Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-09 / 39. szám, péntek

H HENRY FŐFELÜGYELŐ SZÍNRELÉPÉSE 1900. július 5-én Anglia legjelesebb kriininalistái Londonban tanácskozásra jöttek össze. Meghívták körükbe Edward Henryt, Bengália rendőrfőfelügyelőjét, aki részletes előadást tartott az általa kidolgozott ujjlenyofnat-nyilvántartási rendszerről. A jelenlevők, köztük Sir Francis Ga'ton, az ujjlenyomatokról szóló első könyv szerzője, egyöntetűen megállapították, hogy Henry módszere jelenti az ujjlenyomat-nyilvántartás problémájának legtökéletesebb gyakorlati megoldását. Az összejövetelt követő négyhavi gondos vizsgálat után Angliában, Európában elsőként, a ma is alkalmazott Henry-féle ujjlenyomat-osztályozási rendszert vezették be az azonosítási szolgálatban. Magát Edward Henryt a belügyi államtitkár London helyettes rendőrigazgatőjává és a bűnügyi nyomozóosztálv főnökévé nevezte ki. 1901 márciusában Henry elfoglalta helyét a Scotland Yard élén, mely az ő vezetése alatt szerezte meg legendás hírnevét. m MILYEN HOSSZÚ AZ ÚT BENGÁLIÁBÓL LONDONIG? Edward Henry, a kiváló szervezési képességgel rendelkező, művelt gyarmati hivatalnok tizennyolc évi indiai szolgálat után 18ül-ben aránylag fiatalon, negyvenegy éves korában Bengália rendőrségének főfelügyelője lett. A tudományos módszerek híve volt, gondosan tanulmányozta az akkori idők szegényes kriminalisztikai irodalmát és így érthetően nem kerülte el figyelmét Galton „Ujjlenyomatok" című műve sem. Amikor 1894-ben szabadságát Angliában töltötte, felkereste Galton laboratóriumát és aprólékosan tájékozódott az ujjlenyomat-osztályozás gyakorlati problémáiról. Calcuttába ujjlenyomat-fényképekkel telt bőrönddel és megoldásra váró problémákkal az agyában tért vissza Több mint kétévi munka után sikerült kidolgoznia ujjlenyomat-osztályozási rendszerét, mely olyan nyilvántartást tesz lehetővé, hogy a nyilvántartóban minden ujjlenyomat gyorsan és könnyen megtalálható. Henry pontosan meghatározott öt alapmintát állapított meg (A, T, R, U, W), melyeket a vonalképek alkotta daltoni háromszög-rajz, valamint a papilláris vonalak száma alapján alcsoportokra osztott. A módszer eléggé egyszerűnek bizonyult, alapelveit aránylag gyorsan el lehetett sajátítani és gyakorlati alkalmazásához elég volt egy nagyítólencse és egy tű, a vonalak megszámolására. Maga Henry ezt a megjegyzést írta naplójába: „Ha ez a nyilvántartási rendszer megbízhatónak bizonyul, valószínűnek tartom, hogy az antropometriát jelszámolják." Egy évvel később már olyan biztos volt dolgában, hogy kérelemmel fordult India helytartójához, nevezzen ki bizottságot annak eldöntésére, bevezethető-e azonosítási módszere a gyakorlatba. A bizottság 1897. március 31-én kétnapos vizsgálat után a következő jelentést küldte a helytartónak: Az ujjlenyomat-rendszert gondos vizsgálat alá vetve, az első dolog, ami feltűnt, az ujjlenyomat-vétel egyszerűsége, mely nem igényel különösebb szakképzettséget, sem műszereket. Ezután Mr. Henry megismertetett bennünket osztályozási rendszerével, amely oly egyszerű, hogy két nyilvántartólap eredetijét két perc alatt könnyen és btztosan ki tudtuk keresni. A szakértőbizottság javaslatára a helytartó elrendelte az addig alkalmazott testmérték-módszer megszüntetését és a daktiloszkópia bevezetését. Argentína után India lett a világ második országa, ahol a bűnözők személyazonosságának megállapítására az uMionvnmat-vIzsgálat szolgált. m AZ ÉLSO UJJLENYOMAT A BÍRÓSÁG ELŐTT 1898 egyik augusztusi napján Bengália határvidékén, julpuguri járásban a helyi rendőrparancsnoknak körútja során feltűnt az egyik teaültetvény kihaltsága. Amikor belépett a ház oltárt kapuján, a bérlőt elmetszett torokkal holtan találta. Elég volt egy tekintet a feltört íróasztalra és látta, hogy rablógyilkosság történt. A bennszülött szolgák félelmükben eltűntek, de csakhamar sikerült előkeríteni a bérlő indiai szakácsát, aki elmondotta, hogy éjjel egy férfit látott kirohanni a házból. Az egyedüli nyom, melyet a rendőr felfedezett, egy barnás folt volt a bérlő kifosztott tárcájában maradt papírlapon. Feltételezve, hogy ujjnyomról lehet szó, jelentésével együtt elküldte a papírlapot Calcuttába. Henry megállapította, hogy a folt hüvelykujj nyoma és azonnal elrendelte, hogy az áldozattól és az egész szolgaszemélyzettől ujjlenyomatot vegyenek. Egyek sem egyezett meg a papírlapon talált ujjnyommal. A nyomozás azonban kiderítette, hogy a meggyilkolt bérlő három évvel azelőtt lopásért feljelentette egyik szolgáját és azt elítélték. Henry a fegyházban megtalálta a nemrég szabadon bocsátott szolga nyilvántartó-lapját, amelyen a testmérték mellett ott volt a jobb hüvelykujj lenyomata is. A két ujjnyom egyezettl Néhány hét múlva sikerült a gyilkost elfogni és bíróság elé állítani. A bíróság előtt az igazságszolgáltatás történelmében először szerepelt bizonyítékként ujjnyom — egyedüli bizonyítékként, mert a tettes kitartóan tagadott, tanúk pedig nem voltak. Érthető volt tehát a bírák dilemmája e szokatlan bűnjel bizonyító értéke felett és végül a szolgát csak rablás miatt ítélték el. Halálos ítéletet egyetlen ujjnyom alapján nem volt lelkiismeretük kimondani. 83 HOGYAN NÉZNEK AZ UJJLENYOMATRA AZ ANGOL BÍRÁK? Amikor Henry a Scotland Yard főnöke lett, csakhamar ismét szemben találta magát azzal a problémával, hogyan fogadtassa el a bírósággal bizonyítékként az ujjlenyomatot. A véletlen összjátéka folytán az első ilyen eset, mely esküdtszéki tárgyalás elé került, ismét betörés volt. A tett színhelyén Collins, a Scotland Yard híres felügyelője ujjnyomot talált és ennek alapján identifikálták a tettest: egy jackson nevű rovott múltú betörőt. Henry gondosan készült az ujjlenyomat első angliai bírósági bemutatkozására. Tudta, hogy az esküdtszék előtt csak akkor számíthat sikerre, ha kiváló ügyészt tud sorompóba állítani. Eár maga az ügy jelentéktelen volt, Richard Muir, a neves ügyész elvállalta a küzvádló szerepét, annyira csábította az a körülmény, hogy bizonyítékként ujjlenyomat szerepel az ügyben. Muirnak sikerült is a konzervatív esküdtszéket meggyőzni az ujjlenyomat bizonyító értékéről és Jacksont hatévi szabadságvesztésre ítélték. Henry megnyerte első csatáját az angol Igazságszolgáltatás előtt is, ám a daktiloszkópia teljes diadalát csak egy nagy publicitású gyilkossági per hozhatta meg. Következik: A DEPTFORDI GYILKOSSÁG. kgy. „Minden ízében király" — mondotta Shakespeare és nem véletlen képzettársítás, ha Philippe Ferrari báró emlékét idézvén ezt érezzük találónak. Több mint 50 évvel ezelőtt, 1917-ben halt meg a svájci Laussanneban az osztrák főúr és Galléré hercegnő jia, egy qénuai pénzváltó unokája. A királyi pálya elindítója tulajdonképpen a nagyapa volt, aki halála előtt átadta könyvtárszobájának kulcsát feleségének, felhatalmazván az asszonyt arra, hogy megismerhesse e szoba féltve őrzött titkait, amit a bankár életében senki sem ismerhetett meg. Az özvegy 300 bőrkötésű fóliánst talált a polcokon, minden kötetnek 1000 oldala volt és minden oldalon egy 1000 frank értékű állami hitellevél, vagyis a „könyvtár" mai értéke 150 millió frank volt és ezt örökölte az unoka, Philippe Ferrari — a bélyeggyűjtők királya. + A bélyeggyűjtés megszállottja A „véletlen" szerepét nem lehet teljesen kizárni az emberi sorsot, pályát alakító tényezők sorából. Ilyen véletlen tényező volt az, amikor Ferrari 1863-ban, tehát 15 esztendős korában, megismerkedett Pierre Mahé párizsi bélyegkereskedővel, aki jelentős mértékben hozzájárult a nemes szenvedély növeléséhez és a szakértelem elmélyítéséhez. Ferrari először rendszer és módszer nélkül vásárolt mindent, filatéliai körökben „megszállottként" emlegették, aki elsősorban a rendkívülit, a lévnyomatokat kereste, és ezért az ügyes hamisítók sok ilyen tévnyomatot készítettek az „őrült gyűjtő" számára. Először sárga irodapapírra ragasztotta kincseit és a sorozatokat borítékokban őrizte, csak később foglalkoztatott két szakembert hatalmas gyűjteménye rendezésével. Azonban helytelen lenne Ferrarit, mint valami naiv műkedvelőt ábrázolni. Többek között szicíliai és görög gyűjteménye tanúsítja komolyan megalapozott szakértelmét, beavatottságát. <%> A világ legértékesebb bélyege Harminc esztendős korában vásárolta meg, az akkori viszoM —M — 1^—1

a—a— nyok között hatalmas összegért — 150 font sterlingért — a BritGuayanában 1856-ban kiadott 1 centes bélyeg egyetlen ismert példányát, amit a világ legértékesebb bélyegének tartanak. Mai értékét 100 ezer dollár feletti összegre becsülik. 1856-ban Brit-Guayana angol gyarmat fővárosának postahivatalában elfogyott a bélyeg, mert a londoni szállítmány késett. A postamester a helybeli hivatalos lap nyomdájában sürgősen bélyeget rendelt az előző 1852. évi kiadás mintájára, ugyancsak 1 és 4 centes címletekkel. Az 1 centes értékből egyetlen példány maradt fenn, ezt 1873 ban találta meg L. Vernon Vaughan bélyeggyűjtő kisdiák és adta el R. McKinnon kereskedőnek 6 shillingért. McKinnon öt év múlva 120 fontért eladta egy liverpooli bélyegkereskedőnek és innen került Ferrari gyűjteményébe. ^ Királyok ellen Ugyancsak egy kisdiák, G. W. Backmann 14 éves stockholmi gimnazista fedezte fel a Ferrari-gyűjtemény másik kincsét, az első svéd bélyegkiadás 3 skilling-banco címletű — eredetileg zöld színű — bélyegének narancssárga tévnyomatát. Hét svéd koronáért adta el egy stockholmi kereskedőnek, akitől egy bécsi kereskedő közvetítésével 400 font sterlingért került Ferrari birtokába. Ferrari megállás nélkül vásárolt. Megszerezte a badenl kilenc krajcáros 3 példányát, a szász három krajcáros ívot, megvette Judge Philbrick és Rotschild báró gyűjteményeit, jelen volt minden jelentősebb ár150 millió frank bőrkötésben ^ Philippe Ferrari világhírű gyűjteményét háborús jóvátétel fejében árverezték el verésen és rálicitált a spanyol és az angol király megbízottaira. A Ferrari-gyűjtemérsyt elárverezik Az első világháború kirobbanásakor Ferrari elhagyta a francia fővárost és gyűjteményét az osztrák—magyar nagykövetség gondjaira bízta, azzal, hogy halála után adják át a berlini Postamúzeumnak. Azonban a franciák lefoglalták, maid 1922-ben, 5 . T8S *mm mmi . Ut LJ cEi n cS. I O KJ -r •-> iSjF AM« í * < ^ iMÉfiM**.« 1» MMHhX—HMMMM im «tt* Guayana emlékbélyege a ,.világ legritkább bélyegét" ábrázolja, amely elárverezése előtt a Ferrarigyűjteményt ékesitette. mint a német állam tulajdonát háborús jóvátétel fejében elárverezték. Ezen az árverezésen a 3 skillinges tévnyomat már több mint 30 ezer frankért cserélt gazdát, de később 1. Károly román király 120 ezer francia frankért szerezte meg. A jóvátételi árverésen az 1 centes bélyeg több mint 7 ezer font sterlingért került az amerikai Hind gyűjteménybe. Az 1921—1925 között rendezett jóvátételi árverések összjövedelme 5 milió frank volt, az 1929-ben Zürichben rendezett árverésen pedig 1 millió svájci frankot hagytak a gyűjtők. A bélyeggyűjtők királyának nevét pedig a „ferrarit"-ok őrzik. Ez a szakmai elnevezése minden olyan tévnyomatnak, amit ügyes emberek szándékosan nyomattak tudván, hogy a megszállott báró — aki évekig járt ugyanabban a kopott ruhában — bizonyosan megvásárolja. A Wright-testvérek első motoros repülőgépe 65 évvel ezelőtt új korszakot nyitott öt ember álldogált 1903. december 17-én az amerikai Kitty Hawk homokos partján, öt ember figyelte kíváncsi Szemekkel a harminckét éves Orville Wright és a harminchat éves Wilbur Wright kissé izgatott mozdulatait. A Wright-flvérek a közeli Dayton köztiszteletnek örvendő polgárai voltak, egy kerékpárjavító műhely tulajdonosai, és egy nagy közös szenvedély lelkesítette őket: a repülés. MAGASSÁG: 3 MÉTER! Ekkor már hónapok éta végeztek lesiklásokat szekrény alakú sárkányhoz hasonlító gépükkel a város melletti ördögvigye-dombról (Kill Devil Hill), de az első felszállást őzen a napon akarták végrehajtani. A kockázat nagy volt. Még élénken élt emlékezetükben Otto Lilienthal tragédiája, aki az embsr testi energiájával akarta meghódítani a levegőt és 109S-ban lezuhant és szörnyethalt. Egy héttel Wrighték kísérlete előtt pedig egy másik „aeroplan-építő", Langley professzor a tengerbe zuhant. A baleset szerencsésen végződött, de a lapok naponta az első oldalon gúnyolták a jószándékú embert. Tíz óra harminc perckor azonban a gólyaszántalpas gép három méter magasba emelkedett, majd ismét leszállt. A bravúrt még kétszer megismételték és még csak nem is sejtették, hogy ott, az elhagyott homokos tengerparton kezdődött a motorosrepiUőgép korszaka. A gép, a „Wright-aeroplán" 355 kg súlyú, 12.25 méter széles, G.12 méter hosszú két üléses szerkezet volt, két légcsavarját egy 15 lóerős közönséges robbanómotor hajtotta. AMIKOR Daytonban delet harangoztak, a kísérlet már befejeződött. Az öt emb^r lz^atnft->n tárA WRIGHT-TESTVEREK AEROPLANJA gyalta az eseményt, miközben a tenger felől érkező görgővihar annyira megrongálta a gépet, hogy a további kísérletekre csak 1994 tavaszán kerülhetett sor, amikor egy daytoni farm mellett százötször emelkedtek a levegőbe. A LEANYSZÍV PILÓTÁÉRT EPED Az Egyesült Államokban Wrighték találmánya — kezdetben — nem aratott sikert, az európai nagyhatalmak azonban lázas mohósággal teremtették meg az új iparág alapjait. A gyermekek szinte kivétel nélkül a repülést választották életcélul, a lányszívck pilótákért epedtek és a „levegő sztárjait" mindenhol olyan lelkesedéssel fogadták, mint napjainkban — a leghosszabb hajú beatzenészeket. Ferber, Farman, Kraft, Etrich, Euler, Hirth, Rumpler ós a francia Voisin-testvérek, de különösen mnnkatársuk és tanítványuk, Louis Blériot neve szerepeltek az újságok címlapjain és nyugodtan nevezhetjük a kort a repülés hűskorának. AZ ELSŐ TAVREPÜLÉSI REKORD A Wright-testvérek közül Orville volt az ügyesebb, kezdeményezőbb és hatvan évvel ezelőtt, 19Í1B ban Franciaországban felállította az első távrepülési rekordot és érdemei elismeréseként 1909 ben a müncheni Műszaki Főiskola díszdoktorává avatták. Wilbur Wrightc életének 1912ben vetett véget a tífusz. A uagy találmány igen gyorsan idegen kezekbe került, gombamódra nőttek az ipartelepek, amelyek ontani kezdték a repülőgépeket, a félig meddig barkácsolt szerkezst nyomán inamnmtvagyonok keletkeztek. Orville Wright húsz évvel ezelőtt, 1948. jannár 31-én halt meg Daytonban. Ö még megérte a kort, amelyben találmánya halált szórt a városokra . . . Da bármennyi szenvedést hozott is a Wright-testvérek Kitty Hawk- ban végrehajtott kísérlete, e kísérlet közeledő 65., a franciaországi távrepülési rekord 60. és Orviila Wright halálának 20. évfordulóján az emberisé? tisztelettel hajlik meg a repülés út'örőinek emléke előtt, most 1963-ban, amikor az ember a Holdra készül.., 1968. II. 9. 12