista országok további egységének érdekében határozottan meg kell tenni a szükséges lépéseket. A drezdai találkozón egyhan­gúlag kifejezésre juttatták a szocialista országoknak azt a törekvését, hogy a közeljövő­ben konkrét intézkedéseket hoznak a Varsói Szerződés és annak fegyveres erői megerősí­tésére, valamint a szocialista közösség együttműködésének fejlesztésére a gazdaság továb­bi fellendítésére. A lap ezután rámutat, hogy a drezdai találkozó részvevői kifejezték azon meggyőződésü­ket, hogy a csehszlovák mun­kásosztály, minden csehszlovák dolgozó, a CSKP vezetése alatt biztosítja az országban a szo­cialista építés további fejlesz­tését. A drezdai találkozó ismét meggyőzően bizonyította a szo­cialista országok testvéri, egyenrangú közösségének nagy­fokú hatékonyságát. A találko­zón kifejezésre jutott a testvér­pártok egységes akarata, hogy tovább erősítsék ennek a kö­zösségnek baráti kötelékeit a közös célokért — a szocializ­mus és kommunizmus helyzeté­nek megszilárdításáért, vala­mint Európa és az egész világ biztonságának és békéjének biz­tosításáért — hangoztatja a moszkvai Pravda cikke. végén ül össze az ENSZ - közgyűlés New York — Az ENSZ-köz­gyűlés elnapolt 22. ülésszaka előreláthatólag április 24-én ül össze újból. A közgyűlés az atomsorompó-egyezmény terve­zetét vitatja meg. Az ülés Idő­pontjáról U Thant ENSZ-főtit­kár az egyes ENSZ-képvisele­tekkel folytatott tanácskozásai után döntött. (CTK) Mit írnak a külföldi lapok a csehszlovákiai eseményekről Moszkva — A tegnapi köz­ponti szovjet lapok a TASZSZ jelentésében közölték a CSKP Központi Bizottsága elnökségé­nek üléséről szóló közleményt. A TASZSZ a ČTK hírügynökség­re hivatkozva közli a választá­sok elhalasztásáról szóló dön­tést, továbbá' az állami szervek munkájának tökéletesítésére, egy gazdasági tanács létrehozá­sára és állami árhivatal létesí­tésére, valamint a többi intéz­kedésekre vonatkozó javaslato­kat. A lapok beszámolnak az új köztársasági elnök megvá­lasztása időpontjának kitűzé­séről, valamint arról, hogy DubCek elvtárs beszámolt a szocialista országok vezetőinek drezdai üléséről. Varsó — A LEMP központi lapja prágai tudósítójának tol­lából cikket közölt a csehszlo­vákiai fejleményekről, amely­ben többek között megállapítja, hogy bár egyre több szó esik a pozitív tettek és a stabilizá­lás szükségességéről, ez nem jelenti azt, hogy Csehszlovákiá­ban az utóbbi hetekben az élet nem folyt a rendes medrében. A cikkíró részletesen elemzi a CSKP Központi Bizottsága plé­numa előtti helyzetet, amely Novotný elnök lemondása után megnyugodott, ami a januári plénumülés által kitűzött Irány­vonal valóraváltásának egyik fő biztosítéka. A lap beszámol a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság üléséről, amely követelte Slán­ský, Smrkovskp és több más elitéit kommunista teljes reha­bilitását, de az írókra kiszabott pártbüntetés törléséről a lap hallgat. Párizs — A párizsi Combat „Csehszlovákia folytatja a szo­cialista demokrácia megvalósí­tásának politikáját" címmel megállapítja, hogy a rendszer demokratizálásáról s nem pe­dig annak megváltoztatásáról van szó. A l'Humanité is kiemeli, hogy a megújhodási folyamatnak szocialista tartalma van, és Csehszlovákiában senki sem kételkedik a szocializmus jö­vőjében. A harc lényegében Komócsin: Szolidárisak vagyunk a CSKP-vei Budapest — A Magyar Rádió és Televízió beszélgetést foly­tatott Komócsin Zoltánnal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával a kommunista és munkáspártok budapesti kon­zultatív találkozójáról, valamint a csehszlovákiai eseményekről. Számunkra a jelenlegi ese­mények megítélésében a Cseh­szlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának ez év ja­nuári ülésén hozott határoza­tai, továbbá a párt elnökségé­nek azóta ismertté vált állás­foglalásai a mérvadók, mert ezekben tükröződik testvérpár­tunk véleménye — mondotta Komócsin. A továbbiakban le­szögezte: csehszlovák testvér­pártunk alapvető törekvéseit a magunk részéről helyeseljük. Ezt hangsúlyozva nekem az a személyes benyomásom, hogy az alapjában jó irányú törek­véseket kifejező folyamatba bekapcsolódtak a rossz irányú szocializmus-ellenes erők is. A szocializmus építésének ér­deke szempontjából csak az le­het célravezető, ha a kommu­nista párt Központi Bizottsága irányítja a demokratizálódás folyamatát. E követelménnyel összhangban az a kívánatos, hogy a szocializmus erői a párt vezetésével leküzdjék a jelenlegi helyzetben szinte szükségszerűen jelentkező, ér­zelmi indulatoktól vezetett anar­chikus jellegű törekvéseket. Gondolva az 1956-os magyar­országi tapasztalatokra, véle­ményem szerint az elhatározott célok megvalósítása érdekében Csehszlovákiában szükségessé vált a kommunisták és a szo­cializmus erői részéről kétfron­tos harc kibontakoztatása: harc a visszahúzó konzervatív erők­kel és harc a nacionalista — a burzsoá köztársaságot ideali­záló — jobboldali erőkkel szemben. A .jelenlegi csehszlovákiai események szükségszerűen ma­guk után vonnak személyi vo­natkozású intézkedéseket is. Ezen intézkedések módját és mértékét csakis a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői hatá­rozhatják meg. A magyar kommunisták, a magyar dolgozó nép bizalom­mal viseltetik a csehszlovák kommunisták, a testvéri mun­kásosztály és a csehszlovák dolgozó nép iránt. Teljesen szolidárisak vagyunk a Cseh­szlovák Kommunista Párttal, a szocializmus csehszlovákiai erőivel. Szívből azt kívánjuk, hogy a mostani eseményekből győzelemmel kerüljön ki a kommunista párt és a szocia­lista építés nagy ügye. azok ellen folyik, akik a szo­cialista társadalom fejlesztésé­nek útjában állnak, vagyis a hatalom egy kézbe, esetleg egy kis csoport kezébe való összpontosítói ellen, akik jogot formáltak maguknak arl-a, hogy mindenről és mindenkiről hatá­rozzanak. Ez odavezetett, hogy a kormány, a parlament, a szakszervezetek és a társadal­mi szervezetek és végül maga a párt is csupán egyes szemé­lyek parancsainak végrehajtói­vá váltak. A Figaro kiemeli, hogy „Dub­ček erkölcsi szerződést kötött a néppel". A Nouvel Observator megállapítja, hogy Novotný tá­vozása a politikai életből új korszakot nyitott meg Csehszlo­vákiában, amely izgalomba hozza az egész világot. A francia kormány tegnapi ülésén Couve de Murville kül­ügyminiszter jelentést terjesz­tett elő a nemzetközi helyzet­ről. Ezt követően a kormány szóvivője kijelentette, hogy a francia kormány teljesen elté­rőnek ítéli meg a lengyel és a csehszlovák fejleményeket. Amíg Lengyelországban diák­tüntetésekről van szó, addig Csehszlovákiában „nagyon fon­tos kormányváltozással" állunk szemben. ( ČTK) Bukarest — A román közpon­ti lapok meglehetősen bő terje­delemben ismertetik a CSKP Központi Bizottsága elnökségé­nek üléséről kiadott közle­ményt. Többek között közlik, hogy Alexander DubCek tájé­koztatta az elnökséget a cseh­szlovák küldöttségnek a drez­dai találkozón kifejtett tevé- ­kenységéről. A román közvéle­ményt erről a találkozóról ked­den a TASZSZ híre alapján tá­jékoztatták. A lapok sem a csehszlovákiai fejleményekhez, sem a drezdai találkozóhoz nem fűznek semmilyen kom­mentárt. (ČTK) Santiago de Chile — A Cseh­szlovákiában folyó nyílt vita elmélyíti a valódi demokráciát, és lehetővé teszi a kormány­nak, hogy jobban védje a nép érdekeit — írja az Ultima Hora című lap a csehszlovákiai ese­ményekkel foglalkozó kommen­tárjában. A lap megállapítja, hogy Novotný távozását és az új dogmaellenes Irányzat kép­viselőit a munkások, az értel­miség és a diákok is támogat­ják. A SZÄZ ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT GORKIJRA EM­LÉKEZIK A VILÄG. MI EB­BŐL AZ ALKALOMBÓL FÄB­RY ZOLTÁNNAK A MAGYAR NAP-BAN 1936-BAN (GOR­KIJ HALÁLAKOR) MEGJE­LENT ÍRÁSÁT — ENYHE RÖVIDÍTÉSSEL — KÖZÖL­JÜK, MELYNEK MEGÁLLA­PÍTÁSAI AZÚTA SEM VE­SZÍTETTEK ÉRTÉKÜKBŐL. ... A halhatatlanság: élő va­lóság. A halott Makszim Gorkij­ban mi az élő valóságot kö­szöntjük ... Gorkij az élőké, az életé... Vádló és vádlott. Kor­szerűen: vádló és vádlott egy személyben, amíg kétféle világ állt egymással szemben és nyílt és titkos harcban: kapitalizmus és proletariátus. Gorkij a prole­tárok életét élte, de a proletár­származás egymagában még nem lehet sem mérték, sem ér­ték. Gondoljunk egy pár pa­raszti származású magyar íróra, akik ma a zserbótársadalom In­tim Pistái és akiknek bizonyára fizikai rosszullétet okoz, ha va­laki származásukra figyelmezte­ti őket. Gorkij nem tagadott le semmit, de hozzátett rengete­get: önmagában pozitív értékké emelve azt az osztályt, melyet a lumpenproletárság sorából emelt ki önpéldájával, életével, tanításával, írásaival. Nem lett lumpenproletár, de felfelé sem züllött: Gorkij maradt, hites fa­natikus proletár maradt, bízott önmagában, mert bízott osztá­lyában, melynek megmunkálá­sában, kultúrrangraemelésében talán mindenki másnál többet tett. Regényében, az „Anyá"-ban dokumentálódott irodalmi tel­jességben legelőször, hogy a ki­zsákmányolt tömegek csak a lázadáson át, csak forradalmi FABRY ZOLTÁN: Az élő Makszim Gorkij harcban kapnak először emberi értelmet, mert ember, akit ed­dig állatként kezeltek, csak itt, csak ebben a nagy errupcióban válhat ténylegesen is emberré: szabadon mozgó, gondolkodó és célt talált cselekvő földi te­remtménnyé. A lumpenproletariátustői el­rúgva magát, Gorkij eljutott a proletárfogalom etikai küldeté­ses értelméhez. Nem véletlen, hogy általa és benne szólalt meg az orosz irodalomban elő­ször az emberi optimizmus. Az orosz irodalom, mely a világ legpesszimisztikusabb kultúr­tükre volt, Gorkijban talált hat­hatós és eredményes ellenmé­regre. Gorkijon át egy új osz­tály, egy friss lázadó erejű, él­ni, dolgozni, örülni akaró osz­tály tört be az irodalomba, az élet minden terére, hogy ott gyökeresen felforgatva min­dent, elérjen a huszadik század egyetlen kézzelfogható ember­történelmi valóságához: a Szov­jetunióhoz. Gorkijt, — akit kezdetben, mint etnográfiai különlegessé­get a polgári kritika is ünne­pelt — a hivatalos irodalom csakhamar elejti, mert látja, hogy Gorkijt nem szelídítheti be a saját szekerébe és ettől kezd­ve egyre-másra jelennek meg a cikkek, melyek Gorkij „hanyat­lásáról" tudósítottak. Eltalálták! Ez a szegény Gorkij annyira hanyatlott, hogy ma, akarva nem akar*i, egy »ilág k<Liytelen meggyászolni... Vádló és vádlott volt minden­kor, kezdve 1905-től, amikor a cári bíróság szövegezte meg a vádiratot a „nlzsninovgorodl születésű kézműves Aleksze] Makszimovics Peskov" ellen. De már akkor, 1905-ben egy egész világ szerette, féltette. Anatole Francé akkor avatta először Gorkijt az élő emberiség leg­igazibb értékévé: „Gorkij nem Oroszországé, Gorkij az egész világéi Engedjétek ki a börtön­ből, adjátok őt újra vissza munkájának, hazájának, az egész világnak, mert az embe­riség könyörög érte." Harminc­öt éves fiatal írót ennyire nem szeretett, nem féltett még em­beriség; benne és általa az em­beri felelősségérzetet, a cselek­vő humanitást, melyet Jól esett létezővé személyesíteni, pie­desztálra emelni, hogy ne kell­jen azt a mindennapban pél­dakövetőn gyakorolni. A világ ünnepelt és tiltakozott, a szal­maláng nagyot lobbant és min­den ment tovább, míg csak az emberiség vérben forgó szemek­kel nem csapott össze a tizen­négyes mészárszéken. De hol maradtak akkor az ünneplők, a tiltakozók, hol a humaniz­mus nagy idézői?! „Üsd, vágd, nem apád!": ez volt az uralko­dó humanizmus hangja és csak a Liebknechtek és Gorkijok ma­radtak hűek önmagukhoz, a humanizmus bátorságához, melynek motorja nem volt sem több, sem kevesebb, mint vál­tozatlanul a proletariátus világ­változtató, világformáló külde­tésének tudata. Gorkij 1915-ben a cári sajtókulik bankettjén prezenMija először a proleta­riátus számláját: „Az orosz nép megszűnt akaratnélküll nyáj lenni.. i biztos, hogy a háború befejezése után szociális és politikai szenvedéseiért a leg­élesebb követeléssel és kitar­tással fog teljes elégtételt kö­vetelni." Ez nem prófécia, ez az útjelölés bátorsága, egy em­ber, egy osztály bátorsága, akik pontosan tudják és akar­ják azt, aminek jönnie kell. De Gorkij nem rekedt meg az orosz számla prezentálásánál. Ö, akit az emberiség már 1905­ben a magáénak reklamált, az­óta tényleg a világ hangja lett, a föld szenvedőinek, lázadólnak és a föld új akaratú emberei­nek, a győztes építő szocializ­musnak világpublicistája. Gorkij: világpubllcista. Élete utolsó szakának munkáját ez­zel a szóval jellemezhetjük a legjobban. A Prágai Magyar Hírlap nekrológjának ezt a tényt el kell hallgatnia, le kell tagadnia. Ez a nekrológ az utolsó évtized Gorkiját a leha­nyatlott toll pózában örökíti meg. Megteszi „udvari bolond"­nak, amikor Gorkij a világbíró székében ült, üzent és Ítélt. Há­borús veszély? Kinek van Joga és kötelessége a világhoz szól­ni? Csak annak, aki egy pilla­natra sem tántorodott meg so­ha. A szocializmus hazáját tá­madják, köpik és ócsárolják? Ki a legilletékesebb Itt igazsá­got tenni, hazugságot leleplez­ni? Nyugaton a színházak tingli-tanglivá züllöttek, a fil­mek operettmesékkel altatják az embereket, a fejmunkások kenyértelenül prostituálód­nak ... ki mutathat nagyobti büszkeséggel a Szovjetunió ta­vaszi valóságban pompázó tö­megkultúrájára? Gorkij, Gorkij és megint csak Gorkij. Lenin £ írta egyszer Gorkijnak: „Egy­más után vonzzuk magunkhoz az orosz és európai Arkhimédé­szeket és akkor a világ akár akarja, akár nem, kell, hogy megváltozzon." És jöttek sorra: a Barbusseök, a Romáin Rollan­dok, az André Gidek, a Rennek és Becherek és kivel fogtak ezek először kezet, kihez érez­ték magukat a legközelebb, kl egyengette az útjukat? Gorkij, megint és mindig csak Gorkij. Gorkij pozitív világlelkiisme­ret Világlelkiismeret ma csak egy van: az a kulturális és építő, az a vádló és védő publicisztikai aktivitás, mely egy világot egészségberántő tö­megosztály ügyét és misszió­Ját szolgálja: a proletariátus győzelmét, Barbousse-t a kapi­talizmus haláltusájától valő un­dorás vitte a proletariátushoz, Gide-t kultúrája, Romáin Rol­land-t okos szíve és vérző lel­kiismerete, Gorkij törvényesen, organikusan lett ennek az osz­tálynak lázítója és teremtője, védője és hirdetője, halhatat­lanja és szimbóluma. Tegnap ez az osztály, ez a kis rongyos nizsninovgorodl proletár semmi volt, senki volt, vagy legjobb esetben is csak etnográfiai különlegesség. Ma mind a proletárosztály, mind a nizsninovgorodi kézműves vi­lághorizontot jelentenek: világ­publicisztikát, világkultúrát, vl- H lágmegváltást. Amikor Gorkij- M nak hódolunk: sohasem kö­szönthetjük magát a személyt, lg| az írót. Benne és általa az em­beriség mai legszentebb ügyét: m a világproletariátus harcát, munkáját és kultúráját doku­mentáljuk. JJ És ezért halhatatlan.

Next

/
Thumbnails
Contents