Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-22 / 81. szám, péntek

KURT SELIGER B E R LI N lül P O R T J A Ejtítogutas egy javító-nevelőintézetben Magdeburg közelében, Bu»-g kisváros javító-nevelőintézetének mind a három magánzárkája foglalt. Éppen ebédosztásra érkezünk — látjuk, a három zárka lakója lány Szökni akartak, ezért kerültek három napra lakat alá. — Ennél szigorúbb büntetést nem akalmazunk — világosít fel az igazgató. — A növendékek teljes mozgási szabadságot élveznek, s ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint kinn a szabad életben. Mi a családot helyettesítjük. Lényegében két fő nevelési eszközzel — dicsérettel és büntetéssel hatunk rájuk. A Német Demokratikus Köztársaság harminc javító-nevelőintézetében olyan fiatalokat gondoznak, akiknek fejlődését valami megzavarta. Ezek az intézetek három kategóriába tartoznak. Az elsőbe azok a fiatalok kerülnek, akik kisebb vétséget követtek el, s fél- vagy háromnegyed évet töltenek itt. A második kategóriájú Intézetek (ilyen a burgi ls) a nagyobb kihágást elkövető fiatalokat próbálják jó útra téríteni, végül a harmadik, zárt intézetekbe a nehezen nevelhető fiatalok kerülnek. Az első két kategóriájú Intézetek ablakain (a cellaablakok kivételével) nincsenek rácsok, s börtönfalakat sem látunk. A legtöbb fiatal az intézeten kívül üzemekben dolgozik vagy részesül szakoktatásban, s kimenőt is kap, hogy moziba vagy máshová mehessen Az igazgatótói megtudjuk, hogy a fiúk többnyire lopás, vagy munkakerülés miatt kerülnek ide. A lányok leggyakoribb vétsége a munkakerülés, lopással ritkán kerülnek az intézetbe. Az otthontalan fiatalokat, vagy azokat, akiknek családja nem tud eleget tenni nevelési feladatainak, rendes ifjúsági otthonokban helyezik el. — Intézetünk valamennyi növendékének lehetővé akarjuk tenni, hogy visszatérhessen a mindennapi rendes életbe — hangoztatja az igazgató. — Ezért nem ts különítjük el őket egymástól — ha csak nem büntetésből — és nem gátoljuk mozgásszabadságukat. Minden új növendék nyolc hétig megfigyelés alatt áll, csak aztán dolgozzuk ki nevelőjével egyéni nevelési tervét. Utasításokat kap, hogy például mire vigyázzon viselkedésében. Minden egyes növendék a maga csoportjának felel viselkedéséért. Így aztán nem idegenednek el a társadalomtól, és szabadulásuk után könnyebben beilleszkednek a mindennapi életbe. Az intézet egyik fő feladata a fiatalok szakoktatása, illetve szakismereteik növelése. Egyesek az intézetben péknek tanulnak ki, mások meg az intézeten kívül tanulnak szakmát. Tizenhárom szakmában válogathatnak, s a munkahely kijelölésénél tekintettel vannak a környezetre is, amelyből a fiatalok kikerültek, mert nincs értelme annak, hogy iparvidékről származó fiút mezőgazdaságban alkalmazzanak vagy fordítva. Az intézet iskoláiban a növendékek heti 14 óra elméleti és 28 óra gyakorlati oktatásban részesülnek. Szabad idejükben esti tanfolyamok keretében elvégezhetik az általános iskola 8. és 9. osztályát és művezetői képesítést is nyerhetnek. A nyarat üdülőtáborokban töltik. — Egy intézeti hely évi hatezer márkájába kerül az államnak — mondja az igazgató. — Ez bizony a népnevelés igen költséges módja. Viszont nem a jövedelmezőségre törekszünk. Ám, ha azt nézzük, mennyi haszna van belőle a személynek és mennyi a társadalomnak, akkor azt látjuk, hogy megtaláljuk a számításunkat. Az Igazgató sok sikerről tud számot adni, s ritkán vallottak kudarcot. Elmondja, hogy egyszer váratlan látogatót kaptak a nemzeti néphadsereg magas rangú tisztje személyében. Kiderült, hogy az illető valaha az intézetben nevelkedett, később elvégezte a katonai akadémiát, s most ott tanít. Sokan családostul Jönnek, hogy megmutassák, hol élték le ifjúságuk egy részét. Az NDK javító-nevelőintézetei helyet szorítanak minden olyan esetben, amelyet az ifjúsággondozó hivatalok sürgősnek minősítenek. Azzal is tisztában vannak, hogy sok bajt megelőzhetnének, ha több intézet működne. Gond az is, hogy az intézet növendékei régi környezetükbe visszatérve visszaeshetnek régi bűnöző életmódjukba. Érdekes, hogy az ifjúkori bűnözés vidéken ritkább, mint a nagyvárosokban. A javító-nevelőintézeti gondozottak 80 százaléka várost, és csak 20 százalékuk élt azelőtt falun. Az utóbbi években a gondozottak pszichikai összetétele ls megváltozott. Egyre kevesebben vannak köztük a normálisak, s mtnd többen a gi/ongeelméjűek. Ez azt jelenti, hogy a nevelőknek különleges képzettségre van szükségük. A 300 gondozottat ellátó burgi intézet országos méretben a legnagyobb. Növendékeinek kétharmada lány, de ez csak véletlen Jelenség, nem felel meg az országos aránynak. Körsétánkon nemcsak a zárkákat láttuk, hanem a ruhagyárak számára varró lányokat és az asztalosműhelyben dolgozó fiúkat ls. Megtekintettük a kertészetet, az intézeti gazdaságot, majd megkóstoltuk az intézet péktanoncainak kitűnő süteményét. ,ITT A KÓKUSZ RÁDIÓ' „Itt a Kókusz-adóállomás beszélI Közleményt olvasunk fel Macatea szigetnek. Az új „popaa", aki tegnap reggel postahajóval Tahitiről érkezett és Gennet jogásznál szállásolta el magát, a mat napot foszfátbányászok körében töltötte. Fényképezett, sokat kérdezősködött, feljegyezte a válaszokat. Ebédidőben átment a klubba, és most ts ott-tartózkodik..." így szereztem tudomást ittlétemről Macatea szigeten, amely a Tuamotu szigetcsoport hatvan szigetének egyike. Louis Antoine Bougainvllle, a híres felfedező még a múlt században a „legveszélyesebb szigetcsoportnak" nevezte Tuamotut. A tenger felől néptelennek látszik, a települések beljebb vannak. Egy faluban sincs természetes vízforrás, ezért a háztetőkön elhelyezett ötletes tákolmányokkal fogják fel az esővizet. A termőföldet meg úgy szállítják bárkákon Tahitiről! A kókuszpálmák és a halászat ad megélhetést a szigetlakóknak, akik között a mintegy hétezer főnyi őslakos vadak hírében áll. Macatea egyetlen rádióadó ja ... a helyi csendőrségé. Francia Óceánia valamennyi szigetén működik „Kókusz" adóállomás. Rendszeresen sugároz műsort a halászfalvaknak és a vaníliaültetvények dolgozóinak, beszámol az érdekes helyi eseményekről. Közleményeiben az a legfon tosabb, ami a „popaa"-kra, azaz az idegen fehér embe rekre vonatkozik, akiket kü lönös szokásaik élcelődés tárgyává tesznek a polinéziaiak körében. A Csendes-óceán déli részében működő igazi rádió rossz vicceket csinál. A rádióhullámok érthetetlenül kacska ringós utakat követnek. A Társaság-Szigeteken például nehezen fogják a szomszéc Űj-Kaledónia adását, viszont kitűnő a messzi Ausztrália vétele. Tahitin is vannak napok, amikor az európai adóállomások közül csak Moszkva hallható! Tahitin csak egy körút van, amely a sziget körvonalait követi, s így rendkívül megkönynyíti a címkeresést. A 17. kilométeren van például a „Bambuszszál" mozi. Hetven ülő- és 35 állóhelye van. A padokat úgy hordják oda a katolikus templomból, van még egy faheverő és két kerti szék. Ennek hasonló mását találtam Macateán. A polinéziaiak nem szeretik a lélektani filmeket, vagy azokat, amelyekben sokat beszélnek. A szerelmes filmek sem vonzzák a közönséget. A fehér ember végtelen szerelmi bonyodalmai, epedezése, sóhajtozása, esküdözése eleinte mulattatja, aztán bosszantja a polinéziaiakat. A francia nyelvet csak tíz százalékuk beszéli, az angol nem érdekli őket. A hollywoodi és párizsi filmeket eredeti nyelven adják; az a fő, hogy sok lövöldözés, vad lovaglás legyen bennük. Az amerikai filmek ellenére a szigeten rendkívüli jelenség a bűnözés. Látogatásomkor éppen elfogtak egy legényt, aki ellopott egy reklámnak kitett inget. Csak másnap fülelték le, miután kedvese ízléstelennek találta a lopott holmit, s ezért a tolvaj ki akarta cserélni tarka ingre. A lopott Ing visszaakasztásánál azonban tetten érték CSENDOROK Macateának mintegy két és fél ezer lakosa van. Az emberek 90 százaléka közvetlenül függ az Óceániai Francia Foszfátkitermelő Társaságtól. A szigeten élő valamennyi „fehér úrral" megismerkedtem. Köztük a három csendőrrel is. Ünnepélyesen meghívtak, s maga a parancsnok lapozta át figyelmesen útlevelemet. Az útlevélvizsgálat Itt ritka jelenség, s a parancsnok úr különös érdeklődéssel nézegette azt a lapot, amelyen a papeetei hatóság jóváhagyása állott. Végül felsóhajtott, és kényszeredett mosollyal e szavak kíséretében nyújtotta át útlevelem: — Nagyon sajnálom, uram, hogy nincs okom a letartóztatására. — Nagyon kellemetlen, uram, hogy félrevezettem önöket — válaszoltam éppen olyan udvariassággal. Mégis kíváncsi voltam, miért akart a parancsnok te 350 ezer tonna foszfátot termel ki 400 mllltó csendesóceáni frank értékben. Bérek és fizetések formájában 120 millió frank visszakerül a szigetre. Macatea egyetlen kincse a foszfát, melynek világméretben legnagyobb lelőhelyei éppen itt vannak. MACATEAI SZÉPSÉG mindenáron rácsok mögé dugni? Egyáltalán nem látszott vérszomjasnak. — Nagyon egyszerűi — válaszolta a parancsnok. — Mint látja, hárman vagyunk. Ha lecsukattam volna, akkor négyen lennénk bridzspartihoz a következő gőzös Indulásáig. A csendőrök azért elviselték ezt a csapást. Különösen azután, hogy kijelentettem, a legelső szabad napomon szívesen beszállok Játékukba, természetesen mint szabad ember és ideiglenes szigetlakó. Aztán elbeszélgettünk. Sok érdekeset tudtam meg. Például azt ís, hogy a csendőrparancsnokság munkanélküli lenne, ha csak a rendre ügyelne fel. Akad itt más munka is: pénzváltás, vámolás, polgári ügyek intézése (anyakönyvvezetés j, statisztika. Ez utóbbi különösen érdekelt. Most már én vettem át a vallató szerepét. Megtudtam, hogy Macateán egy katolikus templom és öt imaház van — különféle szektáké. A szigetlakók büszkesége azonban a buddhista pagoda, amelyet csak egyetlenegy ember látogat. A FOSZFÁT Macatea büszkesége még az ls, hogy természetes ivóvízforrása van, mely évi 300 ezer liter vizet ad, s ezzel megkülönbözteti Macateát a Tuamotu-szigetcsoport többi szigetétől. Macatea 1908 óta több mint nyolcmillió tonna foszfátot exportált. Jelenleg évenIf.'.ľlt ttmW.'H.fTETl A foszfátkitermelés története a madarakkal kezdődött. Elsősorban a kárókatonákkal, amelyeket megtanították halfogásra az ember számára. A macateai kárókatonák azonban csak „privát kedvtelésből" halászgattak, s még évezredekkel ezelőtt megkezdték „kincsek felhalmozását" a franciák számára. A korallszirt hasadékaiban évezredeken át felhalmozódott, leülepedett és a természettől összepréselődött egy olyan anyag, amelyet udvariasan guanónak neveznek. Japán hajók rendszeresen megfordulnak Macatea kikötőjében, hogy madártrágyával megrakodva térjenek vissza a felkelő nap országába. Kiszámították, hogy öt év múlva már nem lesz mit bányászni, s a lakosság áttelepül egy másik szigetre, feltéve, ha a vegyipar konkurrenciája mellett a guanófejtés továbbra is kifizetődőnek mutatkozik ... ... Még virradat előtt a bányászokkal tartok. Munkájuk nehéz. Korán kelnek. Egy deszkabódéban tompa fénynél megreggeliznek, aztán fehér védősisakban oda sietnek, ahol a sudár pálmák között egy keskenyvágányú vasút vonul. Ez az egyetlen vasút Francia Óceániában. Még a híres Maginot-vonal felszámolásakor vásárolták. A madárürülékkel megrakott szerelvény aztán az őserdőn keresztül a kikötőbe kígyózik. Még messze a dél, de már pokolian izzadok. Tonnás súlyként nyom a fényképezőgép. Gyors munkaütem. Várnak az üres csillék. Egy jó munkás hét óra alatt 78—80 tonna foszfátot rak csillébe. Hihetetlen, de így van1 Munka után a két közeli falu népe korán álomba merül. Az agyoncsigázott férfiak gyékényen alszanak. Se zene, se tánc... Pedig ez is Polinéziai Csak szombaton nyílnak meg az éjszakai mulatók, bárok, ilyenkor oldják fel az alkoholtilalmat. Ilyenkor a csendőröknek is akad tennivalójuk. Résen kell lenniük az egyetlen, de nagyon ördöngös országúton. A 30 négyzetkilométer területű Macateán ugyan csak három autó, de több száz nagyon veszélyes robogó és motoroller van. Tulajdonosaik teljes gázt adva esztelenül rohangásznak a kicsi szigeten. A mérnökök és tisztviselők klubjukban söröznek. A tágas verandán billiárdoznak, és a kinn sétáló lányokat bámulják. Az unalmat elűzi a sok pletyka ... Egy japán tengerésztől vásárolt tranzisztoros rádió telebömböli az utcát. A fehérek nyilván így gondolkoznak: még egy korsó hideg sört, még egy napot, még egy estét, aztán néhány év múlva visszamegyünk Franciaországba. Nyugalomba vonulunk vagy más szigeteken keresünk foszfátot. Itt már semmi sem lesz, világos, uraim? Csak a tenger fölötti sziklákba vájt névtelen sírok maradnak. Oda még senki sem kapaszkodott fel. Ugyan mi érdekes lehet azoknak sírjában, akik a kárókatonákkal együtt éltek itt...? LUCYAN WOLANOWSKI MACATEAI RIPORTJA SZÁLLÍTJÁK MACATEA KINCSÉT — A FOSZFÁTOT. •MSnmMMHBBBHí /