Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-02 / 61. szám, szombat

A breszt-li 50. i békekötés évfordulójára A

régi orosz naptár szerint 1917. október 25-én (a mi naptárunk szerint november 7-én) a győzedelmes proletár szocialista forradalom kormánya előtt, mint a legelső és legdöntőbb jelentőségű feladat állt az ország dolgozóinak kivezetése az Imperialista háborúból. Lenin ezért már másnap, november 8-án javaslatot terjesztett az éppen összeült összoroszországi szovjet küldöttek II. kongresszusa elé az igazságos és demokratikus béke azonnali megkötésére. A kongresszus egyhangúan megállapította, hogy a már több mint három éve folyó imperialista háború „az emberiség ellen elkövetett legszörnyűbb bűntett", s ezért a háborúban résztvevő népeknek és kormányaiknak azt javasolja, hogy haladéktalanul kezdjenek béketárgyalásokat. Ily módon az éppen megszületett új szovjet államnak és kormánynak első életmegnyilvánulása a béke követelése volt, s az ls maradt mindmáig mint külpolitikájának alapja és elve. Csakhamar kitűnt, hogy a szovjet kormánynak ezen igazán nemes és emberles szándéka megvalósításáért már akkor s azóta folytonosan ádáz és hősies harcot kellett vívnia azokkal az erőkkel, amelyeknek érdekét szolgálta az embertelen vérontás és gyilkolás folytatása. Elsősorban a háborút viselő nemzetek Imperialista burzsoáziája tartozott ezek közé, továbbá a politikai hatalmától ugyan megfosztott, de azért igen jelentékeny belső erőkre támaszkodó (cári tisztikar és államapparátus bürokrata hivatalnoki kara, a gazdasági erőforrások, a gyárak és nagybirtokok tulajdonosai és bérszolgáik hada stb.) orosz burzsoázia ellen harcolva kellett az oroszországi dolgozó nép számára a békét kivívni. A békének ennél ls veszedelmesebb ellenfelei azonban magában a vezető kommunista-bolsevik pártban bukkantak fel, amikor az objektív helyzet úgy alakult, hogy a szovjet kormánynak különbékét kellett kötnie, mert a francia és angol kormány válaszra sem méltatta békejavaslatát. A magukat „baloldali kommunistáknak" nevező, és a Trockij híveiből álló csoport jelentette ezt a párton belüli veszedelmet. 1917. december 3-án kezdődtek el a tárgyalások a fegyverszünetről, s december 15-én aláírták az előzetes békéről szóló megegyezést. A szovjet delegáció ezt az Időt főleg arra használta fel, hogy a világ dolgozói előtt a szocialista forradalom szükségességét és célját népszerűsítse. December 22én azután elkezdődtek a béketárgyalások, amelyeken a német és az osztrák—magyar kormány képviselői embertelenségük teljes meztelenségében léptek fel, s kategorikusan kijelentették, hogy a központi hatalmak követeléseinek tárgyalások nélküli elfogadása abszolút feltétele a béke megkötésének. január 21-én PétervájQlx rott összeültek a párt Központi Bizottságának tagjai a III. szovjetkongresszus kommunista küldötteivel, hogy a német békefeltételeket megvitassák. Vitaindító bevezetőt Lenin mondott, aki azt bizonyította, hogy bármily megalázóak is a németek békefeltételei, a szovjethatalom külső és belső helyzete olyannyira rossz, hogy az egyedüli út a forradalom vívmányainak megvédése felé a német feltételek mielőbbi elfogadásán keresztül vezet. Lenin tézisei és érvelése ellen jobb ügyhöz méltó szenvedélyességgel a „baloldali kommunisták" léptek fel Buharin, Lomov, Oszinszkij és mások vezetésével, akik a német békefeltételek elutasítását és a központi hatalmaknak „forradalmi háború" megüzenését követelték, ezekhez csatlakoztak a trocs kisták, akik „sem háborút, sem békét" jelszóval küzdöttek Lenin és a párttagság, valamint a dolgozó nép és frontkatonaság óriási többsége ellen. A ma emberének teljesen hihetetlenül hangzik az a politikai vakság és hadászati elfogultság, amelynek következtében ebben az „első menetben" nem sikerült Leninnek meggyőzni a tanácskozók többségét a „baloldali kommunisták" és trockisták igyekezetének kalandor jellegéről, amellyel nem a világforradalmat szolgálták, amint 5k hirdették, hanem a világkapiirto: SZÁNTÓ LÁSZLÓ akadémikus talizmus kelepcéjébe csalták a forradalmat. Ezt ők nem is tagadták. Annyira elfogódottan hitték saját kitalálásukban, mely szerint a forradalom nem győzhet egy országban, különösen nem egy olyan elmaradottban, mint amilyennek ők látták Oroszországot, hanem csakis, ha világméretűvé válik. A világforradalom pedig a küszöbön áll, s a mi feladatunk „forradalmi háború" segítségével ösztökélni, nem riadva vissza attól a kockázattól sem, hogy az oroszországi győzelmes szocialista forradalom gyermeke, az első szovjet állam megdőli" S a szavazásnál ez az eszeveszett koncepció győzött a Lenin tudományos megismerésén alapuló koncepciója ellenében. A „baloldali kommunisták" ugyanis 32 szavazatot kaptak és a trockisták 16-ot a Lenin koncepcióját elfogadó 15-el szemben. A veszedelmet fokozta, hogy a „baloldali kommunisták" és trockisták közül sokan Igen fontos párt és állami vezető funkciót töltöttek be, s hogy a legnagyobb pártszervezetek, mint a petrográdi, moszkvai, harkovi, uráli, szibériai az ő vezetésük alatt működött. J

anuár 24-én a párt Központi Bizottságának teljes gyűlésén újból tárgyalták a béke kérdését. Lenin újból bizonyította álláspontjának, a béke megkötésének feltétlen szükségességét, és őrült kalandorságnak bélyegezte a buharinisták és trockisták politikáját, de még ezen a tárgyaláson sem tudta a többséget meggyőzni. Kilencen szavaztak a Trockij koncepciójára és heten Leninére. Ebben a forradalom számára tényleg halálosan veszedelmes helyzetben Lenin most már csupán azt igyekezett elérni, hogy a Központi Bizottság többsége fogadja el azt az indítványt, hogy a béketárgyalásokat újrafelvéve lehetőleg minél tovább húzni, halasztani kell. Abban az esetben azonban, ha a német hadvezetés ultimátum formájában a békeokmány azonnali aláírását követeli, .mert ellenkező esetben a háborúskodást újrakezdi, alá kell ími. Lenin ezen közbeeső indítványát elfogadták a „baloldali kommunisták" és a trockisták is, mert szerintük a németek a küszöbönálló forradalomtól való félelmükben, no meg azért is, mert nem volt már elég katonai erejük nem támadhattak újra. Lenin ezt a hiedelmet légből kapott gyerekes naivságnak tartotta, s előre látta, hogy ha a német fenyegetést nem veszik komolyan a következménye az lesz, hogy rövidesen sokkal súlyosabb, sokkal megalázóbb feltételű békét kell elfogadni. 1918. január 30-án folytatódtak a béketárgyalások BresztLitovszkban. A szovjet delegáció a kormány azon határozott utasításával utazott el a tárgyalásokra, hogy ha a németek ultimátumszerű követeléssel léptek fel, haladéktalanul írják alá a békeszerződést. Trockij azonban nem így cselekedett! Patetikus szólamú beszédeket mondott, amelyekben kijelentette, hogy a szovjet kormány megszünteti a Németország és az Osztrák—Magyar Monarchia elleni háborúskodását, hadseregét leszereli, de a német békefeltételeket nem írja alál Szerencsétlen, béképzelt fejével azt gondolta, hogy a német hadvezetőség meghatódik komédiához méltó gesztusától, s enyhíteni fogja a feltételeit. Az pedig az egész arcvonalon támadásba lendült s gyors ütemben nyomult Pétervár irányába. A párt és a szovjet kormány kiáltvánnyal fordult a párttagsághoz és a lakossághoz, amely- ben a halálos veszedelemben levő szovjet haza megvédésére szólította fel őket. A felhívásnak a dolgozók tízezrei tettek eleget, és a németeket Pszkov, Tallin és Narva vonalán megállították. A szovjet kormány ekkor táviratilag jelentette a németeknek, hogy hajlandó aláírni a békefeltételeket. Természetesen ebben ís Leninnek lett igaza: az új feltételek súlyosabbak és megalázóbbak voltak, mint az előzőek. Február 23-án a Központi Bizottság újabb ülésén Lenin indítványát a többség elfogadta, s a békét március 3-án megkötötték. T

évedne azonban az, aki azt hinné, hogy a „baloldali kommunisták" és trockisták okultak a több mint két hónapig tartó, párton belüli küzdelemből. Ellenkezőleg! Még dühödtebben támadták Lenint és híveit s a párttagság óriási többségét. A forradalom és a szocializmus elárulóinak, az imperialisták szövetségeseinek ócsárolták őket, s a párt szétzüllesztését tűzték ki legfőbb feladatukul. S erre az akasztófára való felmtfgasztalást érdemlő ellenforradalmi tevékenységre merték ezek a szánalomra méltó eltévelyedettek azt mondani, hogy ők az igazi, a „baloldali kommunistáik", holott csak megkergült fecsegők voltak. Március 6—8-ra összehívták a párt VII. rendkívüli kongreszszusát, amely jóváhagyta a békéért vívott küzdelem irányának és módszerének helyességét és az erről szóló határozatot elfogta. Március 14-re összehívták az összoroszországi szovjetek rendkívüli kongresszusát, amely a békeszerződést ratifikálta. A breszt-litovszki békekötésnek világjelentősége volt. A világtörténelem első munkás és paraszt szocialista állama „lélegzethez" jutott vele és időt nyert arra, hogy megerősödjék: új szellemű hadseregét megszervezze, katasztrofálisan leromlott iparát és közlekedését legalább részben helyre hozza, az új államapparátus és a párt szerveit megerősítse és a lakossággal való kapcsolatát megélénkítse. A breszt-litovszki békekötés nélkül a trockisták és „baloldali kommunisták" vezérletével a szovjet államot megfojtották volna az imperialisták és Oroszország nagy részét gyarmatosították volna a német imperialisták. Csupán Lenin előrelátásának és következetességének köszönhető, hogy nem így történt. A „baloldali kommunistákkal" és trockistákkal folytatott vitája ragyogó példaképe a marxista—leninista, a szocialista demokratikus dialógus módszerének. A leghevesebb véleménycserében sem hagyta magát az ellenpárt szenvedélyétől elragadtatni s hasonlót hasonlóval viszonozni. Mint a rakoncátlan gyerekeket úgy oktatta ki buharinékat és trockijékat; „A politikában sohasem szabad megengedni, hogy a szív, az érzelmek irányítsák gyakorlatunkat, hogy ábrándokra és vágyakra építsünk." S ők éppen ezt csinálták! A politikában a tudományosan gondolkodó és az objektív valóságot megismerő értelemé a döntö szó. De ők az objektív valóság megismerésével keveset törődtek, s ezért állították (bizonyítani, persze, semmivel sem tudták!) azt a tudománytalan, badarságot hogy az Októberi Forradalomnak az az értelme és feladata, hogy kívülről ösztökélje a fejlett kapitalista államokban a forradalmat. A

breszt-litovszki békekötös körül folyó pártvita a ma kommunista pártjai vezetőinek és vezetetteinek jelen problémák megoldásához ís — különösen módszertani szempontbői — sok hasznos okulást nyújt. Michalovcén kerámia-padlólap készítő gyárat építenek. (Pirnaíga felvétele — ČTK) Égető lakásproblémák A bratislavai Vinohrady körzet nemzeti bizottságán felkerestük Milan Zahránka képviselőt, a lakásosztály vezetőjét, hogy az 55 000 lelket számláló körzet lakáshelyzetéről érdeklődjünk. A beszélgetés sok érdekes adatot és problémát hozott felszínre. Az év elején 1801 lakásIgénylőt tartanak nyilván. Természetesen az igényléseket minden évben ellenőrizni kell. — Milyenek a kilátások az igények kielégítésére? — Nem táplálok vérmes reményeket. 1980 előtt aligha sikerül megoldanunk ezt az égető problémát. Az igénylők száma ugyanis egyre növekszik, nemcsak a természetes szaporulat következtében, hanem a lakásállomány állapotának állandó romlása miatt is. A düledező, elhanyagolt, lebontásra kerülő házak lakóinak egészséges lakásegységeket kellene biztosítanunk. — Mi kerUI lebontásra a körzetben? — Elsősorban a Gottwald-tér környéke, de természetesen más is. Pontos lebontási terv írja elő ezeket a feladatokat. — A múlt évben hány lakáskérvényezőt tudtak kielégíteni? — összesen huszonhatot. Már harmadik éve nem kapunk lakásokat, csupán a sürgősen, lebontásra kerülők helyett kaptunk 12 lakásegységet. — Sok régi kérvény vár elintézésre? — A helyzet évről évre kritikusabb, 242 olyan kérvényünk van, amely több mint 10 év óta vár elintézésre. Egyelőre nem tudunk ezeken segíteni, ugyanis az állami lakásépítkezés meg* szűnt. — Viszont létezik szövetkezeti építkezés. — Minden bizonnyal. Körzetünkben a Doprastav alkalmazottainak lakásszövetkezete 350 lakásegységet, az egészségügyi dolgozók lakásszövetkezete 110 lakást épít. Azonkívül hamarosan felépül 40 családi ház ls. K távlati tervben további 410 szövetkezeti lakás szerepel. — A lakásépítkezésen kfvBl milyen nagyobb beruházásra kerül sor körzetükben? — A Gottwald-téren és környékén folytatódik a Műszaki Főiskola, az új Rádió, a Patrongyár közelében az Orvosi Továbbképző Intézet építése. Több utcát szélesítünk, trolivezetéket építünk. — Érdekelne képviselői tevékenysége, valamint a lakásbizottság munkája is. — Választási körzetem a Sibírska utca. Elsősorban a lakásügyeket érintő problémákkal foglalkozom, de szociális ügyekben is sikerült több Ízben kedvező eredményt elérnem. Ami a lakásbizottságot illeti, ennek tagjai sokat segítenek, kivizsgálják az egyes eseteket, számon tartják a megürült lakosokat. A bizottsági tagok alaposan ismerik a körzetet, a lakásIgénylők családi viszonyait, ami nagy előny. Tény, hogy sok szabad idejüket áldozzák fel erre a tevékenységre. Nem képzeli, mennyi emberi tragédia játszódik le a családokban, ahol sokszor a jó szó is sokat segíthet. S mi ennek tudatában vagyunk. CREK IMRE tebfíolck

KflggelenA m KI VALASZTHAT ÉS KI VÁLASZTHATÓ A NEMZETI BIZOTTSÁGBA? — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden állampolgára választhat, aki legkésőbb a választások napján betölti 18. életévét. A választójog szabad gyakorlását demokráciánk attól függetlenül biztosítja, hogy ki milyen nemzetiségű, nemű, felekezetű, hivatású, mióta tartózkodik egy helyben, milyen a vagyoni helyzete, szociális származása és előző tevékenysége. Különösen az utóbbi két körülmény fontos és demokráciánk fejlődéséről tanúskodik. Közismert ugyanis, hogy a felszabadulást követő években, amikor a munkás-paraszthatalom még nem szilárdult meg eléggé, ezt a jogot nem gyakorolhatta az osztályellenség, az ún. osztályidegen elemek. Persze vannak ma is olyanok, akiket nem engedhetünk sem a választási urnákhoz, és a tisztségekbe sem jelölhetünk. Ide tartoznak azok, akiket elmebetegség folytán jogerősen eltiltottak a jogügyletek gyakorlásától, vagy akiknek ez a képessége azonos ok miatt korlátozott. Ezen túlmenően — és ez is természetes — nem jöhet számításba az az egyén sem, aki szabadságvesztési büntetését tölti, illetve letartóztatásban van. Az említett tiltó feltételektől eltekintve a nemzeti bizottságba megválasztható a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden állampolgára, aki legkésőbb a választás napján betölti 21. életévét, (g. I.)