Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-15 / 74. szám, péntek

A napajedlai csikóparadicsom • Külföldi versenyistállók érdeklődése • Lótragédia a pardubicei nagyversenyen lenül vet hetetlen Higgye e azonban lejteim el A trén< rámba. M nak ls. I Néhányul rot is h< kezünkhc tágítanak — Har — Ilye hallott n lágon. É; A lé az tosan üti paripa ls rúg, vágj Meglep népszerű gomba n Az embe: való eltá nem ls nyergébő kezet lo\ pajedlai nek leve honnan 1 Az em Ma már kozási c< Gazdasagi udvar — XIX. századi stílusban. A négyszögletes térséget sárgára meszelt épületek veszik körül. Valamelyik ajtó mögül lónyerítés hallatszik. Az udvaron hosszú lábú paripa üget, majd sebes vágtába kezd. Lovasa egy-egy halk vezényszóval biztatja, vagy fékezi. A ló kecses mozdulatokkal repüli át az akadályokat. — Versenyre készülnek? — Nem — felel dr. František Lerche mérnök, a tenyésztelep Igazgatója. — Sllver csak a rendes napi tréningjét végzi, hogy jó kondícióban legyen. És nyugodt legyen: Naponta meg kell a telep valamennyi lovát jártatni. Az Igazgató mindent tud, amit a lóról tudni lehet. Több mint tucatnyi tudományos mű szerzője. Könyveit németre, franciára, angolra fordították már. Egykor huszártisztként ismerkedett meg a lóval. Az ismeretségből egy életre szóló barátság lett. — A traktor... — kezdtem volna eszmefuttatásomat. A megkezdett mondatot az igazgató folytatta: — ... a traktor — kiváló és szükséges dolog. Nem is a traktort kell hibáztatnunk, hogy lótenyésztési kérdésekben — átestünk a ló másik oldalára. Ma már annyi ló sincs az országban, ahányra szükségünk lenne. Ez több mint hiba: bűn. A vétkes — sajnos — ismeretlen. Silver tovább ügetett az akadályok között. Dr. Lerohe gyönyörködve nézte, aztán egy halkat fütytyentett. Sllver hegyezni kezdte a fülét, s mire a másik halk füttyszó elhangzott, mér felénk fordította a fejét. Az edző elengedte a gyeplőt, a paripa odaügetett hozzánk, hogy a következő pillanatban már az Igazgató kabátzsebét döfködje az orrával. Silver csakhamar megkapta a két kockacukrot és jóízűen ropogtatta. — Silver a ml milliós paripánk — mondta a tréner. — Utódai révén ilyen értékes? — Dehogyl Silver értéke ma a szó legszorosabb értelmében kerek egymillió csehszlovák korona. Az Igazgató a zsebébe nyúlt és egy svájci méntelep cégjelzéses levelét húzta ki belőle. „Megbízottunk múltkori látogatására hivatkozva megismételjük ajánlatunkat: A Silver nevű angol telivérért egymillió csehszlovák koronát ajánlunk fel. Az összeget.. Így kezdődik a levél és Silver — Itthon marad. Itthon marad, mert utódai szintén aranyat érnek. A napajedlal tenyésztelepen ma hetven kanca és négy mén gondoskodik az angol t£livér-utánpótlásról. A telep idestova százesztendős hagyományokra tekinthet vissza. — Vajon kifizetődő-e a lótenyésztés? — kérdezem az igazgatót. — Hadd beszéltessem a számokat — felelt. — Mi Itt a csikókat csak egyéves korukig tartjuk, aztán „kiképzőtáborokba" küldjük őket. Tehát minden évben megtartjuk a esikóvásárt. Mit gondol, mennyiért vásárolják meg őket? — Tízezerért? — Tegyen még hozzá! — Sokat? — Elég sokat... — Negyvenezerért? Vagy ötvenért... ? — Ne találgasson, inkább elárulom. Ezerkilencszázötvenben — amikor a ló árfolyama nálunk a mélyponton volt — a csikókat átlag 27 000 koronáért adtuk el. Akkor szinte bűnnek számított, ha valaki a lovakat dicsérte. És ma? A tavalyi árverésen a növendékállatok átlagos ára 101700 korona volt. De ez csak az átlagár. Mert tavaly a Caravella nevű csikót egy svájci istállótulajdonos 302 000 koronáért vette meg. A Xilex pedig 301 000-ért kelt el. Persze, a csikónevelés nem egyszerű munka. Nem mindegy, hogy mit kapnak enni, s az se közömbös, hogy mikor és mennyit isznak, hogy milyen gyakran jártatják őket. A csikót — csaknem mint a csecsemőt — állandóan gondozni kell. — Mióta híres a napajedlai tenyésztelep? — Azóta, hogy egy unatkozó gróf a magyarországi kisbérr ménteleptől megvásárolta a Kisbér nevű mént. Ezzel frissítette fel az állományt. Kései utódai — a napajedlai lovak a pardubicei nagyversenyekről már sok díjat hoztak haza. Azért mondom, hogy a pardubicei lovak, mert az ország legtöbb versenyistállója innen szerzi be a csikókat. Napajedla neve így a nagy külföldi versenyeken néha fel sem merül. Viszont az itt végzett tenyésztői munka nélkül a hazai lovak sikerei elképzelhetetlenek lennének. — Legszebb élménye? — kérdeztem dr. Lerchét. — Amikor Mocná — amely szintén a mi tenyésztelepünkről származik — 1965-ben megnyerte a pardubicei nagydíjat. Az Ilyen élmény — feledhetetlen. Nem dicsekvésként mondom, de bizonyítható tény, hogy Mocnának már egyéves csikó korában nagy jövőt jósoltunk. Küllemre is kifogástalan, nagyon intelligens állat. — És a legszomorúbb élmény? — Ezerkilencszázhatvanháromban történt, a pardubicei nagyversenyen. Az ország legjobb lova akkor Korán volt. A nagy vizesárkot szerencsétA közvéleménykutatás segíti a hibák és fogyatékossági A prágai Közvéleménykutató Intézet — a Csehszlovák Tudomány és Akadémia szerve — tizenöt dolgozójával húszéves szünet után alig egy esztendeje teljesíti isméit küldetését. Az elmúlt néhány hónap tehát túlságosan rövid idő árihoz, hogy dr. Jaromlra Zapletalová, az Intézet igazgatónője mélyreható eredményekről számoljon be. A

Közvéleménykutató Intézet az ország területén arányosain elosztott, mintegy 500 külső munkatársa „kérdezők" útján cseh, szlovák és magyar nyelven először ez év január 2-án és 3-án fordult a városi és falusi lakossághoz, ahhoz a különböző rétegekből gondosan kiválasztott kb. ezer polgárhoz, akiktől mindenekelőtt erre a kérdésre várt választ: • MI A VÉLEMÉNfYE A KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁSRÖL? HASZNOSNAK TARTJA-E? — A megkérdezettek 84 százaléka a kűzvéleményikutatás mellett emelt szót és csupán 5 százaléka tartotta feleslegesnek — mondja dr. Zapletalová, majd így folytatja: — Következő kérdésünk a legutóbbi karácsonyi piacra összpontosult. Azt akartuk megtudni: • ELÉGEDETTEBB VOLT-E TAVALY A LAKOSSÁG A KARÁCSONYI VASÁR KÍNÁLATÁVAL, MINT AZ ELŰZŐ ÉViKBEN, ÉS AZ ÁLTALÁNOS VÉLEMÉNY SZEKINl' MIIJYEN MÉRETEKBEN FEDEZTE A KÍNÁLAT A KERESLETET? A cseh és a szlovákiai kerületekből kapott válaszokból kitűnt, hogy Ű megkérdezettek 49 százalékánaik véleménye szerint a karácsony előtti időszakban jobb volt a piac ellátása, mint az előző években. Ebben az állításban nem kételkedhetünk, mert tudvalevő, hogy a kiskereskedeltAi forgalom 1967 decemberében 7J. százalékkal haladta meg az előző év decemberében kimutatott eredményeket. A további adatokból a polgárok anyagi körülményeire is következtethetünk. Noha 62 százalékuk nem észlelt különbséget a tavalyi és az 1966. évi karácsony között, de 28 százalékuknak feltétlenül gazdagabb karácsonyban volt részük. Csupán a szövetkezeti tagok 9 százaléka és a több mint 100 ezer lelket számláló városok lakosainaik 13 százaléka mutatott életkörülményei rosszabbodására. Ugyanakkor kiderült, hogy az évek múlásával csökkennek az igények. A legigényesebbek az emberek 30—40 éves korukban. — Ám bármilyen elégedettek ls voltaik egyesek a karácsonyi vásárral, a kereslet bizonyos árufajtákban nem nyert kielégítést. Cseppet sem örvendetes jelenség ez, ha meggondoljuk, milyen kimerítő és bosszantó az áru eredménytelen hajszolása. — A közvéleménykutatás gyakorlati értelme tehát — amint ez az eset is mutatja — felhívni a figyelmet a hibákra és a fogyatékosságokra. A Közvéleménykutató Intézet dolgozói azonban nem elégedtek meg az ezekre a kérdésekre kapott válaszokkal. A feltett további kérdéscsoport az új gazdaságirányítási rendszer problémáira vonatkozott: • KEDVEZŐ HATÁSSAL LESZ-E AZ Oj GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER A NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉRE? A megkérdezettek 57 százaléka „igennel", 17 százaléka „nemmel" válaszolt. A polgárok 20 százalékának, nagyobbára a nőknek és a szövetkezeti tagoknak nem volt kialakult véleményük erről a problémáról. — Nem értük be ezekkel a rövid válaszokkal, s részletesebb magyarázatot kértünk, hogy megismerjük a polgároknak az új rendszerbe vetett bizalma, illetve bizalmatlansága okát A bizalmatlanok így vélekedtek: Nálunk minden sokáig tart. Mig az új rendszer „bemelegszik", tízszer ts minden, megváltozik. A hatékony módszereket ls gyakran Helytelenül valósítjuk meg a gyakorlatban. Voltak, akik így nyilatkoztak: Sokféle változáson mentürik már keresztttl, de Javulást még nemigen láttunk. Az optimisták többnyire kijelentették: Kezdetben nem hittünk az új gazdaságirányítási rendszerben, de a gazdasági eredményekből kifizetett részesedések visszaadták bizalmunkat. Vannak, akik szerint az új gazdaságirányítási rendszer bizonyos feltételektől függ: .. .ha leváltanák a szakismeretekkel nem rendelkező vezető dolgozókat... ... Sokan panaszkodnak a bürokráciára, a következetlenségre, az idegességre a munkahelyen és nem utolsósorban a drágaságra ... összegezve az észrevételeket, a válaszadóknak csupán 29 százaléka nem bízik az új gazdaság irányítási rendszerben. A túlnyomó többség tehát a gazdasági viszonyok javulását várja. A további igen érdekes kérdéscsoport a nemzetközi politikai helyzetről alkotott véleményekre kívánt rávilágítani. A kérdőíven 9 eseményt soroltak fel: a közép-keleti háborút, a montreali világikiállítást, a kínai kulturális forradalmat, de Gaulle világ körüli útját, a ciprusi és a görögországi eseményeket, a kommunista pártok Karlovy Vary-i értekezletét, Koszigta találkozását Joímsonnal. • MELYIKET TARTJA EZEK KÖZÜL A LEGFONTOSABBNAK? — tudakolták a külső munkatársak a polgároknál, akiknek 37 százaléka szerint a múlt év legfontosabb eseménye a vietnami háború volt Erre a kérdésre: • MELYIK NEMZETKÖZI POLITIKAI PROBLÉMÁT KELLENE AZ IDÉN ELSŐSORBAN MEGOLDANI? A megkérdezettek 66 százaléka a vietnaiml háborúra utalt, további 13 százalék a világbéke mellett döntött Általában véve leszögezhető, hogy a válaszok 80 százalékában a polgárok legfőbb vágyának a világbékét tartja. Ezek után önkéntelenül ls felvetődik a kérdés: • MILYEN SORSRA JUTTATJA A KÖZVÉLEMÉNjYKUTATŐ INTÉZET AZ ÉRDEKES ÉS ŐSZINTE, TEHÁT ÉRTÉKES VÁLASZOKAT? Az Intézet munkájának célja a lakosság véleményének, nézeteinek objektív megállapítása. Megismertet a nálunk oly sokáig indokolatlanul mellőzött közvéleménnyel, melynek szerte a világon rendkívül nagy Jelentőséget tulajdonítanak. Ily módon feltétlenül szorosabb lesz a kapcsolat a nagy nyilvánosság és az állami Intézmények, a központi szerveik között, úgyhogy ez utóbblak közvetlenül szerezhetik be a munkájukhoz szükséges tájékoztatásokat. Mindenekelőtt megtudják, hogyan fogadják a polgárok az intézkedéseket. • MILYENEK AZ INTÉZET LEGKÖZELEBBI MUNKATERVEI? — Kutatásainkat rövidesen a külföldi eredmények figyelemmel kísérésével bővítjük — mondja az igazgatónő. — Emellett munkánkat bizonyos körülmények megállapításán kívül a tények magyarázásával, valamint valószínűségszámítás útján a várfiató körülmények jövendölésével bővítjük. Éppen befejeztük a közellátás és ez elhízás közötti összefüggés vlzsgálá-