Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)
1968-03-02 / 61. szám, szombat
M ár Kárpát-Ukrajnába érkezésem előtt élénken foglalkoztatott a kérdés: vajon ebben a végtelen kiterjedésű országban több mint kétszázmilliónyi, nemzetiségileg sokrétű nép között, hogyan él a 150 ezernyi magyar nemzetiség? Magyar iskolák Két évtizeddel ezelőtt — a szovjethatalom első éveiben ezen a területen az írástudatlanság felszámolása volt az elsőrendű feladat. Az idei tanévben már több mint kétszázezer tanuló lépte át a terület 947 általános képzettséget nyújtó nappali és esti, közte 96 magyar tannyelvű iskolájának küszöbét. Ungvár valóságos egyetemi város. Az egyetem 13 karán, 56 tanszékén tízezer hallgató készül hivatására. A város három kétezer férőhelyes főiskolai internátussal büszkélkedhet. Az egyetemen magyar tanszék ls működik. Sajtó és könyvkiadás A város közepén, egy dombocskán ósdi kastély áll. Ebben lelt otthonra a területi ukrán és magyar sajtó. Persze, csak a szerkesztőségek, a nyomda más épületben van. Itt készül a Kárpáti Igaz Szó című, világformátumban megjelenő magyar napilap. Balla László főszerkesztő tájékoztatásából tűnik kl, hogy a lap csak a múlt év márciusában vált önállóvá. Addig az ukrán testvérlap ikerszerkesztőségeként létezett. Szükségszerűen sok volt benne a fordítás, kevesebb az önálló írás. Az igazi újságírói gárda ezért csak most formálódik. Példányszámuk 22—25 ezer között mozog. Ottlétemkor folyt az idei előfizetők toborzása. A szerkesztőség meggyőződése, hogy ez a szám korántsem jelenti a végső felső határt. Az olvasótábor növekedésének legfontosabb feltételét abban látják, hogy a lap tartalmát még színesebbé, gazdagabbá, sokoldalúbbá tegyék. Ezzel kapcsolatban az idegen első benyomása az, hogy az ottani sajtó általában sokkal több helyet szentel az elért eredmények Ismertetésének, mint a közérdekű, talán aprónak tűnő problémák felvetésének. 5. Nemzetiségi élet A napilapon kívül tavaly óta megjelenik még egy ifjúsági magyar hetilap. Kárpátontúli Ifjúság címen, az ukrán lap mutációjaként. A szerkesztőség tőszomszédságában található a Kárpáti Könyvkiadó magyar szerkesztősége. Kiadási programjuk elég szerény. Több a propaganda jellegű kiadványuk. A hazai magyar Irodalom termése nem túlságosan gazdag. Tavaly Jelent meg Balla László Parázs a hóban című novellás kötete ezer példányban. 1965-ben Jelent meg Kovács Vilmos Holnap is élünk című regénye 2500 példányszámban. A múlt év végén nyomdakészen állt Györké Zoltán (a napilap munkatársa) első verseskötete. Ä hazai magyar szerzők műveit hiába kerestem a magyar könyvesboltban ls. Jobbára fordításokat és magyarországi behozatalt kínáltak. A Tankönyvkiadó magyar szerkesztősége ugyancsak ebben az épületben dolgozik. A magyar iskolákat látja el megfelelő tankönyvekkel. Kétnyelvűség többnyelvűség Az ezernyi diákot számláló ungvári magyar iskola igazgatójánál, Vladimír Mlhálynénál az érettségizők elhelyezkedési problémái felől érdeklődtem. Bizonyára az ő esetükben az ukrán vagy az orosz nyelv elsajátítása az anyanyelvi oktatás keretében hasonló probléma, mint nálunk. — Nincsenek nagyobb nehézségeink ... A magyar gyerekek már az óvodától kezdve Ismerkednek az orosz vagy az ukrán nyelvvel... Á kétnyelvűség fogalma itt persze lényegesen szélesebb értelmezést nyer, mint a mi viszonyainkban. Az anyanyelven kívül egyszerre másik két nyelv elsajátítása válik szükségessé. Mert az ukrán mellett az orosz Jelenti az érvényesülés lehetőségét a nagy ország más vidékein. Olyan országban, ahol sok nyelven beszélő számos nemzetiség él, szinte létszükséglet egy közös nyelv ismerete, elsajátítása. S ez a törekvés erősen klérezhető KárpátUkrajnában a kulturális és a nemzetiségi politikában ls. A" nemzetköziség eszméje forrasztja össze a terület több mint húsz nemzetét és nemzetiségét. Ez dominál a sorozatosan megrendezett barátsági fesztiválokon, üzemi és iskolai klubokban (ahol nagyszámban működnek az internacionalizmus eszméjét ápoló érdekkörök), a kulturális rendezvényeken s az élet valamennyi szakaszán. Aligha csal az a benyomásom, hogy számos Jellegzetesen nemzetiségi probléma megoldását a gyakorlatban kizárólag a nemzetköziség gondolatának rendelik alá. Vége. Változások a szövetkezeti dolgozók szociális biztosításában Ez év január 1-től lépett érvénybe a szövetkezeti dolgozók szociális biztosításának új formája. Az állami alkalmazottak és a parasztság között e téren mutatkozó eddigi különbség kiegyenlítése a XIII. pártkongreszszus határozatának szellemében jött létre. Legjelentősebb a betegbiztosítás terén végrehajtott módosítás. E szerint a betegbiztosítást a szövetkezeti tagságon kívül kiterjesztik a mezőgazdaságban rendszeresen dolgozó nem tagokra is. Orvosi kezelésre igényük van mind a tagok, mind pedig a rendszeresen dolgozók családtagjainak is. Táppénzre és a családtagok kezelésére a betegség első napjától kezdve jogosultak a szövetkezeti dolgozók. Az ezzel kapcsolatos költségeket az állami alapokból fedezik. A táppénz díjszabása nem változik, és a szövetkezetben eltöltött munkaidő tartalmától függően eléri az átlagos napi kereset 60—80 százalékát. A családi pótlék összegének megváltoztatására csak azoknak a szövetkezeti tagoknak esetében kerül sor, akik a szövetkezeti alapszabályzat értelmében a megengedettnél nagyobb háztáji földet használnak. Esetleg, ha olyanokkal élnek közös háztartásban, akiknek nagyobb földterület van a tulajdonukban mint amennyit az EFSZ-ek alapszabályzata megenged. Az említett esetekben a szövetkezetiek is csak annyi családi pótlékra tarthatnak igényt, mint más, állandó munkaviszonyban álló dolgozók, akik a megengedettnél nagyobb mezőgazdasági területtel rendelkeznek. Az előírások értelmében a módosítások azonos színvonalra hozták a mezőgazdasági és más dolgozók betegbiztosítását. A szociális járadékok kiegyenlítésében ezúton is érvényesül az az alapelv, amely szerint a szövetkezetek magasabb gazdálkodási szintű besorolásával, kiegyenlítődik a parasztság és a munkásság járadéka közötti különbség. Ezért a szociális járadékokat illető módosítás csak azon szövetkezetek tagságára vonatkozik, ahol a szövetkezetet még nem ismerték el magasabb gazdálkodási szintűnek. Az áj módosítás mindenekelőtt az igazságosabb, a munkateljesítmény szerinti részesedést követi. Az átlagos havi keresetnek megfelelően a szociális járadékokat kilenc sorozatba osztják. Az öregségi segély és a rokkantsági járadék legmagasabb határát, a 650 koronát csak azoknak a szövetkezeti . dolgozóknak ismerik el, akiknek átlagos havi keresete meghaladta az 1650 koronát. Eddig csak a szakembereknek, az azelőtt 1500 korona átlagos havi keresetűeknek ismerték el az említett járadékot. Azok a szövetkezeti dolgozók, akiknek joguk van az öregségi segélyre, és továbbra is dolgoznak a szövetkezetben, anélkül, hogy a segélyt folyósíttatnák, viszont a szövetkezetet közben elismerték magasabb szintű gazdasági egységnek, olyan öregségi segélyre szereznek jogot, mint a már azelőtt elismert magasabb szintű gazdaságok tagsága. Az eddigi előírások szerint ez nem volt lehetséges, csak olyan öregségi segélyt ismertek el a számukra, amely az alacsonyabb gazdálkodási szintű szövetkezetek tagságát illette meg. Azokban a szövetkezetekben, ahol nem ismerték el a magasabb szintű gazdálkodást, ai öregségi segély megállapításánál a munkaviszony tartalmát veszik figyelembe, amely azonos lesz a magasabb gazdálkodási szintű szövetkezetre vonatkozó módosítással. Az öregségi segélyt élvezőknél az új osztályzat szerint — a segély legmagasabb határa elérheti az ezer koronát. Az esetleg ezt túlszárnyaló öszszeget is erre a szintre csökkentik. Eddig az ilyen esetekben kifizetett öregségi segély nem haladhatta meg a havi 600 koronát. A többi módosításból még említést érdemel: Az öregségi u> gély és a rokkantjáradék folyósítása már nincs ahhoz a feltételhez kötve, hogy a jogosultság megszerzése előtt a szövetkezeti dolgozónak megszakítás nélkül, legkevesebb 5 évig kell biztosítva lennie. A szövetkezeti dolgozók betegbiztosítási jogainak kibővítésével az államra is nagyobb kiadások hárulnak, mégpedig, az idén 187 millió koronával több mint tavaly, s ez a következő években még tovább növekszik, 11,2 százalékról 12,5 százalékra. Emelkedik a szövetkezetek hozzájárulása is a költségekhez. Ezzel az emeléssel a szociális biztosítással kapcsolatos költségeknek a szövetkezetek az 52 százalékát fedezik. P. V MonoJzlóy Dezfö: 23 - Maga rendes? — s mert nem szóltam semmit, hozzátette. - Hát persze, egy derék katona az rendes. Kár. A rendet is meg lehet szokni — mondtam -, mert eszembe jutott, hogy az intézetben, a kertészetben és a kaszárnyában enélkül semmire sem mentem volna. - Na jó, hót akkor ezennel kinevezem tisztaságfelelősnek. Önkéntelenül is a seprű után kutattam a szememmel. Rla észrevette. - Csak nem akar azonnal hozzákezdeni? Először kicsit kifújjuk magunkat. Főzök kávét. Szereti a kávét? Nézze meg addig a képeimet. Ria kiment a konyhába és én megpróbáltam a festményeivel ismerkedni. Többnyire csak nagy színes foltokat tudtam megkülönböztetni egymástól, de a színekben mégis volt valami hangulat és feszültség. Egyes képek inkább geometriai ábrákra emlékeztettek. Szerettem volna időt nyerni, hogy valamit kigondoljak, de Ria már jött o kávéval és egyenesen rám támadt. - Na, mit szól o mázolmányaimhoz, csak azt ne mondja, hogy tetszenek, utálom a hízelgő embereket. Várjon, bekapcsolom a rádiót, zenekísérettel talán jobban megy majd. A rádióban azonban éppen a kereskedelmi miniszter szónokolt: a szűkösen rendelkezésre óllá nyersanyagok csak olyan célokra legyenek felhasználhatók, amelyek széles rétegek szükségleteinek a kielégítését szolgálják. Luxuscikkekre nem telik. Divat nincs. Ha divatról beszélünk, divat lesz majd a stoppolt cipő. A harisnyáról szólva nem helyezkedhetem arra az álláspontra, omi indokolt lett volna, ha jön a nyár, tehát harisnyát most nem adok. De mégis úgy intézkedem, hogy egy évben kilenc pár harisnyát és három pár zoknit vásárolhat mindenki, arra kérem tehát a hölgyeket, hogy ne hordják el most nyáron a harisnyákat, hanem tartalékolják a beszerzésüket későbbi időre. Nyáron pedig járjanak zoknikban .. — Bravo - csapta össze a kezét Ria. Ezt kell hallgatnia, a maga Tatárjárásában ilyen bölcs intézkedések nincsenek. Különben is olyan mindegy, hogy az embert zokniban ölik meg, vagy harisnyában. De nem erről van szó, miről is beszéltünk? — A képekről... — Ja, a képekről, az nem fontos. Inkább nyissa ki azt a szekrényt, ott vannak férfiholmik, próbálja ki, hátha illik magára. — Nekem van civilruhám, a kofferemben — mondtam és elvörösödtem. Ria kinyitotta a szekrényt. Több férfiruha lógott benne. Ez vajon kié lehetett — tűnődtem magamban, de nem mertem megkérdezni. A ruháról a konyakos poharak is eszembe jutottak, s ettől elszomorodtam. Isten tudja, ki mindenki élhet Ria körül. Nem nyúltam a férfi ruhákhoz. — Próbálja már fel, ne idegesítsen. Aki viselte az is olyan nyiszlett alak volt, mint maga ... — Ki volt az? — Nem mindegy? Tiltakozni akartam, de azután csak lemondóan legyintettem. — Nekem nincs jogom kérdezősködni. — Na látja... De azért amíg nálam lakik, érezze itthon magát. A jégszekrényben von fölvágott, meg bor... Nekem most el kell mennem, estefelé hazajövök. Ja és ha van valami igazolványa, adja Ide, még ma elintézem a bejelentését. Az ajtóból még visszaszólt. — El ne feledkezzen az elsötétítésról. Buzgón bólogattam. Egyszeriben jókedvem támadt. Ha bejelent, azzal számol, hogy sokáig itt fogok lakni. Es megbízik bennem, egyedül mer hagyni a lakásban. A rokkantságomnak is örültem. Rengeteg szabadidőm lesz. Sokat fogok olvasni. Van valami pénzem is, minden hónapban kapok segélyt. Ezt odaadom Riának. Nekem nem kell semmi. Eddig is sokat költött rám, és most Is rám akarja tukmálni annak az idegen pasasnak a ruháit. Az evésről egészen elfeledkeztem. Azon igyekeztem, hogy minél előbb ragyogjon a lakás. Sajnos a munkát többször abba kellett hagynom, hol a hasam tájékán éreztem szúró fájdalmat, hol a térdem sajgott. Estig így is elkészültem. Ria képeit egyenkint szemügyre vettem, és a könyveiről letöröltem a port. Amikor a kis cseresznyefa íróasztalán rakosgattam, egy bekeretezett férfi fényképet találtam. Karvalyorrú, csúnya, idősebb férfit ábrázolt. Biztosan a ruhák is hozzá tartoztok. Lehet, hogy az egész lakást ő tartja fenn, egyik nap megjelenik és kikerget engem ebből a paradicsomból. Ettől újra elszomorodtam, már csak Riára vártam. Minden lépés zajára, amely beszűrődött a lépcsőházból összerezzentem. Végre meghallottam a lépéseit. Előre kitártam az ajtót. Ria megállt a szoba közepén. — Juj, rettenetes rend van — mondta és összecsapta a kezét. Bosszantott, hogy nem örül az igyekezetemnek, odabotorkáltam az íróasztalhoz, s kihívóan az asztal közepére helyezett fényképet méregettem. Addig néztem, amíg Ria is észrevette, — Azt a fényképet tanulmányozza? — Igen. •<• Hogy tetszik? — Csúnya férfi. Ria elmosolyodott. A nőknek nagyon tetszenek az Uyen csúnya férfiak. Az ilyen okos, csúnya férfiak. — Engem, persze, szépnek tart - mondtam és megkapaszkodtam a botomba. Ria hangos hahotára fakadt. Egy ideig nem is tudott szóhoz jutni. Várakozva 24 álltam előtte, szerettem volna nagyon csúnya lenni. Ria ezalatt úgy tett, mintha tetőtől talpig végigmérne, de a szeme sarkában még mindig ott bújkált a tréfálkodó kedv. — Hát ami azt illeti, maga se valami leányólom, s a tetejében sánta is. Na, meg van elégedve? A kép dolgában azonban továbbra is bizonytalanságban hagyott. Mogorván hallgattam, s az én mogorvaságomban Ria jókedve is valahogy megsüketült. Föl-le járkált a szobában, aztán eszébe jutott; hogy vacsorázni kellene. Kiment a konyhába, én még mindig a íróasztal körül ácsorogtam. — Maga nem is ebédelt — kiáltotta b« a konyhából. Vidámnak kell lennem, biztattam magam. Törődik velem... De nem tudtam, hogy kezdjek ehhez a vidámsághoz, egyáltalán nem tudtam, mit csináljak, úgy éreztem, útjában vagyok Riának, szeretne egyedül maradni, s most nem tudja, mihez kezdjen velem. Vacsora után Ria meg is kérdezte tőlem. — Maga mindig ilyen szűkszavú? — Nem, csak attól félek, hogy zavarom, hogy... — Ha zavarna, nem hívtam volna ide . M az ablakhoz közelebb eső ágyra mutatott. — Az a maga ágyta... Ez az enyém ... Éjszakára meghúzzuk a demarkációs vonalat és kész... Én szoktam az ágyban olvasni, maga is? A fürdőszobában átöltözködhet. Van pizsamája? Megköszörültem a torkomat. — Először maga ... — Csak nem szégyelli magát?... Rendkívüli időket élünk. Tatárjárás van, vagy nem? — De igen . . . Ria bement a fürdőszobába, s pár perc múlva pöttyös pizsamában jelent meg. Olyan közel volt hozzám, s mégis onynyira messze, mint egy kirakatüvegen keresztül bámuló nagyon drága hajasbaba. (Folytatjuk)
