Új Szó, 1968. március (21. évfolyam, 60-90. szám)

1968-03-15 / 74. szám, péntek

Március Idusán H

ívatlan jött 120 esztendővel ezelőtt, és hívatlanul érkezett azóta is jó néhányszor. Végigvlharzott hegyen-völgyön, falvakon és városokon, megremegtette a hatalom palotákban élősködő bitorlóit, az elnyomottak szívébe pedig reményt lopott. Igen sokszor bilincseket ts oldott, mint akkor 120 esztendő előtt. 1848 márciusának idusán. Különös tavasz volt ez, a népek tavasza. Európa szerte feltámadott a tenger, a népek tengere. Feleszmélt a habsburgi önkény és Werbőczy Tripartitumának béklyóiban vergődő magyar nép ís. Petőfivel az élükön a Márciusi Fiatalok, Budapest plebejus lakosságának támogatásával 12 pontba foglalták össze a magyar nép követeléseit, és március 15-én ezt a 12 pontot, valamint Petőfi Nemzeti Dal című versét, a cenzúra semmibevételével kinyomtatták és a főváros népe előtt felolvasták. És rögtön szállt Pozsonyba a rémhír, hogy Petőfi Sándor negyvenezer felfegyverzett paraszt élén Rákos mezején táborozik, s jaj lesz, ha az országgyűlés elveti a követeléseit. Igy aztán a rendi országgyűlés a pesti megmozdulás hírére néhány óra alatt megszavazta mindazt, amin közel két évtizeden át eredménytelenül rágódott. A népi forradalom rémétől megrettent Habsburgok ls beleegyeztek az első magyar független és felelős kormány létrehozásába. A kormány megalakításával gróf Batthány Lajost bízta meg a bécsi udvar, aki kormányába a radikális nemesi ellenzékből csupán Kossuth Lajost és Szemere Bertalant vette be. Ám Március Idusának riasztó vörös árnyéka lassan kifakult és Magyarországon szomorú valósággá vált az a történelemben ritkán előfordulható és elrettentő valami, hogy a négyszázéves nemzeti elnyomás után létrejött független és felelős magyar kormány feje, minisztereivel és tábornokaival egyetemben az ország függetlensége és a nemzet szabadsága ellen Intrikált, mégpedig ennek legádázabb ellenségeivel. És negyvennyolc szeptemberében, hogy a bécsi császár kegyeit elnyerje, gróf Batthány Lajos új kormányt alakít, amelyből Kossuthot kihagyja. Majd Deák Ferenccel elindul Bécsbe, egyezkedni. A bécsi kamarilla számára azonban már ő sem megbízható. A császár feloszlatja a felelős és független magyar kormányt, gróf Lamberget nevezi ki Magyarország csendbiztosává, aki hivatalát azonban nem veheti át, mert Budapesten végez vele a népharag. Ezután Jellasich hadait kergeti ki közös erővel Dózsa kaszás népe és a fiatal honvéd hadsereg az országból. Hősök, hadvezérek születnek ezekben a véres napokban, ám ugyanakkor gyávák, pártütők is. De ekkor még minden ármány megtörik a magyar forradalom radikálisainak elszántságán és 1848 szeptember hava a nagy fordulat hónapja. A szabadságharc európai jelentőségű forradalommá lép elő, Kossuth Lajost, Marx és Engels hősnek nevezik, aki „egy személyben Danton és Carnot is, aki népe nevében fel meri venni a kétségbe esett harc kesztyűjét." Ekkor kezdődött a szabadságharc dicső korszaka, amely a negyvenkilences győzedelmes tavaszi hadjárattal érte el tetőpontját. A bukástól azonban semmi sem menthette meg a magyar szabadságharcot. Az osztrák császár Európa csendőrét, az orosz cárt kéri fel fegyveres beavatkozásra és ugyanakkor megbosszulják magukat azok a hibák is, amelyeket gróf Batthány és Kossuth közösen követtek el a forradalom kezdetén. Most üt vissza bumerángként a jobbágyság felszabadításának felemás megoldása, valamint a magyar paraszti milliók földéhségének eluta„Hivatlan is megjössz minden évben, Szép március, bilincs-oldó tavasz!" (Reviczky Gyula) sítása. Hiába bizonygatott Petőfi és Táncsics, a középnemes Kossuth nem értheti meg az idők szavát és ezért aztán a magyar parasztság nem minden esetben tartja saját ügyének a szabadságharcot. A nemzetiségek paraszti tömegei pedig a magyar szabadságharcot hátbatámadő vezérek zászlai alá sorakoznak fel. A szerbek, a horváthok, a románok és a szlovákok, akiknek jogos igényeit a független, felelős magyar kormány nem elégítette kl, s akiknek természetes követeléseit Kossuth sem volt hajlandó elismerni, ahelyett, hogy áz igazi elnyomó, a bécsi udvar ellen segítették volna a magyarokat, a szabadságharc ellen léptek fel. K

ossuth kétségtelenül súlyos történelmi hibát követett el. Kérdés azonban, hogy ezek a lázadó vezérek — nem számítom közéjük természetesen az udvar kedvencét, báró Jellasichot, akinek szobrát száz évvel későbben, 1945-ben a zágrábi diákok ledöntik — valóban hajlandóak lettek volna szolidaritást vállalni a magyarok Habsburg-ellenes élet-halál harcával, ha netán Kossuth velük megegyezik, mivel nagy részük a ravasz Metternichhel már jóval 1848 előtt lepaktált. Metternich ugyanis már az 1825-ös országgyűlésnek, a magyar nyelv hivatalossá tételéért folytatott vitáiból levonta a bécsi udvar számára hasznos tanulságokat, hogy „a hivatalos nyelv kérdése a Magyarországon lakó nemzetiségeket szembe fogja állítani a magyarokkal." És a Habsburgok a divide et impera elvét már az 1848 előtti években is következetesen felhasználták. Sajnos, a magyar forradalom és a szabadságharc osztálybázisa sokkal ellentmondásosabb volt, mint a nyugati országokban, ahol az alig félszáz éve uralkodó osztállyá vált polgárság ugyan szembeszállt, sőt véresen le is számolt a feltörő és jogait követelő negyedik renddel, a proletariátussal, de ez az antagonizmus még sem volt olyan nagyarányú mint Magyarországon, ahol „a jobbágyság örök időkre szolgaságba taszíttatott, s akik ezt megtették. Mohács idején már remegve ültek otthon és Iesték jobbágyaikat, ne hogy fellázadjanak és a nemesek ellen vonuljanak..." (Szekfű Gyulaj. Werbőczy unokáinak népgyülölete, a forradalom minden fajától való irtózása vitte végül ís a majtényi síkra Károlyi hadait, Világos alá Görgeit és kergette Hitler karjába Horthyékat... A negyvennyolcas magyar forradalom és szabadságharc ugyan elbukott, de ugyanakkor a magyarság a legszégyenteljesebb gyarmati sorból és a történelem sötét névtelenségéből Európa haladó népeinek a sorába lépett. A világ népei vigyázó szemüket erre a maroknyi kis nép gigászi harcára vetették, amely a sötétségbe borult Európa szívében közel másfél esztendőn át a szabadság Fároszaként lángolt és világított. Ezernyolcszáznegyvennyolc, Kossuth, Petőfi és Táncsics öröksége lett demokratikus hagyományainak egyik legszilárdabb alapköve, a jövőbe mutató példa, amely nélkül sem 1919, sem piedig 1945 nem valósulhatott volna meg. A

szocialista csehszlovák haza hű fiai vagyunk, de ugyanakkor magyarok is, s ilyenkor Március Idusán százhúsz év elmúltával is csak a legmélyebb tisztelettel szólhatunk 1848—1849 dicső napjairól, Európa népeinek tavaszáról. És védve minden testvérnép haladó hagyományainak éltető emlékét, meg kell, hogy védjük mindenféle nacionalizmusok dühös csaholásával szemben Március Idusának örökszép emlékét. Ez történelmi jogunkon túl internacionalista kötelességünk is! BARSI IMRE ÉK SÁNDOR: BEM ÉS PETŐFI A NAGYSZEBENI CSATABAN (1953) - I ... ' ,,

17

r,..... jpnnpii-«.;• -^wíMg^j*^^ \ - 'f • ' ' ' .. .. '.J V — Á PETŐFI SÁNDOR VERSEIBŐL Sors, nyiss nekem tért... Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamitl~ Ne hamvadjon kl haszon nélkül e Nemes láng, amely ügy hevít. Láng van szívemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságáért. 0, vajha nemcsak üres beszédei, De tettel mondhatnám el eztl Legyen bár tettemért a díj egy 0

j Golgotán egy új kereszti Meghalni az emberiség javáért, Mily boldog,.mily szép halált Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet Minden kéjmámorainál. Mondd, sors, ó mondd ki, hogy így halok meg, Ily szentüli... s én elkészítem, Saját kezemmel azon keresztfát, Amelyre fölfeszíttetem. (1846I Háború volt... Háború volt mindig éltem Legszebb gondolatja. Háború, hol vérét a szív Szabadságért ontjaI Egy szentség van a világon, Melyért fegyverünkkel Sírunkat megásni méltó, Melyért véreznünk kell; Ez a szentség a szabadság! Örültek valónak Mindazok, kik más egyébért Eltet áldozának. (1847} Békét, békét a világnak. De ne zsarnokkénytöl. Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből. Majd ha így lesz a világon Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger jenekére. De míg így nincs: addig fegyvert, Fegyvert mindhalálig! Tartson bár a háború az Ítélet napjáig! Föltámadott a tenger... Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet. Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok. Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Süllyednek a pokolra. Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz. Tombold kt magadat, Mutasd mélységes medrei. S dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodati Jegyezd vele az égre Örök tanúlságúl: Habár fölül a gálya, S alúl a víznek árja. Azért a víz az úri (1848 mdrc.J