Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-22 / 81. szám, péntek

Hlubokáí ellentmondások A szabad szavak és a szabad betűk napján, Március Idusán indultam el egy újsághír alapján Prágából, Európa jelenleg legtavaszibb és Izgalmasan vonzó városából, a Moldva menti Hlubokába, hogy megtekintsem a csehszlovák grafika országos seregszemléjét, amelyet a hfres cseh festő, Aleš nevét viselő Dél-cseh Galériában nyitottak meg a febrnári győzelem 20. és a köztársaság fennállása 50. évfordulójának alkalmából. Az fisrégi hlubokát várkastélyt, melyet Jelenlegi, az angol Windsor kastélyokat utánzó pszeudogótlkus köntösébe a műit században, a nagyravágyó Schwarzenberg grófok öltöztették, évente háromszáz—négyszázezer hazai és külföldi turista keresi fel s így aztán a képcsarnokban megrendezett kiállításoknak is nagyszamú közönsége van, sokkal nagyobb mint példánl egy járási esetleg kerületi székvárosban. Az ilyen körülmények természetesen nemcsak, hogy befolyásolják a galéria működését, de ennek munkatársait magas igények kielégítésére is kötelezik. Ez azonban csak elmélet, amalyre ezúttal a gyakorlat, sajnos, rácáfolt. CSAK TORZO Amikor a három hóvihart átvészelve és a friss hótorlaszok buktatóit megkerülve, megérkeztünk gépkocsinkkal Hlubokára, majd az apostolok lován felbaktattam a várkastély egykori lovardájába, a mostani galériába, az első csalódást a kiállítás túlszerény katalógusa okozta, a másodikat, a nagyobbat azonban az a felületesség, igénytelenség, amellyel a kiállítás rendezősége egy ilyen ünnepélyes seregszemlét megrendezett. Ireérté's azonban ne essék, nem a tárlat kereen bemutatott művészek alkotásai ellen szók, jóllehet Itt ls nagy az aránytalanság, hanem nkább a távollévőket hiányolom, mivel az ő műveik nélkül ea a kiállítás nem teljes, csupán valami torzó-féle, aminek csonkaságát a két történelmi évforduló Jelentősége csak kidomborítjal Igaz, több mint százhúsz művész alkotását láthatjuk itt, de mégis fel kell tennem a kérdést, miért hiányzik František Tichý, Jiŕí Trnka, Adolf Zábranský, M. Medek, L. Fulla, Welner Král Imre, Viera Bombová és Adolf Brunovský, hogy csupán a legjelesebbeket említsem a hiányzók közül. Nem kétséges azonban, hogy a tárlat anyagában, minden kiegyensúlyozatlanság ellenére, sok szépet és sok értékeset találunk, sőt az, aki a húszas évek cseh képzőművészetét közelebbről nem ismeri, meglepetéssel tapasztalja, hogy az első köztársaság húszas éveiben mennyire hatottak a forradalmi eszmék, a cseh képzőművészekre. Dicsérendő a rendezők azon szándéka is, amellyel idősorrendben igyekeztek felsorakoztatni az alkotókat, világnézeti és művészeti hovatartozásukra való tekintet nélkül. így aztán az új, szabad március szellemében egymás mellett defillíroznak a leíró realisták, az expreszszionizmus hívei, a kubisták, a szürrealisták, valamint a modern figuratív ós nonfiguratív irányzatok különböző képviselői. Természetesen egy ilyen nagy kiállítás anyagából csupán néhány művészt, néhány alkotást lehet csak felsorolni s én azokat szeretném említeni, akikkel és amikkel valóban méltóan lehet ünnepelni. Az idősebb nemzedékéből, anélkül, hogy ranglistát igyekeznék kijelölni, elsőnek talán Jan Rambouseket említeném, ezt a nagyszerű, népéhez mindig hű grafikust, akinek a Forradalmi tüntetés és A kövezetein című, 1921-ben készült litográfiái, akárcsak az Utcai énekesek és a Pillangók elmet viselő alkotásai nemcsak mély humanizmusról, de progresszív szellemről is tanúskodnak. Max Švabinsky rézkarcai itt is a művész bravúros rajztechnikáját mutatják be, ám kevésbé a gondolatot, és a szárnyaló képzelet csapongását, míg Karel Svolinsky két bájos fametszete egy nk vei lan: az emóció és a fantázia gazdagságáról tanúskodik. Kár, hogy a mai, főleg a mai fiatal közönség előtt már alig ismert H. Boettinger és P. Diliinger nem éppen az őket jellemző alkotásokkal vannak Itt képviselve, akárcsak Koloman Sokol, Orest Dubay, Adolf Hoffmeister, vagy J. Baláž, és Cyril Bouda. Bűbájos Willy Nowak színes litográfiája a Női portré, amely lényegében egy bűbájos impresszionista kép, és amely Emil Filla Férfi és bika című, egyszerűségében nagyszerű litográfiájával, valamint a Franciaországban meghonosodott Josef Sima remek két Tájával és Josef Čapek mélyen emberi, de ugyanakkor irónikus és a ma gyakran oly kritikátlanul dicsért masaryki demokrácia antihumanizmusát elmarasztaló Modern Times és A fűre lépni tilos című tusrajzaiva'l, a tárlat legjobbját és legszebbjét képezik. Am ez még nem jelenti azt, hogy ne értékeljem nagyra A. Wachsmann szürrealista, B. Feuerstein költőien realista akvareljeit, J. Liesler, K. Stech háborúellenes grafikáit, vagy V. Sedlaček és J. Lada nagy népszerűségnek örvendő litográfiáit, illetve A. Pele maró politikai karikatúráit. És ha a modern absztrakt irányzatok képviselőiről csupán futólag emlékezem (mint pl. Zd. Sklenár, F. Hudeček és J. Balcar, J. Serych, vagy Fr. Janoušek), akkor csupán a helyszűke Játszik ebben döntő szerepet és nem a ranglétra ... A kiállítás azonban a hangzatos nevek és a gyakran értékes alkotások ellenére sem nyújt kielégítő áttekintést képzőművészeink ötven éves munkájáról s így aztán a látogató a teljesség helyett csupán torzót kapl IGAZGYÖNGYÖK Hét lépcsőfok és egy szárnyasajtó választja el a grafikai művek kiállítását a galéria állandó tárlatától, amely a modern cseh festészet fejlődésének különböző szakaszait mutatja be 1900tól egészen 1963-ig, s ugyanakkor szembesíti a legkülönbözőbb irányzatokat és stílusokat, nem feledkezve meg azonban az egyes művészek fejlődési görbéjéről senj. Nyilvánvaló, hogy ez a kiállítás, amely az impresszionizmustól kezdve egészen az absztrakt irányzatok válfajáig mutatja be a cseh képzőművészek hatvanéves törekvéseit, csak körvonalazhat és ha e körvonalazás ellenére mégis a teljesség benyomását kelti, akkor ez elsősorban az anyag megválogatóit és rendezőit dicséri. A sajátos cseh impresszionizmust ezen a tárlaton A. Sláviček két ismert képe (Prága háztetői és A letnái parkban) képviselik, míg WillI Nowak, aki későbben A. Renoirban és P. Bonnardban találta meg eszményképét, egy igen semleges alkotásával szerepel. Érdekes megfigyelni, hogy mennyire hatott a XX. század első két évtizedében a posztimpresszionista Cézanne, a kubizmus előfutára, a cseh képzőművészetre. Ékesen bizonyítja ezt B. Kubista 1911-ből származó tájképe, Vincent Benešnek a Hagar és Ismail című vászna (1911), valamint Václav Špála Három gráciája (1914). Feltűnő viszont, hogy a későbbi nagy absztrakcionista Frántišek Kupka, a" Családi idill című festményével (1910) a fauveistákra emlékeztet, igaz palettáján a Vadak színei erősen megszelídülnek. Josef Capek pályafutása elején, ahogyan ezt láthatjuk, a francia kubizmus hatása alatt állott (özvegyasszony), ls csak a húszas évek második felében lelt rá sajátosan egyéni hangjára, amit a Kancsós leány, a Virágárusnő című festményei is dokumentálnak. Hasonlóan indult A. Procházka és B. Kubišta is, míg Emil Filla önállóan Járta Picasso és Braque járatlan ösvényeit. Am elsősorban a szobrász O. Guttfreund volt az, akit valójában az eredeti és független cseh kubizmus megalapítójának tekinthetünk, akárcsak K. Teigét, Toyent, J. Stýrskyt és J. Šímát a cseh szürrealizmus szüleinek. Sajátosan cseh jelenség R. Kremlička, akárcsak az álomszigetek kikötőit festő ján Zrzavý és a cirkuszok világának nevetőképű bús bohócait pingáló František Tichý. A cseh absztraktművészet képviselői J. Istler, J. Balcar, Zd. Sklenár és társai pedig szerves részét képezik azoknak az új útkereső, európai áramlatoknak, amelyekről csupán a jövő mondhat majd végérvényesen érdemleges bírálatot. Egy minden esetre bizonyos. Ez a kiállítás kulturális tett s beleillik az idei évfordulók megünneplésébe, valamint a mostani fiatal március felszabadult légkörébe. BARSI IMRE BOHUMIL KUBISTA: FAKlR (1915) OLAJ ÚJ VERSEK GAL SÁNDOR: HARMAD -VESZTŐ kibomlott hajú teljes magány pusztaság árnyéka kövekkel megdobált vesszőkkel megvesszőzött föld még mindig látszanak tegnapi füstjeid tegnapi tüzeid bár a hamu lepergett s a zsarátnok izzása nem olyan vakító de még így is nehéz a visszanézés tűz vér pusztulás jégesők emléke sáskahad dúlása csillagok zúgó zuhanása s az emlékezés hogy homlokunkra bélyeg sütettett de nem mi voltunk a kiválasztottak és nem mi voltunk a megváltottak hiába mondta dz írás hogy igazak valárvk mert csak a győzők joga hogy fehér ruhába öltözzenek mi pedig a legyőzöttek között is a legjobban megvertek voltunk legyőzöttek és kiközösítettek nem a tizenkét törzsből valók bár se jobbak se rosszabbak se többek se kevesebbek nem lehettünk S lettünk a minden harmada harmada a pusztulásra ítélt fáknak és füveknek harmada a vérré-válni-itélt tengereknek s a tengerekben élő minden állatoknak harmada is mi lettünk s bennünk pusztult el a hajók harmada s a források s folyók is eképpen keseredtek meg mibennünk s folytatódik minden az idő határain belül minden mit a jövendölés harmad-vesztő jóslata mondott és tovább tágul az ész-szőtte kör a föld reszkető léte fölé mely hordja magában torz végzetét és növekszik rajta a rontás kimért tenyészete mint fehér csontjaimban üreges emlékek ami volt újra kinő a lezárt szemhéjak alatt a fehérség virágzik tovább mint a tél s emelkedik örvénnyé keseredve egyik nemzedék a másik után születik pusztul e folyó-erezte hontalanságban jelenések homlokán pecsét vasszorgalmú pusztítás a parton túli harmadokat behavazza a történelem TÓTH ELEMÉR: ELJÖN MAJD AZ IDŐ Eljön majd az idő A dal a riadt fasorból a fehér lóra kapaszkodva elindul Előtte a bizalmatlanság A bizalmatlanság mögötte Varjak kárognok rá Rá kárognak a varjak „Gyönyörű Felemelő" Kúszik a szomorúság kezét a holdnak nyújtja S a dal a dal a dal minden kincsemet ölébe zárva kering az éjszakában Eljön még az idő Hajnalban láthatod majd amint a hegygerincen belévágtat a napba ZS. NAGY LAJOS: ELŐJELEK A kaszárnyakertben vörös macska legel. Nyávogva válogatja ki a leghosszabb fűszálakat. Feltehetően közeledik a világvége, nem is érdemes befűteni a kályhákba. Sárga prófétaszeme van, szomorúan néz rám, ahogy a halálraítéltekre szokás. A katonák puskával tisztelegnek, hiszen alighanem itt a világvége. Ki látott már ilyet? A macskák füvet esznek, egyszóval legelnek, bizonyisten. Egyéb jelek is erre mutatnak. Például: három perce fáj a tavaly kihúzott fogam, s reumatikus fájdalmak gyötrik az árnyékom. Továbbá: a kaszárnyakertben nyolc nyávogó őrmester legel. De ettől függetlenül t kaszárnyakert. puskák, macskák, elképzelhetetlenül pocsék konstelláció. S a tetejében, mint mondottam, próféta szemű őrmesterek. Ennek csak rossz vége lebsL