Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-20 / 79. szám, szerda

Sícvtáü íeuM kMíqának Mottó: „De böjt s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos aki néma." (Babits M.: Jónás könyvel Tisztelt Andrási Szíves elnézésedet kérjük e nyilvános levélért, nem áll szándékunkban megbántani vele. Évek óta jó pedagógusnak és segítőkész baratnak ismerünk, s ha most mégis ilyen szélsőséges formában közöljük, hogy csalódtunk benned, egy kicsit maga dat is okold. Kérünk, ne hidd, hogy e levélnek valamiféle „kényszerítő erő" szerepet szánunk, hiszen tudhatod, hogy minden hasonló gondolat távol áll tőlünk, Mégcsak meg sem akarunk győzni semmiről, nincs jogunkban nyilvános propagandát kifejteni a magyar iskola mellett, de különben is úgy véljük, hogy nem lenne méltó sem hozzád, sem hozzánk a közismert tudományos és érzelmi érvek e levélben történő felsorakoztatása. Csupán egy elmulasztott megjegyzésünk van és néhány kegyetlenül őszinte kérdésünk. A kollegialitás és a társadalmi élettel szem bent felelősségünk alapján jogot formálunk a kérdezéshez. Megjegyzésünk és kérdéseink azzal a döntéseddel kapcsolatosak, mely szerint gyermekedet szlovák tannyelvű iskolába írat tad be Megjegyzésünk a következő: Az emberi életnek vannak kevésbé fontos és lényeges elemet. Az utóbbiak jellemzője, hogy hatásukban túllépik az egyes ember szubjektumának határát, közvetve vagy közvetlenül emberek közötti interakciós viszonut teremtenek. S ezért már nemcsak az ember szűk énjének ügyévé válnak, hanem — közüggyé. A gyermek holnapjának részbeni eldöntése ilyen értelemben közösségi ügy, többek között azért Is, mert a döntés kölcsönös viszonyba kerül a szülő adott helyzetéhez kapcsolódó emberi magatartással. Más szóval: a döntésnek társadalomformáló funkciója van, még akkor is, ha ez a funkció gyakran csak áttételesen, analogikus hatáscsatornákon keresztül érvényesül. Ha ebben egyetértünk, feltehető az elvi kérdés: vajon jogában áll-e bárkinek is bete szólni mások magatartásának szociális szintű viszonyelemeibe? Szerintünk a válasz kézenfekvő: amennyiben jogilag is rendszabályozott kérdésről van szó, igen, sőt bizonyos értelemben kötelességünk ts a jogszabályok megtartásának aktív védelmezése. De az iskola megválasztásának kérdése nálunk nem rendszabályozott, illetve csak annyiban, hogy a megválasztás kizárólag a szülő jogkörébe tartozik, s a szülővel szemben semmilyen adminisztratív és más kényszert nem szabad alkalmazni. Mi sem vonjuk kétségbe a szülő ezen jogát, s ml sem bántana jobban bennünket, ha valaki is beleavatkozásnak tekintené e sorokat. Csupán a szabad véleményalkotás és a szabad kérdezés jogán f mert ezt a jogot sem szabad elvitatni! I kérdezünk: 1. Mint magyar pedagógusokat képző főiskolai tanár /mellékesen a CSEMADOK Központi Bizottságának tagja ls) mivel indokolod meg érdemlegesen döntésedet? 2. Tudatosítod-e kellőképpen, hogy mind a Te munkád, mind a kedves feleséged munkája — hiszen ő is magyar pedagógus —, s következésképpen mindennapi kenyeretek évek óta az itt élő magyarság által adott? Vajon kiket tanítanánk, ha minden magyar szülő hozzátok hasonlóan döntene e kérdésben, vagy talán a magyar iskolát csupán a paraszt és a munkás gyermekeinek szánjátok? 3. Valón milyen alapon vársz el feltétel nélküli bizalmat kollégáidtól és tanulóidtól, amikor döntésed közös munkánk és a magyar Iskolákkal szembeni bizalmatlanságodról tanúskodik? Kérdeztünk, előnyödre szolgál, hogy csupán lelkiismeretednek tartozol válaszolni. S talán még valami: a bizalom furcsa jószág! Szigorú kritériuma van: a kölcsönösség. Ez az öt megszülő és fenntartó kö zege. Funkciója pedig eleve magában az emberi létben van. Bizalom nélkül nagyon nehéz élni e földön, — ha egyáltalán leheti Kegyetlen Igazság, nem mi találtuk ki. Csupán ezt akartuk mondani, őszintén szólva nem is csak Neked szántuk e levelet. Azoknak is, akik hozzád hasonlóan ítélik meg e kérdést, annak ellenére, hogy jelentős tisztségeket töltenek be a magyar szellemi életben. És ami elgondolkoztató: a társadalmi presztízs-létra felső fokain levők között vannak viszonylag a legtöbben. Erről pedig egyszer nagyon őszintén beszélnünk kell! Ez tisztázásra váró közügy. De vitatkozni róla csak úgy érdemes, ha a kérdést a tényleges viszonyok figyelembe vételének igényével közelítjük meg. S ha kizárólag erkölcsi problémának fogjuk fel a kérdést, akkor az erkölcs fogalmát az eddiginél sokkal tágabban kell értelmezni. Kérünk, ne érts félre bennünket, nincs gyűlölet bennünk, csupán véleményünk van. Es igényünk: tiszta vizet a pohárba, kinőttünk a gyermekkorból, legyen vége a búfócskának...! Barátaid: Kardos István Kovács Zoltán • Mi a többmandátumos választókerület? Választási törvényünknek egy rendkívül jelentős új cikkelye ad erre a kérdésre választ. Eddig ugyanis választókerületenként csak egy képviselőt jelöltünk és választottunk. Az új elrendezés viszont lehetővé teszi, hogy egy-egy választókerületben több képviselő szerezzen mandátumot. Milyen célt követünk ezzel? Először is a képviselők összetétele Így jobban megfelelhet az adott választókerület lakossága szociális, nemzetiségi stb. rétegeződésének. A választópolgár is több lehetőség, több jelölt közül választhat, s ez új dolog. (Bár Itt még távolról sem büszkélkedhetünk olyan demokratizmussal, amely teljesen méltó lenne egy szocialista országhoz.) Ezen túlmenően a képviselők mellett lesznek ún. pótképviselők is, akik a képviseleti szervekben lehetővé teszik a célszerűbb munkamegosztást. Sokat nyom a latban az is, hogy éppen a pótképviselők választásának törvénybeiktatása útján, a képviselői poszt megürülése esetén a jövőben többnyire elkerülhetjük a rendszerint gonddal, bajjal járó pótválasztást. A mondottakhoz hozzátehetjük, hogy általában egyharmadával, felével több jelölttel számolunk, mint ahány képviselőt választhatunk. (g. I.) A szocialista demokrácia és a nemzetiségi kérdés A

szocialista társadalmunk fejlődését fékező konzervatív erők mindjobban háttérbe szorulnak. A személyi hatalomtól megfertőzött időszak lejárt. Társadalmunk olyan igazi demokrácia kibontakozása feTé halad, amely maximális lehetőséget biztosit hazánk minden polgárának, hogy a dolgozó nép érdekeivel összhangban állást foglaljon és kö vetkezetesen harcoljon azok el len a káros tényezők és jelenségek ellen, amelyek gátolják politikai, gazdasági és kulturális életünk fejlődését. Társadalmunk fejlődésének ebben a forradalmi, történelmet formáló korszakában, mt magyar dolgozók sem lehetünk közömbös szemlélői a társadalmunk arculatát formáló eseményeknek. Állást kell foglalnunk, vagyis határozottan fel kell sorakoznunk a CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága mellé. A társadalmunk gazdaságát gyarapító mindennapi munkánkon kívül, minden erőnkkel és tudásunkkal szolgálnunk kel) közösségi életünk demokraiizálódásának folyamatát. Társadalmi életünk demokratizálódása egybeesik a nemzetiségi kérdés mélyreható, igazságos megoldásával. Erről tanúskodik pártunk Központi Bizottságának és a Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülésének állásfoglalása ls, amely a nemzetiségi kérdés igazságos megoldását a két nemzet és nemzetiségek testvériségén épülő föderációs államforma létrehozásában látja. A föderációs államformán belül természetesen létrejönnek a magyar és az ukrán nemzetiségű dolgazók teljes egyenjogúságának, gazdasági és kulturális fejlődésének jogi és politikai feltételei is. A magyar kérdés ésszerű megoldásának lehetőségeit a Csemadok Központi Bizottsága is nyilvánosságra hozta és egyben javaslatként felterjesztette pártunk Központi Bizottságához. Ma tehát meggyőződéssel állíthatjuk, Ilyen közel még soha nem álltunk a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásához. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a Jó és ésszerű javaslatok csak akkor válhatnak gyakorlati valósággá, ha a dolgozók széles rétegei magukévá teszik őket, ha nemcsak kívánják a javaslatokban kifejtett elképzelések megvalósítását, hanem részt is vállalnak abból a harcból, amely a szocialista demokrácia elmélyüléséért és a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásáért folyik. A demokrácia fejlesztése és a nemzetiségi kérdés megoldása a magyarlakta városokban és községekben sem lehet csupán a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok belső ügye. Erkölcsi kötelességük, hogy a demokrácia elmélyítéséért folyó harc élére állva, fejlesszék a dolgozók széles rétegeinek aktivitását, s hogy az említett társadalmi kérdések megoldásához kikérjék a lakosság véleményét és azt eljuttassák a párt és az államhatalom legfelsőbb szerveihez. H

angsúlyozom: ha a múltban szükségét éleztük, hogy a társadalmi kérdéseink megoldásához kikérjük a dolgozók véleményét, akkor ma, amikor új légkör megteremtésén fáradozunk, amelynek keretében megoldjuk hazánk nemzeteinek és nemže' i felnek — a teljes egyenjogúsáaon alapuló, — testvéri együttélését, ez a követelmény hatványozottan előtérbe került. Azok a vezető személyiségek, akik nem tudnak szabadulni konzervatív nézeteiktől és káros gyakorlati módszereiktől, tehát képtelenek közreműködni a demokráciánk megújhodási folyamatában és a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásában — jobban teszik, ha szépszerével félreállnak az útból és átadják helyüket olyan rátermett személyeknek, akik nem egyéni számításból, hanem a szociális ta társadalmunk, vagyis a saját népük és nemzetük iránti felelősségérzettől áthatva, élére áilnak annak az össznépi mozgalomnak, amely a valóban szocialista demokráciáért és a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásáért folyik. Szocialista demokráciánk fejlesztésében feltétlenül el kell élnünk mielőbb olyan helyzetet, amikor a csehszlovákiai magyar dolgozójt ügyének alakulása nem egy-két „befutott" személy álláspontján múlik, hanem figyelembe veszik az Illetékes szervek a magyar dolgozók széles rétegeinek véleményét is. Ahhoz, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók teljes egyenjogúsága a gyakorlati életben is érvényesülhessen, tehát hogy a sajátos nemzetiségi problémáinkat magunk oldhassuk meg, az egyéb fontos tényezők mellett szükség van arra is, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók magyarlakta járásokat képezzenek. Ezért a magyar nemzetiségű járások létrehozását — a nemzetiségi kérdés megoldásában — egyik kulcs kérdésnek tekintem. Ha azonban ilyen mélyreható változásokat akarunk, akkor joggal felvetődik a kérdés, hogy a május 19-re kitűzött nemzeti bizottsági választások nem vesztették-e el időszerűségüket? • Véleményem szerint az Illetékes szervek akkor járnának el helyesen, ha mielőbb létrehoznák a föderációs államformát, azon belül a csehszlovákiai magyar dolgozók nemzetiségi kerületi és központi államhatalmi szerveit, majd ezek a szervek — céltudatos központi irányítás mellett és a magyar nemzetiségű lakosság választott szerveivel való szoros együttműködésben — kialakíta nák a magyarlakta Járásokat, majd a járások új vezető szerveivel és intézményeivel közösen — egy későbbi időpontban előkészítenék a nemzeti bízottsági választásokat. A magyarlakta és olyan járások létrehozása, ahol többségben élnek magyar nemzetiségű dolgozók, feltételezi, hogy a magyarlakta községek összefüggő láncolatát — még akkor is, ha ezt a láncolatot egy-két szlovák község megszakítja — magyar nemzetiségi jellegű járásokba csoportosítsuk. A megoldás legelőnyösebb formáját abban látom, ha visszaállítjuk a területi rendezés előtti helyzetet, tehát a kisebb járásokat. Így elérnénk azt, hogy a magyarlakta, vagy olyan járásoknak a száma, ahol többséghun magyar nemzetiségű dolgozók élnek, körülbelül tizenöt lenne. F

eltételezhető azonban, hogy az illetékes szervek továbbra ls ragaszkodnak az összevont nagyobb járásokhoz főleg azért, mert nem tartják előnyösnek a hivatalok számának növelését. Természetesen ebben az esetben a létrehozandó magyar járások területe is nagyobb lesz. S ha már ilyen nagyobb Járások létesítésének lehetőségét latolgatjuk, gondolni kell arra is. hogy melyik dél-szlovákiai városok képezzék a magyarlakta járások székhelyét. A gyakorlati tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a járási székhelyek lakosságának nemzetiségi összetétele kihat az egész járás nemzetiségi jellegének alakulására. Ugyanis, ha olyan várost teszünk járási székhelynek, ahol a lakosság nagyobb százaléka szlovák nemzetiségű, akkor az törvényszerűen kihat a járás jellegének formálására is. Ezért az a véleményem, hogy a létesítendő magyarlakta járások székhelyei tipikus magyar nemzetiségi jellegű dél-szlovákiai városok legyenek. Ezek közé sorolhatjuk: Dunaszerdahelyt, Komáromot, Galántát, Párkányt, Ipolyságot, Zselízt, Tornaiját, Szepsit és Királyhelmecet. Ha ezekkel a városokkal számolunk, mint a magyarlakta tárások székhelyeivel, úgy természetesen gondoskodni kell arról ls, hogy a jelenlegi vegyes lakosságú járást székhelyekhez közel levő, de a magyar községek láncolatába tartozó községeket is az új járásokba csoportosítsuk. Egy Ilyen megoldással elérnénk, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók túlnyomó többsége magyarlakta járásokhoz tartozna és élvezné a közigazgatási autonómia előnyeit. S

ajnos a kérdést úgy megoldani, hogy minden magyar nemzetiségű dolgozó magyarlakta járásba kerüljön, nem lehet. Ennek egyik oka, hogy több magyarlakta község olyan vidéken fekszik, ahol a községek többségét szlovák dolgozók lakják. A másik ok pedig az, hogy több délszlovákiai városban — például Érsekújvárott, Léván, Losoncon, Rimaszombaton, Rozsnyón és Kassán —, amelyek jelenleg, mint járási székhelyek szerepelnek, nagy számban, sőt esetenként többségben élnek szlovák dolgozók. Tehát a legjobb akarat mellett ls a kilenc vagy tíz magyarlakta járás mellett lenne még további nyolc járás, ahol kisebbségben élnének a magyar nemzetiségű dolgozók. (A felsoroltak kiegészülnének még a Bratislava-vldéke és a nyitrai járással.) Ezekben a járásokban, ahol a magyar dolgozók kisebbségben élnének, feltétlenül érvényesíteni kell a magyar dolgozók egyenjogúságát és a kétnyelvűség elvét éppen úgy, mint a szlovák nemzetiségű dolgozókét azokban a magyarlakta járásokban, ahol kisebbségben élnek. Az is természetes, hogy a magyar dolgozók érdekeit és egyenjogúságát általában a kerületl és központi szinten létrehozandó nemzetiségi szervek és intézmények védenék függetlenül attól, hogy magyarlakta járásban élő, vagy nemzeti kisebbségként egy vegyes lakosságú járáshoz tartozó magyar nemzetiségű polgárokról van szó. Véleményem szerint nagy hiba lenne, ha a dél-szlovákiai városok és községek lakosságának nemzetiségi összetételét a legutóbbi népszámlálás eredményei alapján állapítanák meg. Ugyanis a gyakorlati tapasztalatok egész sora arról tanúskodik hogy az említett népszámlálás eredményei — a nemzetiségi összetétel szempontjából — nem fedik a valóságot. Ismerek például nemcsak egyes családokat, hanem a községek egész sorát, ahol a népszámlálás eredményeként a lakosság többsége szlovák nemzetiségű, de ugyanakkor a tanítókon és egy-két funkcionáriuson kívül senki nem beszéli a szlovák nyelvet. Ezek az elferdülések arra figyelmeztetnek, hogy a lakosság nemzetiségi összetételét a családokban és a mindennapi életben használatos nyelv alapján kell és lehet csak helyesen megállapítani. V

égül Ismételten hangsúlyozom, hogy a társadalmunk formálódásával járó bonyolult kérdésekkel kapcsolatban nem lehetünk közömbösek. Mert a közömbösség és a raeghunyászkodás késlelteti a szocialista demokrácia kibontakozását és a nemzetiségi kérdés megoldását, s ezért fékezi szocialista társadalmunk fejlődését. PATHÖ KÁROLY