Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-24 / 83. szám, vasárnap

Luxus-e a magyar tanító? A Szlovákiai írószövetség magyar szekciója vezetőségének álláspontja (Folytatás az 1. oldalról) pontra is, amelyekről a CSE­MADOK javaslatában nem tör­tént konkrétabb vagy hangsú­lyosabb említés. I. Javasoljuk az önigazgatás el­vének megfelelő művelődéspoli­tikai kialakítását és érvényesí­tését. Ennek érdekében szük­ségesnek tartjuk: a) Létrehozni a magyar Is­kolaügy központi önálló irányító szervét. b) Az anyanyelvi oktatás biz­tosításán belül komplexszé tenni a magyar nyelvű óvodák, tanonciskolák, ál­talános és szakközépisko­lák hálózatát, önálló főis­kolává alakítani át a nyit­rai pedagógiai fakultás magyar tagozatát. Magyar tagozatot nyitni a nyitrai mezőgazdasági főiskolán és a pozsonyi vagy kassai orvosi fakultáson. Fonto­lóra venni az anyanyelven történő középiskolai ta­nárképzést ls. ej Hatályon kívül helyezni a " magyar és szlovák iskolák közös Igazgatására vonat­kozó Intézkedéseket, d j Javasoljuk felülvizsgálni a középiskolai történelem­oktatás rendszerét és az új helyzetnek megfelelően érvényre juttatni a ma­gyar nép történetének ta­nítását is. ej Specifikus esetekben és megfelelő arányokban le­hetővé kell tenni és anya­gilag biztosítani a Ma­gyarországon való tanu­lást. II. Szellemi életünk, nemzetisé­gi kultúránk kibontakoztatása érdekében szükségesnek tart­juk a következő intézmények létrehozását és működésük anyagi feltételeinek biztosítá­sát: aj Országos Magyar Tudomá­nyos Intézet — nyelvtudo­mányi, irodalomtudomá­nyi, történettudományi és néprajzi osztállyal, b j Országos Magyar Könyv­tár c J Magyar Kőszínház pozso­nyi székhellyel d j Hivatásos Magyar Népmű­vészeti Együttes ej önálló Magyar Könyv- és Lapkiadó f) Az Oj Szón kívül egy új magyar napilap g) Kultúrpolitikai hetilap h j A „Príroda a spoločnosť" mutációjaként megjelenő „Természet és társadalom" N ürnbergben befejeződött a nyugatnémet szociálde­mokraták kongresszusa, amely már a következő orszá­gos választások jegyében zaj­lott le. A párt vezető egyéni­ségei nyíltan hangoztatták, hogy a választásokig feltétlenül helyre kell állítani a párt te­kintélyét. Tény, hogy az SPD a tartományi választásokon több szavazót vesztett, és en­nek kétségtelen az az oka, hogy belépett a nagykoalícióba. A CDU-val kötött házasság sem­mi jót nem hozott, hiszen ez a párt Erhardttal csődbe jutott, és a csőd után az SPD ennek ellenére készségesen segítséget nyújtott Kiesingernek. Éppen ezzel kapcsolatban alakult ki a leghevesebb vita a nürnbergi kongresszuson, és a párt ve­zetőségének csupán négy sza­vazat többséggel sikerült jóvá­hagyatnia a nagy koalícióval kapcsolatos eddigi politikáját. A baloldali ellenzék túlságo­san vontatottnak tartja az úgy­nevezett keleti politika eddigi eredményeit, valamint a koalí­ció eddigi gazdasági és népjólé­ti intézkedéseit. Az alacsonyabb pártszervezetektől 951 javaslat érkezett be, amelyekben állást foglalnak az NDK és az Odera­Neisse határ elismerése mel­lett, követelik a müncheni dik­tátum teljes érvénytelenítését, a szükségállapot-törvény eluta­sítását, a munkások részvételét önálló folyóirattá történő átalakítása 1) Lehetővé tenni a televízió magyar adását. III. Az államalakulat föderatív rendezésének következtében fel­merül a társadalmi szervezetek újraszervezésének és kibővíté­sének szükségessége. A cseh­szlovákiai magyar nemzetiség nagyobb fokú aktivitása érdeké­ben javasoljuk: a) A Szlovákiai Ifjúsági Szö­vetség mellett önálló ma­magyar pionírszervezet és ifjúsági szervezet létreho­zását, b j A csehszlovákiai magyar pedagógusok országos egyesületének megalakítá­sát, c J Az Ojságírószövetség és az Írószövetség magyar szek­cióinak jogi személlyé tör­ténő átminősítését és fon­tolóra venni ezek önálló szervezetté alakítását. IV. Az első köztársaság idején a csehszlovákiai magyarság leg­jobbjai, kommunisták, pártonkí­vüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek tömegei aktív és progresszív szerepet játszottak az ország életében. Ennek elle­nére — az 1938-as események reakciójaként — az Itteni ma­gyarságot sommásan és kol­lektíve felelőssé tették a köz­társaság feldarabolásáért, és ez a kollektív vád olyan alapvető dokumentumokban is kifejezés­re jutott, mint a Kassai Kor­mányprogram. Követeljük e mai napig hivatalosnak tekintett, kellőképpen és nyilvánosan nem korrigált álláspontnak re­videálását, a kollektív vád alap­ján ártatlanul sérelmet szenve­dettek rehabilitását, a magyar­ság 1945—1948 közti jogfosztott­sága ellen tiltakozók pereinek felülvizsgálását, az 1945—49 kö­zött hozott Jogfosztó rendele­tek következtében előállt anya­gi károsodások megtérítését. Szükségesnek tartjuk a reszlo­vakizáció hivatalos és nyilvános anullálását, a magyar nyelvte­rületen megváltoztatott helység­nevek visszaállítását, a magyar lakosság viszonylatában beállt indokolatlan burszoánacionalis­ta vádak elítélését. A csehszlovákiai magyarság a szociailsta építés folyamán több alkalommal is fényesen be­bizonyította politikai érettsé gét, állampolgári kötelességeit példásan teljesítette, s ennek alapján az egyenrangú igényé­vel kér részvételt a köztársaság népeit megillető jogok élvezé­sében (ís gyakorlásában. az üzemek irányításában és az újjasizmus ellenes határozott harcot. Ezeket a javaslatokat azon­ban a pártnap rendezői az asz­talfiókba süllyesztették. Tagad­Az ellentmondások tovább mélyülnek hatatlan, hogy néhány pontban sikerült némi javulást elérni, de a lényeges kérdésekben a kitűnően működő gépezet hűsé­gesen kiszolgálta a párt veze­tőit. A Szociáldemokrata Párt nyu­gat-berlini vezetőit ennek el­lenére kellemetlenül érintette a nürnbergi pártnap, amely megsemmisítette a vietnami tüntetésben valő részvételért kizárt Harry Ristock és Erwin Beck ellen hozott kizáró hatá­rozatot. Éppen ezzel a rendkí­vül erős tiltakozást kiváltott eseménnyel kapcsoi-Vban em­legették Csehszlovákiát is, mint­egy bizonyítva, hogy a demok­ratizációs folyamatot a tőkés államok pozitív erői rendkívül elénk figyelocnmci kísérik. Alfréd Gleitze, a D le Falken V. A közelgő választás a cseh­szlovákiai magyarság életében is rendkívül fontos politikai esemény. Társadalmi életünk demokratizálódása szempontjá­ból fontosnak tartjuk, hogy ak­tívan vegyünk részt a választá­sok előkészítésében. Tekintettel arra, hogy a megújhodási folya­mat a mi életünkben viszonylag megkésve érvényesül, a mi szempontunkból különösen szükséges a választások elha­lasztása. Véget kell vetnünk annak a politikai gyakorlatnak, amely a magyarság közéletében folya­matosan a funkciók szükséges rotációjának mellőzésével a konzervatív nézetek hordozói­nak biztosított túlsúlyt. Hazug az az állítás, mely szerint a je lenleg funkciókban lévőkön kí vül a magyarságnak nincsenek politikai és közéleti szerepre alkalmas személyiségei, s e té­ves állítás következtében gyak­ran előfordul, hogy a felelős helyekre magyarok helyett olyan más nemzetiségűek ke­rülnek, akiknek egyetlen kvali­fikációja a magyar nyelv isme­rete. Közéletünk demokratikus megújhodása érdekében szük­ségesnek tartjuk, hogy mind­azok a közéleti tényezők, akik megalkuvásukból s passzivitá­sukból eredően sem politikai­lag, sem erkölcsileg nem álltak hivatásuk magaslatán, ne ve­hessenek tovább részt a közélet irányításában. Kérjük, hogy a választásokat előkészítő és lebonyolító bizott­ságokban a magyarság képvise­lői is megfelelő számban vegye­nek részt minden szinten. A szlovák nemzet eddigi tör­ténete során számtalanszor ta­pasztalta, mit jelent elnyomott­nak, alárendeltnek, kisemmi zettnek lenni. Most, amikor el­jutott ahhoz a lehetőséghez, hogy önálló nemzeti létét teljes mértékben kibontakoztassa, bí­zunk abban, hogy történelmi hi­vatásának magaslatán fog állni, és a vele együtt élő nemzetisé­gek államjogi helyzetét a nem zetek és nemzetiségek teljes egyenrangúságának, önrendel kezésének és önigazgatásának elvei alapján rendezi. Az az elv, amit Ľudovít Stúr több mint száz évvel ezelőtt fejezett ki, máig hatóan érvényes: „... Nem az a boldogság, ha mások rovására emelkedünk fel és másokat elnyomunk, hanem az, amikor együtt élhetünk mások; kal, s azok ugyanolyan művel­tek, ugyanolyan boldogok, ugyanolyan elégedettek, mint mi vagyunk!" nevű ifjúsági szervezet vezető­je a két pártfunkcionárius ki­zárását elítélő gyűlésen kije­lentette, hogy „az ember leg­szívesebben emigrálna Prágá­ba..Harry Ristock ugyan­ezen a gyűlésen megállapította, hogy „Csehszlovákiában a szo­cialisták többet értek el, mint a szociáldemokraták Berlin­ben .. A SPD jobbszárnyának veresé­gét még láttatóbban bizonyítja, az, hogy Klaus Schütz nyugat­berlini polgármester — akit a párt országos vezetőségébe je­löltek — nem kapta meg a szükséges szavazatokat. Schütz a jobbszárny egyik reprezentán­sa, és indokoltan vádolják a kedvezőtlen nyugat-berlini hely­zetért. Nürnbergben bebizonyosodott, hogy az 1966 júniusában meg­tartott dortmundi pártnap óta megerősödött a hivatalos irány­vonal ellenzéke. A pártvezeLŐ­ség eddigi politikája következ­tében a nagy koalícióhoz való csatlakozás óta a párt minden választáson szavazatveszteséget szenvedett, míg a CDU és az neonáci párt új híveket szer­zett. Nemcsak a választók, ha­nem a tagság körében ls egyre nő az elégedetlenség, de a párt­vezetőség a CDU-val való szaki tás, az új keleti politika erélyes támogatása helyett — a válasz tások érdekében — csak némi külső „koznetikára" hajlandó. Ez azonban nem jelent kiutat. Ilyen meghökkentő kijelen­tést még tavaly ls hallhatott az ember. Az Időpont nagyon ked­vezett az efféle kijelentések­nek. Már elcsitultak a prágai írókongresszus hullámai. A ha­talom megtette a magáét az írókkal szemben. Am a tavalyi oktalan intézkedések vidéken sem maradtak hatás nélkül. A konzervatív vezetők Itt is éltek hatalmi jogaikkal. Ojra bizal­matlanul néztek az értelmisé­giekre, kivált, ha szólni és bí­rálni is mertek. Járásunkban ma is elfogultak az értelmiség­gel szemben. Ennek fő magya­rázata az egyes ilyen vagy olyan tisztséget betöltő szemé­lyek alacsony műveltsége. S bennünket, magyar nemzeti­ségű kommunistákat többnyire ilyen vezetők képvsielnek ma is. Ha egy-egy értelmiségi beke­rült valamelyik választmányba, vagy hallgatott, vagy idomult ő is a többihez. A beleszólás, a diktátumi jog annyira erős volt, hogy pl. a CSEMADOK járási vezetőségébe javasoltakat a ha­talmi szervek egyes személyei nyugodtan törülhették a Jelöl­tek névjegyzékéből. Nem tu­dom volt-e ilyesmire felhatal­mazásuk, de ha volt, én akkor is antidemokratikusnak tartom az ilyen diktátori módszert. Tudtommal a CSEMADOK kor­mányilag és alkotmányilag jó­váhagyott szervezet, amely a magyar dolgozók kulturális ügyeit hivatott szolgálni. így saját maga választhatja meg vezetőit és képviselőit. Nagyon hasznos lenne itt is biztosítani végre a szocialista demokrácia elveinek feltételeit. S akinek ez nem tetszik vagy nem képes ekképpen dolgozni, tanácsolják el más munkakör­be, hogy ne legyen az ember kiszolgáltatva a maradi és nem kommunista szellemben gondol­kodók kénye-kedvének. Kere­ken és őszintén mondva: Itt is megérett az idő az ilyen veze­tők és választmányi tagok levál­tására. Hiszen annyi értelmes, igazán kommunista ember van járásunkban, akiket szókimon­dásukért, helytállásukért, való­ban kommunista magatartásuk­ért mellőznek máig ls. Az ilyen légkör eredménye a félelem. „Inkább hallgatok, mint sem bajom történjék." Ez is álláspont, de tarthatatlan. Igy történhetett meg, hogy tanító­ink is inkább mindent lenyel­tek. Ez volt a kényelmesebb és a biztosabb. És részben igazuk volt. Négy éve hallgatok én is, nem is bántott engem senki az­óta, csak a lelkiismeretem, mely végre szólásra bírt. Március 12-én módszertani napon voltunk Királyhelmecen. Az összejövetel nagyon hasznos volt, és az előadások ls. Na­gyon értékes volt például Ko­vács kolléganő előadása a szlo­vák nyelv tanításának módsze­reiről a magyar iskolák 1—5 évfolyamában. Am bántó, hogy az előadások után csak né­gyen szólaltak fel. Egyiktől, másiktól megkérdeztem: — Miért nem szóltál arról, amit a szünetben oly bizalma­san mondtál el nekem? A válasz a régi volt: — Majd bolond vagyok, hogy aztán piszkáljanak. Nem jobb így? Nyugodtan megyek haza. Ebben is van valami. De nyu­godt lehet-e az ilyen ember? Mind több más város, Fülek is hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt években. Elkészült a szennycsatorna és a vízvezeték hálózat, felépült két iskola, több állami és szövetkezeti la­kás. A közelmúltban megtartott városi pártkonferencián szó esett a városi üzlethálózatról is. Ugyanis Füleken csak három helyen lehet élelmiszert vásá­rolni, holott a városnak hétezer lakosa van, arról nem is szól­va, hogy a környező falvak la­kosai is idejárnak vásárolni. A háromból kettő olyan kicsi, hogy alig pár ember fér el egyszerre benne. A konferencián a HNB titká­ra, Privacsek elvtárs megem­lítette felszólalásában, hogy a járási szervek figyelmét már többször is felhívták a tartha­tatlan helyzetre, de mindmáig nem találtak megértésre. Nincs Hiszen van problémája, a meg­látása is helyes, de nyilvánosan már fél kimondani. Ez a „fél" szó rákfenéje sok mindennek. Pedig, milyen lelkesen kérdez­getik egymástól... — Olvastad a Pravdát? S ta olvastad a Rudé právot? Lát­tad már az Oj Szót? Vagyis a megújhodásért ők is lelkesednek, helyeslik, de még nem bátorította fel őket annyi­ra, hogy szólni is merjenek. Egyik-másik száján újra kibugy­gýant a „magyar tanító csak lu­xus" sértő kifejezése, ami máig is fáj önérzetüknek. És igazuk van. Miért lennénk mi luxus valamik? S ha egy-két felelőt­len személynek ilyen a vélemé­nye, azt már valós dolognak kell elkönyvelnünk? Nem tet­ték-e meg a magyar tanítók a magukét a jogfosztottság éve után napjainkig? Miért kell annyiszor elmarasztalni ezeket a tanítókat? A magyar taní­tóknak nemcsak rossz tanköny­vekkel, az elavult tanrendszer­rel kellett komolyan megbirkóz­nia, hanem egyéb megalázó ki­sebbítő tényezőkkel ls. Rajta mindenki kénye-kedve szerint rúghatott, de azért végezte be­csülettel a munkáját. Vajon a magyar iskolákból kikerült gyerekek nem úgy építlk-e a szocializmust, mint más iskolá­ból kikerültek? Nem állják-fi meg a helyüket mindenütt? Nem végzik-e el egyetemi ta­nulmányaikat sikeresen? Hogy vannak fogyatékosságaik, da^ kérem, ki volt mentes ebben az országban ez alól eddig? Ezek­ről is értesül már a nagykö­zönség. Nem kielégítő a szlo­vák nyelv tanítása? Hányszor mondták már a magyar tanítók, hogy a jelenlegi szlovák tan­könyvek nem jók, azokból nem lehet a magyar gyereket meg­tanítani szlovákul. Ki tett e té­ren valami érdemlegeset? Higy­gye el végre mindenki, hogy mi igen is meg akarjuk gyer­mekeinket tanítani szlovákul, de németül, angolul, oroszul is. A szlovák nyelv tanításához pe­dig jó és korszerű tankönyv kell. Értsék ezt már meg vég­re az illetékesek. S ha nincs ilyen tankönyvek megszerkesz­tésére megfelelő szakember, na szégyelljük mintának venni pél­dául a Magyar Népköztársaság­ban a 7 és 10 éves gyerekek számára kiadott: „Képes nyelv­könyv gyermekeinknek" című sorazatot. Ebből lehet idegen nyelvet tanítani. Az első lapon a legfontosabb anyagot találjuk a kezdők számára, a köszöné- J seket. A második oldalon azo­kat a tárgyakat, amelyekkel mindennap találkoznak odaha­za és az Iskolában. Minden tárgy megnevezéséhez ott van megfelelő színű kép ls. A har­madik oldalon már egy-két tő­mondat is szerepel. Was ist das? Das ist der Ofen. És a fe­lelet után ott áll a kályha. Ad­junk a magyar gyerekek kezébe ilyen szlovák tankönyveket! Az eredmény biztos jobb lesz. Lám, ez ls egy probléma a sok kö­zül, s ha megoldást nyer, keve­sebb ok adódik a magyar taní­tók elmarasztalására. Tudjuk mi a kötelességünket, de má­sok is érezzenek hasonlót ve­lünk szemben, akkor talán nem leszünk „luxus cikk". TÖRÖK ELEMÉR a városnak nyilvános WC-je, utcái macskakövesek, míg a járási székhelyen, Losoncon az üzletek is szépek és az utakat portalanították. A cigánykérdés megoldásá­val is többet kellene foglalkoz­ni, mert a „Sereg"-ben bizony siralmas a helyzet. Éppen ezért sürgősen meg kell találni a ki­utat. Füleken két üzem is van, a bútorgyár és az országszerte ismert zománcgyár. A területi átszervezés előtt járási szék­hely volt és gazdag munkás­mozgalmi múlttal rendelkezik. A felsőbb szerveknek mindezt figyelembe kellene venniük és az eddiginél nagyobb mérték­ben elősegíteniük a város fej­lődését. SZTANÖ LASZLO, Fülek Több figyelmet Füleknek

Next

/
Thumbnails
Contents