Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-09 / 39. szám, péntek

48 februárja és Szlovákia februárja népeink fejlődése viharos időszakának betetőződése volt a felszabadított köztársaságban. A Hitler-ellenes koalíció felbomlásának idején történelmi jelentősége abban rejlik, hogy februárral fejeződött be a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalomba való torkollásánaik folyamata, ami végső soron eldöntötte, hogy a köztársaság a Szovjetunióval, valamint Közép- és Délkelet-Európa népi demokratikus országaival folytatott szoros együttműködésben fog fejlődni. A munkásosztálynak az egyesült burzsoáziával és egyéb népellenes reakcióval való leszámolásának folyamatában fontos szerepet játszottak a Szlovákia Kommunisla Pártja vezette haladó erők. Azok az események, amelyek Szlovákiában a háborút követő években és az 1947. évi őszi válság idején játszódtak le, a válság közvetlen előjátékai voltak. Itt ugyanis már rövidchsJ a felszabadulás után bonyolult és kedvezőtlen irányú politikai fejlődésre került sor, amely a forradalmi és más haladó körökben a jövőt illetően komoly aggodalmakat keltett. Már 1945 végén előbújnak az illegalitásból a volt fudákok, akik a Demokrata Párt kapitalista elemeitől támogatva leplezetlenül gátolják a szlovákiai helyzet háború utáni konszolidáló-dúsát. A ludákság maradványai és a Demokrata Párt kapitalista elemei említett együttműködésének formális megnyilvánulása az úgynevezett áprilisi megegyezés volt, amelynek értelmében a Demokrata Párt megnyilotta kapuit a volt rendszer azon vezető képviselői előtt, akik részt kívántak venni az új köztársaság politikai életében. A Demokrata Párt ezenkívül védőjévé vált a klérofasiszta rendszer azon képviselőinek is, akikre abban az időben a nemzet igazságos ítélete várt. Demokrata Párt, mint a Nemzeti Front fontos része ezzel a nemzetellenes fellépésével, amelynek során rövid Időn belül feladta a Nemzeti Front, a koőicei program, nemkülönben a hősi Szlovák Nemzeti Felkelés politikájának elveit, szembekerült népünkkel. Elidegenedett a Nemzeti Front politikai pártjai együttműködése pozitív politikájának elveitől, tevékenységével a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának eredményei és azok következményei ellen fordult. Szerteágazó zsabotázszsal, mesterségesen előidézett nehézségekkel zavart és káoszt kelt a lakosság ellátásában. Ennek következménye a közszükségleti cikkek hiánya, a feketekereskedelem és a spekuláció elburjánzása, amelyek segítségével élősködők és gazemberek meggazdagodtak. Mindezt azért tette, hogy tömeges elégedetlenséget idézzen elő a népi demokratikus rendszer iránt, s végeredményben a nép- és államellenes elemeknek — amelyek a „mennél rosszabb, annál jobb" jelszóhoz Igazodtak — lehetővé tegye a további zavar keltését. A Demokrata I^Lrt említett népellenes tevékenysége arra kényszerítette a szlovák kommunistákat, hogy komolyan elgondolkozzanak az alábbi kérdés felett: — „ ... vajon a mindennapi politikai élet és az élethozta bonyodalmak ellenére azon az úton járunk-e, amelyre 1945. májusi nemzeti és denlbkratikus forradalmunkkal léptünk?" — A válasz az említett kérdésre, sajnos, siralmas volt. Éppen ezért nem csoda, hogy a nemzet haladó része a kommunistákkal együtt komoly feladatok előtt állt. Elsősorban le kellett leplezni a tömegek előtt a rossz szlovákiai viszonyok főbűnösét. Egyértelműen megállapítást nyert, hogy a bűnös a Demokrata Párt, amely a hatalmi szervekben elfoglalt helyzetét kihasználva és a „mennél rosszabb, annál jobb" elvből kiindulva előidézte ezeket a viszonyokat. Ezért természetes, hogy a zavarkeltés és a korrupció elleni harc súlypontját a Demokrata Párt és képviselői elleni küzdelemre fordították. Az említett küzdelem sikerének első és alapvető feltétele a tömegek akaratának érvényes! tése volt, amelyek azt követelték, hogy gyors és következetes tisztogatást hajtsanak végre a politikai és közéletben, s távolítsák el mindazokat az ellenséges elemeket, amelyek a Demokrata Párt segítségével a szlovák gazdasági és közélet döntő és felelős posztjaira jutottak. M

agától értetődő, hogy a kommunisták és a dolgozók harca az említett követelmény teljesítéséért a dr. J. Tiso elleni perben érte el tetőpontját. Ez a szlovákiai haladó erők természetes reakciója volt a Demokrata Párt bizonyos köreinek azon törekvésére, hogy megmentsék a német fasizmus e szlovákiai szürke eminenciását. A nemzet ítéletét és igazságos büntetését semmiképpen sem kerülhette el. A reakció ezen sem okult. Folytatja romboló tevékenységét. Kihasználja a nagy szárazság okozta katasztrofálisan rossz termést a gazdasági és ellátási nehézségek fokozására. A csehországi reakciós pártokkal együttműködve, a Marshallterv útján a köztársaság további sorsát az amerikai Imperializmus akaratának kívánja alárendelni. A CS KP vezette nép határozott ellenszegülésének nyomására, s a Szovjetunió nyújtotta önzetlen segítség hatására kénytelen feladni ezt a tervét is, amellyel meg akarta akadályozni Csehszovákia fejlődésének kommunisták megszabta irányát. A Szlovák Nemzeti Front lappangó és elhúzódó válsága az 1947. év nyarán válságos méreteket öltött. A súlyos politikai és ellátási helyzet gyors megoldást követelt. Kikényszerítette ezt a szlovákiai biztonsági szervek váratlan jelentése is, amelyek szerteágazó ludák államellenes összeesküvést lepleztek le. Ebben a Demokrata Párt számos vezető funkcionáriusa Is belekeveredett. A gyors tisztogatás követelménye a szlovák politikai életben az eddiginél jóval inkább előtérbe került. A szlovák nép mozgalma a tisztogatásért és általában a burzsoá reakció ellen az SZLKP felhívására az üzemi és alkalmazotti tanácsok összehívására vezetett. A nemzet leghaladóbb erőit képviselő küldöttek óriási nyomására a Megbízottak Testülete 1947 október 31-én kénytelen volt lemondani s beismerni, hogy akkori összetételében képtelen megoldani Szlovákia súlyos problémáit. Szlovákiának a Kommunista párt által vezetett dolgozói ezzel újabb nagy diadalt arattak. A

Megbízottak Testületének új összetétele, amelybert a Demokrata Párt elveszítette eddigi vezető szerepét, az objektív szlovákiai helyzet alakulásának képét nyújtotta, s ez a helyzet a kommunisták javára alakult. Szlovákia Kommunista Pártja, mint a nemzet leghaladóbb erőinek tömörítője egyre erősebb lett, s a törne gekre gyakorolt hatása napról napra nőtt. Az ipar további ál lamosításáért, a földrefo:m igazságos befejezéséért meghír detett harca egyre nagyobb ará nyokat öltött, s ezt ellenfelei is kénytelenek voltak tudomá sul venni. A Demokrata Párton belüli addig is bonyolult hely zet hamarosan komoly válságba torkollt, s azt eredményezte, hogy megrendült a párt tagjai nak a vezetőségbe vetett bizal ma. A politikai téren elszenve dett számos kudarc a párt szá inos tagját eltanácsolja a to vábbl munkától, mások viszont — az úgynevezett „új-ludákok" — már ezt megelőzően kiválnak a pártból, mert nem tartotta be azt az ígéretét, amelyet dr I Tiso ügyében tett. A megváltozott belpolitikai helyzetben a Nemzeti Szocia lista és a Néppártban csopor tosuló cseh kapitalista elemek is egyre inkább tudatosítják sorsukat, amely hasonló lehet a Demokrata Pártban törmörülő szlovák partnereik sorsához. Azon igyekezetükben, hogy tovább Is részt vehessenek az állam irányításában, megpróbálnak minden olyan eszközt felhasználni, amely lehetővé tenné számukra, hogy megakadályoznák a népi demokrácia kommunisták megszabta fejlődését Csehszlovákiában. S

zámításaik, amelyekkel félre akarták állítani a kormány kommunista tagjait, teljes mértékben ellenük fordultak. A kormányválságot, amelyet minden komolyabb ok nélkül idéztek elő, várakozásuk ellenére nem az elnök, hanem a CSKP oldotta meg, támogatva az egész köztársaság valamenynyl dolgozójától, s mentesülve a nép és a köztársaság ellenségeinek nyomásától. Az ellenséget a nép a történelem szemétdombjára vetette. Az újjászületett Nemzeti Front elvein létrehozott új kormány a haladó erőknek a reakció felett aratott győzelme kifejezőjévé vált. A Csehszlovák Köztársaság fejlődése minőségileg magasabb, most már szocialista szakaszba léphetett. A népi demokrácia fejlődésének fontos feladatai, amelyeknek megoldását a reakció késleltette, végre megoldást nyerhettek. A május 9-i alkotmány, a kapitalista elemek megfékezésére hozott új törvények végre életbe léphettek. A Kommunista párt az állam vezető politikai erejévé vált, s felelősséget vállalt az állam további fejlődéséért. És a reakció? Az a néptől, a nemzettől és az államtól teljesen elidegenedve kiút ját a gyáva menekülésben keresi, s kiszolgáltatja magát a nyugati reakció kényére-kedvére. így tehát 1920 decemberét ne/m sikerült megismételni. A reakció nem tudatosította, hogy azok az erők, amelyekkel a CSKP rendelkezik, nem azonosak az 1920. évi szociáldemokrácia erőivel. STEFAN TOMAN "5=2 > N rS o) 1988. II. 9. 5 s " N t, " *> » W s Bi s > * <o B. a g « « S -«S «a «! JftS 2 ~ 2 2 => S CD O a a £ a 2 <jsZ o Üíis " > ] (M. ANGER FELV.I Sok múlik a vezetőkön Hozzászólások „A látszat néha csal" című cikkhez Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy teljes mértékben egyetértek a cikk szerzőjének megállapításaival. Szarka Istvánnak Igaza volt abban, hogy a kérdés még távolról sincs kimerítve. A borbély, a suszter, a kovács stb. szakmájú elnököknek, agronómusoknak valóban befellegzett. Sajnos azonban sok esetben, a szakmailag kiváló vezetők is bizonyos ügyek intézésénél alapvető sorrendi hibát követnek el. A nagyobb horderejű problémák eldöntésében, eltekintenek a szövetkezet tagságának közreműködésétől. A taggyűléseken jelentéktelen ügyekkel, (amelyeket a tagok közreműködése nélkül maguk is elintézhetnek) huzakodnak elő. A szövetkezet tagsága tudja ezt, s joggal méltóságán alulinak tartja, hogy ezekhez a huszadrendű kérdésekhez hozzászóljon. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy a vezetők minden kisebb és nagyobb ügyben a szövetkezet tagságától várják a döntést. Nem. A vezetőknek, jól átgondolt, kész javaslattal kell a tagsági gyűlésen fellépniük. Ez esetben nem kell tartaniuk attól, hogy a tagság nem ért velük egyet, mert a jól átgondolt javaslat, mely a közös érdekét van hivatva szolgálni, megértésre talál. Nagyon helytelen a vezetők egy másik típusának a magatartása. A tagsági gyűlésen azért nem lépnek fel határozott javaslattal, mert ha a dolog esetleg balul üt ki, ne őket okolják, hanem saját magukat. Erre vonatkozólag egy példát szeretnék felhozni. Az egyik szövetkezeti gyűlésen a járás keretén belül létesítendő baromfitársulásról volt szó. Az elnök nagy vonalakban ismertette a tagsággal a társulás lényegét, előnyeit stb., de nem tett konkrét javaslatot arra vonatkozólag, hogy a tagság milyen álláspontot foglaljon el. Társuljon-e, vagy sem. Nem Is szólt hozzá a kérdéshez senki, hiába noszogatta az elnök a tagokat. Hogy miért? Azért, mert először az elnök véleményét akarták hallani, a szakember véleményét, mely döntően befolyásolja a közös további sorsát. Abban az Időszakban élünk, amikor szocialista társadalmunk rohamos fejlődésnek indult. Ez a rohamos fejlődés sok új, eddig ismeretlen probléma elő állít bennünket. A szövetkezeti tagsági gyűlés sok esetben elégtelennek bizonyult arra, hogy bizonyos dolgokat rövid idő alatt megértsen a tagság. Ezért nagyon ajánlatos volna, hogy a szövetkezet vezetői még a szövetkezeti gyűlés előtt az egyes munkahelyeken ismertessék, illetve megvitassák a kevésbé Ismert kérdéseket. Ez Is nagyban elősegítené a szövetkezeti tagok „passzivitásának" feloldását. SÁFÁR BÉLA Für Baj, ha nincs taggyűlés Az Új Szó január 16.-i számában olvastam a „Látszat néha csal" című cikket. Nagyon helyesen van megírva. Engemet is ez ösztönzött arra, hogy alábbi soraimmal jelentkezzem. A debrődi (koáicei járás] szövetkezet tagja vagyok. Elvégeztem a kétéves szőlészeti mesteriskolát, s már nyolc éve gyakorlom a szakmám. Munkám eredményességét járási viszonylatban ls elismerték. De nem így a szövetkezet vezetősége. Szövetkezetünk nagyon alacsony szinten gazdálkodik. A vezetőségben nincs szakember. Talán azért nincs nekem sem előttük becsületem, mivel a szőlőben szakszerűen és szervezetten megy a munka. Nekik valahogy ez nem tetszik. Az egyik vezetőségi gyűlésen teljesen megindokolatlanul úgy határoztak, hogy borospincéhez két kulcsot csinőltatnak. Elleneztem a dolgot, és kértem, hogy az ügyet vigyék a taggyűlés elé. Erre azt mondták, hogy nekik nem kell taggyűlés, A múlt évben egyszer sem hívták össze. Nincs ellenőrzőbizottság sem. Erre nincs szükségük. Múlt évben hat jóravaló tag, köztük három szakember hagyta itt a szövetkezetet csak azért, mert a vezetők igen könynyen odavetik: „ha nem tetszik, mehetsz." Sajnos én is kénytelen vagyok otthagyni a szakmát, mert már úgy határoztak, hogy nem lesz szőlészeti csoport (jelzem, hogy már begyakorolt csoport dolgozott eddig a szőlőben), hanem mindig mások, felváltva fognak a szőlőben dolgozni. Azt hiszem, nem kell kommentár az ilyen elgondoláshoz. Én mint borkezelő pincemester nem mentem bele a vezetőség határozatőba. Hogy vállaljak felelőséget a borért, ha másnak ls van kulcsa a pincéhez. így aztán az enyémet Is odaadtam a vezetőségnek. Tehát ilyen a helyzet ott, ahol már egy esztendeje nem volt taggyűlés. SZEPESI GÉZA