Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-17 / 76. szám, vasárnap

Alexander Dubček elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) vei, amelynek elmélyítésére törekszünk. A párt jelenlegi feladatainak megoldása azonban nem vezethet a párt vezető szerepének csökkentéséhez. Meg kell találnunk e vezető szerep hatékonyabb érvényre juttatásának célra vezető formáit és módszereit. Kutatni akarjuk és fogjuk is a közvéleményt, és szem előtt fogjuk tartani. A társadalom irányítása nem öncél, hanem szolgálat, amelyet a párt a társadalomnak tesz. Pártunk a januári plenáris ülés óta valóban egységesen magáévá tette azt, amiben a párt Központi Bizottsága is megegyezett, hogy nem lehet továbbra is a megszokott módon dolgoznunk. Éppen azért, hogy egész pártunk helyesli ezt az állásfoglalást, most már minél gyorsabban folytatnunk kell a plenáris ülés határozatainak további életbeléptetését, és siettetnünk kell az életbe vágó, időszerű társadalmi problémák fokozatos, konkrét megoldását. A januári plenáris ülésen hozott határozatok valóra váltásának további szakaszába való átmenet bonyolultsága s ennek az átmenetnek relatíve késedelmes volta határozza meg a legutóbbi napokban kialakult politikai helyzet lényegét. Jobb lett volna, ha már néhány héttel ezelőtt a párt s az ország egész lakossága elé léphettünk volna az egyre nagyobb méreteket öltő aktivitásnak pozitív tartalmat adó akcióprogrammal. Ez azonban 6—7 héten belül nem volt lehetséges. A jelenlegi problémák közepette az is szerepet játszik, hogy a párttagság tájékoztatása a CSKP Központi Bizottságának legutóbbi üléseiről nem egyöntetű, s ezt a hibát most helyrehozzuk. A januári plenáris ülésen, valamint az októberi és a decemberi plenáris üléseken elhangzott vitákban sokan utaltak arra, hogy pártunk tevékenysége nem eléggé programszerű. Megegyeztünk tehát abban, hogy ki kell harcolnunk s következetesen érvényre kell juttatnunk pártunk tevékenységében ezt a programszerűséget. A Központi Bizottság elnökségének és titkárságának már a januári plenáris ülést követő első ülésein jóváhagytuk a különbizottságokat és a programtervezet anyagának előkészítésével összefüggő munkálatok módját. E munkára a Központi Bizottság tagjait, valamint elméleti és gyakorlati dolgozókat is összpontosítottunk. Mindaddig nem akartuk a Központi Bizottság elé terjeszteni a szóban forgó anyagot, amíg nincs teljesen megbízhatóan feldolgozva. Az említett anyagokkal kapcsolatban elvégzett munka — habár nem minden téren van már teljesen lezárva — alapján feltételezhető, hogy e hónap végén a Központi Bizottság plenáris ülésén sor kerülhet a javaslatok elbírálására. Arra törekszünk, hogy előrehaladásunkban bizonyos logikához igazodjunk. Meg vagyok győződve ennek helyességéről. Mindenekelőtt meg kell vitatnunk és meg kell állapodnunk abban, mit akarunk a legközelebbi években megoldani. Majd ehhez igazodóan meg kell állapítanuk a központ szervezési problémáit, valamint munkamódszereit, és rugalmasabban, az adott feladatokhoz mérten, kell végrehajtanunk a szükséges káderintézkedéseket. Olyan elvtársakat kell kiszemelnünk, s funkciókkal megbíznunk, akik az új módszerekkel képesek biztosítani az adott feladatok teljesítését. Mivel még nem rendelkezünk pozitív programmal, légüres tér keletkezik, s bonyolult politikai tevékenységünk. Ebben kell látnunk a probléma lényegét. Különbözők a vélemények a szükséges változások végrehajtásának üteméről és a szükséges Intézkedésekről. S helyenként bizonyos türelmetlenség és aggályoskodás is észlelhető. Az aggodalmak egyrészt azt juttatják kifejezésre, vajon pártunk valóban és kitartóan az új irányzatot követi-e? Vajon következetes lesz-e a januári plenáris ülésen hozott határozatok teljesítése? Néha ezzel függ össze bizonyos türelmetlenség is. Tanúi vagyunk azonban olyan aggodalmaknak és szélsőséges megnyilvánulásoknak is, hogy az eszmecsere, a vita, a múlttal szembeni bíráló állásfoglalás nem csökkenti-e szocialista elveink erejét, s vajon nem vezet-e mindannak tagadásához, amit derekas munkával eddig végeztünk? Felmerülnek olyan aggodalmak is, hogy nem megyünk-e túl meszszire a demokratizálódás folyamatában? S vajon társadalmunk minden rétegének azonos lehetősége adódik-e érdekeinek s követelményeinek érvényesítésére? Ezzel kapcsolatban olyan aggodalmak is megnyilvánulnak, hogy az ilyen széles körű, tömeges eszmecsere, egyesek sürgetése, mások aggodalmai s elutasító magatartása nem vezet-e anarchiához, ösztönösséghez, ami az általánosság szempontjából nem volna összhangban minden társadalmi erő aktív hatásával. Állást szeretnénk foglalni az említett kérdésekhez. Tudom, hogy ezek az aggodalmak többnyire a pártunkkal szembeni becsületes magatartáson alapulnak, ezért nemcsak értein, hanem meg ls értem, s nem hagyhatom figyelmen kívül őket. Mert bevezetőül szeretném elmondani, hogy amenynyiben a CSKP Központi Bizottsága elég erős volt ahhoz, hogy már a januári plenáris ülésén megoldja a párt tevékenységével kapcsolatos legsarkalatosabb problémákat, elég erős lesz ahhoz is, hogy egyrészt meggátolja a visszafordulást, másrészt lehetővé tegye a párt új haladó irányzatának s munkája aktivitásának kibontakozódását. Elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy ez az aktivitás lényegében nem a véletlen szüleménye, hanem azt a párt Központi Bizottsága céltudatosan s szándékosan kezdeményezte, céltudatosan s szándékosan nyitotta meg a múltban s nyitja meg ma is előtte az érvényesülés terét, miközben szem előtt tartja pártszervezeteink tapasztalatait. Ennek kell tulajdonítanunk azt, hogy a januári plenáris ülés határozatairól véleményt mondhatott társadalmunk minden szociális csoportja, minden rétege — a munkások, a parasztok, a műszaki dolgozók, az értelmiségiek, Csehország és Szlovákia lakosai, a fiatalok és az idősebbek, a kommunisták és pártonkívüliek egyaránt; s túlnyomó többségben kedvezően vélekednek. Bebizonyosodott az is, hogy társadalmunk valóban nemcsak követeli a tartalmában s szellemében nem bármilyen, de szocialista demokráciát, hanem meg is érett annak elmélyítésére; s hogy ezt a folyamatot nem kellett hatósági jogkörből dirigálni. Bebizonyosodott az is, hogy a társadalom maga korrigálja ki azt, ami egyoldalú vagy eltúlzott. Hogy most beszélnek azok is, akik eddig hallgattak? Hiszen ezt akartuk és akarjuk tekintet nélkül arra, hogy milyen okból hallgattak. Éppen ezek a tények — az emberek egyre nagyobb aktivitása s a pártunk politikájába vetett bizalmuk — kezeskednek legjobban egységünkről, s ez a kezesség határozottan sokkal megbízhatóbb, mint az, mely az irányítás hatalmi eszközeivel hozható létre. Sokan azt tartják szükségesnek, hogy a Központi Bizottság, valamint más központi szervek, intézmények figyelmesebben reagáljanak a vitára, korlátozzák a túlkapásokat, az egyoldalúságot stb. Igen, a Központi Bizottság hivatott arra, hogy figyelemmel kövesse és irányítsa ezt a folyamatot, amelyet elindított. S ezért az élvonalban kell haladnia. Ebben senki sem kételkedhetik. Ez azonban kétségkívül sok mindenben az eddiginél jóval céltudatosabb munkát igényel; meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy az említett folyamat egész pártunk ügye legyen, minden kommunista magáénak vallja minden munkaszakaszon, a termelésben, eszmei téren s különböző intézményekben ez a folyamat legyen pártunk minden szervének ügye. Pártunk politikáját — különösen napjainkban — csak egész pártunk biztosíthatja, és konkrétan minden kommunista a maga munkahelyén. Nem várhatjuk, hogy a Központi Bizottság állást foglaljon minden részkérdésben s utasításokat adjon. Ezzel csak a párt befolyását korlátoznánk. Mi új utakon haladunk. Ez objektív szükségszerűség. Teljesebb, mélyebbre ható ismeretek alapján tovább is keresnünk kell a társadalmi erők, az adott problémák és megoldásuk valóságát. E téren a Központi Bizottságnak és vele együtt egész pártunknak nemcsak választ kell adnia, hanem az élvonalba haladva kell a válaszkeresésben részt vennie. Ez másszóval annyit jelent, hogy nem varázserejü irányelvek, nem felsőbbrendű álláspontok védik meg pártunk Irányvonalát, hanem elsősorban a kommunisták tevékenysége, kapcsolataik az emberekkel, aktív politikai munkájuk az emberek körében, mert elsősorban ez dönti el pártunk politikájának helyes valóraváltását. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy a funkcionáriusok a különféle szociális rétegekhez tartozó emberekkel mindennapi kapcsolatban meggyőző magyarázatot tudjanak adni, s el tudják oszlatni azokat az aggodalmakat, vajon a mostani folyamat nem vezet-e pártunk vezető szerepének csökkentéséhez, nem eredményezi-e a munkásosztály érdekei iránti figyelmesség csökkenését, vajon nem vezet-e az életszínvonal süllyedéséhez, nemzetközi kötelezettségeink megbontásához stb.? Minden törekvésünk értelme ennek éppen az ellenkezője, s hivatalos állásfoglalásunk — a januári plenáris ülés határozataiban, az EFSZ-ek kongresszusán, a Központi Bizottság februári ülésén stb. — is ezt bizonyítja. Hiszen éppen a szocializmus említett elvei, célkitűzései, kiterjesztése és teljesítése érdekében aktivizáljuk politikai életünket, fűzzük szorosabbá a párt és szocialista társadalmunk minden rétegének kapcsolatait, s ezért törekszünk egységes előrehaladásra. A Központi Bizottság és plénuma előkészületeket tesz a januári határozatok eddigi teljesítésének elvi jellegű felmérésére, s az akcióprogram tervezetének felelősségteljes megvitatására. Senkinek sem kell amiatt aggódnia, hogy a Központi Bizottság tovább folytatja-e a demokratizálódási folyamatot, s vajon népünk javára pozitívan gondoskodlk-e az irányításáról. Népünk tömegei kedvezően fogadták a januári határozatokat, és ez a Központi Bizottságnak e téren sohasem tapasztalt tekintélyt kölcsönöz. Ez örömmel tölt el bennünket. És tudjuk ez arra kötelez, hogy pártunkban helytállva, becsületesen szolgáljuk népünket és hazánkat. Nemcsak a központban, ha<nem Bratislavában, a kerületekben, a járásokban, a pártalapszervezetekben s önöknél Brnóban ls valóban nagyon sok megoldásra váró probléma halmozódott fel. Minden szervnek magától érthetődően tudatosítania kell, hogy nem elegendő a feladatok kitűzése, hanem azokat — és elsősorban ez szükséges — felelősségteljesen, megfontoltan, a további fejlődés szem előtt tartásával kell megoldani. Csak ez esetben gazdálkodhatunk jól polgártársaink aktivitásával és kezdeményezőkészségével, és tehetjük lehetővé annak állandó felfelé ívelését. Az újságírók jelentős szerepet vállaltak az aktivitás kibontakoztatásában Ami a társadalmi aktivitás kibontakoztatását illeti, a sajtó, a rádió és a televízió a legutóbbi hetekben és napokban jelentős szerepet vállalt és alapos munkát végzett. A lakosság legszélesebb rétegeiben ébren tartotta az érdeklődést a mai események iránt. Polgártársaink már régen nem érdeklődtek ennyire a belpolitikai fejlemények iránt. Márpedig ez is összhangban van azzal a lenini követelménnyel, hogy minél többen megértsék a politikai fejleményeket, vegyenek részt a politikai életben, s az állam irányításában. Az említett eszközök azonban ugyanakkor nyilván mélyen gyökerező, megfontolatlan aktivitás hírmondói is voltak, s ezért a párt egyes járási konferenciáin a bírálat célpontjai voltak. Miről is van szó, s mit várunk elsősorban a sajtótól és az újságíróktól? Azt, hogy tevőlegesen segítsenek a fejlődés további szakaszára jellemző alapvető irányzat érvényre juttatásában — a társadalmi érdekek, valamint egyes szociális csoportok érdekei egyesítésében természetesen differenciáltságuk figyelembe vételével. Jóllehet a sajtó a közvélemény aktív befolyásolására van hivatva — mégis a lehető legnagyobb mértékben szem előtt kell tartania a jelenlegi közvéleményt s a társadalom szocialista rétegeződését. Erre annál is inkább köteles, mert e téren a múltban sok mindent elhanyagoltunk. A tömegtájékoztató eszközök nagyon sokat tehetnek a pártpolitika, s a lakosság széles rétegei közötti aktív kapcsolatok kialakulása érdekében. Személyesen felkértem a legfontosabb lapok és tömegtájékoztató eszközök főszerkesztőit — és ez magától érthetően nemcsak rájuk vonatkozik —, ne gyorsítsák meg a problémák ismertetésének ütemét egyrészt azért, hogy egész társadalmunk valóban felfoghassa a felvetődött problémákat, megérthesse őket, fontolóra vehesse helyességüket vagy helytelenségüket, másrészt azért, hogy elegendő időnk legyen fokozatos megoldásukra. Ogy vélem, hogy ezt a követelményt mindenki logikusnak tartja, megérti, és senki sem tekinti fejlődési folyamatunk hátráltatásának. E rendkívül fontos területen dolgozóknak mindenkor szem előtt kell tartaniuk, hol dol gaznak, milyen a munkahelyük hordereje és milyen felelősség hárul rájuk. Mi megbecsüljük az újságírók s a tömegtájékoztató eszközök dolgozóinak munkáját. Számítunk reájuk politikánk kialakításában és végrehajtásában. Számítunk arra, hogy a CSKP politikáját még jobban magukévá téve nemcsak a tudatosítás s a tájékoztatás feladatkörében tevékenykednek, hanem a szocialista építőmunkánkból adődő feladatok teljesítésének biztosítását célzó szervező munkát is végeznek. Fokozatosan ki kell szélesítenünk a „demokrácia" és a „szabadság" fogalmának értelmét. Az emberek szabadságát sok esetben megnyirbálja a társadalom gazdasági színvonalából, a termelés mikéntjéből eredő s a termelésben elfoglalt hely alapján adódó korlátozás, most, amikor az emberek millióit a termelésben betöltött szerepük korlátozza abban a lényeges kérdésben, miként érvényesülhet az ember alkotóként, s hogyan lehet kimélyíteni anyagi és szellemi igényeit. E kötöttség problémájának megoldása a szo cializmus egyik lényegbevágó feladata, és valóban a legszélesebb tömegekre vonatkozik. Lépésről lépésre az emberek e kötöttségének mélyére kell hatolnunk, keresnünk, támogatnunk kell a progresszív erőket, és azoknak lendületet kell adnunk a munkások, a földművesek s az értelmiségiek körében, mivel fik döntenek erről az alapvető fontosságú felszabadulásról. E téren is teljesíteni akarjuk azt a sarkalatos feladatot, melynek célja társadalmunk erőinek egységes összefogása. A januári plenáris ülés határozatai teljesítésének folyamatában beigazolódott az a feltételezésünk, hogy a szocialista meggyőződés nálunk oly egységes, a polgári kötelességtudat oly nagy, hogy ha kitárjuk az ajtót a demokratikus eszmecsere és viszonyainknak bírálaton és önbírálaton alapuló felmérése elfitt — mert ebben látjuk a továbbfejlődés kiinduló pontját —, ezt nem lehet s nem Is fogják felhasználni a szocializmus erői ellen. Az antikommunisták — kétségkívül nálunk is vannak — ugyan nyeregben érezhetik magukat, és tokán közülük kárörvendve veszik tudomásul Snbírálatainkat, de nem 6k lesznek azok, akik közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatják fejlődésünk folyama tát. Ellenkezőleg, ez a folyamat hovatovább kirántja lábuk alól « talajt. Viszont nem mondunk le senkiről sem, aki megérti népünk érdekeit, melyeknek lényege a szocializmus továbbfejlesztése. Érdekünk, hogy hadseregünk hivatása magaslatán álljon Ez az állásfoglalás azonban még nem jelenti azt, hogy e folyamat nem rejt magában semmi veszélyt. A veszély azonban nem fenyeget semmilyen szociális csoport, sem pedig réteg részéről. Viszont egyes személyek, akik makacsul ragaszkodnak korábbi mesterkedéseikhez, vagy pedig különböző okokból felszíthatták a szenvedélyeket, sok kárt okozhatnak. És ez semmi esetre sem szolgálná népünk kultúráltságának, pártunk fejlettségének javát. Nem minden kérdést kell az utcán megvitatni. A megfelelő és pártunk szempontjából előnyös demokratizálódási folyamat kezessége a különböző szakaszokon ténykedő kommunisták aktivitása, felelősségteljes állásfoglalása, és az, hogy minden polgártársunk magáévá tegye pártunk politikáját. Sokan amiatt aggódnak, hogy a politikai téren aránylag széleskörűen megtűrt demokratizmus, nem rejti-e magában a hatalom alapjai, a honvédelem s a szocializmus elvet gyöngítésének veszélyét. A belpolitikai életben megfosztottuk hatalmuktól és számottevő befolyásuktól mindazokat az erőket, amelyek megtámadhatnák államunk szocialista elveit. Abban a küzdelemben, amelyet ^ belpolitikai szinten a további A fejlődésért s ifr csoportok ' érdekeinek érvényesítéséért folytatunk, nem akarunk adminisztratív beavatkozásokhoz folyamodni s nem tűrjük meg ennek lehetőségét sem. A helytelen nézetek s'az egyoldalúság ellen eszméink s érveink erejével akarunk fellépni. Hiszünk a pártmunka új módszereiben, új stílusának erejében. Bízunk népünk fejlettségének s érettségének erejében. Ez viszont semmi esetre sem jelenti azt, hogy lemondunk azokról a hatalmi eszközökről, amelyeket — és nem önhibánkból — az imperialista világban létező ellenségeinkkel szemben kell felhasználnunk, mivel velük szemben szocialista életünket kell védelmeznünk. Ezért egész társadalmunk érdeke, s pártunk ezt következetesen érvényre juttatja és megvalósítja, hogy erős s népünk támogatását élvező, harcra kész hadseregünk legyen. Ezt a hadsereget ki fogjuk építeni, gondoskodni fogunk róla és meg fogjuk becsülni, és az esetben, ha honvédelmi kötelességét kell teljesítenie, minden bizonnyal soraiba lépnek mindazok, akik alkalmasak. Mindnyájunk érdeke, hogy hadseregünk a szakmai és politikai ismeretek magaslatán álljon. Ogy vélem, hogy ezt, ami oly lényeges, különösen most kell nyíltan megmondani. Hangsúlyozom most, amikor a Sejna-ügy — amelynek alapos kivizsgálásáról a Központi Bizottság elnökségi bizottsága gondoskodik — egyesek számára — még az eset kivizsgálása előtt — ürügyül szolgálhat hadseregünk ócsárlására. A katonai alakulatok s a fegyvernemek évzáró taggyűlésein jóváhagyott határozatok százai, az ott elhangzott álláspontok, valamint a tanácskozások eredményei alapján és személyes beszélgetéseimre hivatkozva el szeretném mondani, hogy hadseregünk kommunistái és katonái egyértelműen kedvezően s tevőleges értelemben foglalnak állást a januári plenáris ülésen jóváhagyott határozatokhoz és azok alapján jelenleg végbemenő folyamathoz. Társadalmunk még nem mentes ax olyan elemektől és egyénektől, akik veszélyeztetik polgártársaink szabadságát, erőszakos cselekedeteket követnek el, munkakerülő K életet akarnak folytatni, lopnak |{ stb. Társadalmunk nem mentes az ellenséges táborból való beszivárgás veszélyétől sem. Hogy megvédhessük társadalmunkat e társadalomellenes és szocialistaellenes "* erőktől, kiépítettük biztonsági szerveink testületét, amelyet ál- ^ {Folytatás a 3. oldalon] ^