Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-19 / 78. szám, kedd

ZiKMUND+HANZELKA A

Szimbhandzsang hágó alatt teljesen virágba borult az azálea és a rodü dendron, sőt valahogy úgy láttuk, hogy a három hét alatt, mióta erre jártunk, meg is nőtt. Lejtőről lejtőre haladtunk, s nem győztünk betelni a gyönyörű látvánnyal. — Csak fényképezz, — biztatott Mira Dryák, — ne takarékoskodj a filmmel. Rákszaultól kezdve majd takaré koskodik az indiai kormányi A forrás is ugyanolyan volt mint amikor elhagytuk, éppen csak hogy most több időnk maradt a környékében való gyönyörködésre. Az őserdő nemcsak éjszaka, hanem egész nap is zsongott. Váratlanul — kakukkszó, és nyomban megpillantottuk a madarat is. Vajon mit jósolhat? — Tudjátok, fiúk, hogy én még soha életemben nem láttam élő kakukkot? — Én sem! ... Hát ezért kellett egészen Nepálba utaznunk! A nepáli őserdő két estén át cseh és szlovák énektől zengett, az égő ágak megnyugtatóan ropogtak, nagyszerűen éreztük magunkat. — Már csak a forró virsli, vagy a zsiványpecsenye hiányzik! Papirosháború A benzinkútkezelők tanácsa egyszer beválik, másszor nem. Lidércnyomásként nehezedik ránk a Dalszinhszaráj és Baraunl közti poros tisztítótűz — „Ázsia legrosszabb útszakasza". — Ne próbáljuk meg inkább Patnával átellenben átkelni a Gangeszen ...? — Természetesen, — biztatott bennünket a motihárí benzinkútkezelő. — Miért fulladnának bele abba a porbal Szónpurban elmennek a dí-tíesz irodájába... micsoda? Hogy mit jelent a di-tl-esz? District Traffic Superintendent. Hatáskörébe tartozik az északkeleti útvonal és a Gangeszen való átkelés is. Próbálják meg! Nyolcvankét kilométernyi gondolkodási időnk maradt. Ennyi ugyanis a távolság Motihárí és Muzaffarpur között, ahol az ,út elágazik. — Hát most aztán — jobbra vagy balra? — fobbra! Megkíséreljük. A legrosszabb esetben vissza kell fordulnunk a Gangesztöl, és csak néhány órával később kezdjük a port nyelni. Rádzsipurban még egy meglepetés vár ránk: pontonhíd a Gandakon, a Gangesz mellékfolyóján. Kivárjuk, míg a kígyószerűen hajlott hídon csigalassúsággal átkel minden bivaly vontatta kordé, majd egy autóbusz, amelynek utasai úgy bámulnak a három kurta nadrágos idegenre, akár a jelenésre, aztán a gyalogosok következnek — és indulás! A folyón túl Sonepur. És kezdetét veszi a papirosháború. Két óra hosszat szaladgálunk az egyik hivatalnoktól a másikhoz — űrlapok, kérdőívek, okmánybélyeg, még egy írásbeli kérvény a réven való átszállításra — aztán váratlanul megcsendül a telefon. Megjött a főfelügyelő. A tett embere. — Elég volt a bürokráciából. Ez itt Dharma úr, az asszisztensem, elkíséri önöket egészen Paleza Ghátuba, ott kelnek majd át a folyón. En pedig addigra megrendelek egy vontatót meg egy tutajt. A folyóparton éjszakázhatnak. Ülünk a parton egy-két óra hosszat, semmi sem történik. — Ezzel a révvel ts úgy vagyunk, mint Červená nad Vltavóuban, — vélekedik Róbert. — Az emberek ott is hiába várakoztak, se híre, se hamva se volt a révésznek. A túlsó partról átkiáltott egy gyerek: — Nagyapó vacsorázni ment a vendéglőbe. Megiszik még egykét korsó sört, addig legyenek türelemmel. — Ki tudja, hátha ezek is sörözni mentek?! A TEHERHORDÁS EREDETI M ÖDJA (A szerzők felvétele) Ha ezt elmondom nagyapónak! Aztán egyszer csak megjelent. Nem ls vontató, hanem valóságos gőzös. Ogy füstölt a kéménye, akár egy gyáré. A fedélzete teli volt emberekkel, de nem ám utasokkal, hanem legénységgel. Hátunkon végigfutott a hideg. Mit fogunk mi ezért fizetni?l — Mikorra jutunk át a túlsó partra? Dharma úr a füle tövét vakarta. — Egy órácskán belül. Völgymenet leviszik magukat tizenkét mérföldnyire, hogy mindjárt az országút mellett szállhassanak ki. A számla csakugyan mellbe vágott bennünket. A két kocsiért kilencvenhat rúpiát fizettünk, tehát nem egészen százötven koronát. Két személyért (mint poggyászkísérőkért) fejenként egy rúpiát és öt najápaiszt — egy korona ötvenöt fillért. — A harmadik úrnak, "sajnos, első osztályú jegyet kell vásárolnia. — Mennyibe kerül? — Három rúpia hatvanöervenát nagyapónak, nyomban megüti a guta —, jelentette ki Róbert. — Hát, ha ezt elmondom a nyolcba. Tüzes cumi Elindultunk a postahivatalba, hogy táviratot adjunk fel: prágai startunknak pontosan második évfordulóján átkeltünk a Gangeszen és dél felé száguldunk. — Mi az a „hazik"? érdeklődött a hivatalnok a pult mögött. — Bejegyzett távirati cím. — Hmmm. Csend. — Es Prága? Van ott távíróhivatal? — Természetesen! Hisz főváros. — Főváros?! Állni hagyta az egész sort és ment megtanácskozni a dolffot. Láttuk, hogy a többi hivatalnok is félbehagyja a dolgát, összedugják a fejüket, s hellyel-közzel felénk pillantanak. — S minek a fővárosa? — tért vissza zavartan az ablakhoz a mi hivatalnokunk. — Csehszlovákiának. Czechoslovakia. — Hmmm. Es az a Csehszlovákia hol fekszik? Aztán a hat közül az egyik előteremtett egy vastag köny vet. Kutatnak az egész világ távíróhivatalai között. Sokáig lapozgatnak. Végre felderül az arcuk. — Igazuk van. Prága Csehszlovákiában van. S távíróhivatala is van. Hát mutassák... Mindez Bihar állam Patna városának főpostahivatalában történt. * A vidék úgy szikrázott, akár a tükrökkel kirakott tánchelyiség. A térkép szerint megállapítottuk, hogy errefelé csillámpalát bányásznak, ezért van tele az egész vidék csillogással. S már el. ls érkezett a második éjszaka. A telihold úgy függ az égen, akár a lampion, mindenütt nyugalom. Az úttól távolabb kiválasztottunk egy terebélyes fát, alája telepedtünk. Miután megvacsoráztunk, felállítottuk a tábori ágyakat, lábunkhoz egy-egy narancslével teli üveget állítottunk s gyerünk aludni. Az éjszakába kiáltás hasított bele. Mirek. — Mi történt?! Hamar az elemlámpát! — Ugyan, semmi, — köpköd Mirek. -— Arra ébredtem, hogy megszomjaztam, a fiaskó után nyúltam és húztam egyet belőle. Nézzétek csak, miből. Az üvegen ezernyi hangya. Tüzes cumi. Körülöttünk valóságos hangyaboly. — Máskor dugaszold be a fiaskót! Oda a szabad ég alatt töltött éjszaka poézise, beköltözünk a kocsikba ... Tizenkét kilométernyire dél re a Grand Trunk Road kereszteződésétől valamilyen maharadzsának a székhelye tűnik fel, s az út emelkedni kezd. Aztán egy felirat az út mentén, amely tudtunkra adja, hogy védett területre érkeztünk, s hogy itt már az erdősítési igazgatóság gondoskodik rólunk. További táblák: Ne lövöldözzenek! Az emberek hálásabbak, mint az állatok. Nemzeti parkban járnak. A természet leggyönyörűbb költeménye a fa. A fa drágább lehet a platinánál. A mese öt kilométer után véget ért, még egy szép mangófasor, s újra a pusztában járunk. BABOS LASZLÜ FORDÍTÁSA Családi pótlék és ambíció Lapunk 1968. március 2-i számában hírt adtunk arról, hogy a CSKP KB illetékes bizottsága az életszínvonal kérdéseiről tárgyalt. A bizottság következtetései javaslat formájában rövidesen a Nemzetgyűlés elé kerUlnek. E javaslat többek között a családi pótlékot is érinti, mégpedig olyan formában, hngy állami dotációval emelni kellene a családi pótlék összegét, főleg a többgyermekes családok esetében, tekintet nélkül a család szociális helyzetére, illetve a családfő jövedelmére. Ez a hír általános érdeklődést keltett már csak azért is, mert közvetlenül érinti hazánk lakosságának több mint a feiét. Nem túlzás azonban, ha azt állítjuk, hogy ebben az esetben a/, érdeklődéshez némi bizalmatlanság is párosul, hiszen az emberek tudják, hogy az országnak nincsenek heverő anyagi eszközei, amit erre a célra felhasználhatna. Logikus tehát, hogy a családi pótlék emelésére fordítandó összeget valahol másutt be kell hozni. Megint a mi bőrünkre megy a játék? — kérdezik a gyermektelen dolgozók. Többet fizetünk majd a bölcsődóért, a napközi otthonért, a gyermekruhákért, a cipőkért? Akkor egyik zsebünkből ki, a másikba be — mondják a gyermekes szülők. Milyen előnyökkel járna tehát a fenti javaslat megvalósítása? Elsősorban azzal, hogy a többgyermekes családoknak nyújtott kedvezményeket egy helyre, a családi pótlékba összpontosítaná. Ezzel egyidejűleg megszűntetné a béradó mai fogyatékusságait. Vitathatatlan ugyanis, hogy nálunk a béradó kiszámításának mai rendszere egyenesen párját ritkítja. 1353 ban, amikor ezt a rendszert bevezették, azzal indokolták, bogy a kereseti adókulcs e formája fokozottabb népesedést fog eredményezni. De valljuk be, nem így történt. A születések számát tekintve a világlista végén kullogunk, és az eltartott gyermekek számának arányában kedvezített adókulcs több kárt eredményezett, mint hasznot, anyagi és erkölcsi téren egyaránt. Hogy csak egyet említsünk: az a paradox helyzet állt elő, hogy a három-négygyermekes apák szakképesítésük és kiváló munkaeredményük ellenére sem voltak hajlandók magasabb fizetéssel járó igényesebb beosztást vállalni, mert ainit megkerestek volna a réven, azt elvesztették volna a vámon, azaz a családi pótlékon. KUlönben az adó egységesítése mellett szól a szocializmus egyik alapnormája is: mindenkinek munkája szerint. Ideje, hogy ezt a lenini normát komolyan vegyük és az azonos munkakörben azonos fizetéssel dolgozó egyének közül ne kapjon az egyik 200 vagy 300 koronával kevesebbet a másiknál, csupán azért, mert még nines, vagy nem lehet gyermeke. Fizetését kapja mindenki valóban a végzett mnnka mennyisége és minősége szerint, a népesedést szolgáló állami támogatás pedig jusson kifejezésre a gyermekek jólétét biztosftó családi pótlék összegében. Még korai lenne azt találgatni, mennyi is lesz konkrétan a családi pótlék összege. Feltételezhetően azonban már a két-háromgyermekes családokban érezhető lesz a javulás. És nemcsak ott, ahol alacsony a jövedelem. A rendelkezés természetesen a mezőgazdaságban dolgozó családokra is vonatkozna, amivel végre elmosódna az a határvonal a munkások és a mezőgazdasági dolgozók gyermekei között, ami ma még, főleg az iskolában, eléggé megmutatkozik. Ajánlatosnak látjuk jól megfontolni, mi legyen a megoldás a 8—10 gyermekes családok esetében. A szomorú példák sora ugyanis arra figyelmeztet, hogy ezekben a népes családokban, ahol eddig is tetemes összeget tett ki a családi pótlék a gyermekek — tisztelet a kivételnek — rosszul tápláltak és elhanyagoltak, a rájuk költendő pénz viszont a kocsmároshuz vándorol. Ezért azt tartanánk helyesnek, ha a családi pótlék emelését, illetve felhasználását až ilyen esetekben szigorúbb ellenőrzéssel párosítanák. Egyelőre ennyit tartottunk szükségesnek megjegyezni, abban a meggyőződésben, hogy az új rendszer valóban jobb lesz a réginél, mert már a javaslat alapján igazságosabbnak ígérkezik és szabad teret biztosít az ambícióknak, az egyén és a társadalom hasznára. SKALINA KATALIN ELMOSÓDOTT NYOMON | Mezőn űzték—kalitkában volt A nyomozás rendszerint abból a logikus feltevésből Indul kl, hogy a körözött személy szabadlábon van, és el kell fogni. A gondolatmenet valóban logikus, de néha bonyodalmat okoz. Mint az alábbi esetben: Felderítetlen betöréses lopások bejelentései között lapozgatott Badik Mihály főhadnagy. Inkább bfilyeggyűjteményében lapozgatna, vagy a legújabb katalógusokban, mert úgy tűnik, hogy a lepkesorozat árfolyama lemegy . . . No, de hagyjuk a bélyegeket, egy nyomozónak a felderítetlen esetek sorozata a legkellemetlenebb' nyfig a nyakán. Egy árva nyom lenne legalább, egy nyomra vezető vallomás. De semmi, sehol semmi. A déli határszéli falvakból van itt egy sor bejelentés. Mindig éjszaka eltűnt valami. A helyszíni szemlék csak annyit mutattak kl, hogy Vilkén az ablakon hatolt be a tettes, Panytdarócon a konyhán keresztül ... Itt eltűnt hatszáz korona, amott egy tranzisztoros rádió, ott nyolcszáz korona, emitt aranylánc és gyűrű. A tet tes ismeretlen. Lakásbetörések . . . Hm .. . Erre van itt egy szakember, Valami Jozef Záborský nevű Losoncról. Hétszer büntetett, országos körözést ls kiadtak rá. Országszerte tevékenykedett, csehországi vlkendházakat fosztogatott. Jó lenne utána nézni, hátha áttette működési területét szűkebb pátriája közeiébe. Nézzük csak a jelentéseket .. . Ah, ez sem lehet az Igazi. Hiszen már elfogták, Dél Morvaországban, három és fél évi büntetését tölti le é.ppen. Harminchét éves sincs még, és már tizenhárom évet töltött börtönben. Valamikor legénykedett, fegyveresen járt. Attól félt, hogy féltékeny felesége elárulja, s egyszer rá ls lőtt. De hát, „ül", mit csinálhatunk? Megálljunk csak! — villan át egy halvány gondolat a főhadnagy atjyán. Mikor Is tartéstatták le? EJhal Azóta nem szaporodnak a betörések. Hogy el tudja vakítani az embert az a puszta tudat, hogy „ül"! Nézzünk csak az asszony után. A visszatérő bűnöző felesége nem tud sokat férje legutóbbi tetteiről. A férfi elhagyta, és más nővel él. Menjenek inkább őhozzá. El ls mennek. Gyakorlat, iá megfigyelőképesség, Ügyes kihallgatás kell csak Ide. S rövidesen kibújik a szög a zsákból: a Vilkén eltűnt tranzisztoros rádiót a szeretőnek ajándékozta valaki. Kl? Hát Jóska. Másoknak ls ajándékozott? A szerető is féltékeny. Igen, másoknak is ajándékozott. Meg el ls adogatott dolgokat... Most már gyorsan peregnek az események. Elég felkutatni a megajándékozottakat és orgazdákat, megkerül néhány ellopott tárgy. Mind Záborský_tól származik. ... De hogyan is volt képes erre minden nyom nélkül? Hátba * szerető tud még valamit. Tud. Elmondja: Záborský éjszaka járt „kirándulásaira", mindig kerékpáron ezen a tájon ez a legkevésbé feltűnő. És legfontosabb volt az álruhája: egy hosszú, öregaszsv.onyos fekete női ruha kendővel. Akárki látta is, öregasszonyt látott, nem betörőt. Badik főhadnagynak még egy feladata van a végleg felderített üggyel kapcsolatban: a tettesre rá kell bizonyítania a betöréseket. Meglátogatja a morvaországi börtönben. Régi épület, valami kastély-féle lehetett egykor. Félreeső épületbe hívatja a delikvenst és felsorolja bűnlajstromának kiegészítő adatalt. Záborský körömszakadtáig tagad, akkora lármát csap, hogy a másik épületben a börtönigazgató ls meghallja. Végül a tanúk és a bebizonyított tények ellenében csak Záborský hangos szava marad. Kitűnik, hogy a börtön sem tökéletes alibi. Elé», ha egy nyomozó rájön: a bírósági tárgyalás nem tárja fel szüksé -szerűen a tettes össxes bűncselekményét. Ha ex. a felismerés egy féltékeny szeretővel ls párosul. .. lezárul egy ügy. VILCSEK GÉZA