Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-19 / 78. szám, kedd

Mi lesz velünk, magyarokkal? A LÉVAI JÁRÁSI PÁRTKONFERENCIÁRÖL A régi módszerek nem térhetnek vissza A CSKP Központi Bizottsága Januári plénumának szelleme a lévai járási konferencián is fölkeltette a kommunisták érdeklődését, aktívabb bekapcsolódását a vitába. A küldöttek nyíltan, a párton belüli demokrácia szellemében beszéltek társadalmi életünk problémáiról. A Jelenlevők egy részének úgy tűnt, mintha egyik-másik hozzászólás „túllépné" a járás kereteit. A gazdasági élet görbéje a lévai járásban is fölfelé ível. Az ezelőtt csupán mezőgazdasági jel'iegfi járás napjainkban mezőgazdasági-ipari jelleget ölt. Az ipari alkalmazottak a dolgozók 20,1 százalékát képezik. Ennek ellenére az iparosítás még gyorsabb ütemet követel, kiváltképpen a járás déli részén (Zselíz, Ipolyság), ahol az ipar hiánya a magyarlakta területeket sújtotta. Elégedetlenek is miatta. Mi tagadás, a kétnapos járási pártkonferencián a máskor oly fontos gazdasági kérdéseket háttérije szorította a politikai életünket érintő sok mondanivaló. Ez természetes is, hiszen az ember életében a demokratikus szellem megteremtése elsődleges tényező. A jogait gyakorolható ember többre képes, nagyobb hasznot állít elő a társadalom számára. Ebben az értelemben beszélt mindjárt az elsők között Bátovsky Lubor küldött, akinek felszólalása élénk visszhangot keltett. * ' — Nagy szükség volt a CSKP ^Központi Bizottságának januári határozatára — jegyezte meg többek között az annak idején a szabadságért harcolt partizán. — A volt atmoszférában lélegezni már alig lehetett. A múltban hallgattunk és szavaztunk, szavaztunk és hallgattunk, előbb félelemből, aztán megszokásból. Tévesen azt gondoltuk, hogy a pártnak így Jó. S ez megbosszulta magát. Bátovsky elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a párton belüli demokrácia a titkos szavazások mellett szól. Indítványozta, hogy a küldöttek javasolják a pártbizottság jelöltjeit és titkosan szavazzanak. Kérte az Igazságtalanul elítélt párttagok rehabilitálását, s az eddig mellőzött, háttérbe szorított párttagok számára a nyilvános életbe való bekapcsolódás lehetőségét. — Demokratizmust a pártba - szögezte le Šebo Štefan kül. is. — A kommunisták lebe^^ :nek érzik magukat, csak a i j f ize tésbő 1 tudják, hogy I^Rgok, mert nincsenek tájékoztatva az eseményekről. Szükséges a dogmatizmus felszámolása, az igazságtalanul elítélt párttagok rehabilitálása. Stančik Viliam, a kultúrotthon igazgatója arról beszélt, hogy a múltban megtanultuk szépíteni a dolgokat, ami nem vezetett jóra. Argumentumokkal bizonyítjuk a szocializmus bonyolultságát, a benne felmerülő hibákat, de hogyan lehet kilábalni belőlük, arra nem tanított senki. Stančik elvtárs javasolta, hogy a párt Központi Bizottsága elnökségéből hívják vissza Antonín Novotný elvtársat és a köztársasági elnöki tisztségéről is váltsák le. Varga György CSISZ-küldött megjegyezte, hogy a köztársasági elnökről nem illik úgy írni, mint ahogyan a lapok írnak, de ha mégis így írnak, akkor viszont nem való elnöknek. Nem csoda, hogy a fent említett problémák közepette a gazdasági és a nemzetiségi kérdéseket érintő felszólalások nem váltották ki a szokott visszhangot. Egyes küldöttek szemében mintha közömbössé vált volna Spišiak Jozef, a zselízi Felvásárló Üzem igazgatójának ismertetése arról, hogy miért rossz a keveréktakarmány. Vagy Molnár János, a kissallói szövetkezet elnökének felszólalása a járási mezőgazdasági társulást illető kérdésekről. A nemzetiségi kérdés vitája sem bontkozott ki. Csak két küldött, Danis Ferenc és Somogyi Lajos vetették fel, hogy ilyen is létezik a járásban. Ennek ellenére mégis bízhatunk benne, hogy a járási konferencia elősegíti a jobb és az eddiginél felelősségteljesebb pártmunkát. Több felszólaló részéről elhangzott ugyan a kérdés, hogy vajon elég biztosíték van-e a jövőben a párton belüli demokrácia gyakorlására? Mert megtörténhet, akárcsak a múltban, hogy egy-két év múlva ismét visszaesünk a régi kerékvágásba és az alulról jövő kezdeményezés, a dolgozni akarás kátyúba süllyed. Švec Anton mérnök, nemzetgyűlési képviselő biztosította a kételkedőket, hogy a pártban a megújhodás állandó jellegű. A biztosítékot abban látja, hogy a CSKP Központi Bizottságát új vezetőkkel egészítették ki. Azóta javult az ideológiai tevékenység és a tagság tájékoztatása ís. Az igazságos tájékoztatáshoz fontos azonban, hogy mi is igazságosan tájékoztassuk a helyi viszonyokról a felsőbb szerveket. BENYUS JÓZSEF A

Komenský Tudományegyetem Jogi karának kommunistái a napokban nyilatkoztak a cseh és szlovák nemzet államjogi vl-„ szonyának rendezéséről. Megállapították, hogy a két nemzet közötti viszony eddigi alakulása nem kielégítő. Véleményük szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a Kassai Kormányprogram szellemében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív állammá alakulna át. Ez azt jelenti, hogy Szlovákiában és Csehországban nemzeti államhatalmi és végrehajtó szervek létesülnének. Tehát mindkét országrésznek meg lenne a maga törvényhozó testülete és kormánya. Csak a közös ügyek intézése tartozna a központi szervek hatáskörébe. Ez a javaslat ma beszéd tárgyát képezi szerte az országban. A csehek és a szlovákok nemzetiségi viszonya rendezésének alapjául tehát a Kassai Kormányprogram szolgálna. S éppen itt merül fel a kérdés, vajon csak a csehek és a szlovákok nemzetiségi viszonyának rendezése időszerű-e? Velünk, magyarokkal, mi lesz? Csak továbbra is annak örvendezzünk, hogy megkaptuk a csehszlovák állampolgárságot? Sajnos, az új generáció az egyenjogúságnak níár csak ezt a formáját ismeri. Emlékezetes marad számunkra, hogy 1945-ben a mi viszonyunkat is ennek az okmánynak alapján „rendezték". Erre hivatkoztak akkor is, amikor megfosztottak bennünket emberi alapjogainktól, megszüntették iskoláinkat, végrehajtották a reszlovákizáciőt, télnek idején marhavagönokban elhurcolták a családok ezreit Csehországba, elkobozták vagyonukat, majd kitelepítették szülőföldjükről az ország határain túlra. Ezek tények, ha sajnálatosak is. Tekintsük át azonban a történelmi fejlődés későbbi menetét is, hogy nézetünk a továbbiak során is tárgyilagos maradjon. Az 1948.. évi alkotmánylevél II. cikkelye szerint a „Csehszlovák Köztársaság két egyenjogú szláv nemzetnek, a cseheknek és a szlovákoknak egységes állama". Némi módosítást hozott az 1956. évi 33. számú alkotmánytörvény, amely szerint a Szlovák Nemzeti Tanács hatáskörébe tartozik, hogy az egyenjogúság szellemében kedvező feltételeket biztosítson a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgárok gazdasági és kulturális életének fejlődésében. Az ország alaptörvényét, az alkotmányt, 1960-ban módosították. Az új alkotmánylevél 1. cikkelye szerint a Csehszloügyét szolgálja ban Radoslav Selucký tollfiliúl glosszát közöl Karel Mestek földművelés- és élelmezésügyi miniszter vasárnapi televíziós beszédével kapcsolatban. A miniszter a tömegtájékoztató eszközöket azzal vádolta, hogy „lassan már az ag rár- és a fasiszta párt felújítását követelik." Továbbá, hogy a la pok „társadalmunkban a burzsoá demokrácia mesterkedéseit akarják meghonosítani". Selucký erre igy válaszolt: „Vádolni könnyű, de ellentétben a múlttal, ma mér nem lehet súlyos vádakat konkrét bizonyítékok nélkül a világba kör tölni. A demokráciának megvannak a maga könyörtelen szabályai: mindenki szabadon elmond hatja ugyan amit akar, de a nyilvánosság elölt elmondott állításait be kell bizonyítania és vállalnia kell a felelősséget >»." 'Érdekes visszhangja volt Milan Weiner, a Prágai Rádió kommentátora legutóbbi szereplésenek. Ez a jó nevű publicista kommcn'árjaiban egyértelműen síkraszálit a januári plénum határozatainak gyakorlati alkalmazása mellett, s kommentárjaiban konkrétan kifejezte az elmúlt időszak hibáit. Milan Weinert a múlt hét végén felkeresték a litomérícei jérás közigazgatási intézményeinek képviselői s felajánlották neS'l. vegye át a „beremagos generális" azaz Šejna tábornok képviselői funkcióját. Weiner állásfoglalása még ismeretlen. Olvasóinkat nyilván érdekli, mi lyen hangulat uralkodott Prága első kerületének pártértekezletén. Tudvalevő, hogy ebben a kerület vák Szocialista Köztársaság két egyenjogú testvérnemzet (már nem szláv), a csehek és a szlovákok egységes állama. S bár az új alkotmány további rendelkezései már elismerik a nemzetiségeket, az említett cikkely mégsem tünteti fel őket egyenjogú társadalmi tényezőként. Természetesen továbbra is a Szlovák Nemzeti Tanács kötelessége marad a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgárok „általános" fejlődését biztosítani. Számunkra további fontos rendelkezést tartalmaz az alkotmány 25. cikkelye. Ennek alapján az államnak kell biztosítania a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű polgárok anyanyelvi oktatásának és kulturális fejlődésének minden lehetőségét és eszközét. S

ajnos, ezeket az alkotinányadta lehetőségeket a magyar kisebbség eddig nem használhatta ki kellőképpen, mert ugyanakkor az említett államhatalmi szerv hatáskörét nagyon megnyirbálták. Ennek következtében a nemzetiségi élet terén nagyobb változás nem is történt, viszont annál nagyobb számban jelentkeztek a különböző sérelmek. Ismeretes, hogy a nemzeti lét kiteljesüléséhez intézményekre van szükség. Ez érvényes mind a nemzetek, mind pedig a nemzetiségek viszonylatában. Ám, a csehszlovákiai magyar nemzetiség eddig húsz éven keresztül nem tudott beleszólni sorsa irányításába, hisz még ma sincs saját államhatalmi és végrehajtó szerve. Eddig mindig csak róla, de nélküle határoztak. Mostanáig nemcsak, hogy egyetlen magyar tudományos és kulturális intézmény sem létesült, melynek létrehozását lehetővé teszi áz alkotmány 25. cikkelye, de még az anyanyelv használata sincs biztosítva tételes jogszabáilyal. A hangoztatott kétnyelvűség pedig állandóan sok-sok bosszúságot okoz a magyarlakta vidéken. A jogos sérelmek közé számíthatjuk azt is, hogy a mai napig sem engedélyezték a községek és a városok magyar helységnevének használatát. Kassát és Pozsonyt még a bátrak is csak féltve ejtik ki ajkukon. Nincs, aki irányítaná a magyar iskolaügyet. A magyar könyv- és lapkiadás gyermekcipőben jár. Nincs intézet, ahol anyanyelvünket ápolhatnánk. A rádió magyarnyelvű adásai gyengék. A magyarság javarésze Budapestet kénytelen rendszeresen hallgatni. A televízióról ne is beszéljünk. így érthető, hogy a magyar lakosság ben van a legtöbb központi intézmény, számos fontos minisztérium, művészeti szövetség stb. Jiíí Procházka, a Csehszlovák Televízió pártszervezetének egyik delegátusa ax értekezleten kijelentette: „Nem támogatom azt a demokráciát, amelynek Hendrych elvtárs a xászlóvivóje. Vaculík elvtárs, akinek az órája ugyan mindig öt perccel tizenkettő után jár, aki ingadozik, de ugyanakkor becsületesen be is vallja ingadozását, kedvesebb számomra, mint Hendrych elvtárs, akinek az órája csodálatos módon már húsz éve hajszálpontosan mutatja az időt." Mint ismeretes, a prágai első kerületi pártértekezlet résztvevői szombaton délután levelet intéz tek A. Novotnýhoz, amelyben íelszúlították, mondjon le valamenynyi funkciójáról. Röviddel a levél elküldése után a tanácsteremben az a híresztelés kelt szárnyra, hogy Novotný elvtársnak megtiltották. Illetve nem javasolják a nyilvános fellépést. Ezt azonban Martin Vaculík, a Központi Bizottság és a fővárosi pártbizottság küldöttségének vezetője megcáfolta. Kijelentette, hogy nincs olyan határozat, amely korlátozná Nnvotný elvtárs nyilvános szereplését. Ahogy a Mladá fronta írja, Novotný elvtársnak egyedül azt javasolták, hogy nc Prágában szerepeljen, mert előző prágai fellépései. elsősorban a Ckü Sokolovo Művekben egész sor féreértésre adott okot. Megállapítható, hogy a nézetek konszolidációja jó irányban halad. Meg kell szoknunk, hogy a problémákról nyíltan szóljunk, s e tekintetben nagyszerű példát mutatott a párt progresszív többsége. SOMOGYI MATYAS sokszor Jobban tájékozott a határon túli helyzetről mint a hazairól. Az egyenjogúságnak még vitathatatlan papírszaga van. Hisz húsz éven keresztül egyetlen magyar nemzetiségű politikust sem tartottak alkalmasnak arra, hogy a kormány tagja legyen. Az alsóbb sztntű állami szerveknél is alig találkozunk velük. Magyar szakemberek pedig elvétve töltenek be vezető állást az üzemekben és a vállalatoknál, szétszórtan az ország különböző tájain. A diplomáciai szolgálat azt sem tudja, hogy létezünk. Ennek ismeretében senki ssm győzhet meg bennünket arról, hogy mindez csupán a véletlen játéka. Lehetségesnek tartom, hogy a mi részünkről is történt mulasztás. Egész biztos, hogv jobban is élhettünk volna az alkotmányadta lehetőséggel. Sokak előtt ismeretes, hogy eddig csak a pártszervek foglalkoztak behatóbban a nemzetiségek ügyeivel. A párthatározatok teljesítése azonban mindmáig titok maradt a nagy nyilvánosság számára. Tavaly például a közép-szlovákiai kerületben az illetékes kerületi pártszerv megvitatott egy beszámolót a párt nemzetiségi politikájával kapcsolatban, ennek tartalmából azonban alig szivárgott ki valami. A titkot ma is hét lakat alatt őrzik. Csak a Rudé právo december 12-1 számában látott belőle valami napvilágot. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, miért nem működik a történelmi hagyományoknak megfelelően Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága mellett egy nemzetiségi osztály? A fenti tények alapján láthatjuk, hogy a magyar nemzetiség problémáinak megoldása terén még csak „félmego)dásokról" sem beszélhetünk. A CSKP Központi Bizottsága viszont az egész megoldások híve. Ez vonatkozik a nemzetiségi ügyekre is. É

rtesülésem szerint a kisebbségi magyaroknak nem lesz ellenvetésük a föderatív államalakulat megvalósítása ellen, de szerintem a magyar kisebbség már sokáig nem nélkülözheti politikai, gazdasági és társadalmi élete kérdéseinek megoldását. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű polgárai azonban zokon vennék, ha a föderatív koncepció kidolgozásánál csak a csehek és a szlovákok nemzetiségi viszonyának megoldásával foglalkoznának, és csak ez kerülne be a párt akcióprogramjába. Szeretném, ha ezúttal figyelembe vennék azt a tényt, hogy a több mind fél milliós kisebbség már húsz éve várja törvényes jogainak visszaállítását, új életének rendezését a lenini álláspont szerint, európai szinten, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Mi itt születtünk. Ezen a földön éltek apáink és nagyapáink is. Ez a táj a szülőföldünk. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a mi országunk, a mi hazánk is. Kölcsönös jőviszonyban és barátságban akarunk élni továbbra is hazánk többi népével, de azt ne kívánja tőlünk senki, hogy csupán nemzetiségünk miatt a jövőben is hátrányos helyzetben maradjunk velük szemben. Ezért azt ajánlom, hogy figyelembe véve a valóságot, meg kell vizsgálni, vajon az említett okmány minden rendelkezése kiállta-e a történelmi próbát, s nem ütközik-e az emberi jogokat védelmező nemzetközi egyezményekbe? V

itathatatlan, hogy csak törvényes úton lehet a kisebbségek jogait megvédeni minden elhajlással és túlkapással szemben. Ezért azt javasolom, hogy az illetékes szervek mihamarabb vegyék fontolóra nem lenne-e célszerű, ha a legfontosabb nemzetiségi problémákat is felvennék a párt aK ciőprogramjába. GYÖNYÖR JÖZSEF A politikai aktivitás a PRAGAI TUDÓSÍTÓN Tíz nap választ el bennünket a CSKP Központi Bizottságának soron levő plenáris ülésétől. Aki figyelemmel kíséri a hazánkban folyó eseményeket, a párt járási értekezleteinek hangulatát, az új partvezetés képviselőinek megnyilatkozásait, megállapíthatja, hogy a januári plenáris ülésen győzelemre |utó irányzat már a gyakorlatban ís megmutatkozik. A csehszlovák közélet demokratizálódása máris meghozta az első eredményeket. A párttagság és a lakosság legszélesebb tömegei felsorakoztak a pártvezetés progresszív erűi közé. Az elmúlt időtxakban követett dogmatikus politikai Irányvonal hibáit elsősorban a kommunisták tárták fel népünk előtt. Nagyon fontos megnyilatkozások hangzottak el az elmúlt időszak törvénysértései áldozatainak rehabilitálásáról. A Nemzetgyűlés, mint legfelsőbb népképviseleti intézményünk, rálépett arra az útra mely méltó a szocialista parlamenthez, a szocialista demokrácia útjára. A szakszervezeti mozgalom ismét társadalmunk egyik fontos érdekvédelmi szervezete lesz, amely elsősorban a dolgozók életével kapcsolatos problémák megoldására hivatott. A prágai sajtó továbbra is a megújhodási folyamat egyik legaktívabb láncszeme. A több mint 1 millió példányszámban megjelenő Rudé právo, amelynek címére számos bírálat hangzott el az utóbbi időben az olvasók és a járási pártkonferenciák delegátusainak részéről, úgy látszik, telpárt és az egész nép K JELENTÉSE jes mértékben megértette ezt a bírálatot — és néhány nap éta már egyértelműen a progresszív mozgalom céljainak ad teret. A vasárnapi számban például Interjút közöl a művészeti szövetségek képviselőivel, közöttük Eduard Goldstückerrel, az Írószövetség elnökével, aki válaszában az értelmiség és a munkásosztály kapcsolataival foglalkozik. A csehek és a szlovákok közötti kapcsolatokkal foglalkozik a Rudé právo szombati számában ]an Sín delka történész. Cikkében érinti a nemzetiségek kérdését is, han goztatva, hogy a nemzetek és a nemzetiségek közötti kapcsolatok rendezése elválaszthatatlan a demokratizációs folyamattól. A Prágai Rádió vasárnap esti adásában, valamint a Svobudné slovo hétfői számában megjelent dr. Josef Špaček elvtársnak, a CSKP KB elnöksége tagjának érdekes nyilatkozata, amelyben elmondta, hogy a januári plenáris ülés idején a Központi Bizottság elnökségében valóban 5:5-höz volt az arány. Az £gyik oldalon M. Chudík, B. Lastovička, J. Lenárt, A. Novotný és O. Šimúnek, a másik oldalon pedig O. Černík, J. Dolanský, A. Dubček, J. Hendrych és D. Kolder álltak. Špaček elvtárs véleménye szerint azonban nem az a legfontosabb, ki hol állt, hanem az. milyen ügyről van szó. Fontos a munkában beállt fordulat, a régi gondolkozásról, módszerektől — és munkastílustól való eltérés. A Práce napilap hétfői szftmá-