Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-26 / 85. szám, kedd

Ankét a demokratizálódásról VI. Kérdéseink: 1. Ml A VÉLEMÉNYE A DEMOKRATIZÁLÓDÁS FOLYAMATARÖL, AMELYET A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK DECEMBERI ÉS JANUÁRI PLENÁRIS ÜLÉSE NYITOTT MEG? 2. MELYEK ÖN SZERINT A MEGOLDÁST KÖVETELŐ ALAPVETŐ FONTOSSÁGI) GAZDASÁGI, POLITIKAI, SZOCIÁLIS VAGY MAS KÉRDÉSEK? 3. AZ ITT ÉLŐ MAGYARSÁG MILYEN JOGOS IGÉNYEINEK KIELÉGÍTÉSÉT TARTJA SZÜKSÉGESNEK? PETŐ FERENC, vízvezeték- és radiátorszerelő, 54 éves, párttag, Somorja. 1. Teljes mértékben egyetértek a párt központi bizottságának jelenlegi állásfoglalásával. Egyes pártfunkcionáriusaink visszaéltek a nép bizalmával, elfeledkeztek azokról, akik választották őket. Persze azokat is felelősségre kell vonni, akik ezekkel szorosan együttműködtek, akik velük dolgoztak, mégsem tárták fel hibáikat. 2. A fő hangsúlyt a fiatalság nevelésére helyezném. Erélyesebben fellépnék az alkoholizmus ellen. Arra törekednék, hogy mindenki — főként a fiatalok — szaktudásuknak megfelelő álláshoz jusson. Minden esetben módot adnék a továbbtanulásra, hiszen azok, akiknek nincs meg az adottságuk, úgyis kiesnek. 3. A sovinizmusnak — mindkét félről — végre meg kell szűnnie. Arányban, százalékszámnak megfelelően, magyar diákokat kell felvenni a főiskolákra. HORVÁTH PÁL, kéményseprő, 27 éves, pártonkívüli, Kulcsod. 1. Helyeslem, mást nem tudok mondani. 2. Ezek után igazán a dolgozók érdekeit tartsák szem előtt, javítsanak szociális helyzetünkön. 3. Még mindig nincs meg az egyenjogúság. Nagyobb hangsúlyt helyezni az iskolákra, a kultúrára. KOSA IMRE, bádogos, 37 éves, pártonkívüli, Párkány. 1. Nem nagyon politizálok, az újságot inkább a sport kedvéért vásárolom, mégis azt, ami ma itt történik, nem lehet nem észrevenni. Helyesnek mutatkozik, csak nekünk magyaroknak is valami jó származzon belőle. 2. Az eddigi fejlődés — minden téren — a lehetőségekhez mérten túl lassú volt. Szakemberek bevonásával ezen sürgősen változtatni kell. 3. Sajnos a szlovákok és a magyarok megkülönböztetését eddig saját bőrünkön éreztük. Munkalehetőségben, bérezésben, hivatalos ügyek intézésében, lakás odaítélésében stb. Az a tapasztalatom, hogy a város vezetői között akadnak soviniszták — ez nemcsak az én véleményem, számtalan példa iš bizonyítja. A délvidéket vagy iparosítani kell, vagy intenzívebb mezőgazdaságra átirányítani, hogy a magyarok ne legyenek kénytelenek cseh vidékre menni munka után. Nálunk sajnos, olyan állást kell elfogadni, ami kínálkozik, tekintet nélkül a fizetésre, a szakképzettségre, mert más nincs. CZIBULKA JÁNOS, gépjavító, 22 éves, pártonkívüli, Marcelháza. 1. Politikával nem foglalkozom, nem sokat törődöm azzal ami történik. Egyet azonban látok: sok a hűhó, de eddig konkrét változást, javulást nem tapasztaltam. 3. A délvidék sokkal inkább elmaradott, mint Szlovákia többi része, Csehországról nem is beszélve. Nincsen munkalehetőség, a meglevőkben viszont nem teremtenek meg olyan körülményeket, amelyek kívánatosak volnának, mert tudják, úgyis dolgozunk, hiszen nincs hova mennünk. MORAVCSÍK ROZÁLIA, szakácsnő, 27 éves, pártonkívüli, Komárom. 1. Csak az újságból tudom mi történik. Tetszik, hogy most mindenki szabadon megmondhatja véleményét, anélkül, hogy bármilyen bántódása is lenne. Ehhez eddig nem voltunk hozzászokva. 2—3. A konkrét megoldásokon nem gondolkoztam. Kívánságom az, hogy a változások mindenütt az új szellemben történjenek. FAZEKAS GYULA, autómechanikus, gépkocsivezető, 32 éves, pártonkívüli, Bátorkeszi. 1. Eddig sohasem foglalkoztam politikával, mert belefásultam a mindennapi rohanásba, munkába. Meg aztán úgyis sok mindent ott fönt, nélkülünk döntöttek el. Már rég elítéltük a személyi kultuszt, mégis a kis funkcionáriusok táboraban továbbra is létezett, semmit sem tehettünk ellene. Most azonban rendszeresen és lázasan figyelem az eseményeket, úgy tűnik, jó úton haladunk. Erre már rég szükség volt. 2. Gazdaságilag kell megerősíteni az országot. Annak aki akarja, visszaadni az iparengedélyeket. Változtatni kell a nők helyzetén is. Kevés ember tud egyetérteni a nők túlterhelésével, szinte rabszolgasorsával. A társadalom és a család egyaránt veszít rajta. A férfiaknak nagyobb fizetést kell adni, hogy az asszonyok otthon maradhassanak és a gyermekek nevelésével törődhessenek. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, ezért szerintem elsősorban a nehéziparból és a megterhelő, egészségileg káros foglalkozásokból kell kivonni őket. 3. Több munkalehetőséget a magyaroknak — otthon. Felsőbbfokú magyar oktatást és főiskolákatl NAGY VINCE, kéményseprőmester, 56 éves, nártonkívüli, Nagymegyer. 1. Lépten-nyomon erről beszélnek, helyesnek mutatkozik. 2. Beszüntetni a nemzetek és nemzetiségek közötti, eddig még mindig fennálló különbségetl Jobban felkarolni az ifjúságot, továbbtanulási és munkalehetőséget biztosítani. Városunkban a kulturális élet szinte a nullával egyenlő. Ennek fő oka a városi és a járási szervek meg nem értése és a sovinizmus. Ezen változtatni kell. KOVÁCS ISTVÁN, géplakatos, 46 éves, pártonkívüli, Párkány. 1. Igazán idejénvaló volt már. Hihetetlenül sok volt az igazságtalanság. 2. Több és jobb kereseti lehetőséget biztosítani. Arra törekedni, hogy az emberek elégedettek legyenek. 3. Elsősorban véget kell vetni a sovinizmusnak. DOMBOS GÉZA, cipész, 66 éves, pártonkívüli, Nagymagyar. 1. Mi, akik már nem vagyunk fiatalok, talán legjobban érezzük és tudjuk, hogy legfőbb ideje a demokratizmus megvalósításának. 2. Többet törődni az emberekkel, munkalehetőséget adni, falun főként télen. Gazdaságilag kell fellendíteni az országot — mert csak ilyen országban van jólét és megelégedettség. 3. Jogaink állítólag eddig is megvoltak, csak hát a gyakorlat mást bizonyított. Olyan jogi alapot kell teremteni, amelynek gyakorlati kivitelezése is kötelező. Feltétlenül szükséges legalább egy magyar főiskola megalapítása. FIDLER DEZSŰ, szígyártó, 28 éves, pártonkívüli, Bacsfa. 1. Ideje volt, helyeslem. Ennek már rég meg kellett volna történnie. 2. Nem egyszer hangoztatták, hogy nálunk a dolgozók érdekeit nézik. Hát most már így legyenl Lehet, hogy kicsiségnek tűnik, amit most mondok, de nagyon sok embert érint — közlekedési viszonyainkon javítsanak. 3. Magyar nemzetiségem miatt hátrányaim nem voltak. Azt hiszem, kevés a magyarokban az ambíció, kevés politikusunk, közéleti tényezőnk és szakemberünk van. Vagy ha vannak is, nem fedezzük fel és nem karoljuk fel őket. HOLOCSI RUDOLF, a HNB elnöke, 52 éves, párttag, Somorja. 1. A decemberi és januári plenáris ülésnek az emberek között nagy visszhangja van. Sokkal aktívabbak mint ezelőtt, érdeklődéssel jönnek el a gyűlésekre és nagyon bátran felszólalnak. A demokratizálódás tág fogalom. Sokan konkrétan szeretnék tudni, mi mindent foglal magában. Ma még elég nehéz ezt a kérdést boncolgatni én mégis úgy gondolom, hogy mindenütt az adott lehetőségekből, — a múlt hibáiból okulva — kell kiindulni. Az eszmét át kell ültetni a gyakorlatba, úgy, hogy az közmegelégedést váltson ki. 2. Sok fontos dolog felett eddig elsiklottunk. Egyszerűen nem vettünk tudomást a hiá nyosságokról. Egy példát említek: gyakran hangsúlyoztuk, hogy fiatalságunknak micsoda jó dolga van. Hát ez nem igaz. Merem állítani, hogy soha ilyen hajszában nem éltek, csak küzdeniük kell a létért, a családi fészek megteremtéséért, sokat dolgoznak, keveset keresnek. Egyszerűen nincs módjuk „élni". Korán elveszítik életkedvüket, elfásulnak, aztán azt varjuk tőlük, hogy a közéletben tevékenykedjenek. Adjunk nekik továbbtanulási lehetőseget, aztán szakképzetségüknek megfelelő állást, lakást, gondoskodjunk arról is, hogy ne legyenek anyagi nehézségeik. Az állam által nyújtott kölcsönök nem oldják meg helyzetüKet. Helytelen azzal érvelni, hogy nekünk valamikor ez sem volt. Csakhogy azóta a világ sokat haladt előre, érezzük ezt az előrehaladást itthon is. 3. Hát bizony vannak hiányosságaink. Magyar vidéken vezető helyekre magyar embereket kell tenni, akik persze bírják a szlovák nyelvet is. Magyar sajtótermékünk kisszámú, színvonala alacsony, hangvétele nem eléggé bátor. BÁRDOS JÖZSEFNÉ, elárusítónő, 48 éves, pártonkívüli, Szene. 1. Helyeslem, tehetségem szerint támogatom. 2. Változtassanak a nők helyzetén. Maradhassunk otthon, nagyobb gondot fordíthassunk a gyermeknevelésre. Az asszonyoktól ma nagyon sokat kívánnak és azzal elégítenek ki bennünket, hogy' egyenjogúak vagyunk. Hát ilyen egyenjogúságból én nem kérek. 3. Több magyar szakközépiskolát és főiskolát kell létesíteni. A gyakorlat ugyanis az, hogy a magyar iskolákból kikerültek még akkor is, ha ió az előmenetelük, sokkal nehezebben jutnak tovább, mint a szlovákok. Az elhelyezkedés terén is sokkal igazságosabban kell bánni a magyarokkal. A magyarok csak akkor jutnak álláshoz, amikor már minden szlovák elhelyezkedett. MERVA ISTVÁNNÉ, postamester, 23 éves, pártonkívüli, Nagymagyar. 1. Legfőbb ideje volt, teljes mértékben egyetértek, helyeslem. 2. Eltörölni Csehország és Szlovákia különbségét. 3. Komolyabban kellene venni az egyenjogúságot, úgy értem, hogy a gyakorlatban is megvalósítani és büntetni azokat, akik vétenek ellene. Kiszélesíteni az iskolahálózatot, főiskolát nyitni, elhelyezni a magyar érettségivel rendelkezőket ís. Miért nmcsenel magyar tanonciskolák? Néhány hete kaptuk ezt a levelet, melyet most tetjes egészében közlünk azzal a tudattal, hogy a felvetett kérdés nemcsak Párkányban, hanem Dél-Szlovákia' más helyein is megoldásra érett. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Nem szeretném, ha Önök közül valamelyikük félreértene, de valami olyan erő szugerálja gondolataimat, amely nézetem szerint az újság hasábjaira kívánkozik, mert közügyről lévén szó, és pedig nem is kis ügyről szeretnék írni. Kérem, szeretném hangsúlyozni, hogy nem szenvedek ideológiai zűrzavarban, de mert éppen a nép között járok, utazgatok és tanítok, ezért merem azt állítani, hogy az ügy közösségi jellegű, magyar nemzetiségi ügy. Miről is van itt szó? Párkányban létrejött a papírgyár pártunk és kormányunk támogatásával, azzal a céllal, hogy a délvidék magyar lakosságának is kenyeret adjon és szűnjön meg már végre az a nagy munkaerővándorlás, ami 1945 óta a szlovákiai magyarságot arra kényszerítette, hogy az ország különböző ipari településein keressen megélhetési lehetőséget. A párkányi papírgyár ezt némiképpen csökkenti, mert valóban a jizikai dolgozók nagy százaléka magyar nemzetiségű. De kérem mi van a többivel? Hogyan állunk a műszaki értelmiségiekkel? Ez nagyon elgondolkoztathat bennünket, mert itt alig találunk olyan embert aki a környék magyar iskoláiból került volna ki, mint műszaki értelmiségi. Természetesen nem azon van a hangsúly, hogy a szlovák és magyar dolgozó valamint értelmiségi szembe kerüljön egymással, de így magunk adjuk meg a lehetőséget a nemzetiségi torzsalkodásra. A legfájóbb pontja ennek a környéknek és a környék magyar tannyelvű iskoláinak, hogy magyarlakta környéken, magyar környezetben, magyar diákokkal (szlovák iskolákból) nem képesek megnyitni a magyar tannyelvű tanonciskolát azok, akiknek ez legfőbb kötelességük lenne. Kérem itt a tények beszélnek. Különböző gyűléseken, pártfórumokon tárgyalják, megtárgyalgatják az ügyet és az ügy mindig háttérbe szorul. De miért van ez? Nem lenne-e jó megelőzni a nemzetiségi torzsalkodásokat? Miért nem tanulhatnának gyermekeink anyanyelvükön és miért ne lehetnének azok is egyenértékű dolgozói ennek az üzemnek? Az illetékesek vajon kitől jélnek? Azt hiszem ott a gondolkodás legmélyén hiányzik a nemzetiségi politikánk meg nem értése és ezzel nagyon ártanak a köznek. Akaratlanul is az egyik ismerősöm szavai jutnak eszembe, akit megkérdeztem, hogy az üzleteken miért nincs kitéve a kétnyelvű tábla, mire ő azt felelte, hogy hiszen úgy is látják a kirakatokban, hogy milyen üzletről van szó. Vajon nincs-e igy ez a papírgyárral is? Mi lehet az akadálya a kétnyelvű tanonciskola megnyitásának? Talán káderhiány? Nem, hiszen a szlovákul beszélő magyar tanítók járnak előadni, mint externisták, a szlovák tannyelvű tanonciskolába. Talán nincs elég jelentkező a magyar kilencéves iskolák végzett hallgatói közül? Érdemes lenne, amolyan anonim jelmérést végezni. Hiszen sokan is vannak, akiket nem vagyunk képesek elhelyezni éppen a szlovák nyelvűség következtében. De hát akkor mi? Épülethiány? Gyönyörű internátus áll rendelkezésére az iskolának. Ha így boncolgatnánk tovább a dolgot, akkor végül megint odalyukadnánk, hogy az illetékesek részéről a meg nem értés egy olyan ügy iránt, amely hivatott szolgálni hazánk szocialista jelvirágoztatását! Mert így tudatosan leépítjük a párkányi magyar tannyelvű kilencéves iskolát is, ahonnan a magyar értelmiségiek gyermekei lassan kivesznek, amit az egyszerű dolgozó úgy értelmez, hogy ha már a magyar tanító sem bízik saját iskolájában, az orvos, a mérnök stb. átíratja gyermekét a jobb érvényesülési lehetőségek miatt a szlovák iskolába, akkor természetesen mi is oda íratjuk be, amely legjobban megjelel anyagi érdekeinknek. Nem szeretném a szülők jogát bírálni, mert mindenki saját belátása szerint cselekszik, de a valóság így néz ki, amelyen minden öntudatos magyar dolgozónak, minden olyan nemzetiségi dolgozónak el kell gondolkoznia, aki ebben a hazában találta meg a szocializmus vívmányait és aki ezt a munkásosztály vezette államot igyekszik minden gondolatával, de legfőképp becsületes munkájával még nagyobb eredmények elérésére serkenteni. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Az Önök kollektívájának legyen szabad ezt ajánlanom és higgyék el nem csupán az én gondolataim vetettem papírra és abban sem kételkedem, hogy bizonyos emberekkel szembe kerülök, de én nem féltem az állásomat sem jisk. ig. tan. vagyok a komáromi járásban), mert úgy éreztem, hogy meg kell mondani j leírni! őszinte nyíltsággal, minden soviniszta előérzet nélkül, kommunista módra és nem afféle módszerekkel dolgozni, hogy Ti igazgatók miért nem jogtok össze és miért nem kérvényezitek ezt a felsőbb szerveknél? j Ilyen és hasonló jellegű üzeneteket továbbítanak környékünkön.) Kérem, ha úgy gondolják, hogy ez éles hangú cikk lenne, akkor arra kérem Önöket, hogy szerkesztőik ilyen kérdéseket is szíveskedjenek feltenni országjáró körútjaik• alkalmából, főleg akkor, ha itt járnak Párkányban! Őszinte tisztelettel és kommunista megértéssel: ONDRŐ ERNŐ, Párkány Hantajkában, szélességi kör mögött épül a Szovjetunió legészakibb erőmüve. (Foto: CTK—TASZSZJ