Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-17 / 76. szám, vasárnap

EMMS MOTOROSOKNAK i TAVASZI TENNIVALÓK Aszerint, hogy télen vágy nyáron üzemeltetjük-e a moto­ros járművet, eltérő Intézkedé­seket kell tennünk annak érde­kében, hogy autónk vagy mo­torkerékpárunk biztonságosan és megbízhatóan működjön. Rendszerint csak ősszel fordí­tunk nagyobb gondot a jármű­re, mert minden motoros arra törekszik, hogy télen is zavar­mentesen használhassa az au­tóját. Sokan persze — ennek ellenére — télen nem használ­ják a kocsijukat, ami pedig az autóvezetés szempontjából hi­ba, hiszen azok a motorosok, akik télen is biztonságosan tudják vezetni kocsijukat, a nyári Időszakban is jobban, baleset nélkül élvezik a moto­ros sportot. A motoros idény kezdetét nem lehet a naptár szerint meg­határozni. Manapság azonban világszerte a levegő átlagos hő­mérsékletét veszik alapul. A plusz S C fokot meghaladó hő­mérséklet esetén a kocsit már a nyári feltételeknek megfele­lően használjuk. Az új Idényre való előkészület azonban lénye­gesen más azoknál, akik télen „pihentették" a kocsijukat, mint azoknál, akik a tél vala­mennyi viszontagságával is megbirkóztak. Nézzük először ls azokat az autókat, amelyek „átaludták" a telet. Ezeknél a legnagyobb ellenség a korrózió. A tavasz beálltával ezért alaposan át kell néznünk a kocsi valameny­nyl alkatrészét. Mindenekelőtt a motor felületét alaposan meg­tisztítjuk és zsírtalanítjuk. Az olajat csak akkor cseréljük ki, ha már „lefutotta" az előírt ki­lométereket, vagy amennyiben nem tavaszi használatra alkal­mas olaj van a motorban. Az olajcserét csak akkor végezzük, amikor a motor már megfele­lően meleg (az olajnak kb. 60 C fok hőmérsékletűnek kell lennie). Az új olaj beöntése előtt öblítőolajjal töltjük fel a motort és ezt 10—-15 percen át kissé fokozott fordulatszámmal futtatjuk. Az öblítőolajat aztán kiengedjük és az előírt olajjal töltjük fel a motort. Ezután ellenőrizzük a por­szűrőt, valamint a gyertyák és az egész elektromos rendszer állapotát. Beszabályozzuk a megszakító berendezést, meg­tisztítjuk az érintkezőket és a kötéseket. A legtöbb üzemza­vart az izzólámpák, a karman­tyúk és a biztosítékok okozzák. Itt olykor elég kissé megfor­dítani a biztosítékot vagy az elégtelenül becsavarozott kar­mantyúkat. Ne feledkezzünk meg a ben­zinszűrőről és a porlasztóról sem. Alaposan meg kell őket tisztítanunk ugyanúgy, mint az összes fúvókat. A hűtőbe tiszta, desztilált vi­zet öntünk, amelybe AUTOKOR nevű vegyszert is adagolha­tunk. Amennyiben fagyálló FRI­DEX keverék van a hűtőrend­szerben, ezt nyáron is használ­hatjuk. Sohase öntsünk azon­ban vizet a hűtőbe közvetlenül a vízvezetékből! Az ilyen víz káros hatású, rongálja a hűtő­rendszert. Ellenőrizzük azt is, hogy a gumicsövekből nem szi­várog-e el a víz. Amennyiben á gumivezetékek már kemények, s ezért átbocsátják a vizet, cseréljük kl őket újakkal. Végül beszereljük a jó kar­ban tartott akkumulátort. A kapcsokat bekenjük T—AV 2 zsírral, és jól behúzzuk őket. (V. H.) KERTÉSZEKNEK I A LEGEGYSZERŰBB ÜVEGHÁZ Hogyan készíthe­tünk a kertben házi­lag kis, egyszerű üvegházat? A Szovjet­unióban ezt így csinál­ják. Leszúrunk függőle­gesen a földbe egy ka­rót és ezt kúpszerüen átlátszó műanyag fó­liával, például igelit­tel vonjuk be. A kúp széleit valamilyen ne­hezékkel, nagyobb kö­vekkel erősítjük meg. És kész az üvegház. Minden olyan növényt palántázhatunk alája, amelyhez az üvegház magassága elegendő. Ha öt-hat, egyenként egy méter , átmérőjű vagy esetleg nagyobb ilyen üvegházat készí­BÚCSÚZÓ VADLUDAK A MINAP egy hölgyismerősöm elújságolta, hogy nagy csapat vadludat látott szállni, „jönnek már a vadlibák!" — örvendezett. Persze, mi vadászok tudjuk, hogy ilyenkor, tél utolján a vadlibák már többnyire észak felé húznak (ezt az irányt utóbb kedves is­merősöm is megerősítette) vissza, északon fekvő hazájukba, visz­sza a fészkükre. A tavasz jöttének csalhatatlan jele ez a vonulás. Kissé melankólikusak is vagyunk ilyenkor és szomorúan Intünk búcsút nekik s a velük, vagy még előttük távozó sok más vtzima­dárnak récének, búvárnak, bukónak. VALAMIKOR tavasz és nyár idejére sem néptelenedett el a Duna és holt ágainak tájéka. A Csallóköz Duna-ágainak nádas, zsom­békos partján, öreg botlófüzek zegzugos koronáján a vadrécéknek sok faja fészkelt. A tőkésréce, böjtiréce, csörgőréce, kanalasréce itt költötte ki fiókáit s nagy csapatokban lakta a Duna mellék mocsarait, lápjait. Ma már csak a tőkésréce költ itt, s elvétve egy-két más récefajta. Nagyobb számban pedig csak a szárcsa maradt hű vizeinkhez. A vadludak egyetlen nálunk fészkelő faja, a szürkelúd vagy nyárilúd is rég elhagyta itteni költőhelyeit s ma már a Duna mentén — legalábbis a mi oldalunkon — nem tudunk fészkeléséről. Az északi, skandináviai és a Keleti-tenger partján elterülő belvizeken talált új otthonra, ott költi ki a fiókáit. A KULTÜRA TERJEDÉSE, a Duna árterének, a horgászok, spor­tolók, nyaralók és fürdőzők által történt meghódítása megfoszt minket az őstermészet gazdag állatvilágától. Nemcsak én, hanem a természetbarátok és vadászok ezrei követelik ma már, hogy tegyen meg társadalmunk mindent a természet régi rendjének helyreállítására. Tudjuk, az embert nem lehet, és nem ls kívánjuk kizárni a megnyugvást és egészséget adó dunai vizekről. Am le­hetne valahol a holt ágak között egy, a csicsóinál nagyobb és sokkal intenzívebben védett, állami rezervációt létesíteni, ahová a háborítatlan nyugalommal együtt visszatérnének a hűtlenné lett őslakók, a vízimadarak ma már alig ismert fajai: a vadrécék, a vadludak, a lilikek, a szárcsák, a gémek, a batlák, a pólingok és még sok-sok más társuk. K. K. Háztartás Mit készíthetünk sárgarépából? Ma már minden háziasszony tudja, milyen nagy jelentősége van étkezésünkben a sárgarépá­nak. Ez elsősorban A-provita» mln-tartalmával magyarázható. Ugyanis a megfelelő zsiradék­kal elfogyasztott sárgarépából szervezetünk a biológiai folya­matok során A-vitamint hoz létre, amely szervezetünk szem­pontjából nélkülözhetetlen. Ezért — különösen a téli hóna­pokban és kora tavasszal — fogyasszunk minél több sárga­répát. Nyersen, lereszelve, méz­zel és citrommal keverve kitű­nő saláta. De készíthetünk belő­le számtalan ételt, sőt tortát is. • MIXELT SÁRGARÉPA­FÖZELÉK A megtisztított, megmosott sár­garépát karikákra vágjuk és friss vajon kissé megpároljuk. Azután egy kevés cukrot hin­tünk rá, megsózzuk és annyi vizet öntünk hozzá, hogy ellep­je. Ebben puhára főzzük, majd kihűtjük, beletesszük a villany­keverőgépbe, s amikor már krémszerű, visszaöntjük a lá­basba, azután tejben szétkevert liszttel behabarjuk. Nagyon íz­letes, és a krémszerű mártást a gyerekek is szívesen fogyaszt­ják. PÁROLT SÁRGARÉPA ZÖLDBORSÓVAL Vegyünk fagyasztott vagy tar­tósított zöldborsót, és a meg­tisztított, karikára vágott sárga­répával együtt olajban, egy ke­vés vízzel pároljuk puhára. Amikor kész, megsózzuk, és bármilyen sült vagy párolt hús­sal tálaljuk. SÁRGARÉPATORTA 12 dkg cukrot 3 tojássárgájá­val habosra keverünk, 12 dkg őrölt diót, 12 dkg lereszelt sár­garépát és 3 tojásfehérjének a habját hozzáadjuk. Tortafor­mában megsütjük, majd citrom­vagy csokoládémázzal bevon­juk. Divat A nadrágszok­nya és nadrág­ruha viselet kezd már ná­lunk is megho­nosodni. A spor­tos öltözékeket kedvelő fiata­lok szívesen vi­selik. Nagyon jól kihasználha­tó kerékpár és motorkerékpár kirándulások­ra, hegymászás­hoz és bármi­lyen sporthoz. Kora tavasz­szal és ősszel a nadrágruhát ál­talában saját anyagából készült körgallérral viselik. Természetesen ez az öl­tözék csakis a fiatal, karcsú nőknek előnyös. 1. A végig villámzárral csukódó nadrágruha gyapjú- vagy mű­szálas szövetből készülhet. Szabása nagyon egyszerű. A hosszú ujjú ruhának katonás jelleget ad a keskeny állógallér, a váll­pánt és a hajtókás mellzsebek. 2. Nadrágszoknyával készült sportkosztüm. A kabát elütő szí­nű pántokkal csukódik. Sportos blúzzal vagy pulóverrel visel­jük. A csizma úgyszólván minden évszakban divatos — a legmele­gebb nyári Időszakot kivéve. Ezeknek a sportos öltözékeknek szinte elengedhetetlen kiegészítője. Hasznos tanácsok • Piszkos munkától körmünk alatt fekete lerakódás keletkezik, amit gyakran köröm­kefe segítségével sem tudunk eltávolítani, mert a száraz bőrben a szennyeződés lera­kódott. Ilyen esetben citromlé és borax ke­verékével kenjük be az ujjunk végét úgy, hogy a szer bejusson a körmünk alá. Az­után alaposan mossuk meg, miközben több­ször mélyesszük bele körmünket a szap­panba. A köröm alá behatolt szappant kis­sé hagyjuk a bőrün­kön, azután puha kö­römkefével alaposan tisztítsuk meg a kör­münket. Kézápolás után zsíros krémmel kenjük be a kezűnket. • A halszagot Jól eltávolíthatjuk a ke­zünkről, ha 3 százalé­kos hidrogén szuper­oxiddal vagy mustár­liszttel bedörzsöljük, majd alaposan meg­mossuk. • Ha a gyümölcs­vagy zöldséghámozás­tól megbarnul a ke­zUnk, borkő-, ecet­vagy citromsavat használjunk. Utána azonnal mossuk meg a kezünket langyos, szappanos vízben, és zsfros krémmel kenjük' be. tünk, ez már aránylag nagy területet ad a melegkedvelő növé­nyek számára. A másik, szintén a Szovjetunióból szár­mazó ötlet még egy­szerűbb. Vegyünk egy használt autó, motor­kerékpár vagy kerék­pár gumiabroncsot, vágjuk fel keresztben nagyjából egyforma darabokra, s ezeket felhasználhatjuk a gyümölcstől túlterhelt ágak alátámasztására. A gumiabroncs-dara­bot egy léc végére erősítjük, és kész a támasxték. Szilárdan tartja az ágat, és erő­sebb szél esetén sem sérti meg az ág finom kérgét. LAKBERENDEZÉSI TANÁCSADÓ Fő a célszerűség A modern lakások konyháiban mindenütt be­épített bútor van. A lakás- és bútortervezők ma már úgyszólván minden esetben a célszerűséget tartják szem előtt. Igy a konyhabútorok is ennek megfelelően készülnek. Azonban faluhelyen, ahol még nagyon kevés az összkomfortos lakóház, nincs minden háziasszonynak korszerű konyha­berendezése. Viszont nagyon sok fiatal házas vá­sárol konyhapultból, mosogatóból és konyhai fer­iiszekrényekből álló, variálható konyhabútort. Ezt a berendezést az adott lehetőségeknek és a szükségnek megfelelően helyezi el konyhájá­ban. A bútorok elhelyezése során először is a cél­szerűségre gondoljunk. Ne azt nézzük, hol „mu­tat" a bútor jobban, hanem azt, hogy a háziasz­szony különösebb fáradság és nyújtózkodás nél­kül elérjen mindent a polcokon. A munkapult megfelelő magasságú legyen, a kihúzható munka­lap ne legyen túlságosan alacsonyan, hogy a há­ziasszonynak ne kelljen hétrét görnyednie mun-< ka közben. A mellékelt ábrán közölt adatok mutatják, me­lyek a legmegfelelőbb méretek. A 2 m magasságig érő szekrényke nem kényel­mes, mert csak a magasabb termetűek tudják elérni a felső polcokat. A polcos szekrények el­helyezésekor mindig alkalmazkodjunk a ház la­kóinak — és különösen a háziasszonynak — a testmagasságához. Amint látjuk, a túlságosan alacsonyan elhelye­zett kihúzható munkalap sem célszerű. Az előző ábra méretei a helyesek. -U-i­K ICSI vagy ocsi? Az elmúlt években sokszor elhangzott ez a kérdés. Megvitatták a családokban, az egész­ségügyi és a hivatalos fórumokon is. Az ezzel kapcsolatos vélemények nagyon eltérőek. Sok fiatal kétségtelenül azt tartja: legyen meg elő­ször a berendezett la­kás, az autó, s csak az­után jöjjön a gyerek. So­kan ezt a nézetet meg­[ontolt előrelátásnak '.ártják, de vannak, akik­nek homlokegyenest más a véleményük. Ter­mészetesen mindenki úgy rendezi be az éle­tét, ahogyan azt a legjobbnak látja. Egyszer egy társaság­ban vüoltam, s ott is fel­tetődön ez a kérdés. Mindenki kifejtette ez­zel kapcsolatos vélemé­nyét, csak egy házas­pár hallgatott feltű­nően. Odaültem hozzá­juk, beszélgetni kezd­tünk, de e tárgyra vo­natkozóan nem lehetett szóra bírni őket. — Ké­sőbb megtudtam, hogy a férfi 30 éves tisztvi­selő, az asszony 26, s az egészségügynél dolgo­zik. A barátnője el­mondta, hogy saját hi­bájukon kívül nem le­het gyerekük. Az asz­szonyka mindig felhá­borodik, ha egy-egy ter­hesség megszakításról hall a munkahelyén. Alávetette már magát a legkülönfélébb gyógy­kezeléseknek ls, annak érdekében, hogy gyer­mekük lehessen, de mindhiába. Elmesélte barátnőjének, hogy fér­jével együtt mindig szo­morú szívvel nézik az utcán a mamákat, akik egészséges, szép gyer­meküket tolják a kocsi­ban; s közben arra gon­dolnak, hogy őket nem várja otthon senki. A szépen berendezett la­kás csendjét nem veri fel a vidám gyermekka­cagás. Nem sígomatja meg arcukat egy puha gyermekkéz, s nincsen, akinek este halkan me­séljenek ... Nagyon sajnáltam őket, s arra gondoltam, hogy néha bizony na­gyon igazságtalan a sors.

Next

/
Thumbnails
Contents